Belépés
nagyuska.blog.xfree.hu
"Idegen nyelveket tudni szép, a hazait pedig lehetségig mívelni kötelesség. "- Kölcsey Ferenc Parainessis Kölcsey Kálmánhoz Juhászné Szunyogh Mária Marika
1947.09.09
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/5 oldal   Bejegyzések száma: 42 
x
  2013-04-18 10:32:26, csütörtök
 
  Vogelweide, Walther von der: A bécsi udvar szólt nekem (Der hof ze Wiene sprach ze mir ... Magyar nyelven)

Der hof ze Wiene sprach ze mir ... (Német)


Der hof ze wiene sprach ze mir.

Walther, ich solte lieben dir,

nű leide ich dir: daz müeze got erbarmen.

Mîn wirde diu was wîlent grôz:

dô lebte niender mîn genôz,

wan künic Ártűses hof: sô wê mir armen!

Wâ nű ritter unde frouwen,

die man bî mir solte schouwen?

seht wie jâmerlîch ich stê

mîn dach is fűl sô rîsent mîne wende

mich enminnet nieman leider

silber golt ros unde kleider,

die gab ich unde hât ouch mê:

nun habe ich weder schapel noch gebende

noch frowen zeinem tanze, owê!




A bécsi udvar szólt nekem (Magyar)


A bécsi udvar szólt nekem:

,,Jól bánnék véled, Waltherem,

s csak búsítlak, Isten adjon kegyelmet!

Tekintélyes, dús voltam ám,

nem volt szebb udvar hajdanán

csak Artusé: ó jaj szegény fejemnek!

A lovagok, a büszke hölgyek,

hol vannak, kik itt tündököltek?

Nézd, roncs vagyok, sírnivaló!

Tetőm korhad, falam ledőlve részben,

és nem szeret már senki, sajna!

Arany, mén, köntös, drága fajta,

ez mind enyém volt, s adható:

most nincs szalag s nincs itt virágfüzér sem,

se nő, egyetlen táncra, ó!"

Nemes Nagy Ágnes



 
 
0 komment , kategória:  Walter von der Vogelweide 1.  
x
  2013-04-12 08:43:11, péntek
 
 
Vogelweide, Walther von der: Sínylette sok madárka (Der rîfe tet den kleinen vogellîn wê Magyar nyelven)

Der rîfe tet den kleinen vogellîn wê (Német)


«Der rîfe tet den kleinen vogellîn wê,

daz si niht ensungen.

nű hœre ichs aber wünneclîch als ê,

nű ist diu heide entsprungen.

dâ sach ich bluomen strîten wider den klê,

weder ir lenger wære.

mîner frouwen seit ich disiu mære.



Uns hât der winter kalt und ander nôt

vil getân ze leide.

ich wânde, daz ich iemer bluomen rôt

gesæhe an grüener heide.

jâ schadet guoten liuten, wære ich tôt,

die nâch fröiden ringen

und die gerne tanzen unde singen.



Versűmde ich disen wünneclîchen tac,

sô wær ich verwâzen,

und wære mir ein angeslîcher slac.

dennoch müese ich lâzen

al mîne fröide, der ich wîlent pflac.

got gesegen iuch alle,

wünschet noch, daz mir ein heil gevalle!




Sínylette sok madárka (Magyar)


Sínylette sok madárka a tél derét

és néma volt sokáig.

De most úgy énekelnek, mint soha még,

s pompázik zölden a pázsit.

Vetélkednek virágok s lóherék:

melyikük szára hosszabb?

Megvittem ezt a hírt úrasszonyomnak.



A tél fagyot hozott és bánatot,

mindenkinek ártott.

Azt hittem, zöld mezőn nem láthatok

soha már piros virágot.

Ha holt lennék, kárát látnák-e a gazdagok,

kik örömre lesnek

s táncolni, dalolni szeretnek?



Ha tétlenül ülnék e csodás napon,

szenvednék nyomorultan,

s lesujtana a szép idő nagyon;

mégis, mitől vidultam,

búcsút kell az örömnek mondanom,

Isten áldása rátok:

hogy üdvre jussak, bár óhajtanátok!

Kálnoky, László
 
 
0 komment , kategória:  Walter von der Vogelweide 1.  
x
  2012-01-10 16:17:44, kedd
 
  Vogelweide, Walther von der: Isten adjon néki (Got gebe Ir Iemer Magyar nyelven)

Got gebe Ir Iemer (Német)


Got gebe Ir iemer guoten tac

und lâze mich si noch gesehen,

diech minne und niht erwerben mac.

mich müet daz ich si hôrte jehen,

wie holt si mir entriuwen waere,

und sagte mir ein ander maere,

des mîn herze inneclîchen kumber lîdet iemer sit.

ouwê wie süeze ein arebeit!

ich hân ein senfte unsenftekeit.



Got hât vil wol ze mir getân.

sît ich mit sorgen minnen sol,

daz ich mich underwunden hân

dem alle liute sprechen wol.

im wart von mir in allen gâhen

ein küssen und ein umbevâhen.

dô schôz mir in mîn herze daz mir iemer nâhe lit

unz ich getuon des er mich bat.

ich taetez, wurde mirs diu stat.



Ich waere dicke gferne fro,

wan daz ich niht gesellen hân.

nü sie alle trürent so,

wie möhte ich'z eine deniie lân?

ich müese ir vingerzeigen llden,

i'n wolte freude durch sie miden.

sus behalte ich wol ir hulde, daz sie'z lâzen âne nit:

ich gelache niemer niht,

wan da ez ir dekeiner siht.



Ez tuot mir inneclichen wß,

als ich gedenke wes man pflac

in der werlte wilent e,

owe deich niht vergezzen mac,

wie rehte fro die Hute wâren!

fro künde ein ledic man gebären

unde spilte im ie sin herze gein der wünneclichen zît.

sol daz niemer mßr geschehen,

müet mich daz ich'z hân gesehen.





Isten adjon néki (Magyar)


,,Isten adjon néki víg napot,

s engedje látnom végre-végre,

őt, kit elnyerni nem tudok.

Fájt hallanom, hogy azt beszélte:

engem igaz szívből szeret,

mert tőle más választ nyerek

személyesen; s e zűrzavar

gondot kavar és bánatot.

Fájó szívvel örvendezem,

és boldogságom gyötrelem."



- ,,Megáldott engemet az Úr

- bár csak félve szabad szeretnem -,

mert azt, kit leltem társamul,

egész világ dicséri fennen.

Mit is kapott? Egy elfogódott,

gyors ölelést, egy könnyü csókot.

Szívembe akkor csöndes vágy nyilalt,

mely újul szüntelen,

míg megteszem, mit áhít ő:

csak hadd munkáljon az idő!"



,,Hogy' ujjongnék, szívem szerint,

csak ahhoz egymagam vagyok.

S ha ránk a nő búsan tekint,

hogy is lehetnénk boldogok?

Hát osztanom kell szenvedésük,

bár vígan élnék, éppen értük.

És úgy tartom meg jó kegyük,

hogy meg ne irigyeljenek:

nem, nem nevetek én sosem,

csak, hogyha nem lát földi szem.



Úgy fáj, a bánat egyre furdal,

ha emlékszem, mily fényesen

s örömben élt régen az udvar.

Jaj, hogy el nem felejthetem,

mily vígan voltunk hajdanában!

Jött egy lovag, frissen, vidáman,

s nyíltan ujjonghatott feléd,

csodálatos május hava.

Ilyet ne lássak már szememmel,

úgy fáj, úgy fáj, hogy láttam egyszer!"

Nemes Nagy Ágnes

 
 
0 komment , kategória:  Walter von der Vogelweide 1.  
x
  2011-12-27 05:56:06, kedd
 
  Vogelweide, Walther von der: Egy kőre ültem (Ich saz űf eime steine Magyar nyelven)

Ich saz űf eime steine (Német)


Ich saz űf eime steine,

und dahte bein mit beine;

dar űf satzt ich den ellenbogen;

ich hete in mîne hant gesmogen

daz kinne und ein mîn wange.

dô dâhte ich mir vil ange,

wie man zer werlte solte leben:

deheinen rât kond ich gegeben,

wie man driu dinc erwurbe,

der deheinez niht verdurbe.

diu zwei sint êre und varnde guot,

der ietwederz dem andern schaden tuot,

daz dritte ist gotes hulde,

der zweier übergulde.

die wolte ich gerne in einen schrîn.

ja leider desn mac niht gesîn,

daz guot und werltlich êre

und gotes hulde mêre

zesamene in ein herze komen.

stîg unde wege sint in benomen:

untriuwe ist in der sâze,

gewalt vert űf der strâze;

fride unde reht sint sêre wunt.

diu driu enhabent geleites niht, diu zwei enwerden ê gesunt.




Egy kőre ültem (Magyar)


Egy kőre ültem én le,

szépen keresztbe téve

lábam, könyökölve rajta

és két tenyerembe hajtva

a fél orcám meg az állam.

Miért élünk e világban?

Ezen tűnődtem elmerengve,

s nem jöttem rá a feleletre.

Vágyom fölötte három

dologra minden áron:

az érdem és gazdagság kettejük,

de ritkán fér meg a kettő egyhelyütt;

az istenfélelem pedig

a náluk többet érő harmadik.

Egy láda rejtené e háromféle jót,

csakhogy nincs arra mód,

hogy gazdagság meg érdem

egy szívben összeférjen,

s ráadásul az istenfélelem.

Torlasz mered úton-útfelen:

leshelyen vár a hitszegés,

erőszak az országúton, és

békesség, jog lerogynak véresen.

Oltalom nélkül teng ama három,

mígnem e kettő ép leszen.

Kálnoky, László
 
 
0 komment , kategória:  Walter von der Vogelweide 1.  
x
  2011-12-26 18:36:49, hétfő
 
  Vogelweide, Walther von der: Világ-Asszony, rég kifizettem (Frô Welt, ir sult dem wirte sagen Magyar nyelven)

Frô Welt, ir sult dem wirte sagen (Német)


Frô Welt, ir sult dem wirte sagen,

daz ich im gar vergolten habe,

mîn grœste gülte ist abe geslagen,

daz er mich von dem briefe schabe.

Swer im eht sol, der mag wol sorgen:

ê ich im lange schuldig wære,

ich wolt ê zeinem juden borgen.

er swîget unz an einen tag,

sô wil er danne ein wette hân,

sô jener niht vergelten mag.



«Walther, dű zürnest âne nôt,

dű solt bî mir belîben hie.

gedenke, waz ich dir êren bôt,

waz ich dir dînes willen lie,

als dicke dű mich sêre bæte.

mir was vil inneclîche leit,

daz dűz ie sô selten tæte.

bedenke dich, dîn leben ist guot.

sô dű mir rehte widersagest,

sôn wirst dű niemer wol gemuot.»



Frô Werlt, ich hân ze vil gesogen,

ich wil entwonen, des ist zît.

dîn zart hât mich vil nâch betrogen,

wand er vil süezer fröiden gît.

dô ich dich gesach reht under ougen,

dô was dîn schœne an ze schouwen

wunderlîch al sunder lougen.

doch was der schanden al ze vil,

dô ich dîn hinden wart gewar,

daz ich dich iemer schelten wil.



«Sît ich dich niht erwenden mag,

sô tuo doch ein ding, des ich ger:

gedenke an mangen liehten tag,

und sich doch underwîlent her,

niuwan sô dich der zît betrâge.»

daz tæte ich wunderlîchen gerne,

wan daz ich fürhte dîne lâge,

vor der sich nieman kan bewarn.

got gebe iuch, frouwe, guote naht,

ich wil ze herberge varn.




Világ-Asszony, rég kifizettem (Magyar)


,,Világ-Asszony, rég kifizettem

a tartozásom: mondja meg

a korcsmárosnak, hogy a könyvben

kaparja ki a nevemet.

Aki tartozik, tegyen róla;

én inkább zsidóhoz megyek, mintsem

neki legyek adósa:

hallgat az utolsó napig,

s akkor zálogot követel,

ha rögtön ki nem fizetik."



— ,,Nincs okod haragudni, Walther,

maradj még nálam egy kicsit,

becsültelek és szeretettel

teljesítettem vágyaid,

amikor valamire kértél;

legrosszabbul bizony nekem esett, hogy

oly szerényen éltél.

Gondold meg, jó volt itt neked,

és nagyon szomorú leszel,

ha végleg elhagysz engemet."



,,Világ-Asszony, soká szoptattál,

válassz el, éppen ideje,

gyönyörű boszorkány, becsaptál,

szemed bűbájjal volt tele.

Míg néztelek és arcod ittam,

csodaszépnek láttalak és jó volt hinni

a szavaidban;

de amióta észrevettem,

hogy hátulról mily szörnyü vagy,

csak szidlak, gyalázlak szünetlen."



— ,,Látom, hiába marasztallak,

de kérlek, tégy meg valamit:

őrizd meg néhány szép napunknak

emlékét és örömeit,

s ha ráérsz, gondolj néha majd rám."

,,Ezt még megtenném szívesen, de hát annyi

benned az ármány,

s mindenkit mindig fenyeget!

Adjon Isten jó éjszakát:

örök szállásomra megyek."

Szabó Lőrinc

 
 
1 komment , kategória:  Walter von der Vogelweide 1.  
x
  2011-11-28 10:24:46, hétfő
 
  Vogelweide, Walther von der: Hogy a nyár megérkezett (Dô der sumer komen was Magyar nyelven)

Dô der sumer komen was (Német)


Dô der sumer komen was,

und die bluomen durch daz gras

wünnecliche ensprungen,

aldä die vögele sungen,

dar kom ich gegangen

an einen anger langen,

da ein lüter brunne enspranc;

vor dem walde was sin ganc,

da diu nahtegaie sanc.



Bi dem brunnen stuont ein boum,

da getroumde mir ein troum:

ich was von der sunnen

gegangen zuo dem brunnen,

daz diu linde maere

den küelen schalen baere.

bi dem brunnen ich gesaz,

miner swaere ich gar vergaz

schiere entslief ich umbe daz.



Da bedühte mich zehant,

wie mir dienten elliu lant,

wie min sele waere

ze himel äne swaere,

und der lip hie solle

gebären swie er wolte.

däne was mir niht ze

got der walde's swie'ze;

schoener troum enwart nie me.



Gerne sliefe ich iemer da

wan ein unsaeligiu krä

diu begonde schrien,

daz alle krä gedien,

als ich in des gfinne!

si nam mir michel wunne

von ir schrien ich erschrac;

wan daz da niht steines lac,

So waer ez ir suonetac.



Wan ein wunderaltez wtp

diu getröste mir den Itp.

die begonde ich eiden

nü hat si mir bescheiden,

waz der troum bediute;

daz merket, wise Hute:

zwene und einer daz sin dri;

dannoch seite's mir da bt,

daz min düme ein vinger st!



Gizella Lapu...... ........... ........... ........... ........... ........... ........... ............ .. 2011-01-30 13:20:56
walther von der vogelweide: hogy a nyár megérkezett...
Hogy a nyár megérkezett,
s gyönyörűn tarkállt a gyep
ezernyi virággal,
mikor zengett a madárdal,
mentem, mendegéltem,
s egy hosszú rétre értem:
tiszta vizű csermely fakadt ott,
s erdő szélén kanyargott,
hol a csalogány dala hangzott.

A forrásnál magas fa,
s én álmot láttam alatta.
Nyugalmat a nagy melegben
a forrásnál kerestem:
takarjon be a hársfa
lombjának hűvös árnya.
A forrásnál lepihentem,
minden bajomat feledtem,
s álom szállt a szememre menten.

Arról álmodtam én,
hogy az egész világ enyém,
hogy a lelkem a mennyben
lebeg pihekönnyen,
miközben a testem akármit
tehet itt lenn, amit áhít.
Rosszul a sorom sose ment.
Az Ég a tudója, mit jelent:
soha szebb álmot, annyi szent.

Aludtam volna örökre ott,
de egy varjú, az átkozott,
éppen károgni kezdett.
Járjon a varjúnemzet
úgy, ahogy én szeretném!
Odalett szép szerencsém.
Elűzte hangja az álmot,
de ha követ találok,
tudom, hogy utoljára károg.

Egy ősz anyó, csuda vén,
öntött vigaszt belém.
Esküt is tett a szavára,
s álmomat valahára
ekképp fejtette meg
(bölcsek figyeljetek):
Kettő meg egy, az legalább
három: s így folytatta tovább:
hüvelykujjam sem kutyaláb.

/Ford.: Kálnoky László/












 
 
0 komment , kategória:  Walter von der Vogelweide 1.  
d
  2011-11-26 16:16:21, szombat
 
  Vogelweide, Walther von der: Vedd e koszorút (Nemt, frowe, disen kranz Magyar nyelven)

Nemt, frowe, disen kranz (Német)


»Nemt, frowe, disen kranz«,

also sprach ich zeiner wol getanen maget.

»So zieret ir den tanz

mit den schoenen bluomen, als irs uffe traget.

Het ich vil edele gesteine,

daz müest uf iur houbet,

obe ir mirs geloubet:

seht min triuwe, daz ichz meine.«



»Ir sit so wol getan,

daz ich iu min schapel gerne geben wil,

so(i)chz aller beste han:

wizer unde roter bluomen weiz ich vil.

Die stent so verre in jener heide.

da si schone entspringent

und die vogele singent,

da suln wir si brechen beide.«



Si nam daz ich ir bot

einem kinde vil gelich daz ere hat.

Ir wangen wurden rot,

same diu rose, da si bi der liljen stat.

Do (e)rschampten sich ir liehten ougen:

doch neic si vil schone.

daz wart mir ze lone:

wirt mirs iht mer, daz trage ich tougen.



Mich duhte daz mir nie

lieber wurde, danne mir ze muote was.

Die bluomen vielen ie

von dem boume bi uns nider an daz gras.

Seht do muost ich von fröiden lachen.

do (i)ch so wünnecliche

was in troume riche,

dó taget ez und muos ich wachen.



Mir ist von ir geschehen,

daz ich disen sumer allen meiden muoz

vast under dougen sehen:

lihte wirt mir einiu, so ist mir sorgen buoz.

Waz obe si get an disem tanze?

frowe dur iur güete

rucket uf die hüete:

owe gsaehe ichs under kranze!





Vedd e koszorút (Magyar)


,,Vedd e koszorút, Kegyesem",

mondtam egy szép lánynak egyszer vidáman,

,,díszedül fejeden

tarka virágot viselj te a táncban.

Volna bármennyi drága kincsem,

tenném te fődre mindet,

én Kegyesem, csak hidd meg,

hogy nálam hívebb híved nincsen."



Nyúlt érte s fölvidult,

hogy szűzi hökkenttel kézbe vette.

Orcája úgy pirult,

mint rózsa liliomok közepette.

Szende szemét sütötte, térdet

hajlintott, olyan szépen:

ez lett a fizetségem -

S mi még ? - Hiába kérdenétek!



,,Oly bájos, helyre vagy,

koszorút ha kötök, tied lesz mindig,

míg élek, gyöngy-alak!

Tudok virágot - mind számodra nyílik,

vérpirosan és hófehéren!

Közel van, gyere, szedjed,

míg a madarak zengnek,

szedjük együtt emitt a réten!"



És bizony örömet

szebbet nem értem, mint ott ami várt rám,

virágeső esett

fákról a fűbe, fekhelyet csinálván.

Boldogságomban fölnevettem,

mert oly csodás volt, oly szép

az a tündér-álom-kép

s akkor kivirradt, s fölébredtem.



Baj általa emészt,

mert lányt akárkit látok már e nyáron,

kutatom a szemét.

Mert hátha ő az! Hátha újra látom!

S ha éppen itt, köztetek táncol?

Vessétek föl, könyörgök,

lányok, a fejfödőtök:

megismerem koszorujáról!

Illyés Gyula

 
 
0 komment , kategória:  Walter von der Vogelweide 1.  
d
  2011-11-26 16:11:37, szombat
 
  Vogelweide, Walther von der: Elégia (Elegie Magyar nyelven)

Elegie (Német)


O weh, wohin sind alle meine Jahre verschwunden!

Habe ich mein Leben geträumt, oder ist es wahr?

Was ich immer glaubte, es sei, war das etwas?

So habe ich geschlafen und weiß nichts davon.

Nun bin ich erwacht und ist mir unbekannt,

Was mir einst wie meine Hand vertraut gewesen.

Land und Leute, wo ich aufgewachsen bin,

Die sind mir fremd geworden wie eine Lüge.

Die meine Gespielen waren, die sind träge und alt.

Verödet ist das Feld, zerstört ist der Wald:

Wenn nicht das Wasser flösse, wie es ehdem floss,

Fürwahr, ich würde meinen, mein Unglück sei groß geworden.

Mich grüßt mancher säumig, der mich einst wohl kannte.

Die Welt ist allenthalben voll Missgunst.

So denke ich an manchen freudenvollen Tag,

Der mir entfallen ist ganz wie ein Schlag ins Meer,

Für immer, o weh!



O weh, wie jämmerlich betragen sich junge Leute,

Denen einst sehr hochgemut der Sinn gestanden!

Sie wissen nichts als Sorgen: O weh, was tun sie so?

Wohin zur Welt ich mich wende, da ist niemand fröhlich:

Tanzen, Lachen, Singen vergeht ganz in Sorgen,

Nie hat ein Christenmensch so jammervolle Zeiten erblickt.

Seht nur, wie den Frauen der Kopfputz steht:

Die stolzen Ritter tragen bäuerliches Kleid.

Uns sind unsanfte Briefe von Rom zugekommen,

Uns ist Trauern gestattet und Freude ganz geraubt.

Das schmerzt mich tief (wir lebten immer sehr wohl),

Dass ich nun für mein Lachen Weinen wählen muss.

Die kleinen wilden Vögel betrübt unser Jammer.

Was wunder, wenn ich da zur Freude keinen Mut aufbringe?

Was spreche ich Tor in meinem schlimmen Zorn?

Wer dieser Wonne folgt, hat jene dort verloren

Für immer, o weh!



O weh, wie wir mit süßen Dingen vergiftet worden sind!

Ich sehe die Galle mitten im Honig schwimmen:

Die Welt ist außen schön, weiß, grün und rot,

Und innen von schwarzer Farbe, finster wie der Tod.

Wen sie nun verführt hat, der schaue seinen Trost:

Er wird mit geringer Buße von großer Sünde erlöst.

Denkt daran, Ritter, es ist euer Teil:

Ihr tragt die lichten Helme und manchen harten Ring,

Dazu die festen Schilde und die geweihten Schwerter.

Wollte Gott, dass ich selbst des Triumphes würdig wäre!

So wollte ich armer Mann reichen Lohn verdienen.

Ich meine ja nicht die Höfe oder der Herren Gold:

Der Seligkeit Krone wollte ich ewig tragen:

Die konnte ein Söldner mit seinem Speer erobern.

Könnte ich die liebe Fahrt tun über Meer,

So wollte ich dann singen: Wohl! und niemals mehr o weh!

Niemals mehr o weh!


Gizella Lapu...... ........... ........... ........... ........... ........... ........... ............ .. 2011-01-30 13:20:56
walther von der vogelweide: elégia
Én Istenem, sok évem vajon hová loholt?
Éltem, vagy életem csak álom csalása volt?
Amit valóra vettem, mind csak csalóka fény?
Ó, jaj nekem, hogy úgy van: csupán aludtam én.
Most aztán felriadtam, és azt sem ismerem,
mi régen ismerős volt, akár a tenyerem.
A táj s a nép, kit ismert a futkosó gyerek,
ma: idegen vidékek, idegen emberek.
Sok fürge kis barátom ma lomha-lábú vén.
Szántó a rét, fa nincsen a rengeteg helyén.
Még jó, hogy megmaradtak a régi patakok,
azt hinném máskülönben, hogy magam sem vagyok.
Alig köszön, ki egykor derülten üdvözölt,
ilyen borús nekem még sohasem volt a föld.
Oly gyorsan elfutottak a régi víg napok,
akár a tengerárban az illanó habok,
el, mindörökre, jaj!

Ó, jaj, hogy minden ifjút a gond keresztje nyom!
Kik egykor lelkesültek vidulva, szabadon,
ma súlyos gond epeszti. Jaj, úgy bánt engemet,
akárhová tekintek, ma senki sem nevet.
Táncos, dalos napoknak örökre vége van,
nem élt még jó keresztény ilyen siralmasan.
Bús szalag vonja gyászba a női homlokot,
ékes lovag ruhája parasztosan kopott.
Rómából szép hazánkba jöttek kemény szavak,
van ok, hogy mind a lelkek itt búslakodjanak.
Úgy fáj - ó, messze-szállott, sok drágaszép napom! -
a kacagást sírásba kell már torzítanom.
Madár ma bút az erdőn mi gyászunktól tanul,
csoda, ha vén szívemre a bánat fátyla hull?
De zsémbemnek mi haszna? Feddő szavam mit ér?
A földi jók vadásza elveszti túl a bért.
El, mindörökre, jaj!

Ó, jaj, hogy megzavarta kedvünk egy csalfa kéz!
Vígságunk búra fordult, epére vált a méz.
Csal a világ: mutatja szép, tarka köntösét,
de titkos belsejében, mint a halál, sötét.
Vigaszt keress, ha bűne szívedre lelhetett,
kis bánás nagy bűnöktől megmenti lelkedet.
Lovag, a célra gondolj, az üdvösségre csak,
a vaspáncél tiétek s a villogó sisak,
a szent kard jó paizzsal, mely vésszel szembenéz.
Bár én, szegény, lehetnék keresztes jó vitéz!
Ott én is megkeresném vitézi zsoldomat,
nem földet és aranypénzt, mit úrgőg osztogat:
koronát, égi fényűt, hordozna majd fejem,
mit zsoldos is kiküzdhet a dárdás harcteren.
Ó, hogyha már mehetnék a cél felé hajón!
Dalolnám, hogy "dicsőség!" - sosem sírná a szóm:
Jaj, mindörökre, jaj!

/Ford.: Áprily Lajos/

 
 
0 komment , kategória:  Walter von der Vogelweide 1.  
x
  2011-10-16 21:25:28, vasárnap
 
  Vogelweide, Walther von der: Ó jaj, hogy virtus és okosság (Owê daz wîsheit unde jugent Magyar nyelven)

Owê daz wîsheit unde jugent (Német)


Owê daz wîsheit unde jugent,

des mannes schone noch sîn tugent

niht erben sol, sô ie der lîp erstirbet!

daz mac wol klagen ein wîser man,

der sich des schaden versinnen kan:

Reinmâr, waz guoter kunst an dir verdirbet!

dű solt von schulden iemer des geniezen,

daz dich des tages wolte nie verdriezen,

dun spræchest ie den frouwen wol mit ir vil reinen siten.

des sülen si iemer danken dîner zungen.

hetest anders niht wan eine rede gesungen:

«sô wol dir, wîb, wie reine dîn nam!», dű hetest alse gestriten

an ir lop, daz elliu wîb dir iemer gnâden solten biten.




Ó jaj, hogy virtus és okosság (Magyar)


Ó jaj, hogy virtus és okosság,

férfiszépség, fiatalosság

nem él tovább, ha halni kell a testnek!

A bölcs joggal kiált panaszt,

ki kellőképp átérzi azt,

hogy, Reinmar, veszni kell művészetednek.

Dicséret helyett méltán érd be végül

azzal, hogy egy napod se múlt anélkül,

hogy nőkről s bájaikról ne zengtél volna szépen.

Köszönjék hát nyelvednek, amíg élnek.

S ha még egyetlen volna is ez ének:

"Nő, üdv neked, oly tiszta a neved!" elég ez érdem,

hogy most neked megannyi nő kegyelmet

esdve kérjen.

Jékely Zoltán
 
 
0 komment , kategória:  Walter von der Vogelweide 1.  
x
  2011-10-01 06:27:19, szombat
 
  Vogelweide, Walther von der: Ó gyönyörü óra (Wol mich der stunde Magyar nyelven)

Wol mich der stunde (Német)


Wol mich der stunde, daz ich sie erkande,

diu mir den lîp und den muot hât betwungen,

sît deich die sinne sô gar an sie wande,

der si mich hât mit ir güete verdrungen,

daz ich gescheiden von ir niht enkan.

daz hât ir schoene und ir güete gemachet

und ir rôter munt, der sô lieplîchen lachet.



Ich hân den muot und die sinne gewendet

an die vil reinen, die lieben, die guoten.

Daz müez uns beiden wol werden volendet,

swes ich getar an ir hulde gemuoten.

Swaz ich zer werlde fröiden ie gewan,

daz hât ir schoene und ir güete gemachet

und ir rôter munt, der sô lieplîchen lachet.




Ó gyönyörü óra (Magyar)


Megismertem őt — ó gyönyörű óra,

testem és lelkem kigyúlt szerelemre,

bármerre megyek, őt látom azóta,

jósága szívemet bilincsbe verte.

Elválni tőle többé nem tudok,

szépsége tette ezt velem és tisztasága,

tündöklő mosolya, piros, gyönyörű szája.



Szívem és eszem már magát megadta

a tiszta, jóságos, kedves leánynak,

vágyunk teljesül, ez szívünk jutalma,

kész vagyok, hogy érte bármit kiálljak.

Ha e világon örömöm akadt,

szépsége tette ezt velem és tisztasága,

tündöklő mosolya, piros, gyönyörű szája.

Hajnal Gábor





Gizella Lapu...... ........... ........... ........... ........... ........... ........... ............ .. 2011-01-30 13:20:56
walther von der vogelweide: ó, boldog óra...
Ó, boldog óra, melyben megismertem,
ki meggyőzte szerelmem s bátorságom!
Akkép övé azóta szívem, lelkem,
ahogy csak kegyének győzelmét kivánom.
Hogy tőle távol már nem élhetek,
az ő tiszta szépsége és jósága okozta,
meg piros szája, ha rámtekint mosolyogva.

A jókra, nemesekre, kedvesekre
fordult már bennem ész éd sziv, ugy érzem,
hogy az vinné ügyünk jó végezetre,
ha szép erényét megnyerném egészen.
Hogy kívánom e földi életet,
az ő tiszta szépsége és jósága okozta,
meg piros szája, ha rám tekint mosolyogva.

/Ford.: Keresztury Dezső/
 
 
0 komment , kategória:  Walter von der Vogelweide 1.  
     1/5 oldal   Bejegyzések száma: 42 
2019.01 2019. Február 2019.03
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 68305 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 988
  • e Hét: 8526
  • e Hónap: 24165
  • e Év: 57561
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2019 TVN.HU Kft.