Belépés
nagyuska.blog.xfree.hu
"Idegen nyelveket tudni szép, a hazait pedig lehetségig mívelni kötelesség. "- Kölcsey Ferenc Parainessis Kölcsey Kálmánhoz Juhászné Szunyogh Mária Marika
1947.09.09
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 9 
x
  2013-07-25 05:27:35, csütörtök
 
  Smith, William Jay: A padló és a plafon (The Floor and the Ceiling in Hungarian)

The Floor and the Ceiling (English)


Winter and summer, whatever the weather,

The Floor and the Ceiling were happy together

In a quaint little house on the outskirts of town

With the Floor looking up and the Ceiling looking down.



The Floor bought the Ceiling an ostrich-plumed hat,

And they dined upon drippings of bacon fat,

Diced artichoke hearts and cottage cheese

And hundreds of other such delicacies.



On a screen-in porch in early spring

They would sit at the player piano and sing.

When the Floor cried in French, "Ah, je vous adore!"

The Ceiling replied, "You adorable Floor!"



The years went by as the years they will,

And each little thing was fine until

One evening, enjoying their bacon fat,

The Floor and the Ceiling had a terrible spat.



The Ceiling, loftily looking down,

Said, "You are the lowest Floor in this town!"

The Floor, looking up with a frightening grin,

Said, "Keep up your chatter, and you will cave in!"



So they went off to bed: while the Floor settled down,

The Ceiling packed up her gay wallflower gown;

And tiptoeing out past the Chippendale chair

And the gateleg table, down the stair,



Took a coat from the hook and hat from the rack,

And flew out the door -- farewell to the Floor! --

And flew out the door, and was seen no more,

And flew out the door, and never came back!



In a quaint little house on the outskirts of town,

Now the shutters go bang, and the walls tumble down;

And the roses in summer run wild through the room,

But blooming for no one -- then why should they bloom?



For what is a Floor now that brambles have grown

Over window and woodwork and chimney of stone?

For what is a Floor when a Floor stands alone?

And what is a Ceiling when the Ceiling has flown?





A padló és a plafon (Hungarian)


Nyár volt vagy tél volt vagy bármilyen évszak,

A Padló s a Plafon oly boldog, nonécsak,

Egy fura kicsi házban, a piac fele,

A Padló felnézett, a Plafon meg le.



A Padló a Plafonnak strucctollas díszt,

És egymásnak serpenyős szalonna-ízt,

És túrót is vettek és paszulyból fezt,

És ebédre százféle délicatesse-t.



S a tornácra tavasszal kiültek ők,

És dalra fakadtak a spinét előtt,

Ha felsírt a Padló, hogy: ,,Ah, je vous aime!"

A Plafon csak rátett: ,,Szeretem! szeretem!"



És múltak az évek, nincs dolguk egyéb,

És sorjában jött a sok gyönyörűség,

S egy este, a szalonna zsírja felett,

A Padló a Plafonnal összeveszett.



A magasból lenézett jól a Plafon,

És fenséggel kiáltott: ,,Ön alacsony!"

A Padló meg vigyorgott fenyegetőn:

,,Csak fecsegjen tovább, és bereped ön!"



Így feküdtek, és míg a Padló henyélt,

A Plafon csak fölkapta rőt köpenyét,

S a neogót szék mellett lábujjhegyen,

És asztaltól lépcsőig végigmegyen,



És kabátot, kalapot magára szed,

És elrohan ő - Padló, agyő! -

És elrohan ő, és nem jön elő,

És elrohan ő, és nyomaveszett!



Egy fura kicsi házban, a piac fele,

A redőny felkornyad, a falak meg le,

S a szobában vadrózsák őrjöngenek,

De nincs kinek nyílni - hát akkor minek?



Mert mit ér a Padló, ha átüt a gyom

A kéményen, ablakon, ácsolaton?

Mert mit ér a Padló, kit magánya nyom?

És mit ér a Plafon, ha elszállt a Plafon?

Gergely Ágnes

 
 
1 komment , kategória:  William Jay Smith 1.  
x
  2011-05-28 09:07:21, szombat
 
  Smith, William Jay: Óceáni (Marine in Hungarian)

Marine (English)


A boat is cutting into the sea,

The children all cry, "Look!"

Earth and air are closing in

Like the pages of a book.



The day is brighter than hammered tin,

The breeze, a Mexican broom,

Dusts the air, the flying fin;

The gay umbrellas bloom.



Down comes the wave, up goes the gull,

Out goes the fisherman's hook;

Earth and air are closing in

Like the pages of a book.



White is the bone of the parrot fish,

And the jawbone of the whale;

Anemones in a cut-glass dish

Are not so deathly pale.



A hurricane lamp from away

Burns in the little room;

And the shutters flap like hammered tin;

The distant breakers boom.



On the edge of the rock, the yellow sand,

In the shade of the leaning tower;

The children dream of the sea, the sea,

A blue cut-flower.



Óceáni (Hungarian)


Repül a hajó, messze, messze,

,,Nézd!" - sikong a gyerekhad.

Ég és föld úgy borul össze,

Mint könyvlapra a könyvlap.



Ragyog a nap, mint kalapált pléh,

Dolgozik a szél, mint a seprő,

Port ver hal-uszonyra, az égre.

Kinyílik mind az ernyő.



Hullám le mélybe, sirály föl a mennybe.

Horgot horgász messzire dobhat.

Ég és föld úgy borul egybe,

Mint könyvlapra a könyvlap.



Fehér a papagájhal csontja,

Meg az állkapcsa a bálnának;

A kristálytálka virágcsokra

Sem olyan hulla-sápadt.



Viharlámpa, volt kapitányé,

Világítja a szobasarkot,

Zsalu csattog, mint kalapált pléh,

Távoli hullámtörés harsog.



Sárga homokon, szikla szélin,

Árnyékában ferde toronynak,

Éber álmot lát, tengert, kékszín

Vágott virágot a gyerekhad.

Illyés Gyula









 
 
0 komment , kategória:  William Jay Smith 1.  
x
  2011-05-26 14:27:22, csütörtök
 
 
Smith, William Jay: A bolond a magasvasút alatt (The Idiot below the El in Hungarian)

The Idiot below the El (English)


From summer's tree the leopard leaves are torn

Like faces from the windows of the train,

And at my foot a mad boy's tweed cap falls,

And no moth's born that can disturb his brain.



The traffic, with a sound of cap and bells,

Wind into his ear; his blunted eyes

Are buttonhooks, his tight lips twisted shells,

His fingers, candy canes to snare the flies.



Below, the leaves lie still in wind and rain,

And overhead the rails run on and meet

Somewhere outside of time: the clamor dies;

An iron hoop goes clanking down the street.




A bolond a magasvasút alatt (Hungarian)


Letépve, mint vonatablakról arcok,

Nyári fáról a párduc levelek,

S egy őrült fiú sapkája elém hull,

S agyát egy pille sem borzolja meg.



A forgalom csörgősipka-hanggal

Surran fülébe; szeme kiguvadt

Cipőgomb, feszes ajka összegyűrt héj,

Ujjai légyfogó cukorrudak.



Lent szél-se-hordja béna levelek,

Fönt sinek robognak ki az időből,

Hogy találkozzanak: a lárma elhal;

Az utcán egy vaskarika zörömböl.

Várady Szabolcs
 
 
0 komment , kategória:  William Jay Smith 1.  
x
  2011-05-24 20:25:02, kedd
 
  Smith, William Jay: Visszapillantó tükör (Rear Vision in Hungarian)

Rear Vision (English)


The cars in the mirror come swiftly forward,

While I, in though, move slowly back;

Time past (reflected) seems to wind

Along the boundarires of mind,

A highway cold, distinct, and black.

Who knows to what the years have led,

And at which turning up ahead -

On the white-stitched road reflected back -

The furies gather in a pack,

While all the sky above burns black,

Unwinding still the darkening thread?




Gizella Lapu...... ........... ........... ........... ........... ........... ........... ............ 2011-05-24 12:49:15


William Jay Smith
Visszapillantó tükör

Kocsik előznek gyorsan a tükörben,
míg én magamban hátratartok egyre;
mintha az eltűnő idő az elme
határai közt tekeregne
hideg, sötét, kimért utat követve -
Hova vittek az évek és amottan
ki tudja, melyik fordulóban
les fúri-had konokul rám
a tükör fehérszélű útján -
míg fönt a sötét ég kigyúl s tán
baljós fonál most tekerül elébem.

Illyés Gyula fordítása



 
 
0 komment , kategória:  William Jay Smith 1.  
x
  2011-04-27 13:28:52, szerda
 
  Smith, William Jay: A szeretők (The Lovers in Hungarian)

The Lovers (English)


Above, through lunar woods a goddess flees

Between the curving trunks of slender trees;

Bare Mazda bulbs outline the bone-white rooms



Where, on one elbow, rousing by degrees,

They stare, a sheet loose-folded round their knees,

Off into space, as from Etruscan tombs.





A szeretők (Hungarian)


Fent, egy istennő menekül a holdas erdőn át

Sudáran kanyargó törzsek körülte a fák;

Pőre Mazda-izzó fénynél a csontfehér szobák



Ahol könyökölnek, nagyon lelkesen

Bámulnak -nincs lepel térdeiken-,

Ki az ürességbe, mint etruszk szarkofág.

Pintér Tibor

 
 
0 komment , kategória:  William Jay Smith 1.  
x
  2010-12-15 12:20:25, szerda
 
  Gizella Lapu...... ........... ........... ........... ........... ........... ...... 2011-03-17 17:34:54

William Jay Smith

KUCSMAGOMBÁK

Egy nedves, szürke nap - szemerkélő eső, ködpálya a völgy
felett, a hegyek elmázolt, sötét ékezetkúpok a messzeségben -
Az almafa épp elvirágzott, a még pelyhes ágak mintha
derengő csápokat lebegtetnének -
Egy májusi nap, mint oly sok másik ezek közt a zöld
hegyek közt: kimentem, akárcsak tavaly
Ilyenkor, és ott találtam őket a nagy juharfák alatt -
az útkanyar mentén - ugyanott, ahol tavaly is voltak
Meg tavalyelőtt is, kitörve a sötét avarból, furcsa
szögekben nyújtózva
Kunkorodó és csapzott levelek rejtette spórákból, a füvön
esőszegély körülöttük,
Esőgyöngyszemek a levélkupacokon és mohán körülöttünk,
Ők maguk nem gyűrűformán, hanem mély padlizsánszínű
sávokban nőtt indiai répa gyűrűjében,
Nem gyűrűben, csak itt-ott, nem lemezesen inkább polip-
szerűen, ahogy kinőttek az éjjel -
Ezek az istenek-gombái, e kiszaggatott, a puszta légben
gyökerező emberi léthez hasonlók,
Mint az embertestből kitépett tüdő, olyanok, fordított
tüdő: nem belül lélegeznek,
Ők a tárgyiasult létezés maga, ezek az ízletes, megcsavart
kúpok,
Ezek az átlyuggatott, barnásfehér spárgavégek - ezek a
kucsmagombák, melyek juharlevéllel kevert nedves
grehemsütemény szagát árasztják;
És ahogy odaértem a halványzöld páfránysarjak mentén,
lecsíptem petyhüdt tönkjüket a talpuknál
És bedobtam egy papírzacskóba - egy dohosbarna zacskóba
(az ő színük) - és magammal vittem
Őket (pehelykönnyűek) a dombra és be a
házba; te bugyborékoló
Hideg víz alá tartottad és kettészelted őket sebészi,
biztonsággal,
Majd lassú tűzön kenyérbarnára sütötted, és megettük
őket ott és akkor -
Ízlelve az édes, nyirkos erdőket és az esőt hüvelyknyire
a mező fölött:
Mint akik levegőn lakmároznak.

Várady Szabolcs fordítása

 
 
0 komment , kategória:  William Jay Smith 1.  
x
  2010-02-06 20:37:14, szombat
 
  Smith, William Jay: A jávai páva (The Peacock of Java in Hungarian)

The Peacock of Java (English)


I thought of the mariners of Solomon,

Who, on one of their long voyages, came

On that rare bird, the Peacock

Of Java, which brings, even

To the tree of heaven, heaven.



How struggling upward through the dark

Lianas, they beheld the tree,

And int he tree, the fan

That would become a king's embroidery.



How they turned and on the quiet

Water then set sail

For home, the peacock's tail

Committed to the legends of the sea.




A jávai páva (Hungarian)


Salamon hajósaira

Gondoltam, amikor meglátták

Először azt a csodamadarat,

A jávai pávát:

Mennyet kapott ő is, a mennyei fa.



Hogyan is nézték azt a fát, a homályos

Indák közt égre törőt

És hogyan azt a királyi palásthoz

Illő díszlegyezőt.



Hazamenet a hallgatag

Vizen hogyan haladtak

Odahagyva a pávafarkat

A tenger legendáinak -

Illyés Gyula
 
 
0 komment , kategória:  William Jay Smith 1.  
x
  2010-01-12 20:59:17, kedd
 
  Gizella Lapu...... ........... ........... ........... ........... ........... ...... 2011-03-17 17:00:40

William Jay Smith

Két clerihew

1

William Penn
feje laposelem,
s benne a mánia -
Pennsylvania.

2

Edward Clerihew Bentley
gondolta, a nevét menti,
ha vele négy sort telifú.
Így született a clerihew.

Gergely Ágnes fordításai




 
 
0 komment , kategória:  William Jay Smith 1.  
x
  2010-01-05 18:28:33, kedd
 
  Smith, William Jay: Mr. Smith (Mr. Smith in Hungarian)

Mr. Smith (English)


How rewarding to know Mr. Smith,

Whose writings at random appear!

Some think him a joy to be with

While others do not, it is clear.



His eyes are somewhat Oriental,

His fingers are notably long;

His disposition is gentle,

He will jump at the sound of a gong.



His chin is quite smooth and uncleft,

His face is clean-shaven and bright,

His right arm looks much like his left,

His left leg it goes with his right.



He has friends in the arts and the sciences;

He knows only one talent scout;

He can cope with most kitchen appliances,

But in general prefers dining out.



When young he collected matchboxes,

He now collects notebooks and hats;

He has eaten roussettes (flying foxes),

Which are really the next thing to bats!



He has never set foot on Majorca,

He has been to Tahiti twice,

But will seldom, no veteran walker,

Take two steps when one will suffice.



He abhors motorbikes and boiled cabbage;

Zippers he just tolerates;

He is wholly indifferent to cribbage,

And cuts a poor figure on skates.



He weeps by the side of the ocean,

And goes back the way that he came;

He calls out his name with emotion--

It returns to him always the same.



It returns on the wind and he hears it

While the waves make a rustle around;

The dark settles down, and he fears it,

He fears its thin, crickety sound.



He thinks more and more as time passes,

Rarely opens a volume on myth.

Until mourned by the tall prairie grasses,

How rewarding to know Mr. Smith!





Gizella Lapu...... ........... ........... ........... ........... ........... ...... 2011-03-17 17:00:40

William Jay Smith

Mr. Smith

Hát van szerencsém, kedves Smith,
a verse mily ritka madár!
Az emberek szeretik is,
de van, aki nem, ugyebár.

A kér szeme kissé tatáros,
az ujjai tíz hosszú csont;
a modora többnyire nyájas,
de ugrik, ha kondul a gong.

Az állatnak síma a dombja,
az orcája szép, mint a fal,
a bal karja, akár a jobbja,
a jobb lába jár, mint a bal.

Sok barátja tudós meg művész,
s egy őstehetség-idomár;
a konyhai berkekben bűvész,
de étkezni máshova jár.

Míg ifjú volt, skatulyát gyűjtött,
ma noteszt és kalapot kér;
és evett már roussette-et (sülttök),
mely repül, mint a bőregér!

Még Mallorcán sohase lebzselt,
de Tahitin kétszer is járt,
nem nagymenő, nem lép, csak egyet,
ha tudja, hogy kettő megárt.

A motor s a káposzta árnya
s a cipzárak üldözik őt,
de hidegen hagyja a kártya,
s a korcsolya nem viszi, sőt.

És sír, hogyha óceánt látott,
de ahonnét jött, odatér;
s a neve, mit szertekiáltott,
a visszhanggal visszabeszél.

Elhozza a szél, odahallja,
míg partra csapódik a víz,
sötétedik, és a morajba
belecirreg a félelem is.

Fut az óra, s ő tűnődve méri,
igazán a mesékbe se hisz -
akit elsirat egyszer a préri:
hát volt szerencsém, kedves Smith!

Gergely Ágnes fordítása



 
 
0 komment , kategória:  William Jay Smith 1.  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 9 
2019.01 2019. Február 2019.03
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 68305 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1352
  • e Hét: 4878
  • e Hónap: 20517
  • e Év: 53913
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2019 TVN.HU Kft.