Belépés
bozsanyinemanyi.blog.xfree.hu
Legyen szíved, mely sosem válik kővé, legyen kedved, mely sosem gyullad haragra, és legyen érintésed, mely sosem bántalmaz. /Charles Dickens/ Erzsébet. Erzsébet.
1951.03.10
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 2 
Az alkonyat
  2017-06-12 23:25:06, hétfő
 
  Az alkonyat

Az alkonyat a legtisztább zene,
az alkonyat a legszebb épület:
meghallhatod, ha nincsen is füled,
megfoghatod, ha nincsen is kezed.

Az alkonyat a legszebb költemény,
ködtemplomon a legszebb falikép:
ha ilyet alkotnék valami kép,
halhatatlanságom nem félteném.

Az alkonyat a lelkemnek tava,
melyen hattyú módjára útra kél
s csak hagyja, hagyja, hogy ide s tova
ringassa rajta az esti szél.

Jékely Zoltán


 
 
0 komment , kategória:  Jékely Zoltán versei  
Az álom útja
  2017-04-18 22:55:17, kedd
 
  Az álom útja

Egy álom indul lappantyú-szárnyon,
útjában holdfény, cseresznye-ág:
vén kút tükrében nézi magát,
hogy szép legyen, hogy Rád találjon.
Lám csak, az éj mindegyre újratermi
a nappal megkopott szárny hímporát!
Mihelyt a lélek a romtestből kivált:
tud még suhanni, a sorssal perelni!
Májusi kertek felett repülve
meglesi, mit rejt a szirmos bozót:
és lop virágot, fülemile szót,
s terhével alászáll
egy bársonyos ölbe!

Jékely Zoltán
/Nagyenyed, 1913. április 24. - Budapest, 1982. március 20.) romániai magyar író, költő, műfordító, könyvtáros, Áprily Lajos költő fia/
Forrás: Internet



Őszi nap csókja...

Csókolj meg jobbról,
csókolj meg balról,
még utoljára, vén őszi nap;
mint egyszer rég, haldokló nagyanyámnak,
feléd tartom sápadt orcáimat.

Csak fényed csókol,
csak sejtem a csókod;
hová enyészett tüzes meleged?
De így is ajándék, mennybeli jóság:
szerelemből finomult szeretet.

Jékely Zoltán



Ősz-köszöntő

Habár orcánk pirítja még a Nap,
gyerünk, az őszt hintsük már szerteszét,
az őszt, melyet mint anya gyermekét,
majd egy évig hordtunk szívünk alatt.

Látod, még élünk! Nem nyelt el a tó,
kígyó se mart meg, szikla sem ütött,
s a régi helyről halljuk: a tücsök
lelkéből szól a régi altató...

Vajjon Érted szeretem-é az őszt,
vagy téged is csak az őszért szeretlek,
téged, sok-sok ősz óta ismerőst?...
Benned évszakjaim elkeverednek,
vagy: hogy nyaram a téllel összekösd,
illatok ágya, sírja leheletnek!

Jékely Zoltán



"Tudod-e, hogy az igazi nagy szerelmet
az őszi erdőn a legszebb kezdeni?
Nincs nagyobb csók, mint amelynek
váltását ezer halál lesi?"
/Jékely Zoltán/



Havazás...

Hópihék, kavargó, pillanatnyi
emberi sorsok!
Mondjátok, ki boldog
közületek?

Ki földrehull, reátipornak;
az ereszen-maradt:
elolvad.

Felbukkanunk,
kavargunk jobbra-balra,
aztán fejünk a földrehajtva
visszahull újra ki-ki pornak.

Jékely Zoltán



 
 
0 komment , kategória:  Jékely Zoltán versei  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 2 
2018.09 2018. Október 2018.11
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 9 db bejegyzés
e év: 1279 db bejegyzés
Összes: 14122 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 161
  • e Hét: 4057
  • e Hónap: 30101
  • e Év: 748512
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.