Belépés
nagyuska.blog.xfree.hu
"Idegen nyelveket tudni szép, a hazait pedig lehetségig mívelni kötelesség. "- Kölcsey Ferenc Parainessis Kölcsey Kálmánhoz Juhászné Szunyogh Mária Marika
1947.09.09
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
x
  2013-10-24 15:18:05, csütörtök
 
  Mare, Walter de la: A különc (The Stranger in Hungarian)

The Stranger (English)


Half-hidden in a graveyard,

In the blackness of a yew,

Where never living creature stirs,

Nor sunbeam pierces through,



Is a tomb, lichened and crooked--

Its faded legend gone--

With but one rain-worn cherub's head

Of mouldering stone.



There, when the dusk is falling,

Silence broods so deep

It seems that every wind that breathes

Blows from the fields of sleep.



Day breaks in heedless beauty,

Kindling each drop of dew,

But unforsaking shadow dwells

Beneath this lonely yew.



And, all else lost and faded,

Only this listening head

Keeps with a strange unanswering smile

Its secret with the dead.


...... ........... .......Link -






A különc (Hungarian)


Besüppedten, egy sírkert

Lomb-árnyas mélyiben

Hová élőlény nem téved,

S napfény se tör sosem;



Áll egy sírkő, angyal-fős,

Vetemedett, mohás,

Története már a múlté,

Elmállott, s patinás.



Ha est homálya hull itt,

A csönd mélyére száll,

S szél, ha lélegezni tűnik;

Álom-mezőn zihál.



Pitymallik hanyag ékkel

S dércseppek izzanak,

Csak egy árny időz, kísért e

Magányos fák alatt.



Enyészet és romlás, csak

E kő-fej éber itt,

Különc; őrzi torz mosollyal

Titkait és holtjait.

Rossner Roberto


...... ........... .......Link -



 
 
0 komment , kategória:  Walter de La Mare 1.  
x
  2013-10-24 08:06:16, csütörtök
 
  Mare, Walter de la: Megkísértve (Haunted in Hungarian)

Haunted (English)


The rabbit in his burrow keeps

No guarded watch, in peace he sleeps;

The wolf that howls in challenging night

Cowers to her lair at morning light;

The simplest bird entwines a nest

Where she may lean her lovely breast,

Couched in the silence of the bough.

But thou, O man, what rest hast thou?



Thy emptiest solitude can bring

Only a subtler questioning

In thy divided heart. Thy bed

Recalls at dawn what midnight said.

Seek how thou wilt to feign content,

Thy flaming ardour's quickly spent;

Soon thy last company is gone,

And leaves thee--with thyself--alone.



Pomp and great friends may hem thee round,

A thousand busy tasks be found;

Earth's thronging beauties may beguile

Thy longing lovesick heart awhile;

And pride, like clouds of sunset, spread

A changing glory round thy head;

But fade will all; and thou must come,

Hating thy journey, homeless, home.



Rave how thou wilt; unmoved, remote,

That inward presence slumbers not,

Frets out each secret from thy breast,

Gives thee no rally, pause, nor rest,

Scans close thy very thoughts, lest they

Should sap his patient power away,

Answers thy wrath with peace, thy cry

With tenderest taciturnity.




Megkísértve (Hungarian)


Vackán a nyúl, ahol lakik

Nem fél, békében alhatik.

Farkas üvölt, hívja az éj,

Hajnalpírral odvába tér.

Fáradt keblét, hogy támassza,

Kismadárka fészkét fonja,

Gallyak csendjében szendereg.

S te, ember, nyugtod hol leled?



Szívedben lakatlan magány,

S megannyi titkos ős-talány;

Hajnalban tagadja ágyad

Éjfél-megidézte vágyad;

Színlelhetsz bár hitet égve

Ellobban hamar láng-fénye.

Végül mindenki elkerül,

S magadra maradsz, egyedül.



Körülvehetnek boldogok,

Akadhat száz fontos dolog,

Szépséges földi képzetek

Csalhatják sóvárgó szíved,

Álmodhatod a dölyf-ködöt

Glóriává fejed körött;

Elvész ez mind, s majd felfogod:

Gyűlölt, s otthontalan honod.



Lelked érzéketlen, sivár

Benső jelenlét fogja már.

Kebledben titkos-mélyre ás,

Megnyugvás nincs, se gyógyulás,

Gondolatod már mind övé,

Elszívta erőd, könnyűvé

Válsz. Leggyengédebb némaság

Vesz körül: békés másvilág.

Rossner Roberto

 
 
1 komment , kategória:  Walter de La Mare 1.  
x
  2013-10-22 09:50:55, kedd
 
  Mare, Walter de la: Mindenek múlása (All That's Past in Hungarian)

All That's Past (English)


Very old are the woods;

And the buds that break

Out of the brier's boughs,

When March winds wake,

So old with their beauty are--

Oh, no man knows

Through what wild centuries

Roves back the rose.



Very old are the brooks;

And the rills that rise

Where snow sleeps cold beneath

The azure skies

Sing such a history

Of come and gone,

Their every drop is as wise

As Solomon.



Very old are we men;

Our dreams are tales

Told in dim Eden

By Eve's nightingales;

We wake and whisper awhile,

But, the day gone by,

Silence and sleep like fields

Of amaranth lie.





Mindenek múlása (Hungarian)


Nagyon öreg az erdő;

s ha március szelén

pattantja bimbait

a kökény,

szépségük oly öreg -

Óh, tudod-e, ily

vad századokba nyílik

vissza a gólyahír?



Nagyon öreg a patak;

s a csörge víz amely

azúr egek hidegen alvó

bérceiről indul el,

annyit jött-ment, tapasztalt

volt-nincs utakon,

hogy minden cseppje bölcs,

mint Salamon.



Nagyon öreg az ember;

álmaink édeni

meséivel Éva üzen

s a csalogányai;

életünk: susogó pillanat

s ha napunk elköszönt,

amaranth-mezőt terít szét

az álom és a csönd.

Szabó Lőrinc

 
 
0 komment , kategória:  Walter de La Mare 1.  
x
  2013-09-21 08:53:05, szombat
 
  Mare, Walter de la: Arábia (Arabia in Hungarian)

Arabia (English)


Far are the shades of Arabia,

Where the Princes ride at noon,

'Mid the verdurous vales and thickets,

Under the ghost of the moon;

And so dark is that vaulted purple

Flowers in the forest rise

And toss into blossom 'gainst the phantom stars

Pale in the noonday skies.



Sweet is the music of Arabia

In my heart, when out of dreams

I still in the thin clear mirk of dawn

Descry her gliding streams;

Hear her strange lutes on the green banks

Ring loud with the grief and delight

Of the dim-silked, dark-haired Musicians

In the brooding silence of night.



They haunt me -- her lutes and her forests;

No beauty on earth I see

But shadowed with that dream recalls

Her loveliness to me:

Still eyes look coldly upon me,

Cold voices whisper and say --

'He is crazed with the spell of far Arabia,

They have stolen his wits away.'




Arábia (Hungarian)


A sötét Arábiában

nyargalnak a hercegek

zöld völgyben, sűrü bozót közt

hol a hold emléke rezeg.

Olyan árny van hogy a plánták

dél-ittas egek alatt

verik virágaikkal

a fantom csillagokat.



Édes Arábia hangja

lelkemnek a hajnalok

köd-álmaiban, ha folyói

habja fülembe zubog,

mig zöld füvére a partnak

mély-selymü, sötéthaju

zenészei bánata csurran

a tünődő csönd alúl.



Erdői kisértenek egyre

s különös hangszerei;

árny-álma a földnek minden

szépségét visszaveri.

S hideg szemek űznek engem,

szótlan szavak jege hűt:

«Ezt megzavarta messze Arábia -

az jár az eszében mindenütt.»

Szabó Lőrinc
 
 
0 komment , kategória:  Walter de La Mare 1.  
x
  2013-05-22 14:21:23, szerda
 
  -Mare, Walter de la: El, el (Away in Hungarian)

Away (English)


There is no sorrow

Time heals never;

No loss, betrayal,

Beyond repair.

Balm for the soul, then,

Though grave shall sever

Lover from loved

And all they share.

See, the sweet sun shines,

The shower is over;

Flowers preen their beauty,

The day how fair!

Brood not too closely

On love or duty;

Friends long forgotten

May wait you where

Life with death

Brings all to an issue;

None will long mourn for you,

Pray for you, miss you,

Your place left vacant,

You not there.




El, el (Hungarian)


Nincs seb, mi egyszer

korral be nem forr,

nincs múlhatatlan

baj, veszteség.

Nyugodj, te lélek,

bár szivet szívről,

sok közös jóról

a sír letép.

Lásd, ég a napfény,

elmúlt a zápor,

friss rózsa rebben,

időnk de szép!

Ne csüggj erősen

munkán, szerelmen;

tán volt barátod

leled meg épp,

hol egy válasz

létre, halálra. —

S senki se bánja,

siratja, áldja

sokáig lényed

üres helyét.

Tellér Gyula
 
 
0 komment , kategória:  Walter de La Mare 1.  
x
  2012-01-16 16:28:13, hétfő
 
 

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx


Mare, Walter de la: Vasúti elágazás (The Railway Junction in Hungarian)

The Railway Junction (English)


From here through tunnelled gloom the track

Forks into two; and one of these

Wheels onward into darkening hills,

And one toward distant seas.



How still it is; the signal light

At set of sun shines palely green;

A thrush sings; other sound there's none,

Nor traveller to be seen-



Where late there was a throng. And now,

In peace awhile, I sit alone;

Though soon, at the appointed hour,

I shall myself be gone.



But not their way (the bow-legged groom,

The parson in black, the widow and son,

The sailor with his cage, the gaunt

Gamekeeper with his gun.



That fair one too, discreetly veiled

All, who so mutely came, and went,

Will reach those far nocturnal hills

Or shores, ere night is spent.



I nothing know why thus we met-

Their thoughts, their longings, hopes, their fate:

And what shall I remember, except-

The evening growing late-



That here through tunnelled gloom the track

Forks into two; of these

One into darkening hills leads on,

And one toward distant seas?



Vasúti elágazás (Hungarian)


Itt kettéágazik a sín

a boltíves homály alatt;

ez sötét hegyekbe, amaz

távol tengerhez szalad.



Mily csend; a jelzőlámpa zöldje

az alkonyban sápadtan ég;

rigófütty: más hang nem hallható,

s utast se látni - de még



nem is rég itt tömeg tolongott.

Most békén ülök, egymagam,

nemsoká itt a perc, s a vonat

már velem is rohan.



De másfelé: a szürke pap,

sánta lovász, özvegy s gyerek,

kalitkás matróz, ösztövér

vadőr, a fegyveres,



s a szép nő, könnyű fátyolával -

kik némán jöttek-mentek itt,

elérnek mind az éji hegyekbe

s a partokra hajnalig.



Mért futott össze ennyi sors itt,

gond, vágy, remények - nem tudom,

s emlékszem-e majd másra, mint hogy

leszálló alkonyon



a boltíves homály alatt

a sin itt kettéágazik;

az visz sötét hegyekbe, s távol

tengerekre ez itt?

Tótfalusi István



xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx


 
 
0 komment , kategória:  Walter de La Mare 1.  
x
  2011-11-29 19:03:58, kedd
 
  -Mare, Walter de la: Ezüst (Silver in Hungarian)

Silver (English)


Slowly, silently, now the moon

Walks the night in her silver shoon;

This way, and that, she peers, and sees

Silver fruit upon silver trees;

One by one the casements catch

Her beams beneath the silvery thatch;

Couched in his kennel, like a log,

With paws of silver sleeps the dog;

From their shadowy cote the white breasts peep

Of doves in silver feathered sleep

A harvest mouse goes scampering by,

With silver claws, and silver eye;

And moveless fish in the water gleam,

By silver reeds in a silver stream.





Ezüst (Hungarian)


Halkan, lassúdan jár a hold

Ma színezüst cipellőt hord.

A fák közt itt-ott kandikál,

S csak ezüst gyümölcsöt talál.

Sugárnyalábját tetten ér,

Ezüst spaletta, s zsúpfedél.

Mint rönk, heverve vékonyán,

Ezüstös mancsú eb szunyál.

Dúcban pár galamb szendereg,

Tolluk ezüstje átdereng.

Inalva egérke gyűjtöget,

Villantva gomb-ezüst szemet.

S alvó hal remél nyugalmat

Színezüst víztükör alatt.

Rossner Roberto
 
 
0 komment , kategória:  Walter de La Mare 1.  
x
  2011-04-28 14:47:21, csütörtök
 
  Mare, Walter de la: Az utolsó fejezet (The Last Chapter in Hungarian)

The Last Chapter (English)


I am living more alone now than I did;

This life tends inward, as the body ages;

And what is left of its strange book to read

Quickens in interest with the last few pages.



Problems abound. Its authorship? A sequel?

Its hero-villain, whose ways so little mend?

The plot? Still dark. The style? A shade unequal.

And what of the dénouement? And, the end?



No, no, have done! Lay the thumbed thing aside;

Forget its horrors, folly, incitements, lies;

In silence and in solitude abide,

And con what yet may bless your inward eyes.



Pace, still, for pace with you, companion goes,

Though now, through dulled and inattentive ear,

No more - as when a child's - your sick heart knows

His infinite energy and beauty near.



His, too, a World, though viewless save in glimpse;

He, too, a book of imagery bears;

And, as your halting foot beside him limps,

Mark you whose badge and livery he wears.




Az utolsó fejezet (Hungarian)


Az életem egyre magányosabb;

lényem befele néz, míg vénülök;

s mi könyvemből olvasatlan maradt,

a nehány lap mind érdekfeszítőbb.



Izgat: ki írta? Folytatása is lesz?

Nem-javuló cselszövő-hőse ki?

Meséje? - kusza. Az irálya? - érdes.

S mi a kifejlet? S tanulsága mi?



Mégis: elég! Tedd le ez elnyűtt holmit.

Vad, ál, rossz, buta: jobb, ha feleded.

Húzódj csendbe, magányba, s ott latold, mit

bámulhat még benső tekinteted.



Haladj tovább, hisz' oldaladon társ van,

bár most, eltompult érzékeivel

szíved nem érzi - mint gyerekkorában -

hogy nagy szépsége s ereje közel.



Világ ő is, bár villanást ha láthat.

Könyve neki is képekkel teli. —

Ám mig mellette csosszan lassu lábad,

tudd: kinek jelét s mezét viseli.

Tellér Gyula
 
 
0 komment , kategória:  Walter de La Mare 1.  
x
  2011-01-14 22:26:13, péntek
 
  -Mare, Walter de la: A figyelmezők (The Listeners in Hungarian)


The Listeners (English)


‘Is there anybody there?' said the Traveller,

Knocking on the moonlit door;

And his horse in the silence champ'd the grasses

Of the forest's ferny floor:

And a bird flew up out of the turret,

Above the Traveller's head:

And he smote upon the door again a second time;

‘Is there anybody there?' he said.

But no one descended to the Traveller;

No head from the leaf-fringed sill

Lean'd over and look'd into his grey eyes,

Where he stood perplex'd and still.

But only a host of phantom listeners

That dwelt in the lone house then

Stood listening in the quiet of the moonlight

To that voice from the world of men:

Stood thronging the faint moonbeams on the dark stair,

That goes down to the empty hall,

Hearkening in an air stirr'd and shaken

By the lonely Traveller's call.

And he felt in his heart their strangeness,

Their stillness answering his cry,

While his horse moved, cropping the dark turf,

'Neath the starr'd and leafy sky;

For he suddenly smote on the door, even

Louder, and lifted his head:—

'Tell them I came, and no one answer'd,

'That I kept my word,' he said.

Never the least stir made the listeners,

Though every word he spake

Fell echoing through the shadowiness of the still house

From the one man left awake:

Ay, they heard his foot upon the stirrup,

And the sound of iron on stone,

And how the silence surged softly backward,

When the plunging hoofs were gone.




A figyelők (Hungarian)


"Van itt valaki?" szólt az Utas,

megverve a holdfényes kaput;

s az erdei fák közt lova csöndesen

legelte a gyér laput:

és madár röppent ki a toronyszobából

az Utas feje felett:

és az - "Van itt valaki?" - most már

másodszor zörgetett.

De senki se jött le elébe; arc a

zöldindás ablakon

nem nézett szürke szemébe, ahogy ott állt

zavartan hallgatagon.

Csak a remeteház akkori lakói,

figyelő szellemek,

álltak meg, lesve a hangot, amely az emberi

világból érezett:

csak azol tolongtak a hold sugarában a fekete lépcsőn,

amely a hallba vezet,

s hallgatták, a csöndet az árva Utas szava

hogy ütötte-rázta meg.

És ő érezte hogy idegenek és a csöndben

értette a válaszukat,

míg lova a sötét gyepet harapta a csillagos

és lombos ég alatt;

mert hirtelen a kapura sújtott s fejét fölvetve így szólt,

most már jó hangosan:

"Mondjátok meg nekik, hogy eljöttem és nem felelt senki!

hogy megtartottam a szavam!"

De most sem moccantak a figyelők, bár hallották, hogy

visszhangot verve fut

az üres ház árnyain át minden szava annak az egynek,

aki még nem aludt:

csak hallgatták a lábát a kengyelen

s a vas útját a kövön át

és a visszaözönlő csendet, amikor elmentek

a süppedő paták.

Szabó Lőrinc



xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx



A figyelmezők (Hungarian)


,,Van itt valaki?" A holdsütötte kapun

Egy utazó zörgetett,

Lova a néma erdő páfrány-padlatán

Harapdálta a füvet.

S egy madár röppent ki a toronyból, épp az

Utazó feje felett;

S ő megdöngette a kaput másodjára is:

,,Van itt valaki?" kérdé megest.

De nem jött le senki, hogy fogadja őt,

Se egy fej a lomb-övezte

Ablakból ki nem hajolt, s nézett szemébe,

Ahogy állt ott megdöbbenve.

Már csak egy hallgatózó fantom-sereg

Lakta e magány-lakot itt,

Hogy a holdvilág csöndjében figyelmezze

Az ember-világ hangjait.

A lépcsőn álltak összezsúfolódva, mely

Az üres hallba siet le;

S füleltek a magányos utazó szavára,

Nyugtalanul és remegve.

S ő megérezte végül jelenlétüket,

Furcsa, néma válaszukat,

Míg lova lomhán mozdult legelészve,

Csillag-lombos ég alatt.

Fejét felvetette hát hirtelen, s a

Kapura vert hangosan:

,,Mondjátok nékik, hogy hiába bár, de eljöttem;

Én megtartottam szavam."

Meg sem rezzentek ők, a figyelmezők,

Bár a visszhangzó szavak

Körülmatatták a ház árnyait; az egyetlené

Aki életben maradt.

S már hallhatták lábát a kengyelen,

S pendülni patkó vasát,

S csönd hulláma lágyan magába szítta

A megugró paták zaját.

Rossner Roberto

 
 
0 komment , kategória:  Walter de La Mare 1.  
x
  2009-06-20 15:00:21, szombat
 
  Walter de La Mare - Napoleon (English)


'What is the world, O soldiers?

It is I:

I, this incessant snow,

This northern sky;

Soldiers, this solitude

Through which we go

Is I.'


Napóleon (Hungarian)


,,Mi hát a világ, katonák?

Én vagyok;

e hómezők, e ködbetűnt

egek, e zord fagyok;

katonák, ez a pusztaság,

amelyben elveszünk,

ez Én vagyok."

Somlyó György


 
 
0 komment , kategória:  Walter de La Mare 1.  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
2019.01 2019. Február 2019.03
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 68305 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1165
  • e Hét: 1165
  • e Hónap: 16804
  • e Év: 50200
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2019 TVN.HU Kft.