Belépés
nagyuska.blog.xfree.hu
"Idegen nyelveket tudni szép, a hazait pedig lehetségig mívelni kötelesség. "- Kölcsey Ferenc Parainessis Kölcsey Kálmánhoz Juhászné Szunyogh Mária Marika
1947.09.09
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 8 
x
  2013-09-24 18:25:31, kedd
 
  Jacob, Max: Nocturne (Nocturne in Hungarian)

Nocturne (French)


Sifflet humide des crapauds

bruit des barques la nuit, des rames...

bruit d'un serpent dans les roseaux,

d'un rire étouffé par les mains,

bruit d'un corps lourd qui tombe à l'eau

bruit des pas discrets de la foule,

sous les arbres un bruit de sanglots,

le bruit au loin des saltimbanques.






Nocturne (Hungarian)


Békák ummogó kardala

sötét folyón kotyogó bárka

nád torsán kígyó tekereg

nevetés csattan csönd utána

nehéz test vízbe zuhanó

lábak surlódó csoszogása

fák alatt fojtott zokogás

kötéltáncosok messzi lárma

Kormos István

 
 
0 komment , kategória:  Max Jacob 1.  
x
  2013-09-24 15:54:53, kedd
 
  Jacob, Max: Rue Ravignan (La rue Ravignan in Hungarian)

La rue Ravignan (French)


"On ne se baigne pas deux fois dans le même fleuve",

disait le philosophe Héraclite.

Pourtant, ce sont toujours les mêmes qui remontent !

Aux mêmes heures, ils passent gais ou tristes.

Vous tous, passants de la rue Ravignan,

je vous ai donné les noms des défunts de l´Histoire !

Voici Agamemnon ! voici Mme Hanska ! Ulysse est un laitier !

Patrocle est au bas de la rue

qu´un Pharaon est près de moi.

Castor et Pollux sont les dames du cinquième.

Mais toi, vieux chiffonnier, toi qui, au féerique matin

viens enlever les débris encore vivants

quand j´éteins ma bonne grosse lampe,

toi que je ne connais pas, mystérieux et pauvre

chiffonnier, toi, chiffonnier, je t´ai nommé

d´un nom célèbre et noble,

je t´ai nommé

Dostoïevsky.





Rue Ravignan (Hungarian)


,,Az ember sose fürdik kétszer ugyanabban a folyóban", mondta

a bölcs Hérakleitosz. Errefelé viszont mindig ugyanazok az

emberek járnak. Ugyanabban az órában, szomorúan vagy vidáman.

Ravignan utcai járókelők, mindnyájatoknak egy-egy nevet

adtam, a történelem halottaiét! Íme, itt megy Agamemnón!

amott pedig madame Hanska! Ulyxes, a tejkihordó! Patroklosz

ott van az utca végén, mellettem meg egy Fáraó! Castor és

Pollux két hölgy ott fenn az ötödik emeleten. De néked, öreg

rongyszedő, néked, aki e tündéri reggel összeszeded járásközben

a még eleven hulladékot, mikor én épp kioltom az én kövér

lámpámat, néked, akit nem ismerek, szegény, titokzatos rongyszedő,

néked, a jámbor rongyszedőnek, híres

és nemes nevet adtam,

úgy hívlak, hogy

Dosztojevszkij.

Gyergyai Albert

 
 
0 komment , kategória:  Max Jacob 1.  
x
  2013-06-17 06:08:07, hétfő
 
  Fordította - Végh György

MAX JACOB
RÉGI-RÉGI FALISZŐNYEG
Két vad lovag verseng egy asszonyért itt,
Lovuk szemében néma borzalom.
A tűző napban kardjuk éle fénylik
És pajzsuk tündököl a bokrokon.
Az asszony megszökik egy remetéhez,
Kinek kutyája foglyul ejti épp -
A szent öreg még sok-sok szenvedélyes
Szerelmet jósol, megnézvén kezét.
Egy szárnyasló jelent meg, ím az égen -
Hátán breton nemes: a vőlegény,
Egy kalifa küldte a holdba régen
Az Ész füvéért - ott van tenyerén.
Egy ősz úr lakik fenn a kis toronyban:
Vára körül pompás acélfalak -
Az ősz nagyúr senkihez nem goromba
S az udvarhölgyek csellón játszanak.
Szent Péter és János nincs nyugalomban,
Ezt nézik - s ezt az angyalok hada -
Marseillei székhelyén, hol a pokol van,
Virraszt az ördög s hét tanácsosa.

KIS ÉJI ZENE
Békák brekegnek egyre rekedtebben,
Bárkák suhannak, tolat egy szerelvény...
Kígyó setteng a rózsafák közt,
Gyöngyöző kacagás, mit elfojt egy tenyér,
Egy lomha test a vízbe puffan,
A lápon óvatos, halk, tompa léptek,
Valaki zokog a fák sűrűjében,
Bohócok dobolnak bukfencezve az égen.

ÜVEGHÁZ
A kút káváján
Egy kéz pihen s a kék napórán
Száll-száll az idő, az élet.
A kézen gyűrű, puszpáng, fa-márvány.
Hány óra? nem tudom, de félek.
Léptek suhannak a délszaki növények alatt,
A kikötőbe befut egy hadihajó;
A királylány jött meg a klinikáról...
Sápadtan fecseg a szökőkút. Reáhull
Az árnyék keszkenője. A lombok közt suhogások,
Juhnyájak jönnek, azok suhognak,
Jönnek ki lassan a királyi várból.
A kút káváján
Már nem magányos a kéz,
A fűzfa árnya reszket a vitorlás szárnyán a kikötőben.

AZ ALVILÁG TORNYA
A torony neve: Ragály, szélén lángok lebegnek,
Otromba bűzt füstöl az embereknek.
Nagyobb minden toronynál, nagy s kevély,
A földből föl az égbe ér.
Az óriás kutya, az óriás kutya van itt avégett,
Hogy őrizze a Semmiséget -
Ez a Ragály-nővérek otthona:
Az egyik a Viszály királyné asszonya,
A másik meg a halak özvegye.
A sárga hölgy, kin fekete selyemruha,
Nem fekszik le se reggel, se este, soha.
A sárga hölgy meg a piros ruhában:
Mindenkivel eltársalog vidáman,
Hogy mit mondanak a ház neszei?
Mire a vihar ezt mondja neki:
“Zárják be már, elég a szél!"
- Hé, zörgő szélkakaskám, mondsza nékem,
Mi újság van ott lent vidéken?
“Ha a vulkánon nincs rajta a fedél,
A földi teknősbéka tüsszenteni fog
S Minerva zöld szeme szüntelen hunyorog."
- Az aranysas, az ezüstsas ma épp
Felemelték az idők függönyét.
A serleget feldöntötte Achilles.
Valódi por, a leveshez nem illesz,
Meglátod a meztelen gyermeket a galagonya mellett
S az aranybika csikaját, amint misére mennek.
Az óriás kutya, az óriás kutya
Fújja az óceán hullámait nappal és éjszaka.

SZÉTHULL A VÉN VILÁG
A múlt hajóiról a parttalan vizekben
Búsongom kedvesem; elvitték a szelek -
A nyájak sincsenek, éj van, hol rég kerengtem,
Idők lámpása most szemem az éj felett.
Ígéret földjei, csodás sziget hazámban!
Nagyúri vad gyönyör, elomló nyugalom!
Bimbózó életem csikóiból ma hány van?
Riadt paták, szívek verését hallgatom.
Csak szőttem, szőttem én lágy szóból, kósza szélből
Miket fenn tart a bűn: nagy szürke fátylakat -
Az Akropoliszt befedve az égbe ér föl -
S a föld felé zuhan egy tollforgós sisak.
A földre már nagyon vágysz? Vagy vár egy királyság?
Tudnál cserélni bőrt talán és színt, hazát?
Még láttam hajdanán két tündér játszi táncát,
S vas-csókjuktól beforrt szívem s az ifjuság.
Szomorú puha szél, a földön ismeretlen,
Száguldott ránk, de nem a négy égtájon át -
A vereség napja csillog a tengerekben,
Készítsünk új bárkát, széthull a vén világ.
1938

 
 
0 komment , kategória:  Max Jacob 1.  
x
  2012-01-12 09:52:30, csütörtök
 
  Gizella Lapu...... ........... ........... ........... ........... ........... ...... 2011-03-20 07:28:52

Max Jacob
SZÉTHULL A VÉN VILÁG

A múlt hajóiról a parttalan vizekben
Búsongom kedvesem; elvitték a szelek -
A nyájak sincsenek, éj van, hol rég kerengtem,
Idők lámpása most szemem az éj felett.

Ígéret földjei, csodás sziget hazámban!
Nagyúri vad gyönyör, elomló nyugalom!
Bimbózó életem csikóiból ma hány van?
Riadt paták, szívek verését hallgatom.

Csak szőttem, szőttem én lágy szóból, kósza szélből
Miket fenn tart a bűn: nagy szürke fátylakat -
Az Akropoliszt befedve az égbe ér föl -
S a föld felé zuhan egy tollforgós sisak.

A földre már nagyon vágysz? Vagy vár egy királyság?
Tudnál cserélni bőrt talán és színt, hazát?
Még láttam hajdanán két tündér játszi táncát,
S vas-csókjuktól beforrt szívem s az ifjuság.

Szomorú puha szél, a földön ismeretlen,
Száguldott ránk, de nem a négy égtájon át -
A vereség napja csillog a tengerekben,
Készítsünk új bárkát, széthull a vén világ.

1938

 
 
0 komment , kategória:  Max Jacob 1.  
x
  2011-11-08 11:45:56, kedd
 
  Gizella Lapu...... ........... ........... ........... ........... ........... ...... 2011-03-20 07:28:52

Max Jacob
AZ ALVILÁG TORNYA

A torony neve: Ragály, szélén lángok lebegnek,
Otromba bűzt füstöl az embereknek.
Nagyobb minden toronynál, nagy s kevély,
A földből föl az égbe ér.
Az óriás kutya, az óriás kutya van itt avégett,
Hogy őrizze a Semmiséget -
Ez a Ragály-nővérek otthona:
Az egyik a Viszály királyné asszonya,
A másik meg a halak özvegye.
A sárga hölgy, kin fekete selyemruha,
Nem fekszik le se reggel, se este, soha.
A sárga hölgy meg a piros ruhában:
Mindenkivel eltársalog vidáman,
Hogy mit mondanak a ház neszei?
Mire a vihar ezt mondja neki:
"Zárják be már, elég a szél!"
- Hé, zörgő szélkakaskám, mondsza nékem,
Mi újság van ott lent vidéken?
"Ha a vulkánon nincs rajta a fedél,
A földi teknősbéka tüsszenteni fog
S Minerva zöld szeme szüntelen hunyorog."
- Az aranysas, az ezüstsas ma épp
Felemelték az idők függönyét.
A serleget feldöntötte Achilles.
Valódi por, a leveshez nem illesz,
Meglátod a meztelen gyermeket a galagonya mellett
S az aranybika csikaját, amint misére mennek.
Az óriás kutya, az óriás kutya
Fújja az óceán hullámait nappal és éjszaka.


 
 
0 komment , kategória:  Max Jacob 1.  
x
  2011-03-23 17:25:41, szerda
 
  Gizella Lapu...... ........... ........... ........... ........... ........... ...... 2011-03-20 07:28:52

Max Jacob
MAX JACOB

RÉGI-RÉGI FALISZŐNYEG

Két vad lovag verseng egy asszonyért itt,
Lovuk szemében néma borzalom.
A tűző napban kardjuk éle fénylik
És pajzsuk tündököl a bokrokon.

Az asszony megszökik egy remetéhez,
Kinek kutyája foglyul ejti épp -
A szent öreg még sok-sok szenvedélyes
Szerelmet jósol, megnézvén kezét.

Egy szárnyasló jelent meg, ím az égen -
Hátán breton nemes: a vőlegény,
Egy kalifa küldte a holdba régen
Az Ész füvéért - ott van tenyerén.

Egy ősz úr lakik fenn a kis toronyban:
Vára körül pompás acélfalak -
Az ősz nagyúr senkihez nem goromba
S az udvarhölgyek csellón játszanak.

Szent Péter és János nincs nyugalomban,
Ezt nézik - s ezt az angyalok hada -
Marseillei székhelyén, hol a pokol van,
Virraszt az ördög s hét tanácsosa.


 
 
0 komment , kategória:  Max Jacob 1.  
x
  2010-02-15 17:27:52, hétfő
 
  Gizella Lapu...... ........... ........... ........... ........... ........... ...... 2011-03-20 07:28:52

Max Jacob
KIS ÉJI ZENE

Békák brekegnek egyre rekedtebben,
Bárkák suhannak, tolat egy szerelvény...
Kígyó setteng a rózsafák közt,
Gyöngyöző kacagás, mit elfojt egy tenyér,
Egy lomha test a vízbe puffan,
A lápon óvatos, halk, tompa léptek,
Valaki zokog a fák sűrűjében,
Bohócok dobolnak bukfencezve az égen.








 
 
0 komment , kategória:  Max Jacob 1.  
x
  2010-02-07 13:53:36, vasárnap
 
  Gizella Lapu...... ........... ........... ........... ........... ........... ...... 2011-03-20 07:28:52

Max Jacob
ÜVEGHÁZ

A kút káváján
Egy kéz pihen s a kék napórán
Száll-száll az idő, az élet.
A kézen gyűrű, puszpáng, fa-márvány.
Hány óra? nem tudom, de félek.
Léptek suhannak a délszaki növények alatt,
A kikötőbe befut egy hadihajó;
A királylány jött meg a klinikáról...
Sápadtan fecseg a szökőkút. Reáhull
Az árnyék keszkenője. A lombok közt suhogások,
Juhnyájak jönnek, azok suhognak,
Jönnek ki lassan a királyi várból.
A kút káváján
Már nem magányos a kéz,
A fűzfa árnya reszket a vitorlás szárnyán a kikötőben.




 
 
0 komment , kategória:  Max Jacob 1.  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 8 
2019.01 2019. Február 2019.03
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 68305 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 578
  • e Hét: 8116
  • e Hónap: 23755
  • e Év: 57151
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2019 TVN.HU Kft.