Belépés
nagyuska.blog.xfree.hu
"Idegen nyelveket tudni szép, a hazait pedig lehetségig mívelni kötelesség. "- Kölcsey Ferenc Parainessis Kölcsey Kálmánhoz Juhászné Szunyogh Mária Marika
1947.09.09
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 14 
x
  2012-01-03 11:34:59, kedd
 
  Veikko Antero Koskenniemi

Elegioja (poiminto) (Finn)


4. Hiljaisuudesta saavuimme



Hiljaisuudesta saavuimme, hiljaisuutehen käymme.

Pauhina maailman, ei kodiksemme se voi

muuttua, outoina käymme sen kesken ja ihmisten kesken.

Kuin unikulkija ken vuoteensa jättänyt on,

niin haparoimme me vain käsin, katsein ympäri, niin me

toistamme töytäellen sokkoina kuljemme vain.

Rauhaa vailla on rintamme kesken onnenkin pilkkeen,

kaihomme kiirehtäin kaukana eellämme käy

päin jotakin, jot' emme me tunne, ei silmämme nähdä,

korvamme kuunnella voi, ei käsi voi omistaa.

Maailma verhonsa taakse on kätkenyt matkamme määrän,

maailma pauhinallaan pettänyt korvamme on.

Hiljaisuudesta tullen ja hiljaisuutehen mennen

kuin unikulkijan käy, ihminen, rauhaton ties.



Hiljaisuuden vuotehell' on hyvä maailman jälkeen,

on hyvä nukkua sun, on, sydän rauhaton, sun.





7. Satakielelle



Laulujas kuunnellen öitä ma valvonut oon,

kehrännyt onnen kultaista rihmaa aamuhun asti.

Tunteja laskenut en, päiviä laskenut en.

Ah, omain unteni vankina, onnen vankina kulkein,

kutsunut veljiksein oon jumalat Olympon,

antanut pilville kättä ja suudellut kukkia nurmen!

Päässä jok'ainoan tien temppelin nähnyt ma oon.

Ollut ei arkea mulle ja ollut ei päivää ja yötä,

vain oli laulusi sun. Oi, kesä kaukahinen!

Oi satakieli, sun laulusi muistossa vieläkin väikkyy:

tummaa silmää kaks, vaalea, kutrinen pää.

Oi kesän yhden sa mullekin laulanut oot, satakieli.





8. Kauneudelle



Kerran lienen sun lasna ma nähnyt tai uness' ehkä.

Ei, en milloinkaan, en sua nähnyt ma lie,

en sua maisin silmin ma nähnyt, en unessain ees,

äänetön, ylhäinen vieras tähdellä Maan.

Oot elämän sovitus sinä ollut ainoa mulle,

vain sinuhun, sinuhun, Kauneus, uskonut oon.

Valtijatar, sinä kylmä ja ylpeä, viilehin otsin,

sormin hienoisin, katsehin yön-vakavin --

viittasi hulmeen ma nähnyt oon, mut en sua koskaan,

maisin silmin en, Kauneus, valtijatar.





Elégiák (részletek) (Magyar)


4. Csendből érkeztünk



Csendből érkeztünk, s tovatűnünk újra a csendben.

Vad dühben ég a világ, nem változhatik át

otthonná; idegen számunkra az emberiség is.

Mint aki holdkóros, s ágyából kiszökött,

úgy tapogunk szanaszét a kezünkkel, s körbevigyázunk,

s mint a vakok, folyvást lökve-lökődve megyünk.

Békétlen szívvel, de szerencse-sugár özönében

vágyakozunk sietőn távoli élet után,

bárha magunk sem igen tudjuk: mi után; sose láttuk,

nem hallotta fülünk, meg nem fogta kezünk.

Útunk értelmét a világ fátyolba takarta,

vad dühben ég a világ, vad zaja tépi fülünk.

Csendből érkezvén s tovatűnvén újra a csendben

holdkóros módján bolyghatod, ember, utad.



Majdan a csend ágyán oly jó lesz, túl e világon,

nyugton szunnyadhatsz, s nyugtot lelhet a szív.



7. A csalogányhoz



Jaj, csalogány, dalodat hozzám is zengted a nyáron.

Éjszaka virrasztván hallgattam muzsikád,

szőve szerencse arany szálát, míg ébred a hajnal.

Sok napom és órám számlálatlan inalt.

Jaj, a saját álmom tett rabbá, és a szerencse,

testvérként hívtam Hellász isteneit,

felhőnek nyújtván kezemet, míg rétnek az ajkam!

Láttam a templomi út messzevivő szalagát.

Mindegy volt nekem: éj van-e, nappal-e, köznap-e,

ünnep, bennem csak dalod élt. Ó jaj, távoli nyár!

Jaj, csalogány, a dalod szívemben felragyog ismét:

éjszinü két szemed és halvány fürtű fejed.

Jaj, csalogány, dalodat hozzám is zengted a nyáron.



8. A Szépséghez



Egyszer láttalak én, vagy tán csak egy álom idézett,

nem, nem, még sohasem láttalak eddigelé,

nem, soha földi szemem nem látott alva, sem ébren,

szótlan, szent idegen itten e földi tekén.

Tőled eredt egyedül békém és életem üdve,

Szépség, csak tebeléd rejtettem hitemet.

Úrnő, büszke-rideg, fenséges, hűvös eszű lény,

lágy, finom ujju-kezű, éjfél-barna szemű -

láttam pap-szalagod, noha még soha testi valódat,

Úrnő, földi szemem nem látott sohasem.

Kőháti Zsolt
 
 
0 komment , kategória:  Veikko Antero Koskenniemi 1.  
x
  2011-05-29 12:00:10, vasárnap
 
  Koskenniemi, V. A.: Nyáréjszaka (Kesäyö Magyar nyelven)

Kesäyö (Finn)


Tutut aitat jo kaikki unelmoi,

koko kylä uinailee.

Vain joelta hanurin soitto soi

ja verkkaan loittonee.



Kaikk' elämän äänet on kuolleet pois

yön helmaan lumotun.

Jos mun murheeni muistotkin vaieta vois

ja sydämeni mun!


Link-





Nyáréjszaka (Magyar)


Az álomnak a világ behódol,

kamra és ház szendereg.

Harmonika zeng át a folyóról,

majd egyre csendesebb.



Az élet sokféle hangja belehal

az éjszaka ölibe.

Ám a bánatot, mely szívembe belemar,

vajon ki öli meg?

Kőháti Zsolt


Link-



 
 
0 komment , kategória:  Veikko Antero Koskenniemi 1.  
x
  2011-04-20 14:28:58, szerda
 
  Koskenniemi, V. A.: A filozófus sírverse (Filosofin hauta Magyar nyelven)

Filosofin hauta (Finn)


Täällä mun luuni on, maantien laidassa, aloen alla,

Tänne mun kuopannut on rakas vaimoni mun,

Rientäen luotani ensimmäisen kulkijan kaulaan.

Vuossadat nukkuessain tien yli on tomunneet,

Kulkenut on rikas, köyhä ja kulkenut viisas ja narri,

onnellistapa ei kulkenut ainuttakaan.

Kulkija, ken nyt juur´ ohi käyt, voit laskea sauvas,

Jäädä mun vierellein hetkeäs vuottamahan.

Ei edessäs sitä oo, mitä etsit, ei takanaskaan:

Maantie on edessäs, maantie on takanas.





A filozófus sírverse (Magyar)


Országút mentén nyugszik tetemem, aloé-fa

árnyán, ide kisért sírva a hű feleség,

majd a legelső jöttmentet mosolyogva ölelte:

Századokat belepett itt, mig aludtam, a por.

Elment itt gazdag s nyomorult, el tökkelütött s bölcs

csak boldog nem járt erre, nem, egy fia sem.

Ó, vándor, kit utad sírom mellett visz el éppen,

egy-két pillanatig tedd le tűnődve botod!

Nincsen előtted, tudd, meg, amit keresel, se mögötted:

út van előtted, más semmi - mögötted is: út.

Képes Géza






 
 
0 komment , kategória:  Veikko Antero Koskenniemi 1.  
x
  2011-04-16 14:01:16, szombat
 
  Koskenniemi, V. A.: Nézd, ó lelkem, a nap mind föllebb szárnyal az égen! (Nää, oi mun sieluni, auringon korkea nousu! Magyar nyelven)

Nää, oi mun sieluni, auringon korkea nousu! (Finn)


Nää, oi mun sieluni, auringon korkea nousu

ylitse kivisen kaupungin kattojen, katuin,

ylitse vuossatain valheen ja tuntien tuskan

koittava kirkkaus!



Nää, oi mun sieluni, katoovan elämän autuus!

Niinkuni ääretön temppeli on se sun eessäs,

alla sen holvien on ikiaikojen äänetön hartaus

mestarin hengen.



Nää, oi mun sieluni, yössäkin korkehin kirkkaus,

tuskassa tummien hetkien rauha ja riemu,

vuossatain valheessa, elämän valheessa valkein,

iäisin totuus!





Nézd, ó lelkem, a nap mind föllebb szárnyal az égen! (Magyar)


Nézd, ó lelkem, a nap mind föllebb szárnyal az

égen, lenn marad utca, tető meg a városi kőfal,

sok hazug évszázad s csalt érzék kínjain is túl

csillan a hajnal!



Nézd, ó lelkem, amit gyors élet nyújthat, az üdvöt!

Végtelen isteni templom ez, így van előttem,

hangtalan áhitatú örök ívet boltoz alatta

mesteri szellem.



Nézd, ó lelkem, az éjszaka csúcsán hajnali fény

gyúl, gyász-szinü perceken éled a béke s a vígság,

sok hazug évszázad s hazug élet költ ki,

te végső tiszta igazság!

Kőháti Zsolt
 
 
0 komment , kategória:  Veikko Antero Koskenniemi 1.  
x
  2011-04-13 21:09:55, szerda
 
  Koskenniemi, V. A.: Altatódal (Kehtolaulu Magyar nyelven)

Kehtolaulu (Finn)


Iltarusko sammunut on

Nukutin laposeni kehtohon

Pitkät on tunnit aamuhun,

Suruni milloinka nukutan sun.



Nukutin kerran ma nuoruutein,

hautasin pohjalle sydämein

Ainoan iloni hukutin,

onneni ainoan nukutin



nukutin kaikkeni kalleimpain;

lepohon mieleni myrskyt sain.

Pitkät on tunnit aamuhun,

suruni, koskaanko nukutan sun?




Altatódal (Magyar)


Az est piros fénye kihunyt már,

kicsi gyermekem, elaludtál.

Végtelen, süket éj vár - vajon

mikor altatlak el, bánatom?



Elaltattam egyszer lágy, szelíd

dallal ifjúságom vágyait -

Egyetlen örömem elmerült,

boldogságom is elszenderült.



Alusznak a drága gyermekek,

lelkem vihara is szendereg.

Végtelen, süket éj vár - vajon

mikor alszol te el, bánatom?

Képes Géza

 
 
0 komment , kategória:  Veikko Antero Koskenniemi 1.  
x
  2011-03-25 11:10:27, péntek
 
  Koskenniemi, V. A.: Ott rég virágba borultak az almafák (Siell´on kauan jo kukkineet omenapuut Magyar nyelven)

Siell´on kauan jo kukkineet omenapuut (Finn)


Siell' on kauan jo kukkineet omenapuut,

siell' on siintävät seljät ja salmien suut,

siell´on vihreät metsät ja mäet,

siell' on vilposet illat ja varjokas koi,

siell' on lintujen laulu, mi lehdossa soi,

siell' on kaihoja kukkuvat käet.



Mun on mieleni nääntyä ikävään,

kun tiedän, kun tiedän ma kaiken tään

ja ma kaihoten kaipaan sinne

ja mun sieluni silmin ma nään sen näyn,

salot vihreät metsät, jos katuja käyn,

jos kuljen, kätkeyn minne.



Ja mun huoneeni käynyt on ahtahaks

ja sen ilma niin kumman painavaks

ja ma syömmessä toivon jo salaa:

tulis syksy ja metsät ne vihreät veis,

tulis talvi ja lumin ne peitteleis -

kai silloin mun rauhani palaa.





Ott rég virágba borultak az almafák (Magyar)


Ott rég virágba borultak az almafák,

ott kék tűz emészti a táj minden tavát,

ott zöldell a domb, meg az erdő,

ott hűsek az esték és árnyas a hajnal,

ott zeng a madár, a határ tele dallal,

ott a kakukk szava lágyan esengő.



Nincs árvább nálam a föld kerekén,

hiszen ott minden zugot ismerek én

s a vágy oda húz, oda kerget.

Menekülök az utcát róni, hiába!

Elrejtezem, ám lelkem szeme látja

a lombot, a dombot, a berket.



S oly szűk a szobám, rideg és idegen,

megfojt a fülledt levegő idebenn -

eszem ott jár a dombon, a berken

Jön az ősz, s e bűvös tájat letarolja,

jön a tél, s ráhull ragyogó takarója -

majd elcsitul akkor a lelkem.

Képes Géza
 
 
0 komment , kategória:  Veikko Antero Koskenniemi 1.  
x
  2011-03-24 21:54:10, csütörtök
 
  Koskenniemi, V. A.: Síkság (részletek) (Lakeus (poiminto) Magyar nyelven)

Lakeus (poiminto) (Finn)


1

Mun sieluni sun ylläs väräjää

kuin tuulenhenki yli ketoin, niittyin

ja sisässäni soinnut helähtää

sun oudon yksinäiseen kuoroos liittyin.



Ma tahdon nöyrin mielin omistaa,

oi lakeus, sun unes kuolonkovat,

jotk' kylmään korkeutehen kohoaa,

miss' suru, riemu ammoin laanneet ovat.



2

Sun rauhaas lemmin kuin en muuta mitään

ja tahdon tyyneyttä otsallasi,

kun kätes ojentaen länteen, itään

sa tyynnä odottelet onneasi:



kun syksyöin sun kylvös kypsäks saapi

ja nuori voimas kohoo tähkäin teriin

ja ensi tähdet ylles kohoaapi

ja kuu kuin sirppi kastettuna veriin.



3

Yön ihmeelliseen valoon peittyin pihamaa

ja kaikki tutut aitat sadun hohteen saavat.

Nyt tuskin vapisevat tunnon-herkät haavat,

vain vanhan kaivon vintti joskus narahtaa.



On päivän tuskat, riemut loppuun soinehet

ja elämä on lepoon käynyt pitkään laihoon.

Yön suureen, sanattomaan, kirkkahasen kaihoon,

mun sieluni kuin lapsi kehtoon raukenet.



Mun sieluni, sa oma itses ootko nyt,

vai onko suuri kirkkautes vain kesän laina,

ja onko kahlehesi, joka nyt ei paina,

yön hartauteen vain hetkiseksi hellinnyt?



6

Päivän viime säteet lankee

yli tutun pihamaan.

Mieleni on ahdas, ankee

kuin ei ennen konsanaan.



Katon vanhan räystään alla

viime säteet viivähtää.

Maassa, puissa, kaikkialla

vaikeroi ja nyyhkyttää.



Viime säteet hellävaroin

kattoja jo kultailee.

Sisässäni ääni aroin

itkee, heltyy, hiljenee.



8

(Kesäyö kirkkomaalla.)



Omaa kirkkauttansa kummeksuin

kesäyöhyt maille laskeuupi.

Syviin aatoksiinsa unehtuin

puiset ristit yössä uneksuupi.



Elon onni, lempi, ystävyys

tänne soi kuin kaiku laulun lauhan.

Kaartuu ikihyvä iäisyys

yli sydämeni suuren rauhan.



Täällä jossain lähelläni liet

-- tunnen ohitse sun kulkeneesi --

sa ken kerran uneksijan viet

rauhan kotiin, pyhään kirkkauteesi.






Síkság (részletek) (Magyar)


1.

Lelkem mindegyre fölötted remeg,

réten-mezőn miként a szél fuvalma,

bennem különös dalok csengenek

és összeállnak benned furcsa karba.



Béklyózni vágyom büszke szívemet,

ó, síkság, a te álmod kemény, halott,

metsző hideg magaslatig vezet,

bánattalan s örömtelen világ van ott.



2.

Kedvesebb minden másnál a nyugalmad,

vágyom, hogy csend honoljon homlokodon,

míg karod int északnak és nyugatnak,

várván, hogy a szerencse ölébe von:



ősz-éjeken míg beérik vetésed,

és ifjú erőd kalászba szökkenik,

s az első csillag érkezik fölébed,

s a hold sarlóját vércseppek fröcskölik.



3.

Éji csodálatos fények fürösztik az udvart,

és csűröket, kamrákat mese-tűzbe vonnak.

Nincs mostan lüktetése lélek-sebnek, gondnak,

csak a vénhedt kútgém bólong, habár alig tart.



A nappalok öröme, kínja elpereg

s az élet is megpihen, míg új vetés éled.

Fényességes és szótalan vágyába az éjnek

úgy hull a lelkem, mint erőtlen kisgyerek.



Én lelkem, a fény belőled dől, mely átitat,

vagy talán a nyár ragyogása csak, kölcsön-

fény ez, és bilincs talán, mely mostan mégse fékez,

s mit csak meglazít az éjszakai áhitat?



6.

Kihúny a nap szárnyszegetten,

sötétek az udvarok.

Szorongás fojt, rossz a kedvem,

mint még soha, úgy vagyok.



Régi tető-eresz alatt

a búcsúzó fény megül.

Bevon fákat, földet, falat,

jajgat, sír, nem csendesül.



Aranyát a fény átadja,

lágyan a tetőre dül.

Bennem a puszták hangja

szepegésre szelidül.



8.

(Nyári éj a temetőkertben)



Önnön ragyogását csodálva

a világra nyári éj ereszkedik.

Mély gondolatokon mélázva

álmodnak a korhadt keresztek itt.



Életöröm, csók és barátság

visszhangjaként szól egy szelíd dalnak.

Ível az ős örökkévalóság,

béke nyer szívemen nagy hatalmat.



Itt lehetsz ma, tán valahol közel

érzem, más nincsen, ki erre járna -

egyszer majd egy ábrándozót viszel

szent sugár közt béke hajlékába.

Kőháti Zsolt

 
 
0 komment , kategória:  Veikko Antero Koskenniemi 1.  
x
  2011-03-24 21:52:43, csütörtök
 
  Koskenniemi, V. A.: Esti dal a tenger partján (Iltalaulu merellä Magyar nyelven)

Iltalaulu merellä (Finn)


Olen seurannut tähteä monta, monta,

olen pyrkinyt moneen satamaan,

olen kokenut kaipuuta pohjatonta,

olen kokenut onnen - unessa vaan,

olen kyntänyt kuohuista, kylmää merta,

olen harhannut usvaista ulappaa -

ah, kaikki tähdet pettävät kerta

ja kaikki ulapat upottaa!



Minä katselen aallon tummaa phjaa

ja hyrskyä harjalla aallokon -

vain meri ja myrsky mun purttani ohjaa

ja kaikki tähdet sokeat on.

Ylt' ympäri rauhaton ulappa pauhaa

ja lepoa vailla mun rintani lyö.

Oi tähti, tähti, ken tiedät rauhaa,

sua eikö jo ylleni sytytä yö?





Gizella Lapu...... ........... ........... ........... ........... ........... ...... 2011-03-24 17:04:55


Veikko Antero Koskenniemi: Esti dal a tenger partján

Esti dal a tenger partján (Magyar)


Követtem sok-sok csillag büszke s bágyadt

fényét - vágytam sok kikötő után

éreztem, ó, a végnélküli vágyat

s a boldogságot - álmomban csupán.

Szálltam: körül hideg tajtékú tenger,

bolyongtam: rámzúdult a ködcsapat...

Hiába: minden csillag megcsal egyszer,

és egyszer minden tenger kiapad.



Szemem a víz sötét méhébe mélyed,

az ár sörényét rázva rámrivall.

Mit várjak még? - Vezérlő fényt reméljek?

Röpíts vak ár, s te tomboló vihar!

Körül a tenger dördül, sistereg,

küszködik bennem kín és szenvedély -

Ó, csillag, ki a békét ismered,

mikor gyújt már fejem fölé az éj?

Képes Géza



 
 
0 komment , kategória:  Veikko Antero Koskenniemi 1.  
x
  2011-03-23 21:49:40, szerda
 
  Koskenniemi, V. A.: Holdfényben (Kuutamolla Magyar nyelven)

Kuutamolla (Finn)


Oi, armas, mikä ilta kuutamon!

Oi, armas, autuus meitä läsnä on.



Kuin lumottuina lehdet niinipuun

ne värähtelee hopeassa kuun.



Kuin lumottuna sydän vaikenee

ja hiljaisuutta pyhää kuuntelee.



Oi, armas, mikä ilta kuutamon!

On taivas niinkuin meri rannaton.



On niinkuin ikuisuuden kellot sois.

Kuun venheessä me soutakaamme pois.







Gizella Lapu...... ........... ........... ........... ........... ........... ...... 2011-03-24 09:58:29


Veikko Antero Koskenniemi: Holdfényben


Csillag-sziporkás, hold-ezüstös éj!
A boldogság ujja sziívünkhöz ér.

Bűvölten nézi önmagát a nyárfa:
színezüst mindegyik levele, ága.

Bűvölten bánatunk elalszik, el
s szívünk a drága csöndre felfigyel.

Az ég fölöttünk tenger, végtelen:
a hold-sajkába szállj be most velem.

Hallod? Az öröklét harangja kondul -
Kikötünk a zengő fényhabokon től...
(ford.: Képes Géza)

 
 
15 komment , kategória:  Veikko Antero Koskenniemi 1.  
x
  2011-03-23 17:17:17, szerda
 
  Koskenniemi, V. A.: Finlandia (Finlandia Magyar nyelven)

Finlandia (Finn)


Oi, Suomi, katso, sinun päiväs' koittaa,

Yön uhka karkoitettu on jo pois,

Ja aamun kiuru kirkkaudessa soittaa,

Kuin itse taivahan kansi sois'.

Yön vallat aamun valkeus jo voittaa,

Sun päiväs' koittaa, oi synnyinmaa.



Oi, nouse, Suomi, nosta korkealle,

Pääs' seppelöimä suurten muistojen.

Oi, nouse, Suomi, näytit maailmalle,

Sa että karkoitit orjuuden,

Ja ettet taipunut sa sorron alle,

On aamus' alkanut, synnyinmaa.



Finlandia (Magyar)


Ó, Finnország, lásd, napod hajnalában,

tovatűnt az éjszaka fenyegetése,

a reggel pacsirtája dalol a ragyogásban,

s kék égig szól a dal reménye.

Az éjszaka erői eltűntek s reggeli fényünk:

a te napod hajnala, drága földünk.



Ó, emelkedj Finnország, törj a csúcsra,

megkoronáz a nagyszerű emlékezet.

Emelkedj Finnország, a világnak újra

mutasd, hogy nincs rabság mely eltemet,

nem törtek meg sose elnyomók;

így jön el a hajnal, drága földünk.

P. T.




Finlandia* (Magyar)


Ó, Suomi, látod, napod immár ébred,

az éjszaka veszedelme messze tűnt,

a pacsirta torkán felcsendül az ének,

mintha a kék mennybolt zengne felettünk,

s világosság vet a sötétségnek véget,

a napod ébred, Suomi, szülőhazánk!



Ó, kelj fel, Suomi, nyújtsd a magas égig

nagy emlékektől koszorús homlokod,

ó, kelj fel, Suomi, sorsod népek nézik,

szolgaságba gyűrtek téged a zsarnokok,

de többé nyakadat igába nem késztik.

Nyújtsd homlokod az égig, szülőhazánk!



*Strófák Sibelius Finlandia himnuszához

Kőháti Zsolt
 
 
0 komment , kategória:  Veikko Antero Koskenniemi 1.  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 14 
2019.01 2019. Február 2019.03
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 68305 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 90
  • e Hét: 1735
  • e Hónap: 17374
  • e Év: 50770
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2019 TVN.HU Kft.