Belépés
nagyuska.blog.xfree.hu
"Idegen nyelveket tudni szép, a hazait pedig lehetségig mívelni kötelesség. "- Kölcsey Ferenc Parainessis Kölcsey Kálmánhoz Juhászné Szunyogh Mária Marika
1947.09.09
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 11 
x
  2011-06-05 15:48:51, vasárnap
 
  Unamuno, Miguel de: Első unokámnak (A mi primer nieto in Hungarian)

A mi primer nieto (Spanish)


La media luna es una cuna,

¿y quién la briza?;

y el niño de la nedia luna,

¿qué sueños riza?



La media luna es una cuna,

¿y quién la mece?;

y el niño de la media luna,

¿para qué crece?;



La media luna es una cuna,

va a la luna nueva;

y al niño de la media luna,

¿quién me lo lleva?




Első unokámnak (Hungarian)


Odafönt félhold, bölcsőt az égbolt

ringat el szépen?

gyerekhold, félhold, gyönyörű szép volt,

álmodik éppen?



Odafönt félhold, bölcsőt az égbolt

ringat az éjben?

gyerekhold, félhold, gyönyörű szép volt,

kinek nőssz, szépem?



Odafönt félhold, bölcsőt az égbolt

megnöveszt nékem?

gyerekhold, félhold, gyönyörű szép volt,

elveszik, érzem.

Simor, András









 
 
0 komment , kategória:  Miguel De Unamuno 1.  
x
  2011-06-01 13:21:08, szerda
 
  Unamuno, Miguel de: Drága földem, Kasztíliánk (Castilla in Hungarian)

Castilla (Spanish)


Tú me levantas, tierra de Castilla,

en la rugosa palma de tu mano,

al cielo que te enciende y te refresca,

al cielo, tu amo.



Tierra nervuda, enjuta, despejada,

madre de corazones y de brazos,

toma el presente en ti viejos colores

del noble antaño.



Con la pradera cóncava del cielo

lindan en torno tus desnudos campos,

tiene en ti cuna el sol y en ti sepulcro

y en ti santuario.



Es todo cima tu extensión redonda

y en ti me siento al cielo levantado,

aire de cumbre es el que se respira

aquí, en tus páramos.



¡Ara gigante, tierra castellana,

a ese tu aire soltaré mis cantos,

si te son dignos bajarán al mundo

desde lo alto!




Drága földem, Kasztíliánk (Hungarian)


Drága földem, Kasztíliánk, emelj föl

görcsbarázdás, vén tenyeredben engem,

égig, ott, hol lángodat, ím kigyújtja

ég ura, gazdád.



Föld, szikár föld, nem remegő, kitárult,

szívnek és karnak menedéke, anyja,

régi színekkel teszivedben éled

múltbeli fényünk.



Büszke égboltod homorú mezőként

sok kopár földdel szelíden határos,

áldozó oltár, a tüzes nap ősi

bölcseje, sírja.



Mindenütt szép, szerte futó kerekség,

benned, érzem végtelenig fölérek,

tiszta hegycsúcsok levegője sejlik

itteni tájon.



Széles oltár, Kasztíliánk vidéke,

lásd, neked küldöm dalomat madárként,

földre onnan száll le, ha hívod, onnan,

égi magasból!

Simor, András
 
 
0 komment , kategória:  Miguel De Unamuno 1.  
x
  2011-06-01 10:33:25, szerda
 
  Unamuno, Miguel de: Egy gyermek temetésén (A un hijo de españoles in Hungarian)

A un hijo de españoles (Spanish)


A un hijo de españoles arropamos

hoy en tierra francesa; el inocente

se apagó-¡feliz él!-sin que su mente

se abriese al mundo en que muriendo vamos.



A la pobre cajita sendos ramos

echamos de azucenas-el relente

llora sobre su huesa-, y al presente

de nuestra patria el pecho retornamos.



"Ante la vida cruel que le acechaba,

mejor que se me muera"-nos decía

su pobre padre, y con la voz temblaba;



era de otoño y bruma el triste día

y creí que enterramos-¡Dios callaba!-

tu porvenir sin luz, ¡España mía!




Egy gyermek temetésén (Hungarian)


Vérünket, spanyolok fiát temettük

frank földbe ma: ártatlan tisztasága

kilobbant - boldog ő! - bár e világra

sem nyílt, ahol az életet tettettük.



Dús csokrainkat elnémulva tettük

a kopott ládára - hajnali pára

könnye a csontjain - s meddő hazára,

szívünk szemét a jelenbe vetettük.



"Vad élet helyett, mely itt fogadta,

jobb is, hogy meghalt" - fordult oda hozzánk

az apja, szegény, s remegett a hangja:



ősz volt, a nap lucskos ködben poroszkált,

és jövődet - Isten nem gyúlt haragra! -

eltemettük a sárba, Spanyolország!

Orbán Ottó

 
 
0 komment , kategória:  Miguel De Unamuno 1.  
x
  2011-01-03 20:26:59, hétfő
 
  Unamuno, Miguel de: Salamanca (Mi Salamanca in Hungarian)

Mi Salamanca (Spanish)


Alto soto de torres que al ponerse

tras las encinas que el celaje esmaltan

dora a los rayos de su lumbre el padre

Sol de Castilla;



bosque de piedras que arrancó la historia

a las entrañas de la tierra madre,

remanso de quietud, yo te bendigo,

¡mi Salamanca!



Miras a un lado, allende el Tormes lento,

de las encinas el follaje pardo

cual el follaje de tu piedra, inmoble,

denso y perenne.



Y de otro lado, por la calva Armuña,

ondea el trigo, cual tu piedra, de oro,

y entre los surcos al morir la tarde

duerme el sosiego.



Duerme el sosiego, la esperanza duerme

de otras cosechas y otras dulces tardes,

las horas al correr sobre la tierra

dejan su rastro.



Al pie de tus sillares, Salamanca,

de las cosechas del pensar tranquilo

que año tras año maduró en tus aulas,

duerme el recuerdo.



Duerme el recuerdo, la esperanza duerme

y es tranquilo curso de tu vida

como el crecer de las encinas, lento,

lento y seguro.



De entre tus piedras seculares, tumba

de remembranzas del ayer glorioso,

de entre tus piedras recojió mi espíritu

fe, paz y fuerza.



En este patio que se cierra al mundo

y con ruinosa crestería borda

limpio celaje, al pie de la fachada

que de plateros



ostenta filigranas en la piedra,

en este austero patio, cuando cede

el vocerío estudiantil, susurra

voz de recuerdos.



En silencio fray Luis quédase solo

meditando de Job los infortunios,

o paladeando en oración los dulces

nombres de Cristo.



Nombres de paz y amor con que en la lucha

buscó conforte, y arrogante luego

a la brega volvióse amor cantando,

paz y reposo.



La apacibilidad de tu vivienda

gustó, andariego soñador, Cervantes,

la voluntad le enhechizaste y quiso

volver a verte.



Volver a verte en el reposo quieta,

soñar contigo el sueño de la vida,

soñar la vida que perdura siempre

sin morir nunca.



Sueño de no morir es el que infundes

a los que beben de tu dulce calma,

sueño de no morir ese que dicen

culto a la muerte.



En mi florezcan cual en ti, robustas,

en flor perduradora las entrañas

y en ellas talle con seguro toque

visión del pueblo.



Levántense cual torres clamorosas

mis pensamientos en robusta fábrica

y asiéntese en mi patria para siempre

la mi Quimera.



Pedernoso cual tú sea mi nombre

de los tiempos la roña resistiendo,

y por encima al tráfago del mundo

resuene limpio.



Pregona eternidad tu alma de piedra

y amor de vida en tu regazo arraiga,

amor de vida eterna, y a su sombra

amor de amores.



En tus callejas que del sol nos guardan

y son cual surcos de tu campo urbano,

en tus callejas duermen los amores

más fugitivos.



Amores que nacieron como nace

en los trigales amapola ardiente

para morir antes de la hoz, dejando

fruto de sueño.



El dejo amargo del Digesto hastioso

junto a las rejas se enjugaron muchos,

volviendo luego, corazón alegre,

a nuevo estudio.



De doctos labios recibieron ciencia

mas de otros labios palpitantes, frescos,

bebieron del Amor, fuente sin fondo,

sabiduría.



Luego en las tristes aulas del Estudio,

frías y oscuras, en sus duros bancos,

aquietaron sus pechos encendidos

en sed de vida.



Como en los troncos vivos de los árboles

de las aulas así en los muertos troncos

grabó el Amor por manos juveniles

su eterna empresa.



Sentencias no hallaréis del Triboniano,

del Peripato no veréis doctrina,

ni aforismos de Hipócrates sutiles,

jugo de libros.



Allí Teresa, Soledad, Mercedes,

Carmen, Olalla, Concha, Bianca o Pura,

nombres que fueron miel para los labios,

brasa en el pecho.



Así bajo los ojos la divisa del amor,

redentora del estudio,

y cuando el maestro calla, aquellos bancos

dicen amores.



Oh, Salamanca, entre tus piedras de oro

aprendieron a amar los estudiantes

mientras los campos que te ciñen daban

jugosos frutos.



Del corazón en las honduras guardo

tu alma robusta; cuando yo me muera

guarda, dorada Salamanca mía,

tú mi recuerdo.



Y cuando el sol al acostarse encienda

el oro secular que te recama,

con tu lenguaje, de lo eterno heraldo,

di tú que he sido.





Salamanca (Hungarian)


Ős toronysürű, melyet elhalóban

a kigyúlt felhőt beszegő sötét sor

tölgy mögül Kasztília hű Nap-atyja

önt el arannyal;



kővadon, melynek köveit Kliónak

a feltépett föld anyaméhe adta,

sűrüvé alvadt nyugalom, köszöntlek,

vén Salamanca!



Egyik oldalt, túl a szelíd folyásu

Tormesen, látod feketéllni lombját

tölgyeidnek: mint köveid, tömöttek,

lombosak, ősik.



Másfelől, Armuña kopasz mezőin

búza ring, mely mint köved, úgy aranylik,

s a barázdák közt, ha az est kihamvad,

alszik a jó csend.



Alszik a jó csend, s vele nyájas esték

álma és sok szép aratás reménye;

a letűnt órák nyomukat bevésik

mélyen a földbe.



Csendes eszmékből, Salamanca, néked

minden éj újabb aratást gyümölcsöz,

s tágas auláid falait megülve,

szunnyad az emlék.



Szunnyad az emlék, a remény is alszik,

és világod halk ütemű folyása,

mint az izmos tölgyfa növése, lassú,

lassu, de biztos.



Ó-falad, melyben ragyogó napokban

képe, mint sírban, pihen eltemetve,

ó-falad mindent megadott nekem, mi

béke, erő, hit.



Itt az udvarban, hol a lét leszűkül

s porlatag faldísz cicomája csipkéz

tiszta felhőket, hol ezüstfiligrán

villan a kőből



épített homlokzat alatt, a szürke

udvar árnyában, mikor a diákhad

hangja elnémul, ezer ódon emlék

száll ki zizegve.



Jön Luis fráter s a magányos ösvényt

róva, töpreng Jób szomorú kalandján,

avagy épp Krisztus neveit tagolja

lelkes imává.



Béke és jóság vigaszát szürcsölte

mindegyik névből s ha merészen ismét

harcra szállt, kobzán szeretet, megértés

s bölcs nyugalom szólt.



Otthonos békéd epedő hiveddé

tette Cervantest, a dalos bolyongót;

elvarázsoltad s szíve mindörökké

visszasóvárgott.



Visszasóvárgott, nyugodalmas otthon,

élte álmát, hogy veled ossza itt meg,

a dicső álmot, mely örök s a földön

vége nem is lesz.



Halhatatlan lét nemes álma páráz

arra, kit békéd kebelén pihentet

s mit halálnak hív, aki arra rendelt,

nem vesz erőt rajt.



Bennem is nyíljon valamint tebenned,

dúsan a korral dacoló tenyészet

s nemzetem képét kifaragni bennem,

pengjen a véső.



Tornyaid zengő soraként emeljék

égnek eszméim fejüket keményen,

s hordja Hóbortom jegyeit hazámnak

arca örökkön.



Mint te, épüljön nevem is bazaltból,

rajta rút rozsdát az idő ne ejtsen,

s a világ zűrös zsivaján keresztül

csengjen aranyként.



Hallga! Kőlelked szava szól: öröklét!

Izmos életvágy tapad ős öledhez,

s az öröklétet szerető szeretni

vágyik örökké.



Minden utcádban, mely a nap hevétől

véd s a városnak mezején barázda,

minden utcádban suhanó szerelmek

várnak, alusznak.



Búzatáblák közt, ahogy a pipacs kél,

kelnek e rőten lobogó szerelmek,

álmot érlelnek, s azután, kaszát sem

várva, kimúlnak:



Rácsos ablaknál be sokan ledobták

már a Pandekták unalompalástját,

s felvidult szívvel, repesőn siettek

új tanulásra.



Bölcsek ajkáról okos oktatás szállt,

ám üdébb ajkak kiapadhatatlan

kútjából élőbb tudománya áradt

a szerelemnek.



Majd a tantermek szomorú homályán,

fázva, s durván rótt padokon szorongva

ültek és láztól lobogó szívükbe

hűs nyugalom tért.



Mint liget mélyén eleven fatörzsön,

itt az aulákban szanaszét a holt fán

Ámor őstényét fiatal kezektől

látni bevésve.



Tribonianus definícióit

ne keresd itt, vagy Peripatuséit,

Hippokrátésztől se találsz leszűrve

könyvtudományt itt.



Concha, Mercedes, Soledad, Teresa,

Carmen áll itt csak, meg Olalla, Pura,

Blanca s több más név: csupa méz a szájnak

s tűz a kebelnek.



Így a szem mindig felüdülhet Ámor

kézjegyén, s ment lesz a tudás nyügétől;

a katedrának nesze sincs s a padsor

zeng szerelemről.



Tündöklő téglád, Salamanca, hány jó

vén diákot megtanított szeretni,

Míg vidékednek zamatos gyümölcse

ért a mezőkön.



Lenn szívem mélyén figyelem robusztus

lelkedet s egykor, ha halálom eljön,

tartsd meg emlékem, Salamanca, tartsd meg

épen e földnek.



És midőn a Nap lemenőben ékes,

ősi tégláid aranyát kigyújtja,

nyelveden fennkölt követül te mondd el

néki, hogy éltem.

Gáspár Endre

 
 
0 komment , kategória:  Miguel De Unamuno 1.  
x
  2010-12-05 10:41:15, vasárnap
 
  Unamuno, Miguel de: Hullámok (Cuál de vosotras, olas de consuelo in Hungarian)

Cuál de vosotras, olas de consuelo (Spanish)


¿Cuál de vosotras, olas de consuelo

que rodando venís desde la raya

celestial y surcando con la laya

espumosa a la mar el leve suelo,



cuál de vosotras que aviváis mi anhelo

viene del fiero golfo de Vizcaya?

¿Cuál de vosotras con su lengua ensaya

cantos que fueron mi primer desvelo?



¿Sois acaso sirenas o delfines

a brizar mi recuerdo estremecido

que de la mar se ahoga en los confines?



¿Cuál de vosotras olas del olvido

trae acá los zorcicos saltarines

de los regatos de mi dulce nido?





Hullámok (Hungarian)




Kik vigaszt hoztok, annyi fürge hullám,

az ég aljától messzi földre tartva,

habos lapáttal hűs vizet kavarva,

s barázdát vontok langy homokra hullván,



vágyam tudóját, véghetetlen útján,

melyiktek küldte zord Vizcaya partja?

Melyiktek zeng bús éneket, hogy arra

ismét az első bánat gondja hull rám?



Sellők vagytok vagy delfinek, zajongva

járjátok rezgő álmaim vidékét,

mely zengve fúl e végtelen habokba.



Felejtés árja volt talán e tajték,

mi édes fészkem ím elém sodorta,

és annak táncos, víg pacsirta-népét?

Takács Zsuzsa (Zsuzsanna)

 
 
0 komment , kategória:  Miguel De Unamuno 1.  
x
  2010-11-12 21:40:54, péntek
 
  Unamuno, Miguel de: Emlékek rabsága (Me destierro a la memoria in Hungarian)

Me destierro a la memoria (Spanish)


Me destierro a la memoria,

voy a vivir del recuerdo.

Buscadme, si me os pierdo,

en el yermo de la historia,



que es enfermedad la vida

y muero viviendo enfermo.

Me voy, pues, me voy al yermo

donde la muerte me olvida.



Y os llevo conmigo, hermanos,

para poblar mi desierto.

Cuando me creáis más muerto

retemblaré en vuestras manos.



Aquí os dejo mi alma-libro,

hombre-mundo verdadero.

Cuando vibres todo entero,

soy yo, lector, que en ti vibro.




Emlékek rabsága (Hungarian)


Emlékek rabsága vár rám,

eztán már a multnak élek,

ha eltűnnék, meglelnétek

múlt időknek pusztaságán.



Nem kell élet kínok árán,

s csupa kínná lett az élet.

Megyek hát, pusztámba lépek,

hol a halál nem talál rám.



Véreim, gyertek nyomomban,

pusztaságom népe lesztek,

s majd ha hánytok rám keresztet,

ott remegek ujjatokban.



Vegyétek immár a lelkem,

ember, szó és könyv világát,

Olvasó, tudd, tűz ha jár át,

én vibrálok dúlt szívedben.

Nyerges András

 
 
0 komment , kategória:  Miguel De Unamuno 1.  
x
  2010-11-04 11:53:00, csütörtök
 
  Unamuno, Miguel de: Olvasni (Leer, leer, leer in Hungarian)

Leer, leer, leer (Spanish)


Leer, leer, leer, vivir la vida

Que otros soñaron.

Leer, leer, leer, el alma olvida

Las cosas que pasaron.



Se quedan las que quedan, las ficciones,

Las flores de la pluma,

Las olas, las humanas creaciones,

El poso de la espuma.



Leer, leer, leer; ¿seré lectura

mañana también yo?

¿Seré mi creador, mi criatura,

seré lo que pasó?





Miguel de Unamuno - Olvasni

Olvasni. Élni azt az álmot,
mit más valaki álmodott
és elfelejteni az álnok
valót, ami történni fog.

Csak egy marad meg, a koholmány
a szóvirág hatalmasabb,
mit alkotunk az élet ormán,
ábrándjaink tajtéka, hab.

Fordította - Kosztolányi Dezső



Olvasni (Hungarian)


Olvasni. Élni azt az álmot,

mit más valaki álmodott

és elfelejteni az álnok

valót, ami történni fog.



Csak egy marad meg, a koholmány

a szóvirág hatalmasabb,

mit alkotunk az élet ormán,

ábrándjaink tajtéka, hab.



Olvasni. Érteni mernek

majd holnap is?

Teremtő és gyermek

bennem együtt létezhetik?

Kosztolányi Dezső

 
 
0 komment , kategória:  Miguel De Unamuno 1.  
x
  2010-03-22 15:05:03, hétfő
 
  Unamuno, Miguel de: Őrizzük meg életünket (Hay que recoger la vida in Hungarian)

Hay que recoger la vida (Spanish)


Hay que recoger la vida

La vida que se nos va

Cual se nos vino, escondida,

Del más allá al más acá.



Y se va por donde vino,

Embozada en el misterio,

Va abriéndose su camino,

Mira siempre al cementerio.



Hay que recoger la vida

Que otra vez ya no vendrá

Como se nos va, escondida

Del más aquí al más allá.




Őrizzük meg életünket (Hungarian)


Őrizzük meg életünket,

ami a semmibe hull,

jött és máris mélybe süllyed,

nincs itt, csak van odatúl.



Ahonnan jött, oda térül,

titok rejti fátyolával,

útján késedelem nélkül

megyen a temetőn által.



Őrizzük meg életünket,

örökre semmibe hull,

véglegesen mélybe süllyed,

nincs itt, csak van odatúl.

Simor, András

 
 
0 komment , kategória:  Miguel De Unamuno 1.  
x
  2010-03-20 18:33:54, szombat
 
  Unamuno, Miguel de: Születő Spanyolország (Logré morir con los ojos abiertos in Hungarian)

Logré morir con los ojos abiertos (Spanish)


Logré morir con los ojos abiertos

guardando en ellos tus claras montañas,

-aire de vida me fue el de sus puertos-

que hacen al sol tus eternas entrañas

¡mi España de ensueño!



Entre conmigo en tu seno tranquilo

bien acuñada tu imagen de gloria;

haga tu roca a mi carne un asilo;

duerma por siglos en mí tu memoria,

¡mi España de ensueño!



Se hagan mis ojos dos hojas de hierba

que tu luz beban, oh sol de mi suelo;

madre, tu suelo mis huellas conserva,

pone tu sol en mis huellas consuelo,

¡consuelo de España!



Brote en verdor la entrañada verdura

que hizo en el fondo de mi alma tu vista,

y bajo el mundo que pasa al que dura

preste la fe que esperanza revista,

¡consuelo de España!



Logre morir bien abiertos los ojos

con tu verdor en el fondo del pecho,

guarde en mi carne dorados rastrojos;

tu sol doró de mi esperanza el lecho,

¡consuelo del ensueño de mi España!.




Születő Spanyolország (Hungarian)


Nyitott szemekkel várjam be halálom,

őrizve bennük tiszta hegyvidéked

- az élet szelét szívtam ott a hágón

mely örök öled kitárja az égnek,

álmom, Spanyolország!



Dicsőséged jól vésett, tiszta képe

velem száll alá nyugodt mellkasodba;

legyen sziklád testemnek menedéke,

emléked éljen bennem századokra,

álmom, Spanyolország!



Két szomju fűszál legyen két szememből,

hogy, földem napja, ihassák a fényed;

anyám földje őriz, az eleven föld,

napja nyomomba árasztja reményed,

születő Spanyolország!



Sarjadjon nedved szívó, sűrü zölded

mellem mélyén, áradjon a világba,

mely átlép, reményedbe öltözöttet,

ki jövőd hitét keményen megállja,

születő Spanyolország!



Kitárt szemekkel várjam be halálom,

mellem mélyén örökzöld tavaszoddal,

aranyló tarlód húsomban ziláljon;

reményem ágyát napod aranyozta,

születő álmom, Spanyolország!

Orbán Ottó







 
 
0 komment , kategória:  Miguel De Unamuno 1.  
x
  2010-03-16 15:44:26, kedd
 
  Unamuno, Miguel de: Egyedül szeretnék élni (Yo quiero vivir solo in Hungarian)

Yo quiero vivir solo (Spanish)


«Yo quiero vivir solo»

- Pepe decía -

para que no me peines ni me laves»

Y Marita al oírlo:

«¿Solo?, luego te pierdes

y luego lloras». »

Tal decían los nińos

y pensé yo, su padre:

aquel que vive solo

se pierde, llora solo y nadie le oye;

y solo ¿quién no vive?

Solos vivimos todos,

cada cual en sí mismo,

soledad nada más es nuestra vida;

todos vamos perdidos y llorando;

nadie nos oye.





Egyedül szeretnék élni (Hungarian)


«Egyedül szeretnék élni»

- Így szólott Pepe -

Hogy ne fésülködjem és ne mosdjak.

És Marita mondta neki:

«Egyedül? aztán elveszel,

És aztán sírsz majd.»

Így beszéltek a kicsik

És arra gondoltam én, az apjuk:

Azok, akik egyedül élnek,

elvesznek, sírnak egyedül és senki se látja,

és ki az, ki nem egyedül él?

Mindannyian egyedül vagyunk,

mindenki egymagában,

Magány és semmi több az életünk,

Elveszünk minden, és sírunk,

És senki nem lát meg.

Kéri Katalin
 
 
1 komment , kategória:  Miguel De Unamuno 1.  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 11 
2019.01 2019. Február 2019.03
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 68305 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 886
  • e Hét: 8424
  • e Hónap: 24063
  • e Év: 57459
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2019 TVN.HU Kft.