Belépés
nagyuska.blog.xfree.hu
"Idegen nyelveket tudni szép, a hazait pedig lehetségig mívelni kötelesség. "- Kölcsey Ferenc Parainessis Kölcsey Kálmánhoz Juhászné Szunyogh Mária Marika
1947.09.09
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 24 
x
  2013-12-31 17:40:15, kedd
 
  Kuchta Csilla küldte az IWIW-en...... ........... ........... ........... ...........#7787..2014. . január 24.

Sidó Judit: Hiányodtól a kín feszít!
.
Szeretlek az első perctől kezdve!
Sérült szívem tekinteted kereste,
mióta csak az eszemet tudom!
.
Végre nem kell tovább kutatnom,
hisz megleltem veled a szerelmet,
de most pont emiatt kesergek!
.
Hisz most nem vagy itt mellettem!
Nem fogod le verset író kezem!
Nem ölelsz át puhán, lágyan!
Nem vársz engem az ágyban!
.
Nem tekintesz rám álmosan!
Nem mosolyogsz mámorosan!
Nem lehelsz csókot ajkamra!
Nem figyelsz hívó szavamra!
 
 
1 komment , kategória:  Sidó Judit 1.  
x
  2013-06-27 09:29:57, csütörtök
 
  Sidó Judit

Poéta vallomások:
XXIII. Szerelemre így még nem várt senki!

Deres ágak tépik szét az őszt.
Feldereng az emlék, magam előtt látom Őt.
A hosszú, tüzes nyár után
nélküled minden lélegzet más!

Elrohant az idő.
Őrült évekbe zárkózott a jövő.
Minden megváltozott,
a tél szótlan csendje elkárhozott!

Mégis ha jön az éj,
csillagok ezernyi fénye kél.
A tolvaj Hold egyszer kettőt ellopott,
melyet szemed helyébe rakott!

A vak homály szobámban békét lel,
s Tőled mohón, zsiványul eltép.
Szívem reggelente bánatosan kel,
ha tudja, hogy hűtlen lett hozzá az ég!

Titkot rejt a hajnal szikrázó pírje.
Súlyos bilincsbe láncol finom csókod íze.
Csak lélegzetnyi boldog jut nekem,
ha éjjelente rád várva hunyom le a szemem!



 
 
0 komment , kategória:  Sidó Judit 1.  
x
  2011-05-31 19:58:19, kedd
 
  Sidó Judit

Poéta vallomások:
XXVIII. Láncaim ellen szavakkal

Ügyetlen piktorként forgatom most ecsetem.
Futottam utánad, de a sárban mégis elestem.
Csak le akartam festeni angyali lényed,
s megfogalmazni, hogy mennyire szeretlek Téged!

Nem engedted, hogy Érted éljek!
Nem engedted, hogy fürödjek a fényben!
A sötétbe taszítottál, nem kímélve testemet,
örök kárhozatra ítélted összetört lelkemet!

Szerettelek, de ez elmúlt, elfújta a szél.
Tüzes és égető lángod már nem él!
A viharos és könyörtelen világ megölte.
Bűnhődve ébredek Rád várva mindörökre!

Itt vagyok! Itt állok előtted démonom!
Ha az életem kell, hát odaadom!
Mindenem a Tied, mi kell még?
Felfal, elemészt a sötétség!

Segítsetek rajtam, óh szavak!
Összezúzzák testemet a falak!
Segítsetek rajtam gondolataim,
le akarom szakítani súlyos láncaim!



 
 
0 komment , kategória:  Sidó Judit 1.  
x
  2011-05-20 21:26:23, péntek
 
  Sidó Judit

Poéta vallomások:
XXV. Elveszíteni valakit...

Ha valakit elveszítünk
szívünkbe tép a fájdalom.
Mégis a reménynek kell élnünk,
hogy az idő majd segít a bánaton.

Ilyenkor újra felszakadnak a sebek,
s az elhunyt szerettek jutnak eszembe.
A világban a helyemet keresve
elmenekülök a kínon merengve.

El kell engednünk Őket,
a testvéreket, a szülőket.
A sok gyermekkori barátot,
s elfeledni a haragot, bút és bánatot.

Csak a szép emlékeket őrzöm Rólatok,
s mindazt ami Nektek megadatott.
Kegyeletem leróva írom most e sorokat
remélve, hogy az élet még szépet is tartogat!


 
 
0 komment , kategória:  Sidó Judit 1.  
x
  2011-02-08 11:32:04, kedd
 
  Sidó Judit

Poéta vallomások:
XXVI. Még nincs vége

Nem fontosak már rég
a kimondatlan, hideg szavak.
Mosolyod szórd hát szét,
ha az álmunk megmaradhat.

Ígérem. Hű leszek hozzád,
csak Téged foglak szeretni örökre.
Hagyd, hogy elemésszen a láng,
de a szívemet ne törd össze!

Lelkemben tűz égette sebek
lassan, fájón gyógyulnak.
Érted a sós könnycseppek
hiábavalóan pusztulnak!

Ne szégyelld, ha játszott az érzés.
Tudom, hogy másra vársz.
Magával sodor a kétség,
ha nem tekintesz rám!



 
 
0 komment , kategória:  Sidó Judit 1.  
x
  2010-12-09 12:04:30, csütörtök
 
  Sidó Judit

Poéta vallomások:
XXII. Ha harc, hát legyen

Indulhat a harc,
nincs most hátraarc!
Elveszett a fény,
magába húz a kétség!

Elmúlt a szerelem,
újra a Napot keresem!
A Paradicsom még várhat!
A boldogság magára várat!

A csillagok holtan hullnak a földre,
sötétséget hozva az életemre örökre.
De erős még a szívem!
Fehér márvány edzett hitem!

El fogom hagyni
e valótlan, bús világot!
Nem fog többé marni,
ha lelkemből felkiáltok!



 
 
0 komment , kategória:  Sidó Judit 1.  
x
  2010-11-02 23:47:08, kedd
 
  Sidó Judit

Poéta vallomások:
XXI. Pókerarc

Kényszer máz,
mely mindig más.
Minden nap újat
és érdekességet mutat.

Mágikus szemek,
kísérteties lelkek.
Ez csupán a látszat,
de mást nem várhatsz!

Minden embernek mást!
Így várom a bús halált!
Nektek! Íme a pókerarc,
nincs többé ellenem harc!


 
 
0 komment , kategória:  Sidó Judit 1.  
x
  2010-10-22 11:14:25, péntek
 
  Sidó Judit

Poéta vallomások:
VII. Gyász karácsonykor
(Mariann, együtt érzek)

Előző este ő járt fejemben,
ahogy a kórházi ágyon szenved.

Ágyamban fekve szívem őt kereste,
majd az éj álmot lehelt szememre.

Rossz érzések gyötörtek,
s a fájdalmak bennem feltörtek.

Láttuk rajta, hogy már gyenge,
hogy elhagyta már az ereje.

Boldogan mosolygott mégis
nagy fájdalmait elrejtve
s mosolyt csaltam arcomra én is,
az estét nem sejtve.

Este! Már majdnem éjfél!
Jön a hívás, a mardosó érzés!

Szívemet tépi e gyötrő ébredés,
megkavar a kínzó felismerés!

Majd a párnámra álmosan hullva,
beletörődök az örök búcsúba!




 
 
0 komment , kategória:  Sidó Judit 1.  
x
  2010-08-11 14:03:36, szerda
 
  Sidó Judit

Poéta vallomások: LXXI. A Pokol angyala

Szilánkosra töröd időről-időre
elgyengült szívemet.
Szükségem van minden erőmre,
hogy megalkossam a rímeket.

A Pokol küldött Téged,
hogy újra és újra felsebezz!
Véremben lüktet a méreg,
mikor kimondod, hogy szeretsz!

Gonosz árny vagy szarvakkal
és tüzes szemekkel.
El akarsz ragadni magaddal,
s megfojtasz kezeddel!

Elért engem a vég,
nem tudok tovább harcolni.
E bűnös, kínzó lény
nem hagyott nyugodni
 
 
0 komment , kategória:  Sidó Judit 1.  
x
  2010-08-06 09:43:04, péntek
 
  Sidó Judit versei
Poéta vallomások: XVIII. Egy végzetes nap

Három hosszú éve már,
hogy szívem csak rád vár.
Azon az estén volt az "a csók",
melytől kitör belőlem most a szó.


Azóta vált űzötté szabad lelkem.
Azóta próbálkozom, hogy őt elfeledjem.
Mégsem tudok szabadulni a pillanattól,
mely elriasztott engem a valótól.


És hiába a sok érted faragott vers,
neked egyik művem sem kell!
Nem akarsz róla tudomást venni,
hogy egy poéta csak Téged akar szeretni!


Te vagy nekem a múzsám, megihletsz.
Ellöksz magadtól, mégis kísértesz!
Ezért e poéta csak egyre mer vágyódni:
Finom karjaidban, csókodtól meghalni!


Sidó Judit
(2007. január 20.)




 
 
0 komment , kategória:  Sidó Judit 1.  
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 24 
2019.01 2019. Február 2019.03
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 68305 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 2064
  • e Hét: 5590
  • e Hónap: 21229
  • e Év: 54625
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2019 TVN.HU Kft.