Belépés
foldinefehereva.blog.xfree.hu
Embernek lenni nehéz, de másnak lenni nem érdemes. földes éva
2010.01.01
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 23 
Óhatatlan
  2018-11-17 17:16:09, szombat
 
  Millei Lajos

Óhatatlan

Kapaszkodom, nézek fel a szirtre,
lábamat a múlt indája marja,
kötelednek telik még a hitre,
de csak megtart, húzni nem akarja.

Kúszni kéne foggal és körömmel,
megfogódzni, hisz a kötél várja,
felmászni, és élvezni örömmel,
ahogy harsog az élet fanfárja.

Mosolyodtól reményem megszédül,
százszor halt el már a biztatása.
Minek álom, ha úgyis megvénül?
Minden életnek halál a társa.
 
 
0 komment , kategória:  Millei Lajos  
Nélküled
  2018-10-15 22:24:52, hétfő
 
  Millei Lajos
Nélküled

Nézd, a fák élénkzöld lombjain
feltűrt ingujjú szellő zongorázik,
meztelenre vetkőzött a nyár,
a lelkem mégis fázik.
Valami nincs, valami fáj,
valami őrülten hiányzik.
Kövérre hízik minden percem,
mégsem dajkálom őket, unottan
kísérem sírba az elmenőket,
hogy szenvtelen, fásult arccal
fogadhassam az érkezőket.
Hiába pumpál újult vért az élet,
hiába a szavak szívbizsergető bája,
tüzem melege immár semmivé lett,
elnyűtt, viharvert a kedvem artériája.
Nézd, aranyruhát öltött köröttünk a táj,
a tó tükrén pár habfelhő csónakázik,
fodrot karcol rá néhány szomjas fecskeszáj,
de a levetkőzött lelkem még mindig fázik.
Valami elhagyott, valami nincs, valami fáj,
valami áldott kín őrülten hiányzik.



 
 
0 komment , kategória:  Millei Lajos  
Nélküled
  2018-08-28 21:04:34, kedd
 
  Millei Lajos

Nélküled

Nézd, a fák élénkzöld lombjain
feltűrt ingujjú szellő zongorázik,
meztelenre vetkőzött a nyár,
a lelkem mégis fázik.
Valami nincs, valami fáj,
valami őrülten hiányzik.
Kövérre hízik minden percem,
mégsem dajkálom őket, unottan
kísérem sírba az elmenőket,
hogy szenvtelen, fásult arccal
fogadhassam az érkezőket.
Hiába pumpál újult vért az élet,
hiába a szavak szívbizsergető bája,
tüzem melege immár semmivé lett,
elnyűtt, viharvert a kedvem artériája.
Nézd, aranyruhát öltött köröttünk a táj,
a tó tükrén pár habfelhő csónakázik,
fodrot karcol rá néhány szomjas fecskeszáj,
de a levetkőzött lelkem még mindig fázik.
Valami elhagyott, valami nincs, valami fáj,
valami áldott kín őrülten hiányzik.



 
 
0 komment , kategória:  Millei Lajos  
Mondd, kell-e még?
  2018-05-23 22:03:56, szerda
 
  Millei Lajos

Mondd, kell-e még?

Kell-e még az álmom, hogy együtt éljük át
a fénytől izzó lelkünk szikra bíborát?
Kell-e még a hitem, mely marva simogat
benned botladozó bolondos álmokat?

Kell-e a karom, a fásultan gyengülő?
Kell-e ráncos arcom, az egyre vénülő?
Kell-e madárdal, mely a szívemben terem,
s trillázva bukdácsol egy süket életen?

Vágyak gyötrő kínja, ó, mondd csak, kell-e még,
s ha örökkön élnénk, akkor is kellenék?
Vért pumpáló szíved adna-e meleget,
ha remegő kézzel lelném meg kezedet?

Talpunk alatt az út sorstüskéktől vérzik,
konok, dacos lábunk abban gázol térdig,
mégis megyünk tovább, megállni nem lehet,
ostorcsapásként űz a lelkiismeret.

A pusztító idő tán megszán majd minket,
és erénnyé gyúrja elhalt vétkeinket,
s ha csonkig égő gyertyám pislogva fullad,
lánglelked hevétől ismét tűzre gyúlhat



 
 
0 komment , kategória:  Millei Lajos  
Nem szólok
  2018-01-08 19:22:36, hétfő
 
  Millei Lajos:
Nem szólok

Nem szólok, hisz nem az én dolgom,
nem föntről kapott bevégezetlen sorsom,
hogy ítélkezzek és bélyegezzek.
Ez nem az a száj, s nem azok a kezek.
A fény egyenlő szétosztása nem tisztem.
Lehet, hogy néha-néha ebben hittem,
és készültem rá. Mérni, számolni tanultam,
de köd üli már igyekvő múltam.
Amennyi jutott, azzal beérem,
ajándék ez, múltbéli bérem,
amit elszámolásnál be fogok vallani.
Nem lehet felőlem majd olyat hallani,
hogy adós maradtam.
Nem szólok!
Nem szólok. Nekem nem az a vágyam,
hogy megszámoljam mi jutott, s hányan
ékeskednek idegen tollakkal,
és sikerült-e mindenkinek a jóakarattal
megrakott asztal köré tett széken
leülni egyszer, s jóllakni szépen.
Aki evett, az mind elméjét hizlalja,
vagy sudár fa lesz, vagy bokrok kusza alja.
Mindkettő fontos, a Föld teremtménye.
Egyikre felmászva nézhetünk az égre,
a másik tétova lábnyomunk takarja,
rég meghalt tettünk lebomló avarja.
Nem szólok.
Nem szólok, csak gyűjtöm a szépet,
elteszem mindazt, mi egyszer megigézett.
Új fénnyel hintem be a megfakult álmot,
baráttá fogadom, ki engem leigázott.
Óriás mosollyal karomat kitárom,
szeretni próbálok mindent a világon.
Senkit sem riasztok, mindenkit óvok,
békülök a világgal, és semmit sem szólok.
 
 
0 komment , kategória:  Millei Lajos  
Egy század siratása
  2017-12-10 17:03:31, vasárnap
 
  Millei Lajos
Egy század siratása

A ravatalnál akkor ott voltam én is,
a megunt huszadik századot temettük.
Volt pezsgő, zene és tűzijátékfény is,
halálát vártuk, s a jövőt emlegettük.

Száz hosszú év alatt ó, hányan pofozták,
és hiába álmodott sok naiv álmot.
Már tinédzser testét is tankok taposták,
hogy felosszák újra a kiélt világot.

Felnőttkorba lépve ezer seb a bére,
hol haldoklók hörögnek vetetlen völgyén.
Ám ifjú még, lelkes, s jó szándékkal kérte,
hogy hallgasson el már a gyilkoló töltény.

Síró romok közt pár béke-évre vágyott,
és rendet rakni az öldöklő fejekben.
Szereteteszméje már majdnem virágzott,
mikor elfolyt a pénz a lyukas zsebekben.

Egy diktátor ígért a vágyódó népnek
erős birodalmat, dicső megélhetést,
nyissanak utat a felsőbbrendűségnek,
és élvezzék bátran a tömegtemetést.

Halálgyárak sora bújik ki a földből,
szakmát szerez sírva a tömegpusztítás.
Vér csorog ki csendesen házból és kőből,
s két városra hajol az atomvillanás.

Belerokkan abba, hogy élete delén
acsarkodnak még két világégés után.
Hány korosztály nőtt fel a gyilkolás tején,
és hány eszme halt halált ostobán, bután.

Cinikus öregség, csak ez maradt neki,
hogy hazudjon álmot, ha azt várják tőle.
Új rendszer? Változás? Már rég nem érdekli!
Mementó lesz úgyis egyszer majd belőle.

S jöhetnek századok, halhatnak a régik,
lehet erős hitünk, szárnyalhat magasan,
amíg a lélek irgalmassá nem érik,
nem lesz más a Föld, csak egy fortyogó katlan.
 
 
0 komment , kategória:  Millei Lajos  
Memento mori
  2017-11-01 22:40:15, szerda
 
  Millei Lajos
Memento mori
1
Egy név, két dátum, itt-ott felirat,
pár végső szó búsuló grániton,
máshol kőbe zárt fénykép, ennyi csak,
márványemlék, metamorfózison.
Földhalmok alatt porladó csontok,
fölöttük virágként dacol a Lét,
kettétört álmok, megbékélt gondok,
szülőjük lelke immár hazatért.
Itt hagytak Ők, eltávoztak oda,
hol a fény elé nem húznak falat,
hol rájuk simul a vágyott csoda,
hol nem vet gáncsot irigy akarat,
hol mindőnknek lészen majd otthona,
hol nem halmozunk többé javakat.
2
Lelkek kertjén millió mécs lobog,
ma emlékfények hintik a hiányt,
legyen békességes az álmotok,
mely megmutatja nekünk az irányt.
Oly rögös az út, s mind azon járunk,
bőszen tapossuk egymás sarkait,
megnyugvást majd odaát találunk,
ha örök fény tárja ránk karjait.
Nem búcsúzom, hisz röpke az élet,
a vándorlás egykoron véget ér,
nem ád e Föld tartós menedéket,
hisz valamennyi test pihenni tér,
akarat, tettvágy, hűség, ígéret,
elhalnak majdan, csak a lélek él.
3
Nem búcsúzom, hisz hozzátok tartok,
csak vár még rám egy-két életkanyar,
hívnak a csábos szélmalomharcok,
míg lelkemre hull a fényzivatar.
Nem búcsúzom, hisz itt éltek bennem,
közös volt utunk egy jó darabig,
őrzők lettetek a végtelenben,
s a vigyázottak ma áldanak itt.
Körétek gyűlik ma a gondolat,
millió mécsláng ma Nektek lobog,
virággal fedjük be a sírokat,
hiányt verő szívünk vadul dobog,
s míg átélünk Veletek dolgokat,
tudjuk, a bősz idő tovább robog.
 
 
0 komment , kategória:  Millei Lajos  
Remények szárnyán
  2017-09-20 22:26:16, szerda
 
  Millei Lajos
Remények szárnyán

Jaj,mi minden nap valamit temetünk,
lélekvirágunkról lehull egy szirom,
vígságunk borús, maró a keserűnk,
és elmúlás vágtat át álmainkon.
Ezernyi pillanat fogan meg bennünk,
dajkálja az érzés, bölcsőbe rakja,
de addig rívunk, kesergünk, szenvedünk,
míg az idő az öröklétnek adja.
Ne félj repülni, az élet szárnya vár,
legyél a perced hűséges barátja,
reszkető kéztől elriad a madár,
bezáródott szem a napfényt nem látja,
s ha a mámorünnep lelkedre talál,
sose légy annak halálosztó bárdja.
 
 
0 komment , kategória:  Millei Lajos  
Koldus-gazdagon
  2017-08-21 22:14:49, hétfő
 
  Millei Lajos
Koldus-gazdagon

Honnan is tudhatnák a pénzhajhászok,
hogy önzetlen kenyérre éhes a lét,
hogy kincseknél többet érnek az álmok,
és az gazdag csak, ki lelkét szórja szét,
Jaj,honnan is tudhatnák a nagyevők,
hogy vágy táncol az utolsó falaton,
s amíg telnek a feneketlen bendők,
addig az utolsót én másnak adom.
Ugyan, honnan is tudnák a törtetők,
hogy tövig kopnak majd egyszer a lábak,
és kastélyukon az arany kőr tetők,
gazda híján az enyészetté vállnak.
Az emlék a valódi gazdagságunk,
azt gyűjtögessük, míg jő a halálunk.
 
 
0 komment , kategória:  Millei Lajos  
Millei Lajos Féltelek
  2017-01-22 22:10:50, vasárnap
 
  Millei Lajos
Féltelek

Ezer apró féltés szorongássá válik,
szurkálja a lelkem egész napnyugtáig.
Száz remegő szorongás aggodalmat szül,
mely szaggatja a szívbőröm kéretlenül.
Tíz aggódásért a féltés fejedelme
görcsös reszketést ad, hogy szokja az elme.
Így váltok naponta ezer apró féltést,
száz bús szorongást és tíz aggódó érzést
egyetlen tonnányi maró reszketésre,
mely hajnaltól napestig félelmem fészke.
Hisz védenélek én, megóvnálak legott,
de a napi munkádban nem lehetek ott.
Nem ülhetek válladon, s kibomló hajad,
nem lehet szememnek ünneplő pillanat.
S ha megfárad benned a tenni akarás,
én nem nyújthatok reményt, csak valaki más.
Mégis, mikor este a szemedet látom,
benne megtalálom az egész világom,
s a nappal lángragyúlt ezer féltésszikrát
kioltja bennem a megrebbenő pillád.
Bűvös menedékhangod nyugalma éltet,
s messzire űzi a nappali rémképet.
Ez erőt ad nekem, hogy fölényes legyek,
dacos, bohém, pajkos, akár egy kisgyerek,
megannyi állcsínnyel szaggatom aurád,
hogy ne tudd meg soha, mennyit gondolok Rád.



 
 
0 komment , kategória:  Millei Lajos  
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 23 
2018.12 2019. Január 2019.02
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
28293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 22 db bejegyzés
e év: 22 db bejegyzés
Összes: 2352 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 42
  • e Hét: 42
  • e Hónap: 2160
  • e Év: 2160
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2019 TVN.HU Kft.