Belépés
nagyuska.blog.xfree.hu
"Idegen nyelveket tudni szép, a hazait pedig lehetségig mívelni kötelesség. "- Kölcsey Ferenc Parainessis Kölcsey Kálmánhoz Juhászné Szunyogh Mária Marika
1947.09.09
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 8 
x
  2011-11-12 17:42:15, szombat
 
  .Cernuda, Luis: A szigetek (Las islas Magyar nyelven)

Las islas (Spanyol)


Recuerdo que tocamos puerto tras larga travesía,

y dejando el navío y el muelle, por callejas

(entre el polvo mezclados pétalos y escamas),

llegué a la plaza, donde estaban los bazares.

Era grande el calor, la sombra poca.



Con el pecho desnudo iba, distraído

como si familiares fuesen la villa y sus costumbres,

y miré en un portal al mercader de sedas

que desplegaba una, color de aurora, fría a los ojos,

sintiendo sin tocarla la suavidad escurridiza.



Ante un ciego cantor estuve largo espacio,

único espectador, y parecía cantar para mí solo.

Compré luego a una niña un ramo de jazmines

amarillentos, pero en su olor ajado tuvo alivio

la dejadez extraña que empezaba a aquejarme.



Desanudada la faja en la cintura,

unos muchachos que pasaban, reían,

volviendo la cabeza. Acaso me creyeron

Ebrio. Los ojos de uno de ellos eran

como la noche, profundos y estrellados.



La humedad de la piel pronto se disipaba

por el aire ardoroso, a cuyo influjo

mi pereza crecía. Me detuve indeciso,

acariciando el cuerpo, sintiendo su tibieza

lisa, como si acariciara un cuerpo ajeno.



Seguí, por parajes nunca vistos,

mas presentidos, igual a quien camina

hacia cita amistosa. Deponía la tarde

su fuerza, cuando al fin quise

buscar reposo ante un umbral cerrado.



Era un barrio tranquilo. Mis párpados pesaban

(acaso dormí mucho), y al abrirlos de nuevo

ya el sol estaba bajo en el muro de enfrente.

Una presencia ajena pareció despertarme,

porque al volver la cara vi una mujer, y sonreía.



Como si de mi anhelo fuese proyección, respuesta

ante demanda informulada, me miraba, insegura;

aunque yo nada dije, con gesto silencioso,

invitándome adentro, me tomó de la mano.

La seguí, con recelo más débil que el deseo.



La sala estaba oscura (ya caía la tarde).

Sobre la estera había almohadas, un cestillo

anidando manojos de magnolias mojadas,

de excesiva fragancia. filtró la celosía

unas palabras de la calle: «Le encontraron muerto».



Las pensé referidas a un camarada,

quizá presagio de mi sino. Pero ella,

atrayéndome a sí, sobre la alfombra

el ropaje tiró, como cuchillo sin la vaina,

fría, dura, flexible, escurridiza.



Mis manos en sus pechos, su cintura

quebrarse pareció al extenderme sobre ella,

y en el silencio circundante, al ritmo

de los cuerpos, oí su brazalete,

queja del ave fabulosa que escapaba.



La oscuridad llenó la sala toda

cuando saciado y satisfecho quise irme.

En la puerta (ella como mi sombra me seguía),

al cruzar su dintel, sentí que entre mis dedos

quedaba el brazalete, ahora inerte y mudo.



Mucho tiempo ha pasado. No aceptara

revivir otra vez esta existencia.

Mas no sé qué daría por sólo aquel instante

revivirlo. Bien sé que apenas tengo con qué tiente

al destino, ni el destino tentarse dejaría.



Cuando el recuerdo así vuelve sobre sus huellas

(¿no es el recuerdo la impotencia del deseo?).

Es que a él, como a mí, la vejez vence;

y acaso ya no tengo lo único que tuve:

Deseo, a quien rendida la ocasión le sigue.


...... ........... ........... ..........Link -





A szigetek (Magyar)


Emlékszem, partot értünk hosszú átkelés után,

s otthagyva hajót, kikötőt, kis utcákon át

(szirmok és halpikkelyek keveredtek a porban)

a térre értem ki, ahol a bazárok álltak.

Nagy volt a hőség és kevés az árnyék.



Mentem, nyitott ing, csupasz mell, elmélázva,

mintha ismerősöm volna a város, a szokások,

egy kapualjban a selyem-árust néztem,

anyagot terített ki, hajnal szinűt, szemnek hideget,

meg se tapintottam, éreztem síkos lágyságát úgyis.



Egy vak énekes-koldus előtt hosszan álldogáltam,

egyetlen nézője voltam, csak nekem kornyikált.

Aztán egy kislánytól vettem egy csokornyi sárga

jázmint, de fonnyatag szagától lassan elcsitúlt

a furcsa bágyadtság, mely kezdett már gyötörni.



A derekamra tekert szalag-öv kibomlott,

utánam fordultak az arrajáró gyerekek

és nevettek rajtam. Talán azt hihették,

részeg vagyok. Olyan volt egyikük szeme,

mint az éjszaka. Oly mély és csillagos.



Hamar felszikkadt bőröm nyirkossága

a forró levegőben, melytől lustaságom

csak egyre nőtt. Megálltam tétovázva,

megsimitottam bőröm, és úgy éreztem síma

langyosságát, mintha idegen testet simogatnék.



Soha nem látott, de valaha talán sejtett

tájakon jártam, mint aki éppen valami

baráti találkozóra készül. Már kiadta

erejét a délután, amikor végre

tömör homályban kerestem menedéket.



Nyugodt városnegyed volt. Szemhéjam nehéz lett

(tán aludtam, sokat is), mire felnyitottam,

a napfény már a szemközti fal alá bujt.

Valaki más is volt ott, lehet, arra ébredtem fel,

mert megfordulva egy nőt láttam, és mosolygott.



Mintha kivetített vágyam lett volna, felelet

egy kimondatlan kérdésre, nézett rám, bizonytalanul.

És noha nem is szóltam, csöndes mozdulattal

beljebb invitált, megfogta a kezem.

Követtem. A gyanú gyengébb volt, mint a vágy.



A szoba homályban (mert már bealkonyult),

a gyékényen párnák, meg egy kosárka fészke mélyén

néhány csomó túlbuzgón illatozó,

nedves magnólia. Az utcáról a zsalun át

szavak szűrődtek be: ,,Ott találták holtan."



Mintha egy barátomra mondanák - gondoltam -,

vagy talán sorsom előjeleként. De a lány

magához vont a gyékényszőnyegen,

ruhájából kibujt, mint hüvelyéből a kés,

hideg volt, kemény és hajlékonyan síkos.



Kezem a mellén és a derekán

szinte letört, mikor rázuhantam,

s a környező csendben, a két test ütemére

hallottam pengni a karkötőjét,

az elröppenő mesebeli madár panaszát.



A szobát már ellepte a sötétség, mikor

indulni készültem, jóllakva és elégedetten.

Az ajtóban - ő követett, mintha árnyékom volna -,

küszöbét átlépve éreztem, ujjaim közt

marad a karkötője, most némán s ernyedt mozdulatlanul.



Sok idő telt el azóta. Nem szívesen

élném át újra azt a fajta létet.

De nem tudom, mit adnék, hogy azt a percet

megéljem újra. Tudom, alig is volna, amivel

a sorsot megkísértsem - no meg, a sors se hagyná.



Amikor az emlék így visszajár saját nyomán

(vagy nem a vágy impotenciája-e az emlék?),

őt is, mint engem, legyőzik az évek.

S talán már az az egyetlen sem enyém, amim volt:

a vágy, melyet, ha alkalom nyílik rá, kövessek.

András László



...... ........... ........... ..........Link -



 
 
0 komment , kategória:  Luis Cernuda 1.  
x
  2011-08-13 15:44:12, szombat
 
  -Cernuda, Luis: Akár a szél (Como el viento Magyar nyelven)

Luis Cernuda - Como el viento (Spanyol)


Como el viento a lo largo de la noche,

Amor en pena o cuerpo solitario,

Toca en vano a los vidrios,

Sollozando abandona las esquinas;



O como a veces marcha en la tormenta,

Gritando locamente,

Con angustia de insomnio,

Mientras gira la lluvia delicada;



Sí, como el viento al que un alba le revela

Su tristeza errabunda por la tierra,

Su tristeza sin llanto,

Su fuga sin objeto;



Como él mismo extranjero,

Como el viento huyo lejos,

Y sin embargo vine como luz.


...... ........... ........... ..........Link -




Luis Cernuda - Akár a szél (Magyar)


Akár a szél, mely hosszában az éjnek

- megcsalt szerelmes, árva, elhagyott test -

hiába zörgeti az ablaktáblát,

s zokogva tűnik el az utcasarkon;



vagy futva olykor bomlott förgetegben,

bolondul felsikongat

álmatlan félelemtől,

míg finomszálú eső hull pörögve;



igen, mint szél, melynek a hajnal csíkja

földönfutó baját kidomborítja,

könnytelen bánatát és

sehova-merre szöktét;



akár a szél, idegen lettem én,

akár ő, én is messze szöknék,

holott úgy jöttem egykor, mint a fény.

Tímár György


...... ........... ........... ..........Link -




 
 
0 komment , kategória:  Luis Cernuda 1.  
x
  2011-04-10 11:26:06, vasárnap
 
  -Gizella Lapu...... ........... ........... ........... ........... ........... ...... 2011-03-20 07:34:59

Luis Cernuda
LUIS CERNUDA

NEVADA

Nevadában, Nevadában
a vasútnak madár-neve van,
hóból vannak a tájak
és hóból az órák.

Az éjszakák áttetszőek,
álom-fényeik kinyílnak
a vizek, a tetők felett,
mik ünneptől csillagosak.

Mosolyognak a könnyek,
repülni tud a bánat
és a szárnyak, tudjuk, tudjuk,
állhatatlanná teszik a szerelmet.

Fákat ölelnek a fák,
egy dalocska egy másik dallal csókolózik
és vasuton utazik
a fájdalom és az öröm.

A hó fölött Nevadában
mindig-alvó hó-leány van.

Fordította - Végh György


...... ........... ........... ..........Link -






 
 
0 komment , kategória:  Luis Cernuda 1.  
x
  2010-05-31 12:44:59, hétfő
 
  -Luis Cernuda - Quisiera estar solo en el sur

Quizá mis lentos ojos no verán más el sur
de ligeros paisajes dormidos en el aire,
con cuerpos a la sombra de ramas como flores
o huyendo en un galope de caballos furiosos.

El sur es un desierto que llora mientras canta,
y esa voz no se extingue como pájaro muerto;
hacia el mar encamina sus deseos amargos
abriendo un eco débil que vive lentamente.

En el sur tan distante quiero estar confundido.
La lluvia allí no es más que una rosa entreabierta;
su niebla misma ríe, risa blanca en el viento.
Su oscuridad, su luz son bellezas iguales.


...... ........... ........... ..........Link -




Luis Cernuda - Szeretnék egyedül lenni délen

Tán lassú két szemem már nem fogja látni többé
a levegőben alvó vidékek könnyü déljét,
hol ágvirágok árnyán karcsú testek hevernek
vagy vad dühödt lovakként iramlik el futásuk.

A dél nagy pusztaság, mely sír, sírdogál dalolva,
halott madárként hangja a szélbe nem enyészik,
keserű vágyódását a tenger felé küldi
gyenge visszhangot verve, mely lassudan továbbél.

A messzi délre vágyom, hadd olvadjam beléje,
csak annyi ott a zápor, mint feslő gyenge rózsa,
a köd fehér mosollyal nevet belé a szélbe,
homálya, árnya, fénye mind-mind egyforma szépség.

Fordította - Végh György


...... ........... ........... ..........Link -



 
 
0 komment , kategória:  Luis Cernuda 1.  
x
  2010-04-01 04:41:51, csütörtök
 
  Gizella Lapu...... ........... ........... ........... ........... ........... ...... 2011-03-20 07:34:59

LUIS CERNUDA



A HÁRFA

Nem-látható madár kalitja,
a lég, a víz nővére-húga,
selymes halk hangjukat idézi
a lassan-lágyan pengető kéz.

Szökőkutak bezárt sugara,
remeg, remeg s reszketve szárnyal
szivárványszínű szökkenéssel,
tanítva gyarló lelkeinket.

Mint lombok közt szellők zenéje,
tisztán s homályosan beszélget
emléket-multat bontogatva,
mikből régen legenda lett már.

Az édes éden míly gyümölcse,
miféle drága égi tartály
táplál téged? felelj, dalolva,
hárfák madár-zenésze, líra.

Fordította - Végh György


...... ........... ........... ..........Link -








 
 
0 komment , kategória:  Luis Cernuda 1.  
x
  2010-03-26 11:54:56, péntek
 
  -Luis Cernuda : Miként a halk hang




Luis Cernuda


Miként a halk hang


Miként a halk hang :

levél, mely az ablakra koppant,

kis kavicsot cirógató víz,

zápor csókja fiatal homlokon.


Miként egy perc simogatásra:

egy talp az úton, meztelen,

ujjak az első szerelmet tanulva,

hűs vászonlepedő magányos testeken.


Miként a vágy, a röpke:

fényben megcsillanó selyem,

nyúlánk alak feltündökölte,

könny, hogy embernél több lehess.


Miként az élet, ami másé

s mégiscsak az enyém,

miként e sok húr, névtelen,

nem az enyém, de szól nekem.


Miként mindez a közeli s a messzi

érint, csókol és fölsebez,

bennem vagy kívülem fogsz megjelenni:

az életem leszel s nem-életem.

Miként az egyik levél vagy a másik

csak a szelet jelzi, mely vele játszik.



fordította Rába György







 
 
0 komment , kategória:  Luis Cernuda 1.  
x
  2010-01-14 09:32:13, csütörtök
 
  xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx


Luis Cernuda

Cernuda, Luis: Fáradt vagyok (Estoy cansado Magyar nyelven)

Estoy cansado (Spanyol)


Estar cansado tiene plumas,

tiene plumas graciosas como un loro,

plumas que desde luego nunca vuelan,

mas balbucean igual que loro.



Estoy cansado de las casas,

prontamente en ruinas sin un gesto;

estoy cansado de las cosas,

con un latir de seda vueltas luego de espaldas.



Estoy cansado de estar vivo,

aunque más cansado sería el estar muerto;

estoy cansado del estar cansado



entre plumas ligeras sagazmente,

plumas del loro aquel tan familiar o triste,

el loro aquel del siempre estar cansado.


...... ........... ........... ..........Link -





Fáradt vagyok (Magyar)


Fáradt vagyok, és annak, aki fáradt,

szép tolla van, akár a papagájnak,

de nem repülhet, sehova se szállhat,

csupán fecseg és önmagába szárad.



Fárasztanak rég engem itt a boldog

házak, melyek ledőlnek hírtelen,

fárasztanak rég engem itt a dolgok,

melyek orvul zizegnek, mint selyem.



Fáradt vagyok nagyon, mivelhogy élek,

bár halni tán még fáradtabb a lélek,

fáradtságban fáradtam el s henyélek.



A tollaim közt rám borúl a hályog,

és szomorúan üldögélve fájok,

mint az örökké fáradt papagájok.

Kosztolányi Dezső


...... ........... ........... ..........Link -




xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx




 
 
0 komment , kategória:  Luis Cernuda 1.  
x
  2009-09-24 16:17:32, csütörtök
 
  Luis Cernuda - No decía palabras

No decía palabras,
acercaba tan sólo un cuerpo interrogante,
porque ignoraba que el deseo es una pregunta
cuya respuesta no existe,
una hoja cuya rama no existe,
un mundo cuyo cielo no existe.

La angustia se abre paso entre los huesos,
remonta por las venas
hasta abrirse en la piel,
surtidores de sueno
hechos carne en interrogación vuelta a las nubes.

Un roce al paso,
una mirada fugaz entre las sombras,
bastan para que el cuerpo se abra en dos,
ávido de recibir en sí mismo
otro cuerpo que suene;
mitad y mitad, sueno y sueno, carne y carne,
iguales en figura, iguales en amor, iguales en deseo.
Auque sólo sea una esperanza
porque el deseo es pregunta cuya respuesta nadie sabe.


...... ........... ........... ..........Link -




Luis Cernuda - Egy szót se szólt ő

Egy szót se szólt ő,
csak kérdő testével közeledett,
mert nem tudta, hogy olyan kérdés a vágy,
melyre válasz soha nincsen,
lomb, amelynek ága nincsen,
föld, amelynek kék ege nincsen.

A szorongás csontok közt is talál utat,
fölszáll ereken át,
s míg szétterjed a bőrön,
az álom-szökőkutak
égre ívelnek, mint húsból való kérdőjelek.

Futó érintés,
röpke pillantása félhomályban
éppen elég, hogy megnyíljon a test,
hogy mohón vágyjék befogadni testét
egy másik álmodónak;
két fél -- egy pár, hús-vér s hús-vér, álom és álom;
egyek alakban, egyek a vágyban, egyek a szerelemben,
még ha csak puszta remény is,
mert kérdez a vágy, s rá senki se tudja a választ.

Fordította - Kálnoky, László


...... ........... ........... ..........Link -




xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx




 
 
0 komment , kategória:  Luis Cernuda 1.  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 8 
2019.01 2019. Február 2019.03
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 68305 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 988
  • e Hét: 8526
  • e Hónap: 24165
  • e Év: 57561
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2019 TVN.HU Kft.