|
2012-12-06 01:28:55, csütörtök
|
| |
| |
Király Odett
Levélnyom
Nem mondom el, miért szerettelek.
A hallgatás - szokás szerint - enyém.
Kettőnk között az eleven beszédre
soha nem volt és most sincsen remény.
Ettől függetlenül szerettelek.
Ettől függtem, mint ágakon a lélek.
Te szó voltál én némaság, lehet,
hogy ezért vártam engedelmességet.
Szavak nélkül is tudtad a parancsot -
így éltünk te a szolga s én a zsarnok,
borítékba zárt le nem írt szavakban.
Egy vesszőt adtál, ez maradt emlékül
nekem, ki betűk, s eleven nyom nélkül
éltem benned, pontos, metsző alakban. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Király Odett |
|
|
|
|
|
Offline
