Belépés
nagyuska.blog.xfree.hu
"Idegen nyelveket tudni szép, a hazait pedig lehetségig mívelni kötelesség. "- Kölcsey Ferenc Parainessis Kölcsey Kálmánhoz Juhászné Szunyogh Mária Marika
1947.09.09
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 19 
x
  2013-11-17 09:00:31, vasárnap
 
  Hughes, Ted: Márciusi borjú (A March Calf Magyar nyelven)

A March Calf (Angol)


Right from the start he is dressed in his best - his blacks and his whites

Little Fauntleroy - quiffed and glossy,

A Sunday suit, a wedding natty get-up,

Standing in dunged straw



Under cobwebby beams, near the mud wall,

Half of him legs,

Shining-eyed, requiring nothing more

But that mother's milk come back often.



Everything else is in order, just as it is.

Let the summer skies hold off, for the moment.

This is just as he wants it.

A little at a time, of each new thing, is best.



Too much and too sudden is too frightening -

When I block the light, a bulk from space,

To let him in to his mother for a suck,

He bolts a yard or two, then freezes,



Staring from every hair in all directions,

Ready for the worst, shut up in his hopeful religion,

A little syllogism

With a wet blue-reddish muzzle, for God's thumb.



You see all his hopes bustling

As he reaches between the worn rails towards

The topheavy oven of his mother.

He trembles to grow, stretching his curl-tip tongue -



What did cattle ever find here

To make this dear little fellow

So eager to prepare himself?

He is already in the race, and quivering to win -



His new purpled eyeball swivel-jerks

In the elbowing push of his plans.

Hungry people are getting hungrier,

Butchers developing expertise and markets,



But he just wobbles his tail - and glistens

Within his dapper profile

Unaware of how his whole lineage

Has been tied up.



He shivers for feel of the world licking his side.

He is like an ember - one glow

Of lighting himself up

With the fuel of himself, breathing and brightening.



Soon he'll plunge out, to scatter his seething joy,

To be present at the grass,

To be free on the surface of such a wideness,

To find himself himself. To stand. To moo.


Link -







Márciusi borjú (Magyar)


Mintha skatulyából húzták volna ki, úgy kezdte - feketében és fehérben

Kis Fauntleroy - magát kinyalva, piperkőcen,

Vasárnapi öltözetben, esküvői ruhában

Áll a trágyával kevert szalmán



Pókhálós gerendák alatt, a vályogfal közelében,

Nyakigláb,

Csillogó szeme nem vágyik többre

Csak, hogy az anyja teje el ne apadjon.



Minden más úgy van jól, ahogy van.

Ne múljék a nyári ég, legalábbis egy darabig.

Nem akar ennél többet.

Kicsit az idővel, főleg az új dolgokból, az a legjobb.



A túl sok, és a túl hirtelen megrémiszti -

Amikor eltakartam a fényt, a folyamatos űrt,

Hogy az anyjához engedjem szopni,

Ugrott vagy kétyardnyit, aztán megdermedt,



Csak bámult rám felmeredt szőrrel,

Felkészülve a legrosszabbra, bezárva bizakodó hitébe,

Kis szillogizmus

Vöröses-lilás orral, és várta az isteni hüvelykujjat.



Látni rajta a vad reménykedést

Ahogy a kopott korlátok közt a mázsás tűzhely felé

Anyja felé kocog.

Remegve növekedve, kiölti kunkori nyelvét -



Vajon mi jót talált itt egyetlen marha is,

Hogy ez a bájos kis fickó

Ilyen lázasan készülődik rá?

Versenyre készen, borzongva nyerni akar -



Új forgó-rándulások bíbor szemgolyóján

Izületből nyomott tervek.

Éhes emberek egyre éhesebbek,

Hentesek fejlett szakértelemmel és piacok,



Ám ő csak farkát csapdossa - és ragyog

Elegáns valójában

Nem sejti még, hogyan

Végzi egész pereputtya.



Remegve várja, hogy a világ megnyalja oldalát.

Mint egy zsarátnok - egy szikra

Hogy beizzítsa magát

Saját maga üzemanyagával, lélegzik és ragyog.



Hamarosan kiugrál a szabadba, buzgó örömében,

Hogy a mezőn jelenlehet,

Szabadon ekkora tágasságban,

Magára találni. Ácsorogni. Múzni.

Acsai Roland


Link -



 
 
0 komment , kategória:  Ted Hughes 1.  
x
  2013-11-16 08:56:00, szombat
 
  Hughes, Ted: Fekete kabát (Black Coat Magyar nyelven)

Black Coat (Angol)


I remember going out there,

The tide far out,the North Shore ice-wind

Cutting me back

To the quick of the blood - that outer-edge nostalgia,

The good feeling. My sole memory

Of my black overcoat. Padding the wet sandspit.

I was staring at the sea, I suppose.

Trying to feel thoroughly alone,

Simply myself, with sharp edges -

Me and the sea one big tubula rasa,

As if my returning footprints

Out of that scrim of gleam, that horizon-wide wipe,

Might be a whole new start.



My shoe-sole shapes

My only sign.

My minimal but satisfying discussion

With the sea.

Putting my remarks down, for the thin tongue

Of the sea to interpret. Inaudibly.

A therapy,

Instructions too complicated for me

A the moment, but stowed in my black box for later.

Like feeding a wild deer

With potato crisps

As you do in that snapshot where you exclaim

Back towards me and my camera.



So I had no idea I had stepped

Into the telescopic sights

Of the paparazzo sniper

Nested in your brown iris.

Perhaps you had no idea either,

So far off, half a mile maybe,

Looking towards me. Watching me

Pin the sea's edge down.

No idea

How that double image,

Your eye's inbuilt double exposure

Which was the projection

Of your two-way heart's diplopic error,

The body of the ghost and me the blurred see-through

Came into single focus,

Sharp-edged, stark as a target,

Set up like a decoy

Against that freezing sea

From which your dead father had just crawled.



I did not feel

How, as your lenses tightened,

He slid into me.





Fekete kabát (Magyar)


Emlékszem, kimentem oda,

Az elhúzó apályban, az északi-tengeri jeges szél

Felvérző elevenembe

Vágott - a határon kívüliség nosztalgiája

Volt ez, boldog érzés. Egyedüli emlékem

A fekete nagykabátról. Tapodás a nedves

Homokzátonyon. Azt hiszem, bámultam

A tengert. Megpróbáltam teljesen magányosnak

Érezni magam, egyszerűen csak magam, éles határaimmal -

Én és a tenger, egyetlen nagy tabula rasa,

Mintha visszatérő lábnyomaim

A sugárszövedékből, a horizontszéles törléssávból

Mindent újra tudnának kezdeni.



Két cipőtalpnyom.

A jelem ennyi.

Jelentéktelen párbeszéd a tengerrel.

Nekem elég.

Porba rovása annak, ami a tenger híg nyelvéből

Tolmácsolható. Hang nélkül is.

Terápia.

Példázatok, amelyeket nem tudtam megfejteni

Akkor, de amelyek elraktározódtak fekete

Dobozomban, későbbre. Mint a vad szarvas

Etetése burgonyaszirommal,

Mozdulatod a fényképen, amelyről

Visszakiáltasz rám és a masinámra.



Sejtelmem sem volt hát, hogy beléptem

A barna íriszedben fészkelő

Paparazzo-orvlövész

Távcsövének látómezejébe.

Talán te sem sejtetted.

Messze voltál, félmérföldnyire, meglehet,

Onnan néztél. Figyelted, ahogy

Rögzítem a tengerhatárt.

Sejtelmem sincs,

Hogy az a kettős kép,

A szemedbe épített kettős megvilágítás,

Kétágú szíved kettős látású

Tévhitének kivetülése,

A kísértet teste és én, a homályosan átlátszó,

Hogyan kerültünk egyetlen gyújtópontba,

Amely éles határú, határozott, mint a célpont,

Ott áll, csapdaként,

A kimerevített tenger előtt,

Amelyből halott apád éppen elővonszolódott.



Nem éreztem meg,

Ahogy látcsöved lencséje megfeszül,

És ő odasiklik, belém.

Gergely Ágnes
 
 
0 komment , kategória:  Ted Hughes 1.  
y
  2013-11-15 15:57:36, péntek
 
  Hughes, Ted: Holló megvilágosodik (Crow Alights Magyar nyelven)

Crow Alights (Angol)


Crow saw the herded mountains, steaming in the morning.

and he saw the sea

Dark-spined, with the whole earth in its coils.

He saw the stars, fuming away into the black, mushrooms of

the nothing forest, clouding their spores, the virus of God.

And he shivered with the horror of Creation.



In the hallucination of the horror

He saw this shoe, with no sole, rain-sodden,

Lying on a moor.

And there was this garbage can, bottom rusted away,

A playing place for the wind, in a waste of puddles.



There was this coat, in the dark cupboard,

in the silent room, in the silent house.

There was this face, smoking its cigarette between the dusk

window and the fire's embers.

Near the face, this hand, motionless.

Near the hand, this cup.

Crow blinked. He blinked. Nothing faded.

He stared at the evidence.

Nothing escaped him. (Nothing could escape.)





Holló megvilágosodik (Magyar)


Holló látta a nyájakkal teli hegyeket, a

Pirkadat ködében.

S látta a sötétgerincű tengereket, a földet, a maga teljes valójában.

Látta a csillagokat, amint elfüstöltek a sötétségben,

A semmi-erdő gombáit, amint szétszórják spóráikat, Isten vírusát.

S beleremegett a teremtés borzalmába.



A rémület hallucinációi közepette

Látott egy eső áztatta talpatlan cipőt

Heverni a síkon

S ott volt egy eldobott konzervdoboz, alját már rozsda ette,

Játszótér a szélnek, tócsák vesztőhelye.



Ott volt a kabát, a sötét szekrényben,

A néma szobában, a néma házban.

Ott volt az arc, cigarettát szívott a homályos ablak

S a parázsszilánkok között.

Az archoz közel, a kéz, mozdulatlanul.

A kézhez közel, a kupa.

Holló kacsintott. Kacsintott. Nem halt el semmi.

Nézte a bizonyítékokat.

Semmi sem menekült el előle. (Semmi sem menekülhetett.)

Kántás Balázs
 
 
0 komment , kategória:  Ted Hughes 1.  
x
  2013-11-15 15:40:57, péntek
 
  ,Hughes, Ted: A holló teológiája (Crow's Theology Magyar nyelven)

Crow's Theology (Angol)


Crow realized God loved him-

Otherwise, he would have dropped dead.

So that was proved.

Crow reclined, marvelling, on his heart-beat.



And he realized that God spoke Crow-

Just existing was His revelation.



But what Loved the stones and spoke stone?

They seemed to exist too.

And what spoke that strange silence

After his clamour of caws faded?



And what loved the shot-pellets

That dribbled from those strung-up mummifying crows?

What spoke the silence of lead?



Crow realized there were two Gods-



One of them much bigger than the other

Loving his enemies

And having all the weapons.





A holló teológiája (Magyar)


Hollóban tudatosult, hogy Isten szereti -

Különben megölte volna.

Ez volt a bizonyíték.

Csak ott hevert, csodálva szívverését.



S észrevette, hogy Isten azt mondja: Holló -

A puszta létezés felfedezése volt ez.



De mi szerette a köveket s mondta ki nevüket?

Úgy látszott, léteznek ők is.

S mi nevezte nevén azt furcsa csendet,

Mi károgása után ott maradt?



S mi szerette a kilőtt puskagolyókat,

amik átfúrták ama mumifikált hollók porhüvelyét?

Mi nevezte nevén az ólom némaságát?



Hollóban tudatosult, hogy két Isten létezik -



Egyikük sokkal hatalmasabb, mint a másik,

Szereti ellenségeit,

S minden fegyver a birtokában van.

Kántás Balázs
 
 
0 komment , kategória:  Ted Hughes 1.  
x
  2013-11-15 15:39:32, péntek
 
  Hughes, Ted: Epifánia (Epiphany Magyar nyelven)

Epiphany (Angol)


London. The grimy lilac softness

Of an April evening. Me

Walking over Chalk Farm Bridge

On my way to the tube station.

A new father - slightly light-headed

With the lack of sleep and the novelty.

Next, this young fellow coming towards me.



I glanced at him for the first time as I passed him

Because I noticed (I couldn't believe it)

What I'd been ignoring.



Not the bulge of a small animal

Buttoned into the top of his jacket

The way colliers used to wear their whippets -

But its actual face. Eyes reaching out

Trying to catch my eyes - so familiar!

The huge ears, the pinched, urchin expression -

The wild confronting stare, pushed through fear,



Between the jacket lapels.

    'It's a fox-cub!'

I heard my own surprise as I stopped.

He stopped. 'Where did you get it? What

Are you going to do with it?'

    A fox-cub

On the hump of Chalk Farm Bridge!



'You can have him for a pound.' 'But

Where did you find it? What will you do with it?'

'Oh, somebody'll buy him. Cheap enough

At a pound.' And a grin.

    What I was thinking

Was - what would you think? How would we fit it

Into our crate of space? With the baby?

What would you make of its old smell

And its mannerless energy?

And as it grew up and began to enjoy itself

What would we do with an unpredictable,

Powerful, bounding fox?

The long-mouthed, flashing temperament?

That necessary nightly twenty miles

And that vast hunger for everything beyond us?

How would we cope with its cosmic derangements

Whenever we moved?



The little fox peered past me at other folks,

At this one and at that one, then at me.

Good luck was all it needed.

Already past the kittenish

But the eyes still small,

Round, orphaned-looking, woebegone

As if with weeping. Bereft

Of the blue milk, the toys of feather and fur,

The den life's happy dark. And the huge whisper

Of the constellations

Out of which Mother had always returned.

My thoughts felt like big, ignorant hounds

Circling and sniffing around him.

   Then I walked on

As if out of my own life.

I let that fox-cub go. I tossed it back

Into the future

Of a fox-cub in London and I hurried

Straight on and dived as if escaping

Into the Underground. If I had paid,

If I had paid that pound and turned back

To you, with that armful of fox -



If I had grasped that whatever comes with a fox

Is what tests a marriage and proves it a marriage -

I would not have failed the test. Would you have failed it?

But I failed. Our marriage had failed.





Epifánia (Magyar)


London. Koszlott lila,

Lágy áprilisi este. Épp

A Chalk Farm hídon át

Vitt utam a metró felé.

Friss apa - kissé kába voltam

A kevés alvás és az új helyzet miatt.

Egyszer csak jön felém egy fiatal srác.



Már mellém ért, amire odanéztem,

Mert feltűnt (alig hittem el),

Amit addig nem vettem észre.



Nem a dudorodó kis állat

A rágombolt kabát alatt,

Mint a lámpa a vájárkabátban,

Hanem a pofája. Fürkésző szeme, ahogy

Elkapta az enyémet - ezt ismertem!

Nagy füle, lopott, ravasz tekintete -

Ez a félelmen át is vad, kihívó nézés



Ott a két hajtóka közt.

"Rókakölyök!"

Hallottam döbbent hangom, és megálltam.

Megállt a srác is. "Hol szerezte? És

Most mit csinál vele?"

Rókakölyök

A Chalk Farm híd tetején.



"Egy fontért megkaphatja." "De hát

Hol találta? Mit akar vele csinálni?"

"Á, megveszi valaki. Olcsó,

Csak egy font." És vigyorog.

Azon tűnődtem:

Mit szólnál hozzá te? Hogy illesztenénk

Szűkös terünkbe? A babával együtt?

Mit kezdenél erős szagával,

Neveletlen energiáival?

És ha megnő és viháncolni kezd,

Hova tennénk egy kiszámíthatatlan

Izmos, ugráló rókát?

Hosszú nyelvű, villódzó jellemét?

Éjjel a betevő húsz mérföldjeit?

Feneketlen éhségét, amit át se látunk?

Hogy bírnánk kozmikus zavarával,

Valahányszor költözünk?



A kisróka megnézett másokat is,

Ezt is, azt is, aztán engem megint.

Csak szerencséje lenne:

Nem volt már bolyhos kölyök,

De a szeme apró,

Kerek, árvanézésű, keserves,

Mintha sírna. Oda volt

A kék tej, a tollas-szőrös viháncolás.

Az odú boldog sötétje. A konstellációk

Hatalmas sustorgása,

Ahonnan mindig megjött az Anya.

Gondolataim, mint nagy, tudatlan kopók

Köröztek, szaglásztak fölötte.

Továbbmentem,

De akár az életemből.

Visszadobtam

Egy rókakölyköt

Londoni jövőjébe, menekültem

Talán a föld alá. Ha fizetek,

Ha megfizetem a fontot, és visszajövök

Hozzád egy nyaláb rókával -



Ha felfogom, hogy bármit hoz egy róka,

Az lesz a házasság próbaköve, bizonyítéka -

Nem bukom meg a vizsgán. Te megbuktál volna?

De megbuktam. A házasságunk megbukott.

Mesterházi Mónika

 
 
0 komment , kategória:  Ted Hughes 1.  
x
  2013-11-15 15:37:58, péntek
 
  -Hughes, Ted: Gubbasztó karvaly (Hawk Roosting Magyar nyelven)

Hawk Roosting (Angol)


I sit in the top of the wood, my eyes closed.

Inaction, no falsifying dream

Between my hooked head and hooked feet:

Or in sleep rehearse perfect kills and eat.



The convenience of the high trees!

The air's buoyancy and the sun's ray

Are of advantage to me;

And the earth's face upward for my inspection.



My feet are locked upon the rough bark.

It took the whole of Creation

To produce my foot, my each feather:

Now I hold Creation in my foot



Or fly up, and revolve it all slowly -

I kill where I please because it is all mine.

There is no sophistry in my body:

My manners are tearing off heads -



The allotment of death.

For the one path of my flight is direct

Through the bones of the living.

No arguments assert my right:



The sun is behind me.

Nothing has changed since I began.

My eye has permitted no change.

I am going to keep things like this.





Gubbasztó karvaly (Magyar)


Hunyt szemmel ülök a fa koronáján.

Tétlenség, semmi csalóka álom

Horgas koponyám s horgas csüdöm között:

Pedig álomban legjobb ölést és falást próbálgatni.



Kedvemre való magas sudarak!

A napsugár s a léghullámok

Engem szolgálnak.

Arcát a föld szemlémre fölfelé tartja.



Karmom érdes ágat szorongat.

Az egész Teremtés fáradozott csüdöm

Kialakításán, minden egyes tollamon:

Most a Teremtést karmom és röptöm



Sűríti magába, és siklatja egész lassan -

Kényemre-kedvemre gyilkolok, mert minden enyém

Testem nem ismer semmi ál-okoskodást:

Megszokott módon szaggatok le koponyákat -



Mesterségem a halál.

Ha lecsapok, utam egyenesen

Hatol csontokon át az elevenig.

Jogomat bizonyítani semmi érv:



Mögöttem a nap.

Semmi se változott, mióta kezdtem.

Szemem nem engedett semmi változást.

Mást éppúgy véghezviszek, akárcsak ezt.

Rába György

 
 
0 komment , kategória:  Ted Hughes 1.  
x
  2013-11-15 15:36:23, péntek
 
  -Hughes, Ted: Az Isten (The God Magyar nyelven)

The God (Angol)


You were like a religious fanatic

Without a god- unable to pray.

You wanted to be a writer.

Wanted to write? What was it within you

Had to tell its tale?

The story that has to be told

Is the writer's God, who calls

Out of sleep, inaudibly: 'Write'.

Write what?



Your heart, mid-Sahara, raged

In its emptiness.

Your dreams were empty.

You bowed at your desk and you wept

Over the story that refused to exist,

As over a prayer

That could not be prayed

To a non-existent God. A dead God

With a terrible voice

You were like those desert ascetics

Who fascinated you,

Parching in such a torturing

Vacuum of God

It sucked goblins out of their finger-ends,

Out of the soft motes of the sun-shafts,

Out of the blank rock face.

The gagged prayer of their sterility

Was a God

So was your panic of emptiness - a God.



You offered him verses. First

Little phials of the emptiness

Into which your panic dropped its tears

That dried and left crystalline spectra.

Crystals of salt from your sleep.

Like the dewy sweat

On some desert stones, after dawn.

Oblations to an abscence.

Little sacrifices. Soon



Your silent howl through the night

Had madeitself a moon, a fiery idol

Of your God

Your crying carried its moon

Like a woman a dead child. Like a woman

Nursing a dead child. bending to cool

Its lips with tear drops on her finger-tip.

So I nursed you, who nursed a moon

That was human but dead, withered and

Burned you like a lump of phosphorus.



Till the child stireed. It's mouth-hole stirred.

Blood oozed at your nipple,

A drip feed of blood. Our happy moment!



The little God flew up into the Elm Tree.

In your sleep, glassy eyed,

You heard its instructions. When you woke

Your hands moved. You watched them in dismay

As they made a new sacrifice .

Two handfuls of blood, your own blood,

And in that blood gobbets of me,

Wrapped in a tissue ofstory that had somehow

Slipped from you. An embryo story.

You could not explain it or who

Ate at your hands.

The little god roared at night in the orchard,

His roar half a laugh.



You fed him by day, under your hair-tent,

Over your desk, in your secret

Sirit-house, you whispered,

You drummed on your thumb with your fingers,

Shook Winthrop shells for their sea voices,

And gave me an effigy - a Salvia

Pressedin a Lutheran Bible.

Youcould not explain it. Sleep had opened.

Darkness poured from it, like perfume.

Your dreams had burst their coffin.

Blinded I struck a light.



And woke upside down in your spirit-house

Moving limbs that were not my limbs,

And telling, in a voice not my voice,

A story of which I knew nothing

Giddy

With the smoke of the fire you tended

Flames I had lit unwitting

That whitened in the oxygen jet

Of your incantaory whisper.



You fed the flames with the myrrh of you mother,

The Frankincense of your father

And your own amber and the tongues

Of fire told their tale. And suddenly

Everybody knew everything.

Your God snuffed up the fatty reek.

His roar was like a basement furnace

In your ears, thunder in the foundations.



Then you wrote in a fury, weeping,

Your joy a trance-dancer

In the smoke in the flames

'God is speaking through me,' you told me

'Don't say that,' I cried. 'Don't say that.

That is horribly unlucky!'

As I sat there with blistering eyes

Watching everything go up

In the flames of your sacrifice

That finally caught you too and you

Vanished exploding

Into the flames

Of thestory of your God

Who embraced yo

And your mummy and your daddy,

Your Aztec, Black Forest

God of the euphenism grief.





Az Isten (Magyar)


Olyan voltál, mint a vallás megszállottja,

Akinek nincs istene, és nem bír imádkozni.

Író akartál lenni.

Írni akartál? Mi volt az, ami mélyen benned

El kívánta mondani a maga meséjét?

A kikívánkozó történet

Az író Istene, álmaiból

Kiált rá, hangtalanul: "Írjad!"

Írjad! Mit?



Szíved, a Szahara közepe, őrjöngött

Az ürességtől.

Üresek voltak az álmaid.

Íróasztalodra görnyedtél, és sírtál

A történetért, amely nem akart életre kelni,

Sírtál, mint az elimádkozhatatlan

Imádságért

Egy nem létező Istenhez. Egy rettentő hangú,

Halott Istenhez.

Olyan voltál, mint a sivatagi aszkéták,

Akikért rajongtál,

Mert elsorvadtak a gyötrelmes

Isten-hiányban,

Amely gonosz manókat szívott ki ujjuk begyéből,

A fénynyalábban rezgő puha porszemekből,

A kiüresedett sziklaarcból.

Terméketlenségük elfojtott imádsága

Volt az Isten.

Ahogy rémületed az ürességtől maga az Isten.



Verseket ajánlottál fel neki. Először

Az üresség kis fioláit,

Amelyekbe rémületed könnye belehullt,

Beleszáradt, kristályos színképeket hagyott.

Álombeli sórétegeket.

Mint a harmatos verejték

Holmi sivatagi köveken, hajnalfelé.

Adományok egy távollétnek.

Kicsiny áldozatok. Nemsokára



Szótlan üvöltésednek holdja kelt

Az éjszakában, Istened izzó

Bálványaképp.

Zokogásod úgy hordozta a holdját,

Mint asszony halott gyereket. Mint asszony

Dajkál halott gyereket, ráhajolva hűsíti

Ajkát ujjbegyén ülő könnycseppjeivel,

Úgy dajkáltalak téged, aki dajkáltad

A holdat, amely emberi, de halott, szikkadt, és

Megégetett, mint egy foszfordarab.



Majd a gyerek megmozdult. A szájnyílása

Mozdult. Vér szivárgott a mellbimbódon.

Vérátömlesztés. A pillanat mámora.



A kicsiny isten odaröppent, ahol a Szilfa.

Üveges szemű álmodban meghallottad

Parancsait. Amikor magadhoz tértél,

Járt a két kezed. Dermedten figyelted,

Ahogy a kezed új áldozatra készül.

Két marék vér, a saját véred, és abban

A vérben a húsomból harapott falatok,

Begöngyölve a szövedékbe, a történetébe, amely

Valahogy kicsúszott belőled. Embriótörténet.

Nem tudtad megmagyarázni. Azt sem, hogy

Ki lakmározott a kezed ügyében.

A kicsiny isten a gyümölcsösben ordított

Éjjel, ordítása félig röhögés.



Etetted nappal, a hajsátrad alatt,

Az íróasztalodon, titkos

Szellemházadban, suttogtál,

Doboltál hüvelykujjadon a többi ujjaddal,

Winthrop-kagylókat ráztál tengerhangjukért,

És nekem a képmását adtad - azt a Zsályát,

Ami le volt préselve a lutheránus bibliában.

Nem tudtad megmagyarázni. Kinyílt az álom.

Sötétség ömlött belőle, mint a parfüm.

Álmaid feltörték a koporsót.

Vaksin gyufát gyújtottam,



És szellemházadban ébredtem, fejjel lefelé,

Kapáló végtagokkal, amelyek nem az én

Végtagjaim, kántálva, és a hang nem

Az én hangom, egy történetet, amelyről

Nem tudtam semmit. Szédelegtem

A füstben, a tüzet te tápláltad,

Én lobbantottam lángra, öntudatlanul,

És most fehéren izzott suttogó ráolvasásod

Oxigénsugarában.



Szítottad a lángokat anyád mirhájával,

Apád tömjénjével, és saját

Borostyánköved és a lángnyelvek

Elmondták meséjüket. És egyszeriben

Mindenki tudott mindent.

És az Istened felszívta a zsíros füstszagot.

Ordítása mint alagsori kazán

A füledben, az alapjaidra mért mennykőcsapás.



És akkor dühödten írtál, zokogva,

Boldogságod magába révült táncos

A lángok között, a füstben.

"Isten beszél belőlem" - szóltál.

"Ne mondj ilyet! - kiabáltam. - Ne mondj ilyet!

Ránk hozol valami iszonyú balszerencsét!"

És közben ott ültem, és hólyagos szemmel

Figyeltem, ahogy minden felszáll

Az áldozatod lángjában,

Amely végül téged is utolért, amíg aztán

El nem tűntél, szét nem vetettek

Azok a lángok

Istened történetéből,

Aki átölelt téged

És Anyut is és Aput is -

A te Azték, Fekete Erdei

Istened, akinek szebbik neve Fájdalom.

Gergely Ágnes

 
 
0 komment , kategória:  Ted Hughes 1.  
x
  2013-11-15 15:34:49, péntek
 
  Hughes, Ted: A farkasok üvöltése (The Howling of Wolves Magyar nyelven)

The Howling of Wolves (Angol)


Is without world.



What are they dragging up and out on their long leashes of sound

That dissolve in the mid-air silence?



Then crying of a baby, in this forest of starving silences,

Brings the wolves running.

Tuning of a violin, in this forest delicate as an owl's ear,

Brings the wolves running—brings the steel traps clashing and slavering,

The steel furred to keep it from cracking in the cold,

The eyes that never learn how it has come about

That they must live like this,



That they must live



Innocence crept into minerals.



The wind sweeps through and the hunched wolf shivers.

It howls you cannot say whether out of agony or joy.



The earth is under its tongue,

A dead weight of darkness, trying to see through its eyes.

The wolf is living for the earth.

But the wolf is small, it comprehends little.



It goes to and fro, trailing its haunches and whimpering horribly.



It must feed its fur.



The night snows stars and the earth creaks.





A farkasok üvöltése (Magyar)


Világ nélküli.



Mit húznak-vonszolnak vonításaik hosszú pórázán,

Amit elnyel a levegő néma csendje?



Egy felsíró csecsemő, az ínséges csend erdejében,

Futásra ingerli a farkasokat.

Egy hangolódó brácsa, a bagolyfül-finom erdőben,

Futásra készteti a farkasokat - csattogásra és nyáladzásra

Az acélcsapdákat,

Szőrrel bevont fémvázukat nem repeszti szét a fagy,

Szemük sohasem értheti meg, hogyan történhetett

Hogy így kell élniük,



Hogy élniük kell



Ártatlanság szivárog az ásványokba.



Szél süvít, és a púpos hátú farkas megborzong.

Üvöltéséről meg nem mondható, hogy fájdalomé, vagy örömé.



Nyelve alatt a föld,

A sötétség holtsúlya, ami megpróbál az ő szemével látni.

A farkas a földnek él.

De a farkas kicsi, keveset ért.



Csak jön-megy farát vonszolva és szörnyen nyüszít



Étel kell a bundának.



Az éj csillagokat havazik és a föld csikorog.

Acsai Roland

 
 
0 komment , kategória:  Ted Hughes 1.  
x
  2013-11-15 15:30:38, péntek
 
  -Hughes, Ted: Élet a halál után (Life after Death Magyar nyelven)

Life after Death (Angol)


What can I tell you that you do not know

Of the life after death?



Your son's eyes, which had unsettled us

With your Slavic Asiatic

Epicanthic fold, but would become

So perfectly your eyes,

Became wet jewels,

The hardest substance of the purest pain

As I fed him in his high white chair.

Great hands of grief were wringing and wringing

His wet cloth of face. They wrung out his tears.

But his mouth betrayed you - it accepted

The spoon in my disembodied hand

That reached through from the life that had survived you.



Day by day his sister grew

Paler with the wound

She could not see or touch or feel, as I dressed it

Each day with her blue Breton jacket.



By night I lay awake in my body

The Hanged Man

My neck-nerve uprooted and the tendon

Which fastened the base of my skull

To my left shoulder

Torn from its shoulder-root and cramped into knots -

I fancied the pain could be explained

If I were hanging in the spirit

From a hook under my neck-muscle.



Dropped from life

We three made a deep silence

In our separate cots.



We were comforted by wolves.

Under that February moon and the moon of March

The Zoo had come close.

And in spite of the city

Wolves consoled us. Two or three times each night

For minutes on end

They sang. They had found where we lay.

And the dingos, and the Brazilian-maned wolves -

All lifted their voices together

With the grey Northern pack.



The wolves lifted us in their long voices.

They wound us and enmeshed us

In their wailing for you, their mourning for us,

They wove us into their voices. We lay in your death,

In the fallen snow, under falling snow,



As my body sank into the folk-tale

Where the wolves are singing in the forest

For two babes, who have turned, in their sleep

Into orphans

Beside the corpse of their mother.





Élet a halál után (Magyar)


Mit mondhatnék, amit nem tudsz még

Az életről a halál után?



Meghökkentett minket a fiad szeme

Szlávos vagy ázsiai

Mongolredőivel, később a te szemed

Tökéletes mása lett, két

Nedves drágakő,

Színtiszta fájdalom megkövült lényege,

Az etetőszékben ült, én etettem.

Nagy bánatkezek facsarták

Arcának nedves foltját. Facsarták a könnyét.

A szája árult csak el - elfogadta

A kanalat testetlen kezemtől,

Mely a halálod utáni életből nyúlt feléje.



Nővérét napról napra

Sápasztotta a seb,

Amit nem láthatott, érinthetett, érzett,

Mert kék kabátját ráadtam naponta.



Éjjel a testemben ébren feküdt

Az Akasztott Ember,

Nyaki idegszála feltépve, az ín,

Mely koponyámat

A bal vállamhoz kötötte,

Csomókba gyűrve, vállamból kiszakadt -

Talán megmagyarázható lenne a fájdalom,

Ha a lélekben lógnék,

A nyaki izom alatti kampón.



Élettől odadobva

Mélyítettük a csöndet,

Mindenki külön ágyban.



Farkasüvöltés csitított

Februári, márciusi hold alatt,

Hozzánk költözött a cirkusz.

A város nem tehette,

A farkas megvigasztalt. Minden

Éjjel hosszú percekig

Énekelt a kórus. Tudták, hol alszunk.

Dingó, brazil sörényes,

Északi szürke farkas

Együtt emelte a hangját.



A farkasok dala szárnyalt,

Beburkolt és körülfont,

Üvöltöttek utánad, gyászoltak miattunk,

A hangjaikba fontak. Halálodban

Feküdtünk, hulló hóban, hó alatt.



Testem a mesébe süppedt:

Farkasok szóltak az erdőn,

A két kisgyerek álmában

Elárvult,

Mellettük anyjuk holtan.

Lázár Júlia

 
 
0 komment , kategória:  Ted Hughes 1.  
x
  2013-11-15 10:40:26, péntek
 
  Hughes, Ted: Varjú első leckéje (Crow's First Lesson Magyar nyelven)

Crow's First Lesson (Angol)


"God tried to teach Crow how to talk.

'Love,' said God. 'Say, Love.'

Crow gaped, and the white shark crashed into the sea

And went rolling downwards, discovering its own depth.



'No, no,' said God, 'Say Love. Now try it. L O V E.'

Crow gaped, and a bluefly, a tsetse, a mosquito

Zoomed out and down

To their sundry flesh-pots.



'A final try,' said God. 'Now, L O V E.'

Crow convulsed, gaped, retched and

Man's bodiless prodigious head

Bulbed out onto the earth, with swivelling eyes,

Jabbering protest -



And Crow retched again, before God could stop him.

And woman's vulva dropped over man's neck and tightened.

The two struggled together on the grass.

God struggled to part them, cursed, wept -



Crow flew guiltily off."





Varjú első leckéje (Magyar)


Isten beszédre oktatta Varjút.

,,Szeretet" mondta Isten. ,,Mondd: Szeretet."

Varjú tátogott, s fehér cápa loccsant a tengerbe,

Pörgött alá, felfedezve önnön mélyeit.



,,Nem, nem" mondta Isten. ,,Mondd: Szeretet. Rajta!"

Varjú tátogott s egy kék légy, egy cece, egy moszkitó

Zizzent ki és alá,

Mindegyik a maga húsosfazekára.



,,Utolsó kísérlet" mondta Isten. ,,Nos: SZERETET!"

Varjú vonaglott, tátogott, öklendett és

Testtelen, baljós férfifej

Gördült ki, le a földre, szeme pörgött,

Dadogó tiltakozás —



És Varjú öklendett megint, Isten későn kapott oda,

És női vulva hullt a férfinyakra, rászorult.

Ott küszködtek a gyepen.

Isten szedte volna szét, sírt, káromkodott —



Varjú bűntudatosan röppent tova.

Tótfalusi István
 
 
0 komment , kategória:  Ted Hughes 1.  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 19 
2019.01 2019. Február 2019.03
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 68305 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 2286
  • e Hét: 5812
  • e Hónap: 21451
  • e Év: 54847
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2019 TVN.HU Kft.