Belépés
nagyuska.blog.xfree.hu
"Idegen nyelveket tudni szép, a hazait pedig lehetségig mívelni kötelesség. "- Kölcsey Ferenc Parainessis Kölcsey Kálmánhoz Juhászné Szunyogh Mária Marika
1947.09.09
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 11 
x
  2011-03-20 20:03:45, vasárnap
 
  Gizella Lapu...... ........... ........... ........... ........... ........... ...... 2011-03-19 06:31:25

Rakovszky Zsuzsa
ESIK

esik esik ma reggel
megindult vízbe mártott
gyufa kihunyt a nyár most
sokáig esni fog
enyhül a nyári téboly
heve renyhül a sürgés
át- s átfolyják a szürkék
a sárga kék piros
hivalkodást az ablak
csorog le most mögötte
a nedves szél az utca
csatornájába tévedt
óriáscet hánytorog
olaj- és sárszínűen
esik miért kimenni
tenni csak lenni lenni
mintha hanyatt az ágyon
egymás mellett karod
tarkóm alatt sokáig
úgysem lehet sokáig
kimenni most sokáig
sokáig esni fog

 
 
0 komment , kategória:  Rakovszky Zsuzsa 1.  
x
  2011-03-09 18:47:10, szerda
 
  Gizella Lapu...... ........... ........... ........... ........... ........... ...... 2011-03-18 08:12:27


Rakovszky Zsuzsa

DAL AZ IDŐRŐL

Fésű földben, karóra víz alatt,
madártetem a hóban...
Száz év előtti karácsonyi lap
a bombatalálat érte fiókban.
Fényképcsomag: aki már nincs sehol,
vízparton áll, gyerek fölé hajol,
sötét haja lobog a nyári szélben.
Szilánkok egy ház romjai alól,
amely leégett az idő tüzében.

Fakó zseblámpafény erőlködik,
hogy kimentsen az éjből valamit.
Kölcsön-létre lobbantsa, ami nincs.
A múlt kihamvadt évtizedeit
villantaná törött tükördarab.
Ahogy a kő fölött beforr a hab,
ahogy a gyűrű szétfut a hangtalan vizen -
a végén ránctalan nemlét marad,
mintha sosem lett volna semmi sem.







 
 
0 komment , kategória:  Rakovszky Zsuzsa 1.  
x
  2011-02-07 09:28:44, hétfő
 
  Rakovszky Zsuzsa: Pillanatkép

Augusztus Erkély Este hat
sötétedik Boldog vagyok
és nem vagyok A vízszintes irányok
befagynak röptükben A távlat
lefele szív Boldog vagyok
és nem vagyok A szemközti házsor árnya
az úttesten már átcsúszott
most az innenső falon haladva
jön fölfelé Sorban kioltogatja
a zöld növényi izzást a szomszéd balkonok
kőcsészéiben Boldog vagyok
és nem vagyok.....


46. Rakovszky Zsuzsa: Őszutó

Tört fényű, sárga fasorban baktatok.
Képzelt kutyámat pórázon rángatom.
Árnyék-anyám ül egy távoli padon,
mindig eggyel odébb, hol el nem érem.

 
 
0 komment , kategória:  Rakovszky Zsuzsa 1.  
x
  2011-01-27 20:53:33, csütörtök
 
  RAKOVSZKY ZSUZSA

Az elhagyott lány
Dal


A postaszekrényt
nem néztem meg ma sem: a szögletes rés
sekély sötétségében hátha, hátha -
nemcsak az áltató bádog derengés...

Nem kell ma mégse
megtudnom, holnapig: a szürke résre
merőleges, hitegető fehér él
csak egy felszólítás tüdőszűrésre...

Elég, ha másnap
derül ki, hogy amit én kézírásnak
reméltem, egy körbélyegző szegélye,
s az ott egy könyvtári felszólítás csak...

Addig megint a
megállt idő hülyén kattogva, mintha
egy írógépen egyfolytában x-et
ütnének, vérszegény tapétaminta...

Órák, üresre
lappadt idő, hogy volna újra teste,
tapintható, hogy volna újra testem,
becézhető, nem adja meg az este,

ahogy tegnap sem adta.
Néztem, a tetőantennák fölött a
beírkált ég hűlő neon vizében
tollászkodó, parázsló szélű vatta

kénsárga, füstkék,
fémszürke lesz, s eszembe jut a festék:
két sor korong bádogdobozban - akkor
kaptam, mikor a mandulám kivették.

Míg víz nem érte,
a kék, a zöld, kármin vagy okker érme
szélén írás szaladt körbe, középen
egy páva! És ami könyv volt, de mégse,

az a kihajthatós... A
két lap közül égnek pattant a posta,
vagy egy vidéki állomás, piros pad,
a sárga falra fölloccsantva rózsa...

Amire néztem,
mind visszanézett, fölszívott egészen,
se kín, se bűn, se vád, se vágy - csak átjárt,
átjártam, víz a sóban, só a vízben...

A szerelem nem
itt járt, villogva és roncsolva bennem,
lenyelt zsilett, hanem ott kinn világlott,
a világot gyújtotta föl, nem engem.

Mi állt közénk? A testem?
Az áramló örömből így kiesnem
mért kellett? És az áram? Kifogyott? Megfagyott?
És én? Alig vagyok? Vagy túlságosan vagyok?
 
 
0 komment , kategória:  Rakovszky Zsuzsa 1.  
x
  2010-12-19 13:57:08, vasárnap
 
  Gizella Lapu ...... ........... ........... ........... ........... ........... ........... ........2010-12- 19 13:03:31

RAKOVSZKY ZSUZSA: EGYIRÁNYÚ UTCA

De ami volt, az nem jön vissza többé
soha. Az idő egyirányú utca.
Örökké zuhog a jelen, s örökké
száraz lábbal kelünk át rajta: a múlt fölissza
szempillantás alatt. Lábbal előre vissza
nem szökken a műugró a trambulinra, és nem
lesz már a csorba ép, a foltos újra tiszta,
de ha mégis lehetne, hogyha valami résen,
a kozmosz féregjáratain át
zuhannál fölfelé, míg eléred azt a pontot,
ahol elromlott minden, hogy fölfejtsd a hibás
szemig a múlt kötését, másként legyen, ne mint volt,
bölcsőjében fojtsd meg a zsarnokot, vagy
kivándorlásra bírd tulajdon nagyapádat,
vagy azon vedd magad észre: egyszer csak ott vagy
saját gyermekkorodban, épp vasárnap
dél van, most merik szét a húslevest,
s te fényes űrruhádban, dülledt üvegszemed
rájuk emelve, a jövendő elvetélt
embriója, merev térdekkel lépegetsz
feléjük, vagy csak egy hang, testetlen sürgetés
vagy tiltás oldaluknál, súgod: ,,Tedd!" vagy ,,Ne tedd!"
- az is hiába volna. Nem lehet
csak egy szálat kihúzni, ha nem az összeset,
olyan szorosra szőtt a múltak szövedéke.
Mint bulldózer tolja maga előtt
a voltak összessége a rákövetkezőt,
ami volt egyszer, annak nincsen sohase vége,
vétkes vagy áldozat: nem felejtesz, nem felejtek,
a sérelem sérelmet szül, a seb
sebezne, és nincsen, ki mint bokára ejtett
szoknyából vetkező, a múltjából kilépne,
s azt mondaná: ,,Igen, én ezt tettem veled,
ahogy mások velem: bocsáss meg érte!"
És ha lehetne, ha mégiscsak visszatérne,
ki már soha, megint csak gázszámlákról beszélne,
csöpögő vízcsapokról, s te is csak azt felelnéd,
amit akkor, s nem mondanád: ,,Ne menj még!
Fél életem viszed magaddal, hogyha elmégy!"

 
 
0 komment , kategória:  Rakovszky Zsuzsa 1.  
x
  2010-12-19 13:49:49, vasárnap
 
  RAKOVSZKI ZSUSZA: VISSZAÚT AZ IDŐBEN

Mikor rézgyuru voltam, tuzbe dobtak.
Mikor vak macska, felmosóvödörbe.
Király voltam, hóhér kezére adtak.
Övcsat - ötezer évre lemerültem a földbe.

Esernyonyél karokkal, golyvás nyakkal guggoltam
a sárszínu folyónál, legyek felhoiben.
Kövön lepényt sütöttem egykedvun, míg a holtak
százszámra úsztak el a napban égo vizen.

Öregasszony is voltam, csak odöngtem egész nap
hálóingben, a falnak sérelmeim soroltam.
Rablók orozták el megsárgult kombinémat,
fél paprikámat, míg gyufát vettem a boltban.

Égo házban vizesdézsába fúltam.
Az ütközetben otthagytam a lábam.
Zsarnok anyám árnyékában fakultam.
Disznók faltak föl egy parasztudvar porában.

Mindig surubb sötétekbe fúródtam.
Egész az ido pereméig estem
- mintha vonatból éjjel, nem láttam már, csak szórtan
derengo létezoket, de még ott is kerestem

a célt, okot vagy bunt, ami miatt, de végül
ott sem volt semmi, csak valami fal.
Azon túl csak a semmi, azon innen a kék ur
lassan kiégo csillagaival.
 
 
0 komment , kategória:  Rakovszky Zsuzsa 1.  
x
  2010-12-19 13:38:02, vasárnap
 
  Gizella Lapu ...... ........... ........... ........... ........... ........... ........... ........2010-12- 19 13:03:31

RAKOVSZKY ZSUZSA : BEISMERÉS

Nem könnyen tűröm könnyűségemet.
A ki tudja hányféle bokron szedett
szélfútta elveken rögtönzött életet
a boldog és komor korlátoltság helyett.
Hiányolom, hogy semmilyen lázas tömeg
nem zár magába, míg a tér fölött
zászlódíszes hajóként száll az erkély,
a reflektor csapzott, sötét eget
meszel ecsetjével, és fejünk fölött lebeg
a fény spirituszában a félve imádott arcél,
toronyzene és biztató szózat szemerkél.

Vagy gipszvirág-füzéres egyleti táncterem
erotikus erőtereiben
foroghatnék - a gyanakvó közfigyelem
hideg, színes tűzként futkosna bőrömön,
és a kijátszva eleven
szabályok szemrehányó szemétől az öröm
kockázat és titok láncára fölfűzött
tükrös vásári gyöngyszem lenne apróbb szemek között,
történet csattanója. Nem véletlen parázs
hamu időben, űrbe nyilalló tűszúrás.

Vagy lehetnék szerényebb is? Mintha rongyoszsák
borulna ki a déli fényre: egymás
hegyén-hátán, a zavaros piac
padján megfér a csorba bögre, rozsdás
óraszerkezet vagy züllött Ofélia-
hajú baba: porcelán arca pozsgás
félgömbje fölött üres szemüregbe tűz a nap.
Idióta gyerek mosolyával, sima
holdarcával nem ítél és nem értékel a
boldog, arkangyali tárgyilagosság.


 
 
0 komment , kategória:  Rakovszky Zsuzsa 1.  
x
  2010-11-30 21:07:15, kedd
 
  Rakovszky Zsuzsa: Dél











Még félórája sincs,
bőröddel puszta bőröm,
még kagyló húsredőkben
szeretkezés csatakja:
két lábfej jobbra-balra
szétdűl, a Nap lezúdul,
szárnyas raj tompa hőből,
jön és elönt, suhog benn
a vibráló vörösben,
fölhat méhembe, mintha
félálomban fogannék
ikerpárt két apától,
sötét és szőke nővért:
az egyik lüktet és fáj,
ragyog és nincs a másik.


 
 
0 komment , kategória:  Rakovszky Zsuzsa 1.  
x
  2010-08-11 15:04:22, szerda
 
  Rakovszky Zsuzsa: Gravitáció

Első fűtés: megperzselt por szaga.
Meleg szobából nézem a holdfogyatkozást:
ahogy csúszó karéjban lassan fölfalja a
terjedő vörös árnyék a csontszín villogást.
Szeles éjjel után reggel merő dió
a kert, diólevél zöld-sárga mozaikja
tömi el a csatornát. A gravitáció
megránt egy pórázt és elindul újra vissza
mind, amit fölfelé húzott a nap
mágnese, most kopogva és lebegve
igyekszik lefelé. Ami csak kiszakadt
egymásból, most törekszik újra egybe
puha keblén a sárnak, ahol majd az esőben
maguk is sűrű sárrá feketednek.
Amikor a jövő vonzása már erőtlen,
mágnesként kezd el vonzani a kezdet.


 
 
0 komment , kategória:  Rakovszky Zsuzsa 1.  
x
  2010-06-28 05:39:13, hétfő
 
  Rakovszky Zsuzsa



TÉLI NAPFORDULÓ



,,Mi mást tehettem volna? Mondd, mi mást?"

Kulcs csördül, fordul. Benn a kétnapos

távollét hidegét őrző lakás:

porszag, huzat, néhány letargikus

kaktusz. A fürdőben kék lobbanás:

a cirkó őrlángja. Köntös, papucs -

a válltáskát az ágy alá bevágja,

ne is lássa, s ahogy van, kabátban dől az ágyra.



,,De hát mi mást tehettem volna? Mit?"

Négy óra: alkonyat kénsárga vére

(átnézi a postáját: nem, nem írt)

csorog a betonudvar négyszögére,

a szomszéd háztetőkről. Dupla szív

(nem ír az alkonyat a szív sebére),

szőrös rombusz között a lift falán

,,Csótányirtás (nap, óra)" - ez áll egy cédulán.



A külvilág eltűnt, volt-nincs: helyén

valami tarka ködfelhő, vagy az se.

Az éjjeliszekrény kísértetén

a bögre és Bridget Jones párateste,

az ágy mögé becsúszva - ,,Van remény!

Tíz fogyókúrás tipp!" - mennyit kereste!

A párás lencséket megtisztogatja,

a látható világot látszólag visszakapja.



Föláll, jár-kel, a hűtőbe benéz:

lejárt gyümölcsjoghurtoknak világol

az égő, párizsin türkiz penész.

Ír krémlikőrt szürcsöl vizespohárból.

A bűntudat hideg tüzében ég.

Az alkonyat hamis tűzvésze lángol

a képernyőn. Szemközt a Spar mögött

most száll le épp a nap. ,,Kilenc emailje jött."



,,Megtartani? Mi jut eszedbe? Mint

egy rossz regényben... Nem lehetsz magadhoz

ilyen gonosz! Mi akarsz lenni: szent?

Önkéntes mártír?" Nem tudom, csak azt, hogy

most semmi sem vagyok. ,,A teszt szerint

az ön valós kora..." A konyhaabrosz

kékjén a nappal lázban haldokol.

Padlón, falon piros fény: virtuális pokol.



És most? Mi jön? Vágy és önáltatás

után mi más? Élet utáni élet?

Kinn sávban terjedő, vattás parázs,

kondenzcsík dúlja szét az égi kéket.

Az égen zuhanás és robbanás

veszélye függ. Markában a kiégett

körte szilánkká megy, ahogy csavarja

kifele: szert tesz egy új, vérgyöngyös sorsvonalra.



Nem talál másikat. Sötétben ül.

(Távkapcsolót keresgél. Megtalálja.)

Jelek áramlanak kívül-belül,

jelek a föld alatt, rezgések árja

nyomul a tetőantennák körül

(a jelfogó elme hiába várja

Isten szavát, csak démonsuttogást hall:

,,Ne légy!"). Világot vált egy gombnyomással.



Hideg toronyból szem nem látta képek

rohannak zúzmarás erdők fölött,

szederbozótok sűrűfésűjének

fogai közt, a talaj menti köd

vizes falán keresztül rockzenészek,

árvízveszély, miniszterelnökök

fényteste száguld szélben szétzilálva,

s a képernyő hártyáján összeállnak,



hogy képükkel töltekezzék az űr,

bennük keres gyógyszert a léthiányra.

Egy égő gép utasterében ül,

a lángoló karfát szorítva várja

a robbanást. Sátrak veszik körül,

zöld gyep, ricsaj, a nőegylet bazárja,

Mrs. McKay, az ezredes, a lelkész,

teáscsészébe illetéktelen kéz



ejt cukrot vagy ciánt. Fád szépfiút:

dúlt nő szorít: ,,Carlost sosem szerettem!"

Okker oroszlán kerget törpe gnút,

vagy mit? (,,A szemüveg...! Hová a... tettem?")

,,Nincsen sehol... nem látok... nincs kiút!"

(,,Ráültem, elrepedt.") ,,Vak végzet függ felettem!"

Lenéz az erkélyről - hatemeletnyi mélybe

zuhan a szem, de benn újabb reménybe



kapaszkodik - újabb csapdába lép a

lélek, az agy újabb önáltatást

kohol - lidérc, szamár előtt a répa,

mely mindig új holnapba rángat át,

megtudni, Krisztiáné lett-e Réka,

Ritát választja Norbert, vagy Katát,

s ha vége, nincs remény több folytatásra,

mi más marad - nézni órákon át a



fényszórók elvillámló csápjait,

ahogy a plafonon végigszaladnak.

Dél, éjszaka - csak múlik, nem telik

a nap, világos, majd sötét az ablak.

Két emelet között megállt a lift

idő, a dolgok most már így maradnak

- egy perc is sok! - ezer, tízezer évre.

(Húgát ment látogatni a házmester vidékre...)



,,...a pozitív gondolkodás! Csak ön

tehet róla, ha rosszkedvű, ha szenved!"

A gangon lépések: valaki jön.

A megváltás? Nem, a szomszédba csenget.

Pasziánszt rakosgat - hogyha kijön

(nem jön ki), minden más lesz! A ji kinget

szedi elő, három huszast dobálva

csalja a sorsa rejtett irányát napvilágra:



megoldást vár, jelet vagy hírnököt

egy más valóságból, melyben nem is hisz.

Kinéz az égre: mocskos rózsaköd

falán a Heineken reklámja izzik.

Két árny motoz a tejüveg mögött,

a száraz kaktuszok, rozsdás biciklik

között (csengő visong sátáni hangon)

két égi hírnököt talál a gangon,



egy főnővér- s egy hölgymenyétszerűt,

a szemhatár lilás pokoltüzének

előterében. Jő a jég, a tűz,

a szél, igérik, Istenről beszélnek,

s akárha ég falán égő betűk,

úgy hirdetik, ez a világ megérett

(,,Látom, nem ér rá - jöjjünk vissza kedden?")

a pusztulásra már - közel az Armageddon!



Eljő a szél, a tűz: bedőlt a gát,

kertvárosok süllyednek sűrű sárba,

toronymagas test vonszolja magát,

az összes ablakon benéz a sárga

hüllőszem függönyön, redőnyön át -

vágy, pánik, álmok összevisszasága

az ablakok mögött, de nem látja egyiket sem:

saját létébe zárva fénylik a nagy, hideg szem.



,,Ez itt Brigi, ő hármas ikreket...

Ez itt Timi, ő a kukába dobta,

Tesco-szatyorban..." Öblöget, repedt

mosdó tükrében nézi szívdobogva

az arcát, más-e most... Belérekedt,

most látja csak, a nagymosás a dobba,

a gép vizes, ezüst méhébe zárva

túlhordott embrió, cibálja, mindhiába,



a föld középpontja felé törekszik.

Iszik (likőr nincs már) egy kis rumot,

teavizet tesz föl, megint lefekszik,

árrobbanást jövendöl pár unott

öltöny és pápaszem, visong a Nesquik

nyula, kicsit nézi a Spektrumot

(fölforr a víz, de a gázon felejti):

a nemlétet ahogy teherbe ejti



a véletlen. Teában sűrű tejszín

- újszülött térben csillagköd forog.

A semmi mélye fortyog és a felszín

látszólagos habokkal hánytorog.

Hányféle fű, fa, nyelv, fejforma, hajszín -

mint plázában a zsúfolt polcsorok

- csak sajt hányféle! -, át mégsem melegszik

láttukra, mindhiába, a beteg szív.



,,Ez itt Roland, kilenc kígyója van.

Ez Krisztián, aki sáskát nyel élve!

Ez itt Tamás..." Leolt. Tíz óra van.

Sodródna már az álom nyílt vizére,

de mintha szélroham, pánikroham

löki parthoz. ,,Mi lesz velem tíz évre,

húsz évre mához?" Falban és plafonban,

,,Végy erőt magadon!" zümmög egy hang, de honnan



(éjfélre jár), honnan vegyen erőt,

az életet hogy működésbe hozza?

Letusoljon, mosógépszerelőt

hívjon, lássa magát megsokszorozva,

ha áll próbafülkék tükre előtt,

középkorú, kövér nőt? Sötét alagsorokba

leszállva a döntő leletre várjon?

S a többi, és a többi - ,,muszáj végigcsinálnom?"



,,Ez itt Ria, ördögűzéshez ért.

Lia, aki bioenergiát ad.

Bea, aki a holtakkal beszél.

Lea megmondja, merre húzd az ágyad,

hol nincs alatta rézér, sem vízér,

Maja, ki megjárta a túlvilágot:

,,Liftaknában zuhantam, és a végén,

olyan, nem is tudom, túláradó fehér fény..."



Olvasni próbálgat. Nem bír. Leolt.

Egy álom törmeléke fölriasztja:

az ágyneműn gyanús vérbarna folt.

Az éjfél tűzfalára föltapasztva

(,,mi mást, most mondd, mi mást?") ott lóg a Hold,

kopasz üzletkötő halotti maszkja,

porózus gipsze zöld holdport terít a

világra, mindent elvalótlanítva.



A hold halad, álom-dagály dagad,

a láb, a törzs, a váll már víz alatt van,

az ,,én" elsüllyedőben fölriad,

inkubusz ül izzadt mellén: a paplan.

Hiába, két-három Xanax se hat,

se öt, a test fölött leolthatatlan

kórtermi fény: kéken virraszt az elme.

Kemény sugára hullik szégyenre, gyötrelemre.



Távkapcsolót fog. Gombról gombra lépked.

Lidércnyomásból próbál mindhiába

kitörni, álomból álomba ébred,

mosógép hömpölygő terébe zárva

bukdácsoló ingek-trikók, a képek,

tolakszanak az elme ablakába,

eltűnnek, visszajönnek - végtelen

csukott időbe zárva véges számú elem.



,,Zsó Krisna-papnő, Kriszta pomponoslány,

de egy biztos: mindkettő önmaga!"

Halott zsákmányt csóvál unott oroszlán,

vérző gumi az őz megnyúlt nyaka,

izzó söröspohár kel égre, aztán

nád közt égő szemek: ez már az éjszaka.

Hűtőzúgás, meg a cirkó, ahogy

belobban és... csöngettek? Nem, dehogy.



Égő mozik, ötszázezer halott.

A marslakók elfoglalták a várost.

Hiéna oldalog, a csillagok

robbanva távolodnak, vér szivárog

a roncsolt térből, mind több vér, ahogy

halad az éjszaka, rosszarcú párok

hevernek egymásba gubancolódva,

kármin ajkak közül a nyelv kígyója



kicsusszan, kígyó selymes torka tátog,

húst fal a hús. Végleg torkig lakik

azokkal is, akik a fél világot

gyűrnék le, és azokkal is, akik

csak egy másik testet. Sápadt virágok

kék ködben: a National Geographic.

Fogsor és felhő, véráztatta tollak,

nap és köd és virág álomba olvad:



világon túli térbe rántja álma,

kopott előtérben gunnyaszt, fakó

lichthof-fényben, ajtónyitásra várva

(valahol nyár van, ősz van, hull a hó).

Miért van minden ajtó kulcsra zárva?

És hol a kulcs? Van itt másik lakó?

Egy szűk ajtó van nyitva egyedül, de

az liftaknára nyílik, kongó fekete űrre.



Csukott szemhéj mögött sírás dagad,

könnyek vizétől átvérző sötétség.

Üresen szikrázik az akarat,

sejdíti már a napfény sárga kését

a kábult öntudat. Már ott matat

az ég mögött a fénykesztyűs sebészkéz

az éj magzatvizéből hogy kifogja,

s a nappal lüktető szemétdombjára dobja.



Számum sziszeg a tévé négyszögén

szürkén, a konyhában a vak smaragd szem

virraszt a hűtőn. Kinn ágmozgás, járdafény -

ázott papír útját figyeli Isten

házi vetítőjében. ,,Van remény!"

az ágy mögé becsúszva. Ezt sem, azt sem

látja - még jobbra-balra jár a szem, de

befele néz, a belső, rémjárta végtelenbe.



Zárt arcra légnemű harisnyamaszk,

ráfagy a fény borostyánsárga foltja,

a végső szem Xanax az öntudat

vak macskakölykét végül vízbe fojtja,

a teavíz a gázon úgy marad,

nincs már erő, hogy a tévét leoltsa.

Időtelen térben a kéz, a láb

hever - mintha mi sem, az idő halad tovább.



Ideje kapkodásnak, fogmosásnak,

kávéivásnak - kinn a hajnali

széljárta ég vérben ázó tojáshab,

égő vattacsomók közt megszüli

a nagy vörös fejet: ez már a másnap.

Kukásautó jön, zörgéssel teli

sötét torok, nagy kortyokban befalja

a tegnapot, kerengő narancsfényt lő a falra.



A tigris éve, hétfő és december.

Lift zúg, zökken, megáll. Kiszáll belőle

- hájas, gyanakvó arc, zöld macskaszemmel

a társasház közös képviselője,

nyomában az aktatáskás szakember

(liftaknában zuhan talppal előre

végtelen lassan, mint a nyári réten

Alíz a nyúl után, a sistergő sötétben



a föld alá). E kettő sorra jár

(az akna végében valami fényes)

minden lakást. A táskában halál:

,,Melegvérű állatra nem veszélyes!"

(Szárnyas jelenlét: angyal? vagy madár?)

A macskaszem a függönyrés mögé les.

Kihalt térben a csengő mihaszna berregése:

,,Úgy látszik, elment már... ilyen korán?... de mégse!"



Fényplazma ráng, ,,Juan Carlos!" sikoltja

ott benn egy hang (ismétlés) ,,meghalok!"

Olvadt műanyag bűze ostromolja

(a teavíz!) a bukóablakot.

Pótkulcs csörög. Kislámpa sárga foltja

a dermedt párnán. Kásás hang dadog,

mobilt szorongat izzadó marok.

Később sziréna jajgat, kék jelzőfény forog.










 
 
0 komment , kategória:  Rakovszky Zsuzsa 1.  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 11 
2019.01 2019. Február 2019.03
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 68305 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 886
  • e Hét: 8424
  • e Hónap: 24063
  • e Év: 57459
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2019 TVN.HU Kft.