|
2018-08-10 18:33:00, péntek
|
| |
| |
Egy ideje, jó ideje is annak,
nem olvasom megint teljes
szívvel a Bibliát, Isten Szavát.
Mindig megromlom, folyton elbukom,
az élet hívságai elrabolják az én
szívem is, egy bukott, elbukott,
folyton el- elbukó
szégyentelen - valaha pedig
csak a jót akaró személy voltam-
képmutató, gyalázatos, minden
bűnöm megérdemlő nőszemély
vagyok!
Ezt érzem!
Szeretni valakit 42 évesen, egyszerűen
bedőlni, mert gyerek a lelkem a szívem
még ma is, elhinni, hinni a szép/ hazug
szavaknak!
Nem és nem értem magam!
S aztán fáj, mint a veszedelem, nem csak
pár napot, hónapokat, minden nap,...
hiába tudom, ez megjár nekem...mert sosem
figyelek a jelekre, vagy mire észrevettem,
már késő, már késő,,......már megtörtént,
már elvesztem, bele....és Ő meg - szíve/joba
éli életét!
Kívánom is legyen boldog igazán szívből!
Csak ne kellene éveket várni, hogy ennyit
csavarjon a szívem emiatt, meg a betegségeim
miatt!
Úgy érzem, úgy érzem, most aztán igazán elég!
Hiába írtam ki!
Kiírtam magamból számtalanszor is!
De nem múlik, csak fáj és gondolok rá, szeretném,
ha szerethetném. Pedig tudom a pokolba kíván!
Hát bár mehetnék.
Úgyis egy piszkos, álszent képmutató nőszeméllyé
lettem.
Ez is fáj!
Szépen, jól szerettem volna élni.
Ahogy a nagy könyvben meg vagyon írva!
Nos hát nem így lett!
Mindig mindent elcseszek...azért mert őszintén
hiszek, elhiszem az emberek szavait, pedig....
Már tudhatnám, már tapasztaltam, nem szabad!
Védekezem! Bebújok vissza csigaházamba örökre!
Soha ne bánts te szerelem-érzés vagy mi, mert ebből
nekem csak a viszonzatlan jutott!
Ha megérintessz megölöm magam!
Hát ennyi.
Csak ennyi, a világ fájdalma, nem is kellene, hogy
bántson.
Annyi más, szép, értékesebb vala a világban!
Kár, kár rajta agyalni, ....de éjjelente sem hagy
eszembe jutnak szavai, s hogy ő csak kíváncsi
volt, én meg ....észre se vettem...késő volt már
mikor derengett,...itt valami nem kerek.
megint kis ostoba, h....ét csináltak belőlem.
Mondják..."aki hagyja" - megérdemli.
Hagytam, hittem a szép szavaknak és most
learatom a bűnöm, hiszékenységem, naívságom,
butaságom minden megjáró szívfájdalmát!
Nem haragszom! Rá nem, magamra igen!
Sőt, gyalázatosnak érzem, ez már több a soknál!
Nem történhetett volna meg, ha jobban figyelek!
De én öntörvényű, liba....sosem arra figyelek,
amiről Írok!
Noha Isten Szent szava 22 éve életem része.
Nélküle meghalnék. Csak az ad túlélést nap nap után!
Bár, bár ne vágynám a másik fél szeretetét,
a baj, hogy vágyom igen, én még vágyom.
Ne kelljen nélküle meghalnom....akartam még
élni, egy kicsit. Megtudni milyen az boldognak lenni!
Megkaptam, most érezhetem, aki kétfelé sántikál,
ez jár neki.
Sírok! Szerettem volna, ha szeretnek, én igazán
tudtam volna szeretni, nemcsak most, elsőre is.
De soha nem kellettem igazán.
Hát elmegyek. Nem hiszek, már nem hiszek benne.
És maradjon is távol tőlem ezt kérem Ó Istenem, ha
kérhetek még valamit!
Azt kérem Te légy az első a szívemben!
Maradj is ott, vezess, oktass bölcsességre,
tanuljak hibáimból, okuljak, s ne essek vissza
folyvást! Adj értelmes, jó szívet, kedvességet.
Hogy mindenkire jó szívvel gondoljak!
S feledjek minden földi hÍvságot!
Hadd éljek inkább veled, a te igaz ösvényeden!
Fogd meg kérlek kezem, és ha mennék, ne engedj el!
Ne, ne engedj el, mert, akkor meghalok a világban!
Megöl a világ és én saját magam,...a gondolataim
már nem tiszták - vagy most, valami mással,
vággyal van teli!
Űzd ki belőlem kérlek! Hadd legyek jó szolgád,
ne legyen az, hiába születtem,
s a gyehennába vettessem!
Szeretek én mindenkit! Mindig fogok!
Tanítsd meg becsülni, magamat.
S akkor meggyógyulok tudom.
Imádkozom hozzád ó Jehova!
Ne engedj elveszni a seolba!
M. A. Bp., 2018. 08. 10. (péntek)
Szomorú szívem bánatos.
Jó emberek vesznek körül.
Csak magam nem vagyok képes
az lenni, amire gyerekkorom óta
mindig vágytam.
Jó lehessek végre én is.
Vannak kedves, jó emberek!
Még ma is!
Segíts nekik, jó őket boldognak látni!
Lássák meg, tartsák meg igaz szeretetük egymás felé!
Mással ne törődjenek! |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Napló 2018-tól |
|
|
|
|
|
Offline
