|
 1/1 oldal 
|
Bejegyzések száma: 9
|
|
|
|
|
|
2023-10-19 00:09:56, csütörtök
|
| |
| |
M Laurens
VOLT EGYSZER...
Volt egyszer egy olyan ország
Valahol messzi, túl az Óperencián,
Hol a becsület és tisztesség
Virágzott minden egyes fán.
Volt egyszer egy olyan ország,
Hol mindenki mindenkinek köszönt,
Nem fordított a rászorulónak hátat,
S nem is ismerték a rideg közönyt.
Volt egyszer egy olyan ország,
Hol a kétkezi munkának is
Megvolt még a tisztes becsülete,
S a földön fekvőbe sem rúgtak bele.
Volt egyszer egy olyan ország,
Ahol tisztelték a kort s az elődöt,
Megsüvegelték az időst, ki bölcsebb,
S apáik elé nem húztak közönyből erődöt.
Volt egyszer egy olyan ország,
Hol öröm volt költőnek lenni,
Hol olvastak még verseket sokan,
S szavaink által tudtunk üzenni.
Volt egyszer egy olyan ország,
Hol élt a remény, hit és szeretet,
Hol kacagás és gyermekzsivaj
Töltötte be az apró játszótereket.
Volt egyszer egy mesebeli ország,
Olyan volt, mint egy drága kincs.
Volt egyszer egy álomország,
Mi mára már a meséinkben sincs.
Forr .poet.hu
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: M Laurens |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2022-10-18 00:05:26, kedd
|
| |
| |
M. Laurens
NEM TUDOM...
Nem tudom, mitől döglik a légy.
Azt sem, ki mitől lesz gazdag.
Nem vagyok okos, sem szép,
Engem mindig csak becsaptak.
Nem tudom, merre van előre,
És már azt sem, merre a hátra,
Rég kihajtottak már a legelőre,
S ráfizettem a sok páva táncra.
Nem tudom már, ki is a barát,
És hol van a vármegye tornya.
S deresre húznak-e majd ezért,
Ha a Fő-főispán azt mondja.
Nem tudom, hogy a sok tökfej
Jóllakott-e már a lopott konccal,
Nem értem a tolvajnyelvet:
Elosztanak majd engem nyolccal.
Azt tudom, hogy a csirkefarhát elég,
Sőt még sok is az ilyen vén Koloncnak.
Azt is tudom, hogy a "perzekutorok"
E pár soromért tán meg is botoznak!
Forrás: www.poet.hu magyar versek
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: M Laurens |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2022-03-26 20:13:03, szombat
|
| |
| |
M. Laurens
OLY KORBAN ÉLEK...
Oly korban élek, hol már szégyen a tisztesség,
hogy a kétkezi munkáról már szó se essék.
Oly korban élek, hol azt tanítják oly sokan:
miként kell hazugságban élni, otthonosan.
Hazudd bátran, hogy mindahhoz értesz, mit kérnek,
nyugodtan teheted, hisz Ők is ebből élnek.
Ha légtornász kell, hát hazudd azt, hogy te szárnyalsz,
s díjazni fognak, meglásd; ha mindent bevállalsz.
Oly korban élek, hol hazug mosoly lett a sikk,
értékét veszti becsület, szeretet és hit.
Mit sem ér mára a sokévnyi tapasztalat,
a rég megbecsült könyv csak értéktelen kacat.
Oly korban élek, hol szitokszóvá lett Anyám,
és félrelökött szülők sorsává a magány.
Apátlan, Anyátlan e modernnek hitt világ:
már szüleink vázájába sem kerül virág.
Oly korban élek most, mit leginkább felednék,
legalábbis a vigyorgókkal szembemennék,
és lehervasztanám arcuk bárgyú mosolyát,
felkavarnám e langyos, rózsaszín pocsolyát.
Oly kor kéne már, hol tisztelik Anyám s Apám,
hol unokák sorsa sem fű-mámoros talány.
Oly kort szeretnék, hol még élő a tisztesség,
s erősen védik, hogy rajta csorba ne essék.
Ily korról álmodozom ostobán néhanap.
Álmodozom, miközben az idő csak halad.
De egyszer, valamikor, nagy-sokára talán
e kort veletek is örömmel megosztanám.
Újraköltve: Pest-Buda, 2014. január 26.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: M Laurens |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2022-01-08 22:21:18, szombat
|
| |
| |
MOST MEG...
Kórházi látomás
Egykor azt hittem, hogy éltem.
Néha meg azt, hogy mindjárt meghalok.
Két zárójel közt volt létem,
Most meg itt: egy felhőn vagyok.
Budatétény, 2021. december 29.
Forrás: www.poet.hu magyar versek
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: M Laurens |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2017-02-03 23:24:02, péntek
|
| |
| |
M. Laurens
Régen elmúltam
Nagyon-régen elmúltam én már ötven,
de azóta is,
csupán a saját hátam áll mögöttem,
Próbáltam hátat fordítani neki,
ám azóta is
hajthatatlan nyakam, ezt nem engedi.
Pedig sokan fordultak már azóta,
de azóta se
akarok fordítva ülni a lóra.
Van, ki elölnek nevezi a hátult,
és azóta már
minden létezőt tagadva elárult.
Hiába próbáltam ezt megérteni,
mert azóta is,
a tiszta erkölcs, s hitem: nem engedi.
Igen-régen elmúltam én már ötven,
de azóta is:
a saját arcom van még a tükörben.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: M Laurens |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-09-19 17:25:30, hétfő
|
| |
| |
M. Laurens:
SZÉP IS, JÓ IS
opusz ön-irónikusz
Szép vagyok no, mi tagadás,
csak egy a baj,
hogy ezt szemmel nem látja más.
Szépen menekül a hajam,
ettől az (állítólag) okos fejtől,
fogaim is ritkulnak már,
s nem álmodok újabb nejről.
Jó is vagyok, mi-tagadás,
csak egy a baj,
hogy ezt már nem kóstolja más.
Szépen kopik a gondolat,
abból az (állítólag) okos fejből,
soraim is fakulnak már,
s nem álmodom barna-serről.
Jól elvagyok, mi tagadás,
csak egy a baj,
hogy ezt én nem érzem: csak Más.
Szépen kihullnak az évek
még hátralévő foszlott életemből,
s Isten tükre előtt látni -
fogom magam hamar: szemből.
Pest-Buda, 2016. július 30.
forr.: poet.hu
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: M Laurens |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-09-19 17:06:28, hétfő
|
| |
| |
M. Laurens
CSIGAHÁZ
[magna civitas, magna solitudo]
Hullik a vakolat,
pikkelyekben pattog a máz,
szemeket-füleket bezárva
vagyunk semmiben a váz,
hol az Én minket is kizár:
akárcsak egy csigaház.
Kerüljük az igazmondást,
véleményünk lenyeljük,
s gerinctelen létünktől
nyálkássá vált lelkünk.
Már nem fogjuk meg
többé egymás kezét,
nem is nézünk régóta
egymás szemébe,
emberségünk a polcon,
végképp feledve, felélve.
Hullik a vakolat,
pikkelyekben pattog a máz,
szemeket-füleket mind bezár
a ragályos magány: gyilkos láz.
Már nem véd, hanem öl
az eltaposott csigaház.
Pest-Buda, 2016. július 22. - augusztus 25., A latin idézet fordítása: "nagy város, nagy magány"
forr.: poet.hu
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: M Laurens |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-07-19 19:07:29, kedd
|
| |
| |
M. Laurens: AZ ÚR TRAGÉDIÁJA
replika
AZ ÚR:
"Be van fejezve a nagy mű, igen.
A gép forog, az alkotó pihen.
Év-milliókig eljár tengelyén,
Míg egy kerékfogát ujítni kell."
A KÖLTŐ (napjainkban):
Már megbocsásd, Uram, hogy szólok,
de akad itt néhány ugyancsak rossz fog.
Engedelmeddel, ím, bejelenteném,
lévén, a gép még garanciális lenne:
nem úgy, mint e szedett-vedett költemény.
Szóval, itt van például a gazdag fog maga,
szerinte a kenőpénznek semmi szaga.
Sőt, muszáj a forgáshoz, hogy géped menjen:
a szegény fog pedig örökkön kenetlen.
Bocsásd meg nekem, Ó, Uram:
e két fog sehogy sem pászol a Te gépedben.
Aztán itt van még a jog és az igazság,
gyakorta elakadnak, oka talán gazság:
esetleg... kisebb tervezési hiba lehet?
Uram, e kettőt közös tengelyre raktad,
ám együtt forogni az Istennek sem akarnak.
AZ ÚR:
"Be van fejezve a nagy mű, igen.
A gép forog, az alkotó pihen."
A KÖLTŐ (napjainkban):
Forog, forog, Uram, de nem mindegy, hogy hogy.
Ideje lenne rajta ezt-azt megigazítanod.
Lazul a tisztesség, lötyög a becsület,
Egyesek úgy vélik, nincs is semmiféle gép,
és akad itt még jócskán egyéb tünet.
Az évmilliókból alig telt le pár ezer,
a burkolat sok helyt önmagától nyaklik,
itt-ott mintha` fegyverropogás hallik:
gépészed pediglen remegve bújik el.
ANGYALOK KARA:
"A nagy ég áldása rajtad!
Csak előre csüggedetlen;
Kis határodon nagy eszmék
Fognak lenni küzdelemben."
A KÖLTŐ (napjainkban):
Nagy eszmék, nagy eszmék,
kis határok, meg küzdelem,
Angyalaim, ez mind-mind szép,
de dolgos kéz nélkül
a fejünkre rohad majd a gép...
Megtettem hát panaszom, Uram!
Angyalaid ma délutántól estig várom,
ha javíthatatlanná vált már a nagy mű,
küldd el, kérlek, a megadott címre:
csereutalványom.
Pest-Buda 2016. június 24-29. Idézetek: Madách Imre - Az ember tragédiája
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: M Laurens |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-06-17 00:22:42, péntek
|
| |
| |
M. Laurens
MERT CSAK...
(Petőfi Sándor lába-nyomában)
Mosolyom rég lelohasztva
Fogsorom csak, rágó tartja,
Rágó tartja két marok.
Mert csak nyugdíjas vagyok!
Doktorhoz járás az élet.
Ha nincs pénzem, csak remélek.
Gyógyszer árak nekem nagyok,
Mert csak nyugdíjas vagyok!
Látom már az alagutat,
S fizetem a végső utat.
Hülyének néznek, s szívhatok,
Mert csak nyugdíjas vagyok!
A fészkes fenének éljek?
Köröttem lelki szegények:
Én még írok, olvasok,
Mert csak nyugdíjas vagyok!
Túrót se ér tudományom,
Gyógyszereim felzabálom,
Húst csak álmomban rághatok,
Mert csak nyugdíjas vagyok!
Nem törődöm a gatyámmal,
Lyukas zsebbel, más hasával,
Kibírom míg meghalok,
Mert csak nyugdíjas vagyok!
Emlékemben kis hazámban:
Pick szalámit is zabáltam;
Zsebre-vágtak a nagyok,
Mert csak nyugdíjas vagyok!
(m-laurens-az-en-vilagom.webnode.hu) |
|
| |
|
0 komment
, kategória: M Laurens |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 9
|
|
|
|
2024. április
| | |
|
|
| ma: |
5 db bejegyzés |
| e hónap: |
127 db bejegyzés |
| e év: |
576 db bejegyzés |
| Összes: |
9032 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 922
- e Hét: 1873
- e Hónap: 10895
- e Év: 78660
|
|
|
Online
