Belépés
nagyuska.blog.xfree.hu
"Idegen nyelveket tudni szép, a hazait pedig lehetségig mívelni kötelesség. "- Kölcsey Ferenc Parainessis Kölcsey Kálmánhoz Juhászné Szunyogh Mária Marika
1947.09.09
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 12 
x
  2013-03-07 10:54:22, csütörtök
 
  Novák Valentin

Hovavonatozni

Hányszor hovavonatoztam?
Álltam nyakig a szutyokban,
pőrén, kiteregetetten,
vágytól kisebesedetten.

Hányszor hova se jutottam?
Bárgyún szökőkutakodtam,
szálltam ruharepülésben,
plecsnis kiüresedésben.
Hányszor odaminekértem?
Tisztán, Úr lepele-képpen.
Pokróc nehezedik én rám.
Égből leperegek mélán.

Szívem libikokakóla,
szirup, mi kiömöl a hóra...
Hétrét lapatol a munkás.
Télvég. Recipei múlás...



 
 
0 komment , kategória:  Novák Valentin 1.  
x
  2011-08-01 09:52:52, hétfő
 
  Novák Valentin
Zselés zsellérek ideje

Zselés zsellérek Nagykörútján
négyes-hatos taligáz népet.
Kubikos suhan Mercedesén,
pór-modell hirdeti a szépet.

Parasztháború úrgöncökben,
ugató-maró állattenyészet...
Váci utcai ártányvásár

ez a Nagy-Budapesti enyészet.

Taxi forspontol terepszínű
barmot. És roboton roborál
sok ezer családi akarnok,
míg Bank úr tantuszokkal dobál.

Kilenced-, tized-sor a postán,
odakinn verbunkofonra rop
parasztvezér, király, kalapos lány,
ki természetben is meglop tán.

Köcsög dudál új muzsikaszót,
népi cigány reszel dáridót,
táncikál dalbéli Zsuzsika,
víg, hisz sales manager muzsikja.

És mindenki krucifix hívő:
más halála-imába illő!
Majréd, ha lázadnak parasztok,
oldják teszkó-lék, ósan lakkok...



Kenődik így századra század,
szocializáltak bokáznak
a grundon, míg az “istenadta"
gründol - felépüljön a látszat...
 
 
0 komment , kategória:  Novák Valentin 1.  
x
  2011-07-12 14:37:07, kedd
 
  NOVÁK VALENTIN

Sírkerti versek

Égdelej
(Kosztolányi Dezső)

És negyven cigarettám ,,nekropolisz Logodidban",
jó Desirém, alakod füstgomolyítja elém...
Cinterem utcán bálba kisértesz... Csend napi estély
lomha keringőjén égdelejedbe kilépsz.

Karinthoszi főre
(Karinthy Frigyes)

Most mindenkinek unt koponyája körül, Fricikém... Így
írunk, tétova tollal, fütyörészve sután:
fáremidó... Csont-osztály jól kiröhög: minek ádáz
,,serke-petélés"? (Free-gyesre törekszik a Mort...)

Vissza + váltás
(Ady Endre)

Búgnak a tárnák. És odalenn kukacok zakatolnak.
Rest, csupa-száj törpék sírnak: elég a morál!
Torz szkeleton-paripád kérdez: no, csacsinszka világod
és borüveg csontod vissza ki váltja, ha kell?
 
 
0 komment , kategória:  Novák Valentin 1.  
x
  2011-06-12 09:49:20, vasárnap
 
  Novák Valentin

Far­san­gi dal

Comedia
del arte
(és) farce...
Ala­kos­kodj,
fo­ko­zódj
ma le!
Is­ten ad­ta,
amit most
kitársz...
Far­sang far­kát
meg­ci­báld,
Vale!

Seg­ged ég­be,
föld­be fúrd
fe­jed!
ülep­re csók,
arc­ra purc
du­kál!
Le­gyél ma nő,
s fér­jed a
nejed...
Eszed el­vesd -
tör­vényt in-
du­kál!

Ve­sze­del­mes
lat­ra tett
do­log!
Mo­ra­li­tás?
Sza­már­ság,
ne­vess!
Bo­lond, le­gyél
ki­rály, ha
bí­rod,
sip­kád he­lyett
ko­ro­nát
ke­ress!


Hí­red, mi kél,
hol­nap­ra
enyész',
és ud­va­rod
föl­det túr
megint...
Most van időd -
ron­gyok­ban
te­nyéssz!
Carpe diem,
mert az úr
legyint...

Buk­fen­ce­ket,
tót­ágast
ide!
Észt de­res­re,
ösz­tönt a
trón­ra!
Ser­cints, üríts
világküb-
libe!
Te­let te­mess
Car­mi­na-
mód­ra!

Fánk­ra böjt jön -
meg­szo­kod,
legyur...
Em­lé­kez­ni
ma­rad a
halál...
Bár bo­lond vagy,
de tu­dod
be­lül -
egynapélet
né­ked is
kijár...


Ala­kos­kodj,
bo­ro­zódj -
bí­rod!
Eszed ve­szítsd,
lat­ra tedd
fa­rod!
Hí­red ma él!
(Bukfencel
jövőd...)
Fánk­sza­lag­ként
ab­roncs nyom-
ja főd...

Far­san­gi dal
di­der­get
té­ged.
Bort ma iszol,
s év­hosszt vagy
ré­szeg.
A tél­bu­ba
más mág­lyán
por­lad -
mu­tasd meg tuz-
ár­nyad a
hó­nak!

Ko­mé­dia?
Te vagy Te!
Fa-arc!
Seg­ged hup­pan,
tör­vényt ül
fe­jed.
Tö­rött pa­lack,
s egy­ügyun
aratsz,
hisz ro­bo­tolsz,
s fényt kön­­nyez
szemed...






 
 
0 komment , kategória:  Novák Valentin 1.  
x
  2010-12-30 22:39:47, csütörtök
 
  Novák Valentin: Mindent kitárok (vers)


Ráközelítek a pontokra, célkeresztem: a kém-űrszonda.
A város, a krajon, a háztömb... Férfifej, az a burnusz-célgömb.
Agyában akad a transzmitter, de Korántsem lézengő ritter!
Táskában fundamenta-lista, az örök bolygó-terrorista...
Likvidálok, nosza, ma likvidálok!

Fixálom ott a másikat, ki homokozó viharban csihad...
Génjében tekereg a hibakód, csökkentett még a vezérmód.
Amott strihel egy export-elme, majd atomot teremt őkelme...
Baksissal elédesgeti az olaj-rezsim, ellen-állami ...
Likvidálok, nosza, ma likvidálok!

Pixeles az a terület, bújhat ott valami vegy-hivatal.
Kell még több nézet, vetület, frissült pásztán múlik a diadal.
Világ-voajőrök tetemre gyűljetek, kitárom ballonom,
'exhibícióm' nektek szegezni vegyi fegyverem, lúgmagom!
Mindent kitárok, ma mindent kitárok!

 
 
0 komment , kategória:  Novák Valentin 1.  
x
  2010-12-26 21:26:05, vasárnap
 
  Novák Valentin: Hat tétel '56 margójára, 5. és 6. rész (vers)

6 tétel '56 margójára

I.

tüzel az orosz és tüzel a magyar
lucifer örül ha katona hasal
körúti cserepek csorognak lefele
makadam köveken lövegek ülepe
böfög ugat az automata gyilok
egek ereszén alápereg a nyirok
de kicsi ereje vakcina veleje
antropo-pipogya homobacilusra
úri patikus írta recipe se hat

II.

szenthit-hiányban hófehér galambként
kalasnyikov golyók kozáktánca közt
a mátyás-holló díszhelyén nap füröszt
míg miért-aknák jelzik e karantént

dunánk királybírón még nem fagyott be
s ahogy leng itt a sarló és kalapács
sáskaraj-füstfelhők sokadik csapás
nem fog mert felforrt medencénk isztere

ül itt tárt szárnnyal egy oktalan madár
céltábla beggyel feszül új-bizáncnak
nem láthat hun kun se örmény észt tatár

ölésrévedt szemek halál-fináncnak
keresnek lelkeket a zavarosban
ratata-hangjára orosz gitárnak

III.

sötétség reggel délben és délután
ilf-petrov örkény tölt céloz lő sután
groteszk szellem ül prágai kunderán

gogol vív gozsduval és mellészúrnak
az ingujjas író korántsem dúvad
gödörtölteléke a háborúnak

nem mindegy johann vagy a josip játszik
mennyfúgát pokolskálát orgonázik
templomban tapsol gulagsárban mászik

hová lett a tajga-tág orosz lélek
hol oblomov és csicsikov remélnek
lágerverem cárcsontok beleférnek

tolsztoj okudzsava ajtmatov ,,vére"
balassi ady ,,joseph a." megkért-e
hogy medvemancsod máriánk széttépje

IV.

guernica guernica guernica
szíved golyóvert lika

itt iszony ott iszony vért iszom
hulla-gúla az idom

mértanunk vértanú temető
nincs test csak a fene kő

koszorú koszorú koszorú
halál-korona-tanú

a tyúk-e a tojás az ölés
mi bennünk ez a törés

emberi szám-e a hat-hat-hat
miből ötvenhat maradt

műkövek márvány elvágólag
eszménk csak ami porlad




V.

pentagram leütve
gurrá-optimizmus
muszka sátán szülte
májusegy-kubizmus

ösztön őszben lőttek
parancs-jancsik voltak
élvezve gyötrődnek
a kötélre vontak

gondolkodás-függők
és eszmezsonglőrök
éljen-éljen-tüdők
görög börtönőrök

beépített ember
cellatégla-falban
osztásnál három per
és lesz majd hatalmam

adatmentett bakók
verőlegény szakon
tanulják a fogást
kiképző hajnalon

feljelentés ország
egyén-viharában
röpködnek az akták
elpihennek lángban

agyaggalamb szökik
a lózung-határon
ha rehabilitáltok
listáim kitárom

sortüzekre tűzve
terrorok házában
káderezett ürge
matrjoska pártában

szobortemetőben
eszmeparcellában
árok-mély időben
pincevallatásban
féljük már mi egymást
szerte a világban

VI.

A Corvin-közben Heineken-csillag.
Tabu-sörrel egy osztrák pár koccint.
Betiltott jelkép üvegen villant.
Kilöttyintik az idő formalint.

Mint elkapart himlőhelyek,
golyónyomok sötétlenek...

Néztünk szovjet filmeposz kópiát.
Évente újra, s ,,felszabadultunk"...
A feledés sötét bér-moziját
lefüggönyözték - sose fakuljunk!

Mint elkapart himlőhelyek,
golyónyomok sötétlenek...

Pirospozsgásan fújtuk a nótát...
Gyerekcsonton bala-Lajka kutya
jobbra hugyozott, de balra csóvált,
és néhányan átképződtek SZU-ba'...

Mint elkapart himlőhelyek,
golyónyomok sötétlenek...

Most mágnás Misák vitézlenek ott...
Egyikük - zdravsztvujtye - idezöttyen...
Nyakal egy vörös csillagos pivót
az iniciálés poszt-időben...

Mint elkapart himlőhelyek,
golyónyomok sötétlenek...

Ma új birodalmak kora jött el.
Reklámszatyorra nyomtatott eszmék.
'56-os basketball-lábakon
tetovált tankok, cirill keresztnév...

Mint elkapart himlőhelyek,
golyónyomok sötétlenek...

Legyőzetünk vásárlópult előtt...
Mint vérünk hullajtjuk el aprónk...
Az 56 forintos bolt belőtt
falán lessük a takart aranykort...

Mint elkapart himlőhelyek,
golyónyomok sötétlenek...

Hamisított művirág füzérek
kaphatók a kínai szatócsnál...
Odaakasztod, hol a Semmit féled...
Himlőhelyes falra dupla szolgál...

 
 
0 komment , kategória:  Novák Valentin 1.  
x
  2010-12-15 03:38:40, szerda
 
  Novák Valentin


Idő­za­ba vers

Kis­göm­bö­cöt, mi min­dent föl­za­bált,
s mi­ben disz­nó­sajt­tá érik a vi­lág,
azt fal­nék, hab­zsol­nék rogy­va s to­vább -
gyom­rom­ba' tud­jam, ami kí­vül­re tág...

A fe­ke­telyu­kat ma­gam­ba töm­ném.
Bü­fö­gé­sem, akár koz­mosz-töm­jén,
kronoszi tet­tem szen­te­sí­te­né:
a fő­fo­gás éhes idő­is­te­né!

Be­szip­pan­ta­ni a Föl­des­­szen­ci­át,
bó­dí­tó ős­tu­dás-kok­télt - rég ki­járt!
Ko­lo­rá­dó ka­nyo­ni ha­bos tor­tát,
Ba­da­csony-ba­zalt pü­rét, olajkólát...

Por­tá­sok ve­le­jét, vég­re meg­tud­jam,
ki is ül a ,,nagy bü­dös" hu­zat­ban.
Kan­dú­rok baj­szát, mi­kor bagzanak,
ká­posz­ta­föl­de­ket, ha föl­mag­za­nak,

mo­dern köl­tőt s ho­mé­ro­szi el­mét,
aki nem bír­ja a je­len tü­rel­mét,
idő­zó­nát, hi­va­tal­nok-me­nüt
és kon­ti­nen­tá­lis reg­ge­li de­rut,

égett pi­rí­tóst, vi­zes oranzslevet...
Hoz­zá jár-e sze­let müz­li-sze­re­tet?
Té­vé­be­mon­dót, rozs­dás tank­csö­vet,
mi­től szé­pen dísz­lik e föld­kö­ret,

ré­szecs­ke­gyor­sí­tót, ha ön­ma­gát fal­ja,
kis­ku­tya­fü­let, ha kel­lő­képp kaj­la,
sár­gult le­pe­dőt gar­ni­szál­ló-fer­tőn,
bu­gyit, öt na­post, jól ri­szá­ló nem­tőn,

aerobik-dívát mág­lyán fel­füs­töl­ve,
csi­bé­ket - tölt­ve - ha­lot­ti sült tök­be,
ol­vadt órá­kat, kor­rupt fel­hő­ket,
csi­gák meg­ül­te bálnaemlőket...

Min­dent, min­dent - rí­mes, tu­nő szó­kat,
éde­ni al­mát gejl al­ma­szósz­nak,
szim­fó­nia-han­got, kar­mes­ter­in­tést,
víz­ön­tő ko­ri ci­ni­kus legyintést...

Be­fal­nám vé­gül is gur­man ön­ma­gam,
em­ber nél­kül él­nem, hisz hasz­ta­lan.
S ki­hány­nék min­dent az ur körútra...
Fi­as­tyúk eszi föl... Pró­bál­juk új­ra!







 
 
0 komment , kategória:  Novák Valentin 1.  
x
  2010-12-14 15:22:10, kedd
 
  Novák Valentin


A Betesda-tónál

És ült a Betesda-tónál aranysámlin.
Jeruzsálemi nap szárongatta arcát.
Agya jéggömb, keze embervéres kármin.
(A bősz Antipas gyógyítná bánat-falcát.)

Hisz az udvari próféta nekiszegte:
,,Hiába nyakaztad le a keresztelőt,
ha már nagy Heród''jól megbetlehemezte
- a többi szentemmel - a mennybe
készülőt!"

Levita Athan, a házi prófét', így szólt:
,,Az edomita volt az, Róma barátja,
ki a históriát, mely Messiást csiholt,
anyacsecsbe fojt'ta, és barbár imája

ezer évekre ürességgel tölt el majd
mindent e kereszttelen sártekén, s túl is,
a fény-reményt meg a szentháborús
robajt
tömény csönd burkolja, s tekereg krudélis

szörny e haláltelevényben. Szája önzés,
farka irigység... A jóllakott Moloch
tízezer éve jött el, mert ólomöntés
a teremtés, s az idők végéig forog

e görcsbe rándult jövő prófétátlanul...
Hisz jó volt a Sátán fogadósa, s akkor
beengedte őket (az ember nem tanul),
ha szent család is, kihullva ólommagból...

És összeírták jászoltalan, pőre testét,
s az égszurokban csillám sem jelezte...
Kergültek az Istent fojtották, belezték,
vasmarok s tőr, mi a jövőt eljegyezte!

Nem tudom, így volt-e írva vagy perc
döntött?
Az űr angyalai támadnak azóta...
A Föld szomjú résein Isten elömlött,
s örök az egynapélők Armageddonja...

És ült a Betezda-tónál ős-betegen,
és szürkerothadás ülte meg a napot...
Ült a megtestesült anti-történelem,
és idült agyába az ész beléfagyott...

Aranysámliján csak férgek örvénylenek.
Latortalan keresztek koponyák hegyén.
A tóban továbbmállik a leprabeteg ?
nincs törvény, aranyszín, hisz megszökött
a fény...





 
 
0 komment , kategória:  Novák Valentin 1.  
x
  2010-12-05 09:27:55, vasárnap
 
  Novák Valentin: Hová is hull az ember?









(Isten válasza a próféta jajveszékelésére)


Hová is hull az ember, miféle táptalajra,
miféle holt-tengeri, rongyos hullámtarajra?
Hová is hullunk, mi immúnis, átkos gyommagok -
veteménybe, hol szalutálnak az ártatlanok?
Kinek is kell ócskavas dalunk, mit önmagunkból
lomtalanít a becs? Filléres rozsdarím, ha szól,
kinek jut börtön-eszébe, több e csikorgás, mint
mit a képcső-mátrix szülte álvilág elénk hint.
Minek is hívott a fény, ha elnyel másik izzás,
a földi lét autodafé-menetű kínzás.
Minek mindezekre válasz, ha minek után OTT sem
találhatsz megnyugvást, mert hidrokefál az Isten.
Mi ez? Hát skizofrén rácsodálkozás a Grálra!
A kereszt, a gyufa, a vér és az ecetsavó?
Mi ez? Ó-hit, tagadás, prűd-erény - mire való?
A varjak tolla is benne van az árendába'?
Mennyit kapunk, ha döndül majd fölöttünk kőpecsét?
Hány kiló manna, ambrózia, Mammon-vese jár?
A számos, megváltott lélek a Mennyben mit zabál,
ha szűz kendője törli le a sátán köpetét?

Mi ez a rojt a kárpiton, mi az a fürt gaz ott?
Árulnak-e még nemesített >Júdás< gyommagot?
Brokát-matéria a világ, vagy silány anyag?
És a teremtés hanyag-e, és ezért ingatag?
Periódusos rendszerbe kódolhatom magam,
elektronrezgés-e mennydörgő, lappadó szavam,
kémcsőben bugyboroghat a szerelem legjava,
elvonói fogalom-e - isten, lelke, fia?
Van-e nincs, és így osztható és/vagy megosztható
az egész. Vagy az égből távirányított agyak
merész filozófiája, merő csődtömeg, vad
tapogatás? (A lényegért vak horda ás...) Hahó,
itt vagyok! Ki, mi, minek, miért, hová és meddig -
kérdéseitek, s mind a válaszok, létfelettik...
Itt vagyok! Az EGY antropomorf csoda-rút-izzás.
Ember-arc: önmáglya-rezzenés, égre kacsintás.
Vagyok - szűz jéhérfolyása, tej-rejtett kódbetű,
Szent Margit háromszögén pattogó korbács-tetű.
Vagyok vagy ok, ti, deomorf anyaghadsereg -
ti, bordarács mögé szorított filozopterek.

Részetek legnagyobb egésze, vezetőtök
a halál térfelére. Mert hiába nőttök,
csak ölemen ütődtök, alfa-omega
ringatóban, magomban zajongtok, dodeka-
éder rezgetőmben, a majdnem gömbben sírtok.
Milliárd testetek, milliárdnyi nyitott tok.
Bölcsőim, csúfondáros temetőim, hisz csak
szórakozom, mikor vagytok! Rólam a hittan
csupa jót okít, káték hitetik el kegyem,
babonát más varr ikon-nyakamba. Úgy legyen!
Amaz bosszút oszt rám, de unom: Nincs kegyelem!
Isten vagyok, játékszabály. Nincs emberhitem!
Valamit elrontottatok, ha bocsánatnak
kellek, majd kihevertek, és csodálatnak - agg
arcom ne csüggjön - tárgyaként a festett égen.
Képeitekben tükröződnöm isten-szégyen...
Hová is hull az ember? Dübörgöm arcotokba:
sóként pereg felfedezett univerzumokba,
nem ízenként frissen sült égi fő fogásnak, de
átoknak, ármánynak, nyű(g)nek, pondró-nyafogásnak...
 
 
0 komment , kategória:  Novák Valentin 1.  
x
  2010-10-26 11:55:08, kedd
 
  Novák Valentin
(1969- )
Élveboncolás
K. D. emlékének
Mondották föltárnak
mosolyognom illik...
Gyóntam szent fülkében,
műbőr ágyon fekve.
Kevés volt. ,,Lelkén folt!"
Most szikével kérdik:
mit titkolsz,
mit titkolsz,
érdekes miért vagy,
szíved ha cserben hagy,
mi az, mi visszahoz,
mi léha ritmus?!
Kutattak, túrtak, szántották tüdőm.
Szívem markolta
medika céda.
Beleim fölött
fejek fintora.
Márvány májamba
halálnapot véstek -
hasra ütve usque...

Mit titkolsz,
Mit titkolsz
csontod velejében?!
Mért vagy más,
mért vagy más -
vallatott a röntgen.
Hol a baj,
hol a baj -
agyamat megfúrták.
Vagy lejjebb,
Vagy lejjebb?!
(Szívták nővér-kurvák.)
Matattak és túrtak,
fúrtak, villanyoztak,
aztán összevarrtak,
úgy ahogyan voltam,
de nem lelték titkát;
miképp élek holtan.

Nem találtak ritmust,
rímet, metaforát.
Hiába kutattak
bélfaunát, flórát.
Papirost adtak hát,
hogy míg lábadozok -
fejtik majd, hámozzák
képeim, betűim
a csodadoktorok.
Asztrológus is jött,
adataim kérte...
,,Hanganalízist!"
,,Lakmuszt székletébe!"
Ki vagy te,
mi vagy te,
ocsmány költő-állat,
miért szívod vérét e
prózai világnak?!

Íriszem nézdelték,
agyam szeletelték,
heroinos teszttel versem elemezték,
Tenyerem vizslatták,
Nasca-vonalaim,
elektrosokkoltak,
felejtsem nyomaim.
Arcberendezésem szerte tologatták,
colstokkal megmérték
járomközöm hosszát.
Száz könyvet megírtak,
palotájuk épült...

Talányom, magányom,
élő halottságom,
,,ki vagy te, mi vagy te"
lump-proletárságom,
főzelékben szétfőtt
babérkoszorúm,
belső csataterem,
összevart csontodúm,
aranyfüsttel bevont
kopottas lúdtollam,
és még járt hozzá
néhány autogramm,
mindet rájuk hagytam,
hátha megbocsátnak;
titka maradtam e
kicsinyes világnak...


 
 
1 komment , kategória:  Novák Valentin 1.  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 12 
2019.01 2019. Február 2019.03
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 68305 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 2064
  • e Hét: 5590
  • e Hónap: 21229
  • e Év: 54625
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2019 TVN.HU Kft.