Regisztráció  Belépés
babumargareta.blog.xfree.hu
SZABADSAG Nem vagy az, ki szereti, ha bezárják. Szabad vagy, repülsz mihelyt alkalmad nyílik rá, Csak elszédülsz a magasban, nem bírod soká. Elveszel a kék ... Vilhelem Margareta
1910.06.01
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 9 
A csiksomlyói búcsú-------Vilhelem Margareta
  2016-10-28 20:01:02, péntek
 
  Napjainkban a csíksomlyói pünkösdi búcsú egyre az összmagyarság ünnepévé vált, vallási hovatartozásra való tekintet nélkül.
Mi is elmentünk ,régen készülődtünk,szerencsére szép időt találtunk így hát jókedvvel mentünk.
Késő éjjel , szinte hajnal volt mire hazavánszorogtunk.
Ki ahogy érte lehuppant egy ülő helyre,fáradt lábaink alig tartottak,úgy ahogy voltunk felöltözve.
Még szerencse, hogy száraz meleg időt kaptunk ,nem voltunk cuccokkal megrakodva.
Ledobtuk hátizsákjainkat és hamar vizet kortyolgattunk,még mindig átszellemülten az ottani szavaktól megáldva és elgondolkoztunk a történtek felett.
Mert nem volt olyan könnyű megmászni a kaptatót .Csíkszeredától eléggé messze van kb. 3 km.
A Kis-Somlyó alatt fedett borvízkút található, a hegy tetejéről páratlan panorámában volt részünk.
Beláthattunk innen egész Csík, a Hargita és a Nagy-Hagymásra is.
A hegy tetején, a Salvator-kápolna melletti faházban a kápolnákat vigyázó remete lakik.

Az ünnepi búcsús szent mise kint a Kissomlyó - és a Nagysomlyó - hegy közötti térségen, a szabadtéri oltáron volt megtartva.

Volt aki már egy héttel hamarabb indult ,gyalog Marosvásárhelyről,a nagy szent keresztet cipelve,persze meg-meg állnak pihenés céljából.
Innen is látszik mit jelent a hit!
Mi csak négyen voltunk autóval mentünk három nappal hamarabb ,mert volt ahol megszálljunk,sokunk nem annyira a vallás miatt ,hanem csak kíváncsiságból látogattunk el a búcsúra.

Miután 12 órát töltöttünk az autóban , találkoztunk a búcsú igazi szellemével már Gyimesközéplokon ahol összefutottunk egy csodálatosan felöltözött csángó seregel ,
akik nagyon kedvesen fogadtak,szinte barátként tekintettek reánk ,pedig sosem láttuk őket.
Nem lehet leírni azt a hangulatot ami itt található .
Célunk a Boldogságos Szűz Mária tisztelete és önként vállalt vezeklés.
Az imádságban, a közös szent mise .
Több százezer ember gyűlt össze a Kárpát Medencéből,majd a Bükkre befutott a Székely Gyors meg a Csíksomlyói Expressz Magyarországból.
Több, mint 1500 személyt szállít..A helybeliek gyimesi nép zenével, nép viseletben üdvözlik a csapatot.
Majd levonultak az ezer éves határhoz Kon­tu­mácra. Az úton gyimesi csángó viseletbe öltözött lovasok vezetik őket,az állomási fogadáson résztvevő zenészekkel, énekesekkel együtt.

Minden olyan csodálatos,igazi lélek felemelő hangulat árad mindenhonnan.

Először is a két hegy közötti nyeregben a tiszta szabad ég alatt tartott misét hallgattuk meg .
Itt hangzott el az első mise a gyimesieknek majd a zarándokoknak.
Ebben az ünnepi istentiszteletben együtt imádkozik és énekel az egész keresztény közösség a Boldogságos Szűz Mária tiszteletére.
Lelkesen ,barátságos hangulatban zajlott minden,az utak fel voltak lobogózva , a keresztek kivirágoztatva ahol pedig házak vannak,ott valóságos promenáda alakult ki ;ezt-azt árulnak.

A székely ruhába öltözött fiatalok,mindenhol jelen voltak,segitökészen.
A Fő Tiszteletes Atya elmondta ,hogy minden népnek megvan a maga küldetése,a közös álma, a hit segítségével.
Majd Gyimesbükkre siettünk,mert egy csángói kálváriát avattak fel amit Xantusz Géza csíkszeredai
művész készített.
Elköszöntünk halkan a Csíksomlyói Szűzanyától,majd lassan leereszkedtünk,visszatértünk a szállásunkra ahol éppen csak ettünk valamit .
Mert nagyon tartalmas este várt reánk.Meghallgattuk a csángói nép történetét.Közösen imádkoztunk átszellemülten.Mindenki vidám volt barátságos.


Jézus szenvedése és halála nem pusztán régmúlt történelmi tény, hanem ma is élő valóság, az emberiség történelmében és a saját életünkben.
És ezt, itt minden percben érezni lehet ,úgy éreztük magunkat mint akik meg vannak áldva .
Csodálatos élményben volt részünk nem lehet kihagyni az életünkből,itt megtelsz
egy igazi lázas lelki erővel ,amit máshol nem érzel.
Persze nagyon fárasztó ez a kirándulás de megérte és ,a lényeg az volt hogy végre nem esett az eső.Nyugodtan sétálva tettük meg a nagy utat.
Máris tervezzük a következő évi búcsú járást.Egy évvel öregebben,de kitartóan..[W.B.]





 
 
0 komment , kategória:  Karcolataim  
Bakosné és a malária----Vilhelem Margareta
  2016-10-17 22:03:45, hétfő
 
  Abban az évben valamivel hamarább jött az ősz mint máskor.
A rendelőben ,a borongós, esős időben a betegek kézről kézre adták a kilincset
megnövekedett az influenza járvány.
Egyesek védő oltásra ,mások hűléses megbetegedéssel fordultak be Dr Gáspár kabinetjébe .
A váróban,közvetlen a rendelő ajtaja mellett egy idősebb hölgy ült nagyon reszketve ,valószínű lázas lehetett .
-Egy kis türelmet kérek , drága Bakosné szólt dr Gáspár ,azonnal,azonnal.
Az idős hölgy viszont máris berontott a dr úrhoz,és úgy járt a nyelve mint a rokka .
-Mi olyan sürgős kérdezte Gáspár doktor ?
A hölgy lehuppant az első fotelbe és szinte ömlött belőle a szöveg:
-Lázam van drága doktor úr ,nagy lázam alig tudtam felkelni az ágyból hogy ide jöhessek
a lábaim mintha ólomból lennének.
-Fáj e valamije kérdezte a doktor úr ,torka vagy a háta ,köhög e ?
-A torkom nem fáj de a fejem az kimondhatatlanul fáj ,a lábaim mintha ólomból lennének
néhány héttel ezelőtt is pont így voltam.
Az orvos a páciens lapját nézegette és megszólalt .
-Azt mondja ezelőtt egy pár héttel ,hisz ön nem volt nálunk?
-Nem mert magától is elmúlt ,szedtem lázcsillapítót , meg citromos teát és elmúlt, ma megint visszatért.
Nem sokkal ezelőtt jöttünk haza a nyaralásból .
-És hol nyaraltak kérdi az orvos ?
-Afrikában voltunk vágta vissza nagy büszkén Bakosné.
-Kenyában .Olyan volt mint egy álom,nagyon boldogok voltunk.
-Várjon csak, szólt az orvos.
-Biztos, hogy influenzára gyanakszik,nem szedett fel valamit ott Afrikában?
-Hát mi mást szedhettem volna fel, szinte feleselte Bakosné.
-Hát asszonyom én máris a maláriára gondolok ha ilyen hidegrázásai vannak.
-Meg szeretném mérni a lázát szólt Dr Gáspár.
-Az asszony most már engedelmesen bólintott egy kicsit már ijedetten
.-Kapott e utasítást a maláriára vonatkozóan ?
-Nem szólt a hölgy ,nem mondott senki semmit.
-Akartak adni valami szérumot de én nem engedtem nem vagyok én beteges fajta.
-No de bizony magának a tünetek alapján éppen maláriája van.
-Ezelőtt egy pár héttel kezdődhetett a malária roham .
Ma pedig szépen befektetjük a fertözö klinikára .
- Szüksége lett volna védő oltásra, ön is tudja asszonyom ,hogy a maláriát az Anopheles szunnyogok terjesztik ,biztosan volt belőlük bőven ott Afrikában.
-Te jóságos ég most mi lesz velem szolt Bakosné.
-Ne ijedjen meg annyira van ennek gyógyszere : a kinin , de nem otthon szedjük hanem a kórházban
Nagy nehezen sikerült meggyőzni az asszonyságot a befektetéssel kapcsolatban.
-Minden jó , ha a vége jó .
Nem árt érdeklődni ha valahová ázsiai vagy afrikai országokba utazunk mi az eljárás ami az egészség védelmet illeti.Mindent meg lehet előzni

.

 
 
0 komment , kategória:  Karcolataim  
A leleményesség----Vilhelem Margareta
  2016-09-30 21:49:13, péntek
 
  Egy nap úgy kedvem kerekedett betérni az útvonalamba eső kis boltba ,ahonnan nagyon finom kenyér szag terjedt mindennap és kíváncsi lettem,mit árulhatnak,hisz szinte minden nap előtte mentem el.
Mindig szeretem a kis helyiségeket,kiváncsiságom nem ismeri a határt ,bánom ,hogy nem tértem be hamarabb..
Nem mondom nem bántam meg ,bár első látásra kissé furcsa volt a helyiség mérete.
Ahogy beléptem megcsapott egy kedves illat,friss kenyér- ananász illattal vegyülve ,
finom tea illatok keveréke, ami azonnal arra késztetett ,hogy vásároljak valamit.
Az üzletben polcokon felrakva különböző méretű dobozok ,meg üvegek díszelegtek.
Semmi kétség gondoltam ,itt még sütnek is valami finomat az illatok szerint.
Ezen gondolkozva hirtelen megjelent egy kis ajtón , egy nagyon kedves ,szép elárusítónő és bájos hangján kérdessél fordult hozzám :
-Tessék parancsolni[persze két nyelven],ahogy a mi városunkban már ismerős
jelenség.
Hirtelen nem is tudtam mit válaszoljak ,csak úgy félszegen megkérdeztem :
Miket árulnak itt kérem szépen?
Azonnal kérésemnek eleget téve elmondta ;
-Ez egy Biokereskedési üzlet csak tiszta termékeket árulunk: diététikus szalámik,még vannak friss csirke májból készült hasék,diététikus sonkák,mindenfajta tej : ,szója ,rizs ,vaníliával vagy kakaóval kevert , kókusztej , almalé, különböző gyümölcs krémek,zselék,minden természetes módon elkészítve.
Virsli, hús hasé,és naponta sütünk liszt érzékeny egyének részére megrendelésre : kenyeret ,almás pitét meg finom rebarbara dzsemmel töltött kifliket, tejszinhabos palacsintát ,áfonya dzsemmel készült pogácsát. Semmi adalékokkal,csak természetes módon készítünk mindent .
Bio havasi mézet ,frissen sajtolt napraforgó olajat, szűz olíva olajat, frissen sült csirke májat ,kérésre
veknit,kenyeret ,fahéjas aprósüteményt ,és mindent ,amit a diététikus étrendben használnak,kulönbözö teákat,nem is tudom még miket sorolt fel meglepetésemre.
-Valószínű ezeknek az illatát tetszik érezni.
-Valóban, feleletem,nekem is szükségem lenne szója tejre,meg egy kis almás pitére .
Hirtelen jött hogy mindenből rendeljek valamennyit,de megfékeztem magam.
-Haza is szállítunk szólt kedvesen a fiatal lány,mintha kitalálta volna gondolatom .
-Elképedtem ,hogy ebben a kis üzletben ,ami szinte láthatatlannak tűnt ,csak szag után lehet követni
ennyi minden árulnak és ilyen elit módon.
Tehát nem muszáj nagy mallokban keressük, azt amit sosem találunk,Még vannak leleményes személyek ,akik tudják és ismerik egyes betegek nehézségeit ,ami az étkezést illeti .
Elégedetten és meglepödten távoztam,egy kis mosollyal arcomon,azóta rendszeres látogatója úgymond kliense lettem ennek a kis ,hasznos üzletnek,ma már nélkülözném.
Még vannak fiatalok között is értelmes emberek ,akik tudják ,hogy a nagy mallokban nem találsz hasonló termékeket.Minden tiszteletem az övéké és ne felejtsem fiatal egyén volt az illető..
Őszinte tisztelet jár neki és sok más fiatal produktív embernek, akiket az állam semmiféle módon nem segit ! {W.B.}



 
 
0 komment , kategória:  Karcolataim  
A keresztútnál---Vilhelem Margareta-/emlékekböl/
  2016-09-09 17:07:01, péntek
 
  Valóban,csak egy kisebb sebészeti beavatkozásra feküdt be Laci a sebészeti klinikára ,
nem is altatták el mélyen, de azért szédelegve ébredt meg.
-Mi történt kérdezte,túl vagyok már?
O semmiség volt az egész szólt az ápolónö,csak azt az anyajegyet távolították el.
-Na persze gondolta ,már eléggé elszédülten-ami a hátamon volt.
Nem zavarta, de egy rutin vizsgálat alkalmával,a család orvosnak gyanús volt
és elküldte további kivizsgálásra és ez lett belőle: "kés "alá került.
Az esti vizitnél már több mindent megtudott.
-Na kedves fiatalember hogy vagyunk ,kérdezte a főorvos úr ?
Teljesen jól érezte magát ,nem volt más válasza-köszönöm jól, csak egy kicsit még szédülők.
-Ennek nagyon örvendek szólt a sebész orvos és hozzá lépve megszorította a kezét.
majd a széket az ágyához húzva leült az ágya mellé,és keresztbe tett lábakkal,
figyelte Lacit elgondolkozva.
-Alig várom ,hogy otthon legyek szólt halkan Laci,es folytassam a kerti munkámat.
-Nehezen hiszem ,hogy folytatni kéne a kinti szabad munkát tudniillik a kis anyajegy amit eltávolítottunk,az egy melanóma volt ,de hogy ne ijesszem meg ,még csak a kezdeti stádiumban volt.
Gondolom időben vettük ki még csak 1,6 mm volt a nagysága,es az eltűrt határ az 1,5-nél kezdődik.
Laci nagy szemeket meresztett ,de a szíve nagyokat vert ,mert nem sok jót olvasott az utóbbi időben a melanómáról.
-Amennyiben újra kinönne,vagy más helyen jelentkezne azonnal keressen meg minket kedves Laci.
Laci sokáig hallgatott. Még ezt is megérte ,hogy rákos lett ilyen fiatalon ,meg csak 34 évet töltött be a tavasszal,amikor a felesége elhagyta másért.
-Kapok valami kezelést is ?-kérdezte izgatottan?
-Nem egyelőre így maradunk ,mert a melanómát teljesen kiégettük gyökerestül,válaszolt a sebész orvos.
-Ha viszont valami szokatlant érez jöjjön vissza.
Laci kényszeredetten mosolygott,de tudta hogy keresztúton áll.
-Lehetőleg változtasson szakmát is mert a napon nem lehet tovább dolgoznia.
Most már forogni kezdett a világ Laci körül,de igyekezett megtartani vidámságát és válaszolt egy kissé humorosan-akkor bányász leszek és szemei megteltek könnyekkel.
-Már a napon sem szabad tartózkodnom ?
Az orvos megcsóválta a fejét és erős kézszorítás után elhagyta a kórtermet.
Laciért az édesanyja jött kisírt szemekkel,es fájó szeretettel ölelte magához Lacit .
-Ne búsulj fiam majd ezen is túl leszünk,minden rendben lesz azt mondta a doktor úr.
Megölelte még egyszer mintha elakarta volna üldözni a kórt drága egyetlen fiáról.
Majd biztatni kezdte hogy vannak még betegebb emberek a Világon.
Laci szelíden hallgatta az Anyja szavait,majd vidáman megcsókolta .
-Menjünk Mama ,szólt szelíden .Hazafelé benéztek az üzletükbe,ahol az Apja árulta a könyveket,és hirtelen felvillant Lacinak egy ötlet.
-Mi lenne ha holnaptól itt dolgoznék Anyával és Apával.
Az Apja elismerő mozdulatokkal simogatta Lacit és a feleségét ,most már hármasban fognak dolgozni együtt lesz a család mint hajdanában mielőtt Laci megnősült volna, most itt az alkalom,hogy újból együtt legyen a családszeretben és békében.
Most már csak a jelen számit ami rossz volt elmúlt , a jövő ami kilátástalan mindig még előtte van./W.B.
/

 
 
0 komment , kategória:  Karcolataim  
Az Idegen ---Vilhelem Margareta
  2016-08-26 20:58:41, péntek
 
  Mindhárman ugyanazon a vonaton utaztunk.A barátnőm meg én már ott ültünk,az illető férfi Ludason szállt fel.
Négy helyes első osztályú fülkében két hely foglalt volt.
Amikor belépett illedelmesen köszönt bólintva felénk;kezüket csókolom,kérdezve , ha üres- e az a hely.Mi nagyon boldogok voltunk ,hogy olyan szépen köszönt nekünk ,még nem ismertük ezt az érzést,ezek szerint már nőnek nézünk ki mi is,csuda jó érzés volt.

Meg sem várta a választ máris lehuppant az egyik ülésre,de azelőtt jól megnézte az ülést,hogy tiszta legyen, a zsebkendőjével letörölte előzőleg .
Rövid pillantással felmért minket én a barátnőmmel utaztam Kolozsvárra a nyári vakáció utáni első pótvizsgánkat tegyük le,kisse idegesen de azért jó kedvvel csevegtünk mint mindig .
Először nem sokat törődtem vele,de a nézése ,a járása amikor bejött ,figyelmemet kicsit felkeltette..
Elegáns kosztümben volt,a vállára hanyagul feldobva a kosztüm kabát,kezében csak aktatáska amit a poggyászra feltett csendben.szinte figyelmetlenül.
Hirtelen megtelt a fülke cigaretta meg fenyő illatú parfüm keverékével.
Mi szokás szerint csevegtünk a barátnömmel mindenről,sokat tudtunk mi egymásról együtt nőttünk fel most pedig ugyanazon az egyetemen a biológiai szakra járunk .
Időnként nagyokat kacagtunk,az Idegen utas egyelőre csendben volt ,majd egy újságot húzott ki a kabátja zsebéből és komótosan olvasni kezdett,majd egy idő után mintha kifogytunk volna a témákból nagy csend lett,mintha megzavarta volna ez az Idegen a mi lelkünket,
elhallgattunk,csak halk zizegés hallatszott ahogy az Idegen forgatta az újságlapjait.
Úgy éreztük magunkat , mint valami hercegnők ,akik már tudják hogyha szépek,akkor a férfiak meg-meg nézegetik őket és igyekeztünk halkabbra fogni a hangunkat ,finomkodtunk.
Nem szólt hozzánk egész Kocsárdig,amikor hirtelen megkérdezte :szivaroznak- e a hölgyek?
Mi egymásra néztünk cinkos szemekkel ,mert az igazság ,hogy titokban el-el szívtunk egy-egy szivart,de nyilvánosan nem.
"O dehogy nem szivarozunk"válaszoltuk ,nagy meglepően,köszönjük szépen ,erre felállt
és kis mosoly futott át enyhe borostás arcán,akkor láttam milyen szép kék szemei vannak és hirtelen elvörösödtem csak úgy a semmitől , magamtól megijedve.
Vajon kicsoda gondoltam magamban és vajon hova utazik,de aztán eltereltem magamról ezeket a kérdéseket és újból viháncoltunk, kezdtük utánozni az Idegent;szivaroznak- e a hölgyek?
Egyszer csak megérkezett a kalauz,jegyeket kérni,mi odaadtuk a miénket és akkor oda mutatott az ülésre ahol egy kis összehajtogatott zsebkendő lapult.
Ott ül-e valaki",kérdezte,igen válaszoltuk szinte egyszerre,de kiment szivarozni a kalauz hm,hm,krákogva felnézett a poggyásztartóra ,jól megnézte ,megtapogatta,de nem vette le.
majd még egyszeri"hm,hm, krákogás után ,kiment,


Nem telt el egy fél óra sem és két civilbe öltözött rendőr jelent meg a fülkében,es azon nyomban faggatni kezdtek;
hogy kik vagyunk , megnézték az igazolványunkat,majd mikor mondtuk,hogy diákok vagyunk egy kicsit szebben beszéltek de minden mosoly nélkül.
Eléggé megijedtünk és gondolatomban szinte szerettem volna ha nem tér vissza az Idegen.
Egy adott pillanatban az egyik rendőr levette az aktatáskát a poggyászról és próbálták kinyitni,de nem sikerült.
Mi is elkezdtünk kíváncsiskodni és kérdezgetni kezdtük a látszólag megértő , de rideg rendőröket:
hogy mi történt?
"Rablás drága kisasszony ,rablás és ez egy rabló , aki kirabolta a Konstancai Kaszinót .
Tátva maradt szájjal csak bámultunk,nem hallottunk még a Kasóinoról sem ,sem arról ,hogy rablás történt volna valahol az országunkban.
Végre kinyitották az aktatáskát ami degeszre volt tömve pénzzel.Te Úristen ,
mennyi pénz volt ott,még álmunkban sem láttunk annyit,minket pedig megkértek,hogy írjunk alá valami papírt ,még a mai napig sem tudom mit írtam alá.

Az Idegen nem jelent meg ,mi pedig leírást kellett mondjunk az Idegenről és hogy miket beszélt velünk.
Egy kicsit mintha gyanakodtak volna ránk is, Oly fürkésző szemekkel néztek .Borzalmasan meg voltunk ijedve.Hát ez egy rabló volt mondtuk egymásnak suttogva,én pedig szégyelltem magam hogy milyen vakmerő gondolataim voltak .
Valahogy megérkeztünk Kolozsvárra,alig vártuk ,hogy leszálljunk és eliszkoltunk, míg a rendőrök hosszasan néztek utánunk.
Sok évek után sétálgattam a párommal a Kolozsvári Botanikus kertben és hirtelen összefutottam az Idegennel ,ö rám nézett sötétkék szemeivel, én is ö rá nagy szemekkel még a hideg is kirázott ,
bár a szemei sötéten de most is oly kéken csillogtak és mintha dugni akart volna valamit elég közel jött hozzánk szinte súrolta a vállamat,majd hirtelen kanyart vett be és mintha sosem látott volna elsétált .
Nem volt egyedül egy szép asszony, meg két gyermek kísérte.Soha nem felejtettem el azokat a szép kék szemeket.





 
 
0 komment , kategória:  Karcolataim  
Az utolsó kézfogás--Vilhelem Margareta
  2016-08-14 13:38:05, vasárnap
 
  Korán keltünk akkor is 6 órakor ,mint mindig ,,csak ketten Apa meg én,,,
néztük egymást szótlanul,talán utoljára ,huncutul mosolyogtál ,
mikor mondtam jó reggelt ,rekedtes hangon válaszoltál álmosan , mondtad meghűltél valahol
és én csak szomorúan néztem rád - szegény Apa,mert sohasem láttam betegnek.

Akkor már 18 evés voltam ,úgy gondoltam sokat tudok,de nem tudtam semmit .
Elkészítettem Apának és magamnak a reggelit ,sietve bekaptuk magunkba és
mint mindig együtt indultunk ki a házból a többiek még aludtak mélyen otthon,én beléd karoltam .
Csendben lépkedtünk,nehogy megzavarjuk őket. A Nagymamám betegeskedett , egy idő óta nálunk lakott, eladta ingóságait a falusi családi házból és hozzánk költözött ,hogy nagy - nagy szeretettel babusgassa az unokáit .


Az utcán mindig Apuba karoltam , együtt lépkedtünk szinte monotonon.Szinte megszoktuk az együtt járást.
Kissé messze laktunk a város központjától,elég sokat gyalogoltunk .
Ahogy útjaink elváltak egy futó puszi majd mindketten mentünk útjainkra ,én a suliba
Apukámnak pedig a központban volt az irodája mint városi tisztiorvos ,nagy felelősséget vállalt
amellett bedolgozott az orvosi egyetemre,mint előadó,még az egészségügyi felsőfokú intézetbe is
tanított , általában este felé jött haza különben nagy tiszteletben tartották,szinte az egész város ismerte .
Sokszor gondolkoztam hogy hol is ebédel Apu,de sohasem tudtam meg nálunk minden tabu volt
csak a vacsoránál találkozott a család,akkor mindannyian otthon voltunk.
A vacsoráról nem volt szabad hiányoznia senkinek.Csendben ,szó nélkül fogyasztottuk vacsoránkat
majd engedélyt kérve szép lassan elhagytuk a konyhai illatokat és nekifogtunk hogy
még elvégezzük a leendő tennivalónkat:fürdés ,lefekvés.
Apa meg Nagymami még sokat csevegtek a konyhában néha mi lányok szerettük volna tudni miket beszélnek,de hiába füleltünk mert németül folytatták a megkezdett szöveget aminek az elejét
nagy ritkán mi is hallottuk,de aztán intettek,,hogy tessék lefeküdni, sosem értettem meg,hogy minket miért nem tanítottak meg a német nyelvre,,ez is különben egy tabu volt számomra.
Nagyon szigorúan neveltek,amúgy csendes családi élet folyt nálunk,szüleim nem vitatkoztak
nem lehetett hangoskodni vagy veszekedni ,még mi testvérek sem egymás között.
Aznap másként történt a dolog,a suliból hazajövet ,ledobtam magamról
a nagykabátot ,sálat ,meg sapkát és alighogy kezet mossak ebédhez készülődve
kopogtak az ajtón,hamar futottam ,hogy ajtót nyissak ,gondolván ,hogy apuka jön hamarabb haza de csak a a másik utcában lakó szomszéd néni jött be feldúlt arccal és egyből minden kertelés nélkül
ennyit mondott :szervusz drágám ,hát hogy van a drága doktor úr ?

Én azt hittem viccelődik és szinte mérgesen válaszoltam ,köszönőm szépen jól,de miért tetszik kérdezni?
Hát maguk nem tudják,hogy a drága doktor úr ma délelőtt összeesett az irodájában
és a kórházba szállították agy vérzéssel.Egy pillanatig megállt a szívverésem
csak utána ocsúdtam fel ,hogy milyen tragédia történt.Az én Apukám halálán van.
A szomszéd asszony eltávozott miután bedobta a mai napig sem tudom milyen forrásból értesült hírt
én pedig sírások közepette mondtam el a Nagyinak ,hogy mi történt.
Mintha most is látnám a Nagymamám , ö volt a legnormálisabb ember a Világon
miután már egy fiát elvesztette ,most az utolsó is a halálán van.
Megsimogatta a fejemet és csak ennyit mondott ,,:ne búsulj kincsem ,hisz nincs a Világ vége ,majd helyre jön,de közben neki is remegtek a kezei.
De közben sietve öltözködtünk ,hogy a kórházba menjünk .Anyuka mint rendesen sehol sem volt .
Időközben ketten a Nagyival ,aki beteg is volt felsiettünk az idegklinikára ahol nem valami szép látványban volt részünk.
"Az orvosok mindent megtesznek"--mondták ők,de csodákat ne várjunk.
Én berohantam a kórterembe,ahol feküdt Apukám,és csak sírtam meghatódva,és néztem az én "mindig egészséges" Apukámat ,a sápadt szenvedő arcát.
Beszélni nem tudott és a bal fele megbénult.Becsukott szemekkel feküdt mozdulatlan ,
mint aki semmiről sem tud semmit ,de utólag rájöttem hogy mindent hallott ami körülötte történt.
Szeretettel megpusziltam az arcát és a kezeit kezdtem simogatni ,remegő kezeimmel
akkor éreztem hogy ö megszorította a kezemet a jobb kezével keményen mint régen ,ez a volt a mi a búcsúnk ,mert másnap hajnalban itt hagyott minket örökre .

Nem tudom elfelejteni azt a kézfogást még a mai napig sem./W.B./




 
 
0 komment , kategória:  Karcolataim  
A felvételi---Vilhelem Margareta /Töredékek emlékeimböl/
  2016-08-10 21:00:10, szerda
 
  Nem volt sok hely a laboratóriumi szakon,de mégis ott próbálkoztam szendén de kitartóan ,
édesapám tanácsára ,akit a mai napig csak áldani tudok,mert olyan kenyeret adott a kezembe amit még most is nyugdíjasként felhasználom
Szeretem a laboratórium összes bonyolult analíziseit,ismerem minden apró titkait ,hol lehet tévedni ,hol nem,,de térjek vissza a felvételire.
Különben Apukám és én oly jól megértettük egymást,lehet én voltam az a "fiú" akit a szüleim a három lány után vártak.Nagyon szerettem vele lenni és mindig megfogadtam a tanácsait.
De sajnos a Isten szintén lánnyal ajándékozta meg Őket így én maradtam én az Ő "fia"
Reggeltől estig tanultam ,nem volt könnyű a felvételi mert mindegyik szakon,csak egy osztály volt így ki kellett tegyek magamért ,bár nem nagyon ízlett nyári időben a tanulás

Szép nyári napon voltak az első vizsgák ,én nem tudtam uralkodni magamon,szinte fel óránként szaladtam WC-re,,és izgalmamban oly hevesen dobogott a szívem,szinte látszott a vékony blúzomon a lüktetése,de ahogy beértünk a terembe ,mintha lecsillapodtam volna és elfogott egy ismerős nyugalom,,amin sokszor átestem évek során a vizsgákon és utána az életben is..

Elöször sorba vettek névsor szerint majd mindenki választott magának egy asztalt előkerültek a hatalmas méretű írólapok mindenki asztalára és nagy pecsét jelezte,,hogy ez egy hivatalos dolog nem lehet játszani , amit oda írtál az ott marad ,még javítani sem volt szabad ,persze mindenki izgult de azért nagy csend volt a teremben,120 -n voltunk 20 helyre.

A témakor kiadása után mindenki gyorsan el kezdett írni ,persze ki mennyit tudott,nekem mintha kiszállt volna minden tudományom szinte semmit sem értetettem,és csak ültem várva ,hogy az agyam dolgozzon vagy az ismert anyagból kitörjön belőlem valami ,csak annyit éreztem ,hogy borzalmas melegem van.,
Jött hogy menjek ki a teremből,de így ültem vagy tíz percet nézve ,hogy mindenki milyen gyorsan futtatja tollát a papíron,.
Csak jóval később ,miután lecsitult az izgalmam, nyugalmam,hirtelen kezdett visszatérni
az agy sejtjeimbe a bemagolt tudományom,és hirtelen oly könnyűnek találtam a kérdéseket .
Mind gyorsabban és bizalommal folyt belőlem a tudományom ,amit szinte szóról- szóra bemagoltam,hogy biztos legyek magamba.
Sok jelentkezők között volt három volt osztály társam a líceumból akik velem együtt próbáltak szerencsét,folyt a veríték rajtunk mert nagy volt a kánikula,es persze az izgalom,idönkent azért titokban szembekacsintottunk egymást,de voltak más városokból is jelentkezők akiket nem ismertünk.Siri csend lett a teremben csak a tollak karcolása hallatszott .
No egy adott pillanatban,,szép lassan kezdték befejezni rendre a társaim,az írást és asztalhoz vitték egyenként a kitöltött íveket,volt aki vígan volt aki búsan letörten távozott.
Én meg ültem egy kicsit átolvasva mindazt amit írtam,majd egy hamis büszkeséggel felálltam és kivittem a megirt dolgozatot .
Három nap után kaptuk meg az eredményeket,kiaggasztva az iskola kapujára,de nem bírtam még a közelébe sem menni,úgy izgultam ,biztos voltam,hogy nem sikerült,,mig egyszer az egyik barátom aki magát kereste a listán felkiáltott,:,hé te ,ne izgulj , te is itt vagy a sikeresek között,,akkor én is oda vergődtem és utat törtem magamnak ,hogy lássam a nevemet,.
Ez volt az első felvételi amit azután sok ilyen izgalmas napok követtek,mert három éven keresztül voltak az évi vizsgák ,majd következett az élet vizsgája ami talán a legnehezebb volt , amit nem tanit meg senki,,hanem átjátszód keményen izgulva vagy halálos nyugalommal,de ez már egy másik karcolatomban szerepel./W.B./

/

 
 
0 komment , kategória:  Karcolataim  
A falu bölcse/Töredékek gyermekkori emlékeimböl/
  2013-06-13 13:50:49, csütörtök
 
  A Maros mente tele van apró kis falvakkal,egyik szebb ,mint a másik .Egy ilyen kis falucskában töltöttem gyermekkoromat,nagyanyámnál,,aki a világ legjobb asszonya volt.
.Rendes ,takaros falucska volt ,tele nyüzsgő élettel,,a fák ragyogtak a kertekben,mert tudták az emberek ,hogy ahol fa van ,ott gazdagság is létezik,A falu mellett folyt a Maros,,amúgy körül határolta a falut, fürödni is lehetett ,persze mikor nagyanyám nem látott ,
A Maros néha zavaros és gyors volt,,máskor tisztán lassan csobogott.Mint minden faluban itt is rendes,csendes dolgos nép élt,,akik tudták mi a munka ,mi az élet ,,Isten hívei voltak,
Az asszonyok már kora reggel kapával a vállukon indultak a mezőre ahol az élet termett.
.Volt a faluban egy érdekes teremtés ,akit az Isten , vagy nem tudni ki a faluba telepített,,akit a Fennható kegyeibe bocsájtott ,még ma sem lehet tudni miért pont a mi falunkba.
Semmi mással nem áldotta meg,,csak ravaszsággal,akit Amáliának ,az az Málinak szólította mindenki,vagy másképp a Vajákos,még is a gyermekek.
Mi a haszontalan gyermekek,nagyon szerettük ,mert körülötte mindig sokan voltak sok pletyka terjedt , és néha,ha jól viselkedtünk kaptunk tőle egy- egy almát,néha csak hallgatóztunk kinek milyen bölcsességet osztogat jó pénzért.és kacagott nagyokat villogtatva arany fogait.Mi tátott szájjal nézelődtünk ,mert ilyent még nem láttunk,.A bagó szagú szája bűzlött és pálinka szagot árasztott,
néha még viccelődött is velünk,mindegyikükröl tudta hányan vagyunk testvérek és mi a nevük.
Néha hallatszott egy- egy szó,amiböl megtudtuk ö a híres Vajákos a falu bölcse,aki kapát nem hordott vállán ,de annál több tanácsot a száján.,Sok jó meg rossz tanácsokat adogatott ,
hogyan kell férjet megfogni ,hogy ,marad terhes egy nő,hogyan kell kell babát szoptatni,hogyan kel férfit elhagyni ,nevelni gyermeket és tudja a csoda még miket nem talált ki.

Szerinte mindent tudott -bábáskodni,tanácsokat osztogatni ,sebet kötözni ,amúgy a mindenes volt vagyis a falu bölcse -, ,aki ha egyszer mond valamit az úgy van,,, a baj csak az volt,hogy nem mindig vált be a kuruzslása,,úgy ,hogy az általa kezelt beteg néha, vagy földbe került,,vagy pedig jobbik esetben kórházba.
Hiába kapott ö ezekért pénzt, jószágokat ,termést,finom házi kalácsot,de még az arany meg
ezüst ékszereket sem vetette meg,mindent elfogadott mielőtt " megcsinálta" a beteget .
Nem sokat segített ,ha véletlenül az illető kibírta a kuruzslást,egy imát is elmondatott vele.,meg persze a többi hozzávalót,legyen az jóság,pénz,vagy ékszerek ,
ha a földbe került akkor az már -Isten keze volt
O viszont könnyen megmagyarázta,a szomszédoknak,,",Oszt ez az Isten keze volt ",,így bizony tartottak tőle.Féltek is tőle mert úgy hírlett a faluban ,hogy benne lakozik a Sátán .
.A szomszéd lábát amit pár napig "kuruzsolt" , a borbély le kellett vágja,,a" megcsinált" anya borzalmas kínokban halt meg ,,,a boltos felesége" nyavalya rontásban" szenvedett,,és belehalt.
.Mi sokszor leskelődtünk a beteg ablakán keresztül hogyan gyógyít a Máli,mikor belépett kettőt köpött, a földre majd martilapura felkent valami fekete ragacsot,azt is leköpte kétszer,majd rátette a beteg beteg szerveire és közben köpködött egyfolytában kereszteket vetve,,nem tudtuk honnan van annyi nyála,majd kötényéből,kisüveg itókából nagyokat kortyolt,,majd ezek után
egy bagót szedett elő és elfüstölte,közben kutatta a ház minden fiókját,,,felmért mindent amit érdemesnek tartott.
Soha nem dolgozott ,mint más falusi asszony,,haját varkocsba fonta ,majd kontyot csinált,,még ezüst fésűt is tett bele,hogy szebbnek tűnjön,,,szebbnél szebb ruhákba öltözött ,,de mivel a faluban azt tartották,hogy a Sátán szeretője,senkinek sem kellett,de ö azért büszkén osztogatta tanácsait ,még akkor is ha ö sem hitt bennük,.

Két mondata vált híressé,,"hogy száradjon ki a szemem",meg "az Isten akarata vagyon"
Megélhetésére nem volt gondja ,mert egy egy kezelés annyiba került ,hogy hónapokig megélhetett belőle,.
Ravasz volt kihasználta a tudatlan szegény parasztokat,kik mindent elhittek amikor Máli
azt mondta "Az Isten akarata vagyon',,,vagy a szokásos "száradjon ki a szemem",ha nem gyógyítom meg.,de a legtöbbször nem segített semmi,s a beteg belehalt betegségében .
Körülbelül vagy két évtizedig ö volt a falu bölcse,de egy nap megjelent a faluban az első szanitéc,aki hűséges, okos munkájával ,,sok beteget mentett meg a haláltól
.
Mindenki csodálkozott ,,,hát létezik okosabb ,mint Máli? még a szanitéc megjelenése után is titokban bölcsen osztogatta mondásait,,gondolván hátha elhiszik az emberek,,titokban sokáig
még vajákolt,,de soha nem száradt ki a szeme és az Isten is megsegítette,addig amíg egy nap a titkos szeretője a Sátán megjelent és örökre ",kiszáradt a szeme"
Most visszagondolva emlékeim töredékeire eszembe jutott ma is létezik "falu bölcse",,aki azt gondolja ,hogy minden csak úgy van jól ahogy ö mondja ,s , nem szárad ki a szeme.[W.B]
Vilhelem Margareta

 
 
0 komment , kategória:  Karcolataim  
Józsika
  2012-09-13 19:33:36, csütörtök
 
  Február végen a tavasz elején született meg kis- testvérünk Józsika.Izgatottan vártuk haza ,mert a születése nem volt olyan sima,mint,ahogy elképzeltük.
. Hét-hónapra született és anyukánk két hétig volt a kórházban ,amíg a kis- testvérünk elérte a megfelelő súlyát.Mi gyerekek nagyon kíváncsiak voltunk,hogy milyen a kis testvérkénk.
Amikor anyuka hazahozta izgatottan hajoltunk a fehér pólya föle,de meglepetésünkre, egy kis sovány,fekete enyhén pihés testet láttunk - ,nem a legszebb látvány volt.Ez volna a Józsika? Furán néztük ,hiszen mi mindannyian szökjék és kék szeműek vagyunk,ez a csöppség pedig egészen más ,mint mi.;fekete,sovány szőrös és még sírni sem tudott.

Nem volt egészséges,gyakran megbetegedett kicsiny tüdője ,még nem volt teljesen kifejlődve és emiatt nehezebben szuszogott ,mint más kis csecsemő,amugy kis fekete verébnek neveztük .
_ Az idő telt ,Józsika lassan fejlődött ,a gyakori betegségek miatt ,gyakran szorult orvosi ápolásra . .Mindannyian szerettük ezt a végtelenül gyenge csöppséget.A ház békés volt ,nem ismert veszekedést,verekedést de meg a csúnya szavakat sem volt szabad használnunk.
Sokan voltunk,,négy lány meg egy három éves kis szőke göndör hajú angyalka a Bandika, és most Józsikával együtt hatan ,de nagyon szerettük mi egymást és szüleinket.Mindig segítőkészek voltunk ,amikor Józsikáról volt szó .Ahogy teltek az évek ,Józsika mind jobban igényelte szeretetünket,gyakran volt esténként nyílt mese olvasás ,mert Józsika egy álomvilágban élt .Napjait betöltötték a kis tündérkék,királylányok,sárkányok ,a monda -világ alakjai és a játékok is erdeitek voltak,általa kitalált játék volt ,:rongyból általunk varrt bábokkal való játszás.
Nap mint nap, kartonra rajzolt kis embereket kivágott ollóval és azokkal játszott.Mondott nekik ők válaszoltak,táncoltak,énekeltek és ami a legérdekesebb volt ,az a nagy Kék madár volt.aki jelen volt minden nap a szobájában.és irányította a játékot,még a falon is csüngtek a kékre festett papír madarak,egyik szebb mint a másik.
A Kék madár volt Józsikának a legjobb barátja,ö segítette át betegségein, ö vezérelte és adott egészséget is .Sok évig tartott ez a bábokkal történő játszás, addig amíg ,az életnek egy kegyetlen percében meghalt az Édesapánk hirtelen halállal,amit nagyon nehezen viseltünk el, de a legjobban szenvedett Józsika ,mert neki Ő volt az igazi Kék madár ,Ő volt az ,akit igazán imádott.,szeretett.
A halál eset után ,Józsika sokáig volt beteg,nehezen gyógyult, a lelke nem tudott felejteni.Jöttek szép évek is ,amikor Józsika elhatározta hogy bábszinész lesz.Elsö próbálkozásra sikerült és bekerült a bábszinész csoportba.Mindenki elnémult ,amikor Józsika forgatta a bábokat ,még nem láttak ekkora tehetséget ,de senki nem tudta ,hogy őt a Kék madár már kis korában megtanította a bábok müvészetére .A bábok megelevenedtek ,amikor Józsika megfogta őket,táncoltak énekeltek ,úgy látszott hogy életre kaptak,vagy a Kék madár volt az ,aki segített nekik?
Nem lehet tudni,de Józsikának óriási sikere lett.
_ Most a bábok lettek Józsika igaz barátai.
Évek hosszú során Józsika még mindig a legjobb bábszinész volt,de a beteg lelkét nem tudta meggyógyítani és néha a pohár fenekére nézett.Ez volt a veszte .A bábok nem akartak többet szót fogadni neki,kezében remegtek ,amikor megfogta őket,nem akartak többet táncolni ,meg énekelni.
A Kék madár óva inté Józsikat ,,ez így nem mehet tovább! A lejtőn nem tudott megállni,es mind lejjebb és lejjebb haladt,semmi sem állíthatta meg ,mert őt elhagyta a Kék madár Nagyon fiatalon hagyta itt a szeretett bábokat,es az egész Családját.Szeretett testvérkénk fiatalon a másik utat választotta ,ahol várt rá a Kék madár.

A temetésén ott voltak a szeretett bábok is ,akik sírva vettek búcsút tőle és elkísérték utolsó útjára
Temetésén elhangzott idézetek a kedvenc darabjából voltak :
" A Kék madarat nem kell távoli országokban keresni.
A Kék madár mindig velünk van, ha szeretjük egymást, és örülünk az élet legkisebb ajándékainak is. De mindig elrepül, ha bántjuk egymást, ha irigykedve figyeljük a mások örömét. Mert a Kék madár maga a boldogság, és kalitkája; az emberi szív."[Kék madár]
Ő,aki nem csak a paraván mögött,hanem az életben is gyermeki lélekkel,hol gyönyörűségesen,hol veszélyesen,de mindig játszott ,O volt a mi Józsikánk.A kis herceg szavaival élve ......"jól csak a szívével lát az ember ,a lényeg a szemnek láthatlan" / A.S.Exupery "/


Vilhelem Margareta [ W.B]

 
 
0 komment , kategória:  Karcolataim  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 9 
2018.08 2018. Szeptember 2018.10
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 2622 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 37
  • e Hét: 341
  • e Hónap: 1713
  • e Év: 78681
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.