Belépés
nagyuska.blog.xfree.hu
"Idegen nyelveket tudni szép, a hazait pedig lehetségig mívelni kötelesség. "- Kölcsey Ferenc Parainessis Kölcsey Kálmánhoz Juhászné Szunyogh Mária Marika
1947.09.09
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 5 
x
  2014-03-14 14:23:26, péntek
 
  Gizella Lapu...... ........... ........... ........... ........... ........... ...... 2011-03-21 09:32:10





Hugo von Hofmannsthal - Orcád

Orcád egészen ellopták az álmok.
Remegve néztem, néma ámulatban.
S csak felmerült egy másik éj, midőn
magamat így egészen átaladtam
a holdnak és a drága völgynek, ott,
hol a kopár lejtőkön szanaszerte
sovány fák álltak s köztük lassudan
s alacsonyan kis ködfelhők lebegtek,

s a csenden át mindig tajtékosan
ragadta mindig idegen vizét
a vad folyó - ez mind, hogy felmerült!
Hogy felmerült! Mert akkor mindezeknek
a szépségeknek - meddőn s hasztalan -
úgy adtam át magam nagy vágyban én,
mint most hajadnak adom át magam,
s e fénynek itt, szemöldököd ívén!

Fordította - Jékely Zoltán

Link

Link -



Hugo von Hofmannsthal - Dein Antiltz...

Dein Antlitz war mit Träumen ganz beladen.
Ich schwieg und sah dich an mit stummem Beben.
Wie stieg das auf! Daß ich mich einmal schon
In frühern Nächten völlig hingegeben
Dem Mond und dem zuviel geliebten Tal,
Wo auf den leeren Hängen auseinander
Die magern Bäume standen und dazwischen
Die niedern kleinen Nebelwolken gingen

Und durch die Stille hin die immer frischen
Und immer fremden silberweißen Wasser
Der Fluß hinrauschen ließ - wie stieg das auf!
Wie stieg das auf! Denn allen diesen Dingen
Und ihrer Schönheit - die unfruchtbar war -
Hingab ich mich in großer Sehnsucht ganz,
Wie jetzt für das Anschaun von deinem Haar
Und zwischen deinen Lidern diesen Glanz!

Link -




 
 
0 komment , kategória:  Hugo von Hofmannsthal   
x
  2011-10-01 03:36:55, szombat
 
  Hofmannsthal, Hugo von: A régi Bécs (Prolog zu dem Buch ›Anatol‹ Magyar nyelven)

Prolog zu dem Buch ›Anatol‹ (Német)


Hohe Gitter, Taxushecken,

Wappen nimmermehr vergoldet,

Sphinxe, durch das Dickicht schimmernd ...

... Knarrend öffnen sich die Tore. -

Mit verschlafenen Kaskaden

Und verschlafenen Tritonen.

Rokoko, verstaubt und lieblich,

Seht ... das Wien des Canaletto,

Wien von siebzehnhundertsechzig ...

... Grüne, braune, stille Teiche,

Glatt und marmorweiß umrandet,

In dem Spiegelbild der Nixen

Spielen Gold- und Silberfische ...

Auf dem glattgeschornen Rasen

Liegen zierlich gleiche Schatten

Schlanker Oleanderstämme;

Zweige wölben sich zur Kuppel,

Zweige neigen sich zur Nische

Für die steifen Liebespaare,

Heroinen und Heroen ...

Drei Delphine gießen murmelnd

Fluten in ein Muschelbecken ...

Duftige Kastanienblüten

Gleiten, schwirren leuchtend nieder

Und ertrinken in den Becken ...

... Hinter einer Taxusmauer

Tönen Geigen, Klarinetten,

Und sie scheinen den graziösen

Amoretten zu entströmen,

Die rings auf der Rampe sitzen,

Fiedelnd oder Blumen windend,

Selbst von Blumen bunt umgeben,

Die aus Marmorvasen strömen:

Goldlack und Jasmin und Flieder ...

... Auf der Rampe, zwischen ihnen

Sitzen auch kokette Frauen,

Violette Monsignori ...

Und im Gras, zu ihren Füßen

Und auf Polstern, auf den Stufen

Kavaliere und Abbati ...

Andre heben andre Frauen

Aus den parfümierten Sänften ...

... Durch die Zweige brechen Lichter,

Flimmern auf den blonden Köpfchen,

Scheinen auf den bunten Polstern,

Gleiten über Kies und Rasen,

Gleiten über das Gerüste,

Das wir flüchtig aufgeschlagen.

Wein und Winde klettert aufwärts

Und umhüllt die lichten Balken,

Und dazwischen farbenüppig

Flattert Teppich und Tapete,

Schäferszenen, keck gewoben,

Zierlich von Watteau entworfen ...

Eine Laube statt der Bühne,

Sommersonne statt der Lampen,

Also spielen wir Theater,

Spielen unsre eignen Stücke,

Frühgereift und zart und traurig,

Die Komödie unsrer Seele,

Unsres Fühlens Heut und Gestern,

Böser Dinge hübsche Formel,

Glatte Worte, bunte Bilder,

Halbes, heimliches Empfinden,

Agonieen, Episoden ...

Manche hören zu, nicht alle ...

Manche träumen, manche lachen,

Manche essen Eis ... und manche

Sprechen sehr galante Dinge ...

... Nelken wiegen sich im Winde,

Hochgestielte, weiße Nelken,

Wie ein Schwarm von weißen Faltern,

Und ein Bologneserhündchen

Bellt verwundert einen Pfau an.











dr Kerekes Mária ...... ........... ........... ........... ........... ........... ...... 2011-12-10 15:48:18

Hugo von Hofmannsthal

A régi Bécs...... .........



Tiszafák és sok magas rács,
címerek avítt aranyja,
csillogó szfinksz a sűrűben...
...kordul a kapu s csikordul. -
Álmosító vízesések,
álmosító bús tritónok,
rokokó, porlepte, édes.
Nézd... ez Canaletto Bécs...
ezerhétszázhatvanas Bécse...
...barna, zöld, szelíd tavacskák,
síma párkány, sírna márvány
s hajráznak, mint vízi lányok
az arany s ezüst halacskák...
módosan nyírt pázsit alján
a karcsú leándereknek
hercigül egyforma árnya;
ágak bolttá boltozódnak,
ágak fülkévé feszülnek
és feszes szerelmi párra,
hősre és hősnőre várnak...
három delfin ont vizet most
s csobban a kagyló-medence...
gesztenyék virágesője
illatozva, fényesen hull
s vízbe lippen a medencén...
...messze túl a tiszafákon
hegedű sír, klarinét rí
s mintha ezt is ők mívelnék,
a cukros kis amorettek,
melyek a párkányon ülnek,
rózsát fonva, hegedülve,
márványvázák, száz virág közt,
méla sárga violák közt...
és a párkányon közöttük,
hölgyek, pipesek, kokettek,
violaszín monsignore-ok...
és a fűbe, lábaiknál
és a lépcsőn, drága párnán
gavallérok, nyájas abbék...
parfümös gyaloghintókból
mások más dámát emelnek...
...a gallyak közt fény cicázik,
szöszke nőfejekre villan,
csillan a sok tarka párnán,
gyepre és kavicsra hullik,
nyúlik az állványra lágyan,
mit hamarság összeróttunk.
Szöllő kúszik, inda csúszik,
átölelve a gerendát
s cifra színbe, híva, intve,
rebben a szőnyeg, tapéta,
pásztor-szcénák, huncut ábrák,
Watteau édes tervezetje...
lomblugas nekünk a színpad,
nyári nap színházi lámpánk,
így játszunk teátrumot mi,
játsszuk en-darabjainkat,
mind koránnyílt, lágy, szomorkás,
a lelkünk komédiái,
tegnap és ma tarka kedve,
csúf sorunk csinos fonákja,
sima szók és cifra képek,
talmi érzés, szörnyű vérzés,
haldoklások, epizódok...
pár figyel, pár ránk se vet még...
álmodik, csacsin nevetgél,
fagylaltot szop... és csevegnek
roppantul galáns ügyekről...
.. .szegfűk szélbe imbolyognak,
hófehér és nyurga szegfűk,
mint fehérlő lepketábor
és a pincsi nagy haraggal
egy kevély pávára kaffog.

Fordította - Kosztolányi Dezső

Link


 
 
0 komment , kategória:  Hugo von Hofmannsthal   
x
  2011-03-20 08:40:38, vasárnap
 
  HUGO VON HOFMANNSTHAL





Gizella Lapu...... ........... ........... ........... ........... ........... ...... 2011-03-20 07:42:36





Hugo von Hofmannsthal - Néhányan bizony

Néhányan bizony lent lelik haláluk,
ahol a hajók lapátja forog,
mások fenn állnak a kormánykeréknél,
felettük madárraj, csillagok világa.

Néhányan nehéz tagokkal feküsznek
az összekúszált élet gyökerénél,
másokra a szibillák, a királynők
kényelmes és puha székei várnak,
és ott ülnek bennük, otthonosan,
könnyű fejjel és könnyű kezekkel.

De annak az életnek árnya is áthull
a másik életre és árnyba borítja,
s a könnyűek élete összekötődik
a nehezekével, mint a földdel az ég:

rég-elfeledett hajdani népek
fáradtsága ólmozza be pillám,
s jaj, nem tudom távol tartani rémült
lelkemtől távoli csillagok zuhanását.

Mennyi sors szövődik párhuzamosan enyémmel,
de egymásba kuszálja őket a lét, -
osztályrészemül így több jut, mint egyszeri
életem karcsú lángja, vagy illanó zenéje.

Fordította - Végh György

Link








 
 
0 komment , kategória:  Hugo von Hofmannsthal   
x
  2011-01-11 12:50:20, kedd
 
  Gizella Lapu...... ........... ........... ........... ........... ........... .............. 2011-12-06 14:05:11

Hugo von Hofmannsthal

Kora tavasz...... ............



A szél tovalebben
a puszta fasorba,
s titkot visz a csenden
az éjbe sodorva.

Amerre ma sírnak,
eltáncol a szellő
és balzsamos írnak
hajunkba lehell ő.

Lerázta az ákác
szirmát, ki se feslett,
hűtötte az ádáz
lázat, mi heves lett.

A puszta, a szűzi
allén tovaszárnyal,
az árnyakat űzi
és játszik az árnnyal.

Körötte az éji
rét illata repdes,
suttogva kiséri
s az éjszaka csendes.

Érinti lehével
a víg nevetőket,
bolyongja az éber
és puha mezőket.

A fuvola ajkán
sírt-rítt dala lágyan
és látta a halvány
alkonyt, bibor ágyban.

Szobánkba beszállva
halk dalt rebeg, édest,
ing-ring a homályba,
kioltva a mécsest.

Fordította - Kosztolányi Dezső

Link
Újváry Lajos - Kora tavasz



----------------------------------------------------


 
 
0 komment , kategória:  Hugo von Hofmannsthal   
x
  2010-02-02 20:10:59, kedd
 
  Hofmannsthal, Hugo von: Tercinák a mulandóságról (Terzinen über vergänglichkeit Magyar nyelven)

Terzinen über vergänglichkeit (Német)


I

Noch spür ich ihren Atem auf den Wangen:

Wie kann das sein, daß diese nahen Tage

Fort sind, für immer fort, und ganz vergangen?



Dies ist ein Ding, das keiner voll aussinnt,

Und viel zu grauenvoll, als daß man klage:

Daß alles gleitet und vorüberrinnt



Und daß mein eignes Ich, durch nichts gehemmt,

Herüberglitt aus einem kleinen Kind

Mir wie ein Hund unheimlich stumm und fremd.



Dann: daß ich auch vor hundert Jahren war

Und meine Ahnen, die im Totenhemd,

Mit mir verwandt sind wie mein eignes Haar,



So eins mit mir als wie mein eignes Haar.



II

Die Stunden! wo wir auf das helle Blauen

Des Meeres starren und den Tod verstehn,

So leicht und feierlich und ohne Grauen,



Wie kleine Mädchen, die sehr blaß aussehn,

Mit großen Augen, und die immer frieren,

An einem Abend stumm vor sich hinsehn



Und wissen, daß das Leben jetzt aus ihren

Schlaftrunknen Gliedern still hinüberfließt

In Bäum' und Gras, und sich matt lächelnd zieren



Wie eine Heilige, die ihr Blut vergießt.



III

Wir sind aus solchem Zeug, wie das zu Träumen,

Und Träume schlagen so die Augen auf

Wie kleine Kinder unter Kirschenbäumen,



Aus deren Krone den blaßgoldnen Lauf

Der Vollmond anhebt durch die große Nacht.

... Nicht anders tauchen unsre Träume auf,



Sind da und leben wie ein Kind, das lacht,

Nicht minder groß im Auf- und Niederschweben

Als Vollmond, aus Baumkronen aufgewacht.



Das Innerste ist offen ihrem Weben,

Wie Geisterhände in versperrtem Raum

Sind sie in uns und haben immer Leben.



Und drei sind Eins: ein Mensch, ein Ding, ein Traum.



IV

Zuweilen kommen niegeliebte Frauen

Im Traum als kleine Mädchen uns entgegen

Und sind unsäglich rührend anzuschauen,



Als wären sie mit uns auf fernen Wegen

Einmal an einem Abend lang gegangen,

Indes die Wipfel atmend sich bewegen



Und Duft herunterfällt und Nacht und Bangen,

Und längs des Weges, unsres Wegs, des dunkeln,

Im Abendschein die stummen Weiher prangen



Und, Spiegel unsrer Sehnsucht, traumhaft funkeln,

Und allen leisen Worten, allem Schweben

Der Abendluft und erstem Sternefunkeln



Die Seelen schwesterlich und tief erbeben

Und traurig sind und voll Triumphgepränge

Vor tiefer Ahnung, die das große Leben



Begreift und seine Herrlichkeit und Strenge.



Tercinák a mulandóságról (Magyar)


I

Lélegzetét még az orcámon érzem:

hogyan lehet, hogy ezek a napok

elmúltak, el, örökre és egészen?



Gondolattal felérni lehetetlen,

irtóztató szóba foglalni, hogy

elmúlik minden, minden tovalebben,



s hogy önnön énem is, lám hirtelen

a gyermekből, ki voltam, arra retten,

hogy mint egy eb, félelmes idegen.



S az is, hogy én már éltem valaha,

és őseim halotti-ingesen,

rokonaim, akárcsak a hajam,



oly egyek vélem, akár a hajam.



II

Az órák! Midőn bámuljuk a tenger

üde kékjét, s megértjük a halált,

magasztos-könnyen semmi félelemmel,



mint sápadt, fázós lánykák, hogyha tág,

nagy szemmel, némán, eltünődve néznek

egyszer maguk elé, úgy estetáji,



mert álomittas testük arra ébred,

hogy az élet belőle most kereng

át fába, fűbe - s a tükörbe néznek,



mosolygva, mint egy vérző, tiszta szent.



III

Lelkünk álom-tápláló nyersanyag tán,

s az álmok úgy nyitják ki a szemük,

mint kisdedek cseresznyefáknak alján,



melyek lombja mögül felkel s lesüt

a telehold, és száll a kert felett...

... Így ütik fel az álmok is fejük:



itt vannak, s élnek, mint a kisdedek,

és oly nagyok, míg fel s alá lebegnek,

mint telehold, mely lomb közt ébredett.



Bensőnkben is szabadon közlekednek,

mint szellemek bezárt tereken át,

betöltenek s mindig újjászületnek.



S e három egy: ember, álom, világ.



IV

Álmunkban olykor sosem szeretett nők

jönnek szembe velünk mint kisleányok,

s úgy nézzük őket meghatott-merengőn,



mintha messzi uton egy hajdanán-volt

esten velük haladtunk volna folyvást,

midőn a légző lomb remegni látszott,



és illat szállt alá és éj s szorongás,

s az út, utunk mentén, a már sötéten,

néma tavak pompáztak alkonyodvást



s - mind vágyunk tükre - álomszerü fényben,

s minden halk szóra s az estfuvalomnak

lehelletében, s csillag-ébredésben



a lelkek testvérré magasztosultak,

bánatot és diadalt súgarazva

a sejtéstől, mely a nagy élet-útnak



csodáit és zordságát megragadja.

Jékely Zoltán










Gizella Lapu...... ........... ........... ........... ........... ........... .............. 2011-12-06 14:05:11





Hugo von Hofmannsthal - A mulandóság terzinái

Lehelletük még az arcomba rebben:
hogyan lehet, hogy édes napjaink
eltűntek, a szeleknél sebesebben?

Ez oly panasz, mit halandó nem ér fel -
s jaj, fogcsikorgatás rá béna mind:
hogy minden mállik-múlik minden évvel.

S hogy ennen-Énem, a szabad, a hűtlen
egy kisfiúból nő ki s nappal-éjjel
mint kósza, idegen eb jár körültem.

S hogy: százak óta éltem már magam
és őseim halotti köntösükben
egyek velem, akár ennen-hajam.

Egyek velem, akár ennen-hajam.

Fordította - Kosztolányi Dezső

Link



 
 
0 komment , kategória:  Hugo von Hofmannsthal   
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 5 
2019.01 2019. Február 2019.03
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 68305 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 867
  • e Hét: 9744
  • e Hónap: 25383
  • e Év: 58779
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2019 TVN.HU Kft.