Belépés
bozsanyinemanyi.blog.xfree.hu
Legyen szíved, mely sosem válik kővé, legyen kedved, mely sosem gyullad haragra, és legyen érintésed, mely sosem bántalmaz. /Charles Dickens/ Erzsébet. Erzsébet.
1951.03.10
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 14 
Ne néz vissza....
  2018-03-20 19:54:52, kedd
 
  Hátra ne nézz!

Sodoma már lobogott égve
s hátra fordult Lót felesége.
Előtte az új, boldog élet intett,
nagy tűzvészt látott hogy hátratekintett,
s mit az Úr mondott, beteljesedett:
sóbálvánnyá merevedett.

Ne néz vissza, honnan az Úr kivon,
mert meggyökerezel a félúton.

Bódás János



vvvvvvvvvv vv
 
 
0 komment , kategória:  Bódás János versei  
Vers...
  2018-03-19 15:44:07, hétfő
 
  Mennyei szőlősgazda

Apámat a szőlejében
leltem rendszerint.
Ott tett-vett a napon. Testén
gőzölgött az ing.
Négy liter bort is megivott,
amikor kapált:
"Elpárolog az estélig!
- mondta. - Meg nem árt!"

A Téesztől árendába
vette a saját
szőlejét: ihassa folyvást
megszokott borát.
Bujtott, ojtott, telepített,
gyomot égetett,
kereplővel kergette a
seregélyeket.

Ormótlan, nagy kapájával
hantokat emelt,
s nem fáradt el, verte, vágta,
míg a nap lement.
Úgy dolgozott, mint kit jó bor
s jó remény hevít,
kötözte a terhes tőkék
telő tőgyeit.

Kapájától a dacos föld
omlott, harsogott.
Hogy nehéz? egy árva szóval
nem panaszkodott.
"Hányszor kapál esztendőnként?" -
S mert jókedve volt,
pipára gyújtott, egy régi
dallal válaszolt:

"Megkapáltuk szőleinket
három ízben is,
nem sajnáltuk rá erőnket
még negyedszer is.
Vágyakozva emlegettük
a szüret nevét;
nosza koma, vigadozva
igyuk a levét!"

++

Ha amott a másvilágon
szőlő is terem,
ott is tesz-vesz, s így üdvözöl,
tudom Istenem.
Hol nincs féreg, gyom, seregély,
jégesős vihar,
nótaszó közt elkoccintgat
vén komáival.

Bódás János


 
 
0 komment , kategória:  Bódás János versei  
.........A titok
  2017-08-09 23:30:57, szerda
 
  .........A titok

Azt látjátok, hogy gondtalan vagyok
s kérditek: a szemem mitől ragyog?

Mi visz előre? Nincs rajtam teher?
Mért lebegek, mint akit szárny emel?

Gyermek, asszony, munka, kenyér, lakás,
tüzelő, orvos, cipőtalpalás,

számla és részlet. . . bűn, gond, szenvedély. . .
Hogyan bírom mindezt oly könnyedén?. . .

Mi a titkom?. . . Honnan van az erő?
. . Titkom és erőm egyedül csak Ő,

Ő, ki elvette minden terhemet,
Ő véd, vigasztal, táplál és szeret.

Könnyű menni, ha köves is az út,
vére a kőre hullt s ott megaludt.

Piros szőnyeg lett lábaim alatt.
El nem botolhat, ki rajta halad.

Könnyű menni, hisz Ő lépked elől
s Előtte a lehetetlen ledől.

Könnyű menni, hisz a tövises ág
mindig csak az Ő szent arcába vág!

Könnyű menni, hisz rajta a teher
s a vétkeimért is majd Ő felel.

Könnyű menni, mert Ő utat nyitott. . .
Tudjátok most már. . . Ím ez a titok!

Bódás János


 
 
0 komment , kategória:  Bódás János versei  
Húsvéti hit
  2017-04-18 22:17:23, kedd
 
 


Húsvéti hit

Bármit beszéltek, hitetlen Tamások,
a húsvéti hit győzelmes marad.
- Az Úr feltámadt - vallja millió szív,
s nem roskad össze semmi súly alatt.

Én sem hajlok a hitető beszédre,
nagyképű bölcseknek nem hódolok,
de, - tördelvén a titkok néma zárát, -
csak azt hiszem, mit megtapasztalok,

De mit nem érzek vak, süket kezemmel,
s hová nem ér el káprázó szemem,
Lelkemmel látom azt, melynek ha szárnyal,
nem ér nyomába gyarló értelem.

Én hallom, mit súg virág a virágnak,
bár hangjának fülemben nincs nyoma,
értem a tavasz illatos beszédét,
s érzem Istent, bár nem láttam soha.

S bár győzött a bűn, mikor a Keresztről
lelket mosva hullt alá a vér,
mégis hiszem a Krisztus diadalmát,
s tudom, hogy feltámadt, mert bennem él!

Ő áll mellettem könnyben és mosolyban,
amíg az élet rögeit töröm,
s nyugodtan küzdök, mert tudom, hogy vár majd
egy új élet, s benn mennyei öröm.

E hit vigasztal minden megtiportat,
özvegyet, árvát, sír felé menőt...

Bódás János
 
 
0 komment , kategória:  Bódás János versei  
A mennybe ment Jézushoz
  2017-04-18 12:17:43, kedd
 
  A MENNYBE MENT JÉZUSHOZ

Uram, ha most onnan lenézel,
lásd: a lét most sincs tele mézzel,
hogy rengeteg bűn, kapzsiság van
e szüléstől nyögő világban.
Még nem mérték az igaz ember,
az az "igaz," kinél a fegyver,
az akar "jót," aki hatalmas,
a szegény, gyenge neve: hallgass!
... BÉKE?!... Öt kontinens rivalja
s a kapzsi ember meg se hallja,
sőt, a nevedben ölni készül,
s Te is, nem úr vagy már, de vádlott:
-- így váltottad meg a világot?

Engem nem tántorít el Tőled,
ha nem mindig látom erődet,
de száz ok, érv, kínos eset
szól napról napra ellened
s a gyenge hit megtántorul,
ha nem látja: Te vagy az Úr!

Uram, nem magamért esengek,
de százmillió ember szenved,
tetű, éhség, rabszolga-járom
gyötri őket. Ezeket szánom.
Mocsok, sötét odúk penésze
s börtönfenék... Ez sokak része.
Csontváz-anyák korcsokat szülnek
s mind átkozódva, sírva tűrnek,
szívük már robbanásig megtelt
atom-erejű gyűlölettel...

A szenvedők nevében kérlek,
add, hogy legyen élet az élet,
ne köss békét herék hadával:
a munkát övezd glóriával.
Nem kívánjuk, hogy Tündérország
legyen a Föld... Hadd hulljon orcánk
harmata - de legyen az ember
ember, nemes, szép küzdelemben.

Tedd ujjongóbbá dalainkat,
ritkítsd meg sűrű sóhajunkat
s adj jó békét - ne majd a mennyben,
de a Földön is!... Ámen, ámen.

Bódás János


 
 
0 komment , kategória:  Bódás János versei  
Nincs rá szó...
  2016-11-08 22:51:37, kedd
 
  Az embernek nincs rá szava:
milyen a szegfű illata...
És a rózsáé?... Nyelvünk szegény.
Mondd el, milyen a szín, a fény
a vaknak... Meg nem értheti,
soha el nem képzelheti.
Csak aki érzett illatot,
aki látott már színt, napot,
az érzékeli és hiszi már,
hogy van illat, szín, napsugár.
Hát Istent, ki nem látható?
Érzékkel fel nem fogható?
És hogy mi a lélek, mi az ég?
Szó, szín, zene, kő nem elég!
Beszélhet száz tudós neked,
nem hiszed, míg nem ízleled,
míg Lelkét nem tölti beléd
és fel nem izzítja az Igét,
míg meg nem szólal benned Ő
s be nem tölt Mennyből jött erő.
De ha megszólít: - "Te szegény,
Fiamat érted adtam Én!"
...Hogy van és szeret - tudod, hiszed!
És a Kígyó akárhogy sziszeg,
e hit átvisz tűzön-vízen,
és ettől nem foszt meg többé semmi sem!

Bódás János

vvvvvvvvvv vv
 
 
0 komment , kategória:  Bódás János versei  
Útjelző tábla
  2016-06-19 18:26:54, vasárnap
 
  Vigyáz a falvak szélén s ott áll
a szétfutó keresztutaknál.
Vigyáz, mindig útfélen állva
s irányt mutat mellén a tábla.

Lábára indák tekerőznek,
a barmok hozzá dörgölőznek,
vállára galamb, varjú száll,
az útról ráfreccsen a sár,
nap vakítja és veri zápor,
megrepedez a tél fagyától,
kölykek vágnak belé sebet,
beszennyezik kósza ebek,
de jó- s balsorsban egyaránt
áll és mutatja az irányt.

Mellette bölcsek és bolondok
cipelnek álmot, vágyat, gondot,
jönnek és mennek ifjak, vének,
nászmenetek és temetések,
ő áll és tűr s nem válogat,
mindenkinek utat mutat.

Útjelző tábla lettem én is
ott, hol az út Isten felé visz.
Embersorsok útfelén állva
mutatok mindig egy irányba:
Krisztus felé. Nap szúr, ver zápor,
didergek a közöny fagyától,
bűn indák reám tekerőznek,
rút vágyak hozzám dörgölőznek,
vállamra kétség-varjú száll
s fülembe azt kiáltja: kár!

Az élet sara rám frecseg,
megsebeznek gonosz kezek,
de jó s balsorsomban egyaránt
állok, s mutatom az irányt,
akik mellettem elhaladnak,
a fáradt tékozlófiaknak.

Mellemről Isten lángírása
beragyog ködbe, éjszakába
s szinte kiáltja: emberek
mindnyájan erre menjetek,
a Krisztus jár előttetek,
nála lesz békességetek,
csak a nyomába lépjetek
szárnnyá válik keresztetek!
Hát bízzatok és higgyetek,
s szeressetek, szeressetek!

Bódás János



Forrás: Internet
 
 
0 komment , kategória:  Bódás János versei  
Valahol ki van jelölve helyed...
  2016-03-30 23:52:25, szerda
 
 





vvvvvvvvvvv
 
 
0 komment , kategória:  Bódás János versei  
Valamit nem értek
  2016-02-14 13:10:51, vasárnap
 
  Régóta ismerlek már Istenem,
S egyre halkulnak bennem a "miért"-ek.
De homályos elmém bárhogy derül is,
valamit most sem értek.

Tudom, szereted minden művedet,
mert minden műved nagyszerű, remek.
Szereted a virágot, hisz színében
a mennynek színei tündökölnek.

Szereted a csillagot: tiszta, fényes.
A követ is: ház lesz, véd, menhelyet, ád;
a harmatot, a forrást: makulátlan,
s mert szótlanul terem, a füvet, s a fát.

Az állatot, mert törvényed szerint él,
s mint az ember, testvérbe nem harap;
a szitakötöt, fecskét sast, galambot,
méhet és minden zümmögő bogarat,

Mik a szivárvány száz színét ragyogják,
s himporuk, pelyhük, tolluk lágy, puha;
szereted a gyermeket, mert arcán
az ártatlanság égi mosolya.

Szép minden műved, hát hogyne szeretnéd,
Gyönyörködsz benne, mind, mind értem ezt!
De engem, aki szégyenedre válok,
ezt nem értem, hogy engem miért szeretsz?!

Bódás János


 
 
0 komment , kategória:  Bódás János versei  
Tallóztam...
  2015-12-19 17:57:46, szombat
 
  Megvakult ember vallomása

Isten veletek színek, fények.
Én már csak a lelkemmel nézek.
Nem zavarnak árnyak, ködök.
Minden leegyszerűsödött.

Már nem a látszat a valóság:
illatból ismerem a rózsát
s tettből az embert. A hangján keresztül
érzem meg, ha a lelke felém rezdül.

Most lett enyém és igazán most látom,
ki az anyám, a kedvesem, barátom,
s most látom- hogy rám nem ragyog a nap-:
az emberek álarcot hordanak,
a földet a hazugság festette be,
s hogy nem látom, már nem vesztek vele,
hisz amit eltakar rongy, pompa, szín,
megérzi szívem s érzik ujjaim.

S ami sötét volt eddig és hamis,
most ismerem meg önmagamban is,
de mind tisztábban látom önnön képem,
milyennek Isten álmodott meg régen
s míg egyre mélyebben befele nézek,
bennem látom a zengő mindenséget.

Nap, hold, csillagok nekem már kihunytak,
magasság, mélység sötétbe borultak,
semmivé törpült a közel s a távol,
csak azt látom már ebből a világból,
ami örök!. . . Nem látok semmit itt lent,
de látom, látom, látom már az Istent,
s most már tudom, így a vakság sem átok,
mert hunyt szemmel szebben s tisztábban látok.

Bódás János
v vvvvvvv



Nem akadt hely
(Lukács 2:7)

Nép a nép hátán nyüzsög Betlehemben,
s hogy jött, Akit évezredek óta vártak,
- mily szégyen ez - a vaksággal vert ember
nem adott helyet az Isten Fiának!

Ím, legelőször barmok szeme tágul
ámulattal az égi Jövevényre,
s egy vén istálló korhadt jászolábul
elégült meg milliók lelki éhe.

Nem volt hely! S ma sincs! Lelkünk tele van,
száz indulat zsibongó népe lakja,
s Krisztus bolyong, az Isten hontalan!

...Feléd vezet ma szent Karácsony napja,
s szennyes szívem szállásnak felajánlom:
fogadd el, Jézus, s légy Uram, Királyom!

Bódás János


 
 
0 komment , kategória:  Bódás János versei  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 14 
2018.11 2018. December 2019.01
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
31 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 1280 db bejegyzés
Összes: 14123 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 250
  • e Hét: 4271
  • e Hónap: 11408
  • e Év: 859910
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.