Belépés
nagyuska.blog.xfree.hu
"Idegen nyelveket tudni szép, a hazait pedig lehetségig mívelni kötelesség. "- Kölcsey Ferenc Parainessis Kölcsey Kálmánhoz Juhászné Szunyogh Mária Marika
1947.09.09
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 6 
x
  2012-04-21 21:31:06, szombat
 
  Kuchta Csilla küldte az IWIW-en...... ........... ........... ........... ........... .............#7749. 2014. január 9

Karinthy Gábor:
A szeretetről
A szeretet annyi: - elfogadni,
nyitott szívedből többet adni!
Másokban meglátni a szépet,
s örökre hinni, hogy szép az élet.
Megértőn nézni a világra,
ápolni, kinek a lelke árva.
Tudni a rossz is csak emberi,
másképpen lát, ki felismeri.
Keresd a jót, kívánd a szépet!
Lásd meg másban az emberséget!
Bocsásd meg azt, amiben gyarló!
Szeress ha fáj is, legyél kitartó!
Azért születtél erre a földre,
hogy szeretni tanulj mindörökre.
Szívedben szóljon a szeretet ének:
"Szeretném, hogyha szeretnének.,,



 
 
0 komment , kategória:  Karinthy Gábor 1.  
x
  2011-02-08 08:37:24, kedd
 
 

Gizella Lapu ...... ........... ........... ........... ........... ........... ........... .............. 2011-02-08 05:01:14
Karinthy Gábor: Utazás előtt
Rám-mutattak, míg elsuhantak
mellettem; “Ezt olyan szívek
s ábrák kínozták, amiktől meg
kellett hogy haljon." Én rideg
csomós rögön feküdtem ekkor
hanyatt már s épp búcsúztam tőled
magamban tört szóval, ki nékem
mindenem voltál... Tompa zúgást
verve szárnyukkal közelegtek
a sűrűsödő sötétségben
a Lények, kik majd felemelnek
s elragadnak... Aztán letesznek
oly tájon, hogy emléke sincs már
cikornyás múltamnak... Nos, erre
vártam éppen kiváncsian
sajogva s félve, mert bevallom
fájt az ismeretlen terekre
kiszállnom s elhagynom, vígan
hol éldeltem kissé tán néha
fanyarul e létet, - planéta
planéta után elmarad majd
naprendszerek s mind hidegebb lesz...
mind hidegebb... A szakadatlan
vágyakozásban itt e földön
s a szüntelen várakozásban
s hogy folyton, mint hasztalan katlan
ziháltam s égtem s izzó gyászban
perzseltem napjaim, ti hűvös
szellemek, én úgy elfáradtam!
úgy összetörtem! meglazúltam
megereszkedtem... kérlek, lágyan
fogjatok karotokba engem
s míg szálltok a jeges azúrban
velem s aztán a még jegesebb
fekete űrben megérkeztek
ama vidékre hol vad tenger s
talán sziklás part s zöld homok vár -
az úton majd vigyázzatok rám!

Gizella Lapu ...... ........... ........... ........... ........... ........... ........... .............. 2011-02-08 05:01:14
Karinthy Gábor: Rejtvények
Én magam fellobbanok
felszállok és azon nyomban
el is tűnök, de nyomomban
itt marad sok apró dolog.
Mindenféle formájúak.
Könyvek, kopott támlájúak,
nagy ív üres papirosok.
Ruhák, mik még őrzik bőröm
érintését, doboz, irka
ujjam nyoma terítőkön
fésű, szappan, meg borotva
függönyrojt, hervadt virágok
pohár és régi újságok,
rajzok, képek és fényképek,
polcok, kis asztal és székek,
és fiókok s bennük árva
tört tárgyak, csattok és spárga
aztán kilincs, mit megfogtam,
ajtó, amit kinyitottam
küszöbök, miket átléptem
üvegek, miken átnéztem
kis vaskályha mit megraktam
virág-váza egy ablakban
amit láttam valamerre
pille, ki rászállt kezemre
s kis megöltem és eldobtam
valaha kicsiny koromban
s ki a porba keverődött
régesrég eltemetődött
orvosságos skatulyáim,
színes hálópizsamáim
tányérok, amikből ettem
s amiket kezembe vettem:
villa, kés, kanál és olló,
cérna, gomb és más hasonló
fontos eszköz, notesz, bicska
s egy régi-régi talicska,
melyet én néha tólhattam
a zuhogó déli napban
a nyaraló utcáin át...
a süppedős dunnák, cihák
melyek közt aludtam s párnák...
és azok a furcsa ábrák,
amiket már kicsi korban
különös kedvvel rajzoltam -
Itt maradnak mind utánam!
vizsgálgassátok meg mindet
míg röpít fenn két láng-szárnyam
s olykor-olykor visszaintek
jól nézzétek meg ti itt lent
e tárgyakat, forgassátok
őket meg és kutassátok
át a helyeket, hol jártam
míg röpít fenn két láng-szárnyam
s mind messzebbre tűnök, kékes
távolokba, végtelenek
hullámos árján lebegek,
orrom, szemem, szám kitágul
ami teher volt: alá hull...
Áttetszővé válok, s szállok
száz határtalan határon
két karomat szerte-tárom
ujjaimat is kinyitom...
De ti már nem láttok bizony!
S amit építeni kezdtem
azok a tetőtlen várak
itt maradnak s visszavárnak
mindörökké! S szerszámaim
ásóm, vésőm, csákányaim
kalapácsom, meszes-vödröm
itt maradnak mindörökkön
köztetek! és ábráimat
százféle figuráimat
szanaszét amik hevernek -
alaprajzok, félkör, négyzet
gyűrűk, égőszín remények,
emlékek, kéjek - tinektek
itt hagyom örök rejtvénynek...


 
 
0 komment , kategória:  Karinthy Gábor 1.  
x
  2010-12-15 22:22:03, szerda
 
  Gizella Lapu ...... ........... ........... ........... ........... ........... ...... 2010-12-15 21:58:17

Karinthy Gábor: Köd


Az utcán minden szennyet és a házakat
a hónak drága leple föd.
Megyek - cipelve zúgó lázamat
s hollá, fejemre hull a köd!
A köd, a pajkos nagy gyerek
a vén utcákon hempereg,
dalol, dalol s kacag vadul,
szememre és hajamba hull!
Lábam feszül, ma este még megérkezem.
Hová? A jó ég tudja csak.
Zsebembe süpped mind a két kezem.
Hahó, az ember útja vak!
Ó, messze, messze álmodás!
Ó álmodás! Ó álmodás!
Lepkék tűnő lengése. Füst!
Futó ezüst! Futó ezüst!

Szikrázó ajkadig ma este érek el,
mely tőlem messze-messze lett!
Sír-rí a hó, de a köd énekel.
Vigad a vén utcák felett.
Bukfenceket hány, emberek!
Tombol, sikolt és hempereg!
Ujjong a köd s kacag vadul.
Szememre és hajamba hull!

 
 
0 komment , kategória:  Karinthy Gábor 1.  
x
  2010-06-06 06:54:17, vasárnap
 
  Karinthy Gábor - Éjszaka

Állok a lelkem éjszakáján
magamban és rád gondolok.
Egykedvűen és gőgösen -
ha nevetek, nem zokogok.

Ha jól van így, hát jól van így is, -
olyan mindegy, hogyan szeretlek.
Olyan mindegy: virág vagy éjfél.
hogy megöllek vagy megölellek.

Én megnyitottam egy kaput,
öklöm a zárat leütötte.
Te behunytad a szemedet,
nem érdekelt, mi van mögötte.

Nem érdekelt mi van mögötte.
az a kapu nyitvamaradt.
Az a kapu ásít utánad,
bárhova indul az utad,

mindegy, ha futsz, vagy vándorolsz,
hajszollak-e én vagy kerüllek,
nagymesszi jársz, belémbotolsz,
vágyom utánad vagy megöllek,

vagy hallgatok, vagy ordítok,
csöndes vagyok vagy haragos!
mert összeforraszt minket, hajrá,
szerelmem, mint a vaskapocs.
 
 
0 komment , kategória:  Karinthy Gábor 1.  
x
  2010-06-01 08:45:14, kedd
 
  Karinthy Gábor: A szőke lány











...És eljön egy este a szőke leány is
a hallgatag ajkú, hosszú kezekkel.
Egy éj viharán át feldúlom a testét,
s félhalva talál szemeimre a reggel.


Haját ujjamra felgyűrűzve ékes
csókkal szakítom álla hajlatát.
Hűvös nyakába karmolom be kínom
fekete mérgét, álmos illatát.


Tüzes hajammal verdesek szivére
és megsuhintom vágyam ostorát.
Felhajtom és felhajtja velem ő is
a halhatatlan fájdalom borát.


Látlak, hogy a lépcsőkön jössz fölfelé
vagy inkább röpülsz, szárnyak nélkül, súlytalan.
Ó bár én emelhetnélek az égig!


Nem mondom, de tudd, álmaim rózsája
te vagy, kezemseérintette lángvirág.
Hála, hogy közös éj dajkál ölében.






































 
 
0 komment , kategória:  Karinthy Gábor 1.  
x
  2010-04-09 10:01:31, péntek
 
 
........



Karinthy Gábor - Szomorú ének

Nem kell az élet. Fáj a fénye
S a napok bús pergése és
Nem kell a napsugár s az alkony,
Az öröm és a szenvedés.

Vágyódások, haragok, álmok,
A vér tüze, eszményeim:
Elhagylak, élet, odahagylak.
Halálba kergetett a kín.

Nekem a nyári pompa gyász csak.
Lomb és madár a táj felett.
Fakón megy el a méla kertben
A lomha óra s esteleg

Folyton elvágyom, útra egyre.
Sorsom kopár és régen ez...
gyötrődöm, hol ülök, hol állok,
Elsenyvedek, a végem ez.

Letünt a délután, a fáradt
És búcsúzik az esti fény...
Kietlen és sivár a lelkem
És meg akarok halni én.

Link





xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

Karinthy Gábor:

A kék rózsa


Ballagok hegyen, völgyön, úttalan
utakon; ruhám cafatokba lóg;
dűlöngök, dúdorászom ittasan
Kísérnek vad nyarak, telek;
könnyezem, botlom, elesem.
És jönnek görcsösbottal ballagók
S kérdik tőlem: te mit keressz?
Szemük rámvetik. S felelek:
én a kék rózsát keresem.

Mert nagyon sok van, ki keres.
Az egyik régi ezüstláncot,
másik szétmállott szavakat.
Harmadik elfújt gyertyalángot,
negyedik olvadt havakat.
Ötödik télidőn tavaszt
hatodik ezt, hetedik azt...
Keresnek mind... múlt árnyakat
sokan, a jövőt kevesen.
Utamban ők nem ártanak:
én a kék rózsát keresem.

A kék rózsát, a hamvasszirmút!
a szűz csodát, a meztelent!
Az éjfél kibomló haját,
halottak élő sóhaját,
mely boszorkák szemére leng...
fagyott tűzét a gyűlöletnek,
melynek méhe a szerelem...
Én a kék rózsát keresem!
a kék rózsát! a fényeset!
a lengőt és a mozdulatlant.
Keresem jaj, halálraváltan
télen és nyáron szüntelen
a szemeken s az arcokon...
Keresem... s ha majd megtaláltam,
gyöngéden számhoz emelem,
megcsókolom és eldobom...




 
 
0 komment , kategória:  Karinthy Gábor 1.  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 6 
2019.01 2019. Február 2019.03
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 68305 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 206
  • e Hét: 1851
  • e Hónap: 17490
  • e Év: 50886
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2019 TVN.HU Kft.