Belépés
nagyuska.blog.xfree.hu
"Idegen nyelveket tudni szép, a hazait pedig lehetségig mívelni kötelesség. "- Kölcsey Ferenc Parainessis Kölcsey Kálmánhoz Juhászné Szunyogh Mária Marika
1947.09.09
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 12 
x
  2013-11-21 07:16:23, csütörtök
 
  -Wolker, Jiří: Ballada a fűtő szemeiről (Balada o očích topičových Magyar nyelven)

Balada o očích topičových (Cseh)


Utichly továrny, utichly ulice,

usnuly hvězdy okolo měsíce

a z města celého v pozdní ty hodiny

nezavřel očí svých jenom dům jediný,

očí svých ohnivých, co do tmy křičí,

ľe za nimi uprostřed strojů, pák, kotlů a ľelezných tyčí

dělníků deset své svaly ľelezem propletlo,

aby se ruce a oči jim změnily ve světlo.



,,Antoníne, topiči elektrárenský,

do kotle přiloľ!“



Antonín dnes jak před lety dvaceti pěti

ľeleznou lopatou otvírá pec,

plameny rudé ztad syčí a letí,

ohnivá výheň a mládenec.

Antonín rukama, jeľ nad oheň ztuhly,

přikládá plnou lopatu uhlí,

a ľe jenom z člověka světlo se rodí,

tak za uhlím vľdycky kus očí svých hodí

a oči ty jasné a modré jak květiny

v praméncích drátů nad městem plují,

v kavárnách, v divadlech, nejraděj nad stolem rodiny

v radostná světla se rozsvěcují.



,,Soudruzi, dělníci elektrárenątí,

divnou ľenu vám mám.

Kdyľ se jí do očí podívám,

pláče a říká, ľe člověk jsem prokletý,

ľe oči mám jiné, neľ jsem měl před lety.

Kdyľ prý ąla se mnou k oltáři,

jako dva pecny velké a krásné byly,

teď prý jak v talířku prázdném mi na tváři

po nich jen drobinky dvě zbyly.“



Smějí se soudruzi, Antonín s nimi

a uprostřed noci s hvězdami elektrickými

na svoje ľeny si vzpomenou na chvíli,

které tak často si dětinsky myslily,

ľe muľ na svět přiąel, aby jim patřil.



A Antonín zas jak před lety dvaceti pěti,

jen těľąí lopatou otvírá pec.

Těľko je ľeně vľdy porozuměti,

má jinou pravdu a pravdivou přec.

Antonín očí květ v uhlené kusy

přikládá, neví snad o tom, spíą musí,

nebo» muľ vľdycky očima ąirokýma

se rozjet chce nad zemí a mít ji mezi nima

a jako slunce a měsíc s obou stran

paprsky lásky a úrody vjíľdět do jejích bran.

V tu chvíli Antonín, topič mozolnatý,

poznal těch dvacet pět roků u pece, u lopaty,

v nichľ oči mu krájel plamenný nůľ,

a poznav, ľe stačí to muľi, by zemřel jak muľ,

zakřičel nesmírně nad nocí, nad světem vąím:



,,Soudruzi, dělníci elektrárenątí,

slepý jsem, — nevidím!“



Sběhli se soudruzi,

přestraąení celí,

dvěma nocemi

domů jej odváděli.

Na prahu jedné noci

ľena s děckem sténá,

na prahu dlouhé noci

nebesa otevřená.



,,Antoníne,

muľi můj jediný,

proč tak se mi vracíą,

v tyto hodiny?

Proč jsi se miloval

s tou holkou proklatou,

s milenkou ľeleznou,

ohněm a lopatou?

Proč muľ tu na světě

vľdycky dvě lásky má,

proč jednu zabíjí

a na druhou umírá?“



Neslyąí slepec, — do tmy se propadá

a tma jej objímá a tma jej opřádá,

raněné srdce uľ z hrudi mu odchází

hledat si ve světě jinačí obvazy,

vąak nad černou slepotou veselá lampa visí,

to není veselá lampa, — to jsou oči čísi,

to oči jsou tvoje, jeľ celému světu se daly,

aby tak nejjasněj viděly a nikdy neumíraly,

to jsi ty, topiči, vyrostlý nad těla zmučených střepy,

který se na sebe díváą, ač sám leľíą slepý.



Dělník je smrtelný,

práce je ľivá,

Antonín umírá,

ľárovka zpívá:



®eno má, — ľeno má,

neplač!





Ballada a fűtő szemeiről
szerző: Jiří Wolker, fordító: József Attila


A gyárak állnak, az ucca halott,
a holdudvarban alvó csillagok.
A városra feküdt az éjszaka,
nem éber, csak egy épület maga.
Mint száj kiáltja szét a sok tüzelő ablak,
hogy üvegük mögött a gépek, rudak, rézfoggantyúk,
katlanok dohognak
s tíz munkás karja vasbafogva jár,
hogy szemük fénye elváltozzék s legyen fénysugár.

"Antal, villanytelep fűtője,
tégy a tűzre!"

Antal ma is, mint huszonöt éve már,
a katlanajtót vaslapátjával kinyitja,
a láng vörösen felszisszen, kiszáll, -
ime a tüzes kemence s ifja!
Antal két tűznél edzettebb kezén
egy nagy lapáttal tűzbe száll a szén.
S mivel világosság csak emberből fakad,
szemevilágából is belobban egy darab
s a réti virághoz hasonló kék munkásszemek
vasdrót-erekben szerteúsznak a város felett
s a kávéházban, színházakban, családok meleg
otthonán kigyulnak, fénylenek.

"Elvtársaim, villanytelep munkásai,
oly különös a feleségem,
ha belenézek a szemébe,
sír, hogy átkozott a férje.
Hogy más a szemem, mint sok éve.
Midőn az oltár elébe
vezettem, nagy volt, friss, kerek kenyér,
üres tányéron két szem morzsa
maradt belőle most, mely mit sem ér."
Az elvtársak kacagnak, Antal velük nevet,
s az éjben, melyet díszít villanycsillag-tömeg,
az asszonyokra gondolnak és elmerengenek,
mert úgy képzelik azok, mint a gyermekek:
a férfi azért jön világra, hogy övék legyen.

A katlan újból nyílik; mind súlyosabb a kéz
és mind súlyosabb a lapát, a vas.
A nőt megérteni nehéz,
az ő igazuk más, de az is igaz.
Repül a szén, Antal szeme-virága rajta,
nem tudja tán, kényszer hatalma hajtja,
mert a férfi a két széles, tüzelő szemmel
rugaszkodik a föld felé, melyet közéjök tenne
s nap, hold: szerelem, termés sugarával
övezve hágna a küszöbön által.

És ekkor Antal, a fűtő, ez este,
hol a nagy lángoló kés szemevilágát nyeste,
a katlannál fölfogta huszonöt év nyügét,
s ez, érezte, férfias halálhoz elég -
s a fényes éjszakába ordított egy nagyot:
"Villanytelep munkásai, elvtársaim,
nem látok, vak vagyok!"

Az elvtársak szaladnak,
csak szörnyednek hiában.
És viszik haza, viszik
a kettős éjszakában.
Az egyik éj küszöbén
az asszony sír, vele gyermek.
A másik éj küszöbén
nyilt ajtaja a mennynek.

"Én egyetlen uram,
egyetlen Antalom,
hogy így most hazatérsz,
szokatlan ez nagyon.
Mért is szeretted úgy
a szörnyű vasszüzet,
az átkozott személyt,
a lapátot, tüzet?

Miért is kell a férfinak
a világon két szerető?
Őt öli az egyik,
a másikat meg ő..."

A vak nem hallja, elnyeli a mélység,
sötétség karolja, vonszolja sötétség.
A sebzett szív kebléből elrepes,
e világon már más kötést keres;
de a sötét vakságot át víg lámpafény szeli,
nem is lámpák azok: valaki szemei, -
az élet fölött a te szemed ragyog s száll tova,
hogy tündököljék, lásson, meg ne haljon soha,
tested megkínzott cserepe fölé kinőttél és alul
nézed magad, fűtő, amint fekszel világtalanul.

A munkás halhatatlan,
a munka él,
Antal haldoklik,
a villanyfény zenél:

Asszonyom, asszonyom,
ne sírj! -

Fordította - József Attila

 
 
0 komment , kategória:  Jiří Wolker 1.  
x
  2013-11-01 18:39:18, péntek
 
  -Wolker, Jiří: Sírfelirat (Epitaf Magyar nyelven)

Epitaf (Cseh)


Zde leľí Jiří Wolker, básník, jenľ miloval svět
a pro spravedlnost jeho ąel se bít.
Dřív neľ moh srdce k boji vytasit,
zemřel, mlád dvacet čtyři let.



Sírfelirat (Magyar)


Itt nyugszik Jirí Wolker. Költő volt. Szerette a világot,
verekedni készült jogaiért.
Meghalt mielőtt kiránthatta volna
szívét a harcban. Huszonnégy évet élt.


Utolsó versek

József Attila

Fordította - József Attila
 
 
0 komment , kategória:  Jiří Wolker 1.  
x
  2013-10-30 07:36:30, szerda
 
  -Wolker, Jiří: Vendég áll a házhoz (Host do domu Magyar nyelven)

Host do domu (Cseh)


Tvé vlastni srdce to bylo, co řeklo ti: Lazare, vstaň!

a já s tebou vyąel jsem z kamenné světnice.

Zaradovali jsme se oba velice,

kdyľ jsme naąli nové a dovedné ruce na svém těle,

zemi jsme do nich uchopili převesele

a země byla těľká jako práce modrookých havířů

a země byla slavná jako rodinná kamna při večeři.



Na kamenném chodníku

poznáą svátek nejlépe.

I my jsme jej poznali a proto půjdeme

na pout k svatému světu.

Vąak my uľ cestu docela dobře najdeme,

vľdy» ne hvězda jediná,

ale hvězd tisíce

dobře nás povedou na vąechny strany od bílého měsíce,

protoľe se na vąech stranách narodila

pacholátka.



Na konci dědiny

rostou tiché květiny,

ale tu v předměstí

roste jen bída a neątěstí.

Pod obrazem umučené rodiny

petrolejová lampa věčně svítí.

S hladovými se chceme nasytiti —

zde je naąe první zastavení.



Do prázdných talířků oči své k noclehu poloľíme,

z krve a ze sazí básničku vystavíme,

básničku jako velikonoční svíci,

bílou, svítící, potěąující,

o cestě k ráji.



Lidé

lidem

dveře

otvírají.



Host do domu -

- a jeątě někdo.





Jiri Wolker: Vendég áll a házhoz


Tulajdon szíved beszélt így hozzád: Lázár, kelj fel, Lázár!
...... ............. S akkor én a kô-szobából kiléptem veled.
...... ............. Mindkettônk szívét nagy öröm lepte meg,
mert testünkön ismeretlen, friss ügyes kezek sürögtek,
...... ............. jókedvünkben hirtelen felkaptuk a földet,
......... s a föld oly nehéz volt, akár a kék szemű bányászok
...... ........... ........... ........ robotja,
s ünnepélyes is, mint vacsoraidôben a családi tűzhely.

...... ........... ........... ........ A köves utat ha járod,
...... ............. meglátod, az ünnep hogy ragyog rád.
...... ............. Mi megláttuk, s úgy járulunk hozzád,
...... ............. te szent világ, mint két zarándok.
...... ........... .......... Jó útra terelt a portyánk,
...... ........... .......... mert hisz nem egy csillag
...... ........... ........... ........ vezet, de ezernyi,
fönt a fehér holdtól száz messzi vidékre sürget menni,
...... ........... ........... ........ menni,
...... ............. mert minden égtáj öröme lett a gyerek,
...... ........... ........... ........ ki megszületett.

...... ........... ........... ........ Lent a faluvégen
...... ........... .......... halk virág hajt a réten --
...... ........... ........... ........ a város peremén
...... ............. nyomor s bánat nô csak a helyén.
...... ............. A megkínzott család képe alatt
...... ............. örökös petróleumlámpa ég, sikong.

...... ............. Hol minden éhezônek jut majd jó falat,
...... ........... .......... ott lesz a mi legelsô stációnk.
Éji nyugalomra üres tányérokba tesszük a szemünk,
...... ........... .......... vérbôl és koromból verset keverünk,
......... s feltartjuk a verset, mint húsvéti gyertyát,
...... ............. leng a vigasztaló, fehérlô, meleg láng,
...... ........... .......... az Édenhez vezérlô út világa.

...... ........... ........... ........ Embernek
...... ........... ........... ........ az ember
...... ........... ........... ........ az ajtót
...... ........... ........... ........ kitárja.


...... ........... .......... Vendég áll a házhoz -
...... ........... ........... ........ -S vele még valaki.


Garai Gábor

 
 
0 komment , kategória:  Jiří Wolker 1.  
x
  2013-10-21 18:35:13, hétfő
 
  -Wolker, Jiří: A kórházi ágyamra omlik a világ... (Na nemocniční postel padá svět... Magyar nyelven)

Na nemocniční postel padá svět... (Cseh)


Na nemocniční postel padá svět
a alarm jeho slyąím mezi obvazy,
soudruzi do boje jdou pro spravedlnost,
soudruzi do boje jdou a nikdo neschází.

Na nemocniční postel padá svět,
vąak smrt téľ na ni dýchá z temných zákoutí.
Proč nemohu jít s vámi, soudruzi?
Proč musím umírat, kdyľ chtěl jsem padnouti?




A kórházi ágyamra omlik a világ... (Magyar)


A kórházi ágyamra omlik a világ,
kötések közt hallom: a riadót zengi.
Harcba szállnak az elvtársak az igazságért;
harcba szállnak az elvtársak, nem hiányzik senki.

A kórházi ágyra omlik a világ,
de sötét zugokból halál szeme is rajtam.
Miért nem mehetek veletek elvtársak,
mért halok meg, mikor elesni akartam?


Utolsó versek

József Attila
 
 
0 komment , kategória:  Jiří Wolker 1.  
x
  2013-05-17 20:13:48, péntek
 
  -Wolker, Jiří: Délelőtt a parkban (V parku před polednem Magyar nyelven)

V parku před polednem (Cseh)


Po zelených trávnících bílé prvosenky připlouvají,
plachetní lodi vezou modrý den,
u domků z písku děti jej rozdávají
celému parku, který je městem obklopen

I já jsem jeątě dnes dítě.
A mohu vąechno mít rád,
jeątě dnes a jeątě zítra snad
kvetoucí modlitbou vykoupím bolesti kamenných domů.
Ale i modlitba tvrdne jak zrající jablko v haluzích stromů.
Pozítří
to budou uľ dospělé oči, co lásku v prsou mi rozjitří,

Stanu se muľem
a vojákem.
Voják modlí se bodákem.






Délelőtt a parkban
szerző: Jiří Wolker, fordító: József Attila
Információ erről a kiadásról




Fehér kikirics üdít zöld gyepet,
vitorláshajók hozzák a kék napot,
s homokházaknál osztják gyermekek
az egész parknak, melyet a város körbefog.

Még én is gyermek vagyok.
Mindent szerethetek még.
Ma is tán holnap ismét
megoldja kőházak kínjait virító imádságom.
De az ima keményedik, mint az érő alma lombos ágon.

Holnapután
felnőtté lesz a szem, mely szeretetem kibontja sután.
Férfi leszek
és katona.
S a katona imája a szuronya.

Fordította - József Attila

 
 
0 komment , kategória:  Jiří Wolker 1.  
x
  2013-05-16 15:53:55, csütörtök
 
  Wolker, Jiří: Aratás (®ně Magyar nyelven)

®ně (Cseh)


Slunce je veliký básník
a napsalo krásnou báseň
zlatým perem
na naąi zem.

Muľi bez kabátů,
ľeny s červenými ąátky,
děcka na mámině sukni
přes celý den
jen
čtou a čtou a čtou.

Na kopečku nad polem
také já chci říkat tu báseň,
volat,
aby stařečci v dědině aľ na práh vyąli
a slyąeli, co slunce napsalo,
ale slova jsou tak veliká,
ľe neprojdou mými ústy,
a jen cítím, ľe jsem:
klas v řadě,
písmeno,
vykřičník!






Aratás (Magyar)


A Nap nagy költő,
szép költeményt írt
aranytollal
a földre.

Feltűrt ingujjas emberek,
pirosfejkendős asszonyok,
szoknyába fogódzó gyermekek
egész nap
csak
olvasnak, olvasnak.

A mező fölött, a dombon
én is költeményemet mondom
és kiáltok,
hogy a falusi öregek küszöbre kijöjjenek
és hallják, amit a Nap leírt
de a szavak oly nagyok,
hogy nem férnek ki a számon,
s csak azt érzem:
kalász vagyok a sorban,
betű,
felkiáltójel.

Zádor András
 
 
0 komment , kategória:  Jiří Wolker 1.  
x
  2011-03-21 14:40:36, hétfő
 
  Wolker, Jiří: Szerelmes kamasz (részlet) (Zamilovaný Magyar nyelven)

Zamilovaný (Cseh)


Chudý přiąel k vám,

byl jsem to já sám.

Slečno, co mi dáte z bohatství svého,

červenými rty a bílými prsy uzamčeného?



Na ulici je bláto

a v srdci hlad,

člověk musí mít někoho rád,

člověk je sám;

ztratil se mezi lidmi.

Stojím, stojím,

slova si nevystojím,

které bych, ľeno, ti poloľil do dlaně

prostě a oddaně

tak, jako maminka klade na stůl

talíře k večeři.

Chudý si s bohatým nevěří.



Taková krásná byla,

dívala se a neviděla.

Hrozně zlaté oči měla,

jako dvě zlatnické výkladní skříně, křičící

na ľebráckou a loupeľnickou ulici.






Gizella Lapu...... ........... ........... ........... ........... ........... ...... 2011-03-21 09:42:52

SZERELMES KAMASZ

Jiří Wolker - Szerelmes kamasz (részlet)

Egy szegény kamasz
jött, én voltam az;
Kiasszony, mit ad a gazdagságából,
a piros ajkkal, fehér mellel bezártból?

Az utca sáros,
a szív éhes,
az embernek szeretni szükséges,
az ember magányos
és elveszett a többiek között.

Állok, állok,
és választ se várok,
mit tenyeredbe tennék szótlanul,
egyszerüen és hiánytalanul,
ahogy a mama teszi az asztalra
a tányérokat vacsora idején.
Gazdagnak nem hisz a szegény.

(Weöres Sándor)

 
 
1 komment , kategória:  Jiří Wolker 1.  
x
  2011-03-07 19:18:21, hétfő
 
  Wolker, Jiří: A keresztre feszített szív (Ukřiľované srdce Magyar nyelven)

Ukřiľované srdce (Cseh)


Srdce ukřiľované na dřevěném kříľi
předvčírem zemřelo.
I sňali je a do země vloľili,
slzami zalili
a srdce vzklíčilo
dnes ráno.

Červený květ
chodí po zemi a po nebi,
Pánaboha velebí
v nevěstincích a kasárnách,
v předměstských domcích a továrnách
a říká celému světu:

,,Jsem láska a kvetu
ranou otevřenou,
aby vąichni nevěřící,
ľelezným ľivotem rozbití,
mohli v ni prsty vloľiti.“





Gizella Lapu...... ........... ........... ........... ........... ........... .......... 2011-09-02 11:01:01


Jiři Wolker

A keresztre feszített szív

A keresztre feszített szív
tegnapelőtt meghalt.
Levették hát és földbe tették
Sok-sok könnyel meghintették,
s a szív ma reggelre
kicsírázott.

Piros virág
jár az égen, s közöttünk itt lent,
dicsérve Istent
kaszárnyákban, bordélyházban
külvárosban, füstös gyárban,
s szól mindenkihez:

Én vagyok a szeretet és virágzom
piros nyitott seb a virágom,
hogy minden kétkedő,
kit a vas élet marka szorít
belém márthassa ujjait.

Fordította: Zádor András

 
 
0 komment , kategória:  Jiří Wolker 1.  
x
  2011-01-04 13:19:02, kedd
 
  Wolker, Jiří: Mikulás napján (Na svatého Mikuláąe Magyar nyelven)

Na svatého Mikuláąe (Cseh)


Dnes je svatého Mikuláąe
a já jedu domů rychlovlakem,
očima ukrajuji si ze země jako z mléčné kaąe,
posypané cukrem a skořicí,
zapomínáni na noviny, tramvaj a ulici
v ąedivém kupé
s lidmi, kteří odjíľdějí nebo přijíľdějí
vlastnímu srdci.
Svatý večer
proměnil náą vlak v punčoąku za oknem.

Pane Mikuláąi, přijdi také sem,
navątívit tyto neklidné děti na jejich pouti.
Ony chtějí zem svými cestami obejmouti
a nebe svými úmysly.
Pověz jim slova víry a potěchy,
vloľ laskavě červená jablka a zlaté ořechy
do tohoto vlaku Praha-Bohumín
a do vlaků celého světa.



Jiri Wolker: Mikulás napján

Mikulás van, teljesül a kivánság
utazom haza a gyorsvonattal,
szememmel szelem a tájat mint a sűrű tejeskását,
melyet cukorral s fahéjjal beszórtak teljesen,
újságról, villamosról, utcákról megfeledkezem
a szürke kupéban,
az emberek közt, kik elutaznak vagy megérkeznek,
hogy szívüknek igaza legyen.
A szent estén
vonatunk ablakba tett cipőcske lett.

Mikulás bácsi, ide is jöjj, ne feledd,
hogy e nyugtalan gyerekek is sokat várnak tőled.
Ők útjaikkal át akarják ölelni a földet,
és szándékaikkal az eget.
A hit szavait mondd nekik, s lelj vigasztalni szót,
s kérlek, tegyél piros almát és arany diót
ebbe a Prága-Bohumin vonatba,
s az egész világ vonatába.

Eörsi István fordítása

 
 
0 komment , kategória:  Jiří Wolker 1.  
x
  2010-12-30 01:55:07, csütörtök
 
  -------------------------------------------------------------------------





xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx










Utolsó versek
szerző: Jiří Wolker, fordító: József Attila





a) Névtelenül

A kórházi ágyamra omlik a világ,
kötések közt hallom: a riadót zengi.
Harcba szállnak az elvtársak az igazságért;
harcba szállnak az elvtársak, nem hiányzik senki.

A kórházi ágyra omlik a világ,
de sötét zugokból halál szeme is rajtam.
Miért nem mehetek veletek elvtársak,
mért halok meg, mikor elesni akartam?

Fordította - József Attila


 
 
0 komment , kategória:  Jiří Wolker 1.  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 12 
2019.01 2019. Február 2019.03
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 68305 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 2064
  • e Hét: 5590
  • e Hónap: 21229
  • e Év: 54625
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2019 TVN.HU Kft.