Regisztráció  Belépés
dorotea55.blog.xfree.hu
"Széttéphetetlen kötelék a szeretet, mi köztünk él. Életünk szépség és küzdés, összeköt bennünket a hűség." Gy Marcsi
1954.01.30
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/14 oldal   Bejegyzések száma: 139 
Ének három hangra
  2017-11-19 20:13:18, vasárnap
 
 
Hervay Gizella: Ének három hangra
I.
Az ember kiáltana kétségbeesetten,
s énekké válik a szava,
csak az állat nyüszít,
ha nem szabad vonítania.
Csak az ember hallgat,
ha nem jajgathat végeérhetetlenül,
csak az ember énekel,
míg a jajgatásból kimenekül.
Csak az ember hallgat,
az állat nyüszít a fájdalomtól,
csak az ember énekel:
örömöt teremt a fájdalomból.

A kő a napról álmodik,
a Nap a kőről álmodik.
A víz a földről álmodik,
a föld a vízről álmodik.
Az ember a mindenségről álmodik,
a mindenség az emberről álmodik.
A virág a vízbe vándorol,
a Hold a halálba vándorol.
A lélek a lélekhez vándorol.
Kővé válna a nap,
Nappá válna a kő,
emberré válna az ember.
III.
Az ember csak akkor döbben a világra,
ha rákényszerül.
Magára kell maradnia, hogy megértse:
nincs egyedül.
Csak akkor döbben önmagára,
ha szükség van minden erejére,
meg kell nyernie a harcot,
nem állhat félre.
Kénytelen hős lenni, mert gyenge,
de szebben hangzik, tisztábban, hogy ember -
kénytelen emberré válni
az embertelen küzdelemben.


Link


 
 
0 komment , kategória:  VERSEK2  
Vigyázzunk ajándékainkra
  2017-11-08 06:53:50, szerda
 
  Olesiák Hajnalka
Vigyázzunk ajándékainkra

A napnak melege átjárja testemet,
Isten szeretete üdíti lelkemet.
Amíg a bőrömet napsugár érinti,
Addig a szívemet szeretet betölti.
Szeretem a napfényt és annak melegét,
Ugyanúgy, ahogyan földünket s a vizét.

Ezt a földet kaptuk Istentől, emberek,
És az, amit Ő ad, számunkra az remek.
Itt van a természet nekünk, körülöttünk,
De erre mi sajnos nem nagyon figyelünk.
Kiírtjuk a fákat, rontjuk a levegőt,
Aztán keresgéljük ezért a felelőst.

Szívünk is romba dől, és hever a porban,
Ilyenkor keressük, a szeretet hol van.
Vannak, kik meglátják, s a szívükbe zárják,
De néhányan sajnos nemigen akarják,
Ők bizony ám végül látszattal beérik,
Ezután veszélyes, ha őket megsértik.

Földünk és szívünk is ajándék minekünk,
Ezért kellene hát ezekre figyelnünk.
Ha Isten költözik be a mi szívünkbe,
Akkor bizony béke érkezik életünkbe,
Jobban vigyázunk azután szívünkre,
És ha elfogadjuk, ajándék földünkre.


Link


 
 
0 komment , kategória:  VERSEK2  
A legnagyobb kincs
  2017-11-08 06:52:29, szerda
 
  Olesiák Hajnalka
A legnagyobb kincs

Szeretet egy nagy kincs.
Ennél szebb érzés nincs,
Mi szíveket betölti,
Embereket összeköti.

Családokat, barátokat
És minden embertársakat
Egymás mellé odaállít,
Ez az érzés nem csak ámít.

Sokan, sajnos, nem találják
Ezt az érzést, bár akarják,
De rossz helyen keresik,
Ott, hol őket nem szeretik.
Azonban csak egy helyen
Található meg ilyen
Igaz, erős szeretet,
Ami összeköt minket.

Jézusnál van, ó, ez a kincs,
És így máshol bizony ám nincs,
Ezt hát tőle kell elkérnünk,
Ki boldogan adja nékünk.

Bizony, meg lehet ismerni,
Aztán könnyű benne bízni
És csakis jó Őt követni,
Tőle bármit lehet kérni.

Tanulni a szeretetet
Csakis Istentől lehet,
Hisz Ő minden embert szeret,
Mozgat értünk minden követ.

Így hát, aki megismeri,
Szeretetét érezheti,
Ebből megtanulhatja,
Aztán tovább kéne adja.

Ez az érzés csak magában
Nem élhető meg magányban.
Muszáj megosztani mással,
Hogy békében éljünk egymással.

Ki megkapta már e kincset,
Másokra is úgy tekinthet,
Mint ahogy vértestvérére,
Így törekedhet békére.

Így kell szeretni mindenkit,
Nem lehet kihagyni senkit,
Hisz mindenki vágyik erre
Az igazi szeretetre.

Ilyen nagy kincs a szeretet,
Mi összeköt minden embert,
Ennél szebb ajándék nincsen,
Túlmegy bármely földi kincsen.



Link


 
 
0 komment , kategória:  VERSEK2  
Istennel vagyok
  2017-11-08 06:50:15, szerda
 
  Olesiák Hajnalka
Istennel vagyok

Mosollyal az arcomon, s könnyekkel a lelkemen
Én biz már csak azt tudom, hogy szeret engem Isten.
A világ körülöttem szerteszéjjel foszlik,
Sok negatív gondolat még több fiat kotlik.
Sok pozitív messze száll. Miért hagynak egyedül?
Csak Isten marad velem, s csendesen szól legbelül.
Csendes szavaiban vigasztalást hallok,
Atyám azt mondja nekem, hogy gyermeke vagyok,
S minden egyes dolgom csak őreá vessem,
Mert az Ő kezében formálódik lelkem,
És mindegyik terhem a javamra válik,
Az is, amelyik végzetesnek látszik.
Mosollyal az arcomon, s mosollyal a lelkemen
Mosolyogva tudom, hogy szeret engem Isten.
A világ körülöttem újra egésszé lett.
Nem vagyok már egyedül. Megy tovább az élet.

2014. február 25.





Link


 
 
0 komment , kategória:  VERSEK2  
A szeretet útja
  2017-11-08 06:47:59, szerda
 
  Olesiák Hajnalka
A szeretet útja

Igaz szeretetre vágyik minden ember,
Érte igazából tenni semmit nem mer,
Elindul az úton, a szeretet útján,
S hirtelen megfordul egy fájdalom után.

Éles tövist hordoz eztán a szívében,
Tovább lépni nem mer ezen az ösvényen,
Félti az életét újabb csalódástól,
Türelem, mit elvár ilyenkor másoktól.

A legszebb érzés az, miben nem tud hinni,
Mert a fájdalmától nem tud szabadulni,
Az ilyen embernek tovább kell lépnie
S meg kéne tanulni boldogan élnie.

Ám nehéz ez az út, de rózsákkal teli
Mégis ez a virág a kezet felsértheti,
De ez a szép növény még mindig gyönyörű,
Még ha mit okoz is, fájdalmasan szörnyű.

Ám a heg begyógyul a megsértett helyen,
Akár a karon volt, vagy a kézfejen.
Nem szabad okozni még nagyobb sebeket,
Viszont ez sajnos bármikor megeshet.

Először csak megszúr valahol a tövis,
Aztán bent maradhat tán a rózsatő is,
És ez a sérülést továbbmélyítheti,
Ezzel a javulást bizony nehezíti.

A virágnak tövét ki kellene venni,
És a sebre pedig gyógykenőcsöt tenni.
Ilyenkor jönnek jól az ápoló kezek,
Mert óvva vigyáznak, s gyógyítanak ezek.

Meg kell tanulni a legjobb gyógymódot,
Amely nem tartalmaz semmi káros dolgot,
És aztán a rózsa olyan szép lesz megint,
Hogy keze fájdalmára az ember csak legyint.

Mert igazán szeret akkor az ember,
Ha ehhez az úthoz noszogatás nem kell,
De aki csak elvárja, hogy valaki szeresse,
Menjen végig rajta, hogy ő is megtehesse.

Szeretni tudni kell, és nem csak elvárni,
Mert hogyha csak várunk, meg fogjuk azt bánni,
És annyira jó érzés, amikor szeretünk,
Boldoggá teheti az egész életünk.
 
 
0 komment , kategória:  VERSEK2  
Vannak pillanatok
  2017-11-08 06:43:50, szerda
 
  Rózsahegyi Anita
Vannak pillanatok

Vannak pillanatok
mikor úgy érzed
összedől körülötted a világ,
mikor mindegy, hogy zord hideg van
vagy épp tombol a nyár.

Hűs őszi széltől
szemed könnyezik,
szívedben él még a remény
a tavasz szó nélkül érkezik.

Csendes este van
a fákon egy madár sem dalol,
mégis muzsikát hallasz
az ablakod alól.

A muzsikus gitárral kezében
harsányan énekel:
Kislány hiába fáj, vége a
tavasznak újra itt a nyár.

Vannak pillanatok
mikor minden magától
megy tovább.
Mindegy, hogy zord hideg van
vagy épp tombol a nyár.

2000. június 7.


Link


 
 
0 komment , kategória:  VERSEK2  
Hajnal
  2017-09-23 06:46:43, szombat
 
  Arany-Tóth Katalin
Hajnal

Hajnali fénylő napsugár
ezüstport hint a tájra,
teríti az ősz asztalát
ködpára bársony fátyla.

Reggeli friss harmatvarázs
tükröt állít az égnek,
csillognak benne tompán
az ébredező fények.

Lassan oszlik a ködfoszlány,
álmot bont a pirkadat,
simítja fáradt sóhaját
az ősz színű pillanat.


Link


 
 
0 komment , kategória:  VERSEK2  
Vihar után
  2017-09-20 06:11:04, szerda
 
  Zágonyi Mónika: Vihar után

Szürkéskék ködfátyol
kedvetlen lelkemben,
villámló hangodtól
szempillám megrebben...
Elrejtem árnyékod;
nincs ennél szebb mámor!
Villámló hangoddal
szívemmel m'ért játszol?
Csillámló ködfüggöny;
harmatcsepp - díszítsd csak!
Bódító sóhajtás
ajkamról szárnyat kap...
Hömpölygő hullámok;
lassabban lélegzem...
létem száll, távol jár,
könnyed lett, testetlen.
 
 
0 komment , kategória:  VERSEK2  
Vándor-magány
  2017-09-20 06:09:51, szerda
 
  Zágonyi Mónika: Vándor-magány

A hegyre ült a bánat is velem,
s a köd takarta lenge sóhajom.
Mi volt, a múlt ölében este
szárnyra kelt, míg vízre szállt
a régi csónakom...
Játszanék, ha lenne még miért,
de nem csak árva egymagam;
kopár, kietlen itt a zord vidék,
s ki erre jár se hallja gyönge,
halk szavam.
Ejh, mit írhat életembe itt e
rozsda nyűtte őszi pillanat...
a szél simítja senki más
a dér színezte hófehér hajat.
 
 
0 komment , kategória:  VERSEK2  
Esthajnal
  2017-09-20 06:08:06, szerda
 
  Zágonyi Mónika: Esthajnal

Voltam egy a sok közül;
kicsiny kavics, mi elgurul...
Törékeny és talán rideg;
a hó, mi ó, a jégre hull.

Voltam egyszer alkonyat;
az álmaidra színt hozó...
A fák között a napsugár;
a fény, a báj, a lángoló,

s vagyok talán a tűz, mi ég,
mi fáj, mi bánt, s mi úgy szeret,
akár a szikra nézd, mikor
a csillagot teremti meg.
 
 
0 komment , kategória:  VERSEK2  
     1/14 oldal   Bejegyzések száma: 139 
2017.10 2017. November 2017.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
27282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 5 db bejegyzés
e hónap: 49 db bejegyzés
e év: 692 db bejegyzés
Összes: 9208 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1903
  • e Hét: 4389
  • e Hónap: 41539
  • e Év: 601766
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.