Belépés
nagyuska.blog.xfree.hu
"Idegen nyelveket tudni szép, a hazait pedig lehetségig mívelni kötelesség. "- Kölcsey Ferenc Parainessis Kölcsey Kálmánhoz Juhászné Szunyogh Mária Marika
1947.09.09
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 16 
x
  2013-10-02 13:40:52, szerda
 
  Stevens, Wallace: A rend eszméje Key Westnél (The Idea of Order at Key West Magyar nyelven)

The Idea of Order at Key West (Angol)


She sang beyond the genius of the sea.

The water never formed to mind or voice,

Like a body wholly body, fluttering

Its empty sleeves; and yet its mimic motion

Made constant cry, caused constantly a cry,

That was not ours although we understood,

Inhuman, of the veritable ocean.



The sea was not a mask. No more was she.

The song and water were not medleyed sound

Even if what she sang was what she heard,

Since what she sang was uttered word by word.

It may be that in all her phrases stirred

The grinding water and the gasping wind;

But it was she and not the sea we heard.



For she was the maker of the song she sang.

The ever-hooded, tragic-gestured sea

Was merely a place by which she walked to sing.

Whose spirit is this? we said, because we knew

It was the spirit that we sought and knew

That we should ask this often as she sang.



If it was only the dark voice of the sea

That rose, or even colored by many waves;

If it was only the outer voice of sky

And cloud, of the sunken coral water-walled,

However clear, it would have been deep air,

The heaving speech of air, a summer sound

Repeated in a summer without end

And sound alone. But it was more than that,

More even than her voice, and ours, among

The meaningless plungings of water and the wind,

Theatrical distances, bronze shadows heaped

On high horizons, mountainous atmospheres

Of sky and sea.



It was her voice that made

The sky acutest at its vanishing.

She measured to the hour its solitude.

She was the single artificer of the world

In which she sang. And when she sang, the sea,

Whatever self it had, became the self

That was her song, for she was the maker. Then we,

As we beheld her striding there alone,

Knew that there never was a world for her

Except the one she sang and, singing, made.



Ramon Fernandez, tell me, if you know,

Why, when the singing ended and we turned

Toward the town, tell why the glassy lights,

The lights in the fishing boats at anchor there,

As the night descended, tilting in the air,

Mastered the night and portioned out the sea,

Fixing emblazoned zones and fiery poles,

Arranging, deepening, enchanting night.



Oh! Blessed rage for order, pale Ramon,

The maker's rage to order words of the sea,

Words of the fragrant portals, dimly-starred,

And of ourselves and of our origins,

In ghostlier demarcations, keener sounds.


...... .........Link -




A rend eszméje Key Westnél (Magyar)


A lány a tenger szellemét túldalolta.

Elmévé vagy hanggá a víz sosem vált,

Test volt, mely csak test, verdestek üres

Ruhaujjai; ám e pantomim

Mégis kiáltozott, mégis kiáltás

Volt egyre, nem miénk, bár érthető volt

Nem emberé, a teljes óceáné.



A tenger nem maszk volt. A lány se volt az.

Dal és víz nem volt egyveleg, habár

A lány azt énekelte, amit hallott,

De megformálta, szóról szóra, tisztán.

Lehet, a dalban végig ott kavargott

Az őrlő tengerzaj, a szétzihálás,

Ám mi őt hallottuk, nem a vizet.



Mert a dalt a lány alkotta. A tenger,

A mindig titkos, tragikus futású

Víz csak színhely volt: ott ment s énekelt.

Kinek a szelleme, kérdeztük, ez? Mert

Tudtuk, a szellemet keressük, és ezt

Elkérdezzük még párszor, míg a dal szól.



Ha csak a hullámverés-lüktetésű,

Színjátszó tenger sötét hangja ez, ha

Csak az ég külsőbb hangja, fellegé,

Víz-borította korallszirteké, úgy

Bármi tiszta, az ének csak a lég

Lüktető, mély szava lett volna, nyári

Hang, végtelen ismétlődés a nyárban,

Csak hang. De több volt annál, s több a lány

Hangjánál, a mienknél is, a szél, a

Víz, a tér színpadán, megannyi puszta

Elem lüktetésében, horizontok,

Szférikus hegyek bronz-árnyai közt,

Tenger s ég közt.



Ahogy eltűnt az ég,

A lány hangjától lett kontúrosabb.

E hangtól lett az óra oly magányos.

A világot, amelyben énekelt, e

Lány teremtette. Dalolt, és a tenger,

Bármi volt is énje, az ének énje

Lett, mert a lány alkotta. Tudtuk, egyre

Nézvén, ahogy halad magányosan, hogy

Neki még sosem létezett világ, csak

Ezt ismeri, melyet dallal teremt meg.



Ramon Fernandez, mondd meg, ha tudod, miért,

Hogy a dal elnémultán, visszatérve

A városba, mért láttuk: tündökölnek

A halászbárkák fényei, az éjben

Horgonyaikon imbolyogva mintha

A tér urai lennének, a tengert

Lángsávokra osztanák, oszlopokként,

Melyek sosem volt, mély rendet jelölnek.



Ó, ez a rend szép szenvedélye, sápadt

Ramon, az alkotóé: hogy a tenger

Szava, illatos fényű kapuké, a

Miénk s eredetünké szellemibb

Határig jusson, bátrabb hangokig.

Tandori Dezső


...... .........Link -


 
 
0 komment , kategória:  Wallace Stevens 1.  
x
  2013-10-02 13:39:21, szerda
 
  Stevens, Wallace: A hó embere (The Snow Man Magyar nyelven)

The Snow Man (Angol)


One must have a mind of winter

To regard the frost and the boughs

Of the pine-trees crusted with snow;



And have been cold a long time

To behold the junipers shagged with ice,

The spruces rough in the distant glitter



Of the January sun; and not to think

Of any misery in the sound of the wind,

In the sound of a few leaves,



Which is the sound of the land

Full of the same wind

That is blowing in the same bare place



For the listener, who listens in the snow,

And, nothing himself, beholds

Nothing that is not there and the nothing that is.




A hó embere (Magyar)


Csak a télies lélek

Nézheti jól a fagyot,

A hókérges tűleveleket;



A szív régi hidege kell

A jégbe borult borókákhoz,

A messzi januári napban



Durván szikrázó szálfenyőkhöz;

Hogy ne törődjünk a szél jajával,

A ritkás levélzet zörgésével,



A sírással, mely a földé,

Ahol ugyanez a szél tombol,

És ugyanez fúj ugyanott,



A kopár helyen, a hóba fülelő

Fülébe, aki maga: semmi, nem lát

Semmit, ami nincs ott, látja, mi ott van,

a semmit.

Tandori Dezső
 
 
0 komment , kategória:  Wallace Stevens 1.  
x
  2013-10-02 13:38:01, szerda
 
  Stevens, Wallace: Égövünk költeményei (The Poems of Our Climate Magyar nyelven)

The Poems of Our Climate (Angol)


I

Clear water in a brilliant bowl,

Pink and white carnations. The light

In the room more like a snowy air,

Reflecting snow. A newly-fallen snow

At the end of winter when afternoons return.

Pink and white carnations - one desires

So much more than that. The day itself

Is simplified: a bowl of white,

Cold, a cold porcelain, low and round,

With nothing more than the carnations there.



II

Say even that this complete simplicity

Stripped one of all one's torments, concealed

The evilly compounded, vital I

And made it fresh in a world of white,

A world of clear water, brilliant-edged,

Still one would want more, one would need more,

More than a world of white and snowy scents.



III

There would still remain the never-resting mind,

So that one would want to escape, come back

To what had been so long composed.

The imperfect is our paradise.

Note that, in this bitterness, delight,

Since the imperfect is so hot in us,

Lies in flawed words and stubborn sounds.






Égövünk költeményei (Magyar)


I

Tündöklő tálban tiszta víz,

Rózsaszín és fehér szegfűk. A fény

A szobában inkább: havas levegő,

Havat tükröz. Frissen hullt hó a tél

Végén, mikor már délután is van újra.

Rózsaszín és fehér szegfűk - mennyivel

Többre vágyunk. Maga a nappal

Leegyszerűsített: egy tál fehérség.

Hideg, lapos, kerek jégporcelán,

S nincs benne más, csupán ezek a szegfűk.



II

Mondd bár, hogy e teljes egyszerűség

Fölment minden kín alól, rejti a

Gonosz elegyű, nyughatatlan ént,

S fehér világgal frissít fel,

Tündöklő tálú tiszta-víz-világgal,

Akkor is: az ember többet akarna,

Több kellene fehér hóillatoknál.



III

Marad, persze, a készenlét: az elme;

Szöknénk folyton, vissza oda, ami

Oly rég formálódik. Mert édenünk:

Mindig a befejezetlen. Jegyezd meg,

Keservek közt, gyönyörünk: hogy ilyen

Forró bennünk a befejezetlen, ott van

Lázas szavunkban, konok hangjainkban.

Tandori Dezső
 
 
0 komment , kategória:  Wallace Stevens 1.  
x
  2013-10-02 13:25:51, szerda
 
  Stevens, Wallace: A dolgok egyszerű értelme (The Plain Sense of Things Magyar nyelven)

The Plain Sense of Things (Angol)


After the leaves have fallen, we return

To a plain sense of things. It is as if

We had come to an end of the imagination,

Inanimate in an inert savior.



It is difficult even to choose the adjective

For this blank cold, this sadness without cause.

The great structure has become a minor house.

No turban walks across the lessened floors.



The greenhouse never so badly needed paint.

The chimney is fifty years old and slants to one side.

A fantastic effort has failed, a repetition

In a repetitiousness of men and flies.



Yet the absence of the imagination had

Itself to be imagined. The great pond,

The plain sense of it, without reflections, leaves,

Mud, water like dirty glass, expressing silence



Of a sort, silence of a rat come out to see,

The great pond and its waste of the lilies, all this

Had to be imagined as an inevitable knowledge,

Required, as necessity requires.





A dolgok egyszerű értelme (Magyar)


Lehulltak a levelek, s visszatértünk

A dolgok egyszerű értelméhez. Mintha

A képzelet végállomása volna

Egy lélektelen, tohonya tudásban.



Jelzőt találni sem könnyű e puszta

Hidegre, oktalan szomoruságra.

Kis házzá zsugorodott a nagy egység.

Szűk parketten turbán nem imbolyog.



Az üvegház egyszerre oly kopottas.

A kémény ötvenéves, dől. Hihetetlen

Erőfeszítés kudarca ez, legyek

S emberek létének egyformasága.



De a képzelet hiányát azért csak

El kell képzelni. A nagy vízmedencét,

Egyszerű értelmét, mely nem tükör, csak

Levél, iszap, tört-üveg víz, és csend, egy



Patkányé, mely kiváncsian előbújt,

Ezt mind, s a tűnt vízililiomokat is

El kell képzelni, kénytelen tudást,

A szükségszerűség megrendelését.

Tandori Dezső





A dolgok egyszerű lényege (Magyar)


Miután lehulltak a levelek, visszatérünk

a dolgok egyszerű lényegéhez.

Mintha el kellene képzelnünk, hogy eljutunk

a képzelet végéhez, lelketlenül, egy tehetetlen megváltó által.



Még a megfelelő jelzők kiválasztása is nehéz.

E tompa hideg, ez az ok nélküli bánat.

A nagyszerű szerkezet szánalmas kunyhóvá alacsonyodott.

Nem jár turbán a megtépázott padló felett.



Az üvegház sosem szorult ennyire festésre.

A kémény ötvenéves, lassanként kidől helyéből.

Egy nagyszabású cél elbukott, emberek s legyek

azonos szintű létének hangsúlyozódása ez.



S mégis, magát a képzelet megszűnését kellett

elképzelni. A hatalmas tócsa,

egyszerű értelme, tükörképek nélkül, lehullt levelek,

sár, a víz, akár a koszos üveg, a kifejeződő csend.



Rejtekükből előbújó patkányok csendje ez, a hatalmas tócsa

és a vízililiomok hiábavaló halála,

s mindezt el kellett képzelni, mint elkerülhetetlen tudást,

ahogyan azt a szükségesség megköveteli.

Kántás Balázs
 
 
0 komment , kategória:  Wallace Stevens 1.  
x
  2013-09-29 20:49:41, vasárnap
 
  Stevens, Wallace: Anekdota a korsóról (Anecdote of the Jar Magyar nyelven)

Anecdote of the Jar (Angol)


I placed a jar in Tennessee,

And round it was, upon a hill.

It made the slovenly wilderness

Surround that hill.



The wilderness rose up to it,

And sprawled around, no longer wild.

The jar was round upon the ground

And tall and of a port in air.



It took dominion everywhere.

The jar was gray and bare.

It did not give of bird or bush,

Like nothing else in Tennessee.




Anekdota a korsóról (Magyar)


Egy kerek korsót kitettem

Egy dombra Tennesseeben.

A lompos vadon, mondhatom,

Körül is vette szépen.



A vadon felnőtt, kiterült

Körötte, nem volt már vad.

Korsó, kerek, a föld felett,

Magas kapu a légben.



Teret hódított mindenütt.

A szürke, csupasz korsó.

Se bokor, se madár, magában áll

Egy korsó Tennesseeben.

Tandori Dezső

 
 
0 komment , kategória:  Wallace Stevens 1.  
x
  2013-09-29 13:12:04, vasárnap
 
  Stevens, Wallace: Kiábrándulás, este tízkor (Disillusionment of Ten O'Clock Magyar nyelven)

Disillusionment of Ten O'Clock (Angol)


The houses are haunted

By white night-gowns.

None are green,

Or purple with green rings,

Or green with yellow rings,

Or yellow with blue rings.

None of them are strange,

With socks of lace

And beaded ceintures.

People are not going

To dream of baboons and periwinkles.

Only, here and there, an old sailor,

Drunk and asleep in his boots,

Catches Tigers

In red weather.



Kiábrándulás, este tízkor (Magyar)


A házakban hófehér

háló-ingek kisértenek.

Egyik se zöld,

vagy püspöklila zöld körökkel,

vagy zöld sárgás körökkel,

vagy sárga kék körökkel.

Egyik sem meglepő -

mondjuk: csipke-zoknis,

vagy gyöngy-öves.

Senkisem álmodik

páviánokkal, ehető csigákkal.

Csak itt-ott, egy-egy kivénhedt tengerész,

ki csizmában alszik, jól beszívva,

fogdos tigriseket

a rőt esőben.

Végh György



Gizella Lapu...... ........... ........... ........... ........... ........... ...... 2011-03-18 08:12:27

Kiábrándulás, este tízkor (Magyar)

A házakat hószín
Hálóköntösök kísértik.
Nem zöldek
Vagy zöld pöttyös bíborak
Vagy sárga pöttyös zöldek
Vagy kék pöttyös sárgák.
Egyik se különleges,
Csipkezoknis
Vagy gyöngyöves.
Senki sem készül páviánnal
Álmodni vagy tengeri sünnel.
Csak itt-ott egy vén tengerész
Részegen, csizmában alva
Fogdos tigriseket
A vörös avarban.



Tótfalusi István
 
 
0 komment , kategória:  Wallace Stevens 1.  
x
  2013-09-29 13:07:10, vasárnap
 
  Stevens, Wallace: A rész útja (The Course of a Particular Magyar nyelven)

The Course of a Particular (Angol)


Today the leaves cry, hanging on branches swept by wind,

Yet the nothingness of winter becomes a little less.

It is still full of icy shades and shapen snow.



The leaves cry... One holds off and merely hears the cry.

It is a busy cry, concerning someone else.

And though one says that one is part of everything,



There is a conflict, there is a resistance involved:

And being part is an exertion that declines:

One feels the life of that which gives life as it is.



The leaves cry. It is not a cry of divine attention,

Nor the smoke-drift of puffed-out heroes, nor human cry.

It is the cry of leaves that do not transcend themselves,



In the absence of fantasia, without meaning more

Than they are in the final finding of the ear, in the thing

Itself, until, at last, the cry concerns no one at all.



A rész útja (Magyar)


Sírnak ma a szélsöprő ágakon csüngő levelek,

De a téli semmi is fogyatkozik már.

Tele még mindig jégárnnyal, hóformákkal.



Levélsírás... Hallgatjuk, tartózkodóan.

Buzgó sírás, valaki mást érint. Még ha

Azt mondjuk is: mindennek része vagyunk.



Van ebben kofliktus, van ellenállás;

Résznek lenni - fogyó erőkifejtés:

Érezzük, ami éltet, s annak, ami.



Levélsírás. Nem isteni gondviselésé,

Nem elfújt hősök füstje, nem emberi hang.

Levelek hangja csak, nem bűvöli őket át



Fantázia-menedékbe, csak azt jelenti: most

Lelik meg végképp azt, ami hall, amiről szó volt,

Míg legvégül a sírás nem szól senkinek többé.

Tandori Dezső
 
 
0 komment , kategória:  Wallace Stevens 1.  
x
  2013-09-29 13:05:45, vasárnap
 
  Stevens, Wallace: Nem képzetei, a dolog valója (Not Ideas About the Thing But the Thing Itself Magyar nyelven)

Not Ideas About the Thing But the Thing Itself (Angol)


At the earliest ending of winter,

In March, a scrawny cry from outside

Seemed like a sound in his mind.



He knew that he heard it,

A bird's cry, at daylight or before,

In the early March wind.



The sun was rising at six,

No longer a battered panache above snow...

It would have been outside.



It was not from the vast ventriloquism

Of sleep's faded papier-mache...

The sun was coming from the outside.



That scrawny cry--It was

A chorister whose c preceded the choir.

It was part of the colossal sun,



Surrounded by its choral rings,

Still far away. It was like

A new knowledge of reality.



Nem képzetei, a dolog valója (Magyar)

Tél igen kora végén, márciusban
Éles kiáltás harsant odakintről,
És mintha mégis ott szólt volna, benne.

Pedig ő ezt hallotta, tudta jól,
Madár kiáltott napkelte körül
A kora márciusi szélben.

Hatkor kelt fel a nap,
Már nem hitvány tollforgó a havon...
Kintről jött, bizonyosan.

Nem az álom gyűrött papírmaséja
Volt ez, üres hasbeszélő-mutatvány...
Kintről kelt ez a nap.

Az éles kiáltás egy karnagyé volt,
Kemény kis cé-je bevezette a kórust.
Mind a kolosszális nap része volt, mely

Kórusának gyűrűivel övezve
Még oly messze járt. A valóság
Új tudása volt ez megint.



Tandori Dezső

 
 
0 komment , kategória:  Wallace Stevens 1.  
x
  2013-09-18 19:58:31, szerda
 
  Stevens, Wallace: A fagylaltok ura (The Emperor of Ice-Cream Magyar nyelven)

The Emperor of Ice-Cream (Angol)


Call the roller of big cigars,

The muscular one, and bid him whip

In kitchen cups concupiscent curds.

Let the wenches dawdle in such dress

As they are used to wear, and let the boys

Bring flowers in last month's newspapers.

Let be be finale of seem.

The only emperor is the emperor of ice-cream.



Take from the dresser of deal,

Lacking the three glass knobs, that sheet

On which she embroidered fantails once

And spread it so as to cover her face.

If her horny feet protrude, they come

To show how cold she is, and dumb.

Let the lamp affix its beam.

The only emperor is the emperor of ice-cream.





A fagylaltok ura (Magyar)


Szólítsd a szivaros szivart,

Izompacsirta, kavarjon a konyhán

Köcsögökben kéjes aludttejet.

A lányok flangáljanak megszokott

Kis göncükben, hozass a fiúkkal

Virágot múlt havi újságlepedőkben.

A látszat legyen a lét kapuja.

Az egy igaz úr a fagylaltok ura.



Szedd elő a fenyőfasublód

Üvegfogantyúja-vesztett fiókjából

A takarót, melyre galambfarkakat hímzett

Egykor a nő, takard el véle arcát.

Ha bütykös lába kilóg, mutatja ez,

Milyen hideg ő, és néma lesz.

Fixírozza a lámpa sugara.

Az egy igaz úr a fagylaltok ura.

Tandori Dezső
 
 
0 komment , kategória:  Wallace Stevens 1.  
x
  2011-12-13 21:41:00, kedd
 
  Stevens, Wallace: A ház csendes volt, a világ nyugodt (The House Was Quiet And The World Was Calm Magyar nyelven)

The House Was Quiet And The World Was Calm (Angol)


The house was quiet and the world was calm.

The reader became the book; and summer night



Was like the conscious being of the book.

The house was quiet and the world was calm.



The words were spoken as if there was no book,

Except that the reader leaned above the page,



Wanted to lean, wanted much to be

The scholar to whom his book is true, to whom



The summer night is like a perfection of thought.

The house was quiet because it had to be.



The quiet was part of the meaning, part of the mind:

The access of perfection to the page.



And the world was calm. The truth in a calm world,

In which there is no other meaning, itself



Is calm, itself is summer and night, itself

Is the reader leaning late and reading there.




A ház csendes volt, a világ nyugodt (Magyar)


A ház csendes volt, a világ nyugodt.

Az olvasó átlényegült a könyvvé,



S a nyári éj a könyv tudatos lényét idézte.

A ház csendes volt, a világ nyugodt.



Szavak szóltak, mintha nem volna könyv, épp

Csak az olvasó bújná a lapokat, mert



Ezt akarná, a Tudós akarna lenni,

Akinek a könyv: valóság, akinek



A nyári éj egy tökéletes eszme.

A ház csendes volt, más nem lehetett. Ez



A csend a jelentés része volt, az elme

Része: a hibátlan közelítés a könyvhöz.



S a világ nyugodt volt. S az igazság egy

Ilyen nyugodt világban, mely nem jelent mást,



Maga a nyugalom, a nyár s az éj,

A könyv fölé hajló, kései olvasó.

Tandori Dezső

 
 
0 komment , kategória:  Wallace Stevens 1.  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 16 
2019.01 2019. Február 2019.03
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 68305 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 867
  • e Hét: 9744
  • e Hónap: 25383
  • e Év: 58779
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2019 TVN.HU Kft.