Belépés
nagyuska.blog.xfree.hu
"Idegen nyelveket tudni szép, a hazait pedig lehetségig mívelni kötelesség. "- Kölcsey Ferenc Parainessis Kölcsey Kálmánhoz Juhászné Szunyogh Mária Marika
1947.09.09
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
x
  2011-12-19 20:36:49, hétfő
 
  Roethke, Theodore: Az elveszett fiú (The Lost Son Magyar nyelven)

The Lost Son (Angol)


1. The Flight



At Woodlawn I Heard the dead cry:

I was lulled by the slamming of iron,

A slow drip over stones,

Toads brooding wells.

All the leaves stuck out their tongues;

I shook the softening chalk of my bones,

Saying,

Snail, snail, glister me forward,

Bird, soft-sigh me home,

Worm, be with me.

This is my hard time.



Fished in an old wound,

The soft pond of repose;

Nothing nibbled my line,

Not even the minnows came.



Sat in an empty house

Watching shadows crawl,

Scratching.

There was one fly.



Voice, come out of the silence.

Say something.

Appear in the form of a spider

Or a moth beating the curtain.



Tell me:

Which is the way I take;

Out of what door do I go,

Where and to whom?



Dark hollows said, lee to the wind,

The moon said, back of an eel,

The salt said, look by the sea,

Your tears are not enough praise,

You will find no comfort here,

In the kingdom of bang and blab.



Running lightly over spongy ground,

Past the pasture of flat stones,

The three elms,

The sheep strewn on a field,

Over a rickety bridge

Toward the quick-water, wrinkling and rippling.



Hunting along the river,

Down among the rubbish, the bug-riddled foliage,

By the muddy pond-edge, by the bog-holes,

By the shrunken lake, hunting, in the heat of summer.



The shape of a rat?

It's bigger than that.

It's less than a leg

And more than a nose,

Just under the water

It usually goes.



Is it soft like a mouse?

Can it wrinkle his nose?

Could it come in the house

On the tips of its toes?



Take the skin of a cat

And the back of an eel,

Then roll them in grease,-

That's the way it would feel.



It's sleek as an otter

With wide webby toes

Just under the water

It usually goes.



2. The Pit



Where do the roots go?

Look down under the leaves.

Who put the moss there?

These stones have been here too long.

Who stunned the dirt into noise?

Ask the mole, he knows.

I feel the slime of a wet nest.

Beware Mother Mildew.

Nibble again, fish nerves.



3. The Gibber



At the wood's mouth,

By the cave's door,

I listened to something

I had heard before.



Dogs of the groin

Barked and howled,

The sun was against me,

The moon would not have me.



The weeds whined,

The snakes cried

The cows and briars

Said to me: Die.



What a small song. What slow clouds. What dark water.

Hath the rain a father? All the caves are ice. Only the snow's here.

I'm cold. I'm cold all over. Rub me in father and mother.

Fear was my father, Father Fear.

His look drained the stones.



What gliding shape

Beckoning through halls,

Stood poised on the stair,

Fell dreamily down?



From the mouths of jugs

Perched on many shelves,

I saw substance flowing

That cold morning.



Like a slither of eels

That watery cheek

As my own tongue kissed

My lips awake.



Is that the storm's heart? The ground is unstilling itself.

My veins are running nowhere. Do the bones cast out their fire?

Is the seed leaving the old bed? These buds are live as birds.

Where, where are the tears of the world?

Let the kisses resound, flat like a butcher's palm;

Let the gestures freeze; our doom is already decided.

All the windows are burning! What's left of my life?

I want the old rage, the lash of primordial milk!

Goodbye, goodbye, old stones, the time-order is going,

I have married my hands to perpetual agitation,

I run, I run to the whistle of money.



Money money money

Water water water



How cool the grass is.

Has the bird left?

The stalk still sways.

Has the worm a shadow?

What do the clouds say?



These sweeps of light undo me.

Look, look, the ditch is running white!

I've more veins than a tree!

Kiss me, ashes, I'm falling through a dark swirl.



4. The Return



The way to the boiler was dark,

Dark all the way,

Over slippery cinders

Through the long greenhouse.



The roses kept breathing in the dark.

They had many mouths to breathe with.

My knees made little winds underneath

Where the weeds slept.



There was always a single light

Swinging by the fire-pit,

Where the fireman pulled out roses,

Those big roses, the big bloody clinkers.



Once I stayed all night.

The light in the morning came slowly over the white

snow.

There were many kinds of cool

Air.

Then came the steam.



Pipe-knock.



Scurry of warm over small plants.

Ordnung! ordnung!

Papa is coming!



A fine haze moved off the leaves;

Frost melted on far panes;

The rose, the chrysanthemum turned toward the light.

Even the hushed forms, the bent yellowy weeds

Moved in a slow up-sway.



5. “It was beginning winter"



It was beginning winter,

An in-between time,

The landscape still partly brown:

The bones of weeds kept swinging in the wind,

Above the blue snow.



It was beginning winter,

The light moved slowly over the frozen field,

Over the dry seed-crowns,

The beautiful surviving bones

Swinging in the wind.



Light traveled over the wide field;

Stayed.

The weeds stopped swinging.

The mind moved, not alone,

Through the clear air, in the silence.



Was it light?

Was it light within?

Was it light within light?

Stillness becoming alive,

Yet still?



A lively understandable spirit

Once entertained you.

It will come again.

Be still.

Wait.




Az elveszett fiú (Magyar)


1. A menekülés



Hallottam Woodlawnban a holtakat kiáltani:

Álomba ringatott a kattogó vas,

Köveken lassú csepegés,

Kutakban merengő békák.

A levelek nyelvet öltöttek;

Megráztam puha, meszes csontjaim, és

Szóltam,

Csiga, csiga, mutass utat,

Madár, sóhajts haza engem,

Bogár, légy velem

Az én nehéz időmben.



Régi sebben halásztam,

Nyugalom lágy tavában;

Még csak keszegek

Se pedzették a zsineget.



Üres házban ülve

Néztem a kúszó-kaparászó

Árnyakat.

Csak egy légy volt.



Gyere ki hang a csöndből.

Mondj valamit.

Függönyön verdeső

Pók vagy pille legyél.



Mondd :

Melyik az én utam,

Melyik ajtón menjek,

És hova és kihez?



Így szólt az üreg, szél-árnyék,

Igy szólt a hold, angolna gerince,

Így szólt a só, nézz a vizekre,

Itt nem elég érdem a könnyed,

Itt nem találsz vigaszra,

Ez a lics-locs ország.



Szaladok iszapos talajon,

Laposköves legelőn,

Három szilfa

S mezőn elszórt birkák mellett,

Egy roskatag hídon át

Fodros-ráncos zúgó felé.



Folyóparton bóklászom,

Szemétben, tető-rostás avarban,

Lápos vízparton, mocsári gödrökben,

Kiapadt medernél, bóklászom, rekkenő nyárban.



Alakra pocok?

Nagyobb mint azok.

Kisebb mint a farok,

Nagyobb mint az orr,

Épp csak a vízre

Hasal s elinal.



Puha mint az egér?

Az orra föl-le jár?

Ha a házba betér,

Lábujjhegyen áll?



Szőröstül macskát,

Angolna-gerincet

Forgass meg olajban -

Ilyen, ha tapintod.



Síma akár a vidra,

Hártyás ujjaival

Épp csak a vízre

Hasal s elinal.



2. A verem



Hova ér a gyökér?

Nézz a levél alá.

Ki tett oda mohát?

Ez a kő túl rég van itt.

Ki sújtott a sárból hangot?

Tudja talán a vakondok.

Fészek iszapját érzem.

Óvakodj Ragya Anyótól.

Harapj megint, hal-ideg.



3 A makogás



Erdő száján,

Üregek kapujában,

Valami ismerős

Hangra találtam.



Ágyék-kutyák

Szűköltek, ugattak,

Ellenem volt a nap,

Eltaszított a hold.



Gyomok nyögték,

Kígyók sírták,

Tehenek, kórók

Mondták: Pusztulj.



Milyen kicsi dal. Milyen lassú felhők. Milyen sötét vizek.

Van-e atyja az esőnek? Csak hó van itt. Jégből minden üreg.

Fázom. Átfáztam. Anyám, apám, dörzsöljetek.

Rém-apa. Apám a rémület.

Pillantása köveket megcsapolt.



Mily suhanó alak

Hív termeken át,

Lebeg a lépcsőn,

És hull le álmatag?



Polcokon gúbbasztó

Korsók szájából

A hideg reggelen ott

Ömleni láttam az anyagot.



Az a nedves arc

Akár a síkos angolna,

Ahogy nyelvem az ajkaimat

Éberre csókolja.



Ez a vihar szíve? A talaj nyugtalanítja magát.

Semmibe futnak ereim. Kiveti tüzét a csont?

Elhagyja öreg ágyát a mag? Élnek e bimbók, mint a madár.

Hol vannak, hol, a világ könnyei?

Csókok csattanjanak, laposan mint a hentes tenyere;

Mozdulat merevüljön; romlásunk elvégeztetett.

Lángban az ablakok! Mi maradt életemből?

Jöjjön a régi düh, az ősi tej ostora!

Ég veletek, ég veletek, régi kövek, meglódult az idő-rend,

Kezem örök nyugtalansággal jegyeztem el,

Rohanok, rohanok, ha füttyent a pénz.



Pénz pénz pénz

Víz víz víz



Mily hűvös a fű.

Elröppent a madár?

Még leng a szár.

Vet árnyat a féreg?

A felhő mit beszél?



Megsemmisít ez a fényár.

Nézd, nézd, fehéren ömlik az árok!

Több erem van a fáknál!

Csókoljatok, kőrisek, sötét örvényben zuhanok.



4. A visszatérés



Sötét az út a kazánhoz,

Sötét az egész út,

Csúszós salakon

Végig a hosszú üvegházon.



Sötétben is lélegeztek a rózsák.

Sok-sok szájjal lélegeztek.

Térdem kis szelet vert alul,

Ahol a gyomok aludtak.



Mindig csak egy szál égő

Lengett a tűzgödörnél,

Ahol a fűtő rózsákat szedett,

Nagy rózsákat, nagy vérvörös salakot.



Egyszer ott maradtam egész éjszaka.

A fény hajnalban lassan lepte be a

Havat.

Többféle volt a hideg

Levegő.

Aztán gőz jött.



Cső-hang.



Palánták fölött meleg légáram.

Ordnung! Ordnung!

Jön a papa!



A levelekről eloszlott a fátyol;

Zúzmara olvadt messzi ablakokra;

Rózsa, krizantém a fény fele fordult.

A lefojtott formák, a hajlott, sárgás gyomok is

Lassan ringva fölegyenesedtek.



5. ,,A tél kezdete volt"



A tél kezdete volt,

Köztes idő,

A táj még itt-ott barna:

Csontváz gyomok hintáztak a szélben

A kékes hó fölött.



A tél kezdete volt,

Fény hullt a fagyott rétre,

A kopár mag-koronákra,

Ragyogó túlélő csontozatok

Hintáztak a szélben.



Terjedt a fény a mezőn;

Megállt.

Gyomok se hintáztak.

Tiszta levegőn át hasított,

Már nem magában, az elme a csöndbe.



Fény volt?

Fény volt, belül?

Fény volt, fényen belül?

Éledő nyugalom,

Mégis nyugodt?



Eleven, érthető szellem

Vendégelt egyszer. Majd újra eljön.

Légy nyugodt.

Várj.

Ferencz Győző

 
 
0 komment , kategória:  Theodore Roethke 1.  
x
  2011-06-26 20:20:04, vasárnap
 
  Gizella Lapu ...... ........... ........... ........... ........... ........... ............. 2011-07-17 12:50:33


Az álom
I

Úgy leltem rá: bimbó volt az ág hegyén,
még meg sem ébredt, s föleszméltem én:
álmom mélyebb álomemlékbe hullt;
szem a szemtől, száj a szájtól tanult,
S álmom szétvált egy tűzcsík mentiben;
ahol álltunk, fény dermedt a vizen:
szűrt holdfény - messze halk madár csipog;
rezzent a víz, s fölrezzent ő is ott.

II

Megáradt levegőben jött felém,
maga a változás, öntűzkörén.
Néztem, ott járt köztem s a hold között;
kő és bokor táncolt, föl-fölszökött;
megfogtam árnyát, hogy a fény apadt:
elfordultam, s előttem maradt.
S a lomb szivéből madár énekelt.
Szélre vágyott, mert engem szél ölelt.

III

Sértetlen élhet csak a szerelem.
Alig pihegett, hallgatott velem.
Egy kismadár körözve szállt fölénk,
pettyes erdőből őz jött, lesve ránk.
Ki emlékszik - kétked. Tehet-e mást?
Kőbe rúgtam, s lestem a csobbanást.
Ő neszek nyelvét tudta: - az erény,
mit tőle kaptam, attól élek én.

IV

Teste a szélben szilárdan megállt;
árnyunk elvegyült, s lengve körbe szállt;
s lett fényes tenger Tőle a mező,
s gyermek én, tűz-vízzel játszadozó;
s fönt lebegtem egy hullám taraján,
nedves farönk. Tűzben dalolt a szám.
S a végtelen határán meglepett
szerelmem - s végre önmagam leszek.
Theodore Roethke


 
 
0 komment , kategória:  Theodore Roethke 1.  
x
  2011-06-26 16:36:28, vasárnap
 
  Roethke, Theodore: Papám keringője (My papa's Waltz Magyar nyelven)

My papa's Waltz (Angol)


The whiskey on your breath

Could make a small boy dizzy;

But I hung on like death:

Such waltzing was not easy.



We romped until the pans

Slid from the kitchen shelf;

My mother's countenance

Could not unfrown itself.



The hand that held my wrist

Was battered on one knuckle;

At every step you missed

My right ear scraped a buckle.



You beat time on my head

With a palm caked hard by dirt,

Then waltzed me off to bed

Still clinging to your shirt.




Papám keringője (Magyar)


Nehéz leheletén

Szédítve dőlt a whisky

Holtként lógtam rajt' én

Így nem könnyű keringőzni.



Hancúroztunk, míg a

Konyha romhalmazzá vált

Anyám enyhén szólva

Összeráncolta homlokát.



Ahogy vállam tartotta

Kék-zöld lett egyik keze

Csatját fülembe vájta

Ha a lépést tévesztette.



Mocskos tenyerével

Ütött ritmust fejemen

Csüngtem ingén, s végre

Ágyba keringőzött velem.

Rossner Roberto
 
 
0 komment , kategória:  Theodore Roethke 1.  
x
  2011-03-18 09:12:26, péntek
 
  Gizella Lapu...... ........... ........... ........... ........... ........... ...... 2011-03-18 07:47:58

Theodore Roethke

BÁNAT

Ismerem a ceruzák kérlelhetetlen szomorúságát
a formás dobozokban, írómappa- és levélnehezék-bánatot,
dossziék és ragasztók minden nyomorúságát,
a vigasztalanul makulátlan illemhelyeket,
magányos várószobát, mosdófülkét, kapcsolótáblát,
remény nélkül merengő csempét, csapokat,
multigráf, iratkapocs, vessző szertartásrendjét,
végtelen sokszorozódását tárgyaknak és élőlényeknek.
És láttam port szállni az intézmények falaiból,
lisztnél finomabbat, eleven volt, a szilikátpornál is veszélyesebb,
szitált, csaknem láthatatlanul, az unalom hosszú délutánjain át,
finom hártya rakódott körmökre és kényes szemöldökökre,
kifényesítve a fakó hajat, a szürke sokszorosítvány-arcokat.

Várady Szabolcs fordítása









 
 
0 komment , kategória:  Theodore Roethke 1.  
x
  2011-01-27 09:11:16, csütörtök
 
  Roethke, Theodore: Még egyszer, körtánc (Once More, the Round Magyar nyelven)

Once More, the Round (Angol)


What's greater, Pebble or Pond?

What can be known? The Unknown.

My true self runs toward a Hill

More! O More! visible.



Now I adore my life

With the Bird, the abiding Leaf,

With the Fish, the questing Snail,

And the Eye altering All;

And I dance with William Blake

For love, for Love's sake;



And everything comes to One,

As we dance on, dance on, dance on.




Még egyszer, körtánc (Magyar)


Mi nagyobb, a Kő vagy a Tó?

A nem-ismert? Megismerhető.

Egy Hegynek fut igazi énem,

S már Látszik! Látszik! egyre jobban.



Már szeretem az életet,

Kitartó Lombot, Állatot,

Fürkész Csigát, Halakat,

A Szemet mi átalakít;

És táncolok William Blake-kel,

Szeretni Szerelemért kell;



És újból Egy a világ,

Ahogy táncolunk tovább, tovább, tovább.

Ferencz Győző

 
 
0 komment , kategória:  Theodore Roethke 1.  
x
  2010-11-06 17:49:32, szombat
 
 
Roethke, Theodore: Ismertem egy nőt (I Knew a Woman Magyar nyelven)

I Knew a Woman (Angol)


I knew a woman, lovely in her bones,

When small birds sighed, she would sigh back at them;

Ah, when she moved, she moved more ways than one:

The shapes a bright container can contain!

Of her choice virtues only gods should speak,

Or English poets who grew up on Greek

(I'd have them sing in chorus, cheek to cheek.)



How well her wishes went! She stroked my chin,

She taught me Turn, and Counter-turn, and stand;

She taught me Touch, that undulant white skin:

I nibbled meekly from her proffered hand;

She was the sickle; I, poor I, the rake,

Coming behind her for her pretty sake

(But what prodigious mowing did we make.)



Love likes a gander, and adores a goose:

Her full lips pursed, the errant note to seize;

She played it quick, she played it light and loose;

My eyes, they dazzled at her flowing knees;

Her several parts could keep a pure repose,

Or one hip quiver with a mobile nose

(She moved in circles, and those circles moved.)



Let seed be grass, and grass turn into hay:

I'm martyr to a motion not my own;

What's freedom for? To know eternity.

I swear she cast a shadow white as stone.

But who would count eternity in days?

These old bones live to learn her wanton ways:

(I measure time by how a body sways.)




Ismertem egy nőt (Magyar)


Ismertem egy nőt, pompás minden íze,

Madarak sóhajára visszasóhajt;

Egy mozdulatának több volt az íve:

Forma, amit ragyogó foglalat tart!

Erényéről szóljanak istenek,

Vagy angol költő, kit görög nevelt

(Arc arc mellett, kórusban zengjenek).



Hogy vágyott! Megsimította az állam,

Ő tanított azt a dombos, fehér bőrt

Érintenem, s Fordulnom, Vissza s Zárnom

Szelíden ettem kínáló kezéből;

Ő volt a sarló, a gereblye én,

Kedvéért mögötte mentem, szegény

(De milyen kaszálás volt a miénk).



Gúnár a szerelem, a vágy liba:

A téves jelre lebiggyedt a szája;

Kihívó volt, könnyed volt és laza;

Hajló térde szemem megbabonázta;

Számos tagja tudott nyugodni; olykor

Csípője megrezzent egy fürge orrtól

(Körökben mozgott, s körei mozogtak).



A magból fű, fűből széna legyen:

Egy idegen mozgástól szenvedek;

A szabadság mit adhat? Végtelent.

Árnyéka oly fehér, mint a kövek.

Ki méri napokban, ami örök?

E vén test él, hogy megismerje őt:

(A test ringásán mérem az időt).

Ferencz Győző
 
 
0 komment , kategória:  Theodore Roethke 1.  
x
  2010-05-10 19:11:28, hétfő
 
  Roethke, Theodore: Éjszakai utazás (Night Journey Magyar nyelven

Night Journey (Angol)


Now as the train bears west,

Its rhythm rocks the earth,

And from my Pullman berth

I stare into the night

While others take their rest.

Bridges of iron lace,

A suddenness of trees,

A lap of mountain mist

All cross my line of sight,

Then a bleak wasted place,

And a lake below my knees.

Full on my neck I feel

The straining at a curve;

My muscles move with steel,

I wake in every nerve.

I watch a beacon swing

From dark to blazing bright;

We thunder through ravines

And gullies washed with light.

Beyond the mountain pass

Mist deepens on the pane;

We rush into a rain

That rattles double glass.

Wheels shake the roadbed stone,

The pistons jerk and shove,

I stay up half the night

To see the land I love.




Éjszakai utazás (Magyar)


Nyugatnak visz a vonat,

Föld reng ahogy zakatol,

S Pullman hálókocsiból

Az éjszakába nézek,

Míg mások alszanak.

Vas-szalagos hidak,

Fa-csoport váratlanul,

Hegyen köd-vonalak

Látószögembe lépnek,

Egy tó a térdem alatt,

S letarolt, puszta táj.

Egy kanyar teljesen

Nyakamra nehezül;

Éber 'minden idegem,

Izmom feszes acél.

Jelzőtüzet figyelek,

Fellobban a sötétben;

Szakadékokon át dübörgünk,

S fény-mosta vízesésen.

A hegyszoros felett

Az ablakot köd fedi;

És eső zörgeti

A kettős üveget.

Kerekek rázzák a talpfát,

Dugattyúk szívnak-löknek,

Fél éjjel föntmaradok,

Hogy meglássam e földet.

Ferencz Győző

 
 
0 komment , kategória:  Theodore Roethke 1.  
x
  2010-05-10 08:55:20, hétfő
 
  Roethke, Theodore: A muskátli (The Geranium Magyar nyelven)

The Geranium (Angol)


When I put her out, once, by the garbage pail,

She looked so limp and bedraggled,

So foolish and trusting, like a sick poodle,

Or a wizened aster in late September,

I brought her back in again

For a new routine--

Vitamins, water, and whatever

Sustenance seemed sensible

At the time: she'd lived

So long on gin, bobbie pins, half-smoked cigars, dead beer,

Her shriveled petals falling

On the faded carpet, the stale

Steak grease stuck to her fuzzy leaves.

(Dried-out, she creaked like a tulip.)



The things she endured!--

The dumb dames shrieking half the night

Or the two of us, alone, both seedy,

Me breathing booze at her,

She leaning out of her pot toward the window.



Near the end, she seemed almost to hear me--

And that was scary--

So when that snuffling cretin of a maid

Threw her, pot and all, into the trash-can,

I said nothing.



But I sacked the presumptuous hag

the next week,

I was that lonely.





A muskátli (Magyar)


Kiraktam egyszer a szemetesvödör mellé,

De olyan lompos és elgyötört,

Ostoba és ragaszkodó volt, mint egy beteg pudli,

Vagy egy aszott őszirózsa szeptember végén,

Hogy bevittem újra

Kikúrálni -

Vitaminok, víz, akármi

Tápanyag jó ötletnek

Tűnt akkor: oly sokáig

Élt ginen, hajcsatton, szivarcsikkeken, poshadt sörön

Hogy fonnyadt szirmai leestek

A kifakult szőnyegre, az állott

Zsír bolyhos levelére tapadt.

(Kiszáradva, mint tulipán nyikorgott.)



Mindent kibírt! -

Kuka nők sikongását fél éjjel,

Vagy ketten, egyedül kornyadozunk,

Én szeszt lehelek rá,

Ő a cserépből az ablak felé dől.



A végefelé, mintha hallott volna -

Meg is ijedtem -

S mikor az a szenteskedő, kretén takarítónő

Cserepestül kivágta a szemétbe,

Nem szóltam semmit.



De a következő héten kirúgtam az öntelt

boszorkányt,

Olyan egyedül voltam.

Ferencz Győző

 
 
0 komment , kategória:  Theodore Roethke 1.  
x
  2010-02-15 20:23:40, hétfő
 
  Roethke, Theodore: Szavak a szélbe (Words for the wind Magyar nyelven)

Words for the wind (Angol)


1

Love, love, a lily's my care,

She's sweeter than a tree.

Loving, I use the air

Most lovingly: I breathe;

Mad in the wind I wear

Myself as I should be,

All's even with the odd,

My brother the vine is glad.



Are flower and seed the same?

What do the great dead say?

Sweet Phoebe, she's my theme:

She sways whenever I sway.

"O love me while I am,

You green thing in my way!"

I cried, and the birds came down

And made my song their own.



Motion can keep me still:

She kissed me out of thought

As a lovely substance will;

She wandered; I did not:

I stayed, and light fell

Across her pulsing throat;

I stared, and a garden stone

Slowly became the moon.



The shallow stream runs slack;

The wind creaks slowly by;

Out of a nestling's beak

Comes a tremulous cry

I cannot answer back;

A shape from deep in the eye

That woman I saw in a stone

Keeps pace when I walk alone.



2

The sun declares the earth;

The stones leap in the stream;

On a wide plain, beyond

The far stretch of a dream,

A field breaks like the sea;

The wind's white with her name,

And I walk with the wind.



The dove's my will today.

She sways, half in the sun:

Rose, easy on a stem,

One with the sighing vine,

One to be merry with,

And pleased to meet the moon.

She likes wherever I am.



Passion's enough to give

Shape to a random joy:

I cry delight: I know

The root, the core of a cry.

Swan-heart, arbutus-calm,

She moves when time is shy:

Love has a thing to do.



A fair thing grows more fair;

The green, the springing green

Makes an intenser day

Under the rising moon;

I smile, no mineral man;

I bear, but not alone,

The burden of this joy.



3

Under a southern wind,

The birds and fishes move

North, in a single stream;

The sharp stars swing around;

I get a step beyond

The wind, and there I am,

I'm odd and full of love.



Wisdom, where is it found?

Those who embrace, believe.

Whatever was, still is,

Says a song tied to a tree.

Below, on the ferny ground,

In rivery air, at ease,

I walk with my true love.



What time's my heart? I care.

I cherish what I have

Had of the temporal:

I am no longer young

But the winds and waters are;

What falls away will fall;

All things bring me to love.



4

The breath of a long root,

The shy perimeter

Of the unfolding rose,

The green, the altered leaf,

The oyster's weeping foot,

And the incipient star

Are part of what she is.

She wakes the ends of life.



Being myself, I sing

The soul's immediate joy.

Light, light, where's my repose?

A wind wreathes round a tree.

A thing is done: a thing

Body and spirit know

When I do what she does:

Creaturely creature, she!



I kiss her moving mouth,

Her swart hilarious skin;

She breaks my breath in half;

She frolicks like a beast;

And I dance round and round,

A fond and foolish man,

And see and suffer myself

In another being, at last.




Szavak a szélbe (Magyar)


1

Szerelmem liliom,

A fánál kedvesebb.

Szeretve beszivom

A levegőt: lehelek;

Széltől szédülten hordozom,

Ahogy kell, a létemet,

Páratlanok a dolgok,

Testvérem a szőlő boldog.



Egy a mag s a növények?

Mit mond a nagy halott?

Phoebe, róla beszélek,

Ha ringok, ő is inog.

,,Szeress, amíg csak élek,

Utamba te zöld dolog!",

Szóltam: és madarak

Vették át a dalomat.



A mozgás nyugtot ad:

Megcsókolt könnyedén,

S megszűnt a gondolat;

Ő vándorolt; nem én:

Én maradtam, s fölfakadt

Rezgő torkán a fény;

Néztem egy kődarabot,

És lassan holddá változott.



Nyikorog lomha szél;

Lassan folyik az ár;

Csőrét kitátva szól

Egy félénk kismadár;

Válaszom oda sem ér;

Szemem mélyén az az árny -

Az a nő, az a kőbe-látott -

Velem lép, ha egyedül járok.



2

A nap kitakarja a földet;

A kő az árba ugrik;

A síkon szerteszéjjel,

Egész az álmon túlig,

Mint tenger, rét törik meg;

Neve a szélben úszik,

S én szaladok a széllel.



Ma galamb kell nekem.

Félig a napba repül;

S egy ágra ereszkedett,

Vele örülni kell,

A szőlő sóhaja ő,

S örül, ha a holdra lel.

Bárhol vagyok, szeret.



A szenvedély a kósza

Örömnek alakot ad:

Gyönyört kiáltok, ismerem,

A kiáltás hol fakad.

Vadalma-bölcs, hattyu-szív,

Elszáll, ha ideje vad:

Tevékeny a szerelem.



A szép egyre kiszépül;

A zöld, a tavaszi zöld,

Hogy a hold az égre kel,

Ad napomnak erőt;

Nem kő-ember, mosolygok;

Ezt a terhes gyönyört

Hordom, de nem egyedül.



3

A déli szél alatt

Észak felé egyetlen

Hal- s madárraj mozog;

Fönt szikra csillagok

Függnek; egy mozdulat,

S a szél hátán vagyok,

Páratlan, szerelemben.



A tudást hol lelem? -

Hiszem, ha ölelem.

Ha bármi volt, ma is az van,

Így szól a fák dala.

Páfrányok közt odalenn,

Vagy könnyen a lég-folyamban,

Kísér hű szerelmesem.



Szivemre még mi vár?

Törődöm. Éltetem,

Ami földi nekem jutott:

Nem vagyok fiatal,

De ifjú a víz, a szél;

Hát hullhat, ami halott,

Nekem az is szerelem.



4

A lélegző gyökér,

A nyíló rózsaszál

Félénk körvonalai,

Zöld váltakozó-levelek,

Csillag, ha égre kel,

Osztrigatalpon a nyál -

Mind része: ő, aki

Kelt határt s életet.



Magamban, dalolok,

Az elemi gyönyörért.

Fény, nyugtot hol lelek?

A szél egy fát körülsző.

Lezárult egy dolog,

Mit a test s a lélek ért,

Ha egy vagyok vele:

Aki teremtett s teremtő! -



Friss száját, harsogó

Bőrét csókolgatom;

Kettétöri lélegzetem;

Kötekszik, mint a vad;

S körülötte táncolok

Én szerelmes bolond,

S végre más lénybe képzelem

És szenvedem - magamat.

Ferencz Győző

 
 
0 komment , kategória:  Theodore Roethke 1.  
x
  2010-01-15 14:23:26, péntek
 
  Theodore Roethke - Cuttings (later) (Angol)


This urge, wrestle, resurrection of dry sticks,

Cut stems struggling to put down feet,

What saint strained so much,

Rose on such lopped limbs to a new life?



I can hear, underground, that sucking and sobbing,

In my veins, in my bones I feel it, --

The small waters seeping upward,

The tight grains parting at last.

When sprouts break out,

Slippery as fish,

I quail, lean to beginnings, sheath-wet.






Gizella Lapu...... ........... ........... ........... ........... ........... ...... 2011-03-17 17:34:54

Theodore Roethke

Dugványok

Száraz ágak kényszerű, gyötrő feltámadása,
Vágott szárak kínja, hogy megvessék lábukat,
Melyik szent vergődött ennyit,
Gyűrkőzött, mint ezek a tört tagok új életre?

Hallom a mélyből a szívást és a szörcsögést,
Ereimben, csontjaimban érzem -
Kis nedvek szivárognak föl,
Feszes magvak végre fölszakadnak.
Ha sarjadzik a csíra,
Síkosan mint a hal,
Leborulok, kezdetekbe merülök, burok-nedvesen.

Ferencz Győző fordítása






 
 
0 komment , kategória:  Theodore Roethke 1.  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
2019.01 2019. Február 2019.03
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 68305 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 578
  • e Hét: 8116
  • e Hónap: 23755
  • e Év: 57151
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2019 TVN.HU Kft.