"Lehet úgy érzed, hogy elvesztél a rengetegben, nem látod a kiutat, de ha az elképzeléseidet követed, nem mondasz le róluk, az mint egy láthatatlan ösvény ...
Minden radírhúzás kitöröl
egy vonást - először a szemet
ne tükröződjön benne arc
ne fürödjön benne fürkész tekintet
ne oldozza fel magát benne a bűn
szem alatti ráncokat sómarta tengerárkot
kráter mélyét a hajdan élettől duzzadó
ajkat a rákövesedett mosollyal
elharapott szóvégeket járomcsontra
feszülő bőrt halánték lüktetését
a papírmélyben őrződő vonások
belekapaszkodnak a cellulóz rostjaiba
nyomot hagynak a grafitszemcsék
már csak súrlófényben sejlik föl
a körvonal - körbekerített hiány -
a friss arc derű és szellem de néhol
átdereng a kitörölt tekintet mint
a középkori pergamen lekapart betűi
előhívódnak a szövegemlékek
ahogy áthatják egymást a vonalak
az új portré győztesen feszít
az üres lapon - még nem sejti
ő is időszakos jelenség
ha kitöröltetünk hány rétegen
véreznek át nyomaink?
xMagazin
Offline
