Belépés
nagyuska.blog.xfree.hu
"Idegen nyelveket tudni szép, a hazait pedig lehetségig mívelni kötelesség. "- Kölcsey Ferenc Parainessis Kölcsey Kálmánhoz Juhászné Szunyogh Mária Marika
1947.09.09
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
x
  2013-11-15 07:18:04, péntek
 
  -Horváth-Hoitsy Edit
Szépséges anyám - gyermekem
(A Múzsámhoz)

Bár én hoztalak napvilágra,
mégis Te nevelsz s növelsz engemet.
Tehozzád igazítom lépteim,
mert röstellnék is, s nem is élhetek
— szó s tettek köztes közegében —
ellentmondásos életet.
Kétségtelen: Te vagy
énem jobbik fele —,
de nem lehet mocskos a bal!
(A hasadásos lelke egyikébe
elıbb vagy utóbb belehal.)
Nem bújhatok tisztes sorok mögé
mosdatlanul és pongyolán —,
úgy jó, ha ketten együtt vagyunk tiszták,
tündéri gyermekem, te — én anyám!
Te felelsz értem — komoly szavaimmal,
s jót állok érted én egész
maradékával életemnek,
mert hogy' lennék meg most már nélküled,
s nélkülem hol lennél Te...?
Nem szültük egymást zavaros szavak
s kétes tettek kísérte létre!
Szépnek tartalak —, Te meg jónak engem.
Ennek kell megfelelned — megfelelnem!
Lehet, hogy nem vagyunk nagyok, de
hitványak sem — inkább oly emberformák.
(Ki éri fel a Mindenség ormát?)
Kérd meg a Szentet, ki hozzám Téged
nemzınek menesztett:
óvjon minket egymás számára —, míg lehet
Gyermekem vagy — s Anyám,
s én vén fejjel és még tovább:
szívedre bújó gyermeked. S szülıd.
Halálomig... S ha túlélsz kicsikével,
szólj jó szót érdekemben
Isten s ember elıtt,
csak, hogy ne kelljen sehonnaiként
járnom, vagy elhagynom a temetőt.
 
 
0 komment , kategória:  Horváth-Hoitsy Edit 1.  
x
  2013-11-11 17:44:29, hétfő
 
  Horváth-Hoitsy Edit

Legenda

Aszott mezőkön három vándorok
bölcsek, királyok, koldusok? —
kopott saruban, porlepte köpenyben
mennek az égı sziklarengetegben;
rég elindultak s hetek óta mennek
a sárga-barna sivatagon át,
hol hemzsegnek a viperák,
s odúkból gyilkos mérgő skorpiók;
mennek tevecsont-, tevehát
sziklák között a három vándorok.
— És gyors alkony jött —, este lett
egy végtelennek tőnı nap után,
és éj közép lett s csillagok,
s megtelt a síkság különös zenével;
lebegı lelkek énekével.
Hárfáztak mint a szirtek, s citerán
Játszott a karmos bokorszıttes.
Százujjú szél pergetett dallamot
törékeny húrokon, azon
a titkokkal tel éjjelen.
Egy hallgatag szfinx nyúlt el, valahol
messze: egy szürke fényő felleg,
szarván a Legszebb Csillag tündökölt,
s intett a három fáradt idegennek.
Dombok simultak el, mint hullámíve
rejtett értelmő, ısi verssoroknak;
tetık villantak föl; téglái rótt falaknak,
és akkor ott — tán egy kerítés görbe vállán:
megdılt, ingatag gerendák föl
tőzte magát a vezérlı Csillag.
A három vándorok földig hajoltak,
pedig csak jászol volt, s nem trónusok,
mi barlang mélybıl ragyogott ki —, benne
az Élet gıgicsélı Fejedelme.
És barmok lehelték körül: ne fázzon!
Tej csillogott az édes szájon.
Bárányok hömpölyögtek, kondorak.
Mezei jámbor népség: pásztorok
vonultak, megálltak és leborultak,
míg fél-karéjban szunnyadt Betlehem...
... S az állatok nyakában csöndesen
megcsendült egy-egy rézkolomp —,
mint fán a csengő.
 
 
0 komment , kategória:  Horváth-Hoitsy Edit 1.  
x
  2013-11-09 03:20:59, szombat
 
  Link -

 
 
0 komment , kategória:  Horváth-Hoitsy Edit 1.  
x
  2013-11-06 05:41:02, szerda
 
  Horváth-Hoitsy Edit
Júdás kötele

Júdás fájdalmát csak a kötél érti:
a durva kender nékem kegyelem.
A mellızöttet minden, mint tövis, sérti —
s ha szertelen
sóvárgása és kielégítetlen
— mert így szerette:
féltékenyen és irigyen —,
a sértés már gyulladt kelés lesz,
és napról-napra s egyre jobban éget —
hát — ütni kell, s bár fáj az árulás,
hosszú megalkuvásnál nem fáj jobban.
Elárultam İt — így jutottam
keserves kárpótláshoz —, ó, Uram!
Te, Mindentudó, hogy ne tudtad volna,
hogy Júdásod boldogtalan...?!
Hogy lábad nyomát is csókolta,
amíg Te azt a nyálasszájút,
azt a siheder, buta Jánost
becézted —, míg reám
alig esett egy pillantásod!
Pedig szívem ölelésedre vágyott!
Ó, annyi éjszakán
lestem én csöndes virrasztásod.
Atyáddal — mondhatatlan szépen —
beszéltél, és én elbővölten néztem
édes arcod a föld-feletti fényben.
Ajkam kiszáradt, nyelvem leapadt,
és tőzgolyó lett fáradt két szemem.
Jaj, Istenem!
Ez a kötél itt egyedüli jóbarátom.
Szoríts, hurok! Csak várom, egyre várom,
hogy legyen végre vége!
Másé az Isten szövetsége,
hát szövetséget kötök most veled!
Szegény Júdás! Ezt a nevet
anya nem adja többé magzatának —,
viselni nem kívánja senki.
Én szerelmem!
érzem keresztedet
egész súlyával vállaimra esni!
Júdás nem most lett átkozott:
ı az volt már az anyaméhben...
Én tettem, mire rendeltettem —,
így követelte küldetésem!
Merthogy hiba nem csúszhatott
az isteni elrendelésbe:
eldöntött terv szerint
el is végeztem rút feladatom,
s a Drága Test már ott függ a Kereszten...
Kötél! — Júdáshoz légy irgalmas,
te akitıl oly sokan félnek —
de rettenetes csak az Isten!
Kérlek,
segítsd át ezt a nyomorultat
oda, hol szégyen, megbánás és
fájdalom sincsen...
Csak a magány — a végeérhetetlen...




 
 
0 komment , kategória:  Horváth-Hoitsy Edit 1.  
x
  2011-12-11 12:49:28, vasárnap
 
  Horváth-Hoitsy Edit:

Az utolsó szó jogán...


Nagy, súlyos testű madarak repültek

a házzal szemben - úgy bizony! -

galambok mind! Szépen kifényesültek,

s megültek egy-egy oszlopon.

Párosával a térbe téresülten

Szerelmes egyek -, mind de mind rokon.

A társulat szép ívvel égre hussan

s egy másikkal, miként az angyalok

már földet ér - de nincs a mozdulatban

semmi éteri - túl begyes-nagyok

S nem rezzentik meg a fülemnek kedves

sajátos-édes moldvai dalok

sem székelyek a moldvai léget,

csak szállnak erre-arra gáztól nedves

és hasas, fakó, interkontinentális

semleges, nagy ,,globális" fellegek.

Csomókba rántja a fenti érdek (látod?)

és húznak el, egy gombnyomásra máris

akár a mesterséges csillagok.

Hol van az Ég, és hol a te világod

álmodni képes, régi emberem?

Vátesz, öreg, szekercék forgatója.

Ábel, csibész, jöjj és maradj velem!

Szűk a világ ma nélküled nekem!


Horváth-Hoitsy Edit utolsó műve




 
 
0 komment , kategória:  Horváth-Hoitsy Edit 1.  
x
  2011-03-25 17:26:08, péntek
 
  horváth-hoitsy edit


Bús magyaros ecloga

Hallod-e kedves a part vonalán a halk suhogást?
Zöld zene ringat, surrog a nád, és rezdül a sás;
Hun muzsikára moccan a hullám —, ébred a táj,
tárogatóknak bánatos-édes-hűs szava fáj.
A hajnali széllel a bóra üzen s a mord nemere.
Érkezik éteri fénnyel a sűrű sötét ereje:
Moldova csángó falvai küldik az ősi igét,
küldi a pannon árkádiának az árva vidék,
benne morajlanak jaj-feketén a messzi folyók,
dobja echozva Szigliget csonka tornya a szót;
hosszú sirámmal hívja a Kraszna a szende Zalát,
perm peremével fogja a domb és dobja tovább,
görgeti méla szurdokain —, lenn zúg a fasor,
ág viszi ágnak, lomb meg a lombnak —, rajtuk a sor.

Tompa dorombszó: dördül a mennyég, ott valahol,
hol rég kiürülten roskatag áll az öblös akol,
hol fűtlen az irtás, teng csak a nyáj és omlik a kút;
zárul a térség, satnyul a rét s már nincs gyalogút;
hol éhes az egyke s méhet az ,,egyse" hiába keres.
Nyelvét a gyermek — felejti a vén is — úgy kesereg,
tört idegen szavakon, dadogón mond szitkot-imát,
hallja s nem érti csak félig a régi papja szavát.
Mit ér az a nép, kit senki se lát, ha sírva fakad,
mit, ha felette közömbös az ég is, ha magva szakad...?
Hűlt helye támad —, fáj a világnak, mondd, e hiány?
Holt nyomait a földbe tapossa a sors, a zsivány;
gyermeteg írás őrzi fakón e gyatra mesét,
nincs hagyománya, mítosza foszlik, hull szanaszét!

Félbeszakítva e csúf huhogást, szólj: ,,Zagyva beszéd!
Téved a vátesz, téves a jóslat —, él ez a nép!"
Nyitni se engedd, nyíni az ajkam! Zárd le szivem,
zárd le szigorral, tiltsd haragoddal vagy szeliden,
mert szégyen a vége-nincs gyáva jajongás, szégyen a férfi!
,,Ha sápítozással töltöd a párnád, vajh' mire érsz?
Hun muzsikára zöldül a lomb is, itt s odaát,
zöld szeme ringat — drága reménység —, hajlik a nád.
Hallod-e kedves, mi otthonos bentebb a halk neszezés:
sarjad a sarjú, serdül az erdő — nő a vetés..."
 
 
0 komment , kategória:  Horváth-Hoitsy Edit 1.  
x
  2011-02-14 11:00:26, hétfő
 
  HORVÁTH-HOITSY EDIT


Horváth-Hoitsy Edit

Amikor megértjük a lényeget...

Tudom, esendő-emberi vonás
a pillanat-kínálta cifraság
kívánása: tőzijáték és csillogó ködök,
mesék ékítik fel az Ünnepet...
Ragyognak csinált ékkövek
gyanánt a hívság, a parádé
— a hőlı szívő, bús világé —,
kalmárok kötnek üzletet,
s a felkínált portéka fogy,
kereset lesz, ha jó, ha rossz,
csak messzirıl virítson —, egyre megy.
TUDOM....
De hogyha egyszer mélyet dobban
s forrót a szív, ha gyertya lobban,
és mézként csurran ajkadról az ének:
girlandok közül kel útra a lélek,
kék-piros- és azúrszín gömbökön.
Ám túl tengeren túl Araráton,
mit meglelsz, mégis a Karácsony....
Igaz:
a tántorgót mi hajtja át
elıször? — ez a játékos varázs —,
ó, nézd el néki, Istenem!
Sztaniol-pompa ez, hiszen
kellékei — én úgy hiszem —
csupa kifundált csoda-pótlék.
Ámde az ember ösztönei — jórészt —
valami magasrendőt is megsejtenek.
Csordul a jóság, az öröm
— e ritka vendég —, s hátha gyöngyfénye
nem lesz ártalmunkra, míg
e külsıség csak eszköz, s nem hamis
a szándék —, hátha gazdagít?!
S ha néhány napra csak (lehet)
a koldus-szív leveti rongyait,
tegye...! Talán egykor malasztja származik
a káprázatból, amikor megérti majd a Lényeget...




 
 
0 komment , kategória:  Horváth-Hoitsy Edit 1.  
x
  2011-01-29 09:34:41, szombat
 
  HORVÁTH-HOITSY EDIT

Horváth-Hoitsy Edit
Rész szerént való

Nem vigasztalás, csak igazság,
egyszerő és kegyetlen irgalom;
mind, ki halandó, egyedül megyen,
ha halni kénytelen.
Egyedül — bárha seregestül.
Feloldhatatlan végmagány.
Nehéz felfogni ésszel
a Törvényt: egyenlı nem leszen
részeknek összessége az Egésszel...







 
 
0 komment , kategória:  Horváth-Hoitsy Edit 1.  
x
  2010-06-25 21:28:49, péntek
 
  Horváth Hoitsy Edit - Világtalan hold


Végállomás.

A sínpár megszakadt...

Odább: zsombékos süppedék.

Az indóház helyén - gödör.

Az árva kandeláber

szemét kiverték.

Üres peron.

Világtalan hold.

Töppedt arca:

egyedüllétben

fájdalmas jelenlét.

Lakott itt tán

valaha valaki ?

Ez az a hely

hol sejtekké bomoltak

a régen-holtak.



Fekszem a síneken.

A testem még enyém -

cókmókom elveszett.



Füttyjel, fényjel.

A sínpár megremeg.

Füstszag és pernyeszag.

Súlyos gép dobaja.

Kétségtelen:

közel van a vonat.



Jön - de miért, s kinek ?

Én már eltéptem

megváltott jegyem...







 
 
0 komment , kategória:  Horváth-Hoitsy Edit 1.  
x
  2010-04-28 10:54:29, szerda
 
  .....



Horváth-Hoitsy Edit A költő

A KÖLTŐ: kortalan kamasz.
A szónoklónak visszaszájal
- nem győzheted meg rossz retorikával -,
minden hamissal szemben ős-ravasz.
Köp hegyeset álságos ,,koreszmékre",
s ha bármily tetszetősen dallanak
fuvolahangú, újkori szirének,
nem ejti meg a bájoló karének,
ő igazához hű marad.
Bár a sors havaz hajára fehérséget:
nem térdeléstől bütykösödik térde,
markát se nyújtja ki piasztert kérve,
s nem hajlongástól porlik csigolyája;
s bár fél magánytól - nem vegyül a ,,nyájba",
paradox bölcs - csak igazodni rest,
szemforgatón röhög - s foga csikordul,
ha hozzáér a kenetes...

Ha mámoros, hát sose mézes bortul:
sajátos látomások ihletett
mágusa ő... Mártózva förtelembe,
óvja kikezdhetetlen tisztasága,
mint szonda nyúlik felkavart vizekbe,
ahol iszapban bűn lapul, mint rája,
rücskös muréna, vérszívók petéi.
Őt szelleme, mint búvárt meze, védi.

Mondják: rebellis, szüntelen izgága.
Igaz, s kegyetlen önmagához is,
sokszor meghökkent és felháborít -
Igazságosztó - Terminátor,
szelídségét levetve ég nyilától
sem retteg olykor - az a dolga,
hogy a Baál oszlopait lerontsa
- így szól az égiek parancsa -,
s kolosszok kőfalán törik szegény feje
ezer darabra...

Link

 
 
0 komment , kategória:  Horváth-Hoitsy Edit 1.  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
2019.01 2019. Február 2019.03
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 68305 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1165
  • e Hét: 1165
  • e Hónap: 16804
  • e Év: 50200
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2019 TVN.HU Kft.