Belépés
nagyuska.blog.xfree.hu
"Idegen nyelveket tudni szép, a hazait pedig lehetségig mívelni kötelesség. "- Kölcsey Ferenc Parainessis Kölcsey Kálmánhoz Juhászné Szunyogh Mária Marika
1947.09.09
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 7 
x
  2012-01-10 19:04:50, kedd
 
  Tzara, Tristan: Az admirális kiadó házat keres (L'amiral cherche une maison à louer in Hungarian)

L'amiral cherche une maison à louer (French)


(The admiral looks for a house to rent)



HUELSENBECK: Ahoi ahoi Des Admirals

JANCO (sings): Where the honey

TZARA: Boum boum boum Il déshabilla



gewirktes Beinkleid schnell zerfällt

suckle vine twines itself around the door a

sa chair quand les grenouilles humides commencérant



Teerpappe macht Rawagen in der Nacht

sweetheart mine is waiting patiently for me

à bruler j'ai mis le cheval dans l'ame du



und der Conciergenbäuche Klapperschlangengrün sind

I can hear the weopour will around around the

serpent à Bucarest on dépendra mes amis



milde ach verzerrt in der Natur

hill

dorénavant et c'est très intéressant les griffes



chrza prrrza chrrrza

my great room is mine

des morsures equatorials



prrrza chrrrza prrrza Wer suchet dem wird aufgetan

admirably comfortably Grandmother said

Dimanche: deux éléphants



Der Ceylonlöwe ist kein Schwan



Journal de Genève au restaurant



Rhythmic Intermission



HUELSENBECK: hihi Yabomm hihi Yabomm hihi

ff p

TZARA: rouge bleu rouge bleu rouge bleu

p f cresc

WHISTLE (Jan): __________. __________. . .

p cresc f

CLACKER (Tza): rrrrrrrrr rrrrrrrrr rrrrrrrrr rrrrrrrrr

f decresc f cresc

DRUM (Hue): O O O O O O O O O O O O O

ff p f



HUELSENBECK: hihi hihiiiii

cresc ff f

TZARA: rouge bleu rouge bleu

ff cresc fff

WHISTLE: _________. .

ff fff

CLACKER: rrrrrrrrr rrrrrrrrr

ffff uniform

DRUM: O O O O O O

fff p



HUELSENBECK: Wer Wasser braucht find im Kloset

JANCO: I love the ladies I love the

TZARA: Le télégraphiste assassine la concierge



Zumeistens was er nötig hätt ahoi iuché

ladies I love to be among the girls

qui m'a trompé elle a vendu l'appartement qu



HUELSENBECK: ahoi iuché

JANCO:

TZARA: j'avais loué Dans l'église aprés la messe le



Find was er nötig

And when it's five

pêcheur dit à la comtesse: Adieu Mathilde



hätt O suss gequolines Stelldichein des Admirals im

o'clock and tea is set I like to take my tea with some

Le train traîne la fume comme la fuite de l'animal



Abendschein uru uru uro uru uru uro uru uru

brunette shy shy shy shy shy shy shy shy

blessé aux intestins ecrasés



uru uro patacian patablan patablan uri uri uro

Everybody is doing it doing it doing it Everybody



Der Affe brüllt die Seekuh bellt im Líndenbaum

is doing it doing it see that ragtime

Autour du phare tourne l'auréole des oiseaux bleuillis



der Schräg zerschellt taratata taratata tatatata In

couple over there see that throw their shoulders in

en moieties de lumière vissant la distance des batteaux



Joschiwara dröhnt der Brand und knallt mit schnellen

the air She said the raising her heart oh dwelling

Tandis que les archanges chient et les oiseaux tombent



Peitschen um die Lenden

oh oh yes yes yes yes yes

Oh! mon cher c'est si difficile La rue s'enfuit avec mon



Im Schlafsack gröhit der alte Oberpriester

yes yes yes yes yes yes oh yes oh yes

baggage à travers la ville Un metro mêle son cinéma



und zeigt der Schenkel volle

oh yes oh yes yes yes oh yes

la prore de je vous adore était au casino du



Tastatur The Admiral has found nothing

sir The Admiral has found nothing

sycomore The Admiral has found nothing



Tristan Tzara, Marcel Janco and Richard Huelsenbeck,

performed at the Cabaret Voltaire, Zurich (31 March, 1916);

and published in Cabaret Voltaire (June 1916).



The admiral looks for a house to rent



(Note for the bourgeois)



The experiments in the transmutation of objects and
colours by the first Cubist painters - Picasso, Braque,
Picabia, Duchamp-Villon and Delaunay - stimulated the
desire to apply the same simultaneous principles in
poetry.
Villiers de l'Isle Adam had parallel ideas in the
theatre, with tendencies towards a schematic
simultaneism; Mallarme tried typographic reform in his
poem A Throw of the Dice will never Abolish Chance;
Marinetti popularised this application in his Words in
Freedom; the intentions of Blaise Cendrars and Jules
Romain, most recently, directed Monsieur Apollinaire to
the ideas he developed in his lecture published in Sturm
in 1912. But the first idea, essentially, was exteriorised
by Monsieur Henri Barzun in a theoretical book, Voice,
Rhythms and Simultaneous Songs, where he looked for a
more direct relationship between the polyrhythmic
symphony and the poem. To the principle of succession
in lyrical poetry he opposed a parallel, vast idea. But his
ambition to deepen this technique (with Universal
Theatre) - by exaggerating its value to the point of
conferring on it a new ideology and cloistering it in the
exclusivity of a school - failed.
At the same time, Monsieur Apollinaire experimented
with a new genre of visual poem, which is even more
interesting because of its lack of a system and its
tormented fantasy. It accentuates the central images
typographically and offers the possibility of starting to
read the poem from every side at once. The poems of
Messieurs Barzun and Divoire are purely formal. They
seek a musical effect by making the same abstractions as
a musical score.



***



I wanted to realise a poem based on other principles.
These consist of the possibility given to each listener of
making links between appropriate associations. He
retains the characteristic elements of his personality,
mixes them, the fragments, etc, while at the same time
remaining in the direction the author has channelled.
The poem that I have arranged (with Huelsenbeck
and Janco) does not provide a musical description, but
attempts to individualise the impression of the
simultaneous poem to which we thereby give a new
dimension.
The parallel reading that we gave on 31 March, 1916,
Huelsenbeck, Janco and I, delivered simultaneously in
three different languages, German, English and French,
was the first staged performance of this modern
aesthetic.



Tristan Tzara, Cabaret Voltaire (June 1916).




Az admirális kiadó házat keres (Hungarian)




R. Huelsenbeck, M. Janco, Tr. Tzara szimultán verse



HUELSENBECK: Ahoi ahoi Des Admirals

JANCO (énekelve): Where the honey

TZARA: Bumm bumm bumm Levetkőztette



gewirktes Beinkleid schnell zerfällt

suckle vine twines itself around the door a

amikor a nedves békák teste elkezdett



Teerpappe macht Rawagen in der Nacht

sweetheart mine is waiting patiently for me

égni a lovat egy kígyó lelkébe



und der Conciergenbäuche Klapperschlangengrün sind

I can hear the weopour will around around the

Bukarestben hajdanán a barátainktól függtünk



milde ach verzerrt in der Natur

hill

és nagyon érdekesek a karmok és



chrza prrrza chrrrza

my great room is mine

egyenlítői harapások nyomai



prrrza chrrrza prrrza Wer suchet dem wird aufgetan

admirably comfortably Grandmother said

Vasárnap: két elefánt



Der Ceylonlöwe ist kein Schwan



Journal de Genève a kávéházban



Ritmikus közjáték



HUELSENBECK: hihi Yabomm hihi Yabomm hihi

ff p

TZARA: piros kék piros kék piros kék

p f cresc

SÍP (Jan): __________. __________. . .

p cresc f

KEREPLŐ (Tza): rrrrrrrrr rrrrrrrrr rrrrrrrrr rrrrrrrrr

f decresc f cresc

DOB (Hue): O O O O O O O O O O O O O

ff p f



HUELSENBECK: hihi hihiiiii

cresc ff f

TZARA: piros kék piros kék

ff cresc fff

SÍP: _________. .

ff fff

KEREPLŐ: rrrrrrrrr rrrrrrrrr

ffff uniform

DOB: O O O O O O

fff p



HUELSENBECK: Wer Wasser braucht find im Kloset

JANCO: I love the ladies I love the

TZARA: a távirász meggyilkolta a házmestert



Zumeistens was er nötig hätt ahoi iuché

ladies I love to be among the girls

aki átvert engem eladta a lakást amit béreltem



HUELSENBECK: ahoi iuché

JANCO:

TZARA: A templomban ahogy végetért a mise



Find was er nötig

And when it's five

a grófnőhöz így szólt bűnös kedvese: Agyő Matild



hätt O suss gequolines Stelldichein des Admirals im

o'clock and tea is set I like to take my tea with some

A vonat úgy húzza a füstöt, mint menekülő állat



Abendschein uru uru uro uru uru uro uru uru

brunette shy shy shy shy shy shy shy shy

a sérült kitépett beleit



uru uro patacian patablan patablan uri uri uro

Everybody is doing it doing it doing it Everybody



Der Affe brüllt die Seekuh bellt im Líndenbaum

is doing it doing it see that ragtime

A világítótorony köré dicsfényt vonnak a madarak



der Schräg zerschellt taratata taratata tatatata In

couple over there see that throw their shoulders in

félig kékre festi őket a hajók messzeségének fénye



Joschiwara dröhnt der Brand und knallt mit schnellen

the air She said the raising her heart oh dwelling

Ekkor az arkangyalok szarnak és a madarak leesnek



Peitschen um die Lenden

oh oh yes yes yes yes yes

Ó! drágám milyen nehéz ez Az utca a



Im Schlafsack gröhit der alte Oberpriester

yes yes yes yes yes yes oh yes oh yes

csomagommal átvág a városon A metró elhozza



und zeigt der Schenkel volle

oh yes oh yes yes yes oh yes

a mozit mi komor vár minket bármikor a kaszinó



Tastatur The Admiral has found nothing

sir The Admiral has found nothing

szikomor Az admirális semmit sem talált



Tristan Tzara, Marcel Janco és Richard Huelsenbeck

performansza a Cabaret Voltaire-ben, Zürich (1916 március 31);

publikálva a Cabaret Voltaire-ben (1916 Június).



Az admirális kiadó házat keres



(Jegyzet a kispolgárnak)



Az első kubista festők (1907), Picasso, Braque, Picabia, Duchamp-Villon, és Delaunay azon kísérletei, melyek a tárgyak és a színek átformálására irányultak, arra késztettek bennünket, hogy a költészetben is hasonló elveket alkalmazzunk.

Villiers de l'Isle Adamnak hasonló törekvései voltak a színház területén, ahol a sematikus szimultanizmus irányait lelhetjük fel; Mallarmé tipográfiai reformmal kísérletezett ,,Egy kockadobás sosem dönti meg a véletlent" c. versében. Marinetti a ,,Szabad szavak"-ban népszerűsítette az alárendelés e fajtáját; majd Blaise Cendrars és Jules Romans megérzései vezették végül Mr Apollinaire-t azon gondolataihoz, melyeket egy 1912-es előadásában fejtett ki.

De az ötlet lényege először Mr Henri Barzun ,,Hang, ritmus és szimultán ének" c. könyvében fogalmazódott meg, amelyben szoros összefüggést igyekezett kimutatni a vers és a poliritmikus szimfónia között. Az egymásutániságra épülő lírai költészet elvével a kiszélesített és párhuzamos gondolatot állította szembe. De mindazon törekvések, melyek e technika kidolgozására és (az egyetemes drámával való) elmélyítésére irányultak, s amelyek egy szűk körű iskola létrhozása mellett új ideológia beépítésével kívánták növelni értékét - elbuktak.

Ugyanebben az időben kísérletezett Mr Apollinaire a vizuális költészet új válfajával, melyet a rendszer hiánya és a képzelet megbolygatása még érdekesebbé tesz. A központi képzeteket tipográfiával hangsúlyozza, miközben megteremti annak lehetőségét, hogy a verset egyszerre minden irányból olvashassuk. Mrs Barzun és Divoire versei tisztán formalisták. Zenei hatást kívánnak kelteni, amit a zenekari partitúra absztrakcióinak mintájára képzelhetünk el.



***



Én más elveken nyugvó verset kívántam létrehozni. Arra akartam lehetőséget teremteni, hogy minden hallgató a neki megfelelő képzettársításokkal éljen. Mindenki csak a személyiségének megfelelő elemeket ragadja meg, keverje össze, törje szét stb., miközben végig megtartja a szerző által kijelölt irányt.

A vers, amelyet (Huelsenbeckkel és Jancóval) készítettem, nem a zenei hangzást célozza, hanem azt, hogy a szimultán vers hatása egyénre szabott legyen. Így kívántunk új irányt szabni ennek a műfajnak.

E modern esztétika első színpadi megvalósítása az a párhuzamos felolvasás volt, amelyet Huelsenbeck, Janco és én hajtottunk végre 1916. március 31-én.



Tristan Tzara, Cabaret Voltaire (1916 Június).

Kappanyos András

 
 
0 komment , kategória:  Tristan Tzara 1.  
x
  2011-11-03 11:16:34, csütörtök
 
  Tzara, Tristan: dada dal (Chanson dada in Hungarian)

Chanson dada (French)


I

la chanson d'un dadaïste

qui avait dada au coeur

fatiguait trop son moteur

qui avait dada au coeur



l'ascenseur portait un roi

lourd fragile autonome

il coupa son grand bras droit

l'envoya au pape à rome



c'est pourquoi

l'ascenseur

n'avait plus dada au coeur



mangez du chocolat

lavez votre cerveau

dada

dada

buvez de l'eau



II

la chanson d'un dadaïste

qui n'était ni gai ni triste

et aimait une bicycliste

qui n'était ni gaie ni triste



mais l'époux le jour de l'an

savait tout et dans une crise

envoya au vatican

leurs deux corps en trois valises



ni amant

ni cycliste

n'étaient plus ni gais ni tristes



mangez de bons cerveaux

lavez votre soldat

dada

dada

buvez de l'eau



III

la chanson d'un bicycliste

qui était dada de coeur

qui était donc dadaïste

comme tous les dadas de coeur



un serpent portait des gants

il ferma vite la soupape

mit des gants en peau d'serpent

et vient embrasser le pape



c'est touchant

ventre en fleur

n'avait plus dada au coeur



buvez du lait d'oiseaux

lavez vos chocolats

dada

dada

mangez du veau




dada dal (Hungarian)


I

dadaista ballada

kiknek szívében dada

túlhajszolták a motort,

melynek szívében dada



súlyos légszomj gyötörte

a királyt a szuverént

lift a karját letörte

pápának szánt szuvenírt



felvonónk

lohada

szívében már nem dada



csokoládét egyen

mossa meg az agyát

dada

dada

igyon vizet



II

dadaista nemecsek

ki nem sírt se nevetett

kutyás hölgyet szeretett

ő sem sírt se nevetett



újévkor fedezte fel

ezt a férj s hamarjában

vatikánba küldte fel

testük három ládában



így a nő

s nemecsek

nem sírt már se nevetett



friss agyvelőt egyen

mossa katonáját

dada

dada

igyon vizet



III

dadaista fallada

kinek szívében dada

dadaista ő maga

mint mindegyik szív-dada



kígyó bőrkesztyűre költ

szelepet hamar lezár

kígyóbőr-kesztyűt felölt

csókra rá a pápa vár



mily fennkölt

has-duda

szívében már nem dada



madár-tejet fejjen

mossa kakaóját

dada

dada

egyen vizát

Jakabffy Éva

 
 
0 komment , kategória:  Tristan Tzara 1.  
x
  2011-07-07 15:40:24, csütörtök
 
  Tzara, Tristan: A hozzávetőleges ember (részlet) (L'Homme approximatif (extrait) in Hungarian)

L'Homme approximatif (extrait) (French)


dimanche lourd couvercle sur le bouillonnement du sang

hebdomadaire poids accroupi sur ses muscles

tombé à l'intérieur de soi-même retrouvé

les cloches sonnent sans raison et nous aussi

sonnez cloches sans raison et nous aussi

nous nous réjouirons au bruit des chaînes

que nous ferons sonner en nous avec les cloches



quel est ce langage qui nous fouette nous sursautons dans la lumière

nos nerfs sont des fouets entre les mains du temps

et le doute vient avec une seule aile incolore

se vissant se comprimant s'écrasant en nous

comme le papier froissé de l'emballage défait

cadeau d'un autre âge aux glissements des poissons d'amertume



les cloches sonnent sans raison et nous aussi

les yeux des fruits nous regardent attentivement

et toutes nos actions sont contrôlées il n'y a rien de caché

l'eau de la rivière a tant lavé son lit

elle emporte les doux fils des regards qui ont traîné

aux pieds des murs dans les bars léché des vies

alléché les faibles lié des tentations tari des extases

creusé au fond des vieilles variantes

et délié les sources des larmes prisonnières

les sources servies aux quotidiens étouffements

les regards qui prennent avec des mains desséchées

le clair produit du jour ou l'ombrageuse apparition

qui donnent la soucieuse richesse du sourire

vissée comme une fleur à la boutonnière du matin

ceux qui demandent le repos ou la volupté

les touchers d'électriques vibrations les sursauts

les aventures le feu la certitude ou l'esclavage

les regards qui ont rampé le long des discrètes tourmentes

usés les pavés des villes et expié maintes bassesses dans les aumônes

se suivent serrés autour des rubans d'eau

et coulent vers les mers en emportant sur leur passage

les humaines ordures et leurs mirages



l'eau de la rivière a tant lavé son lit

que même la lumière glisse sur l'onde lisse

et tombe au fond avec le lourd éclat des pierres



les cloches sonnent sans raison et nous aussi

les soucis que nous portons avec nous

qui sont nos vêtements intérieurs

que nous mettons tous les matins

que la nuit défait avec des mains de rêve

ornés d'inutiles rébus métalliques

purifiés dans le bain des paysages circulaires

dans les villes préparées au carnage au sacrifice

près des mers aux balayements de perspectives

sur les montagnes aux inquiètes sévérités

dans les villages aux douloureuses nonchalances

la main pesante sur la tête

les cloches sonnent sans raison et nous aussi

nous partons avec les départs arrivons avec les arrivées

partons avec les arrivées arrivons quand les autres partent

sans raison un peu secs un peu durs sévères

pain nourriture plus de pain qui accompagne

la chanson savoureuse sur la gamme de la langue

les couleurs déposent leur poids et pensent

et pensent ou crient et restent et se nourrissent

de fruits légers comme la fumée planent

qui pense à la chaleur que tisse la parole

autour de son noyau le rêve qu'on appelle nous



les cloches sonnent sans raison et nous aussi

nous marchons pour échapper au fourmillement des routes

avec un flacon de paysage une maladie une seule

une seule maladie que nous cultivons la mort

je sais que je porte la mélodie en moi et n'en ai pas peur

je porte la mort et si je meurs c'est la mort

qui me portera dans ses bras imperceptibles

fins et légers comme l'odeur de l'herbe maigre

fins et légers comme le départ sans cause

sans amertume sans dettes sans regret sans

les cloches sonnent sans raison et nous aussi

pourquoi chercher le bout de la chaîne qui nous relie à la chaîne

sonnez cloches sans raison et nous aussi

nous ferons sonner en nous les verres cassés

les monnaies d'argent mêlées aux fausses monnaies

les débris des fêtes éclatées en rire et en tempête

aux portes desquelles pourraient s'ouvrir les gouffres

les tombes d'air les moulins broyant les os arctiques

ces fêtes qui nous portent les têtes au ciel

et crachent sur nos muscles la nuit du plomb fondu



je parle de qui parle qui parle je suis seul

je ne suis qu'un petit bruit j'ai plusieurs bruit en moi

un bruit glacé froissé au carrefour jeté sur le trottoir humide

aux pieds des hommes pressés courant avec leur morts autour de la mort qui étend ses bras

sur le cadran de l'heure seule vivante au soleil



le souffle obscur de la nuit s'épaissit

et le long des veines chantent les flűtes marines

transposées sur les octaves des couches de diverses existences

les vies se répètent à l'infini jusqu'à la maigreur atomique

et en haut si haut que nous ne pouvons pas voir avec ces vies à côtés que nous ne voyons pas

l'utltra-violet de tant de voies parallèles

celles qui nous aurions pu prendre

celles par lesquelles nous aurions pu ne pas venir au monde

ou en être déjà partis depuis longtemps si longtemps

qu'on aurait oublié et l'époque et la terre qui nous aurait sucé la chair

sels et métaux liquides limpides au fond des puits



je pense à la chaleur que tisse la parole

autour de son noyau le rêve qu'on appelle nous





A hozzávetőleges ember (részlet) (Hungarian)


nyomasztó vasárnap borul a vér forrongása fölé

hetenkénti súly kuporodik az izmokra

belsejébe hullva újra megtalált önmagának

értelmetlenül szólnak a harangok és mi is

szóljatok harangok értelmetlenül és mi is

örömünket leljük a lánccsörgésben

amit megszólaltatunk magunkban a harangokkal együtt



miféle nyelv ostoroz minket fölpattanunk a fényben

idegszálaink ostorok az idő kezében

és a kétely egyetlen színtelen szárnyon közeledik

megtapadva megsűrűsödve szorongva bennünk

mint összegyűrt papírja a föltépett csomagnak

egy másik kor ajándékának a keserűség halainak

suhanásában



értelmetlenül szólnak a harangok és mi is

a gyümölcsök szeme figyelmesen tekint ránk

és minden tettünk ellenőrzött elrejtve semmi sem marad

a folyóvíz oly sokat mosta medrét

elragadja szeretett szálait a tekinteteknek mik a falak

tövében

ácsorogtak a bárokban életeket nyalogattak

csalogatták a gyengéket kísértéseket fűztek egybe

eksztázisokat apasztottak el

ástak mélyén régi változatoknak

és megnyitották a rab könnyek forrásait

a leigázott forrásokat a mindennapi fuldoklásoknak

a tekintetek melyek összezsugorodott kézzel markolják

a nappal fénylő termését vagy homályos jelentkezését

amelyek a mosolynak gondterhes gazdagságot adnak

akár egy szál virágot a reggel gomblyukába tűzve

azokat akik nyugalmat kívánnak vagy gyönyört

a villamosan reszkető érintéseket a felriadásokat

a kalandokat a tüzet a biztonságot vagy a szolgaságot

a tekintetek melyek a hallgatag kínszenvedések mentén

kúsztak tova

használták a városok kövezetét és számos aljasságért

alamizsnával vezekeltek

szorosan követik egymást a víz szalagja körül

s a tenger felé folynak magukkal sodorva útjukon

az emberi hitványságokat és káprázataikat



folyóvíz oly sokat mosta medrét

hogy még a fénysugár is elcsúszik sima árján

a kövek súlyos csobbanásával alámerül



értelmetlenül szólnak a harangok és mi is

a gondok miket magunkkal hurcolunk

melyek benső ruháink

miket minden reggel fölveszünk

s miket az éjszaka megsemmisít álomkezekkel

melyek haszontalan fém-rébuszokkal ékesek

megtisztultak a kör alakú tájak fürdőjében

a mészárlásra áldozásra fölkészült városokban

közel az elsöprő távlatú tengerekhez

a nyugtalan szigorúságú hegyeken

a fájdalmas közönyű falvakban

a fejre nehezedő kéz

értelmetlenül szólnak a harangok és mi is

eltávozunk a távozókkal megérkezünk az érkezőkkel

eltávozunk az érkezőkkel megérkezünk ha mások

távozóban

értelmetlenül és kissé szárazon kissé kemény szigorral

kenyér kenyérnél különb táplálék amely kíséri

az ízes dalt hanglétráján a nyelvnek

a színek leteszik súlyukat és gondolkodnak

és gondolkodnak vagy kiabálnak és maradnak és

gyümölcsökkel

táplálkoznak és úgy lebegnek minta füst

mely a melegre gondol hogy magva köré

szője a szó az álmot melynek neve a mi nevünk



értelmetlenül szólnak a harangok és mi is

megyünk hogy elkerüljünk az utak nyüzsgésében

egy üvegcsényi tájjal egy betegséget az egyedüli

az egyedüli betegséget hogy kifejlesztjük a halált

tudom hogy magamban hordom a dallamot és

emiatt

hordozom a halált és hogyha meghalok a halál

hordoz majd engem láthatatlan karjaiban

finomak és könnyedek azok minta száraz fű illata

finomak és könnyedek mint az ok nélküli távozás

keserűségtelenül adósságtalanul megbánástalanul talanul

értelmetlenül szólnak a harangok és mi is

megcsendítjük magunkban az összetört üvegeket

az ezüstpénzeket hamis pénzzel keverve

a kacagásban és viharban szétrobbant ünnepek roncsait

a kapuknál melyek megnyílhatnának a szakadékokat

a légi sírokat a sarkvidéki csontokat megőrlő malmokat

az ünnepeket mik fejünket égig emelik

s az olvadt ólom éjszakáját fröccsentik izmainkra



arról beszélek aki beszél aki beszél én vagyok egyedül

csak csekély nesz vagyok bennem többféle zaj szól

felhorzsolt fagyos zaj az utcasarkon a nedves járdára

dobva

a meghajszolt emberek lába elé amint halálukkal együtt

sietnek

a halál körül mely kiterjeszti karját

a napsütésben egyedül élő óralapon



belélegzem a megsűrűsödött éji sötétséget

s a vénák mentén tengeri fuvolák szólnak

a különféle létek rétegeinek oktávjaira hangolva át

az életek a végtelenségig ismétlődnek az atomokká

száradásig

és odafenn oly magasan hogy nem láthatjuk

és azokkal az életekkel amellett amit nem látunk

az ibolyántúlit annyi párhuzamos úttal

amelyeket választhattunk volna

amelyek nélkül nem jöhettünk volna világra

vagy régóta oly régóta eltávoztunk volna

hogy elfeledték volna a kort is a földet amely magába

szívta volna a húsunkat

a sókat és folyékony átlátszó fémeket a kutak mélyén



a melegre gondolok hogy magva köré

szője a szó az álmot melynek neve a mi nevünk

Kálnoky, László


 
 
0 komment , kategória:  Tristan Tzara 1.  
x
  2011-06-25 22:10:25, szombat
 
  Tzara, Tristan: Hogyan lettem elbűvölő, rokonszenves és felséges (Comment je suis devenu charmant, sympathique et délicieux in Hungarian)

Comment je suis devenu charmant, sympathique et délicieux (French)


Je dors très tard. Je me suicide à 65 %. J'ai la vie très bon marché, elle n'est pour moi que 30 % de la vie. Ma vie a 30 % de la vie. Il lui manque des bras, des ficelles et quelques boutons. 5 % sont consacrés à un état de stupeur demi lucide accompagné de crépitements anémiques. Ces 5 % s'appellent DADA. Donc la vie est bon marché. La mort est un peu plus chère. Mais la vie est charmante et la mort aussi est charmante.

J'étais il y a quelques jours, à une réunion d'imbéciles. Il y avait beaucoup de monde. Tout le monde était charmant. Tristan Tzara, un personnage petit, idiot et insignifiant faisait une conférence sur l'art de devenir charmant. Il était charmant d'ailleurs. Tout le monde est charmant. Et spirituel. C'est délicieux, n'est ce pas ? Tout le monde est délicieux, d'ailleurs. 9 degrés au dessous de zéro. C'est charmant n'est ce pas ? Non ce n'est pas charmant. Dieu n'est pas à la hauteur. Il n'est même pas dans le Bottin. Mais il est tout de même charmant.

Les ambassadeurs, les poètes, les comtes, les princes, les musiciens, les journalistes, les acteurs, les écrivains, les diplomates, les directeurs, les couturiers, les socialistes, les princesses et les baronnes, c'est charmant.

Vous tous, vous êtes charmants, très fins, spirituels et délicieux.

Tristan Tzara vous dit : il veut bien faire autre chose, mais il préfère rester un idiot, un farceur et un fumiste.

Soyez sincères un instant : ce que je viens de vous dire, est charmant ou idiot ?

Il y a des gens (journalistes, avocats, amateurs, philosophes) qui tiennent même les affaires, les mariages, les visites, les guerres, les congrès divers, les sociétés anonymes, la politique, les accidents, les dancings, les crises économiques, les crises de nerfs, pour des variations de dada. N'étant pas impérialiste, je ne partage pas leurs opinions ; je crois plutôt que dada n'est qu'une divinité de second ordre, qu'il faut placer tout simplement à coté des autres formes du nouveau mécanisme à religions d'interrègne.

La simplicité est elle simple ou dada ?

Je me trouve assez sympathique.



19 décembre 1920





Hogyan lettem elbűvölő, rokonszenves és felséges (Hungarian)


Nagyon későig alszom. Hatvanöt százalékban megölöm magam. Az én életem nagyon olcsó, nekem csak az élet harminc százalékába kerül. Életem az életből harminc százalék. Nincs neki karja, madzaga és néhány gombja. Az öt százaléka vérszegény recsegések kísérte, féléber kábulat állapotra fordítódik. Ezt az öt százalékot hívják DADÁNAK. Tehát az élet olcsó. A halál egy kicsit drágább. Ám az élet elbűvölő és a halál is az.

Néhány napja félkegyelműek gyűlésén vettem részt. Sokan voltak. Mindenki elbűvölő volt. Tristan Tzara, egy kicsi, hülye és jelentéktelen figura tartott előadást az elbűvölővé válás művészetéről. Egyébként elbűvölő volt. Mindenki elbűvölő. És szellemes. Ez felséges, ugye? Egyébként mindenki felséges. Kilenc fokkal a nulla alatt. Ez elbűvölő, ugye? Nem, ez nem elbűvölő. Isten nincs a megfelelő magaslaton. Még a Cím- és lakásjegyzékben sem szerepel. Ám ő mégis elbűvölő.

A nagykövetek, a költők, a grófok, a hercegek, a muzsikusok, az újságírók, a színészek, az írók, a diplomaták, az igazgatók, a női szabók, a szocialisták, a hercegnők és a bárónők, ez elbűvölő.

Önök mindannyian elbűvölőek, nagyon finomak, szellemesek és felségesek.

Tristan Tzara mondja önöknek: nagyon szeretne mást csinálni, de inkább hülye marad, komédiás és szélhámos.

Legyenek őszinték egy pillanatra: amit az imént mondtam önöknek, az elbűvölő-e vagy hülye?

Vannak emberek (újságírók, ügyvédek, műkedvelők, filozófusok), akik az üzleti ügyeket, a házasságokat, a szemléket, a háborúkat, a különböző kongresszusokat, a részvénytársaságokat, a politikát, a baleseteket, a nyilvános tánchelyiségeket, a gazdasági válságokat, az idegrohamokat egyaránt a dada változatainak tartják. Mivel nem vagyok imperialista, nem osztom véleményüket; inkább azt hiszem, hogy dada csak egy másodrendű istenség, akit egész egyszerűen az új, interregnumi vallásmechanizmusok másegyéb formái mellé kell helyezni.

Az egyszerűség vajon egyszerű-e vagy dada?

Elég rokonszenvesnek érzem magam.



Dada kiáltvány a gyenge szeretetről és a keserű szeretetről

1920. december 19.

Parancs János

 
 
0 komment , kategória:  Tristan Tzara 1.  
x
  2011-05-24 13:27:35, kedd
 
  Tzara, Tristan: Guillaume Apollinaire halála (La mort de Guillaume Apollinaire in Hungarian

La mort de Guillaume Apollinaire (French)


nous ne savons rien

nous ne savons rien de la douleur

la saison amère du froid

creuse de longues traces dans nos muscles

il aurait plutôt aimé la joie de la victoire

sages sous les tristesses calmes

ne pouvoir rien faire

si la neige tombait en haut

si le soleil montait chez nous pendant la nuit

pour nous chauffer

et les arbres pendaient avec leur couronne

- unique pleur -

si les oiseaux étaient parmi nous pour se mirer

dans le lac tranquille au-dessus de nos têtes



ON POURRAIT COMPRENDRE

la mort serait un long beau voyage

et les vacances illimitées

de la chair des structures et des os




Guillaume Apollinaire halálára (Hungarian)


semmit nem tudunk

semmit nem tudunk a fájdalomról

a fagy keserű évszaka

hosszú nyomokat vág az izmainkba

a győzelem örömét jobban szerette volna

bölcsen más csöndes bánatunkban rács mögött

tehetetlenül

ha fölfele hullna a hó

ha éjjel kelne föl a nap

és ontaná ránk melegét

ha fejjel lefelé csüngenének a fák

- egy-egy nagy könnycsepp -

ha köztünk járnának a madarak és innen

néznék maguk a csöndes tóban a fejünk fölött



ÉRTHETŐ VOLNA

hosszú szép utazás volna a halál

a húsnak a csontnak a szervezetnek

határtalan szabadságideje.

Illyés Gyula



Tristan Tzara



guillaume apollinaire halálára




nem tudunk semmit
semmit sem tudtam fájdalmamban
a hideg évszak fanyarsága
váj hosszú csíknyi izmainkba
ő jobb szerette a komoly győzelem
örömét a bánat nyugodt legmélyét
mit se tudott tenni
ha a hó fölfelé hullt
ha a nap éjjel fölmászott hozzánk
hogy melegítsen
s a fák koronáit fölakasztotta
- páratlan sírás
ha a madarak köztünk voltak
visszatükröződni a fejünk fölötti
halk tóban
MEG LEHETETT ÉRTENI
a halál szép hosszú utazás lett volna
végtelen vakációi húsnak szövetnek csontnak



Szlafkay Attila fordítása





-Gizella Lapu...... ........... ........... ........... ........... ........... ........... ............ 2011-05-24 12:54:12


Tristan Tzara
Guillaume Apollinaire halála

nem tudunk semmit
nem tudunk semmit a fájdalomról
a fagy keserű évada
hosszú medreket váj izmainkban
inkább a győzelem örömét szerette volna
okosan csöndes bánatok alatt
bezárva tehetetlenül

ha fölfelé hullna a hó
ha éjjel emelkedne fölénk a nap
hogy melegítsen
ha koronájukkal lefelé lógnának a fák
- egyetlen könnycsepp -
ha a madarak leszállnának közénk
hogy fejünk fölött a csöndes
tükörben nézzék magukat
MEG LEHETNE ÉRTENI
szép hosszú utazás lenne a halál
s a hús a váz a csontok
végnélküli vakációja

Somlyó György fordítása



 
 
0 komment , kategória:  Tristan Tzara 1.  
x
  2011-05-20 14:06:16, péntek
 
  Tzara, Tristan: Három sötétségem hangos panasza (La grande complainte de mon obscurité trois in Hungarian)

La grande complainte de mon obscurité trois (French)


chez nous les fleurs des pendules s'allument

et les plumes encerclent la clarté

le matin de soufre lointain les vaches

lèchent les lys de sel

mon fils

mon fils

traînons toujours par la couleur du monde

qu'on dirait plus bleue que le métro

et que l'astronomie

nous sommes trop maigres

nous n'avons pas de bouche

nos jambes sont raides et s'entrechoquent

nos visages n'ont pas de forme comme les étoiles

cristaux points sans force feu brűlée la basilique

folle : les zigzags craquent

téléphone

mordre les cordages se liquéfier

l'arc

grimper

astrale

la mémoire

vers le nord par son fruit double

comme la chair crue

faim feu sang




Három sötétségem hangos panasza (Hungarian)


mifelénk lángra gyúlnak az ingaórák virágai és a

madártollak körülveszik a fényt

távoli kéntől sárga reggeleken a tehenek

a sós liliomokat nyaldossák

fiam

fiam

mindig a hold színén át vánszorogunk

melyet kékebbnek mondanak a metrónál és az

asztronómiánál

túl soványak vagyunk

nincs szájunk

két lábszárunk merev és egymásba ütközik

nem csillagformájú az arcunk

erőtlen kristályfoltok égő tűz a bolond

bazilika: a cikcakkok recsegnek

telefon

hajókötelekbe harapni cseppfolyóssá válni

az ív

felmászni

asztrális

az emlékezet

észak felé át kettős gyümölcsén

mint a nyers hús

éhség tűz vér

Kálnoky, László

 
 
0 komment , kategória:  Tristan Tzara 1.  
x
  2011-03-08 14:55:30, kedd
 
  Gizella Lapu...... ........... ........... ........... ........... ........... ...... 2011-03-18 08:12:27

...... .....



Tristan Tzara - Egy egész élet

mint a megtört fény mint a halott fény
mint elkövetett bűnről szóló híradás
a csend hulláma szobámba beloccsan
nem ugat nem gondol semmire bennünket kutyába se vesz
tíz év

tíz év azóta az ajtó szárnyára nehezül
a magány tömbje megfagyasztotta az emlékezetet
szétázott utcák és hálótermek idézik a ködbe fulladt éveket
hogy gyöngykirálynők elégületlen folyama reszket
tíz év

gyermekkorunk megbosszulja magát tíz év a megkötözött csillag

a feledés fölé hajlik: nem villog-e rajta
lobogó hajkoszorúk gyöngyház bélyege
vaksin ráhunyorít az elhagyott utcák odvaira
tíz év

lámpák hűvös lángja az alvó ablaküvegen - fanyar ősz
átkozza a kénsav-szívű mandulafa titkát
éjszakámba is behatolt: felbillenti emberségem mérlegét
tűzvészként szétszaggatja csipőmet s a barbár vágyakat
tizenegy év

Fordította - Képes Géza

Link



 
 
0 komment , kategória:  Tristan Tzara 1.  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 7 
2019.01 2019. Február 2019.03
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 68305 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 206
  • e Hét: 1851
  • e Hónap: 17490
  • e Év: 50886
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2019 TVN.HU Kft.