Belépés
sayuri.blog.xfree.hu
Önmagában a szeretet nem elég.Féltő gonddal kell őrködnünk az emberek felett,akiket szeretünk,sosem elég azt mondani ,szeretlek,hanem minden áldott nap ki is ke... cseresznyák brigitta
1972.01.23
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
szeretettel
  2011-10-31 07:28:49, hétfő
 
  Fer-Kai: A kandalló hidege



Volt egyszer egy kályhásmester, akiről azt rebesgették, hogy bárhová, bármiből meleget tud varázsolni. Ha kell, kemencét készít a víz hátán feltorlódó jégtáblákból, kályhát rak a szélfútta hóhegyekből, kandallót épít egy jégveremből! Hetet-havat összehordtak az emberek, de abban mindenki egyetértett, hogy Kálmánhoz hasonló mestert nem hordott még hátán a föld.
Sokan megkeresték, egyre távolibb tájakról, országokból is. Egyszer csak azt vette észre, hogy szinte csak hálni jár haza, de azt is egyre ritkábban.
Ahová ment, szívesen fogadták, mert melegséget vitt magával, és meleget hagyott maga után. Nem győzték magasztalni a munkáját és őt magát; akkor sem fukarkodtak az elismeréssel, amikor pénzre váltották.
Kálmánnak feltűnt, hogy amikor nagy ritkán hazalátogatott, egyre hidegebb fogadta. Családján kevésbé látszott, hogy fáznának, de ő dideregve kuporgott a kandalló előtt, amit saját kezűleg épített. Még messzebbre, még hosszabb időre vállalt munkát, de miután kisütkérezte magát a távoli dicsőségben, saját nappali szobájuk kandallója mellett még hangosabban koccantak össze a fogai.
Közeledett a karácsony. Az utolsó hetet már otthon töltötte, és még sohasem fázott így életében. Mintha vékony jégkérgen keresztül látta volna, hogy felesége és gyermekei szótlanul jönnek-mennek a lakásban, majd egész napra eltűnnek, hogy a pompásan kivilágított nagyvárosban költsenek el annyi pénzt ajándékokra, amennyit csak akarnak.
Kálmán egyedül maradt. Tehetetlenül nézte a kandallóban pattogó tüzet, ami képtelen volt kifűteni a szobát. Rakta, csak rakta rá a fát és a szenet - mindhiába. Arra gondolt, hogy le kellene rombolni a művét, és újat építeni helyette, ami meleget hoz az ünnepekre. De szokatlan fásultság bénította meg a tagjait, miközben remegés rázta belülről. Látta, milyen csodaszép a kandallója - csak éppen a lényeg hiányzott belőle.
A tűz szikrái egyre közelebb pattantak hozzá, s csúfondárosan hadonászó tűzmanók váltak ki belőlük.
- Fázik a kályhásmester? - vihorásztak. - Ezen könnyen segíthetünk!
Még közelebb férkőztek hozzá, de nem hoztak meleget, hanem magukba szívták azt a keveset is, ami volt. Kálmán elhűlve látta, hogy deresek lettek a falak, a bútorok; a mennyezetről jégcsapok lógtak, és csepegve nőttek egyre hosszabbra, egyre nagyobbra. Jeges rémület szorította össze a szívét.
Az egyik tűzmanó azonban, úgy látszik, megszánta:
- Pszt! Elárulom, hogyan tudsz meleget varázsolni a kandallódba...
- Ho-ho-hogyan? - vacogott Kálmán.
- Dobd bele a szívedet, és égesd el! - hangzott a válasz, majd a tűzmanó hirtelen szétpukkant, mint egy buborék. A többiek követték a példáját, és Kálmán ismét egyedül maradt. Meglátszott a lehelete, miközben fagyott ajkaival szavakat próbált formálni:
- Mi-cso-cso-da? Soha-ha!
Tiltakozása úgy visszhangzott, mintha a tűzmanók kacarásztak volna rajta. Vagy talán inkább ő, saját magán?
Elmosolyodott. Furcsa, hogy ajkai ezúttal engedelmeskedtek; mintha kicsit felengedett volna a fagy. Feleségére gondolt, és a gyermekeire, akiket élőbbnek látott a képzeletében, mint amikor itthon voltak. Szája széles mosolyra húzódott, és ami ezután következett, ebből a mosolyból táplálkozott: feltépte a mellkasát; gyengén lüktető szívét megmarkolta, majd egy határozott mozdulattal beledobta a tűzbe.
A kályhásmester szíve lángra lobbant, gyönyörű színekben pompázott, majd csendesen parázslani kezdett, mígnem elhamvadt. A hamuból egyszer csak szikraeső kezdett záporozni, és apró lények öltöttek alakot belőlük. Ám ezek nem tűzmanók voltak, hanem aranyfényű kis angyalfigurák! Odaszálltak Kálmán mellkasához, és ezüstösen csilingelő kacagással belevetették magukat. A kályhásmester sebe ekkor mintegy varázsütésre beforrt. Melegséget érzett belül, szinte kibírhatatlan forróságot. Reszketett, de már nem a hidegtől, hanem a kitörni készülő kacagástól.
Kálmán kinyitotta a szoba ablakait, azután az ajtóhoz sietett, és kilépett a szabadba. Hatalmas hőség áradt ki mögüle és őbelőle, ami felolvasztotta a havat a ház körül.
Aranyvasárnap este volt. Az utca végén felesége és gyermekei közeledtek a hidegtől elgémberedve - alig várták, hogy hazaérjenek.
Csodálkozva látták, hogy miközben Kálmán kabát nélkül eléjük jön, hullámzón remeg a levegő körülötte.
 
 
0 komment , kategória:  Fer-Kai: A kandalló hidege  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
2018.10 2018. November 2018.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 47938 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 4805
  • e Hét: 4805
  • e Hónap: 84363
  • e Év: 2025643
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.