|
2018-07-01 17:23:29, vasárnap
|
| |
| |
mielőbb elkezdeni beírni az elmaradt,
bejegyzéseket.
Egy részüket kedves barátnőmtől
kapom ismeretségünk óta, Ő
szép képeket szerkeszt - valaha magam
szintén szerettem, de elmult tavaly ősszel
az ihletem - Doros Ferencné Évától kapom.
Másik részét magam másolom
a JW. ORG oldalról, a
Vizsgáljuk az Írásokat naponta
- általam különösen kedvelt,
nagyon hasznos, tanulságos,
segítő, ösztönző, jóra indító
igaz Bibliai szövegrészekkel
a Társulattól.
Annyi különbséggel.
Én az Úgynevezett "Napiszöveg"-be,
beleírom a bibliai idézeteket is külön
kikeresve, hogy az olvasót, akit
esetleg érdekel, teljességében
összefoglalva érthesse, értelmezhesse.
Tudom, ez nem valami nagy dolog.
Hiszen egy személyes blog attól
személyes, amikor az ember önmagából
ad.
Egy ideje mindenhogyan kiüresedtem,
mind lelkileg, mind testileg elfáradtam.
Leírom depresszióba estem.
2015. 04.29-én vittek kórházba
- már 8 éve tartó durva gyógyszer-
függőségem miatt!
Kellett!
Azt hittem belehalok, nem bírom ki,
Isten úgy látta jónak, úgy érzem,
ad nekem, egy újabb esélyt, mert
életem legszörnyűbb - mentális, zavarodottnak
mondható, szinte paranoid gondolatokon mentem
át a megvonások miatt, ugyszintén a testem.
Volt pánikroham, minden .... tényleg minden, ami
belefér a deperszonalizációba - akit érdekel,
a kategóriák menűbe bemásoltam már mi mindent
él meg egy ilyen kínokkal küzdő személy.
Múltamra emlékszem, jelenem, sem jövőképem
nem volt még, hiszen szorongva jöttem ki a
Rehabilitációs Intézetből - mindig azt mondva -
segítő életvitelbeli társamnak - jól vagyok, jól vagyok...
csak jöhessek vissza.
Nos. Annyira akartam, így még 15 hónapig
itt, a régen biztonságot nyújtó kis lakásban
is minden olyan másnak tűnt.
Másnak érzékeltem....tisztult a szervezetem
a szerektől...amit fentebb már említettem,
mint szorongást produkál.
Vagy, ha úgy döntöttem, lerakom az
antipszichotikumot, mert én nem akarom
szedni - és leraktam.
(Noha arra szolgált, hogy enyhítse a meg-
vonásaim). Viszont rendkívüli furcsán érzékeltem
a körülöttem levő világot....és folyton éhes voltam.
14 kg-ot híztam összesen. 42-vel vittek, aztán lettem
54 kg is. Ami már kellemetlen volt a testemnek,
vagy az önkritikámnak, hiúságnak, nevezhetjük így is.
Szó szó...túlmentem sok mindenen...,
azt írom rá, a földi élet értelmetlen kinlódása,
mely azt mondatta velem, így valóban nincs
értelme élni.
Nos vissza kaptam a marékszám szedett
gyógyszeremből 1 db-ot.
Higgyétek el, minden, de minden bajom
elmúlt, ill. nagyon fontos.
Még egyszer megjártam, de már én magam
akartam bemenni a Kútvölgyi kórház pszichiátriájára,
csináljanak valamit a pánikommal, a megvonásaimmal,
mert kimegyek az út elé annyira ROSSZ MINDEN NAP
MINDEN PILLANATA!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Kiderült a pulzusom ill. a felső érték a
nagy dózis miatt megváltoztatta vérnyomásom.
Egy "ún" elsődleges (nem tudni miért, gondolom
ezért, vagy által) magas vérnyomás alakult ki
nálam.
Főleg pánikrohamoknál jelentkezett, meg halálfélelem
de órákig, izzadás, remegés, mindenféle kellemes dolog-
érzés, furcsaság...
Ott kiderült alapban 120-at dobog a szívem a 72 helyett.
Kaptam vérnyomás csökkentőt.
Ezzel, ill. a nyugtatóval elmúlt minden kínom.
De nem erre akartam rátérni.
Elnézést.
Mivel nem jó volt a közérzetem, úgy
nem tervez az ember, mert eszébe sem
jut. Örül, ha megvan valahogy és eltelik a nap.
15 hónapnyi szorongás, plusz pánik, egyebek
után kezdtem jobban lenni.
Elgondolkoztam életemen.
ELRONTOTTAM, 8 ÉV AZ RENGETEG!!!
EGY RÉGI SZERELMI BÁNAT VÉGETT,
AZ VOLT A GONDOLATOM, BEVESZEK
EGY PÁR NYUGTATÓT ÚGY 5 DB-OT,
abból, amire marékszám szoktam rá,
CLONAZEPÁM A HATÓANYAGA, DE
CINOLAZEPÁMRA ILL, AZ IBOPROFENRA IS
rendesen rá voltam szokva.
Tehát 8 év, plusz, ha hozzáadom, amig
agonizáltam, sajnáltam magam, mig meg
nem jött, ki nem tisztult az agyam....az még 3 év.
Ekkor már 40 éves elmúltam....
Egy olyan embernél élve, aki lakhatást
biztosított a számomra, de akinek szintén
megkeserítettem a 8 év alatt az életét a
magaméval együtt....
Gondolkoztam mit lehetne tenni.
Jót, feltétlenül jót. Mindig ez volt az
álmom, jónak maradni, s 2x is elbuktam
26 évesen először, majd 4 év múlva
szintén.
Tanultam belőle! Akkor 12 évig mámorban
heverészve mégsem igazán, mert azzal
elkábítottam magam...nos ez is egy megoldás volt.
Nekem az egyetlen, hogy ne fájjon, ami fájt.
Mert gyötört a bűntudat, már nem tudom
visszafordítani...már megtörtént...., sőt
aki egykor kedvelt, és a segítőmnek neveztem,
most is áldott jó ember igen tudjátok meg!
Nem küldött az u-ára, sem Intézetbe.
Valahogy kibírta a gyötrelmeim, pedig
kegyetlen voltam gyakran vele is.
Hálával tartozom Istennek, hogy E-vel
hozott engem össze. Úgy érzem, senki
a világon nem bírt volna annyit eltűrni,
amit Ő elnézett és viselt tőlem.
S ne értsétek félre. Nem ezt köszönöm
Neki!
Azt, hogy még él!!!
Kibírta hála Istennek!
S a sok gondolat közt jöttek hasznosak is,
melyeket mindketten - bár egy lakásban,
de külön-külön élve meghoztunk.
Ő is eljár, segít most is rászorulónak,
családjának.
Én magam pedig Isten segítségével
megpróbáltam felállítani egy házirendet
magamnak. Mert a bioritmusomtól kezdve,
a függőségem alatt minden szétesett, ami
valaha rendszerben volt akár a fejemben,
akár a testemben.
Napirend,
hasznos tevékenységek,
- most sem megy még fixen -,
DE EL HATÁROZTAM AKAROM.
EGY MÁSIK ÉLETET.
HA MÁR NEM HALTAM BELE,
mi számomra elég hihetetlen a
megéltek után.
Így történt, hogy imádkoztam sokat,
rendszeressé tettem,
a tornát szintén, hisz 20 évig
életem része volt.
Fogytam. Már megelégszem
azzal amennyi most vagyok!
Nem vagyok halálosan sovány,
eszem is, de rám jönnek a régi
ruháim, bírok mozogni, nem
zsibbad már a kezem, nyakam,
nem magas a koleszterinszintem.
stb.
Elutaztam májusban - ami már
mámoros állapotjaimban is nagy
vágyam volt.
Szülővárosomba.
Meglátogattam Édesapám sírját.
Kivételes és büszke is lehetek a
bátyáimra, családjaikra, mert
csak szépet, jót látok.
Isten szerinti életúton járnak 18 éve.
Megölelhettem Őket, vendégszeretetüket
élvezhettem..., mit írjak még...sírtam és
nevettem.
Én is így szeretném a sajátomat
folytatni!
Közbejött viszont a virtuális világ!!!
Veszélyeivel találkozva, meg- és átélve
ülök, s írok most már múlt időben (remélem!).
Nem a közösségi oldalakkal van baj.
Hanem ki mennyi időt, milyen szándékkal
tölt ott el.
Mennyire hiszékeny, kihasználható...
mert vigyázzunk!
Nagyon könnyen olyan lehet számunkra
egy idegen, mint egy barát, sőt már
nem barát, sokkal több - érzi úgy az ember.!
Bizony ez nagy csapda, ha a másik fél is
viszonozza.
2 kedves embert ismertem meg.
Ma is kedvesek. S azt írom semmi nem az Ő
hibájuk! Az én gyermek - hiszékeny lelkemé!
Élni akartam. Új életet. De nem lehet akarni,
azonnal semmit!
Ez olyan siettetett, erőltetett menet volt.
Egyikünk sem ismerte valójában a másikat.
Nem olyan, mikor beszélgetünk egy kávézóban,
látjuk a mimikáját, eszmét cserélünk, s végső
soron kiderül, akarjuk-e folytatni, vagy nem.
Van értelme, vagy nincs. Összeillünk-e egyáltalán?
A külső egy dolog. A belső megtart!
Istenem.! ....
Nem tudom mi óta írok, de minden a szívemből és
őszintén jön, jól esik.
Ha senki kurta farkú malacka sem fog ide tévedni
sem lesz baj. Nekem jót tett.
De ha mégis olvasta valaki, biztosan
leszűrt belőle magának hasznos dolgokat!
Én azt üzenem:
1. Gyógyszer esetében: Csak annyit, amennyit a szakorvos felírt,
2. Mindenféle drogot, kábítószert, italt kerüljetek!
Azonnali, de nagyon gyors függőség alakul ki, s nem mindenki
tud kijönni belőle!
NE!!! NE SZEDJETEK TÖBB GYÓGYSZERT, MINT AMI
FEL VAN ÍRVA, INKÁBB BESZÉLJÉTEK MEG EGY BARÁTTAL!
HÍVJÁTOK A LELKISEGÉLY-SZOLGÁLATOT!
BÁRMIT, CSAK EZEKET A SZEREKET, ITALT, DROGOT NE!
Jó magam a gyerekkoromra emlékszem Zizi tacskómmal és
Blans spánielemmel, amikor otthon éltem anyával, apával és
2 drága bátyámmal.!
Sokat beszélgettünk, sétáltunk.
Hol romlott el és mikor - én már nem tudom - (tudom, de nagyon hosszú volna),
Igyekszem úgy élni a további életem, hogy
ne okozzak kárt senkinek, az javamra váljon.
Segítőkész legyek. Menjek - mert hívnak Palotára -,
s ha talán ráérzek az élet ízére, mely egy szép küzdelem,
megszeretem, és a harcokkal együtt a szépet észrevéve,
élhetem azt tovább!
Köszönöm kis blogom, hogy kiírhattam mindent most
magamból.!
Köszönöm, annak, aki elolvasott!
Jó Isten áldása, szeretete legyen mindenkivel!
Barátsággal, köszönettel,
szeretettel szép estét kívánok
mindenkinek!
Köszönöm az életem - amilyen most!
A barátaim - akik vannak,
Az élet leckéit is, legyek figyelmes
NBS - Ne Bízz Senkiben! (Kivétel, aki
már bizonyított).
Jó Istenen kívül!
Szép estét, jó éjszakát!
Molnár Anikó
2018., Budapest 07. 01. vasárnap
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Új Élet AnMo 2018-tól |
|
|
|
|
|
Offline
