Regisztráció  Belépés
dorotea55.blog.xfree.hu
"Széttéphetetlen kötelék a szeretet, mi köztünk él. Életünk szépség és küzdés, összeköt bennünket a hűség." Gy Marcsi
1954.01.30
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/16 oldal   Bejegyzések száma: 157 
Az élet jó!
  2018-05-25 15:39:28, péntek
 
  Hirth Éva
Az élet jó!

Mondd, néha miért fáj az élet?
Mindig boldog, miért nem lehet?
Sokan ezt kérdezitek,
én élni, nagyon szeretek!

Szeretem, ha madarak dalolnak,
énekükkel felvidítanak,
szeretem az esőt, a havat,
a tavaszt, a virágokat!

Szeretem a selymet megérinteni,
szeretem a nap sugarát érezni,
szeretem,ha eső mossa arcomat,
szeretem a lágy dallamokat...

Minden az életet jelenti nekem.
A szerelmet is szeretem!
A magányt is, ő is itt van velem,
ő kitartó társam nekem.

Éjszaka, a csillagok táncát,
az öreg hold kacsingatását,
és reggel, az ébredő napot,
ketté válik a felhő, s ő ragyog!

Az élet oly szép, csodás,
előtted van minden jó, bármerre jársz,
mindenben van valami ragyogó,
érzed a virág illata : milyen bódító?



Link


 
 
0 komment , kategória:  VERSEK2  
Az élet ajándék…
  2018-05-23 13:32:41, szerda
 
  Link




Lukács Mária (csillogo)
Az élet ajándék...

Ma, mielőtt kimondasz egy bántó szót, gondolj azokra, akik nem tudnak beszélni.
Mielőtt panaszkodsz az ételed íze miatt, gondolj azokra, akiknek nincs mit enni.
Mielőtt panaszkodsz a férjedre vagy a feleségedre, gondolj azokra, akik Istenhez fohászkodnak, hogy legyen társuk.
Ma, mielőtt panaszkodsz az életre, gondolj azokra, akik túl hamar mentek el a másvilágra.
Mielőtt siránkoznál amiatt, hogy túl nagy távolságon kell vezetned, gondolj azokra, akik ugyanezt a távolságot gyalog kell megtegyék.
És amikor fáradt vagy és panaszkodsz a munkádra, gondolj azokra a munkanélküliekre, akik szívesen végeznék a Te munkádat.
És amikor gyötrő gondolatok rosszkedvűvé tesznek, mosolyogj egyet és gondolj arra, hogy élsz és csodálatos, ami körülvesz.

( Tudom, hogy mindenkinek a maga baja a legnagyobb ...) köszönöm,hogy olvastátok!





Lukács Mária
Fényúton

Ki a fény útját járja
Áldását szórja
A Világra.
Rám ragyogott ma
Napomnak sugára,
Fényével simított
Ragyogó orcája.

Csengő virágok
Tiszta kertjében,
Megigézett Ő
Csendes Létében
-Édes-harmatos -
Kék ég szívében.

Szívénekem
Messze szálljon,
Mindenütt jó
Embert találjon!
Járjuk együtt
A Fény útját,
Simítsuk meg
Isten ujját.

2009. december 27.




Link





Lukács Mária
Fény-esőben

Csend legyen, ha jő az est, s behúzza függönyét,
ablakokba fészkel a sötétség reggelig,
majd a Nap megrázza kócos üstökét,
elveszíti éj a vértjét, reszket is.

A tavasz minden csillaga lassan nyárba ér,
szalmasárga kalapját festi a horizont.
Felhő-tükrökben nézi arcát, hull a fény,
vállára tarisznyát tesz, nyakába medaliont.

Telt kosarat viszek majd! - dalolt a málinkó,
dróton sok fecskegyerek - ősszel rajba áll,
verdesnek majd szárnyaikon délre - élni jó,
szól a tilinkó, tündérmeséket sző a nyár.

2014. május 21.
 
 
0 komment , kategória:  VERSEK2  
Ennek is eljön a vége
  2018-05-14 20:05:11, hétfő
 
 


Jason Blume
Ennek is eljön a vége

Van olyan, hogy bármerre nézünk,
esőt látunk mindenütt,
néha nehéz elhinni, hogy
a förgeteg előbb-utóbb, de véget ér.
A viharfelhők eloszlanak,
s felragyog újra a nap.

Csak mert nem látunk semmiféle megoldást,
még nem jelenti, hogy nincs megoldás.
Bízz benne, hogy rendbe jönnek a dolgok,
mert ez az élet rendje.
Így lesz.
Ne feledd, együtt érzek veled,
és bármit megtennék érted,
hogy melegebben süssön
rád a nap újra.

Míg elvonul az eső,
gondolj rá, van egy biztos ember,
akivel megoszthatod szíved terhét,
s akinél oltalmat találsz szeretetben.



Link


 
 
0 komment , kategória:  VERSEK2  
Játssz el egy dalt...
  2018-03-05 13:52:40, hétfő
 
  Link




Liebe Attila -Játssz el egy dalt...

Amikor nem simogatnak a napsugarak, mert lustábban kel fel a nap,
Amikor nem hallatszik tücsökhegedű, mert fakóbban zöldell a fű,
Játssz el egy dalt, csak úgy magadnak, halkan!
Segít elfeledni, hogy valahol baj van...

Amikor nem csengetnek rád a barátok, mert kihűltek már a régi álmok,
Amikor ürességtől hideg az ágyad, mert ellustultak benned a vágyak,
Játssz el egy dalt, csak úgy magadnak, halkan!
Segít elfeledni, hogy valahol baj van...

Amikor hiába vársz egy őszinte szóra, mert por rakódott rá a jóra,
Amikor eleged van magad körül mindenből, mert csak a neheze jut az életből,
Játssz el egy dalt, csak úgy magadnak, halkan!
Segít elfeledni, hogy valahol baj van...

Amikor már csak feledés az élet, s nem férnek bele lázadó remények,
Mikor mindenki mást mond, mint amit gondol, s lelkedben a meg nem értés tombol,
Játssz el egy dalt, csak úgy magadnak, halkan!
Segít elfeledni, hogy valahol baj van...

Amikor nem nézel körbe, mert körbe nézni fáj, mert fáradt, sápadt, s kiégett a táj,
Amikor nem férsz bele abba a körbe, ahonnan rád néznek utálva, s röhögve,
Játssz el egy dalt, csak úgy magadnak, halkan!
Segít elfeledni, hogy valahol baj van...


Amikor csak vagy, mintha nem is lennél, s már reggel az esti gondokkal keltél,
Amikor már nem emlékszel arra a napra, mikor feltettél mindent egy elátkozott lapra,
Játssz el egy dalt, csak úgy magadnak, halkan!
Segít elfeledni, hogy valahol baj van...

Amikor igaznak festi arcát a hazugság, szégyenlős szemüket az égiek is lehunyják,
Amikor hűvös fuvallattal készül a vihar, testedből, lelkedből minden érzést kicsavar,
Játssz el egy dalt, csak úgy magadnak, halkan!
Segít elfeledni, hogy valahol baj van...

Amikor ostoba törvények ostroma ver nyakon, elítélnek, megítélnek gőgösen, s vakon,
Amikor magadra maradsz a magad igazával, s nem rendelkezel már sem házzal, sem hazával,
Játssz el egy dalt, csak úgy magadnak, halkan!
Segít elfeledni, hogy valahol baj van...

Játssz el egy dalt csak úgy magadnak, halkan, játszd azt, hogy te is benne vagy a dalban!
Játszd azt, hogy mosolyogsz, s nem érdekel semmi,
Játszd, hogy érdemes mindennap embernek lenni!
Játssz koldust vagy királyfit, játszd, hogy nem ördög, de Isten irányít!
Játszd, hogy piros fákon fehér levelek közt zöld virág nyílik,
Játszd, hogy fárad az Isten, de még bízik!
Játszd, hogy jobb lesz, játszd, hogy szebb lesz, játszd, hogy még lesz!
Játssz el egy dalt, csak úgy csendben, magadnak!
Játszd azt, hogy a dolgok rendesen haladnak!

Link


 
 
0 komment , kategória:  VERSEK2  
Szívemben élsz...
  2018-02-21 18:47:25, szerda
 
 

Zsigai Klára:
Szívemben élsz...

Szótlan gyermeki vágy nem enged el,
Árnyék száll éjben, halkan megszólít
Lüktető szavad, szívem veri dallamát.
Nem várok semmit, mégis megállok
Szemedben keresem ébredő vágyat

Gyengéd pillanat kerít hatalmába,
Megláttalak, kezed kezemhez ért
Lopott perceket nem számolom
Vágyak vulkánja egyre kísért,
Most is szívemben élsz!

Tavaszi rét tarka virágát hoztad,
Szótlanul jöttél féltőn megöleltél,
Sóhajod, ölelő karod szép emlék,
Mosolyod igéz, pillantásod keres,
Megérintetted szívemet!

Halld meg a hangom, lelkünk összeér,
Hunyd le szemed, fogd a kezem
Engedd, egy perc csak az élet,
már hozzám tartozol,
Szeress, szerethesselek!





Link


 
 
0 komment , kategória:  VERSEK2  
Csak a fák...
  2018-01-30 16:59:35, kedd
 
  Ferenczy Klára
Csak a fák...

..tudnak elalélni csikorgó fagyban,
levetvén gondot, nyűgöt,
eldobni lombruhát,
mezítelen, talpig-taron
megtisztulni
fehér hózuhanyban,
s míg rájuk telepszik a jéglakat,
szívük bezár,
árva szerzetesként,
pőre mementóként
vigyázzák a tájat
néma csendben
a hosszú télen át.
Csak a fák nem hazudnak.

Csak a fák hiszik el,
ha öleled őket,
szívből jön a dal.
Kérges testükből áradó
ágymeleg lényük
gyengéden fogva tart.
Érintsd meg őket,
s jobban leszel.
A lelkedet érinti meg
az ölelés, a simogatás.
Szívd be az illatot,
mit árasztanak,
s megannyi emlék
kél útra benned,
hogy megtaláljon
téged, ki elfeledted,
a Természet gyermeke vagy,
hiába tagadod meg
nap mint nap önmagad.


Link


 
 
0 komment , kategória:  VERSEK2  
Altató
  2018-01-27 13:27:16, szombat
 
 

Kerecsényi Éva: Altató

Aludj el, kincsem,
aludj, te drága,
édes álmaid
angyal vigyázza,
álmodj kék éggel,
mosolygó nappal,
ébredj vidáman
hűs pirkadattal,
álmodj meséket,
szökkenj a széllel,
lovagolj hátán,
s libbenj levéllel,
kacagj, bolondozz,
örülj a nyárnak,
élvezd minden kis
cseppjét a mának.


Link


 
 
0 komment , kategória:  VERSEK2  
Lelkünk hangja
  2018-01-26 22:13:29, péntek
 
  Lecsek Ilona (Ilpaki)
Lelkünk hangja

Őszi hidegben a könnyek hullnak,
siratják sebtében a szép múltat,
jelen karja szorítja lelkemet,
a létben lezárult egy fejezet.
Üresen kongó falak merednek,
emlékeim jajdulva reszketnek,
szív s lélek hangjai elhalkulnak,
fájdalommal telin elbúcsúznak.
Fátyol telepszik fénylő szememre,
guruló gyöngy remegő kezemre,
élet órája hangosan ketyeg,
futva haladnak velem a percek.
Erős törzsnek ágai elhúznak,
könnyítve egy tárulkozó útnak,
újrakezdés küszöbén topogok,
vénülő életünkre gondolok...

2016. november 12.

Link


 
 
0 komment , kategória:  VERSEK2  
Némaság lett
  2018-01-24 07:18:49, szerda
 
  Némaság lett
Írta : Hankovszki Ilonka

Elvesztette minden álmát
Lelke pedig hideg, néma,
Csak szívéből egy sóhajtás
Karcolódik lapra néha ,
Valami nagy fájdalom van
A lelkébe eltemetve,
Mit szeretne égre írni
Föl a szálló fellegekre,
Vesztesége némaság lett
Szobájában emlékképek,
Tolla fehér lapot karcol,
Fájva múlnak el az évek.

Link


 
 
0 komment , kategória:  VERSEK2  
A hazavezető út
  2018-01-24 07:15:27, szerda
 
 

Hankovszki Ilonka
A hazavezető út

Mentél új életet keresni,
De senkit nem tudtál szeretni,
Mint egy koldus, bőrig ázva,
Láttad magad megalázva.

Forogtál egy bűvös körben
Megfordultál meggyötörten,
Sok éven át nem is Írtál,
Pedig éjjel-nappal sírtál .

Üzentél az édesanyádnak,
"Az évek már nagyon fájnak",
Levelet írtál az apádnak,
Megkérdezted, " Van bocsánat ?"

Ha még szerettek, esélyt kérek,
Már úton vagyok, hazatérek,
Nincs erőm, se bátorságom,
A megbocsátás jelét várom.

A templom torony messze látszik,
Arcom bús könnyektől ázik,
Várok, mint egy árva gyermek,
Hallom, zugnak a harangnyelvek.

Csak a templom tornyát látom,
A megbocsátást onnan várom,
Ha visszatérhetek hozzátok,
A fehér kendőt lobogtassátok.

Mindent, mi fehér volt a házban,
Vitték, és a templom tornyában,
Lobogtatták minden résen,
Hogy a gyermek hazatérjen.

A házuk előtt a vén fákon,
Fehér kendő minden ágon,
Majd eső mosta a kendőket,
Soha nem vették le őket.

Elmúlt nagyon sok esztendő,
Templom tornyán ott a kendő,
Hadd lássa más is a fehéret,
A gyermek, mindig hazatérhet.



Link


 
 
0 komment , kategória:  VERSEK2  
     1/16 oldal   Bejegyzések száma: 157 
2018.06 2018. Július 2018.08
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
3031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 1 db bejegyzés
e hónap: 25 db bejegyzés
e év: 493 db bejegyzés
Összes: 9613 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1018
  • e Hét: 3553
  • e Hónap: 18506
  • e Év: 406497
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.