Regisztráció  Belépés
erzsikepuskas.blog.xfree.hu
Okos emberek is tanulhatnak másoktól. Puskás Erzsébet
1934.02.22
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 13 
Szabó T. Anna: Fakatica
  2016-04-17 12:18:59, vasárnap
 
 
Szabó T. Anna: Fakatica Saját videótáramba teszem ezt!
feltöltve: 2016-04-16 11:16:27
feltöltő: erzsikepuskas
nézettség: 54
szavazatok: 0
kommentek: 0
kulcs: hangosvers,
kategória: kreatív
leírás: vers a blogba

URL:  

Küldöm ismerőseimnek!
Tetszik a videó! Szavazok rá!



Szabó T. Anna Fakatica



Icipici fakatica,
facipőbe' cicafoci -
ha a cicafoci pici,
vajon milyen icipici
az a fakaticafoci?







 
 
0 komment , kategória:  Szabó T. Anna  
Szabó T. Anna: Na ezt jegyezd meg!
  2016-04-16 20:56:48, szombat
 
 
Szabó T. Anna: Na, ezt jegyezd meg Saját videótáramba teszem ezt!
feltöltve: 2016-04-16 11:19:48
feltöltő: erzsikepuskas
nézettség: 57
szavazatok: 0
kommentek: 0
kulcs: hangosvers,
kategória: kreatív
leírás: vers a blogba

URL:  

Küldöm ismerőseimnek!
Tetszik a videó! Szavazok rá!



Szabó T. Anna: Na, ezt jegyezd meg!



Pedagógus, pszichológus,
geológus, biológus,
grafológus, filológus,
zoológus, teológus.
Biográfus, kartográfus,
etnográfus, tipográfus,
fotográfus, cinkográfus,
geo- és koreográfus.
(kicsi szünet)


Kaotikus romantikus,
szarkasztikus skolasztikus,
eklektikus statisztikus,
hipnotikus politikus.
Patologikus patikus,
szimpatikus kozmetikus,
apatikus genetikus,
frenetikus fonetikus.
(kicsi szünet)


Taktikus optikus,
kritikus technikus,
kriptikus fizikus,
tipikus lírikus.
Gótikus grafikus
cinikus epikus,
intrikus klerikus,
komikus kémikus.


(nagy lélegzet)
Ateista anarchista,
nihilista novellista,
optimista humanista,
fatalista alpinista.
Feminista publicista,
realista piarista,
pacifista aktivista,
latinista alkimista.
(És még hosszú a lista!)



 
 
0 komment , kategória:  Szabó T. Anna  
Szabó T.Anna: Leskelődők
  2016-04-16 20:34:45, szombat
 
 
Szabó T. Anna: Leskelődők Saját videótáramba teszem ezt!
feltöltve: 2016-04-16 11:22:36
feltöltő: erzsikepuskas
nézettség: 191
szavazatok: 0
kommentek: 0
kulcs: Tóbisz Tamás,
kategória: kreatív
leírás: vers a blogba

URL:  

Küldöm ismerőseimnek!
Tetszik a videó! Szavazok rá!



Szabó T. Anna: Leskelődők



Langyos ködbe balzsamozva
mint az őszi csillagok
néznek titkon sejted őket
gyermekarcú angyalok.

Érthetetlen, hallhatatlan
csöndbe mártott dallamok;
ködbe burkolózva állig
láthatatlan angyalok.



Link





 
 
0 komment , kategória:  Szabó T. Anna  
Szabó T. Anna: Van egy világ
  2016-04-13 10:03:19, szerda
 
 


Szabó T. Anna: Van egy világ




Az én világom oszthatatlan,
és elmerülnék most magamban,
de hadd legyek mégis itt veled:
te érts meg olyankor is, amikor én nem értelek!

Van egy világ, amiben mindig csak ma van,
ahol egyedül vagyok, de itt vagyok önmagam,
a világomban rend van, és ezt a rendet ismerem,
nekem legbelülről kerek az életem.

Az én világom oszthatatlan,
és elmerülnék most magamban,
de hadd legyek mégis itt veled,
mert belülről tudom, hogy így szeretsz,
te érts meg olyankor is, amikor én nem értelek!

A nagyvilágban nem vagyunk egyedül,
erre kevés a szó, ez mindig kiderül -
mindenki külön világ, mégis értünk emberül,
mert ami igazán fontos, az itt van legbelül.

Az én világom oszthatatlan,
és elmerülnék most magamban,
de hadd legyek mégis itt veled,
mert belülről tudom, hogy így szeretsz,
és értesz olyankor is, mikor én nem értelek!

...... ........... .........

 
 
0 komment , kategória:  Szabó T. Anna  
Szabó T: Anna: Filomela
  2016-04-12 12:41:04, kedd
 
 



Szabó T Anna: FILOMÉLA

Madár voltam egykor, madár leszek:
épp csak átmenetileg vagyok ember.
Szállok, dalolok, őrzöm fészkemet.

Sármány, poszáta, rigó, vadgalamb,
csilpcsalp füzike, cinke, szürkebegy:
tőlem zsizsereg és beszél a lomb.

Légbuborékos jég alá bukom,
mint feketefejű búvármadár,
pöttyök gyöngyöznek zsíros tollamon.

Szállok a sötétedő víz felett,
tűcsőrű, fehér tündércsér vagyok,
befogom a sós-permetű szelet.

Kígyász-keselyű: elszántan futok,
táplálékot les örvös, vad szemem,
tekereg, szisszen: rögtön lecsapok.

Nádlábam felett hullámzó nyakam
rózsaszín, mint horizont csíkja este.
Flamingó vagyok, megperzselt a nap.

Makkot török, rikoltok, csárogok,
kíváncsiskodom, szarkákkal verekszem,
izgága, szemtelen szajkó vagyok.

Agyagüregből zurranok elő,
kék-barna villogású szalakóta,
a gyors vadász, a parti fészkelő.

Remeterigó: énekem meleg,
felcsipkézi a tömött lombú fákat.
Sárból építem csészefészkemet.

És végül ott vagyok, ha minden elhagy,
dalommal mézezem a hűvös éjt:
fülemülecsattogásban alhatsz.

Elbeszélem a történetemet,
a bántalmat, mi fkf/képgepemberbőrben ért...
Ki érti? Mindig lesz, aki megért!



 
 
0 komment , kategória:  Szabó T. Anna  
Szabó T. Anna: Változás
  2016-04-12 12:14:57, kedd
 
  Szabó T. Anna


A változás





Elmész egy helyről, ahol boldog vagy éppen,
keresel mást, ahol majd boldog lehetsz.
De csak veszíthetsz mindenféleképpen:
a múltadról a változás lemetsz.

Hiába viszel el mindent magaddal:
könyvet, törölközőt, edényeket -
itt marad majd a konyha és az udvar,
a házban hagyod majd a lényeget.

A homokozót, a garázst, a macskát,
a fal sárgáját napnyugta előtt,
a kopott, poros udvarban a hat fát,
az ólmos, mégis édes levegőt.

Vidd el levágott muskátli-palántád,
keress neki egy napos ablakot.


Ha itt hagyod a virágzó akácfát,
keress helyette másik fát, hatot.

Ha nem változtatsz, más fog majd helyetted
dönteni minden változás felől.
Új alapjaid, rajta hát, te vesd meg,
mielőtt régi házad összedől.




 
 
0 komment , kategória:  Szabó T. Anna  
Szabó T. Anna: Ébredés
  2016-04-12 10:49:57, kedd
 
 
Szabó T. Anna: Ébredés

ÉBREDÉS



Derengő térben rézsút fényvonal:
a redőnyrésen behasít a nap.
Szürke, mint a füst, síkos, egyenes,
mint a kivont tőr. Véres lesz kezed,
vörösen villódzik, ha belenyúl:
a szürke túlvilági sáv úgy hatol át
bőrén, húsán, akár az üvegen.

Álomi csend.


A lassú mozdulat,
akárha félhomályos víz alatt,
aranyport kavar, csillámhomokot,
a látható tér lebeg és ragyog.

És meztelenség. Takaratlanul
mozog, akinek tőrt vetett a fény,
fehér csíkokra szaggatja a bőrét,
mozdulatokká szabdalja szét,
árnyéksávokká, szempillák között
pörgő körökké, láng csap ki a kar
úszó ívéből, az ujjak között
hártyás, parázsló izzás
- kavargó pernye,
szétszóratás, a nemlét ragyogása -



Innen csak lehunyt szemmel szabadulhatsz,
ha nemlevőként vágsz át a határon,
s mielőtt végre levegőt veszel:
hirtelen, mint a partra csapó hullám,
csattanva felrántod a redőnyt




...... ..........Link
 
 
0 komment , kategória:  Szabó T. Anna  
Szabó T. Anna: Levegőt
  2016-04-11 09:10:51, hétfő
 
  Szabó T. Anna:LEVEGŐT!



Ki tiltja meg, hogy elmondjam, mi bántott
hazafelé menet?
A gyepre éppen langy sötétség szállott,
mint bársony-permeteg
és lábam alatt álmatlan forogtak,
ütött gyermekként csendesen morogtak
a sovány levelek.
Fürkészve, körben guggoltak a bokrok
a város peremén.
Az őszi szél köztük vigyázva botlott.
A hűvös televény
a lámpák felé lesett gyanakvóan;
vadkácsa riadt hápogva a tóban,
amerre mentem én.



Épp azt gondoltam, rám törhet, ki érti,
e táj oly elhagyott.
S im váratlan előbukkant egy férfi,
de tovább baktatott.
Utána néztem. Kifoszthatna engem,
hisz védekezni nincsen semmi kedvem,
míg nyomorult vagyok.

Számon tarthatják, mit telefonoztam
s mikor, miért, kinek.
Aktákba írják, miről álmodoztam
s azt is, ki érti meg.
És nem sejthetem, mikor lesz elég ok
előkotorni azt a kartotékot,
mely jogom sérti meg.

És az országban a törékeny falvak
- anyám ott született -
az eleven jog fájáról lehulltak,
mint itt e levelek
s ha rájuk hág a felnőtt balszerencse,
mind megcsörren, hogy nyomorát jelentse
s elporlik, szétpereg.

Óh, én nem így képzeltem el a rendet.
Lelkem nem ily honos.
Nem hittem létet, hogy könnyebben tenghet,
aki alattomos.
Sem népet, amely retteg, hogyha választ,
szemét lesütve fontol sanda választ
és vidul, ha toroz.

Én nem ilyennek képzeltem a rendet.
Pedig hát engemet
sokszor nem is tudtam, hogy miért, vertek,
mint apró gyermeket,
ki ugrott volna egy jó szóra nyomban.
Én tudtam - messze anyám, rokonom van,
ezek idegenek.

Felnőttem már. Szaporodik fogamban
az idegen anyag,
mint szívemben a halál. De jogom van
és lélek vagy agyag
még nem vagyok s nem oly becses az irhám,
hogy érett fővel szótlanul kibírnám,
ha nem vagyok szabad!

Az én vezérem bensőmből vezérel!
Emberek, nem vadak -
elmék vagyunk! Szívünk, míg vágyat érlel,
nem kartoték-adat.


Jöjj el, szabadság! Te szülj nekem rendet,
jó szóval oktasd, játszani is engedd
szép, komoly fiadat!


1935. november 21."

 
 
0 komment , kategória:  Szabó T. Anna  
Szabó T. Anna: Az én világom...
  2016-04-10 16:27:56, vasárnap
 
  Az én világom....
Az én világom oszthatatlan,


és elmerülnék most magamban,
de hadd legyek mégis itt veled:
te érts meg olyankor is, amikor én nem értelek!
Van egy világ, amiben mindig csak ma van,
ahol egyedül vagyok, de itt vagyok önmagam,
a világomban rend van, és ezt a rendet ismerem,
nekem legbelülről kerek az életem.
Az én világom oszthatatlan,
és elmerülnék most magamban,
de hadd legyek mégis itt veled,
mert belülről tudom, hogy így szeretsz,
te érts meg olyankor is, amikor én nem értelek!
A nagyvilágban nem vagyunk egyedül,
erre kevés a szó, ez mindig kiderül -
mindenki külön világ, mégis értünk emberül,
mert ami igazán fontos, az itt van legbelül.
Az én világom oszthatatlan,
és elmerülnék most magamban,
de hadd legyek mégis itt veled,
mert belülről tudom, hogy így szeretsz,
és értesz olyankor is, mikor én nem értelek!



 
 
0 komment , kategória:  Szabó T. Anna  
Szabó T. Anna: Hóhullásban
  2016-04-10 16:04:31, vasárnap
 
 
Szabó T. Anna: Hóhullásban Saját videótáramba teszem ezt!
feltöltve: 2016-04-11 09:12:14
feltöltő: erzsikepuskas
nézettség: 305
szavazatok: 0
kommentek: 0
kulcs: hangosvers,
kategória: kreatív
leírás: vers a blogba

URL:  

Küldöm ismerőseimnek!
Tetszik a videó! Szavazok rá!



Szabó T. Anna: Hóhullásban




Hóhullásban sok pihe hull
egy pihe sem lesz így egyedül


Egyedül nem jön nincsen kedve:
egyedül a hópihe csak dideregne.

Egymaga nem jön, százan jönnek,
kavarog a sok pihe, hullanak, esnek,
kavarog százezer, hull millió,
perdül és táncol és kanyarog a hó.

A földre leérve összefogóznak,
tolldunnának, lágy takarónak,
belepik az utcát, a tereket, a várost,
Szentendrét és Budafok-Hárost,

belepik a ligetet, belepik a szigetet,
összefogózva már nem didereg,
már nem fázik a sok pihe csillag,
toll puha paplana csillog-villog.



Alszik alatta a rét meg az erdő,
könnyű a dunna, pihe-puha felhő,
alszik a föld és a földben a búza,
hótakaróját magára húzza.

Csend van, csend van, semmi se moccan,
ág sem roppan, cipő se koppan,
nyugszik és alszik a tér, meg a táj,
csak a hó, csak a hó, csak a hó muzsikál.



 
 
0 komment , kategória:  Szabó T. Anna  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 13 
2018.07 2018. Augusztus 2018.09
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
2728293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 4 db bejegyzés
e év: 96 db bejegyzés
Összes: 4185 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 234
  • e Hét: 3041
  • e Hónap: 10215
  • e Év: 235867
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.