x,x,x,x,x,x,x, - nagyuska Blogja - Böröczki Mihály 1., Petrőczi Éva , Bálintffy Etelka 1., Catullus, Catullus 1., Devecsery László 1., Ferenczes István 1., Gittai István 1., Komjáthy Jenő 1., Koszpek Ferenc 1. , Lukátsi Vilma 1., Mándy Gábor 1., Pajkos mosoly..., Palágyi László 1., Paudits Zoltán 1., Pierre Emmanuel 1., Rozsnyai Ervin 1., Stéphane Mallarmé, Stéphane Mallarmé 1.,1.Magyar-versek,11 Igaz volna?,2.Alkalmi versek,3. Liber libri versgyűjtemény,4.Consummo,5.Potissimus,5.Próza-szép gondolatok,6.Külföldi-versek,7.Listák-kül,

Továbbiak »

Belépés

			nagyuska.blog.xfree.hu
"Idegen nyelveket tudni szép, a hazait pedig lehetségig mívelni kötelesség. "- Kölcsey Ferenc Parainessis Kölcsey Kálmánhoz			Juhászné Szunyogh Mária Marika 1947.09.09 Offline

Linktáram, Blogom

Blogom,

Képtáram,

Videótáram,

Ismerőseim, Fecsegj

Fecsegj

1/1 oldal

Bejegyzések száma: 7

2012-01-10 19:04:50, kedd

	Tzara, Tristan: Az admirális kiadó házat keres (L'amiral cherche une maison à louer in Hungarian) L'amiral cherche une maison à louer (French) (The admiral looks for a house to rent) HUELSENBECK: Ahoi ahoi Des Admirals JANCO (sings): Where the honey TZARA: Boum boum boum Il déshabilla gewirktes Beinkleid schnell zerfällt suckle vine twines itself around the door a sa chair quand les grenouilles humides commencérant Teerpappe macht Rawagen in der Nacht sweetheart mine is waiting patiently for me à bruler j'ai mis le cheval dans l'ame du und der Conciergenbäuche Klapperschlangengrün sind I can hear the weopour will around around the serpent à Bucarest on dépendra mes amis milde ach verzerrt in der Natur hill dorénavant et c'est très intéressant les griffes chrza prrrza chrrrza my great room is mine des morsures equatorials prrrza chrrrza prrrza Wer suchet dem wird aufgetan admirably comfortably Grandmother said Dimanche: deux éléphants Der Ceylonlöwe ist kein Schwan Journal de Genève au restaurant Rhythmic Intermission HUELSENBECK: hihi Yabomm hihi Yabomm hihi ff p TZARA: rouge bleu rouge bleu rouge bleu p f cresc WHISTLE (Jan): __________. __________. . . p cresc f CLACKER (Tza): rrrrrrrrr rrrrrrrrr rrrrrrrrr rrrrrrrrr f decresc f cresc DRUM (Hue): O O O O O O O O O O O O O ff p f HUELSENBECK: hihi hihiiiii cresc ff f TZARA: rouge bleu rouge bleu ff cresc fff WHISTLE: _________. . ff fff CLACKER: rrrrrrrrr rrrrrrrrr ffff uniform DRUM: O O O O O O fff p HUELSENBECK: Wer Wasser braucht find im Kloset JANCO: I love the ladies I love the TZARA: Le télégraphiste assassine la concierge Zumeistens was er nötig hätt ahoi iuché ladies I love to be among the girls qui m'a trompé elle a vendu l'appartement qu HUELSENBECK: ahoi iuché JANCO: TZARA: j'avais loué Dans l'église aprés la messe le Find was er nötig And when it's five pêcheur dit à la comtesse: Adieu Mathilde hätt O suss gequolines Stelldichein des Admirals im o'clock and tea is set I like to take my tea with some Le train traîne la fume comme la fuite de l'animal Abendschein uru uru uro uru uru uro uru uru brunette shy shy shy shy shy shy shy shy blessé aux intestins ecrasés uru uro patacian patablan patablan uri uri uro Everybody is doing it doing it doing it Everybody Der Affe brüllt die Seekuh bellt im Líndenbaum is doing it doing it see that ragtime Autour du phare tourne l'auréole des oiseaux bleuillis der Schräg zerschellt taratata taratata tatatata In couple over there see that throw their shoulders in en moieties de lumière vissant la distance des batteaux Joschiwara dröhnt der Brand und knallt mit schnellen the air She said the raising her heart oh dwelling Tandis que les archanges chient et les oiseaux tombent Peitschen um die Lenden oh oh yes yes yes yes yes Oh! mon cher c'est si difficile La rue s'enfuit avec mon Im Schlafsack gröhit der alte Oberpriester yes yes yes yes yes yes oh yes oh yes baggage à travers la ville Un metro mêle son cinéma und zeigt der Schenkel volle oh yes oh yes yes yes oh yes la prore de je vous adore était au casino du Tastatur The Admiral has found nothing sir The Admiral has found nothing sycomore The Admiral has found nothing Tristan Tzara, Marcel Janco and Richard Huelsenbeck, performed at the Cabaret Voltaire, Zurich (31 March, 1916); and published in Cabaret Voltaire (June 1916). The admiral looks for a house to rent (Note for the bourgeois) The experiments in the transmutation of objects and colours by the first Cubist painters - Picasso, Braque, Picabia, Duchamp-Villon and Delaunay - stimulated the desire to apply the same simultaneous principles in poetry. Villiers de l'Isle Adam had parallel ideas in the theatre, with tendencies towards a schematic simultaneism; Mallarme tried typographic reform in his poem A Throw of the Dice will never Abolish Chance; Marinetti popularised this application in his Words in Freedom; the intentions of Blaise Cendrars and Jules Romain, most recently, directed Monsieur Apollinaire to the ideas he developed in his lecture published in Sturm in 1912. But the first idea, essentially, was exteriorised by Monsieur Henri Barzun in a theoretical book, Voice, Rhythms and Simultaneous Songs, where he looked for a more direct relationship between the polyrhythmic symphony and the poem. To the principle of succession in lyrical poetry he opposed a parallel, vast idea. But his ambition to deepen this technique (with Universal Theatre) - by exaggerating its value to the point of conferring on it a new ideology and cloistering it in the exclusivity of a school - failed. At the same time, Monsieur Apollinaire experimented with a new genre of visual poem, which is even more interesting because of its lack of a system and its tormented fantasy. It accentuates the central images typographically and offers the possibility of starting to read the poem from every side at once. The poems of Messieurs Barzun and Divoire are purely formal. They seek a musical effect by making the same abstractions as a musical score. * I wanted to realise a poem based on other principles. These consist of the possibility given to each listener of making links between appropriate associations. He retains the characteristic elements of his personality, mixes them, the fragments, etc, while at the same time remaining in the direction the author has channelled. The poem that I have arranged (with Huelsenbeck and Janco) does not provide a musical description, but attempts to individualise the impression of the simultaneous poem to which we thereby give a new dimension. The parallel reading that we gave on 31 March, 1916, Huelsenbeck, Janco and I, delivered simultaneously in three different languages, German, English and French, was the first staged performance of this modern aesthetic. Tristan Tzara, Cabaret Voltaire (June 1916). Az admirális kiadó házat keres (Hungarian) R. Huelsenbeck, M. Janco, Tr. Tzara szimultán verse HUELSENBECK: Ahoi ahoi Des Admirals JANCO (énekelve): Where the honey TZARA: Bumm bumm bumm Levetkőztette gewirktes Beinkleid schnell zerfällt suckle vine twines itself around the door a amikor a nedves békák teste elkezdett Teerpappe macht Rawagen in der Nacht sweetheart mine is waiting patiently for me égni a lovat egy kígyó lelkébe und der Conciergenbäuche Klapperschlangengrün sind I can hear the weopour will around around the Bukarestben hajdanán a barátainktól függtünk milde ach verzerrt in der Natur hill és nagyon érdekesek a karmok és chrza prrrza chrrrza my great room is mine egyenlítői harapások nyomai prrrza chrrrza prrrza Wer suchet dem wird aufgetan admirably comfortably Grandmother said Vasárnap: két elefánt Der Ceylonlöwe ist kein Schwan Journal de Genève a kávéházban Ritmikus közjáték HUELSENBECK: hihi Yabomm hihi Yabomm hihi ff p TZARA: piros kék piros kék piros kék p f cresc SÍP (Jan): __________. __________. . . p cresc f KEREPLŐ (Tza): rrrrrrrrr rrrrrrrrr rrrrrrrrr rrrrrrrrr f decresc f cresc DOB (Hue): O O O O O O O O O O O O O ff p f HUELSENBECK: hihi hihiiiii cresc ff f TZARA: piros kék piros kék ff cresc fff SÍP: _________. . ff fff KEREPLŐ: rrrrrrrrr rrrrrrrrr ffff uniform DOB: O O O O O O fff p HUELSENBECK: Wer Wasser braucht find im Kloset JANCO: I love the ladies I love the TZARA: a távirász meggyilkolta a házmestert Zumeistens was er nötig hätt ahoi iuché ladies I love to be among the girls aki átvert engem eladta a lakást amit béreltem HUELSENBECK: ahoi iuché JANCO: TZARA: A templomban ahogy végetért a mise Find was er nötig And when it's five a grófnőhöz így szólt bűnös kedvese: Agyő Matild hätt O suss gequolines Stelldichein des Admirals im o'clock and tea is set I like to take my tea with some A vonat úgy húzza a füstöt, mint menekülő állat Abendschein uru uru uro uru uru uro uru uru brunette shy shy shy shy shy shy shy shy a sérült kitépett beleit uru uro patacian patablan patablan uri uri uro Everybody is doing it doing it doing it Everybody Der Affe brüllt die Seekuh bellt im Líndenbaum is doing it doing it see that ragtime A világítótorony köré dicsfényt vonnak a madarak der Schräg zerschellt taratata taratata tatatata In couple over there see that throw their shoulders in félig kékre festi őket a hajók messzeségének fénye Joschiwara dröhnt der Brand und knallt mit schnellen the air She said the raising her heart oh dwelling Ekkor az arkangyalok szarnak és a madarak leesnek Peitschen um die Lenden oh oh yes yes yes yes yes Ó! drágám milyen nehéz ez Az utca a Im Schlafsack gröhit der alte Oberpriester yes yes yes yes yes yes oh yes oh yes csomagommal átvág a városon A metró elhozza und zeigt der Schenkel volle oh yes oh yes yes yes oh yes a mozit mi komor vár minket bármikor a kaszinó Tastatur The Admiral has found nothing sir The Admiral has found nothing szikomor Az admirális semmit sem talált Tristan Tzara, Marcel Janco és Richard Huelsenbeck performansza a Cabaret Voltaire-ben, Zürich (1916 március 31); publikálva a Cabaret Voltaire-ben (1916 Június). Az admirális kiadó házat keres (Jegyzet a kispolgárnak) Az első kubista festők (1907), Picasso, Braque, Picabia, Duchamp-Villon, és Delaunay azon kísérletei, melyek a tárgyak és a színek átformálására irányultak, arra késztettek bennünket, hogy a költészetben is hasonló elveket alkalmazzunk. Villiers de l'Isle Adamnak hasonló törekvései voltak a színház területén, ahol a sematikus szimultanizmus irányait lelhetjük fel; Mallarmé tipográfiai reformmal kísérletezett ,,Egy kockadobás sosem dönti meg a véletlent" c. versében. Marinetti a ,,Szabad szavak"-ban népszerűsítette az alárendelés e fajtáját; majd Blaise Cendrars és Jules Romans megérzései vezették végül Mr Apollinaire-t azon gondolataihoz, melyeket egy 1912-es előadásában fejtett ki. De az ötlet lényege először Mr Henri Barzun ,,Hang, ritmus és szimultán ének" c. könyvében fogalmazódott meg, amelyben szoros összefüggést igyekezett kimutatni a vers és a poliritmikus szimfónia között. Az egymásutániságra épülő lírai költészet elvével a kiszélesített és párhuzamos gondolatot állította szembe. De mindazon törekvések, melyek e technika kidolgozására és (az egyetemes drámával való) elmélyítésére irányultak, s amelyek egy szűk körű iskola létrhozása mellett új ideológia beépítésével kívánták növelni értékét - elbuktak. Ugyanebben az időben kísérletezett Mr Apollinaire a vizuális költészet új válfajával, melyet a rendszer hiánya és a képzelet megbolygatása még érdekesebbé tesz. A központi képzeteket tipográfiával hangsúlyozza, miközben megteremti annak lehetőségét, hogy a verset egyszerre minden irányból olvashassuk. Mrs Barzun és Divoire versei tisztán formalisták. Zenei hatást kívánnak kelteni, amit a zenekari partitúra absztrakcióinak mintájára képzelhetünk el. * Én más elveken nyugvó verset kívántam létrehozni. Arra akartam lehetőséget teremteni, hogy minden hallgató a neki megfelelő képzettársításokkal éljen. Mindenki csak a személyiségének megfelelő elemeket ragadja meg, keverje össze, törje szét stb., miközben végig megtartja a szerző által kijelölt irányt. A vers, amelyet (Huelsenbeckkel és Jancóval) készítettem, nem a zenei hangzást célozza, hanem azt, hogy a szimultán vers hatása egyénre szabott legyen. Így kívántunk új irányt szabni ennek a műfajnak. E modern esztétika első színpadi megvalósítása az a párhuzamos felolvasás volt, amelyet Huelsenbeck, Janco és én hajtottunk végre 1916. március 31-én. Tristan Tzara, Cabaret Voltaire (1916 Június). Kappanyos András

0 komment , kategória: Tristan Tzara 1.

2011-11-03 11:16:34, csütörtök

	Tzara, Tristan: dada dal (Chanson dada in Hungarian) Chanson dada (French) I la chanson d'un dadaïste qui avait dada au coeur fatiguait trop son moteur qui avait dada au coeur l'ascenseur portait un roi lourd fragile autonome il coupa son grand bras droit l'envoya au pape à rome c'est pourquoi l'ascenseur n'avait plus dada au coeur mangez du chocolat lavez votre cerveau dada dada buvez de l'eau II la chanson d'un dadaïste qui n'était ni gai ni triste et aimait une bicycliste qui n'était ni gaie ni triste mais l'époux le jour de l'an savait tout et dans une crise envoya au vatican leurs deux corps en trois valises ni amant ni cycliste n'étaient plus ni gais ni tristes mangez de bons cerveaux lavez votre soldat dada dada buvez de l'eau III la chanson d'un bicycliste qui était dada de coeur qui était donc dadaïste comme tous les dadas de coeur un serpent portait des gants il ferma vite la soupape mit des gants en peau d'serpent et vient embrasser le pape c'est touchant ventre en fleur n'avait plus dada au coeur buvez du lait d'oiseaux lavez vos chocolats dada dada mangez du veau dada dal (Hungarian) I dadaista ballada kiknek szívében dada túlhajszolták a motort, melynek szívében dada súlyos légszomj gyötörte a királyt a szuverént lift a karját letörte pápának szánt szuvenírt felvonónk lohada szívében már nem dada csokoládét egyen mossa meg az agyát dada dada igyon vizet II dadaista nemecsek ki nem sírt se nevetett kutyás hölgyet szeretett ő sem sírt se nevetett újévkor fedezte fel ezt a férj s hamarjában vatikánba küldte fel testük három ládában így a nő s nemecsek nem sírt már se nevetett friss agyvelőt egyen mossa katonáját dada dada igyon vizet III dadaista fallada kinek szívében dada dadaista ő maga mint mindegyik szív-dada kígyó bőrkesztyűre költ szelepet hamar lezár kígyóbőr-kesztyűt felölt csókra rá a pápa vár mily fennkölt has-duda szívében már nem dada madár-tejet fejjen mossa kakaóját dada dada egyen vizát Jakabffy Éva

0 komment , kategória: Tristan Tzara 1.

2011-07-07 15:40:24, csütörtök

	Tzara, Tristan: A hozzávetőleges ember (részlet) (L'Homme approximatif (extrait) in Hungarian) L'Homme approximatif (extrait) (French) dimanche lourd couvercle sur le bouillonnement du sang hebdomadaire poids accroupi sur ses muscles tombé à l'intérieur de soi-même retrouvé les cloches sonnent sans raison et nous aussi sonnez cloches sans raison et nous aussi nous nous réjouirons au bruit des chaînes que nous ferons sonner en nous avec les cloches quel est ce langage qui nous fouette nous sursautons dans la lumière nos nerfs sont des fouets entre les mains du temps et le doute vient avec une seule aile incolore se vissant se comprimant s'écrasant en nous comme le papier froissé de l'emballage défait cadeau d'un autre âge aux glissements des poissons d'amertume les cloches sonnent sans raison et nous aussi les yeux des fruits nous regardent attentivement et toutes nos actions sont contrôlées il n'y a rien de caché l'eau de la rivière a tant lavé son lit elle emporte les doux fils des regards qui ont traîné aux pieds des murs dans les bars léché des vies alléché les faibles lié des tentations tari des extases creusé au fond des vieilles variantes et délié les sources des larmes prisonnières les sources servies aux quotidiens étouffements les regards qui prennent avec des mains desséchées le clair produit du jour ou l'ombrageuse apparition qui donnent la soucieuse richesse du sourire vissée comme une fleur à la boutonnière du matin ceux qui demandent le repos ou la volupté les touchers d'électriques vibrations les sursauts les aventures le feu la certitude ou l'esclavage les regards qui ont rampé le long des discrètes tourmentes usés les pavés des villes et expié maintes bassesses dans les aumônes se suivent serrés autour des rubans d'eau et coulent vers les mers en emportant sur leur passage les humaines ordures et leurs mirages l'eau de la rivière a tant lavé son lit que même la lumière glisse sur l'onde lisse et tombe au fond avec le lourd éclat des pierres les cloches sonnent sans raison et nous aussi les soucis que nous portons avec nous qui sont nos vêtements intérieurs que nous mettons tous les matins que la nuit défait avec des mains de rêve ornés d'inutiles rébus métalliques purifiés dans le bain des paysages circulaires dans les villes préparées au carnage au sacrifice près des mers aux balayements de perspectives sur les montagnes aux inquiètes sévérités dans les villages aux douloureuses nonchalances la main pesante sur la tête les cloches sonnent sans raison et nous aussi nous partons avec les départs arrivons avec les arrivées partons avec les arrivées arrivons quand les autres partent sans raison un peu secs un peu durs sévères pain nourriture plus de pain qui accompagne la chanson savoureuse sur la gamme de la langue les couleurs déposent leur poids et pensent et pensent ou crient et restent et se nourrissent de fruits légers comme la fumée planent qui pense à la chaleur que tisse la parole autour de son noyau le rêve qu'on appelle nous les cloches sonnent sans raison et nous aussi nous marchons pour échapper au fourmillement des routes avec un flacon de paysage une maladie une seule une seule maladie que nous cultivons la mort je sais que je porte la mélodie en moi et n'en ai pas peur je porte la mort et si je meurs c'est la mort qui me portera dans ses bras imperceptibles fins et légers comme l'odeur de l'herbe maigre fins et légers comme le départ sans cause sans amertume sans dettes sans regret sans les cloches sonnent sans raison et nous aussi pourquoi chercher le bout de la chaîne qui nous relie à la chaîne sonnez cloches sans raison et nous aussi nous ferons sonner en nous les verres cassés les monnaies d'argent mêlées aux fausses monnaies les débris des fêtes éclatées en rire et en tempête aux portes desquelles pourraient s'ouvrir les gouffres les tombes d'air les moulins broyant les os arctiques ces fêtes qui nous portent les têtes au ciel et crachent sur nos muscles la nuit du plomb fondu je parle de qui parle qui parle je suis seul je ne suis qu'un petit bruit j'ai plusieurs bruit en moi un bruit glacé froissé au carrefour jeté sur le trottoir humide aux pieds des hommes pressés courant avec leur morts autour de la mort qui étend ses bras sur le cadran de l'heure seule vivante au soleil le souffle obscur de la nuit s'épaissit et le long des veines chantent les flűtes marines transposées sur les octaves des couches de diverses existences les vies se répètent à l'infini jusqu'à la maigreur atomique et en haut si haut que nous ne pouvons pas voir avec ces vies à côtés que nous ne voyons pas l'utltra-violet de tant de voies parallèles celles qui nous aurions pu prendre celles par lesquelles nous aurions pu ne pas venir au monde ou en être déjà partis depuis longtemps si longtemps qu'on aurait oublié et l'époque et la terre qui nous aurait sucé la chair sels et métaux liquides limpides au fond des puits je pense à la chaleur que tisse la parole autour de son noyau le rêve qu'on appelle nous A hozzávetőleges ember (részlet) (Hungarian) nyomasztó vasárnap borul a vér forrongása fölé hetenkénti súly kuporodik az izmokra belsejébe hullva újra megtalált önmagának értelmetlenül szólnak a harangok és mi is szóljatok harangok értelmetlenül és mi is örömünket leljük a lánccsörgésben amit megszólaltatunk magunkban a harangokkal együtt miféle nyelv ostoroz minket fölpattanunk a fényben idegszálaink ostorok az idő kezében és a kétely egyetlen színtelen szárnyon közeledik megtapadva megsűrűsödve szorongva bennünk mint összegyűrt papírja a föltépett csomagnak egy másik kor ajándékának a keserűség halainak suhanásában értelmetlenül szólnak a harangok és mi is a gyümölcsök szeme figyelmesen tekint ránk és minden tettünk ellenőrzött elrejtve semmi sem marad a folyóvíz oly sokat mosta medrét elragadja szeretett szálait a tekinteteknek mik a falak tövében ácsorogtak a bárokban életeket nyalogattak csalogatták a gyengéket kísértéseket fűztek egybe eksztázisokat apasztottak el ástak mélyén régi változatoknak és megnyitották a rab könnyek forrásait a leigázott forrásokat a mindennapi fuldoklásoknak a tekintetek melyek összezsugorodott kézzel markolják a nappal fénylő termését vagy homályos jelentkezését amelyek a mosolynak gondterhes gazdagságot adnak akár egy szál virágot a reggel gomblyukába tűzve azokat akik nyugalmat kívánnak vagy gyönyört a villamosan reszkető érintéseket a felriadásokat a kalandokat a tüzet a biztonságot vagy a szolgaságot a tekintetek melyek a hallgatag kínszenvedések mentén kúsztak tova használták a városok kövezetét és számos aljasságért alamizsnával vezekeltek szorosan követik egymást a víz szalagja körül s a tenger felé folynak magukkal sodorva útjukon az emberi hitványságokat és káprázataikat folyóvíz oly sokat mosta medrét hogy még a fénysugár is elcsúszik sima árján a kövek súlyos csobbanásával alámerül értelmetlenül szólnak a harangok és mi is a gondok miket magunkkal hurcolunk melyek benső ruháink miket minden reggel fölveszünk s miket az éjszaka megsemmisít álomkezekkel melyek haszontalan fém-rébuszokkal ékesek megtisztultak a kör alakú tájak fürdőjében a mészárlásra áldozásra fölkészült városokban közel az elsöprő távlatú tengerekhez a nyugtalan szigorúságú hegyeken a fájdalmas közönyű falvakban a fejre nehezedő kéz értelmetlenül szólnak a harangok és mi is eltávozunk a távozókkal megérkezünk az érkezőkkel eltávozunk az érkezőkkel megérkezünk ha mások távozóban értelmetlenül és kissé szárazon kissé kemény szigorral kenyér kenyérnél különb táplálék amely kíséri az ízes dalt hanglétráján a nyelvnek a színek leteszik súlyukat és gondolkodnak és gondolkodnak vagy kiabálnak és maradnak és gyümölcsökkel táplálkoznak és úgy lebegnek minta füst mely a melegre gondol hogy magva köré szője a szó az álmot melynek neve a mi nevünk értelmetlenül szólnak a harangok és mi is megyünk hogy elkerüljünk az utak nyüzsgésében egy üvegcsényi tájjal egy betegséget az egyedüli az egyedüli betegséget hogy kifejlesztjük a halált tudom hogy magamban hordom a dallamot és emiatt hordozom a halált és hogyha meghalok a halál hordoz majd engem láthatatlan karjaiban finomak és könnyedek azok minta száraz fű illata finomak és könnyedek mint az ok nélküli távozás keserűségtelenül adósságtalanul megbánástalanul talanul értelmetlenül szólnak a harangok és mi is megcsendítjük magunkban az összetört üvegeket az ezüstpénzeket hamis pénzzel keverve a kacagásban és viharban szétrobbant ünnepek roncsait a kapuknál melyek megnyílhatnának a szakadékokat a légi sírokat a sarkvidéki csontokat megőrlő malmokat az ünnepeket mik fejünket égig emelik s az olvadt ólom éjszakáját fröccsentik izmainkra arról beszélek aki beszél aki beszél én vagyok egyedül csak csekély nesz vagyok bennem többféle zaj szól felhorzsolt fagyos zaj az utcasarkon a nedves járdára dobva a meghajszolt emberek lába elé amint halálukkal együtt sietnek a halál körül mely kiterjeszti karját a napsütésben egyedül élő óralapon belélegzem a megsűrűsödött éji sötétséget s a vénák mentén tengeri fuvolák szólnak a különféle létek rétegeinek oktávjaira hangolva át az életek a végtelenségig ismétlődnek az atomokká száradásig és odafenn oly magasan hogy nem láthatjuk és azokkal az életekkel amellett amit nem látunk az ibolyántúlit annyi párhuzamos úttal amelyeket választhattunk volna amelyek nélkül nem jöhettünk volna világra vagy régóta oly régóta eltávoztunk volna hogy elfeledték volna a kort is a földet amely magába szívta volna a húsunkat a sókat és folyékony átlátszó fémeket a kutak mélyén a melegre gondolok hogy magva köré szője a szó az álmot melynek neve a mi nevünk Kálnoky, László

0 komment , kategória: Tristan Tzara 1.

2011-06-25 22:10:25, szombat

	Tzara, Tristan: Hogyan lettem elbűvölő, rokonszenves és felséges (Comment je suis devenu charmant, sympathique et délicieux in Hungarian) Comment je suis devenu charmant, sympathique et délicieux (French) Je dors très tard. Je me suicide à 65 %. J'ai la vie très bon marché, elle n'est pour moi que 30 % de la vie. Ma vie a 30 % de la vie. Il lui manque des bras, des ficelles et quelques boutons. 5 % sont consacrés à un état de stupeur demi lucide accompagné de crépitements anémiques. Ces 5 % s'appellent DADA. Donc la vie est bon marché. La mort est un peu plus chère. Mais la vie est charmante et la mort aussi est charmante. J'étais il y a quelques jours, à une réunion d'imbéciles. Il y avait beaucoup de monde. Tout le monde était charmant. Tristan Tzara, un personnage petit, idiot et insignifiant faisait une conférence sur l'art de devenir charmant. Il était charmant d'ailleurs. Tout le monde est charmant. Et spirituel. C'est délicieux, n'est ce pas ? Tout le monde est délicieux, d'ailleurs. 9 degrés au dessous de zéro. C'est charmant n'est ce pas ? Non ce n'est pas charmant. Dieu n'est pas à la hauteur. Il n'est même pas dans le Bottin. Mais il est tout de même charmant. Les ambassadeurs, les poètes, les comtes, les princes, les musiciens, les journalistes, les acteurs, les écrivains, les diplomates, les directeurs, les couturiers, les socialistes, les princesses et les baronnes, c'est charmant. Vous tous, vous êtes charmants, très fins, spirituels et délicieux. Tristan Tzara vous dit : il veut bien faire autre chose, mais il préfère rester un idiot, un farceur et un fumiste. Soyez sincères un instant : ce que je viens de vous dire, est charmant ou idiot ? Il y a des gens (journalistes, avocats, amateurs, philosophes) qui tiennent même les affaires, les mariages, les visites, les guerres, les congrès divers, les sociétés anonymes, la politique, les accidents, les dancings, les crises économiques, les crises de nerfs, pour des variations de dada. N'étant pas impérialiste, je ne partage pas leurs opinions ; je crois plutôt que dada n'est qu'une divinité de second ordre, qu'il faut placer tout simplement à coté des autres formes du nouveau mécanisme à religions d'interrègne. La simplicité est elle simple ou dada ? Je me trouve assez sympathique. 19 décembre 1920 Hogyan lettem elbűvölő, rokonszenves és felséges (Hungarian) Nagyon későig alszom. Hatvanöt százalékban megölöm magam. Az én életem nagyon olcsó, nekem csak az élet harminc százalékába kerül. Életem az életből harminc százalék. Nincs neki karja, madzaga és néhány gombja. Az öt százaléka vérszegény recsegések kísérte, féléber kábulat állapotra fordítódik. Ezt az öt százalékot hívják DADÁNAK. Tehát az élet olcsó. A halál egy kicsit drágább. Ám az élet elbűvölő és a halál is az. Néhány napja félkegyelműek gyűlésén vettem részt. Sokan voltak. Mindenki elbűvölő volt. Tristan Tzara, egy kicsi, hülye és jelentéktelen figura tartott előadást az elbűvölővé válás művészetéről. Egyébként elbűvölő volt. Mindenki elbűvölő. És szellemes. Ez felséges, ugye? Egyébként mindenki felséges. Kilenc fokkal a nulla alatt. Ez elbűvölő, ugye? Nem, ez nem elbűvölő. Isten nincs a megfelelő magaslaton. Még a Cím- és lakásjegyzékben sem szerepel. Ám ő mégis elbűvölő. A nagykövetek, a költők, a grófok, a hercegek, a muzsikusok, az újságírók, a színészek, az írók, a diplomaták, az igazgatók, a női szabók, a szocialisták, a hercegnők és a bárónők, ez elbűvölő. Önök mindannyian elbűvölőek, nagyon finomak, szellemesek és felségesek. Tristan Tzara mondja önöknek: nagyon szeretne mást csinálni, de inkább hülye marad, komédiás és szélhámos. Legyenek őszinték egy pillanatra: amit az imént mondtam önöknek, az elbűvölő-e vagy hülye? Vannak emberek (újságírók, ügyvédek, műkedvelők, filozófusok), akik az üzleti ügyeket, a házasságokat, a szemléket, a háborúkat, a különböző kongresszusokat, a részvénytársaságokat, a politikát, a baleseteket, a nyilvános tánchelyiségeket, a gazdasági válságokat, az idegrohamokat egyaránt a dada változatainak tartják. Mivel nem vagyok imperialista, nem osztom véleményüket; inkább azt hiszem, hogy dada csak egy másodrendű istenség, akit egész egyszerűen az új, interregnumi vallásmechanizmusok másegyéb formái mellé kell helyezni. Az egyszerűség vajon egyszerű-e vagy dada? Elég rokonszenvesnek érzem magam. Dada kiáltvány a gyenge szeretetről és a keserű szeretetről 1920. december 19. Parancs János

0 komment , kategória: Tristan Tzara 1.

2011-05-24 13:27:35, kedd

	Tzara, Tristan: Guillaume Apollinaire halála (La mort de Guillaume Apollinaire in Hungarian La mort de Guillaume Apollinaire (French) nous ne savons rien nous ne savons rien de la douleur la saison amère du froid creuse de longues traces dans nos muscles il aurait plutôt aimé la joie de la victoire sages sous les tristesses calmes ne pouvoir rien faire si la neige tombait en haut si le soleil montait chez nous pendant la nuit pour nous chauffer et les arbres pendaient avec leur couronne - unique pleur - si les oiseaux étaient parmi nous pour se mirer dans le lac tranquille au-dessus de nos têtes ON POURRAIT COMPRENDRE la mort serait un long beau voyage et les vacances illimitées de la chair des structures et des os Guillaume Apollinaire halálára (Hungarian) semmit nem tudunk semmit nem tudunk a fájdalomról a fagy keserű évszaka hosszú nyomokat vág az izmainkba a győzelem örömét jobban szerette volna bölcsen más csöndes bánatunkban rács mögött tehetetlenül ha fölfele hullna a hó ha éjjel kelne föl a nap és ontaná ránk melegét ha fejjel lefelé csüngenének a fák - egy-egy nagy könnycsepp - ha köztünk járnának a madarak és innen néznék maguk a csöndes tóban a fejünk fölött ÉRTHETŐ VOLNA hosszú szép utazás volna a halál a húsnak a csontnak a szervezetnek határtalan szabadságideje. Illyés Gyula Tristan Tzara guillaume apollinaire halálára nem tudunk semmit semmit sem tudtam fájdalmamban a hideg évszak fanyarsága váj hosszú csíknyi izmainkba ő jobb szerette a komoly győzelem örömét a bánat nyugodt legmélyét mit se tudott tenni ha a hó fölfelé hullt ha a nap éjjel fölmászott hozzánk hogy melegítsen s a fák koronáit fölakasztotta - páratlan sírás ha a madarak köztünk voltak visszatükröződni a fejünk fölötti halk tóban MEG LEHETETT ÉRTENI a halál szép hosszú utazás lett volna végtelen vakációi húsnak szövetnek csontnak Szlafkay Attila fordítása -Gizella Lapu...... ........... ........... ........... ........... ........... ........... ............ 2011-05-24 12:54:12 Tristan Tzara Guillaume Apollinaire halála nem tudunk semmit nem tudunk semmit a fájdalomról a fagy keserű évada hosszú medreket váj izmainkban inkább a győzelem örömét szerette volna okosan csöndes bánatok alatt bezárva tehetetlenül ha fölfelé hullna a hó ha éjjel emelkedne fölénk a nap hogy melegítsen ha koronájukkal lefelé lógnának a fák - egyetlen könnycsepp - ha a madarak leszállnának közénk hogy fejünk fölött a csöndes tükörben nézzék magukat MEG LEHETNE ÉRTENI szép hosszú utazás lenne a halál s a hús a váz a csontok végnélküli vakációja Somlyó György fordítása

0 komment , kategória: Tristan Tzara 1.

2011-05-20 14:06:16, péntek

	Tzara, Tristan: Három sötétségem hangos panasza (La grande complainte de mon obscurité trois in Hungarian) La grande complainte de mon obscurité trois (French) chez nous les fleurs des pendules s'allument et les plumes encerclent la clarté le matin de soufre lointain les vaches lèchent les lys de sel mon fils mon fils traînons toujours par la couleur du monde qu'on dirait plus bleue que le métro et que l'astronomie nous sommes trop maigres nous n'avons pas de bouche nos jambes sont raides et s'entrechoquent nos visages n'ont pas de forme comme les étoiles cristaux points sans force feu brűlée la basilique folle : les zigzags craquent téléphone mordre les cordages se liquéfier l'arc grimper astrale la mémoire vers le nord par son fruit double comme la chair crue faim feu sang Három sötétségem hangos panasza (Hungarian) mifelénk lángra gyúlnak az ingaórák virágai és a madártollak körülveszik a fényt távoli kéntől sárga reggeleken a tehenek a sós liliomokat nyaldossák fiam fiam mindig a hold színén át vánszorogunk melyet kékebbnek mondanak a metrónál és az asztronómiánál túl soványak vagyunk nincs szájunk két lábszárunk merev és egymásba ütközik nem csillagformájú az arcunk erőtlen kristályfoltok égő tűz a bolond bazilika: a cikcakkok recsegnek telefon hajókötelekbe harapni cseppfolyóssá válni az ív felmászni asztrális az emlékezet észak felé át kettős gyümölcsén mint a nyers hús éhség tűz vér Kálnoky, László

0 komment , kategória: Tristan Tzara 1.

2011-03-08 14:55:30, kedd

	Gizella Lapu...... ........... ........... ........... ........... ........... ...... 2011-03-18 08:12:27 ...... ..... Tristan Tzara - Egy egész élet mint a megtört fény mint a halott fény mint elkövetett bűnről szóló híradás a csend hulláma szobámba beloccsan nem ugat nem gondol semmire bennünket kutyába se vesz tíz év tíz év azóta az ajtó szárnyára nehezül a magány tömbje megfagyasztotta az emlékezetet szétázott utcák és hálótermek idézik a ködbe fulladt éveket hogy gyöngykirálynők elégületlen folyama reszket tíz év gyermekkorunk megbosszulja magát tíz év a megkötözött csillag a feledés fölé hajlik: nem villog-e rajta lobogó hajkoszorúk gyöngyház bélyege vaksin ráhunyorít az elhagyott utcák odvaira tíz év lámpák hűvös lángja az alvó ablaküvegen - fanyar ősz átkozza a kénsav-szívű mandulafa titkát éjszakámba is behatolt: felbillenti emberségem mérlegét tűzvészként szétszaggatja csipőmet s a barbár vágyakat tizenegy év Fordította - Képes Géza Link

0 komment , kategória: Tristan Tzara 1.

1/1 oldal

Bejegyzések száma: 7

2019. Február

Hét	Ked	Sze	Csü	Pén	Szo	Vas


				1	2	3

4	5	6	7	8	9	10

11	12	13	14	15	16	17

18	19	20	21	22	23	24

25	26	27	28

Blog kereső

Bejegyzések
ma:	0 db bejegyzés
e hónap:	0 db bejegyzés
e év:	0 db bejegyzés
Összes:	68305 db bejegyzés

Kategóriák

Keresés

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum

Látogatók száma

Ma: 206
e Hét: 1851
e Hónap: 17490
e Év: 50886

Szótár

Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2019 TVN.HU Kft.