Regisztráció  Belépés
skorpiolilike.blog.xfree.hu
"A szeretet és a bizalom elválaszthatatlanok! Egyik sem létezik a másik nélkül." Pné Marika
2016.01.12
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 11 
Illyés Gyula: A próféta
  2017-02-28 11:13:12, kedd
 
  Illyés Gyula:
A próféta


Gyermekkoromban sok gúnyt nyeltem
nevem miatt; a prófétának
nem egy dolgát megsirattam én
udvarán a kis-iskolának.

Néztem is gyakran haragosan,
fürkésztem gyűlölködve hátra
a vad öregre, ki mérgesen
jár föl-alá a Bibliában.

Ott élt; neve ezredeken át
keringett míg ősömre végre
ráragadt, a kócos jobbágyra,
mint a madár a lépvesszőre.

Mi közöm hozzá? - védekeztem,
szégyenlettem a rokonságot,
a kis aggastyánt, ki dohogva
mindenütt hibát, romlást látott.

A dühös zsidót, ki zihálva
apró ökleit rázza egyre
és századok sűrű ködéből
figyel, szemeit meregetve.

Szégyenlettem, már nem szégyenlem,
vállalom furcsa örökségét,
s mint hálás unokához illik
arcára mosolyogva néznék.

Mint egykor dédapám lábánál,
hallgatnám szavát; ravaszkodva
kérdezgetnék és biztatgatnám,
hogy lelkesen csak továbbmondja.

Illés: rókáknak pusztítója,
elvadult erdők felverője
emeld csak, rezgessed csak hangod,
hogy egy vidék visszhangzzék tőle.

Dühöngj csak, ordítozz pusztító
önemésztő haragban égve,
így könnyülsz, így szállsz hirtelen majd
dühöd lángjai közt az égbe.

Igen, igy szeretnék már én is
élni, örök sugallmazásban,
örök tiltakozásban, örök
hadakozásban e világgal.

S örök világításban! éles
szavakat pergetve mint lángot,
nem is tudom mily ős elemmel
tartván titkos atyafiságot.

S úgy szeretnék már én is múlni
e világból, egy lángolásban.
Egy villanás és ne maradjon
áruló hamu se utánnam.

Nyugat 1931.

 
 
0 komment , kategória:  Versek  
Fövényi Sándor: Nagy-körúti hajnal
  2017-01-20 14:47:37, péntek
 
  Fövényi Sándor:
Nagy-körúti hajnal

az égen még mélyfekete kéreg,
parazsat taposó, első villamos
tekergő hasában szeplőfények,
és légyszaros lámpák döngicsélnek,
ébresztgetve néhány másnapos melóst.

a bérházak lopott szeneszsákok,
hurutos kapualjak, hulló korom,
ködpiercingek pár vén platánon,
s mintha dacos kurvát verne szájon
a szél, vörös csók jajdul a lombokon.

egyre több a hang, a járdán léptek,
aprócska cipőlidércek kopognak,
a kirakatokban neonférgek,
kelőnap-sárgák, éj-borzolt kékek
fáradtan ide-oda kanyarognak.

ólombogarak rágta erkélyen
száraz muskátlik zörrennek álmosan,
ablak nyílik, s a huzat keményen
végigver a műanyagedényen,
melyben a homályt gyomlálja szorgosan.

már színek, illatok tivornyáznak,
bordó-borostyán mászik egy tűzfalon,
majd a nagy-körút aszfaltnyakára
meleg sálat köpnek a sínszálak,
itt a pirost játszanak hajnal-jampecok.


 
 
0 komment , kategória:  Versek  
Fövényi Sándor: A címzett elköltözött
  2017-01-20 14:45:44, péntek
 
  Fövényi Sándor:
A címzett elköltözött

Hol lehet az Isten? Nem tudom.
Két levelem jött vissza bontatlanul tőle.
A ráckevei úton adtam fel őket:
szétlökdösve a felhőket
becsúsztattam a megnyíló résbe,
szakadó karácsonyi hóesésben
hatvannyolc rohadt telén.

Az egyikben azt írtam, hiányzol, Apa.
A másik az Úré: engedd Őt haza.
Hoztam bort a boltból,
a legfelső sorból,
lássák, óriás vagyok.
Nem kell gombfoci, se villanyvonatok,
csak Te legyél nekem,
bár gyerekruhám nem szkafanderem,
de lélegzetvisszafojtva
felvinnélek a Holdra
megmutatni a Földet,
hogy szereti a kék a zöldet,
átölelve mind a hat világot.

Mióta elmentél, már iskolába járok,
nevem belevésem a padokba.
Minden este a kocsma előtt várok,
fülelve, mikor kordul gyomra,
ám csak a volt, a soha tántorog ki ajtaján.
Ilyenkor ballagok az éj sóhaján,
mely mintha szánna.
Nem kell! Mert agyag-döngölt szobánkban
ott ülsz mellettem, borod iszod...
És én hallgatom, ahogy az üres pohár
a szádon néha felszipog.
 
 
0 komment , kategória:  Versek  
Fövényi Sándor: Hogy mondjam el
  2017-01-20 14:44:42, péntek
 
  Fövényi Sándor:
Hogy mondjam el

Hogy mondjam el,
már több vagy nekem, mint gyümölcsön a pír,
szád lágy íve boromban mámoros zamat.
Dobbanások, amitől lüktet a szív,
álmodó csend, ha torkomra forrnak a szavak.
A könyved leszek, amelyből olvasol,
sárguló lapjaimra vésett, gyűrött imád.
Befagyott tó tükrén eged, hol lángoló
szememtől megolvad minden jégszilánk.

Hogy mondjam el,
már több vagy nekem, mint tüdőmnek a levegő,
úgy láthatlak, ha felmetszem mellkasom.
Így leszel a belőle részegen ki-be lebegő
lélegzetem, ami megfagy a rideg vason.
Késő aszú-magányom vagy, érlelő derem,
szíjas szőlővenyigék lilás tüze.
Törött játékom, mert szétzúzta a félelem,
röpke életem, mely érted küzdene.

Hogy mondjam el,
már több vagy nekem, mint alkonynak az őszi est,
mikor a pillanat hideg lobbanás.
Pogány istennőm, ki őrjítő vágyat keres,
buja bűnöm, ha éhesen rám találsz.
És fekete mosolyom cserepes ajkamon,
a semmit csókoló édes gyűlölet.
Feledett ébredések hűvös hajnalokon,
halálom, ha majd leszáll az ólmos szürkület.

 
 
0 komment , kategória:  Versek  
Karsay Mária: Havas tél
  2017-01-04 20:52:17, szerda
 
 



Karsay Mária:
Havas tél

Cukorbevonatú édeni táj,
Jégragyogástól mosolygó száj.
Életet-óvó hótakaró,
Madártápláló szotyola-rakó.

Munkát adó hóhullás,
Orrot csípő fagyhullám.
Homokot szóró aggodalom,
Csúszkálni vágyó ifjú vigalom.

Itt az ideje hónak jégnek,
Lelket vidító fehérségnek,
Örömet szikrázó jégnek -
Kályhát dicsérő meghittségnek.
A tél csak hóval igaz
 
 
0 komment , kategória:  Versek  
Molnár Ibolya: Téli hasonulás
  2017-01-04 20:50:38, szerda
 
 



Molnár Ibolya:
Téli hasonulás

Mint hópelyhek szakadó sűrűjének meghitt csendje,
Védőburkának minden apró kis nesze,
Az olvadó jég fércöltésének méla felfeslése,
A kibuggyanó víz éledése,
Az évszak szívbemarkoló gyönyörűsége,
Ártatlan gyermekszív könnyedsége, melybe nem hatol be
Ritka zord tél bérceinek keménysége,
Kis csizmák gyengéd lépte,
Alászállott, s piciny réteggé mállott havat puhító érintése.

Mind úgy hat a szívre az ujjak gyengédsége, leheletnyi érzete,
Finom, csábos bőrt simító lágy észrevétlensége,
Kifejezve napok, hetek múlását,
Két érzés folyamatát s folyamatosságát,
Vágyak el nem múló sorozatát, a szerelem biztonságát,
Hálát, mert megadatott végre az Emberpár részére,
Az összetartozás meghittsége, szavak nélküli kötődése,
Ahogy összetartozik hópehely s az ő picinysége,
A Tél nagyszerűségébe tovatűnve,
E csodás földi tüneménybe.

Budapest, 2009. március 23.
 
 
0 komment , kategória:  Versek  
Szilágyi Domokos: Karácsony
  2016-12-24 20:40:12, szombat
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Versek  
Bozsó Józsefné: Szeretném, ha mindig Karácsony lenne!
  2016-12-24 20:32:48, szombat
 
 





Bozsó Józsefné:
Szeretném, ha mindig Karácsony lenne!


Újra itt van Karácsony, a szeretet ünnepe,
Ébredjen hát jóságos szeretet szívünkben!
Gyönyörű szép ünnep, most mindenki örül,
Együtt van a család a fenyőfa körül.
Ajándékozás előtt szól a "Menyből az angyal"
S a "Kiskarácsony-nagykarácsony" című dal.
Örömtől csillog a gyermekek szeme,
Szeretném, ha mindig Karácsony lenne!

Disznótoros vacsora, diós, mákos bejgli,
A finom ételeket mindenki szereti.
Milyen szép is egy ilyen bensőséges este
Szeretném, ha mindig Karácsony lenne!
Szeretném, ha nem lenne senki sem szomorú,
Ha nem lenne a Földön sehol sem háború.
Annyi elhagyott kis árva sem lenne,
Szeretném, ha mindig Karácsony lenne!

Terített asztal, hogy senki sem éhezze,
A sorsával mindenki elégedett legyen.
Legyen a családban békesség, szeretet
Adjon a jó Isten: erőt, egészséget.
A kis Jézus jászolánál bánatunk feledjük
Biztos, hogy boldogabb lesz majd az életünk.
Segítsük egymást, éljünk békességben
Szálljon az ajkukról a hálaadó ének,
Dicsőség a jó Istennek, békesség az embernek.

Ropog a hó a léptünk alatt, csillagfényes az este,
Szeretném, ha mindig Karácsony lenne!

A szívek hullámhosszán győzzön a béke,
Szeretném, ha mindig Karácsony lenne!

A verset írta: Bozsó Józsefné. 2003. 81 éves nyugdíjas
 
 
0 komment , kategória:  Versek  
Miskolczy Kálmán: Magyar Karácsony
  2016-12-18 10:09:50, vasárnap
 
  Miskolczy Kálmán:
Magyar Karácsony

Fehér Karácsony!
Tündököl az alvó házakon,
A Béke halk harmóniája
Ömlik be minden ablakon.

Csend és éjszaka!
Puhán von be mindent az ég hava,
Istenem, bár el soh'se múlna,
E csodás, szent Karácsony éjszaka!

Isteni kisded!
Mosolyod melegít ma minden szívet,
Csodálva nézzük bájlón fénylő,
Ragyogó, ég-kék szemeidet.

Hallga, csak, hallga!
Mintha most ezernyi nagy harang zúgna,
Neki zúg, cseng, bong neki zeng mind,
A szívünk ma őneki húzza!

Zúgjon is mind ma!
Lelkünkben halk hang súgja és zsongja:
Az Ô ajándéka, Néki köszönjük,
E csodás, szent Karácsony éjszaka!
 
 
0 komment , kategória:  Versek  
Czeidli István: Karácsony közeleg
  2016-12-18 10:08:09, vasárnap
 
  Czeidli István:
Karácsony közeleg

Karácsony közeleg,
illatosan édes,
és gyermeki
vágyak bújnak
az ember szívéhez.

Karácsony közeleg,
ezüstösen fényes,
és ilyenkor
minden ember
szeretetre éhes.

Karácsony közeleg,
itt lesz nemsokára,
rigó röppen
utoljára
még a fenyőágra.


Karácsony közeleg,
villognak a fények,
a boltokban
elidőznek
hosszan a szegények.

Karácsony közeleg,
itt lesz nemsokára,
szállást keres
a Reménység
csak egy éjszakára.
 
 
0 komment , kategória:  Versek  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 11 
2017.08 2017. Szeptember 2017.10
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
252627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 9 db bejegyzés
e év: 598 db bejegyzés
Összes: 52148 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 3172
  • e Hét: 8461
  • e Hónap: 60195
  • e Év: 835863
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.