Belépés
sayuri.blog.xfree.hu
Önmagában a szeretet nem elég.Féltő gonddal kell őrködnünk az emberek felett,akiket szeretünk,sosem elég azt mondani ,szeretlek,hanem minden áldott nap ki is ke... cseresznyák brigitta
1972.01.23
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
szeretettel
  2011-11-03 16:41:42, csütörtök
 
  NAGY IDŐK TANÚJA...
.


Sokáig hiába vártam,
és hívogattam "éger mestert",
nem akart kötélnek állni -
bár egy iskolába jártam
az unokahúgával,
mégsem akart
szóba állni velem -
egy interjúra,
megállni egy szóra?
az Istenért se...
de hát, ez a nagyság előjoga.
.
Csak késleltette a dolgot,
azt mondta: “nyilván
későbbi, jó dolgok
kezdete javára lesz,
ha most nem beszélek veled".
.
Nagy Idők Tanúja!
az öreg baltás nomád
egyre csak morgott:
“beverem az ija-fiját,
megetetem velük a bodzást!"
- azt panaszolta,
hogy a parittyás polyákok,
vagy a szittya betyárok
ellopták gatyáját,
- azt a rojtost...
Hiába kérleltem meséljen,
nem akart vallani,
kiszáradt - mondta - az ég dorombja
és most nyögeti Elíziumát,
- a tölgyest és a reumást...
*
- az öreg tekintete
ilyenkor elrepült,
az égi tájakon keresett,
fürkészett egy pontot...
“Megleltem!" - kiáltott fel egyszer,
meglelte orákulumát,
mint a (Delfi) jósdában régen
úgy hallgattam minden szavát,
(de kapkodnom is kellett fejem,
ha táncoltatta fokosát...?)
“Csak kőasztalnál merengeni,
borozgatni? lehet
lehet azt is!
míg a borbizonyi rengetegben
bőgnek a bikák,
szarvas fejedelme
Július, emeli poharát!
Igaza van...most is,
amíg lehet, ahogy lehet,
amíg nem zavarja meg
a hegy leve a fejed,
he-he...he-he"
“Mindenki megtalálja egyszer dámvadát,
lőhet más is bakot...vadat,
de ki lőhet nála nagyobbat?
akkora trófeát...?
csókolta ő is eleget...egykor
pohár helyett egyszarvúját'.
“no...nem tépi hírbe-száját...
hogy lehetne, más az igazság?
minden baltás megkeresi párját,
aztán a kutya-fáját!
tudja a "kedves helyét",
ismeri azt a fát,
ahol a fürge kis menyét (menyecske)
és a körmös, talpas, patás
vakartatja hátát, vékonyát - nahát!"
(és megmarkolta fokosát)
*
Jobbjában a pohárral, balban fokosával,
lángoló arccal, mereven állt ott,
mint Szent-Péter a kapualjban...
A hosszúra nyúlt csendben,
mint hívatlan,
kéretlen vendég eltűnődtem:
az elíziumi árnyakon,
a hajdanvolt szép napokon:
csak néztem, mint aki nem lát,
mi villog ott a habokon?
ki jön a szántáson át?
Az erdő alatt, túl a vízen
kalandozott el tekintetem,
tűnődtem a csárda mellett:
a bor teszi ezt, vagy a levegő...?
mi ez a sok villogás?
aztán mégis megértettem,
vén barátom játszik velem,
nem hiába vibrál szemem,
a Nap szikrázik fokosán.
-
Már hallom is, ahogy mondja,
megenyhülten emlékeit, egymás után:
“Itt tanyáztak a füredi réten, erdőszélen,
meg szívesen - réges-régen,
a törőcskei és ropolyi nagyerdőkben,
a borbizonyi, boronkai,
bizonyámi rengetegben,
csak néha-néha látogattak
Háryékhoz Nemesvídre...

Kétszáz éve, nem régebben,
még ki-ki csaptak
a szántódi Öreg-révre,
meg Fonyódra és Ecsenybe,
Iharosra, Somodorba
így sorolta -
nem volt puszta,
ahol Ők ne jártak volna, -
de fizetni?
“fizetni, sehol nem fizettünk
- mondta -
csak elvettük, ami kellett:
csak amúgy, ahol éppen voltunk,
vendégségben,
ittunk sokat, nekünk már,
csak ennyi tellett..."
-
Maga elé tette tükrét,
úgy beszélt az öreg betyár,
mintha most is rejtőzködnék,
a bizonyámi költő nomád:
ötről hatra öltve szavát,
a kiskapukat nyitogatva,
róka-útnak hagyta nyitva:
Itt százszámra hajtották át,
át a Dráván, a sok gulyát,
és elfeledve buja-baját
úgy nézett körül lelkesülten,
mintha egykor,
fél Európa, itt járt volna ?
és hajtotta volna át:
a lopott lovat, göbét, tinót, marhát,
és a birkát...?
-
“Honnan lettek?
hová mentek?
az emberek azt nem firtatták,
csak néhány volt “titok-kíváncsi",
azokat a Patkó Bandi megbüntette,
bizony, nagyon megbüntette,
féltek az emberek tőle!
ilyen volt az élet akkor,
milyen? ILYEN - igen betyár!
jó is, rossz is,
rossz volt nagyon,
az a Bandi,
bizony nagyon, nagy tatár volt:
az a Hírös magyar betyár!"

Csak egy percre hallgatott el
és dúdolt csendben Éger mester
aztán lehunyt szemmel, így kezdte el:

“A Patkó Bandi emlékére,
egy árva dalt dúdol a szél,
a Szent-királyi erdőszélen
táncol a Hold, és tolvaj az éj...

A tisinyai határ szélén
egy dacos dalt dúdol a szél,
ha szólsz már véged', s nem beszéltek
környékén, a régi népek...

Az asszony sem szólt soha róla,
csak megmutatta bélyegét,
miként szegezte Patkó Bandi
egy asszony sarkába szegét...

Hogy ne feledje, s emlékezzen!
vas patkószeget rászegelt,
hogy nevét soha ki ne ejtse,
ha róla, bárki kérdezett...

Ne tudja azt, hogy ki a párja,
és merre járt, egy éjszakán,
de ne akadjon az útjába,
ha tudja is, hogy arra jár..."

Zsibányi ezt a verset,
egy fába véste,
szerelmének emlékére,
de kihűlt szerelmét megtagadta,
amikor a fát kivágta -
később, bizony, nagyon bánta -
megátkozta azt a percet,
mikor fejszéjét a fába vágta,
(nem is írt hozzá több verset)

Kivágta azt a fát
verseivel Dániel,
de egyet megmentettek,
ezt...ezt neked adom,
Dániel úr emlékére...
meg ezt a baltát,
mert, hát? ez volt az a balta,
amivel a fát kivágta -
erre felénk így mondják,
legalább is, akik látták.

Ezt a baltát, meg emlékbe adta
a híres betyár Sobri Jóska,
és a baltás nomád Éger-mester
megmutatta sorban nekem
a sok-sok relikviát: a fokosát,
a sok népi hangszert, faragványt:
kocsikát, bocikát, barikát, furuglát,
és ostorát - a karikást...

Éger mester
(meghatottan)

mint aki hirtelen
fontosabb dolgot talált,
lemetszett egy éger vesszőt,
ami éppen kezére állt,
övébe tűzte,
majd fokosát próbálta, fogását méricskélte,
hogy az éle nézzen szembe...
majd fordított egyet rajta,
hogy most meg a gombja
legyen vele átellenbe'
suhogtatta, forgatta, pörgette,
addig, míg a fokos éle
megállt éppen velem szemben -

szemét lassan rám emelte,
nagyot sóhajtott, és legyintett:
“hej! de másként is volt régen:
az idegent, már az erdő-szélen
leütötték...
most meg...
már kora reggel kihajtják a kecskét
legelni az Elíziumra:
megeszik a szedret, málnát, cseresznyét,
meg a meggyet...
és még, azt se mondják: “fogd meg..."

“Na, mindegy!
megyek a vízre'!
- szólt - a láposra",
s intett...
 
 
0 komment , kategória:  Csokonai V. Mihály  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
2018.10 2018. November 2018.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 47938 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1558
  • e Hét: 26219
  • e Hónap: 71291
  • e Év: 2012571
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.