|
 1/4 oldal 
|
Bejegyzések száma: 39
|
|
|
|
|
|
2022-07-13 18:56:02, szerda
|
| |
| |
Millei Lajos
Elhalt napok hiányában
A fellélegző napok hiányoznak,
mint régen, ahogy nagyanyáink imádkoznak,
ha elkészül az aratás,
s a dolgos kezű nagyapák
szögre akasztják a vén élű kaszát.
Az összefogó napok hiányoznak,
mint régen, ha a szomszédjaink kiáltoznak,
mert róka jár a kert alatt,
s útra kél a jó akarat ,
hogy megvédjék a kiterelt ludakat.
Az egymást őrző napok hiányoznak,
mint régen, ahogy a fonóban siránkoznak
a gyásztól búsult asszonyok,
mert egy, ki köztük alkotott,
itt hagyott családot, reményt, holnapot.
A békés mindennapok hiányoznak,
mint mindig, hogyha hiába is virágoznak
szereteten nőtt szándékok,
az életnek hitt játékot
megfojtják az érdek-hizlalt árnyékok.
Az emberséges napok hiányoznak,
ha megérnénk, hogy a vágyak nem hiányt hoznak,
a megértés kézen fogna,
s hozzánk bújva andalogna
a reményeket váró holnapokba.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Millei Lajos |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2022-06-04 20:26:55, szombat
|
| |
| |
Millei Lajos
Mindhalálig játék
Folyton-folyvást játszani kell,
a dolgos élet ekképp ünnepel.
Ezt hozta magával a gyermek,
ez volt, amit először elfogadott tervnek.
Aztán jöttek még hozzá más, fontos dolgok.
A gyorsan gyarapodó értelem ott tolongott,
betörni készült a tudat óriás csarnokába,
és mind-mind azt remélte, hogy nem hiába.
Teltek az évek, nőtt, terebélyesedet a tudás fája,
melynek a tapasztalat lett a legdélcegebb ága.
Öregségére az áhított kincset megszerezte,
némi bölcsességgel meg is fűszerezte,
ám a halálos ágyán megértette,
hogy mindvégig a játékot kereste.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Millei Lajos |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2022-01-22 21:17:07, szombat
|
| |
| |
Millei Lajos
ELRENDELTETETT
Reszket a sorsunk a rászáradt gyásztól,
csak tétován gubbaszt, lehajtja fejét,
harmincat vitt el a kijelölt százból,
s a megmaradt hetven sem leli helyét.
Még terveit szőtte több mint egy éve,
csúcsokat döntött a ,,Természet feje",
ám a királyok fejékét feltéve,
már faképnél hagyta az ősereje.
Most gondterhelt arccal féli a jelent,
s míg herdáló génjéből süt a halál,
a mindenható múltján el-elmereng:
,,a Megváltó talán még idetalál"
Kék-felhők ölében meglátja az Úr,
az Embernek megint pusztít a sorsa,
kár is az édenkert, a kéklő Azúr,
a bősz tékozlóknak elég a morzsa.
Kép: Millei Lajos portréfotója
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Millei Lajos |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-08-11 20:11:48, szerda
|
| |
| |
MILLEI LAJOS (2021.04.25.)
,,Barátaink első közlésű alkotásai a Gondolán"
*
ELRENDELTETETT
Reszket a sorsunk a rászáradt gyásztól,
csak tétován gubbaszt, lehajtja fejét,
harmincat vitt el a kijelölt százból,
s a megmaradt hetven sem leli helyét.
Még terveit szőtte több mint egy éve,
csúcsokat döntött a ,,Természet feje",
ám a királyok fejékét feltéve,
már faképnél hagyta az ősereje.
Most gondterhelt arccal féli a jelent,
s míg herdáló génjéből süt a halál,
a mindenható múltján el-elmereng:
,,a Megváltó talán még idetalál"
Kék-felhők ölében meglátja az Úr,
az Embernek megint pusztít a sorsa,
kár is az édenkert, a kéklő Azúr,
a bősz tékozlóknak elég a morzsa.
*
Kép: Millei Lajos portréfotója
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Millei Lajos |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-05-25 21:57:28, kedd
|
| |
| |
MILLEI LAJOS
Háromszor...
Háromszor láttam én anyámat meghalni,
hogy osztódjon bennem a maró fájdalom:
először, mikor tudta, győz a gyilkos kór,
és visszavágni már nem lesz több alkalom.
Másodszor, amikor az étel visszajött,
a rákkal megtelt gyomor nem kér vacsorát,
és ő széttárt kézzel és könnyező szemmel
Szenvedte az életet, s várta a halált.
Harmadszor pedig csak tágra nyíló vággyal
nézte szerényen az utolsó villanást.
Szelíd szeretettel a tekintetében
feltérképezte éppen a végállomást.
Háromszor kellene nekem megszületni,
hogy tudjak annyit adni, mennyit Ő adott,
három élet talán elég lenne arra,
hogy kibeszéljem azt, mit Ő elhallgatott.
Háromszor kellene a világra jönnöm,
hogy eljussak oda, ahová Ő jutott,
háromszor kellene a halált ölelnem,
hogy megtudjam, Ő mennyi szenvedést kapott.
Három élet terhét magamban hordozva
tán lehetne a hitem hasonló kemény.
Három világ terhét magamra felvéve
tán lenne szívemben fele annyi remény.
Szeppent fiúkra hagyva pillangó-időt,
így múlik a világ: anyáink meghalnak.
Megváltó szándékkal majd új anyák jönnek,
és új világoknak, új fiúkat adnak.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Millei Lajos |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-02-07 19:47:53, vasárnap
|
| |
| |
Millei Lajos
Magamban - magammal
Gyakorta egyedül lennék,
ha nem lennék itt magamnak.
Nézném a habfelhők táncát,
s dallamot írnék egy belső hangnak.
Hallgatnám a teraszra tévedt,
széltől tépett,
őszi levelek halálhörgését,
s mint aki vétlenül vétett,
egy tömegsírba hordanám
az összes máglyára szánt elítéltet.
-Gyilkos az ősz!- intenék mérgesen,
de a másik énem megfogná kezem.
Csitítana, hogy múljon a harag,
az Élet elhal, ez örökkön így marad.
A levél lehull, a fészek is üres ma már,
az elmúlás mindenre rátalál.
Gyakorta egyedül lennék,
ha nem lennék itt magamnak.
Az igaztalan léten zsörtölődnék,
ha nem hinnék egy bölcs, belső hangnak,
mely arra int, hogy csak emelt fővel lehet
elviselni a körforgást
és átmenteni az élő lelkeket.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Millei Lajos |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-01-09 21:09:41, szombat
|
| |
| |
Millei Lajos
Örökkön félúton
Messziről jöttünk, s már haza sem térünk,
népünk csak félúton andalog,
nyakunkat marja sok sorsdenevérünk,
s állítják, hogy ők az angyalok.
Csak szárnyalnak folyvást prédát keresve,
mindenki "vérére" szomjasan,
a létünket lopják nappal és este,
s a megélhetésük gondtalan.
Mosolygó fogsorral hirdetik bátran,
hogy ők a humánus béradók,
ám pénzed ha fogy, mert drágul az áram,
még ők vetnek ki rád fényadót.
Eljöttem onnan, hogy ne szívják "vérem",
nekem is jár egy-két jó falat,
de akárhol éltem, meglopták bérem,
s a gondtalan élet elmaradt.
Bármerre megyünk, csak félúton járunk,
mi már meg sohasem érkezünk,
övék a telek, ahol áll a várunk,
így nem élünk mi, csak létezünk.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Millei Lajos |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-01-09 21:01:26, szombat
|
| |
| |
Millei Lajos
~ A nagy út előtt
Csak elül a sarokban,
mint a három napos por,
nem hisz már szólamokban,
bölccsé érlelte a kor.
A lemondó száz mosoly,
csakis önmagának szól,
lehet a test rab, fogoly,
ha a lelke még dalol.
Csak szárnyra kél, s átszeli
az Atlanti Óceánt,
vagy vágyódva öleli
azt az egykor szép leányt.
Az élet, mint gyorsvonat,
csak futott vele, szaladt.
Keresztezett sorsokat,
de csak magára maradt.
Száján nem sír panaszdal,
csak erőt gyűjt az úthoz.
Naponta egy arasszal
ér közelebb az Úrhoz.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Millei Lajos |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-06-14 15:06:48, vasárnap
|
| |
| |
Millei Lajos
Isteni körforgás
Mégiscsak teremtő lesz a megteremtett,
nem törli el semmi ezt az isteni rendet.
Kisarjad a fű, a virág szirmot bont,
új hajnalt szül vajúdva a horizont.
A fény minduntalan elvégzi terpeszét,
az anya világra hozza gyermekét,
termő a kapaszkodó Élet talaja,
hiába fertőzi vírus, járvány és nyavalya,
hiába háború, éhínség, elhullás,
csak eltűrt veszteség az elmúlás.
Isten ránk hagyta megújító erejét,
az Élet mindenkor felüti a fejét.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Millei Lajos |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-04-28 21:41:20, kedd
|
| |
| |
Art'húr Líragalopp
Szerkesztő: Millei Lajos
Örömteli meglepetés ért a napokban. Dávid Jóna főszerkesztőnk - egy régebbi versemre reagálva, belső levélben - a saját rezonanciáját küldte el nekem versben. Látjátok, így is lehet szeretni, éltetni, művelni a magyar irodalmat. Nem acsarkodni, féltékenykedni, ,,megtaposni" kell a kortársverseket, hanem befogadni. Hiszen nincs élő ember, aki meg tudná mondani, hogy melyik a jó vers, aminthogy azt sem tudjuk eldönteni, hogy a barlang falán képződő vízkristályok közül melyik válik évszázadok múltán cseppkővé. Minden vers egy pillanatnyi érzelmi kavalkádról, gondolatsorról, meggyőződésről, túlfűtött indulatról, esetleg megélt vagy elképzelt emlékképekről készült pillanatfelvétel. Nekünk nincs más dolgunk, csak megcsodálni ezt a pillanatfelvételt, hogy rájöjjünk, az elénk tárult kép elnyerte a tetszésünket vagy sem. A megcsodált ,,képek" mindenkiben másképp jelennek meg, mert egyediek vagyunk, más-más látószöggel, más-más értékrenddel és érzelmi fényerővel nézzük. Ha megkérnénk száz kortársköltőt, hogy írjon verset a hajnalról, mindegyik különbözne a másiktól, mindegyik egy számára fontos aspektusból láttatná a hajnalt, de mindegyik a hajnalról szólna. Erre jó az irodalom, hogy egy átfogó ,,fotóalbumként" a meglévő ,,képeket" összegyűjtse és a képek szemlélőit egy közös táborban tartsa.
Jóna Dávidban is kialakult egy kép a versem olvasásakor és én büszke vagyok rá, hogy megmutatta a saját pillanatfelvételét, amely az én versem benyomására született meg benne.
Millei Lajos
Őszülő Őszöm
Életem zsákjában gyűlnek a tegnapok,
hogy mekkora a zsák, csak a Jóisten tudja.
Azt mondom mindig - ha kérdezik - jól vagyok,
de meggyőző mosolyra már nemigen futja.
Mint csalfa szerető, úgy hagyott el a Nyár,
még sirattam a Tavaszt, a zöld rügyű bókját,
de a felszáradó harmat nyomába már
nekem érlelte a Nyár napbarnító csókját.
A mezőre hívott, búzavirág ágyra,
fényfonallal hímezte tarka rétünk selymét,
s rá sem hederítve az irigy világra,
szívembe simogatta tűzvarázs szerelmét.
Az egemre rajzolt millió csillagot,
s ha jött is néha felhő, ezer fokon égtem,
mégis csalfa a Nyár, szó nélkül itthagyott,
mikor a megfáradt lábú Ősz jött el értem.
Most az Ősz vigasztal meleg hunyorgással,
már Ő deres homlokom önérzetes őre,
csak azt teszi velem, mint mindenki mással,
felkészít lassacskán a Téli pihenőre.
Próbatétel - Jóna Dávid
Millei Lajos Őszülő őszöm című versére
Zsákban tartom én is a tegnapokat,
így nem száradnak ki olyan könnyen,
szövet mögé rejtem minden féltett csöndem.
De legalább tőlem nem kérdezik, hogy vagyok,
ha kérdezik, sem várnak választ,
az érdektelenség körültámaszt,
megtart, elraktároz, jobb esetben elfelejt,
ez a pálya bizony semerre se lejt...
sem a tavasz, sem a nyár nem ad mást,
csak amit adnia muszáj,
mint az idő, a gravitáció, s a négy világtáj,
minden változója állandó is egyben,
ezerféle arccal, ezerféle szerepben
adnak tükröt, hogy magunkat nézzük,
s hogy félelmeinket felcímkézzük,
vagy hogy szembenézzünk majd vele,
azt hiszem, hogy ez az élet
legfőbb próbatétele.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Millei Lajos |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/4 oldal
|
Bejegyzések száma: 39
|
|
|
|
2024. április
| | |
|
|
| ma: |
5 db bejegyzés |
| e hónap: |
136 db bejegyzés |
| e év: |
585 db bejegyzés |
| Összes: |
9041 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 1616
- e Hét: 3787
- e Hónap: 12809
- e Év: 80574
|
|
|
Offline
