Belépés
nagyuska.blog.xfree.hu
"Idegen nyelveket tudni szép, a hazait pedig lehetségig mívelni kötelesség. "- Kölcsey Ferenc Parainessis Kölcsey Kálmánhoz Juhászné Szunyogh Mária Marika
1947.09.09
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 18 
x
  2014-02-14 19:56:52, péntek
 
  T.Fiser Ildikó
Tovább

Zakatol az élet,
mint zsúfolt vonat,
füstös, tömegszagú fülkék,
szakadt üléshuzat.
Cigarettacsonk,
sárral taposott padozat,
összegyűrt cukorpapír,
vigyorgón bamba emberkacat.

Rám lépnek.
Fölénnyel tolakodó léptek,
szívükből támadó sértett harag,
szemükben gyűlölet-fények.
Megértés?
A felejtés távoli ködében,
ócska lomokkal egybegyúrva
hever valahol, sötétben.

Emberek?
Tömegben törtető,
tolongó emberkacat,
lábaktól odébb taszítva,
mint a földre szórt szemét.
Nem látjuk!
Fölényesen nézünk át felette,
egyként feledve, eltemetve
a szót: Emberség!


 
 
0 komment , kategória:  T. Fiser Ildikó 1.  
x
  2014-01-26 16:33:43, vasárnap
 
  T.Fiser Ildikó
Végső lenyomat
v2.

Hideg teremben fekszem meztelen,
felém kiáltó lángoló falak,
fénytelen szemem dermedt tükrében
képekben lüktető vörös folyam.

Kéjjel festett, tomboló fájdalom
fagyos félelemmel kúszik sejtemig,
melegen ragacsos, édeskés illatával
rátapad bőrömre, simogat reggelig.

Sivár fény dereng rozoga rések közén,
meg sem rezdül testem, választalan,
hideg szél süvít életem vörös kövén,
merev közönnyé váltam vigasztalan.

Vérvörös vászonképen dermedt tetem,
üres teremben vérrel festett, lángoló falak,
alig-száradt festmény tépett kereten,
vad fájdalommal a pőre test felé kiáltanak.

A padló meleg, ragacsos, édeskés illata
körbeleng, egy alkotó végső lenyomata.

(2006)


 
 
0 komment , kategória:  T. Fiser Ildikó 1.  
x
  2013-05-04 17:44:55, szombat
 
  -T. Fiser Ildikó
Örök Attila
József Attila emlékére

Szegényen írt szegénynek,
fölös szavakkal nem papolt,
örült kenyérnek, víznek,
ha olykor sors kegyeltje volt.

A zavaros Duna csak folyt tova,
sorok közt rejtett kikötő,
hullám sodorta parttól otthona,
messzi szabadságsziget-jövő.

Tükre a múltnak mi nincstelen,
nem kér sokat, ruhátlan árva,
kialudt mécsesnél írt költészete,
alulról néz a puccos fényárba.

Üzenet sorok közt rímeit faragta,
tűzben daloló kopott ruhák fénye,
versekből szőtt meleg takaróval
száműzött a fagy jeges fölénye.

Forró ének zeng kihűlt végtagjain,
körötte virágzó napsütés ragyog,
Attila örök, szívekben lángoló sorai
nemzedékek zászlóin lobog.



 
 
0 komment , kategória:  T. Fiser Ildikó 1.  
x
  2013-04-26 13:05:14, péntek
 
  T.Fiser Ildikó
Te vagy...

Te vagy a Múlt
emlékkövekkel válladon
Te vagy a Jelen
tiéd az öröm és a fájdalom
Te vagy a Jövő
melynek útját szántja a remény
s Te magad vagy
az álmaidba látó ébredés

Te vagy az Élet
melynek magját újra és újra elveted
Te vagy az Alkotás
melynek minden percét élvezed
Te vagy a Sír
mely békés nyughelyed az idő tengerén
s Te magad vagy a Halál
mely megállít az emlékezés peremén




 
 
0 komment , kategória:  T. Fiser Ildikó 1.  
x
  2013-04-19 10:19:26, péntek
 
  T.Fiser Ildikó
Tükör

Belenézek.
Egyszerre két arc,
mi visszanéz.

Egyik kerek,
vidáman, hévvel ámuló,
rajta ifjonti pírral
nyíltan a világra táruló.

Hozzá kéken villanó,
kacér szempár,
nevetve vonzó, csábító.

Másikon megtört fintor
vigyorog leverten,
a két kékség fájdalomtól
szürkévé keverten.

Apró véset rajta
minden szívdobbanás,
pedig csak tükörkép,
semmi más.


 
 
0 komment , kategória:  T. Fiser Ildikó 1.  
x
  2012-12-24 09:26:13, hétfő
 
  -T.Fiser Ildikó
A MŰ

Keménykalap, krumpliorr és nyúlcipő
Naposcsibe, kert alatt a fű se nő
Tengeri a kocsiszínben télire
Távkapcsoló gyerekkézben bölcsibe

Atombomba, génsebészet, mikrocsip
Csinált sztárok, Barbi-nők és szteroid
Hódító virágcsokor, háttér halk zongora
Bódító erőszak, dübörgő dühzene zaja

Mérgezés, elhullott állatok temetője
Fém-kakas a szemétdombok büszke őre
Csatos bambi, tejesüveg, édes süvegcukor
Fél-áron fél-készet, művirág és műmosoly

Olcsó-natúr, drága-bio, igaz-hamis zűrzavar
Lelked üres, fogad fehér, műhajad mindig zavar
Műszempilla, műköröm, műtestekkel műöröm
Sehova-visz művilágban álmodunk a műjövőn

Keménykalap, krumpliorr és nyúlcipő
Naposcsibék a kert alatt, hol fű se nő
Tengeri a kocsiszínben, hol nincs kocsi
Távkapcsoló mindenkinél - KAPCSOLD KI!

(2005)


 
 
0 komment , kategória:  T. Fiser Ildikó 1.  
x
  2012-10-28 15:20:04, vasárnap
 
  T.Fiser Ildikó ~Álomtündér
-
Leszáll a köd lassan szemedre,
a szobádba az álom lebeg be.
Lopakodva, mint a tolvaj,
tolakodva érkezik,
épp, hogy érint, bíztatóan,
majd a csöndben távozik.
A szép álom tündérlánya
táncát vidám színekben járja,
csengő hangján szívedbe hatol
a dallam könnyed, lüktető varázsa.
Újraélednek a múlt csodái,
zengnek belé az álom falak,
kinyílnak a réten az emlékek virágai,
hogy többé el ne hervadjanak.


 
 
0 komment , kategória:  T. Fiser Ildikó 1.  
x
  2012-07-15 12:43:15, vasárnap
 
  T.Fiser Ildikó
Igaz szerelem

Egekig felér a lángoló tűz
Szikrái csillagokkal fénylenek
Olthatatlan vágy varázsos világa
Lelkünket betöltő végzetek

A tűz nem alszik, míg tápláléka
Nap mint nap megterem
Apró ágak mindkettőnk kezéből
Örök parázsként őrizve meg

Egy rönk, s a láng újra lobban
Lelkünk ismét egymásba szárnyaló
Szívünket melengető örök parázs
Együtt őrizve sosem hamvadó

Tisztelet és elfogadás az ág, a rönk
A szeretet az, mi minden nap ráteszi
Egymás szabadságát is vigyázva
Ezt egyikünk szíve sem feledi

(2006)
 
 
0 komment , kategória:  T. Fiser Ildikó 1.  
x
  2012-05-03 20:15:30, csütörtök
 
  T.Fiser Ildikó
Városok pora

Kopott, hiányos, korom-falak,
emlék-színek fakó nyomán,
felejtésbe szürkült történelem,
képek fuldokló épületek falán.

Egy darab belőle most hull alá,
helyén üres folt éktelenkedik,
a por kegyes festője lesz talán,
s befedi így holnap reggelig.

Rég híresen csillogott e múlt,
most észrevétlen rothadó rohanás,
zúgó tömegkerék alatt kilapult,
művészien pusztító ecsetvonás.

Mi maradt? Est fények csillaga,
színnel kél, mi máskor színtelen,
kopott képű múló illúziók kora,
kivilágított látszat-történelem.



 
 
0 komment , kategória:  T. Fiser Ildikó 1.  
x
  2012-02-20 15:27:04, hétfő
 
  T. Fiser Ildikó:
Fogadalom

Előttetek, mint esküdtszék előtt állok
Szavaim a hallgatás fátylába burkolom
Lelkem izzón kiált a hajnali némaságba
Közeleg már a megtisztulás, a fogadalom

Szél süvít városok nyitott kapuján át
Pusztító ereje általunk, értünk született
Végigvágtat törött szárnyát szélesre tárva
Magába zárva az útjába kerülő szemetet.

Esőcseppek áztatják rég-szakadt kabátom
Hűvösen simul bőrömre ingem maradéka
Csupasz bokámig, már térdemig ér a sár
Túlélni nem a kiváltságosok hagyatéka.

Állok, csak állok, mint kit elfeledtek
A mocskos víz lelkem utolsó zugát is ellepi
Csontjaimban hideg szél járta fájdalom
Éhem, szomjam az elsöprő vihar se oltja ki

Előttetek állok, kinek bírái vagytok mind
Néma szavaim értetek kiáltanak
Megtépázottan is embernek maradni
Fogadjátok meg ti is fogadalmamat!

(2006)


 
 
0 komment , kategória:  T. Fiser Ildikó 1.  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 18 
2019.01 2019. Február 2019.03
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 68305 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 90
  • e Hét: 1735
  • e Hónap: 17374
  • e Év: 50770
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2019 TVN.HU Kft.