Belépés
klarika47.blog.xfree.hu
Ha érted a saját lényedet, érted mindenki lényét. Kiss Tiborné
1947.10.29
Online
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 13 
A szív is meghal néha
  2020-07-29 10:06:29, szerda
 
  A szív sem bírja el a túl nagy fájdalmat,
s olyankor csendre inti a dobbanásokat,
és a nagy-nagy csendben nem hallani mást,
csak az ereken átfolyó könnyes zubogást.
A szív is meghal néhány röpke másodpercre,
mikor nehezéket ró rá a bánat, vérző cseppje,
mert az a mázsasúlyú könnyes bánatcsepp,
szilánkokra zúzza szét a nagy erős szívet.

Kun Magdolna





 
 
0 komment , kategória:  KUN MAGDOLNA 6.  
Elárvulva
  2020-07-29 10:04:34, szerda
 
  Mikor az élet szúrt tövisének éle,
egészen-egészen a szív-mélyéig ért,
s úgy éreztem elvesztettem az utolsó reményt,
nagymamám átölelt és azt mondta nekem,
a sors ilyen cudar, édes gyermekem.
De tudnod kell míg itt vagyok veled,
nem gondolhatsz arra, s nem érezheted,
hogy a világ és az ember mind ellened lett,
hisz én vagyok a szeretet mely körbeölel téged,
mikor segítségért kiált hangos szívverésed.
Tudod kell, míg van ki védelmezni képes,
a bizonytalanságban is lelsz biztos menedéket,
mert mindig lesz olyan, ki szorítja kezed,
ha eltévelygő lépted útvesztőkhöz vezet,
s ha kétségekkel telt lenne a hazafelé menet.
Ma már nincs nagymamám, nincsen támaszom,
otthonom sincs többé, hová hazafuthatom,
csak azok a kedves szavak maradtak, amik egykoron,
könnyeket szárítottak gyermekarcomon.

Kun Magdolna





 
 
0 komment , kategória:  KUN MAGDOLNA 6.  
Szemem tiszta fénye
  2020-07-29 09:58:44, szerda
 
  Nevelt engem, vigyázott rám, hősiesen védett,
mikor könnyekre sarkalltak a gyermekkori évek,
s mikor szívem fájdította az a sok keserűség,
amit a kíméletlen sors bőséggel kimért.

Ő volt akkor is ott, mikor szükségem volt arra,
hogy átöleljen valakinek óvó, védő karja,
és elhitesse velem, addig nem lehet nagy baj,
míg van olyan, ki vesztesként is hősként vigasztal.

Ő volt az én nagymamám, szemem tiszta fénye,
mely világító csillag volt az élet sűrűjébe,
és útmutató fáklya is, mikor az éj fekete árnyak
gyászszínt kölcsönöztek a lélekragyogásnak.

Ma már csak emlékei vigyáz, az őriz és véd meg,
mikor múltamra fájva vissza-visszanézek,
s mikor halk sóhajjal feltekintek a magasságos égre,
és könnyező imákkal fordulok feléje.

Kun Magdolna





 
 
0 komment , kategória:  KUN MAGDOLNA 6.  
Nem vérzik el szíved
  2020-07-29 09:44:27, szerda
 
  Nem vérzik el szíved, mikor az idős emberek
magukba fojtva keserveiket,
arcuk elé vonják reszkető kezük,
hogy te meg ne lásd, amint kihull a könnyük.

Nem gyötör a tudat, hogy egyszer egy napon
talán te leszel az, kit mar a fájdalom,
s ki talán úgy siratja el minden napját, évét,
hogy észre sem veszik néma szenvedését.

Nem fájja lelked az a valóságos tény,
hogy ők voltak kik csatát vívtak az élet mezején,
azért, hogy a te jövőd könnyebb legyen majd,
míg otthonod nem lesz a fényes túlsó part.

Kun Magdolna





 
 
0 komment , kategória:  KUN MAGDOLNA 6.  
Fekete kabát
  2020-07-29 09:43:17, szerda
 
  Fekete kabátom
begombolom,
arcom az esővel
megtisztítom,
így senki sem láthatja
könnyeimet,
sem azt a fájdalmat,
mit a szív rejteget.

Kun Magdolna





 
 
0 komment , kategória:  KUN MAGDOLNA 6.  
A régi ház
  2020-07-29 09:42:11, szerda
 
  Még látom az öreg péket, abban a kis utcában,
hol a kenyér illatáért sokszor meg, meg álltam.
Még látom a szakajtót a dagasztott kenyérrel,
mit jó nagyanyám sütött, a drága két kezével.
Még érzem ízét a fahéjas kalácsnak,
az ősszel learatott sárguló búzának.,
Még magam előtt látom a lábatlan üstöt,
s nagyapám pipáját, miből engedte a füstöt.
Még visszavágyom házunkba, az ölelő karokba,
még belebújnék néha a friss széna halomba,
s lennék pár órára értetlen, rakoncátlan gyermek,
kit néha vizes nádpálcával jól fenéken vertek.
Még álmodoznék zsíros kenyeret majszolva,
s emlékeznék halvány, messze tűnt arcokra,
vagy csak hallgatnám-hallgatnám a madarak dalát,
ha újra enyém lehetne az a régi kicsi ház.

Kun Magdolna





 
 
0 komment , kategória:  KUN MAGDOLNA 6.  
Az én apám
  2020-07-29 09:40:15, szerda
 
  Rég volt, apám, nagyon régen,
mikor ajkadról olvastam ajkamra
a rímekbe szedett szavakat,
melyek megtanítottak arra,
hogyan őrizzem meg
a belőled áradó szép beszédet,
gondolatokat.
Te voltál, ki hitte, hogy az életben
számtalan boldog perc vár rám,
mert kiérdemlem azokat,
akkor is, ha ezerszer térdre kényszerít a sors,
és nem látom élhetőnek a mindennapokat.
Te voltál ki kézen fogott,
ha járatlan ösvényre léptem,
s lábam alól az ismerős utak
mind-mind elfogytak,
és te voltál ki tervezgette,
titkokkal megálmodott álmaim,
miközben ezerszer megbocsátottad
kamaszkori daccal telt
megbotlásomat.
Akkor sem szóltál, ha fájdalmat okoztam,
és nem láttam a szemedben megbújó könnyeket,
melyek kitörni voltak készek,
mert te, a legnagyobb fájdalmadban is
mosolyogva mondtad.
Drága kicsi lányom, nálad különb embert
nem adhatott volna ez a szűkre szabott élet.

Kun Magdolna





 
 
0 komment , kategória:  KUN MAGDOLNA 6.  
Jó éjt kedvesem
  2020-07-29 09:37:12, szerda
 
  Te mindig itt leszel velem, kedvesem,
bármilyen messze és távol vagy.
Itt leszel mikor feléd áradó érzéseim,
hiányod fájdalmától némán zokognak.

Itt leszel mikor csillagporos éjszakákban,
sóhajom álmodja érintésed nyomát,
s mikor könnyes szemekkel keresem
arcod nevetőgödrének szelíd mozdulatát.

Itt leszel, ha felhők lopják nappalaim ékét,
s ha eltakarják előlem a hold ezüstös fényét.
Mert te itt ragyogsz belül szívembe zárt kincsem.
Aludj szépen hát. Vigyázzon rád Isten.

Kun Magdolna





 
 
0 komment , kategória:  KUN MAGDOLNA 6.  
Csak ennyi jut
  2020-07-29 09:34:56, szerda
 
  Akkor, amikor még ifjan álltunk az élet
vasszegekkel felkopácsolt rozsdás küszöbén,
merészen léptük át, és indultunk tovább
azon az úton mely elvitt sorsjövőnk felé.

Futottunk bátran, amerre vitt lábunk,
mert hajtott bennünket a dac és akarat,
s hajtott az-az új tettre kész, fiatal erő,
mely nem ismerte még a szívfájdalmakat.

Mentünk célunk felé, hogy élni akarásunk,
sosem veszítse el azon hitünket,
amelyek sokszor visszakoztak lépteink során,
és néha reményeinknek is ellenszegültek.

De most, hogy már az út végéhez értünk,
és záporozó könnyeinket mind elhullattuk,
rádöbbentünk arra, hogy hiába volt minden,
ha ezért az életharcért csak a nyomor jut.

Kun Magdolna





 
 
0 komment , kategória:  KUN MAGDOLNA 6.  
Az a régi világ
  2020-07-29 09:33:20, szerda
 
  Minket a gazdagság és jólét sosem érdekelt,
mert az élet még akkor nem erre nevelt,
ha nem arra, hogy mindenkor segítsük egymást,
hisz nem tudtuk, Isten, nékünk milyen sorsot ad.

Ezért hát tiszteltük és szerettük egymást,
s ekképp éltünk mindannyian sok-sok éven át,
mert nem volt bennünk gyűlölet, harag, vagy viszály,
mely emberi érzéseink tőrbe csalhatná.

Bennünket nem vonzottak soha úri cifraságok,
melyeknek fényűzésében könnyek nyoma látszott.
Minket csak az vonzott mindig mi elérhető volt,
erdők, mezők, folyók, hol béke, csend honolt.

Mi minden egyes napra, évre úgy emlékezünk,
hogy emlékezés közben kicsit könnyezünk,
mert az a réges-régi világ, miben mi is élhettünk,
tudjuk, akkor is szép marad, ha mi már nem leszünk.

Kun Magdolna





 
 
0 komment , kategória:  KUN MAGDOLNA 6.  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 13 
2020.07 2020. Augusztus 2020.09
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
31 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 1 db bejegyzés
e hónap: 21 db bejegyzés
e év: 2136 db bejegyzés
Összes: 29153 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1163
  • e Hét: 3638
  • e Hónap: 6236
  • e Év: 437286
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2020 TVN.HU Kft.