Belépés
sayuri.blog.xfree.hu
Önmagában a szeretet nem elég.Féltő gonddal kell őrködnünk az emberek felett,akiket szeretünk,sosem elég azt mondani ,szeretlek,hanem minden áldott nap ki is ke... cseresznyák brigitta
1972.01.23
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
szeretettel
  2011-11-03 13:45:13, csütörtök
 
 


A NAP FIAI



Vannak helyek a Földön, ahol szeret
a Nap, és gyógyító sugara alatt
az emberi géniusz szárnyakat kap,
és szíve tudja, mit akar, ha keres -
ahol újjászülethet, azt a helyet -
testvéreket talál lelkes társakat,
erejét érzi - nevet, ha elakad -
legyint: józan földön áll és nem lebeg,
nem kerget dőre, éretlen álmokat,
a mesekönyvből sem tép ki lapokat.
Jó-sorsa harc, remény, vállalt áldozat:
követi hitét, teremtő értelmét,
szépségét, igazát, a forrás helyét,
ahol Szövőszéken jár a Mindenség.



NAP ÉS ÉJ
(részlet a Nomogenezis hajónaplójából...)

Helénák és ifjú helóták
Játszottak álmomban,
És ciprusok meneteltek
A völgy peremén a Nap felé:
Hajladoztak a szélben,
Kapaszkodtak az utak mentén,
Mindig magasabbra,
Ahol kitárul a katlan,
A liget felett ott állt a szentély.
Micsoda látvánnyal jött el a hajnal?
Könnyű párákból kitakarta magát
a lágyszavú tenger, s halk csobogással
ébresztgette főnix madarát.
A szentély ligetében, a tölgyek alatt,
az árnyak mögül már kihasadt a Nap.
Kapujában várt rá sugárzón Szapphó,
s mély-tüzű hangján gordonka szólt:
Evoé Héliosz,
Evoé Aphrodité!
Kilép a papnő égszínkék palástban,
babér-cserjét font koszorús hajába,
érző kezében szárnyal, zendül a lant,
és felhangzik isteni ajkán a dal -
Felriadtam,
szememben álomtalanított emlék,
képe még megidéz,
borzongás fut végig rajtam,
megigéz a képzelet:
egyszer mindezt már megéltem,
már mindez megtörtént.
Fekete sörények lobogtak,
pusztai ifjú harcosok
gyönyörű, szelíd asszonyokkal
hajladoztak a vágytól:
foguk, testük összekoccant.
Mézszínű sörények
lángoltak a Napban,
káprázatok visszfénye,
s az idő igézete ellobbant.
Nézem a márvány vizes fényeit,
a repedéseket a falakon,
a kővilág megőrzi kincseit,
titkait, s a nyári, görög alkony
emlékeivel rám-nevet, vakon.
Pellionról suttog sejtelemmel,
s varázslatot lehel a messzi ég:
a fehér sziklákon habzó tenger
a ciprusok közt őrzi a szentélyt,
s benne Éj-királynő hármas lelkét.
Babér ligetekben szerelmesen
vágtat a lejtőkön borzongó szél,
és kentaur csapatok lihegnek
a nimfa-vágyak holdas éjjelén,
ölelkeznek a szent liget ölén,
szüzek lovagolnak, sikong a szél,
táncol a Hold, és víztükrén a fény
a nimfa papnők tavasz ünnepén.
A liget felett a sziklafokon,
közel az éghez, sok évszázadon,
e helyről hullottak le a mélybe
a fényből távozók, ha kerek volt,
már önként mentek, ha hívott a hold.
Izzó éjszakák után, a józan
víz felől, a fülledt szigetekre
párákat hajt a jókedvű hajnal,
harmat ül a balzsamos füvekre,
rálehel az alvó ligetekre,
ünnepi fénnyel köszönti a reggelt.
A sziget felett a sziklapadon,
közel az éghez, sok-sok hajnalon,
kedvelt helyén várta a reggelt,
s szemlélte az ég fényeit Platón,
meghallgatta, mit üzen Pellion,
s miről mesél a lázadó tenger.
Itt fenn, a visszhang nélküli csendben,
néha, tanúk nélkül vallott a szél:
Törvényeket feltörni nem lehet,
ki ennyit tud csak, az is elveszett.
Az ember ősi ösztönök rabja,
szíve vágyak erdejébe zárja -
Jól tudta Platón: dodona beszéd
a világ megértéséhez kevés.
A világ, és benne az ember:
végtelen utazás, időtenger -
törvénye - szakadatlan körforgás,
harmónia, örök megújulás.
Jól tudta a halhatatlan Mester,
mint vezeti nagy útján az embert
szíve-vágya, és józan szelleme,
csak a sors csalóka játékszere,
míg az ösztön hálójának foglya,
lelkét a félelem ostromolja,
hogy lesújt rá a sors-tragédia.
Sugárzó látomások hajnalán,
horgonyát vesztve, Hellasz szelleme
a megértés forrásához repítette -
a tiszta ész határon túli földjére,
hol az Ideák, álmok visszfénye,
vagy őskultúrák hullámverése,
Atlantiszát megidézte.
Ismerte a Mester: Áment, Ámont,
Föníciát, Sineárt, Akkádot,
Perzsiát, Judeát és Pelliont,
s az egész görög mondavilágot,
de mely égbe vitte képzelete?
hol az égi várost felfedezte?
Akadémián hirdette Platón:
jobb elszenvedni, mint cselekedni
rosszat, igazságtalanságokat,
az igazság álma: paradoxon,
de szerzett-tudás - a tapasztalat
egyesítés, drága terhe alatt -
az ész erejét majd felhalmozza:
az észigazság paradoxona,
és az égi város gondolata
az embert végül felszabadítja.
A márványoszlopok közt e szavak
háromezer éve visszhangzanak:
ha izzó éjszakák után a reggel
fátyolt bont az ezüst ligetekben,
ha rézszínű sörények
lángolnak a napban,
ha káprázatok igézete,
és az idő ígérete fellobban...
Még nem volt mindenre jó szavunk,
de ős-kelet, a tenger hullámain
minden nap megszülte a szelet,
még az Égbolt ezer titka suttogott,
de Ámon-Ré, Nanna, Marduk, Nap és Hold,
égi fényjelek, csillagok, istenek,
éj-sötét, világosság, fény, nyár és tél,
a mítoszok bűbájos nyelvén értelmet kapott.
 
 
0 komment , kategória:  A NAP FIAI   
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
2018.10 2018. November 2018.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 47938 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 5129
  • e Hét: 12009
  • e Hónap: 57081
  • e Év: 1998361
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.