Belépés
nagyuska.blog.xfree.hu
"Idegen nyelveket tudni szép, a hazait pedig lehetségig mívelni kötelesség. "- Kölcsey Ferenc Parainessis Kölcsey Kálmánhoz Juhászné Szunyogh Mária Marika
1947.09.09
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 17 
x
  2013-08-20 15:14:27, kedd
 
  Názim Hikmet Ran
TE Ő ÉN
(Szen o ben)


Te csak a piruló hajnalt imádod, magam
az éjt is látva-látom.
Ő csak az éjt figyeli hangtalan,
magam a hajnalt is imádom.


Kalász Márton fordítása


 
 
0 komment , kategória:  Názim Hikmet Ran 1.  
x
  2013-04-14 08:55:21, vasárnap
 
  Názim Hikmet Rán
ÚJRA TE

Benned én
a kikötő felé haladó hajó nyugalmát,
Benned én
a felfedezők játékszenvedélyét szeretem,
Benned én a távozást,
Benned én a lehetetlent szeretem.
Beleveszni szemedbe, mint napsütötte erdőbe,
s a vadász étvágyával verejtékes-véresen
húsodba harapni dühös-éhesen. -
Benned én
a lehetetlent,
de nem a kétségbeesést szeretem.

Eörsi István fordítása


 
 
0 komment , kategória:  Názim Hikmet Ran 1.  
x
  2011-09-12 21:16:53, hétfő
 
  Názim Hikmet Rán
HOGY A FELHŐK NE GYILKOLJÁK AZ EMBERT

1
Én vagyok, én, ki ajtódon kopogtat,
És minden ajtó előtt én vagyok csak,
Ne félj tőlem, bár észre sem veszel:
Hogy is láthatnál meg egy kis halottat?

Tíz évvel ezelőtt is erre jártam,
Amikor meghaltam Hirosimában,
Hét éves voltam, szegény kis leány,
S a gyerekek nem nőnek a halálban.

Először hosszú hajam gyúlt ki lángra,
Égett szemem is, kezem is utána;
Mi lett testemből? maroknyi hamu
A felhős ég szelébe szétzilálva.

Tőletek már voltaképp mit se kérek,
Engem többé már senki nem becézhet,
Elégtem mint az újságpapiros,
Nem kell többé cukrotok, csemegétek.

Figyeljetek, ha az ajtón kopognak,
Én vagyok az, nevetek akarom csak;
Hogy több gyereket ne gyilkoljanak,
Hadd örüljenek eztán a cukornak.

2
Ifjú volt a japán halász, akit a felleg
Ölt meg a messzi tengeren.
Sorsáról társai példánkra énekeltek
Egy óceáni estelen.

Elpusztulsz, ha eszel a halból, mit halászunk.
Meghal, aki kezünkhöz ér.
Mint hosszú fekete koporsó ring naszádunk.
Elvész, ki rajta útra kél.

Elpusztulsz, ha eszel a halból, mit halászunk.
Nem hirtelen halál gyilkol meg: lomha láz
Rombol szét, lassú rothadás.
Elpusztulsz ha eszel a halból, mit halászunk.



Meghal, aki kezünkhöz ér,
Fövenymarta, kemény, napszítta, sós kezünkhöz,
Fáradhatatlanul dolgos hű két kezünkhöz,
Meghal, aki kezünkhöz ér,
Meghal, ki a kezünkhöz ér.
Nem hirtelen halál öli meg: lomha láz
Rombolja, lassú rothadás.

Szép mandulaszemű szerelmesem, feledj el.
Hajónk mint fekete koporsó úgy lebeg.
Meghal, aki útra kel ezzel.
A felleg ott suhant épp a fejünk felett.

Szép mandulaszemű szerelmesem, feledj el,
De megcsókolnod nem szabad,
Elkapnád a halálomat.
Szép mandulaszemű szerelmesem, feledj el.

Viszi hajónk az ár, koporsót visz a habja.
Szép mandulaszemű szerelmesem, feledj el.
Ne akarj tőlem gyereket,
Már csírájában megrohadna.
Ringatja fekete koporsónkat a tenger.
Holt tenger itt ez, csupa átok.
Hol vagytok, Emberek? Tihozzátok kiáltok!

3
Anyánkban alakul, aki vagyunk, az élet.
Utunkra égi fényt ragyognak az anyák.
Nékik köszönitek ugye ti is, hogy éltek?
Legyetek, jó urak, irgalmasok tehát,
Hogy a felhők ne gyilkolják az embert.

Egy hétéves gyerek szaladgál kinn a réten,
S egy nagy szarvasbogár száll el a fák felett.
Játsztatok ti is a gyerekkor idejében?
Nos akkor, jó urak, hát kegyelmezzetek,
Hogy a felhők ne gyilkolják az embert.

Fésüli a haját és tükre távolában
Egy arcot keres a mátka, akit szeret.
Titeket is nem így kerestek hajdanában?
Nos akkor, jó urak, hát kegyelmezzetek,
Hogy a felhők ne gyilkolják az. embert.

Mikor megvénülünk, s végére jár az élet,
Jó idézgetni a boldog emlékeket.
Megvénültök ti is, egyszer csak őszbe értek.
Ezért, jó uraim, hát kegyelmezzetek,
Hogy a felhők ne gyilkolják az embert.

Rónay György fordítása



 
 
0 komment , kategória:  Názim Hikmet Ran 1.  
x
  2011-09-02 11:10:54, péntek
 
 
Názim Hikmet Rán
ARRÓL VAN SZÓ...
(Teszlim olma)


Az eljövendő fényességben állok,
kezemben vággyal, s oly szép a világ.
Szemem nem győzi bámulni a fákat,
és reményzölden intenek a fák...
Eperfák szegte fényes út szalad,
a betegszoba ablakában állok.
Nem is érzem az orvosság szagát,
valahol biztos szegfűk nyílnak.
Nem az a kérdés, hogy fogoly vagy-e,
arról van szó, hogy meg ne add magad.


Somlyó György fordítása





 
 
0 komment , kategória:  Názim Hikmet Ran 1.  
x
  2011-05-12 06:22:12, csütörtök
 
  Názim Hikmet Rán
ISTEN HOZOTT
(Hos geldin)


Istenhozott, én feleségem,
Istenhozott!
Biztosan elfáradtál!
Hogyan moshatnám meg kicsi lábaid?
Nincs nekem rózsavizem,
színezüst mosdótálam.
Biztosan megszomjaztál!
Honnan vegyek jéghideg serbetet,
hogy megkínálhassalak?
Biztosan megéheztél!
Nem tudok neked hószín abrosszal teríteni -
szegény, mint hazám
s mint hazám - rab vagyok,
inséges börtönöm.
Istenhozott, kis feleségem,
Istenhozott!
Átlépted küszöböm,
s a százéves beton, mint a rét,
elmosolyodott,
és rózsák
virultak ki az ablak rácsán,
sírvafakadtál
és gyöngyszemek peregtek tenyerembe,
s gazdag lett, mint a szív,
fényes, mint a szabadság,
a zárkám...
Istenhozott, kis feleségem,
Istenhozott!


Lányi Sarolta fordítása



 
 
0 komment , kategória:  Názim Hikmet Ran 1.  
x
  2011-05-11 13:22:13, szerda
 
  Názim Hikmet Rán
VÉGRENDELET
(Vaszijet)


Elvtársak, ha netán nem érném meg azt az időt,
vagyis ha meghalnék a felszabadulás előtt,
vigyetek Anatóliába
s ott keressetek nekem egy falusi temetőt.
Egyik felől feküdjék a napszámos Oszmán,
akit Haszán bej öletett meg,
másfelől meg a mártír Ajse,
ki a rozs közt szült s negyven évet sem érhetett meg.
A temető tövén zúgjon a traktor és a dal,
hajnali fényben a friss ember s a fáradt benzin szaga,
közös földeken buzgó csatornák szalaga,
hol nem kisért aszály és csendőr irtózata.
Mi persze már nem hallhatjuk e dalokat.
A földben úgy feküsznek lent a holtak,
mint korható fekete ágak,
némán, süketen és vakon a föld alatt.
De hiszen én daloltam ezt a sok dalt,
mikor még meg se voltak,
s éreztem a fáradt benzin szagát,
mikor még tervrajzuk se volt a traktoroknak.
Ami szomszédaimat illeti,
a kínhalált halt Ajse és a napszámos Oszmán
nagy álmot hordoztak az életükben,
hogyha nem is volt tudatos tán.
Elvtársak, ha mégis meghalnék ama nap előtt,
ha netán úgy adódnék,
keressetek nekem Anatóliában egy falusi temetőt.
S ha netán úgy lehetne,
hogy fejem fölé egy platán borulna,
akkor nem is kérnék más emlékeztetőt.


Somlyó György fordítása

 
 
3 komment , kategória:  Názim Hikmet Ran 1.  
x
  2011-05-10 14:11:52, kedd
 
 
Názim Hikmet Rán
MAGYAR FÖLD
(Madzsar topragi)


Légy üdvöz, magyar föld.
E fénylő nyári délben
olyan vagy, mint a kenyér, mely most sült ki éppen,
olyan barna, aranyos,
olyan kerek,
s mint a kenyér, telve vagy drága titkaiddal,
s mint a kenyéré, szent a te neved.
Légy üdvöz, magyar föld.
Köszöntöm most méhedben mind a magvat,
a gyökereket, ház-alapokat, ásványokat,
s köszöntöm mind a csontokat alattad.
Légy üdvöz, magyar föld,
köszöntöm fölötted az éjt s napot,
a lombokat, mik fölötted zizegnek,
minden szerelmet, dalt és ablakot,
s köszöntök minden szárnyat, lábat s kart fölötted.
Légy üdvöz, magyar föld.
Testvéredtől,
az én rab földemtől hozok üdvözletet.
Veled is megesett -
tudod te jól,
mi a rabság.
Milyen csúfnak látja a föld az embert,
s az embernek milyen szűk lesz a föld.
Hogy dermed meg a szemben
a tekintet, a szó az ajkon.
És hogy lesz tenyeredben
oly keserű a munka, mint romlott gyümölcs.
A föld, akárcsak te magad,
s akár a dal,
mind szebbé válik, ha szabad.
Te úgy megszépültél, magyar föld,
hogy nem lehet betelni
embereiddel és dolgaiddal,
álmaiddal, szabadságoddal, költőiddel és boraiddal.
Élj boldogul,
nem is voltam méltó ily dús fogadtatásra.
Élj boldogul,
felmentem a Gellérthegy tetejére.
s meződ virágait, magyar föld,
letettem ott az én népem nevében.
Élj boldogul,
Kívánok dús magvat kalászaidnak.
Állataidnak kövér legelőt.
Acélodnak erőt.
S boldogságot minden lakósaidnak.
Élj boldogul...
Lehet, hogy újra eljövök,
s lehet, hogy nem érem meg azt az időt.
De eljön majd a nap, tudom,
mikor úgy fogunk egymáshoz vendégségbe járni,
mint egyik kertből a másikba, nyílt uton.
Élj boldogul, magyar föld.
Testvéreim földje isten veled.
Élj boldogul.


Somlyó György fordítása










 
 
0 komment , kategória:  Názim Hikmet Ran 1.  
x
  2011-05-10 14:09:50, kedd
 
  Názim Hikmet Rán
ANGINA PECTORIS
(Angina pektorisz)


Ha szívem egyik fele, doktor,
itt is van, a másik ott van Kína földjén,
a Sárga folyó felé özönlő
seregek között.
És aztán, minden áldott virradatkor,
de minden virradatkor,
Görögországban átlövik szivem.
S aztán, mikor az itteni
foglyok mind nyugovóra tértek s a kórház elpihen,
akkor szívem elindul minden este, doktor,
Csamlidzsába egy nagy faház felé.
S aztán, ide s tova tíz éve lesz,
hogy semmim sincs, amit szegény népemnek adnék,
csak egy szem alma, doktor,
ez a szép piros alma,
a szívem.
Látja, ez az és nem más, doktor úr,
nem az érelmeszesedés, nem a nikotin s nem a börtön,
amitől beteg szívem elszorul.
Rácsok mögül nézek az éjszakába,
s hiába ül mellemre a börtön fala,
szívem együtt dobog a messzi csillagokkal.


Somlyó György fordítása







 
 
0 komment , kategória:  Názim Hikmet Ran 1.  
x
  2011-05-01 17:10:45, vasárnap
 
  Názim Hikmet Rán
HALOTT KISLÁNY
(Kiz csodzsugu)


Az ajtókon én zörgetek,
mindenhová bekopogok,
nem láthattok engem soha,
a holtak láthatatlanok.
Hirosimában vesztem én,
tíz éve is már, úgylehet;
hétesztendős kislány vagyok,
nem nőnek fel holt gyermekek.
Előbb tüzet fogott hajam,
aztán szemem égette láng,
hamu lettem, egy kis marék;
hamvam szállt négy égtáj iránt.
Én mitsem kérek tőletek
magamnak, hiszen nem ehet
cukorkát a papír gyanánt
elégett, elhamvadt gyerek.
Néni, bácsi, aláírást
adj - zörgetek ajtót, falat -
hogy éljenek a gyermekek
s cukorkát szopogassanak.


Urbán Eszter fordítása



 
 
0 komment , kategória:  Názim Hikmet Ran 1.  
x
  2011-05-01 09:37:30, vasárnap
 
  Názim Hikmet Rán
MIKÉNT KEREM
(Kerem gibi)


Ólomnehéz a szürke ég!
elég
elég
elég
elég volt, hallod?
Ólomból
önts
harcos
golyót,
puskába valót...
Válaszod tüstént kész:
,,Ha magad maradsz, hamar elhamvadsz,
hej!
Miként
Kerem
elégsz,
elégsz..."
,,Sok
panasz,
nincs
vigasz."
A szi-
vek
süke-
tek
gyengék...
Ólomnehéz a szürke ég...
Szólok és nem félek:
,,Legyek hamu,
miként
Kerem,
égjek,
égjek."
Lángom tüze,
lángod tüze
lángunk tüze
izzó
fénnyel
hajnalt
gyújtson,
éjt el-
űzve...
Mint a föld, oly terhes a lég.
Ólomnehéz a szürke ég.
Elég,
elég,
elég,
elég volt, hallod!
Ólomból
önts
harcos
golyót,
puskába valót...


Tóth Tibor fordítása



 
 
0 komment , kategória:  Názim Hikmet Ran 1.  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 17 
2019.01 2019. Február 2019.03
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 68305 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1352
  • e Hét: 4878
  • e Hónap: 20517
  • e Év: 53913
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2019 TVN.HU Kft.