Regisztráció  Belépés
evavicus.blog.xfree.hu
,,Jőjj pihenni, szabad perceidben, gépek, számok fáradt embere! A barátság meghitt otthonába hív a költő, - beszélgess vele." /Veress Ferenc/ Szuhanicsné Bencsik Éva
2001.01.01
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 12 
Ki talál meg?
  2018-06-04 10:57:52, hétfő
 
  Lányi Sarolta

Ki talál meg?

Irdatlan nagy úton elvesztettek engem,
jó meleg tenyérből hideg földre estem.

Hideg földre estem, nyitott szemmel, ébren,
bitang jószág lettem, látom, tudom, érzem.

Mikor földre estem, bár meghaltam volna,
önnönmagamnak is bár elvesztem volna!

Távolodni léptét így hallgatom, élve,
fájdalmam ragyog csak körülsötét éjbe.

Nagyon nehéz voltam? terhes úti járom,
azért hagyott engem ismeretlen tájon?

Vagy nagyon is könnyű? nem érezte súlyom,
s úgy ejtett el engem véletlen az úton?

Ha visszafordulna, még visszatalálna,
még senki se lépett a lába nyomába.

De messze van az már, nem keres az engem.
Ragyog a fájdalmam. Ki talál meg engem?
 
 
0 komment , kategória:  Lányi Sarolta versei  
Vers
  2018-04-03 00:45:32, kedd
 
  Lányi Sarolta

Vers

I.

Nem ismerhetsz te engem. Nem tudod,
Hogy hajam hullámzó, barna erdő
- A sátorában megpihenni jó -
És néha zúg, mint szélbe lengő
Nagy aranybrokát lobogó.

És nem tudod,
Hogy a szemem örvénylő, mély titok,
Mely az arcod ünnepelve rejti,
Zöldfátyolos, aranyló tükörében
Nem ismersz önmagadra. Nem tudod,
Hogy lelkemben éled egyik éltedet.

II.

A másik? Az te vagy, magad, egészben.
Amit akarva téssz s amit szeretsz,
A lényed harcbarendelt katonái:
Pompázatos gondolatsereged
Mely szókat ád tolladra s ajkaidra,
Mely gonddal szítja vágyaid kohóját
S ambícióid tornyát építi.
E szép és bátor gondolatcsapat
Mindent elédbe visz, öledbe visz,
A miről azt álmodtad: Akarom.
...Csak engem nem hurcolt még prédaként
A trónusodhoz harcossereged,
A bánat árva szobrát: engemet,
Ki könnyben könnyen adná át magát
Uram, a te kezedre. Bús kezesnek.
- - - - - - - - - - - - - - - -
De oh, engem még sohasem akartál.

III.

És én még várok. Várok. Hisz ma még
A rádvárás öröm, remény nekem.
De nem tudod és én sem tudhatom,
Hogy baktató, fakó évek során
Nem únom-é meg majd várásodat?
Nem zúzom-é be gyilkos unalomból
Az aranytükröt, mely az arcod őrzi?
S fanyar, terjengő, gyilkos unalomból
Nem tépem-é ki szálankint hajam,
Reménytelen dühvel a szélbe szórva
Foszlányait a brokátlobogónak?

 
 
0 komment , kategória:  Lányi Sarolta versei  
Valami halk virulást
  2018-03-14 01:33:34, szerda
 
  Lányi Sarolta

VALAMI HALK VIRULÁST

Valamit, valamit, ami hasonlítson az örömhöz,
csak amiként a fű a fához
s a csillaghoz a mécsvilág,
valamit, valamit...

Akárhonnan, akármi, csak nevessen
mint harmatos arccal réti virág,
vagy mint a gyermek anyamellen,
akármi, csak nekem nevessen...

Valamit menteni, menteni kéne
a múlt kincséből, kicsit, akármit,
szomjú zenéket, szép mosolygást
s a jó szemek meleg kis mécsvilágát...

Nem csillagot, két jó szemet csak,
sötéten át is szívbe fénylőt
s valami halk virulást...
Valamit, valamit, ami hasonlítson az örömhöz!
 
 
0 komment , kategória:  Lányi Sarolta versei  
A reménytelenség fokán
  2018-03-14 01:31:24, szerda
 
  Lányi Sarolta:

A reménytelenség fokán

Nagyon szeretni volna jó ma
Beleülni a szerelembe:
A felvirágozott hajóba.

Evezni szépen messze, messze
Szelíd örömhullámokon
S a szívem szikrás vágy epessze.

Hullám hűsítse homlokom
S talán ki kéne kötni este
Távol lilázó partokon.

Téged szeretni volna jó...
De nem te vársz a messzi parton,
De nincs remény, de nincs hajó.
 
 
0 komment , kategória:  Lányi Sarolta versei  
Hópehely
  2018-02-10 14:44:03, szombat
 
  Lányi Sarolta

Hópehely

Nevetve nézek most vidám szemekbe
... Ki látta régen év bánataim,
Szelíden elment fájva s már feledve...

Hideg mosolyba mártott ajkaim
Fagyos beszéd jegétől hervadoznak,
Már nem hevülnek hév szók harcain.

A sok sötét, kegyetlen, téli rossz nap
Szívemnek száz reményét vitte el.
Reménytelen vagyok s mindegyre rosszabb.

S mégis... ha egyszer egy név rám lehel,
Egész hideg, kevély valóm elolvad,
Mint forró szájra hullott hópehely...
 
 
0 komment , kategória:  Lányi Sarolta versei  
Dér
  2018-02-10 14:17:05, szombat
 
  Lányi Sarolta

Dér

Szép volt, fehér s kietlen
Korán, mikor még senki sem járt
A téli szép ligetben.
Csak dérült, törpe bokrot
Láttam gugolni egypárt,
Mint abroszon a csokrot.

Finom derét a reggel
Mindenhová beszórta titkon
Parányi jégszemekkel.
Ó, gyász ez, nem fehér ez!
Bár inkább mindent hó borítson,
Hisz nemsokára tél lesz.

Bár jönne most a tél már!
Havas ha vón már a liget,
Ahol ma még a dér jár!
Csak hullna már a hó
S behintené e hült szivet
Halotti takaró!
 
 
0 komment , kategória:  Lányi Sarolta versei  
Anyanyelv
  2017-11-24 14:11:40, péntek
 
  Lányi Sarolta

Anyanyelv

Mint fáradt test a régáhított ágyban,
Úgy elnyugszom tebenned anyanyelvem.
Hű szalma zizzen alattam lágyan,
Tanyára leltem, itthon vagyok, helyben.

Tanyánk zilált,-"szegénylegények" lakták.
Körös-körül sok rovottmúltú ház ég.
Kifüstöljük a tegnapok cudarját,
S a szalmadikóból lesz majd selyemágy még.
 
 
0 komment , kategória:  Lányi Sarolta versei  
A kék rózsáról
  2017-04-27 15:26:19, csütörtök
 
  Lányi Sarolta :

A KÉK RÓZSÁRÓL

(Egy mostani költőnek)


Mondják, csak egy-két évig él a rózsatő,
a furcsa, drága, idegenszívű virágnak anyja,
meghozván égrőllopott-színű szép gyermekét.

Utolsó, nagy, fáradt virágfia
miként a téli ég, oly bánatos,
pompázatos, sáppadt, majdnem fehér.

Egyéb rózsák piros hajnalszinétől,
szerelmek, szenvedélyek száz színétől
szeplőtelen ez új virág sziromruhája.

Finom, zilált, kéken-fehér erében
egyetlenegy atom sincsen pirosból,
...miként a költő, olyan nékem ő.

Miként e rózsa, olyan néha nékem
a lányszemű és férfihomlokú költő.
S miként a téli reggel kék opálja...
 
 
0 komment , kategória:  Lányi Sarolta versei  
Nagyon csendes szerenád
  2017-04-04 12:33:59, kedd
 
  Lányi Sarolta

Nagyon csendes szerenád

Téged dicsér a némaságom
s daltalan ajkam néked áldoz
lelkem fojtott félénk szavát
te hallod, ha nem is kiáltoz.

Beszélj majd énhelyettem hozzád
s őszi táj halkan szelíden,
s az esti szél füledbe dúdol,
hogy örökre tiéd a szívem.

Tiéd elmém munkája, gondja
s az álmom is tiéd legyen...
oh halld e rejtett, hű zenét:
dalol neked az életem.
 
 
0 komment , kategória:  Lányi Sarolta versei  
Búban virító titok
  2017-02-23 18:17:47, csütörtök
 
  Lányi Sarolta

Búban virító titok

Csak az én két vállam hordja sulyát
Csak az én mellem viselje búját -
Virúló szép titkomnak, hogy szeretlek.
Csak nekem dús, nagy ez a kis utca
És áldott százszor az aszfalt. Ki tudja,
Nem te jártál-e itt esetleg?

Egy órája tán itt voltál magad.
Ruhád surolt sok barna házfalat
S e nő, ki szembe jő velem,
Úgy mosolyog, mint aki téged látott,
(Nedves és nagyranyílt szemekkel.) Látod,
Pedig őt nem fűti szerelem.

Csak én hordozom arcod itt benn,
Csak nekem vagy te minden, minden
S tied vagyok mindennél jobban.
Az izzó, drága bélyeget,
Amit szemed rámégetett,
Hordom fájósan, boldogan, titokban...
 
 
0 komment , kategória:  Lányi Sarolta versei  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 12 
2018.08 2018. Szeptember 2018.10
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 58 db bejegyzés
e év: 1759 db bejegyzés
Összes: 10838 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 12777
  • e Hét: 20230
  • e Hónap: 54497
  • e Év: 752014
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.