Regisztráció  Belépés
erzsikepuskas.blog.xfree.hu
Okos emberek is tanulhatnak másoktól. Puskás Erzsébet
1934.02.22
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 6 
Árvai Attila: Magány
  2015-11-17 12:02:30, kedd
 
  Árvai Attila:
...... .............Magány




Mikor magányos vagy, fáj a pillantás is
Minden rezzenésed, de messze az Isten is...
Mikor magányos vagy, nem tudod mihez kezdj
Elszáll az erőd is, elhagy a tűz, a vágy is

Mikor magányos vagy,

minden pillanat fáj
Lelked gúzsba kötve, könnyezve kiabál
Mikor magányos vagy, a perc, mit óráknak látsz
Ellopja életed, az örömből kihátrálsz

Mikor magányos vagy, könnyeiddel beszélsz
Nincs kihez hozzá szólj, minden olyan nehéz
Az édes ízű nektár is, csak savanyú borzalom
Szenvedésed minden átka, kiül az arcodon

Mikor magányos vagy, a lelked is elnémul
Ekkor, ha feladod, majd az jár hagyatékul
Szörnyű fájdalmadban,

kiürül a szíved
Hiába keresed, Istent is elvéted

Magányodban egyszer, jussak majd eszedbe
Gondolj arra velem, mit adtam kezedbe
Adtam képességet, hogy megtaláld reményed
Akkor egy szép napon, a csodát is megéred

Magányodban gondolj majd arra a csodára
Mit tőlem láttál egyszer szörnyű fájdalmadba
Jusson majd eszedbe, hogy van kinek fontos vagy
Hogy van még érző lélek, ki elveszni majd nem hagy

Mikor magányos vagy, ez jusson eszedbe
Úgy fényt viszel e percben újra a szívedbe
Tudd, hogy van, ki melletted maradna
Emlékezz még erre, s a biztató szavakra

Mert kinek szívében van még szikrányi szeretet
Az bármire képes lesz, elhord nagy hegyeket
Mert a szeretet varázslat, mi felszárít könnyeket
Hiszek e csodában... s, hogy van benned szeretet




Árvai Attila 2012-05-03
 
 
0 komment , kategória:  Sajó Sádor  
Sajó Sándor: E rab föld mind az én hazám
  2015-11-17 11:37:07, kedd
 
  Sajó Sándor: E rab föld mind az én hazám...



Északon, erdős, kies völgyben,
Ott, ott van az én szülőföldem,-
Jaj, azt a földet nem adom!

Délen, kalászos rónaságon,
Ott, ott születtem, oda vágyom,-
Nem, - azt a rónát nem adom!

Keleten ős föld kínja jajgat,-
Erdély szült engem bús magyarnak,-
Óh, Erdélyt soha, senkinek!

Északra, délre, napkeletre
Nézek búsultan, keseredve:
E rab föld mind az én hazám!

Születtem síkon, völgyben, halmon,-
Egy kis rögért ha meg kell halnom,
Hát meghalok, - de nem adom!



 
 
0 komment , kategória:  Sajó Sádor  
Sajó Sándor: Magyar ének 1919-ben
  2015-11-16 20:02:33, hétfő
 
 
2.Sajó Sándor: Magyar ének Saját videótáramba teszem ezt!
feltöltve: 2015-03-14 18:11:34
feltöltő: erzsikepuskas
nézettség: 363
szavazatok: 0
kommentek: 0
kulcs: magyar, ének, 1919,
kategória: kreatív
leírás: zene a blogba

URL:  

Küldöm ismerőseimnek!
Tetszik a videó! Szavazok rá!




Sajó Sándor: Magyar ének 1919-ben

Mint egykor Erdély meghajszolt határán
A fölriasztott utolsó bölény,
Úgy állsz most, népem, oly riadtan, árván
Búd vadonának reszkető ölén.
És én, mint véred lüktető zenéje,
Ahogy most lázas ajkadon liheg,
A hang vagyok, mely belesír az éjbe
És sorsod gyászát így zendíti meg:

Két szemem: szégyen, homlokom: gyalázat,
S a szívem, ó jaj, színig fájdalom...
Mivé tettétek az én szép hazámat?
Hová süllyedtél, pusztuló fajom?
Fetrengsz a sárban, népek nyomorultja,
Rút becstelenség magad és neved, -
Én mit tegyek már? - romjaidra hullva
Lehajtom én is árva fejemet.

Laokoon kínja, Trója pusztulása
Mesének oly bús, sorsnak oly magyar;
A sírgödör hát végkép meg van ásva,
A föld, mely ápolt, most már eltakar;
Búm Nessus-ingét nem lehet levetnem,
De kínja vád s a csillagokra száll,
Ha végzetem lett magyarrá születnem:
Magyarnak lennem mért ily csúf halál?

Nemzet, mely máglyát maga gyújt magának
És sírt, vesztére, önszántábul ás,
Hol száműzötté lett a honfibánat
És zsarnok gőggé a honárulás,
Hol a szabadság őrjöngésbe rothad
S Megváltót s latrot egykép megfeszít,
Hol szívet már csak gyávaság dobogtat, -
Ah, rajtunk már az Isten sem segít!

Pattogva, zúgva ég a magyar erdő,
Az éjszakába rémes hang üvölt,
Lehullt az égből a magyar jövendő,
Milljó görönggyé omlik szét a föld;
De bánatomnak dacra-lázadása
- Mint őrület, mely bennem kavarog -
Fölrebben most is egy-egy szárnycsapásra:
Még nem haltam meg, - élni akarok!

A mindenségbe annyi jaj kiáltson,
Ahány magyar rög innen elszakad;
A tízkörmömmel kelljen bár kiásnom,
Kikaparom a földbül a holtakat:
Meredjen égnek körül a határon
Tiltó karjuknak végtelen sora,
S az ég boltján fönt lángbetűkkel álljon
Egy égő, elszánt, zordon szó: soha!

Soha, soha egy kis göröngyöt innen
Se vér, se alku, se pokol, se ég -
Akárhogy dúl most szent vetéseinkben
Idegen fajta, hitvány söpredék!
E száz maszlagtól részegült világon
Bennem, hitvallón, egy érzés sajog:
Magyar vagyok, a fajomat imádom,
És nem leszek más, - inkább meghalok!

Uram, tudd meg, hogy nem akarok élni,
Csak magyar földön és csak magyarul;
Ha bűn, hogy lelket nem tudok cserélni,
Jobb is, ha szárnyam már most porbahull;
De ezt a lelket itthagyom örökbe
S ez ott vijjog majd Kárpát havasán
És belesírom minden ősi rögbe:
El innen rablók, - ez az én hazám!

És leszek szégyen és leszek gyalázat
És ott égek majd minden homlokon,
S mint bujdosó gyász, az én szép hazámat
A jó Istentől visszazokogom;
És megfúvom majd hitem harsonáit,
Hogy tesz még Isten gyönyörű csodát itt:
Bölcsővé lesz még minden ravatal, -
Havas Kárpáttól kéklő Adriáig
Egy ország lesz itt, egyetlen s magyar!


1919
 
 
0 komment , kategória:  Sajó Sádor  
SajóSándor: Magyarnak lenni
  2015-11-16 13:10:45, hétfő
 
 
Sajó Sándor: Magyarnak lenni Saját videótáramba teszem ezt!
feltöltve: 2015-11-16 13:50:18
feltöltő: erzsikepuskas
nézettség: 110
szavazatok: 0
kommentek: 0
kulcs: Maksa Balázs,
kategória: kreatív
leírás: vers a blogba

URL:  

Küldöm ismerőseimnek!
Tetszik a videó! Szavazok rá!




Sajó Sándor: Magyarnak lenni
Magyarnak lenni, tudod mit jelent,
Magasba vágyva tengni egyre lent,
Mosolyogva, mint a méla őszi táj,
Nem panaszolni senkinek, mi fáj.
Borongni mindig, mint a nagy hegyek,
Mert egyre gyászlik bennünk valami
Sok százados bú, amelyet nem lehet
Sem eltitkolni, sem bevallani
Magányban élni, ahol kusza árnyak
Bús tündérekként föl-föl sírdogálnak.
S szálaiból a fájó képzeletnek
Fekete fény? fátylat szövögetnek...
És bút és gyászt és sejtést egybeszőve
Ráterítik a titkos jövendőre...


Rabmódra húzni idegen igát,
Álmodozva róla: büszke messzi cél,
S meg-megpihenve a múlt emlékinél,
Kergetni téged: csalfa délibáb!..
Csalódni mindig, soha célt nem érve.
S ha szívünkben már apadoz a hit:
Rátakargatni sorsunk száz sebére
Önámításunk koldusrongyait....
- Én népem! múltba vagy jövőbe nézz:
Magyarnak lenni oly bús, oly nehéz!...
Magyarnak lenni: tudod mit jelent?
Küzdelmet, fájót, véges-végtelent.
Születni nagynak, bajban büszke hősnek.
De dönt? harcra nem elég erősnek:
Úgy teremtődni erre a világra,
Hogy mindig vessünk, de mindig hiába,
Hogy amikor már érik a vetés,
Akkor zúgjon rá irtó jégverés...
Fölajzott vággyal, szomjan keseregve
A szabadító Mózest várni egyre:
Hogy porrá zúzza azt a színfalat,
Mely végzetünknek kövült átkául
Ránk néz merően, irgalmatlanul,
S utunkat állja zordan, hallgatag...
Bágyadtan tűrni furcsa végzetünk,
Mely sírni késztő tréfát űz velünk,
S mert sok bajunkat nincs kin megtorolni:
Egymást vádolni, egymást marcangolni!
-Majd, fojtott kedvünk hogyha megdagad,


Szilajnak lenni, mint a bércpatak,
Vagy bánatunknak hangos lagziján
Nagyot rikoltani: hajrá! húzd cigány! -
Háborgó vérrel kesergőn vigadni,
Hogy minekünk hajh! nem tud megvirradni,
Hogy annyi szent hév, annyi őserő,
Megsebzett sasként sírva nyögdelő,
Miért nem repülhet fönn a tiszta légben,
Munkásszabadság édes gyönyörében.-
Hogy miért teremtett bennünket a végzet
Bús csonkaságnak, fájó töredéknek!....
Tombolva inni hegyeink borát,
Keserveinknek izzó mámorát,
S míg szívünkben a tettvágy tüze nyargal,
Fölbúgni tompa, lázadó haraggal, -
S amikor már szívünk majdnem megszakad:
Nagy keservünkben,
Bús szégyenünkben
Falhoz vágni az üres poharat...
-Én népem! múltba vagy jövőbe nézz:
Magyarnak lenni oly bús, oly nehéz!...
De túl minden bún, minden szenvedésen
Önérzetünket nem feledve mégsem.
Nagy szívvel, melyben nem apad a hűség,
Magyarnak lenni: büszke gyönyörűség!
Magyarnak lenni nagy szent akarat,
Mely itt reszket a Kárpátok alatt:



Ha küszködőn, ha szenvedőn, ha sírva:
Viselni sorsunk, ahogy meg van írva:
Lelkünkbe szíva magyar földünk lelkét,
Vérünkbe oltva örök honszerelmét,
Féltőn borulni minden magyar rögre,
S hozzátapadni örökkön - örökre!...





 
 
0 komment , kategória:  Sajó Sádor  
Sajó Sándor: Magyar háromság
  2015-11-16 09:54:17, hétfő
 
  Száznegyvenhét éve, 1868. november 13-án született Sajó Sándor, a trianoni
tragédia és a magyar életerő két világháború között oly népszerű dalnoka, aki ha nem
is vált egy Arany Jánossá vagy Ady Endrévé, egyszerű, tiszta hangján fejezte ki
lelke legfőbb érzését, azt, hogy 'magyarnak lenni: büszke gyönyörűség!' Amint már
rovatunkban Herczeg Ferenc és Szabolcska Mihály életművével kapcsolatban
rámutattunk, minden nemzet, így a mienk irodalmának is megvannak a koronkénti
középszerűségei, akik sem ízlésvilágukkal, sem világnézetükkel nem alkotnak ugyan
korszakosakat, viszont egy-egy társadalmi rétegnek, művészi stílusnak vagy politikai
gondolatnak ugyan a klasszikusok tökélyétől elmaradó, az átlagosnál viszont mégis
magasabb igényű tolmácsolásával megbecsülendők, akik közé az évtizedeken át
méltatlanul mellőzött Sajó Sándor is tartozott.


Sajó Sándor:

Magyar háromság


Légy ember, - Isten képmása,
Öleld magadhoz az eget;
E földből égig szárnyalásra
Egyéb se kell, csak szeretet;
Szeresd az embert, - földi sorsban
Édes testvérül nézzed őt,
Emeld, ki lent fetreng a porban
És vigasztald a szenvedőt.

Légy férfi, - sors vihara ellen
Magad magadnak menedék:
Önérzet, erkölcs, tiszta jellem,
Jó szív és nem hajló derék;
Légy tettre bátor, bár az élet
Száz csellel jár is körüled, -
Van éles kardod s büszke vérted:
Az igazság, s becsület.

Légy magyar! Bús fajodnak élni
Sorsodnak legszebb része, hidd;
Hitvány az ember, rongy a férfi,
Kit ez az érzés nem hevít;
Idegenségek vak bolondja
Száz szennyes árban elmerül, -
Hűs szív csak hazáját dobolja
Halálig rendületlenül.



E földön mint magyar háromság
E hármas eszmény lengedez,
A nagy világ s egy bús kis ország
Meghitt ölelkezés ez;
Magasságoknak zengetője
Mint hármas hangú égi kar -
Isten parancsa szól belőle:
Légy ember, férfi - s légy magyar!


 
 
0 komment , kategória:  Sajó Sádor  
Sajó Sándor ..A veréb
  2015-11-04 20:55:45, szerda
 
  Bús ősz borong a Kárpátok alatt,


Dermesztve napfényt, szárnyas bogarat;
Ködfátylas csendben hallgat a határ,
S te már úton vagy, jó gólyamadár.
Indulsz te is már, sürgő fecskeraj,
Hisz igazad van - éhen itt ne halj;
Hisz igazad van: szomorú az ősz -
S ha új tavasz lesz - újra vissza jősz.
Könnyű szárnyúak

hasznos igaza:
Hol sok bogár van, ott van a haza;
Szomorú, felhős magyar ég alatt
Mit keresnétek, kényes madarak?
Itt őszre jár most, aztán jön a tél,
Verébhad itt majd koldulgatva él;
Lent, messze délen most van kikelet,
S ti nem lehettek hitvány verebek...
Könnyű szárnyúak, jó - csak menjetek!
Én a verébről mondok éneket,


S dicsérem ezt a kicsi madarat:
Koldus, kopott, de hű és - itt marad!
Zord télen, majd ha éhség kergeti,
Jut kenyeremből morzsa is neki,
Szelíden hívom: jöszte közelébb,
Osztályos társam, szürke kis veréb!
Lásd, egy a sorsunk, ez köt engem is:
Hűség e földhöz zordon télben is,
S bár soh' se érjünk enyhébb sugarat,
- Szenvedve, sírva, ha így van megírva,
Élünk-halunk a magyar ég alatt!


 
 
0 komment , kategória:  Sajó Sádor  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 6 
2018.04 2018. Május 2018.06
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
28293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 17 db bejegyzés
e év: 55 db bejegyzés
Összes: 4145 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 43
  • e Hét: 894
  • e Hónap: 27769
  • e Év: 167162
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.