Belépés
nagyuska.blog.xfree.hu
"Idegen nyelveket tudni szép, a hazait pedig lehetségig mívelni kötelesség. "- Kölcsey Ferenc Parainessis Kölcsey Kálmánhoz Juhászné Szunyogh Mária Marika
1947.09.09
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 13 
x
  2013-09-06 17:02:45, péntek
 
  En Vrac (French)


La poésie pourrait bien être, en fin de compte, de tous les arts, le plus inavouable; je pense que, pour beaucoup, elle n'est pas autre chose qu'un alibi, une sorte d'expédient pour se maintenir en porte à faux entre deux échelons de la vie sous toutes ses formes - sociale, sentimentale, matérielle. La vie a gagner - par la poésie, on ne la gagne pas, ce n'est donc pas un métier. La vie politique - on sait quel piteux ménage la politique et la poésie ont toujours fait. Quant aux sentiments, c'est la le pire écueil, il s'agit de les exploiter sans glisser dans le honteux travers d'étaler sans pudeur les plus intimes, sans exhiber ses plaies, ni non plus les truquer et trop habilement tirer parti de ses faiblesses. Il s'agit enfin de se sauver sans se perdre - bref, il s'agit de vivre a coté - c'est bien ce que je disais.

L'art et la poésie ne sont là que pour puiser dans la nature ce que la nature ne fait pas. La poésie est dans ce qui n'est pas. Dans ce qui nous manque. Dans ce que nous voudrions qui fűt. Elle est en nous à cause de ce que nous ne sommes pas. De ce que nous voudrions être. D'où nous voudrions être et où nous ne sommes pas.

Au contact du réel, la poésie s'évanouit comme un fantôme au grand jour.

Le réel est, par sa présence, tueur de poésie - par son absence, source de poésie. La poésie, c'est le bouche - abîme du réel désiré qui manque.




Erről-arról (Hungarian)


Valamennyi művészet közt végül is alighanem a költészet a legbevallhatatlanabb; azt hiszem, sokak számára puszta alibi, ügyeskedő mód arra, hogy társadalmilag, érzelmileg, anyagilag fönntartsák magukat. Ami a megélhetést illeti - a költészetből nem lehet megélni, tehát a költészet nem mesterség. A politikát illetőleg - tudjuk, milyen szánalmas volt mindig is a politika és a költészet házassága. Az érzelmeket tekintve pedig - (itt volt a legkínosabb nehézség): kihasználni az érzelmeket, anélkül, hogy a legbensőbbek szégyenletes kitálalására vetemednénk, sebeinkkel hivalkodnánk vagy éppenséggel álsebekkel szélhámoskodnánk, és túl könnyedén kamatoztatnánk a gyöngeségeinket. Egyszóval megmenteni, anélkül, hogy kockáztatnánk a bőrünket - lapítva élni - erről van szó.

A művészet és a költészet azért van, hogy a természetből merítse, amit a természet nem hoz létre.

A költészet abban van, ami nincs. Ami hiányzik. Amiről szeretnénk, ha lenne. Annak folytán van bennünk, ami nem vagyunk. Annak folytán, ami szeretnénk lenni. Ahol lenni szeretnénk, és ahol nem vagyunk.

Ha a valóval érintkezik, a költészet elenyészik, mint kísértet a napvilágon.

A való, jelenlétével gyilkosa - távollétével forrása a költészetnek. A költészet szakadékszája a hiányzó valónak, amire vágyunk.

Rónay György
 
 
0 komment , kategória:  Pierre Reverdy 1.  
x
  2013-09-04 20:18:43, szerda
 
  Reverdy, Pierre: Hullám-moraj (Le bruit des vagues in Hungarian)

Le bruit des vagues (French)


Tous les flots des marines du mur pourraient se déverser dans les assiettes, avec la céruse écumante des vagues. Le fond resterait toujours bleu, derrière le soleil trop éclatant du cadre. Dans la maison, assez calme pour un pareil temps, chacun se retourna pour savoir d'où venait ce bruit, ce mouvement. Car personne n'était dans le secret, que celui dont l'œil inquiet ne quittait plus le carré blanc de la fenêtre, et, dans les rideaux soulevés par sa poitrine émue, celui qui n'était venu là que pour voir et non pas être vu.




Hullám-moraj (Hungarian)


A falakon függő tengeri tájak összes hulláma a tányérokba özönlene, tarajukon fehér ólom-tajték. A háttér továbbra is kék maradna, mögötte a keret túlontúl ragyogó napsütése. A házban, mely ilyen tájt meglehetősen csendes, mindenki forgolódott, tudni szerette volna, honnan jön ez a moraj, ez a mozgás. Mert nem voltak beavatva a titokba, nem sejtették, hogy ő, aki nyugtalan tekintetét az ablak fehér négyszögére szegezi, hogy ő, akinek izgatott mellkasán meg-meglebbent a függöny, látni jött, és nem azért, hogy lássák.

Lackfi János

 
 
0 komment , kategória:  Pierre Reverdy 1.  
x
  2013-09-04 12:18:05, szerda
 
  Reverdy, Pierre: Késő éjszaka (Tard dans la nuit in Hungarian)

Tard dans la nuit (French)


La couleur que décompose la nuit

La table où ils se sont assis

Le verre en cheminée

La lampe est un cœur qui se vide

C'est une autre année

Une nouvelle ride

Y aviez-vous déjà pensé

La fenêtre déverse un carré bleu

La porte est plus intime

Une séparation

Le remords et le crime

Adieu je tombe

Dans l'angle doux des bras qui me reçoivent

Du coin de l'œil je vois tous ceux qui boivent

Je n'ose pas bouger

Ils sont assis

La table est ronde

Et ma mémoire aussi

Je me souviens de tout le monde

Même de ceux qui sont partis




Késő éjszaka (Hungarian)


Az éj minden színt kifakít

Az asztalt bár körülülik

A kupicát a kandallóra téve

Kiürült szív a lámpa

Jön év az évre

Új ránc a ráncra

Gondoltad-e vajon

Kék négyszöget önt ki az ablak

Bizalmasod az ajtó

Egy búcsúzás

A vétek bűnbánatra hajtó

Zuhanok isten áldjon

Barátságos karok most öblükbe fogadnak

Szemvillanás alatt látom ki poharazgat

Moccanni sem merek

Üldögél mindegyik

Kerek az asztal

S emlékezetem is

Mindenkit itt marasztal

Ki rég elment pedig

Rába György

 
 
0 komment , kategória:  Pierre Reverdy 1.  
x
  2013-09-03 18:40:56, kedd
 
  Reverdy, Pierre: Életerő (részlet) (La vie dure in Hungarian)

La vie dure (French)


Il est tapi dans l'ombre et dans le froid pendant l'hiver. Quand le vent souffle il agite une petite flamme au bout des doigts et fait des signes entre les arbres. C'est un vieil homme; il l'a toujours été sans doute et le mauvais temps ne le fait pas mourir. Il descend dans la plaine quand le soir tombe; car le jour il se tient à mi-hauteur de la colline caché dans quelque bois d'où jamais on ne l'a vu sortir. Sa petite lumière tremble comme une étoile à l'horizon aussitôt que la nuit commence. Le soleil et le bruit lui font peur; il se cache en attendant les jours plus courts et silencieux d'automne, sous le ciel bas, dans l'atmosphère grise et douce où il peut trotter, le dos courbé, sans qu'on l'entende. C'est un vieil homme d'hiver qui ne meurt pas. Aux premières lueurs du jour je me suis levé lentement. Je suis monté à l'échelle du mur, et, par la lucarne, j'ai regardé passer les gens qui s'en allaient.




Életerő (részlet) (Hungarian)


Télen megbújik az árnyékban és a hidegben. Ha fúj a szél, ujjai végén egy kis lángotlóbál, és integet vele a fák között. Öreg ember, alighanem mindig is az volt, a rossz idő sem sietteti halálát. Akkor ereszkedik le a sík vidékre, amikor leszáll az este. Nappal ugyanis a domb oldalában húzódik meg, jól elrejtőzve valami erdőben; még senki sem látta kijönni innen. Mihelyt beáll az éjszaka, lángocskája úgy reszket a láthatáron, mintegy csillag. A naptól meg a zajtól megijed; rejtekhelyén várja be a rövidebb és csöndesebb őszi napokat, mikor az alacsony égbolt alatt, a szürke és enyhe légkörtől körülvéve, hajlott háttal úgy futkoshat fel és alá, hogy senki sem hallja. Téli öregember, aki meg nem hal.

Bárdos László

 
 
0 komment , kategória:  Pierre Reverdy 1.  
x
  2013-09-01 19:38:05, vasárnap
 
  Reverdy, Pierre: Csillagháló (Filet d'astres in Hungarian)

Filet d'astres (French)


La seule clef du ciel entre ces rochers blancs

C'est l'aigle

Quand la lame de fer coupe la vague en deux

Ma main écrit ton nom sur la glace déserte

Un navire indécis navigue vers mes yeux

Les rayons du soleil tombent en lourdes tresses

Au bord du matin blanc

Et sur le sable fin les pistes en détresse

Tournent à tous les vents

L'ombre silencieuse est humide

Autour de l'horizon et sous les rochers noirs

Où le poisson mourant joue sa dernière carte

Le côté blanc de notre espoir

Dans l'émouvant et doux sillage de la barque

Suit le trait d'union entre les continents

Dans le grelot d'azur immense perle vide

Midi sonne au vibrant métal

Toutes les bouches plus avides se taisent au même

signal

Quand le chemin s'ouvre et s'anime

Aux reflets dansants du falot

Le chemin qui rampe et qui brille

Le chemin secret plein d'échos

d'éclairs de lanterne et d'étoiles

de formes dans la vapeur d'eau

Sur les têtes noyées sans rêve et sans mystère

Les têtes détachées des astres sans halo






Csillagháló (Hungarian)


Az égbolt kulcsaként fehér sziklák között

egy sas kereng

tajtékot hasít ketté a penge

kezem tükörre rója nevedet

szédelgő hajó úszik szemembe

a nap kidobja vaskos fonatát

fehér reggeli partra

és a könnyű homok gyűrt rajzolatát

százféle szél kavarja

körben a láthatáron sziklák sötét tövénél

árnyék nedves és hallgatag fala

hová haldokló hal jár hogy kártyáit kivesse

vak reményünk fénylő hátoldala

úszik hogy földrészek közt a kapcsot megkeresse

viszi kavargó lágy barázda

az égzúgásban óriás gyöngy üres héj

míg nem csendül a dél pengő acélja

minden tátongó száj jelre csukódik össze

néma

mikor az út széthasad és ködlámpafénytől

táncol a mélye árka

midőn az út ragyog egy dombra ér föl

midőn visszhangok ágya

lesz és villámoké meg csillagfényeké

megannyi forma pára

a vízbefúltak álomtalan titoktalan fején az összes

csillag lehullt fej hiányzik glóriája

Tóth Krisztina

 
 
0 komment , kategória:  Pierre Reverdy 1.  
x
  2013-04-17 09:54:33, szerda
 
  Reverdy, Pierre: Az idő fátyla (Le voile du temps in Hungarian)

Le voile du temps (French)


Le temps passe à des gens plus vieux. La lumière froide qui sort de leurs yeux n'appelle pas le jour. Ils regardent en dedans pour ne rien voir. Des gens, des souvenirs pénibles y remuent. Parfois des formes se précisent et leurs têtes se penchent lentement.

Ils sont émus.

Entre les fenêtres qui se croisent on n'écoute pas. Le soir vient et la lampe traverse la maison. Un oiseau de nuit chante, une voix de femme lui répond. Mais celui qui est parti n'est pas encore revenu.A genoux devant son image elle demande pardon. Un son de cloches frôle le toit, une ombre a remué dans le rideau du fond. Une pluie d'étoiles descend du cadre où il y a un mort. Le feu d'en bas s'éteint peu à peu.

Devant la porte par où les vieillards sont sortis il y a un trou et un voile de neige qui tombe pour nous empêcher de voir. Le vent qui souffle nous fait trembler — ou la peur qui vient des limites qu'on ne connaît pas.





Az idő fátyla (Hungarian)


Az idő az öregebbekhez szegődik. A szemükből távozó hideg fény nem hívja a nappalt. Befelé néznek, hogy semmit se lássanak. Emberek, szorongó emlékek hánykolódnak odabenn. Olykor alakzatok rajzolódnak ki, az ő fejük pedig lassan lecsügged.

Meghatódnak.

Az egymásba nyíló ablakok között senki sem figyel a hangokra. Eljön az este, és a lámpa áthalad a házon. Egy éjjeli madár énekel, női hangválaszol neki. De aki elment, még nem tért vissza. A képmás előtt a nő bocsánatot kér. Harangszó súrolja a tetőt, egy árnyék meglibbentette a hátsó függönyt. Csillagok esője csorog a keretből, amelyben egy halott férfi látszik. A lenti tűz apránként kialszik.

Árok van a kapu előtt, amelyen kiléptek az öregek, és azért hull a hó, hogy fátylától neláthassunk. Megremegtet a fúvó szél - vagy a félelem, mely ismeretlen határok felől érkezik.

Bárdos László
 
 
0 komment , kategória:  Pierre Reverdy 1.  
x
  2011-06-26 08:18:19, vasárnap
 
  Pierre Reverdy
Emberek súlya




Feszes leányka alma-mezítlenségben
Körül dárda-tüskés dal-tüskés férfiak szégyenkezése
Csenevész fény-palánták
Ok nélkül szárnyra kapnak
Fanyar nevetés kétségbeesett nevetés
E féltekén nincs semmi semmi
Nincs mit inni
Nincs mit mondani
Nincs mit nézni
A lélekre vastagabb fátyol terül
Huzat borítja az arcot
Úgy jár akár egy halottaskocsi
A havon farkasok nyomát követi
Csapdáig árulásig
Útközben annyi ember elveszett már
Annyi szál elszakadt a szív s a fej között
Annyi hajó van süllyedőben
A hóban és homokban
A sárban és esőben



Fordította - Lackfi János
 
 
1 komment , kategória:  Pierre Reverdy 1.  
x
  2011-05-10 18:31:07, kedd
 
  Reverdy, Pierre: Vers (La neige tombe in Hungarian)

La neige tombe (French)


La neige tombe

Et le ciel gris

Sur ma tête où le toit est pris

La nuit

Où ira l'ombre qui me suit

À qui est-elle

Une étoile ou une hirondelle

Au coin de la fenêtre

La lune

Et une femme brune

C'est là

Quelqu'un passe et ne me voit pas

Je regarde tourner la grille

Et le feu presque éteint qui brille

Pour moi seul

Mais là où je m'en vais il fait un froid mortel




Vers (Hungarian)


Hull a hó ma

Fejem felett

Szürke az ég a tető ottrekedt

Ha már este lett

Hová lesz az árnyék mely most követ

Ki lesz gazdája este

Egy csillag vagy egy fecske

Egy barna asszony

S a hold van

Az ablak-sarokban

Odaát

Halad el valaki engem meg se lát

Nézem amint forognak a rácsok

Majdnem kihúnyt tűzben csillanások

Csak nekem

Ám ahova megyek ott halálos hideg leszen

Lackfi János





 
 
0 komment , kategória:  Pierre Reverdy 1.  
x
  2011-03-24 20:47:43, csütörtök
 
  Reverdy, Pierre: Emlékezet (Mémoire in Hungarian)

Mémoire (French)


Quand elle ne sera plus là

quand je serai parti

Là-bas où il peut aussi faire jour

Un oiseau doit chanter la nuit

Comme ici

Et quand le vent passe

La montagne s'efface

Les pointes blanches de la montagne

On se retrouvera sur le sable

Derrière les rochers

Puis plus rien

Un nuage marche

Par la fenêtre passe un cri

Les cyprès font une barrière

L'air est salé

Et tes cheveux sont encore mouillés

Quand nous serons partis là-bas derrière

Il y aura encore ici quelqu'un

Pour nous attendre

Et nous entendre










Gizella Lapu...... ........... ........... ........... ........... ........... ...... 2011-03-21 09:38:22


EMLÉKEZET

Pierre Reverdy

Ha majd eljössz onnét
veled indulok el
de ott tovább is tűz a nappal
és éjszaka egy madár énekel
Ahogy itt
ha a szelek lehajolnak
eltűnik a hegy
fehér éle megolvad
újra a homokon fekszel
mögötted a sziklapad
aztán semmi
Felhő halad
az ablakból kiáltás száll
korlátot vonnak a ciprusok
Sós a szél
még nedves a hajad
Ha majd elmegyünk onnét
valaki ottmarad
visszavár minket
figyeli lépteinket
egyetlen barát
az ott felejtett árnyék mely a fa alatt únja magát.

(Tóth Judit)



Pierre Reverdy : Emlékezet


Mikor már ő nem lesz itt
mikor elmentem én is
Ott ahol szintén sütni fog a nap
Egy madár majd az éjről énekel
Akárcsak itt
És amikor a szél is elmegy
Elmosódik éle a hegynek
A hegyvonulat sok fehér csúcsa
S a homokon találkozunk majd
A kősziklák mögött
Aztán semmi más
Egy felleg száll
Kiáltás tör ki az ablakon
Ösvény szövődik a ciprusokból
Sós a levegő
És ázott a hajad
Amikor majd e hely mögé megyünk
Még lesz itt valaki
Hogy várjon
És halljon bennünket
Egyetlen barát
A fa alatt felejtett árnyék
aki unatkozik

Tóth István fordítása








Emlékezet (Hungarian)


Mikor már ő nem lesz itt

mikor elmentem én is

Ott ahol szintén sütni fog a nap

Egy madár majd az éjről énekel

Akárcsak itt

És amikor a szél is elmegy

Elmosódik éle a hegynek

A hegyvonulat sok fehér csúcsa

S a homokon találkozunk majd

A kősziklák mögött

Aztán semmi más

Egy felleg száll

Kiáltás tör ki az ablakon

Ösvény szövődik a ciprusokból

Sós a levegő és ázott a hajad

Amikor majd e hely mögé megyünk

Még lesz itt valaki, hogy várjon

És halljon bennünket egyetlen barát

A fa alatt felejtett árnyék

aki unatkozik

Tótfalusi István

 
 
0 komment , kategória:  Pierre Reverdy 1.  
x
  2011-03-13 23:13:30, vasárnap
 
  Pierre Reverdy
Hazug csend




Várd csak meg
Békésen a fáklyafüstben
A kín-tagolta elszabadult leheletet
A földön életteli magvak hosszú sora
Tölti ki lassanként a keréknyomot
Kiált a szél éppen rugót cserél
Sorsok iga alatt őrült vesszőfutás
Fehér vagy fekete
De hisz a homloka vörös
Az égbolt mélyén már izzanak a kohók
Várd ki a pillanatot roppantsd el a pecket
Azért van a szájad hogy harapj vele
S hogy nyáladdz idd barázdát szántó verejtékedet
Hogy nevess és hazudj
Megénekeld a szabadulást
Mely friss és rózsaszín akár egy forradás
Szebb volt mint valaha
De már nem volt mit mondania

Fordította - Lackfi János


 
 
0 komment , kategória:  Pierre Reverdy 1.  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 13 
2019.01 2019. Február 2019.03
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 68305 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1165
  • e Hét: 1165
  • e Hónap: 16804
  • e Év: 50200
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2019 TVN.HU Kft.