Belépés
nagyuska.blog.xfree.hu
"Idegen nyelveket tudni szép, a hazait pedig lehetségig mívelni kötelesség. "- Kölcsey Ferenc Parainessis Kölcsey Kálmánhoz Juhászné Szunyogh Mária Marika
1947.09.09
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 7 
x
  2013-06-18 08:12:22, kedd
 
  S. Benedek András

Azóta ősz van...

(Spinea crucis)

Azóta ősz van kortalan ködből kimetszett démonok
Törött kopják kicsorbult kardok vérzik fel a hajnalt
A pirkadat együtt hal el az esti homállyal

Mert kitárult a hetedik ajtó az éden kapuja kitárva
Nincs harmat nincs lomb csak a hüllő vedlett bőre
A pusztába karcol jelet az égett szamártövis

Nem hív és nem sirat már a hamuvá hamvadó vadon
A vak Holdat az égbolton sötétlő csillagok nincs
Szép sólymom se démonaimtól elragadjon

Kénszagú fáklyák füstfakó fényében jönnek
Vérbűzös vámpírok a város felől és sakállal
Bagzott farkasok hörögnek át a horhoson

De éjfélre eljön a Kedd Asszonya értem
S míg kisarjadt töviskeresztjét nyújtja fekete
Ikonként ráég árnyam a gránit sziklafalra



 
 
0 komment , kategória:  S. Benedek András 1.  
x
  2011-06-06 14:50:41, hétfő
 
  S. Benedek András
MUNKÁCS HERCEGE
Eötvös Tamás emlékének

Szülőházamban idegen hadak.
Negyvenkilenctől. S már háromszáz éve.
Munkács az enyém. A várat
Rámhagyták. Zrínyi vitézére.

Ezért bocsájtott el a Dnyeper,
Küldött haza a távoli Dancka.
Nem félek komturtól, kántól.
Beledermedtem a dacba.

Kő sátrakban az ostromsereg.
Elűzhetsz újra. Kitagadhatsz.
Maradok, bár fennen élteti
Jó Urunk Munkácson a labanc.

Munkács önmagát tartja fogva.
S bár zászlót váltott a piactér,
A kapu nyitva, míg a Gazda
Kufsteinből végleg hazatér.





 
 
0 komment , kategória:  S. Benedek András 1.  
x
  2010-12-10 04:31:25, péntek
 
  S. Benedek András: Ének a Feltámadás Könyvéből /Palimpszeszt részlet a Magyar Krónikából/


Tombol a nyár, egybeforr az ezer
éve lázban lobogó Föld s az Égbolt.
Felparázslik ereinkben a Nap és
titkos üzenetet hordoz az árdeli Hold.

Bordó már a meggy és sárgul a barack,
perdül a szem, s mint tulajdonától
vár áldást, ki még hisz a számadásban.
A kerti lugas megannyi lakodalmas sátor.

A beton nekropoliszokból kizsivajlik az élet,
kitódul a nép s felbolydulnak a puszták.
Eljönnek mind, kikre még vár az ítélet,
s azok is, kik már végső álmukat alusszák.

Új törvényt hirdet ma az égő csipkebokor,
Mammon zsoldosai hagyják jövőnket Másra!
Hét nemzetség, hét törzs gyűl itt ma egybe,
hetedíziglen tartó, igaz honfoglalásra.

Köszöntsük hát Brandenburg grófját,
Urát vert népnek és aranynak,
S a Bizánc-billogos jó szolgát,
A hű hellén fanariótát.
Vadászkürt köszöntse a flamand urakat,
Kik szűkre szabták kegyüket s a kvótát.

Parancsra röppen a légierő,
Felcsapnak mind a holt-tavi récék,
A tucatnyi úr célozatlan lő,
Nincs ki előttük ne hullna porba.
Korcs diadalra fordul a törökverő
Sírjában és gúnnyal horkan a vadkan.

Lám, így élünk itt, Pannóniában.
Urak ülnek a pásztor asztalánál.
A számadók jó rovása hiába.
Ha kell, elcsapják a ménest. S a gulyát,
Ha kell, csak úgy ráadásban.
Őszre már csak katáng kereng a pusztán.

De nem úgy, jó urak, a botos
Megveszi jussát és ha kell,
Suhan a vas, villan a fokos,
Torokba tépnek a jó komondorok.
S nem menti fel bölcs jog, okos
prókátor, kit itt a törvény elítélt.


 
 
0 komment , kategória:  S. Benedek András 1.  
x
  2010-03-10 21:36:03, szerda
 
  S. Benedek András

A HÁGÓN ÁT


Mint egykor bűneinkért,
Ma bárányként büntet az Úr.
Fut három hazátlan úrfi,
Vérkönnyeket ont Vazul.

De nincs idő, nincs vakhatár,
Mely felmarja vérző hitünk.
Annyi rajtunk csak hatalmuk,
Amennyit belőle elhiszünk.

A hágón át már jön jövőnk,
De az ország lángokban áll.
Vér virít Kelen hegyén,
Kígyó surran és döghalál.

Fejvesztve fut sok jó urunk,
Elszórja súlyos fegyverét.
Kardot választ a testvér,
Menti Keletre gyermekét.

Ha önmaga ellen fordul,
Kin fog még a magyar átok,
A hegyeken átbukik a hajnal,
Megtérnek a szentkirályok!

* * *

Lehettem volna besúgó:
Korom megengedi.
Bűnöm a makacs nem,
Ötvennyolc rendbeli.

Voltam már hazámtól távol,
most távol van tolem hazám.
Védett völgyet szerettem volna,
S most kopogtatok
...... ........... ........... ..............a poklok kapuján.
 
 
0 komment , kategória:  S. Benedek András 1.  
x
  2010-02-07 16:30:16, vasárnap
 
  S. Benedek András

A szél átkot hoz

A szél átkot hoz a folyók medréből
a halál szennyes habja árad
kakas rikolt s acsargó dühbe fordul
hű kutyánk szemében a bánat

Valóra válnak a révült látomások
álmainkból felszáll a fekete angyal
vak fénnyel kél a nap és megkondítja
a halál harangjait a hajnal

Villámló haraggal tör ránk a reggel
a fény felmarja nyílt sebeinket
hályoggal borítja szép szemünk és
megtört testünkre égeti az inget

Mert űrbeli gépek holdkompok
rónak jelet a hegyek homlokára
s a Kárpátok szép zöld sörénye
belebukik a legörgő iszapárba

Suvad a hegy a leomló kőlavinák
bűnt és bűnöst egyként eltakarnak
gyógyító földiszap alatt nyugosznak
a föld élő testébe hegedt falvak

S majd elindul arcán torz félmosollyal
a virágot lépő lány és együgyű
szívében megszületik az öröm ha
a morénák hasadékaiban felüt a fű




 
 
0 komment , kategória:  S. Benedek András 1.  
x
  2010-02-07 14:08:52, vasárnap
 
  S. Benedek András

Vizek honfoglalása

A város peremén, ahol éltünk, kiket
kivetett magából a kor szép új világa,
most megroggyant sínek, átfordult csillék közt
feltör a szenny, a vérüszkös iszapláva.

Kátrányzabáló, pestises patkányok
ördögpofáján dermedt halálöröm,
nadály mar a korcs kutyák inába, és
rozsdaszín békák görögnek át a küszöbön.

A temetőkertekből kikelnek a holtak.
Korhadt koporsóikban eveznek vélt öböl,
vágyott rév, az eltúrt kunhalmok felé,
hol holt habokon szánt nyolc szellemökör.

Szarvukon ott fénylik a fekete félhold,
szájuk izzik, parázsló kénkövet fújtat.
Lábunk nádtorzs vérzi, nem búzatarló.
Sár lepi, víz viszi sebzett jövőnk: a múltat.


 
 
0 komment , kategória:  S. Benedek András 1.  
x
  2009-06-20 23:04:57, szombat
 
  S. Benedek András
SZENT LÁSZLÓ KÓRHÁZ, l995

Megtagad,
...... ........... ........ellenem fordul a táj!

Szerelem nem röptet, sem a böjti szél.
Nem ring a Micz vizén,
...... ........... ........... ..............süllyed a kosár;

A sáriszap lassan torkomig ér.

Kígyó pihen a langyos köveken.

Visszaöklendek minden átkot és imát,
Mint a gyűrött, másnapos angyalok,
Vagy a véres sarjúban eszmélő kismamák.

Százados ispotály kertje ez.

Málló kő csorbítja a kaszát,
S a fény-árnyék titkot rejtjelez;
Ezt ismerem:
...... ........... ........... ............a temetőhazát!
 
 
0 komment , kategória:  S. Benedek András 1.  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 7 
2019.01 2019. Február 2019.03
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 68305 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 2064
  • e Hét: 5590
  • e Hónap: 21229
  • e Év: 54625
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2019 TVN.HU Kft.