Belépés
nagyuska.blog.xfree.hu
"Idegen nyelveket tudni szép, a hazait pedig lehetségig mívelni kötelesség. "- Kölcsey Ferenc Parainessis Kölcsey Kálmánhoz Juhászné Szunyogh Mária Marika
1947.09.09
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 9 
a
  2013-04-15 21:01:42, hétfő
 
  Frost, Robert: Fal-javítás (Mending Wall Magyar nyelven)

Mending Wall (Angol)


Something there is that doesn't love a wall,

That sends the frozen-ground-swell under it,

And spills the upper boulders in the sun,

And makes gaps even two can pass abreast.

The work of hunters is another thing:

I have come after them and made repair

Where they have left not one stone on a stone,

But they would have the rabbit out of hiding,

To please the yelping dogs. The gaps I mean,

No one has seen them made or heard them made,

But at spring mending-time we find them there.

I let my neighbor know beyond the hill;

And on a day we meet to walk the line

And set the wall between us once again.

We keep the wall between us as we go.

To each the boulders that have fallen to each.

And some are loaves and some so nearly balls

We have to use a spell to make them balance:

'Stay where you are until our backs are turned!'

We wear our fingers rough with handling them.

Oh, just another kind of out-door game,

One on a side. It comes to little more:

There where it is we do not need the wall:

He is all pine and I am apple orchard.

My apple trees will never get across

And eat the cones under his pines, I tell him.

He only says, 'Good fences make good neighbors'.

Spring is the mischief in me, and I wonder

If I could put a notion in his head:

'Why do they make good neighbors? Isn't it

Where there are cows?

But here there are no cows.

Before I built a wall I'd ask to know

What I was walling in or walling out,

And to whom I was like to give offence.

Something there is that doesn't love a wall,

That wants it down.' I could say 'Elves' to him,

But it's not elves exactly, and I'd rather

He said it for himself. I see him there

Bringing a stone grasped firmly by the top

In each hand, like an old-stone savage armed.

He moves in darkness as it seems to me~

Not of woods only and the shade of trees.

He will not go behind his father's saying,

And he likes having thought of it so well

He says again, "Good fences make good neighbors."




Fal-javítás (Magyar)


Egy mit-tudom-mi nem szeret kerítést,

Fagyott-föld-duzzadást mereszt alája,

A fedőköveket a napra szórja,

Rést tár, egyszerre kettőnek valót.

Vadászok korlát-rombolása más:

Utánuk mentem, mindent helyre raktam,

Ahol követ nem tűrhettek kövön,

Mert nyuszkát ugrattak ki rejtekéből

Csahos kutyák kedvére. Más hiány,

Mit fúrni senki nem látott, se hallott,

De mindenik tavasszal ott virít.

Dombon túli szomszédomnak jelentem;

Találkozunk, mezsgyénken ballagunk,

Megint rendezni köztünk a határt.

Amint megyünk, kettőnk közt fal vonul.

A hűtlen kő azé, kihez lehullt,

Olyik cipócska, másik labda már,

Rend kedviért varázsigét találunk:

,,Míg fart nem fordítunk, feküdjön itt."

Fogjuk, durvára koptatjuk kezünk,

Bár ez csak holmi játék a szabadban,

Egy ellen egy. És több értelme nincs,

Mert ott, ahol van, fal nem kell nekünk:

Ő fenyves, én meg almáskert vagyok.

Kis almafáim nem lopódznak át

Fenyőtobozt enni, mondom neki.

Felelte: ,,Jó szomszédság, jó kerítés."

Tavasz csiklandoz, és azon tűnődöm,

Miképp ültessek bogarat fejébe:

,,Ez jó szomszédság? Nem ott kéne inkább,

Ahol marhák legelnek? És nekünk nincs.

Fal-építés előtt megkérdeném,

Be mit kerítek és ki mit kerítek,

S ki az, akit tán megsértek vele.

Egy mit-tudom-mi nem szeret kerítést

S folyton rombolja." Mondhatnám: manó;

De nem éppen manó: inkább szeretném,

Ha ő sajátmagának mondaná.

Látom, követ hoz, markolván keményen

Mindkét kezében: kőkori vadember.

Akár ha vaksötétben imbolyogna,

Nem csak fa-árnyban, erdő sűrüjén,

Nem másít apja mondásán soha,

Megszokta, már oly sokszor hajtogatta,

Ismétli: ,,Jó szomszédság, jó kerítés."

Weöres, Sándor

 
 
0 komment , kategória:  Robert Frost 1  
x
  2013-03-19 11:42:56, kedd
 
  Frost, Robert: Almaszedés után (After Apple-Picking Magyar nyelven

After Apple-Picking (Angol)


My long two-pointed ladder's sticking through a tree

Toward heaven still,

And there's a barrel that I didn't fill

Beside it, and there may be two or three

Apples I didn't pick upon some bough.

But I am done with apple-picking now.

Essence of winter sleep is on the night,

The scent of apples: I am drowsing off.

I cannot rub the strangeness from my sight

I got from looking through a pane of glass

I skimmed this morning from the drinking trough

And held against the world of hoary grass.

It melted, and I let it fall and break.

But I was well

Upon my way to sleep before it fell,

And I could tell

What form my dreaming was about to take.

Magnified apples appear and disappear,

Stem end and blossom end,

And every fleck of russet showing clear.

My instep arch not only keeps the ache,

It keeps the pressure of a ladder-round.

I feel the ladder sway as the boughs bend.

And I keep hearing from the cellar bin

The rumbling sound

Of load on load of apples coming in.

For I have had too much

Of apple-picking: I am overtired

Of the great harvest I myself desired.

There were ten thousand thousand fruit to touch,

Cherish in hand, lift down, and not let fall.

For all

That struck the earth,

No matter if not bruised or spiked with stubble,

Went surely to the cider-apple heap

As of no worth.

One can see what will trouble

This sleep of mine, whatever sleep it is.

Were he not gone,

The woodchuck could say whether it's like his

Long sleep, as I describe its coming on,

Or just some human sleep.



Almaszedés után (Magyar)


A lombon átdöfött hosszú, egyágú létrám

Az ég felé mered,

És mellette egy félig megszedett

Hordó és az ágakon az a néhány

Alma, ami elkerülte figyelmem.

De kész, az almaszedést befejeztem.

Éjjel, téli álom-eszencia,

Almaillat, lassan elszunnyadok.

Szememből ki nem dörgölhetem a

Vályú fagyos vizéről lehalászott

Síküvegen átütő, színtelen

Reggeli, furcsa, deres fű-világot.

Elolvadt, leesett és összetört.

De éppen el

Tudtam aludni addigra, s mivel

Ott volt közel,

Tudtam, álmom milyen alakot ölt.

Nagy almák, emberfelettire megnőtt

Gömbök, szárak, lyukak,

Élesen láttam minden barna szeplőt.

Talpam a sarok s lábujjak között

Őrzi a kerek létrafokok ívét.

Inog a létra, lenyom ágakat.

Fülemben dörög, robaj a robajra,

Ahogy a pincét

Lassan megtölti sok-sok puttony alma.

Túl hosszú volt,

Túlságosan elhasznált testileg,

Amit úgy vártam, ez a nagy szüret.

Több ezer gyümölcsöt tapogatott

Kezem, s becézett mintha kesztyűvel.

Mivel

Ha földre estek,

Bár ép húsuk nem szúrta át a tarló,

Külön kerültek, ott álltak rakáson

Almaecetnek.

Rossz álmom lesz, kavargó,

De hogy amúgy milyen, azt nem tudom.

Ha itt marad,

A mormota megmondhatná, vajon

Hosszú lesz-e, mint az ő álma vagy

Könnyű emberi álom.

Imreh András




















 
 
0 komment , kategória:  Robert Frost 1  
x
  2012-05-12 13:50:23, szombat
 
  Robert Frost
Stopping By Woods on a Snowy Evening (Angol)
Whose woods these are I think I know.

His house is in the village though;

He will not see me stopping here

To watch his woods fill up with snow.



My little horse must think it queer

To stop without a farmhouse near

Between the woods and frozen lake

The darkest evening of the year.



He gives his harness bells a shake

To ask if there is some mistake.

The only other sound's the sweep

Of easy wind and downy flake.



The woods are lovely, dark and deep.

But I have promises to keep,

And miles to go before I sleep,

And miles to go before I sleep.



Robert Frost- Havas este megállok az erdő mellett (Magyar)
Sejtem, ki fái mind e fák.

A faluban a háza. Hát

Mit bánja, hogy megállok itt

Nézni, hogy lepi hó a fát.



Méltán furcsállja kis gebém:

Ház nincs sehol, s megállok én

A fák, a befagyott tó között

Az év legtintább éjjelén.



Kantárcsörgőit rázza, és

Azt kérdezi: ez tévedés?

Egy másik hang: a könnyü szél,

S hulló hópihe-zizzenés.



Szépek a fák, éjszomorúk.

Ha mit ígértem, nincs kiút...

Alvás előtt mérföldnyi út.

Alvás előtt mérföldnyi út.

Jánosy István

 
 
0 komment , kategória:  Robert Frost 1  
x
  2011-12-19 10:40:15, hétfő
 
  ROBERT FROST

Arany sem jut néked




Aranyló természet

Zöld árnyat nem éleszt.

Lombjának virága,

A lét szűk órája.

Midőn ága reccsen,

Nyomorba dől Éden,

Még ma mélybe réved,

S arany sem jut néked.
 
 
0 komment , kategória:  Robert Frost 1  
x
  2011-07-06 17:06:47, szerda
 
  Frost, Robert: Járatlan út (The Road Not Taken Magyar nyelven)

The Road Not Taken (Angol)


Two roads diverged in a yellow wood,

And sorry I could not travel both

And be one traveler, long I stood

And looked down one as far as I could

To where it bent in the undergrowth;



Then took the other, as just as fair

And having perhaps the better claim,

Because it was grassy and wanted wear;

Though as for that, the passing there

Had worn them really about the same,



And both that morning equally lay

In leaves no step had trodden black

Oh, I kept the first for another day!

Yet knowing how way leads on to way,

I doubted if I should ever come back.



I shall be telling this with a sigh

Somewhere ages and ages hence:

two roads diverged in a wood, and I --

I took the one less traveled by,

And that has made all the difference.





Járatlan út (Magyar)


Szétvált az út a sárga erdőn

- De kár, hogy kétfele nem mehetek! -,

Sokáig álltam, elmerengőn,

És néztem az egyiket ott, ahol eltűnt

A bozótban, ahogy kanyart vetett;



De a másikon indultam tovább,

Tán vonzóbb volt, nem is tudom,

Magas füve épp tapodásra várt;

Bár nagyjából ugyanannyi láb

Járt rajta, mint a másik uton,



Úgy nyúltak el aznap délelőtt

A tiszta avarban mind a ketten.

Hadd járjam végig ezt előbb!

De habár azt mondtam, visszajövök,

A visszatérést nem hihettem.



Ha kérdeznek majd, ezt felelem,

Sóhajtva, sok-sok év után:

Az út az erdőn kétfele ment -

A kevésbé járt tetszett nekem,

És így lett mind, ami lett, talán.

Imreh András




Frost, Robert: A nem járt út (The Road Not Taken Magyar nyelven)

The Road Not Taken (Angol)


Two roads diverged in a yellow wood,

And sorry I could not travel both

And be one traveler, long I stood

And looked down one as far as I could

To where it bent in the undergrowth;



Then took the other, as just as fair

And having perhaps the better claim,

Because it was grassy and wanted wear;

Though as for that, the passing there

Had worn them really about the same,



And both that morning equally lay

In leaves no step had trodden black

Oh, I kept the first for another day!

Yet knowing how way leads on to way,

I doubted if I should ever come back.



I shall be telling this with a sigh

Somewhere ages and ages hence:

two roads diverged in a wood, and I --

I took the one less traveled by,

And that has made all the difference.





Gizella Lapu...... ........... ........... ........... ........... ........... ...... 2011-03-19 07:10:02

Robert Frost

A NEM JÁRT ÚT
(THE ROAD NOT TAKEN)

Rőt fák közé két út vezetett,
S csak egyre tehettem lábamat,
Sokáig álltam, s míg lehetett,
Szemmel követtem az egyiket,
Míg el nem tűnt a bozót alatt;

S a másik útra tértem, amely
Ugyanolyan szép volt s jobb is talán,
Mert járni való fű lepte el;
Noha járt voltában semmivel
Nem tett túl egyik a másikán,

S mindkettejükre e hajnalon
Láb nem taposta levél borult.
Az elsőt, ó, máskorra hagyom!
De visszatérek-e, nem tudom,
Ismerve, hogyan fut útba út.

S így kezdem majd sóhajtva mesém
Valahol sok hosszú év után:
Két út vitt át a fák sűrűjén,
S a ritkábban járt lett az enyém,
A különbség ebben áll csupán.

Hárs Ernő fordítása





 
 
0 komment , kategória:  Robert Frost 1  
x
  2011-06-17 16:46:03, péntek
 
  Robert Frost


Az éjnek ismerője









Az éjnek ismerője voltam én,



ki záporban megy el s hazaoson,



ha kialudt a végső utcafény.







Bámultam szomorú sikátoron.



Éji bakter mellett mentem tovább



sunyt szemmel: én nem magyarázkodom.







Megálltam, némítva lépés zaját,



mikor kiáltás, hirtelen szűnő,



a háztetők felett fülembe szállt,







nem hívó, nem is búcsút üzenő;



s messzebb, nem-földi magasság terén



bolygó óra hirdette: az idő







se-téves, se-igaz, nem holt, s nem él.



Az éjnek ismerője voltam én.




 
 
0 komment , kategória:  Robert Frost 1  
x
  2011-02-01 21:04:07, kedd
 
  Leaves



Spades take up leaves
No better than spoons,
And bags full of leaves
Are light as balloons.

I make a great noise
Of rustling all day
Like rabbit and deer
Running away.

But the mountains I raise
Elude my embrace,
Flowing over my arms
And into my face.

I may load and unload
Again and again
Till I fill the whole shed,
And what have I then?

Next to nothing for weight,
And since they grew duller
From contact with earth,
Next to nothing for color.

Next to nothing for use.
But a crop is a crop,
And who's to say where
The harvest shall stop?


Robert Frost





Gizella Lapu...... ........... ........... ........... ........... ........... ...... 2011-03-18 08:12:27


Robert Frost - Avarbetakarítás -


Gathering Leaves

Villázni se könnyebb,
Mintha kanalaznád
Az avart, s noha tömve,
Pihekönnyű a sok zsák.

Zörgök vele estig,
Olyan hangokat ad,
Mintha rohanó őz,
Nyúl lába alatt.

De ha átkarolom,
Ez a hegynyi halom
Arcomba dagad,
Kifolyik karomon.

Viszem a teli zsákot,
Üresen hozom el,
Mígnem telihordtam
Csűröm, de mivel?

Mi marad a kezemben?
Súly semmi se szinte,
S mert szürkül a szürke
Földhöz érve, a szín se.

Nincs haszna se... mégis
Szüret csak ez is.
Sose tudni, a végén
Be mit is takarítsz.

Rakovszky Zsuzsa fordítása







 
 
0 komment , kategória:  Robert Frost 1  
x
  2010-12-07 11:17:33, kedd
 
 



Robert Frost
Dust of Snow (Angol)
The way a crow

Shook down on me

The dust of snow

From a hemlock tree



Has given my heart

A change of mood

And saved some part

Of a day I had rued.


Porhó (Magyar)
A porhavat

A bodzafán

Varjúcsapat

Lerázta rám.



S megváltozott

Hangulatom,

Jól áldozott

Bánat-napom.

Jánosy István

 
 
0 komment , kategória:  Robert Frost 1  
x
  2010-11-05 10:28:16, péntek
 
  Gizella Lapu ...... ........... ........... ........... ........... ........... ........... ...... 2011-07-24 11:35:35


Viszolygás
Jártam erdőn-mezőn
és falakon hágtam által;
kúsztam fényes hegyeken
szemközt az atlanti világgal;
s az úton hazatérve, tudom,
már végeztem árnyal.

Tele holt levelekkel a föld;
de a gally bogain maradottak,
amíg veti őket a tölgy,
súrlódva, búcsúzva csúsznak
le a kérges hóra, mikor
már mások alusznak.

Némán egymásra lapult
hullt lombot a szél se kuszálja;
az őszirózsa sem él;
elalél a varázsfa virága;
a szív még vágyva keres,
rogy a láb: "Hiába."

Mindenkoron árulás
az emberi szívnek, a teltnek,
vállalni az ellobogást,
engedve az értelemnek,
elhinni, vége van
évnek, szerelemnek.
Robert Frost


 
 
0 komment , kategória:  Robert Frost 1  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 9 
2019.01 2019. Február 2019.03
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 68305 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 704
  • e Hét: 9581
  • e Hónap: 25220
  • e Év: 58616
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2019 TVN.HU Kft.