Belépés
nagyuska.blog.xfree.hu
"Idegen nyelveket tudni szép, a hazait pedig lehetségig mívelni kötelesség. "- Kölcsey Ferenc Parainessis Kölcsey Kálmánhoz Juhászné Szunyogh Mária Marika
1947.09.09
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 7 
x
  2013-04-15 10:42:56, hétfő
 
  -Valle-Inclán, Ramón del: A medinicai nemes kisasszony (La infanzona de Medinica in Hungarian)

La infanzona de Medinica (Spanish)


Doña Estefaldina teje su calceta,

puesta de mitones, cofia y pañoleta,

en el saledizo de su gran balcón.

Doña Estefaldina nunca fue casada,

así que en la falda, de cintas picada,

tres gatos malteses hacen el ron-ron.



Doña Estefaldina odia a los masones,

reza por que mengüen las contribuciones,

reprende a las mozas si tienen galán.

Oprime en las rentas a sus aparceros,

los vastos salones convierte en graneros,

da buenas palabras al que llora pan



Doña Estefaldina los puntos recuenta,

y al pie de una silla cose una sirvienta

que prende en el moño cintado cairel.

El busto en el ruedo del halda amarilla

parece un chamizo que enciende Castilla:

bayeta amarilla es grito de hiel.



Bajo el roto alero de hierbas nacido,

con el garabato de un vuelo atrevido

fulmina el vencejo su torvo zig-zás.

¡Caserón de Vargas, viejos artesones,

pinturas de santos, desnudos salones,

Caserón de Vargas, en el polvo das!



Desfila un ringlero de seminaristas,

bayetas peladas como los sopistas,

tricornios jaranos, negrura montés.

Cencerra la recua de mulos hastiales

negros y zancudos, sin goces nupciales,

y el mulero canta canto aragonés.



Doña Estefaldina recuenta los puntos,

del tiempo y las siembras haciendo barruntos,

y cuando la plaza cruza el capellán,

dobla la calceta, pide el rebocillo,

se prende alfileres, y con un banquillo

corre a la novena con trote de can



Doña Estefaldina, sangre de los Vargas,

teje su calceta en las tardes largas

bajo el torvo alero que pica el gorrión

¡Con qué ceremonia en los ademanes

responde al saludo de los capellanes

Doña Estefaldina desde su balcón!





A medinicai nemes kisasszony (Hungarian)


Üldögél a rácsos balkon magasában,

kezén csipkekesztyű, kendő a nyakában,

harisnyát köt doña Estefaldina.

Sose jöttek érte. Pártájába fonnyadt.

Szoknyája szegélyén hosszan dorombolgat

három szalag-díszes máltai cica.



Adócsökkentésért imádkozik este,

gyűlölettel néz a szabadkőmüvesre,

a lányoktól tiltja legényeiket.

Házának lakóit bérrel nyomorítja,

tágas szalonjait magtárrá csufitja,

kenyér-koldulónak jószóval fizet.



Kötöget a doña. Most szemeket számlál.

Varrogat cselédje csöndben zsámolyánál -

vendéghaj dúsítja szalagos haját,

dereka szorítva sárga, szűk darócba:

mint Kasztíliára messze vetett csóva.

Blúza sárga vászna fagyosan kiált.



Törött eresz alján sarlósfecske röpte.

Sziszeregve szállnak, cikázva-körözve,

testük, mint kilőtt nyíl, merészen ivel.

Por lesz ez a fészek: a korhadt melencék,

a sivatag szálák, a sok régi szentkép.

A Vargasok fészkét por temeti el.



Hegy-sötét csapatban kispapok topognak.

Koldús-reverendák, sűrűn foltozottak.

Háromszög-kalapjuk libeg feketén.

Öszvérek kocognak, szerszámuk csörömpöl,

nem is tud a vérük szilaj nász-örömről.

Aragón dalt zümmög a hajcsárlegény.



Kötöget a doña. Nődögél kötése.

Az időre gondol, esőre, vetésre.

De a káplán jön a téren. Felfigyel,

leteszi kötését, kendőt kér nyakába,

brossal összetűzi, aztán lóhalálba

fut a kilencedre, zsámolyt is cipel.



Köt, köt a kisasszony, a Vargasok sarja.

Málló eresz alján verebek zsinatja.

Meddig kell a tűket villogtatnia?

Mennyi gráciát önt minden mozdulatba,

amikor a káplán Ávé-ját fogadja

balkonáról doña Estefaldina!

Rab Zsuzsa
 
 
0 komment , kategória:  Ramón Maria Del Valle-Inclán 1  
x
  2011-12-05 10:30:28, hétfő
 
  -Valle-Inclán, Ramón del: Északi táj, tengerrel (Marina norteña in Hungarian)

Marina norteña (Spanish)


Pasa el gato sonando las botellas

de un anaquel de pino por lo alto:

el cielo raso tiene dos estrellas

pintadas, y una luna azul cobalto.



¡Taberna aquella de contrabandeos

con los guisotes bajo sucios tules,

eran alií pictóricos trofeos:

azafrán, pimentón, fuentes azules!



Entra el viento. Revuela la cortina

y la vista del mar da a la taberna.

Una negra silueta que bolina

sobre el ocaso, enciende su lucerna.



Con la tristeza de la tarde muerde

una lima el acero. De la fragua

brotan las chispas. Tiene una luz verde

ante la puerta, la cortina de agua.



Escruta el mar con la mirada quieta

un marinero desde el muelle. Brilla

con el traje de aguas su silueta

entre la boina gris, toda amarilla.



Viento y lluvia del mar. La luna flota

tras el nublado. Apenas se presiente,

lejana, la goleta que derrota

cortando el arco de la luz poniente.



Se ilumina el cuartel. Vagas siluetas

cruzan tras las ventanas enrejadas,

y en el gris de la tarde las cornetas

dan su voz como rojas llamaradas.



Su pentágrama el arco policromo

proyecta tras los pliegues del chubasco,

y alza en el vano de esmeril su domo

arrecido de cuervos, un peñasco.



Las olas rompen con crestón de espuma

bajo el muelle. Los barcos cabecean,

y agigantados en el caos de bruma

sus jarcias y sus cruces fantasean.



La triste sinfonía de las cosas

tiene en la tarde un grito futurista:

de una nueva emoción y nuevas glosas

estéticas se anuncia la conquista.



Su escaparate la taberna alumbra,

y del alto anaquel lo acecha el gato:

esmeraldas de luz en la penumbra

los ojos, y la cola un garabato.



Vahos de mosto del zaguán terreño,

voces de marineros a la puerta,

y entre rondas de vino que dan sueño,

el tabaco, los naipes, la reyerta...



De un quinqué de latón la luz bisunta

el tubo ahumado con un grito raja,

y está en la puerta el hombre que pregunta:

- ¿Quien quiere sacar filo a la navaja?






Északi táj, tengerrel (Hungarian)


Palackokat csörrentve fut a macska,

iramlik a fenyőpolc tetejére.

Mintha festve volna az ég-magasba

kobalt-kék hold s két csillagocska fénye.



Itt van a kocsma. Csempészek tanyája.

Mély ablakok piszkos függönye-rongya

fényt szúr a sok festői trófeára,

kék porcelánra, sáfrány-, borshalomra.



Belép a szél. A függöny félrelebben,

ing-leng egy árnyék vitorlakötélként,

és a kinyíló tenger-végtelenben

az alkonyat fölött meggyújtja mécsét.



Egy reszelő acélt harap sikongva.

Mint tűz-szökőkút, szikrát ont a hámor.

A tenger zöld-csillámú, lusta fodra

a kocsmaajtón halkan bevilágol.



A mólón matróz áll a szürkületben,

tekintete a tengert szántja végig,

sziluett e vörös fénnyel szegetten

a vízi láthatárra felsötétlik.



Sós szél, verő eső. A szél-cibálta

felhőrongyok között a hold kicsillan.

A tengeren egy távolodó bárka

sötét kis folt az alkony-verte hídban.



Lámpa gyúl a kaszárnya-ablakokban,

egy-egy árnyék a fény-négyszögbe téved.

Kürthangok bíborvörös lángja lobban

és felgyújtja az esti szürkeséget.



Átcsillan a szivárvány pentagrammja

a zápor szálain, mint sűrű rácson.

A kihalt tengernek hátát mutatja

egy hollók-lepte, érdes sziklazátony.



A móló alatt hullámok gyúródnak,

gyöngyöznek nagy karéjban, sisteregve,

s a köd-kaoszban bólingó hajóknak

félelmetesre nő árboc-keresztje.



A dolgok szomorú szimfóniája

futurista kiáltást küld az éjbe,

és, tétován még, szétszáll a világba

az újfajta szépségek szenvedélye.



Fény gyúl a keskeny kocsma-kirakatban,

a polcra kuporodva les a macska,

horgas kampó a farka a magasban,

villog a szeme keskeny fény-smaragdja.



Mély kapualjban mustszagú lekellet,

ajtó előtt matrózok hangja harsog,

benn álmosító poharazás mellett

füst száll, dühödt tenyér és kártya csattog.



A lámpakanóc füstöl félrehajlón,

nagyot pattanva meghasad a lámpa.

A vándorköszörűs belép az ajtón:

- Bicskát! Bicskát köszörülök! - kiáltja.

Rab Zsuzsa

 
 
0 komment , kategória:  Ramón Maria Del Valle-Inclán 1  
x
  2011-11-07 10:39:12, hétfő
 
  -Valle-Inclán, Ramón del: Az óra rózsája (Rosa del reloj in Hungarian)

Rosa del reloj (Spanish)


Es la hora de los enigmas,

cuando la tarde del verano,

de las nubes mandó un milano

sobre las palomas benignas.

ˇEs la hora de los enigmas!



Es la hora de la paloma:

sigue los vuelos la mirada

de una nińa. Tarde rosada,

musical y divina coma.

ˇEs la hora de la paloma!



Es la hora de la culebra:

el diablo se arranca una cana,

cae del árbol la manzana

y el cristal de un sueńo se quiebra.

ˇEs la hora de la culebra!



Es la hora de la gallina:

el cementerio tiene luces,

se santiguan ante las cruces

las beatas, el viento agorina.

ˇEs la hora de la gallina!



Es la hora de la doncella:

lágrimas, cartas y cantares,

el aire pleno de azahares,

la tarde azul, solo una estrella.

ˇEs la hora de la doncella!



Es la hora de la lechuza:

descifra escrituras el viejo,

se quiebra de pronto el espejo,

sale la vieja con la alcuza.

ˇEs la hora de la lechuza!



Es la hora de la raposa:

ronda la calle una vihuela,

porta la vieja a la mozuela

un anillo con una rosa.

ˇEs la hora de la raposa!



Es la hora del alma en pena:

una bruja en la encrucijada,

con la oración excomulgada

le pide al muerto su cadena.

ˇEs la hora del alma en pena!



Es la hora del lubricán:

acecha el mochuelo en el pino,

el bandolero en el camino,

y en el prostíbulo Satán.

ˇEs la hora del lubrican!




Az óra rózsája (Hungarian)


A talányoké ez az óra.

Nyár-délután olvadt aranyja.

Lecsap a kánya a galambra,

a békésen burukkolóra.

A talányoké ez az óra.



A galamboké ez az óra.

Keringenek, utánuk bámul

egy lányka, rózsaszín sugár hull,

önkívület, muzsika, nóta.

A galamboké ez az óra.



A viperáké ez az óra.

Szaggatja ősz haját a Sátán,

az alma nem marad a fáján,

egy álom-kristály hull a porba.

A viperáké ez az óra.



A kakasoké ez az óra.

Sírok közt mécsek fénye reszket,

sok jámbor asszony vet keresztet,

forog, jajong a szél halódva.

A kakasoké ez az óra.



A hajadoné ez az óra.

Könny hull a régi kis levélre,

narancsvirág kereng a szélbe,

egyetlen csillag, ég azúrja.

A hajadoné ez az óra.



A gyöngybagolyé ez az óra.

Vénember görnyed vén írásra;

eltört tükör halk csattanása;

olajmécsest visz egy anyóka.

A gyöngybagolyé ez az óra.



A rókáé is ez az óra.

Az utcán valaki gitároz,

kerítőnő oson a lányhoz,

ajándék nála: gyűrü, rózsa.

A rókáé is ez az óra.



A kisérteté ez az óra.

Keresztuton boszorka nyargal,

holtat riaszt gonosz szavakkal,

és láncát kéri átkozódva.

A kisérteté ez az óra.



A virradaté ez az óra.

Fülesbagoly les félszemével,

haramiákat rejt az éjjel,

s az Ördög a bordély lakója.

A virradaté ez az óra.

Rab Zsuzsa
 
 
1 komment , kategória:  Ramón Maria Del Valle-Inclán 1  
x
  2011-10-30 18:43:25, vasárnap
 
  Gizella Lapu...... ........... ........... ........... ........... ........... ....... 2011-10-30 12:48:01

...... ......



Ramon del Valle-Inclan - Táncdal

A leány mind kendert tilol dalolva,
a legény mind nótát visz a malomba,
a veréb mind fürdik a porba.

Tak, tak, tak, ver a tiloló fa-nyele.
Tak, tak, tak, jár a malom nagy kereke.
Addíg jár a kancsó, míg - tele!

A jó bornak vidító már illata,
cuppantásra ingerlő már zamata,
akár a szomszéd-lány ajaka.

Lisztes molnár álló nap elbeszélget,
tiloló lány álló nap elmesélget,
tetszik a dolog a legénynek.

Éjjel jártam a malomban,
ingem-gatyám odahagytam!

Illyés Gyula fordítása

Link




 
 
0 komment , kategória:  Ramón Maria Del Valle-Inclán 1  
x
  2010-06-05 13:51:42, szombat
 
  -Valle-Inclán, Ramón del: Nyitott olló (Tijeras abiertas in Hungarian)

Tijeras abiertas (Spanish)


Despertó Doña Estefaldina.

¡Soño con tijeras abiertas!

Agorina

Por el sueño desgracias ciertas.



Cantó el alerta la lechuza

Que en el alero del Palacio

Aguza

Sus dos círculos de topacio.



Cimera de barda amarilla

Que bate el claro de la luna,

Brilla

Aspada, silueta de tuna.



Salta la barda la raposa,

Su sombra la luna ha marcado,

Cautelosa

La sombra va por el cercado.



Y estalla el ladrido del perro

Que avizorado tras la reja,

El hierro

Rabuña, erizada la oreja.



Cautelosa de los albores

La zorra define los rastros.

Temores

Tiene la bestia de los astros.



Castiga su instinto protervo

El Sol. Con su grito lo asombra.

El Verbo

Al Mal Espíritu se nombra.






Nyitott olló (Hungarian)


Doha Estefaldina ébred.

Ma nyitott olló volt az álma.

Félhet!

Mert lesz az álma nagy bajára!



A gyöngybagoly is bajt huhukkolt.

A palota-ereszre éjjel

lehuppant,

lesett topázkorong-szemével.



Sárga fazsindely a sisakja,

rápermetez a hold rezes fényt,

megmutatja

a nopálkaktusz tömzsi testét.



Szökken a róka a tetőre,

nyomában holdárnyéka foltja.

Előre

surran a kertben óvakodva.



Ugatás dühödt csattanása,

kutya a kerítés tövében.

A rácsba

harap acsarkodó dühében.



Vigyázva kémleli a fákat,

sompolyog nesztelen a róka.

Az állat

borzongva néz a csillagokba.



Rászól a nap vad ösztönére,

ön-árnyéka kiáltva rávall.

Az Ige

ront rá gonosz szellem-szavával.

Rab Zsuzsa

 
 
0 komment , kategória:  Ramón Maria Del Valle-Inclán 1  
x
  2010-03-18 18:12:09, csütörtök
 
  -Valle-Inclán, Ramón del: Medinica duhaj legénye (El Jaque de Medinica in Hungarian)

El Jaque de Medinica (Spanish)


La llama arrebola la negra cocina,

pone maritornes magras de cecina

en las sopas cáusticas de ajo y pimentón.

El Jaque se vuelve templando el guitarro,

a la moza tose porque sirva un jarro

y oprime los trastes pulsando el bordón.



La jeta cetrina, zorongo a la cuca,

fieltro de catite, rapada la nuca,

el habla rijosa, la ceja un breñal.

Cantador de jota, tirador de barra,

bebe en la taberna, tañe la guitarra,

la faja violeta esconde un puñal.



Crepúsculo malva. Puerta de la villa

sobre los batanes. Bajan a la orilla

del Ebro las recuas. Lento tolondrón.

Templa la guitarra el gañán avieso,

y el agudo galgo roe sobre un hueso

en la laureada puerta del figón.



Al coime que pone vino en las corambres

enseña las ligas de azules estambres

la moza encorvada sobre el fogaril,

y por amarillos vanos de pajares

los mozos de mulas llevan sus cantares,

disputas por naipes y gay moceril.



El Jaque merienda con dos bigardones

de fusta, zamarro, roñosos zajones

y gorra orejera de pelo de can.

Hecha la merienda juegan al boliche,

en medio del juego hablan sonsoniche,

demandan el gasto, pagan y se van.



Tejados haldudos de lejana villa

que en el horizonte es toda amarilla

sobre la desnuda corva de un alcor...

En el campanario la flaca cigüeña

esconde una pata y el misterio enseña:

la villa amarilla toda es resplandor.



Figón del camino: votos arrieros,

piensos de cebada, corral con luceros,

por los corredores la luz de un candil.

Lejanas estrellas hacen gorgoritos

en el cielo zarco. En los monolitos

del camino fuma la Guardia civil.






Medinica duhaj legénye (Hungarian)


Tűzvörhenyes konyha, füstfogott falakkal.

Maritornes száraz rózsaszín húst vagdal,

fűszeres levest főz, hagymás-borsosat.

Ócska gitárt hangol a falu duhaja,

majd köhint a lánynak, kancsóért szalajtja,

hosszan bong a mélyhúr újjai alatt.



Legörbedő száján vad mosoly, dicsekvő,

fején csúcsos kalap, vörös kalózkendő,

merész a beszédes mord szemöldöke;

híres jota-dalnok, póznahajigáló,

kocsmáros adósa, ingyen-iddogáló,

gitárt pönget; tőrt rejt lilaszív öve.



Sápadt mályva-alkony. A városfal alján

öreg vízimalmok. Nyáj megy lassu-bambán

az Ebróra inni, lankák oldalán.

A duhaj körülnéz, pendül a gitárja,

konyha előtt konc vár a sovány agárra;

babérkoszorú a kocsma ajtaján.



Tűznél hajladoz a kocsma kis cselédje,

ingerkedőn villan a csaposlegényre

a halványkék gyapjú harisnyaszalag.

Szalmaágyas pajták sárga félhomálya

felfigyel az öszvérhajcsárok dalára,

zsíros kártya csattog, vágnak a szavak.



A nagyhangú mellé két csavargó ül le,

kutyaszőr-sapkájuk lerántva szemükre,

bőrzekéjük vedlett, nadrágjuk kopott.

Üldögélnek, isznak, utána tekéznek,

szerét ejtik közben pusmogó beszédnek,

útracihelődve fizetik a bort.



A falutól távol, ég és föld határán,

kicsiny város gunnyaszt meztelen domb hátán,

messzelátszó sárga zsupptetőivel.

Fönn a harangtornyon méltóságos gólya

féllábon tűnődik - nagy titok tudója:

most a sárga város aranyfényt lövell!



Országúti csárda. Vad hajcsárlegények.

Hóka öszvérkéik árpát eddegélnek;

folyosókon mécsek fénye oson át.

Szinte hangja hallik messzi csillagoknak.

Lenn a köves úton csendőrök kocognak,

s felszítják pipájuk veres parazsát.

Rab Zsuzsa
 
 
0 komment , kategória:  Ramón Maria Del Valle-Inclán 1  
x
  2010-01-13 17:39:22, szerda
 
  -Valle-Inclán, Ramón del: A medinicai bűntett (El crimen de Medinica in Hungarian)

El crimen de Medinica (Spanish)


Crimen horrible pregona el ciego,

Y el cuadro encuentra de un pintor lego,

Que acaso hubiera placido al Griego.



El cuadro tiene fondo de yema,

Cuadriculado para el esquema

De aquel horrible crimen del tema.



Escena primera



Abren la puerta brazos armados,

Fieros puñales son levantados,

Quinqué y mesilla medio volcados.



Sale una dama que se desvela,

Camisón blanco, verde chinela,

Y palmatoria con una vela.



Azul de Prusia son las figuras

Y de albayalde las cataduras

De los ladrones. Goyas a oscuras.



Escena segunda



En la cocina tienen doblada

Dos hombres negros a la criada.

Moño colgante, boca crispada.



Boca con grito que pide tila,

Ojos en blanco, vuelta pupila.

Una criada del Dies Illa.



Entre los senos encorsetados,

Sendos puñales tiene clavados,

De rojas gotas dramatizados.



Pompa de faldas almidonadas,

Vuelo de horquillas, medias listadas:

Las botas nuevas muy bien pintadas.



Escena tercera



Azules frisos, forzado armario,

Jaula torcida con el canario,

Vuelo amarillo y extraordinario.



Por una puerta pasa arrastrada

De los cabellos, la encamisada.

El reló tiene la hora parada.



Manos abiertas en abanico,

Trágicas manos de uñas en pico:

Los cuatro pelos en acerico.



Escena última



Un bandolero —¡qué catadura!—

Cuelga la faja de su cintura,

Solana sabe de esta pintura.



Faja morada, negra, navaja.

Como los oros de la baraja

Ruedan monedas desde su taja.



Coge en las manos un relicario,

Y con los pelos de visionario

Queda espantado frente al canario.



Comento



¡Madre! Qué grito del bandolero.

¡Muerta! Qué brazos de desespero.

¡Sangre! A sus plantas corre un reguero.



¡Su propia madre! Canta el coplero.

Y el viejo al niño le signa austero,

Corta la rosa del Romancero.





A medinicai bűntett (Hungarian)


Iszonyú bűntett! Nézd csak a képet,

vak kikiáltó tolja elébed,

mondaná Greco gyönyörűségnek.



Mint a tojás-szik, háttere sárga,

durva ecsettel kockákra vágva,

íme a téma négyszögű váza.



Első kép



Lökik az ajtót fegyveres karral,

vállal és farral, gőggel és garral,

petróleumfény, billen az asztal.



Kilép az ajtón virrasztó dáma,

fehér ingébe, zöld papucsába,

a karos tartón gyertya világa.



Csupa poroszkék zubbony az éjjel,

fordul a rablók fegyvere éllel,

Goya-homályban ólomfehérrel.



Második kép



Konyha. Szolgáló összekötözve.

Fekete férfi fekete ökle.

Szájszéle görcsbe, konty le a fők



Ajaka mintha dadogni nyílna,

elfehérült szem, tágult pupilla,

fény: a kanóc-vég, hang: Dies illa.



Szorosra fűzött kebele árka

nagy-erős tőrrel, íme, bezárva,

vörös vércseppel dramatizálva



Kikeményített szoknya rezegve,

stráfos harisnya, hajtű leeste,

magas topánka remekbe festve.



Harmadik kép



Kék falgirlandok, szekrények nyitva,

kanári-záró, görbe kalitka,

sárga cikázás képtelen csíkja.



Ősz haj ziláltan, ajtó csapódik,

fehéringes nő bevonszolódik,

nézd csak az óra tört mutatóit.



Tört legyezőnyél: karja le-leffed,

dermedt ujjai párnás kezeknek,

mint a tűpárna tűi merednek.



Utolsó kép



Az egyik rabló - míly vakmerőség! -

bontja kendőjét, széles tüszőjét,

vélnéd Solana bandita-hősét.



Lila övkendő, bicska alatta.

Akár a kártya aranyszín makkja,

gurul és koppan arany aranyra.



Egy kis szelence. Rémületébe

haja az égnek, s mintha lidércre,

borzadva villan szeme-fehérje.



Magyarázat



Anyám! - sikoltja bandita hangja.

Halott! - az égre mered a karja.

Vér! - hosszu csíkban tapad a talpra.



Anyja volt, anyja! -véknyul az ének,

vad kikiáltó énekli: nézd meg,

s láncát szakítja románcfüzérnek.

Nemes Nagy Ágnes

 
 
1 komment , kategória:  Ramón Maria Del Valle-Inclán 1  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 7 
2019.01 2019. Február 2019.03
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 68305 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 704
  • e Hét: 9581
  • e Hónap: 25220
  • e Év: 58616
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2019 TVN.HU Kft.