Regisztráció  Belépés
skorpiolilike.blog.xfree.hu
"A szeretet és a bizalom elválaszthatatlanok! Egyik sem létezik a másik nélkül." Pné Marika
2016.01.12
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 4 
Puskin halála...
  2018-03-29 20:27:42, csütörtök
 
  Lermontov:
A költő halála című versében örökítette meg Puskin emlékét:

Meghalt a költő! Tisztasága
rabját gonosz szó fente be
bosszús szívét golyó találta,
aláhorgadt nemes feje!...
S mert alantas sértés, gyalázat
nagy lelkén nem száradhatott,
mint annyiszor már, maga lázadt
a világ ellen - s most halott!...

Mihail Jurjevics Lermontov)
(részlet, ford. Lator László)

1837. február 10-én, egy párbajban szerzett sebesülés következtében hunyt el Alekszandr Szergejevics Puskin orosz írógéniusz, a kelet-európai birodalom nemzeti irodalmának megteremtője.

Puskin egy jómódú és igen művelt család gyermekeként, Moszkvában látta meg a napvilágot, az 1799. esztendőben. Kevéssé ismert, de a férfi anyai ágon afrikai felmenőkkel is rendelkezett, egyik dédapja ugyanis az Etiópiából származó Abram Petrovics Hannibal tábornok volt, akinek alakját Puskin később a Nagy Péter szerecsene című regényben örökítette meg. Szülei gondos nevelésben részesítették az írót, aki a családi szalonban a kor számos gondolkodójával találkozott, dajkája révén pedig már gyermekként elsajátíthatta az orosz nyelvet. Puskin Carszkoje Szelóban végezte tanulmányait, ahol már tizenévesen kitűnt írói tehetségével, ezért az orosz klasszicizmus egyik legnagyobb alkotója, Gyerzsavin 1814-ben ,,költővé avatta" őt. A Grande Armée katonáival Oroszországba jutó forradalmi eszmék hatása alá kerülő fiatalember ekkor még főként versben fejezte ki gondolatait, ars poeticája pedig a szabadság, az abszolutista rendszer elleni lázadás és az ortodox erkölcsök által uralt szellemi élet megbotránkoztatása volt.

Puskin fontos szerepet játszott azon fiatalok szervezkedésében, akiket később dekabristákként ismert meg a világ, miután 1825-ben a cári hatalom brutális eszközökkel semmisítette meg egyébként veszélytelen mozgalmukat. Az írógéniusz csak szerencséjének köszönhette életben maradását, illetve egészen pontosan annak, hogy I. Sándor (ur. 1801-1825) cenzorai már korábban felfigyeltek rá, és 1820-24 között a Kaukázusba, a Krímbe, majd az Al-Duna vidékére száműzték. Ez az időszak Puskin munkásságában is fordulópontnak bizonyult, ugyanis művészetében a romantikus világszemlélet és a nemzet szeretete került előtérbe, elbeszéléseiben - például a Cigányok, vagy A kaukázusi fogoly című műben - pedig megjelent a ,,felesleges ember", aki az Anyeginnel lépett ki a világirodalom porondjára. Leghíresebb alkotását egyébként az író száműzetésben, 1823-ban kezdte el írni.

Puskin I. Miklós (ur. 1825-1855) hívására 1826 után Moszkvába, majd Szentpétervárra is visszatérhetett, a cár ugyanis becsülte a fiatal férfi tehetségét, a rendszerre veszélyes gondolatai miatt azonban közel akarta tudni magához az írógéniuszt. Miklós többször is hivatali szolgálatra kötelezte Puskint, aki 1830-ban egy időre bolgyinói birtokára vonult vissza; ekkor fejezte be az Anyegint, és szintén ebben az évben vette feleségül a szépséges Natalja Goncsarovát. A cár aztán rövid idő múlva ismét Pétervárra rendelte az írót, aki 1831 során barátságot kötött Gogollal, idővel pedig a kamarás-apródi rangot is megszerezte.

Művészetében ebben az időszakban a történelmi-hazafias téma és az orosz mondavilág dominált, az írógéniusz romantikája azonban a következő években egyre inkább realizmusba fordult át. Puskin eközben az irodalmi élet szervezésében is oroszlánrészt vállalt: 1830-tól a Lityeraturnaja Gazetában publikált, hat évvel később pedig megalapította a Szovremennyik (Kortárs) című folyóiratot, mely három évtizeden át működött, és komoly szerepet játszott az orosz kultúra és irodalmi nyelv fejlődésében.

Puskin ebben a munkában sajnos már nem sokáig működhetett közre, ugyanis felesége becsülete védelmében 1837 februárjában egy végzetes párbajra kényszerült. Ellenfele egy Georges Charles d' Antés nevű francia kalandor volt, aki a küzdelem során olyan súlyos sérüléseket okozott az írónak, hogy az két nappal az összecsapás után, február 11-én életét vesztette. Puskin személyében a világirodalom egyik legnagyobb géniusza távozott a földi világból, aki az Anyeginnel ,,polgárjogot" szerzett Oroszországnak az európai kultúrában, egyúttal pedig ihletet adott a későbbi írógenerációk számára.

Szerző: Tarján M. Tamás





Puskin




Natalja Goncsarova Puskin felesége
 
 
0 komment , kategória:  1 - Puskin  
Puskin halála...
  2018-03-29 20:27:38, csütörtök
 
  Lermontov:
A költő halála című versében örökítette meg Puskin emlékét:

Meghalt a költő! Tisztasága
rabját gonosz szó fente be
bosszús szívét golyó találta,
aláhorgadt nemes feje!...
S mert alantas sértés, gyalázat
nagy lelkén nem száradhatott,
mint annyiszor már, maga lázadt
a világ ellen - s most halott!...

Mihail Jurjevics Lermontov)
(részlet, ford. Lator László)

1837. február 10-én, egy párbajban szerzett sebesülés következtében hunyt el Alekszandr Szergejevics Puskin orosz írógéniusz, a kelet-európai birodalom nemzeti irodalmának megteremtője.

Puskin egy jómódú és igen művelt család gyermekeként, Moszkvában látta meg a napvilágot, az 1799. esztendőben. Kevéssé ismert, de a férfi anyai ágon afrikai felmenőkkel is rendelkezett, egyik dédapja ugyanis az Etiópiából származó Abram Petrovics Hannibal tábornok volt, akinek alakját Puskin később a Nagy Péter szerecsene című regényben örökítette meg. Szülei gondos nevelésben részesítették az írót, aki a családi szalonban a kor számos gondolkodójával találkozott, dajkája révén pedig már gyermekként elsajátíthatta az orosz nyelvet. Puskin Carszkoje Szelóban végezte tanulmányait, ahol már tizenévesen kitűnt írói tehetségével, ezért az orosz klasszicizmus egyik legnagyobb alkotója, Gyerzsavin 1814-ben ,,költővé avatta" őt. A Grande Armée katonáival Oroszországba jutó forradalmi eszmék hatása alá kerülő fiatalember ekkor még főként versben fejezte ki gondolatait, ars poeticája pedig a szabadság, az abszolutista rendszer elleni lázadás és az ortodox erkölcsök által uralt szellemi élet megbotránkoztatása volt.

Puskin fontos szerepet játszott azon fiatalok szervezkedésében, akiket később dekabristákként ismert meg a világ, miután 1825-ben a cári hatalom brutális eszközökkel semmisítette meg egyébként veszélytelen mozgalmukat. Az írógéniusz csak szerencséjének köszönhette életben maradását, illetve egészen pontosan annak, hogy I. Sándor (ur. 1801-1825) cenzorai már korábban felfigyeltek rá, és 1820-24 között a Kaukázusba, a Krímbe, majd az Al-Duna vidékére száműzték. Ez az időszak Puskin munkásságában is fordulópontnak bizonyult, ugyanis művészetében a romantikus világszemlélet és a nemzet szeretete került előtérbe, elbeszéléseiben - például a Cigányok, vagy A kaukázusi fogoly című műben - pedig megjelent a ,,felesleges ember", aki az Anyeginnel lépett ki a világirodalom porondjára. Leghíresebb alkotását egyébként az író száműzetésben, 1823-ban kezdte el írni.

Puskin I. Miklós (ur. 1825-1855) hívására 1826 után Moszkvába, majd Szentpétervárra is visszatérhetett, a cár ugyanis becsülte a fiatal férfi tehetségét, a rendszerre veszélyes gondolatai miatt azonban közel akarta tudni magához az írógéniuszt. Miklós többször is hivatali szolgálatra kötelezte Puskint, aki 1830-ban egy időre bolgyinói birtokára vonult vissza; ekkor fejezte be az Anyegint, és szintén ebben az évben vette feleségül a szépséges Natalja Goncsarovát. A cár aztán rövid idő múlva ismét Pétervárra rendelte az írót, aki 1831 során barátságot kötött Gogollal, idővel pedig a kamarás-apródi rangot is megszerezte.

Művészetében ebben az időszakban a történelmi-hazafias téma és az orosz mondavilág dominált, az írógéniusz romantikája azonban a következő években egyre inkább realizmusba fordult át. Puskin eközben az irodalmi élet szervezésében is oroszlánrészt vállalt: 1830-tól a Lityeraturnaja Gazetában publikált, hat évvel később pedig megalapította a Szovremennyik (Kortárs) című folyóiratot, mely három évtizeden át működött, és komoly szerepet játszott az orosz kultúra és irodalmi nyelv fejlődésében.

Puskin ebben a munkában sajnos már nem sokáig működhetett közre, ugyanis felesége becsülete védelmében 1837 februárjában egy végzetes párbajra kényszerült. Ellenfele egy Georges Charles d' Antés nevű francia kalandor volt, aki a küzdelem során olyan súlyos sérüléseket okozott az írónak, hogy az két nappal az összecsapás után, február 11-én életét vesztette. Puskin személyében a világirodalom egyik legnagyobb géniusza távozott a földi világból, aki az Anyeginnel ,,polgárjogot" szerzett Oroszországnak az európai kultúrában, egyúttal pedig ihletet adott a későbbi írógenerációk számára.

Szerző: Tarján M. Tamás





Puskin




Natalja Goncsarova Puskin felesége
 
 
0 komment , kategória:  1 - Puskin  
Alakszandr Szergejevics Puskin: Téli Reggel
  2018-02-25 13:22:53, vasárnap
 
  Alakszandr Szergejevics Puskin:
Téli Reggel

Csodás idő: fagy - napsütésben,
s te szenderegsz még, drága szépem?
Kelj fel, elmúlt az éjszaka.
Még álom rezg szemed tavában,
ébredj észak szép hajnalában,
s kelj föl, mint Észak csillaga.

Az este még, tudod, vihar dúlt,
a szél felhőt kergetve zajdult...
A hold, a sápadt és sovány,
sárgán bujkált felhők nyomában...
Te búsan ültél kis szobádban,
de mindez elmúlt mára, lám.

Ma kéklőn domborul a mennybolt,
a hó leplén nincs csöppnyi szennyfolt,
szűzen fehérlik rajt a fény;
csak távol erdők barna fátyla,
sötétlik a zöld fenyők sudárja,
s a nap sétál a tó jegén.

Borostyánszínű fényben fürdő
szobánkban izzik már a kürtő,
a kályhatűz vígan recseg,
be jó is itt a langymelegben!
De még jobb lesz a friss hidegben
szánkázni, kedvesem, veled.

Tüzes csikó röpíti szánunk,
hajrá, vidáman messze szállunk,
a tarlót is bejárjuk ott,
hol nyáron zöldelt, és az erdőt,
a nemrég lombosan merengőt,
s minden szívünkhöz nőtt zugot.

(Lányi Sarolta fordítása)
 
 
0 komment , kategória:  1 - Puskin  
Alekszandr Szergejevics Puskin: TÉLI UTAZÁS
  2018-01-16 14:37:59, kedd
 
 



Puskin:
TÉLI UTAZÁS

Fáradtan ragyogva játszik
a felhőn a holdsugár,
bús, hideg fényében ázik
és búsul a néma táj.

Trojkám repül a derengő
éjszakában a havon...
Egyhangúan cseng a csengő...
Bóbiskolok, álmodom.

És nótára gyujt a jámscsik.
Ó, hazai, szép dalok!...
Boldogságról szól az egyik,
a másik meg sír, zokog.

Tűz seholse! Mindenütt csak
hó és árny és szürkület;
közelednek, maradoznak
a csíkos mérföldkövek.

Megyünk... Nina, holnap, ó, már
holnap látlak, kedvesem:
ülünk majd a kandallónál,
szívünk csordult szerelem.

S ha az óra éjfelet ver
nagylustán, és a megúnt
vendégsereg lassan elmegy -
végre ketten maradunk!...

Visz a szán... Bókol a jámscsik
a bakon. Hallgat a táj.
Fáradtan ragyogva játszik
a felhőn a holdsugár.

(Fordította: Szabó Lőrinc)
 
 
0 komment , kategória:  1 - Puskin  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 4 
2018.06 2018. Július 2018.08
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
3031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 77 db bejegyzés
e év: 2072 db bejegyzés
Összes: 54822 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 975
  • e Hét: 2100
  • e Hónap: 45827
  • e Év: 818168
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.