Belépés
sayuri.blog.xfree.hu
Önmagában a szeretet nem elég.Féltő gonddal kell őrködnünk az emberek felett,akiket szeretünk,sosem elég azt mondani ,szeretlek,hanem minden áldott nap ki is ke... cseresznyák brigitta
1972.01.23
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
szeretettel
  2011-11-06 12:04:37, vasárnap
 
  Csáth Géza: A fekete kutya



1.
Két ember ült ott a tavaszi, napfényes falusi udvaron. Egy öregebb, szürkülő hajú, piros, de barázdás arcú, meg egy legényforma, piciny bajusszal. A fiatalember különben viaszszínű arcán a tüdővész két halálrózsája nyílt. Nagyokat köhögött és szívta a tavaszlevegőt, azt az édes élet-halál orvosságot. Szemeiben a láz tüze csillogott, homlokán a verejtékcseppek gyöngyöztek elő, keze a szíve táján babrált. Az öreg nézte:

- Jobb színben vagy már, Jóska! - mondotta -, kigyógyulsz nyárra szépen.

- Nem gyógyulok én, édesapám, nem hiszem - viszonozta a fiú csendesen.

- No... csak ne beszélj, tudod, mit mondott a doktor.

Egy ideig csendesen ültek, azután megint az öreg szólalt meg:

- De gyerünk már, Jóska, vissza az ágyba, elég volt a levegőből.

Nagy gyöngeséggel emelte fel a fiút és lassan bevezette a szobába. Lefektette, azután kiment. Az udvaron tett-vett; néha megállt a munkában, ilyenkor megfogta a torkát, ahol fojtogatta valami, és nagyokat, keserűket nyelt.


2.

Reggel egy mosdótálnyi vér jött ki belőle, azután elaludt. Ránézett az apjára, amint halálos fáradtsággal a párnára dőlt:

- Isten áldja meg, édesapám! - mondotta suttogva. A szeme erősen belevilágított az öreg szemébe, fájdalmasan, kérőn, békésen és kétségbeesetten nézett rá a szem; azután lecsukódott.

Az öreg az ágy mellett ült, és nézte a haldoklást. Kigombolta az ingét, mert szíve borzasztóan vert, homlokán hideg izzadság tört ki, s azok az egészséges térdek, melyek az egész napi munkában meg se roppantak, most idegesen remegtek. A napsugár betévedt a fehér falra meg a fiú félholt arcára.

- Jóska, Jóska! - mondotta csendesen, síró hangon, de az nem mozdult.

Megtörölte a zsebkendővel a homlokát. Eszébe jutott az egész élete. A gyermekkora, a katonaság, a házassága, amelyikből egyetlen gyerek lett. Az asszony fél évre rá meghalt. Ő maga nevelte föl a Jóskát féléves korától mostanig.

Nem volt nap, hogy ne lettek volna együtt. Elvitte magával szántani, kaszálni... milyen eleven kölyök volt!... Azután iskolába járt, nem tanult nagyon jól, de a mester sose panaszkodott rá; elolvasott nem egy könyvet az apjának, és együtt okultak belőle. Nagy öröme volt a fiú, nem sajnálta tőle a pénzt, szép ruhába járatta, vigyázott rá, most meg itt fekszik; délre, estére - vége lesz.

Remegett az öreg, s folytak a könnyei barna arcán, ősz bajuszán le a fehér ingére.

Odaült az ágyra a fia mellé, s a szívére tette a fülét. Csendesen, kényszeredetten mozgott ott benn valami. Így hallgatta ezt vagy egy óráig. A déli nap sütött be a szobába, s a tavasz szele bekalandozott, s hallatszott a künn vígan játszó gyerekek kiabálása.

Majd megszólalt a déli harangszó. Az emberek az utcán levették a kalapjaikat, és az öreg hallotta, hogy megállt a fiának a szívverése; egy nagyot lehelt, kiadta a lelkét. Fölállott azután, előkereste a zsebkendőt, letörölte a könnyeket az arcáról. Összekulcsolta a fia verejtékes, fehér kezeit, lefogta a szemeit, felkötötte az állát, becsavarta a lepedőbe, és meggyújtotta a gyertyát. Odatette az ágy mellé a székre.

Fölvette a kabátját, fölvette a kalapját, és kiballagott az utcára. Nem volt ember a napsugaras, poros falusi utcán. A meszelt házak úsztak a fehér fényességben. Az öreg átballagott a szomszédba.

- Meghalt a fiam - mondotta.


3.

Már beesteledett. A temetőben nem volt emberi lélek, csak az öreg. Levett kalappal állott a friss sír fölött, és mereven nézett a távolba. A tavaszi szél végigsietett a fejfák között. Hideg szürkület fogta körül a temetőt.

- Jóska... - motyogott az öreg. E percben összerezzent; a lábához egy fekete kutya dörgölőzött. Lenézett rá és megtántorodott. A kutya barnássárga szemeiben az a kifejezés villogott felé, mint amikor a Jóska utoljára ránézett. A kutya arca hasonlított a fia arcára. Lehajolt félve, és szeretettel megsimogatta a kutyát. Azután leült a földre és játszani kezdett vele. Nagyobbfajta juhászkutya volt, egészen fekete, rendes szőrű. A kutya szemei csillogtak, s az öreg nézte ezeket a rejtelmes állati szemeket; a kutya tompán köhintett, éppúgy, mint a fia. Fájdalmasan nyöszörgött valamiért, s azután, mikor az öreg simogatni kezdte, elhallgatott.

Időközben egész sötét lett, csak a falu ablakaiból látszott oda egy-egy sárga világosság. Kegyetlen szél kószált a temető fái között. A fák recsegtek. Mintha a fogát csikorgatta volna valami rém.

*

Az öreg alig aludt, agyvelejében recsegett valami. Föl-fölijedt. S a sötétben látta a fiát s a fia arca mellett a fekete kutyáét; négy lázas szem nézett rá. Végre a fekete kutya és a fia egy alakba olvadtak, csak a fekete kutyát látta. Végtelen bánat öntötte el az öreg vigasztalan, magányos szobáját s az ő egyszerű fájó szívét. Szerette volna magához ölelni a fekete kutyát, mert hiszen az a fia már... szegény beteg fia. Meghalt és kutyává lett, beszélni se tud többet vele.

Másnap elment reggel, járt ide-oda a faluban. A nap ragyogóan kelt fel, a falu a tavasz fényében megmozdult, és munkára indultak az emberek.

Amint ballag az utcán az öreg, ott terem mellette a fekete kutya, vidáman csóválja a farkát, hangtalanul dörgölődzik hozzá. Nézegette. Az a fia; megismeri. Elcsalta haza. Leült az udvarra és előhozta, amije volt. Jóltartotta hússal, csonttal, még vizet is húzott neki a kútból, s azután simogatta a fekete szőrét, amikor az jóllakva az ölébe hevert. Izmos és erős állat volt, csak néha köhögött furcsán. Éppen, mint a fia, mikor még élt. A szemét nézte, azt a különös állatszemet, a fia lelke van benne. Kiszállt a lelkéből a nagy keserűség, mikor simogatta a kutyát, mert hát mégis megvan az ő fia valamiképp.

Fütty hangzott a szomszéd házak valamelyikéből. A kutya felállott és szaladni kezdett, a kapuból visszanézett az öregre, azután elügetett.

A jegyzőé volt. Az öreg ott ácsorgott a ház előtt naponként és várta a fekete kutyát. A zsebéből kivette a csontokat, a húst, odaadta neki, azután vele maradt és öröme tellett annak örömében. Csak azt nem szerette, mikor köhögött és vakarózott.

- Ez is beteg lesz - gondolta, és még jobban szeretgette. A vizet mindig a kútból húzta neki. Így tartott ez őszig. A jegyzőék görbe szemmel néztek az öregre, mert mindig a ház körül ólálkodott; de az nem maradt el egy nap sem. Sőt majdnem minden idejét ott töltötte. A kutyát nem merte elcsalni, mert a jegyző rászólt:

- Hé öreg, az az én kutyám, hallja!

- Hallom, hallom - mormogta -, de a fiam...

4.
Beteg lett a fekete kutya, nemhiába köhögött; valami féreg pusztította belül. Kínosan nyöszörgött és ette a füvet. Az öreg hiába csillapította, kínálta. Alig akart enni, s csak pár pillanatig maradt nyugton. A szeme még tüzesebb lett. Éppen, mint mikor a fia beteg volt. Éjjel néha hangosan és keservesen vonított.

Az öreg kilopózott. A jegyző háza elé ment; a kutya az udvar közepén harapta a földet; a holdfény csillogott fekete szőrén. A jegyző is az udvaron volt, puska a kezében.

- Le kell lőnöm - mondotta a feleségének, aki az ablakból nézett ki az udvarra. Azzal célba vette. Az öreg lélegzete elakadt. A kutya nézett, mint a fia, mikor haldoklott. A puska eldördült, s az állat száján ömlött a vér, azután elnyúlt a földön.

Az öreg futni kezdett, ősz haja lobogott. Az árnyéka, mint egy rém, futott végig a házak falain s az országúton. Eszeveszetten, gyorsan rohant. Fehér inge és gatyája repült utána. A temetőbe ért a fia sírjához, ott összeesett.


5.
Másnap reggel hazavánszorgott. Négy szem meredezett rá folyton valahonnan s körülöttük vért és sápadt ürességet látott. A fülében köhögések és puskalövések hangja zúgott. Előkereste a baltát.


6.
Megvárta, míg beesteledett, azután a jegyző házához lopózott. Meglátta, amint jő a gyilkos; az agyában tüzes golyókat érzett, amint azok végtelen gyorsan forognak odabenn.

- A fia - ordította azután, és a jegyzőnek rontott. Egy ütésre beszakította a koponyáját.

*

A jegyzőt másnap eltemették. Az öreg az őrültek házába került; ott halt meg egy hónap múlva.

1904
 
 
0 komment , kategória:  Csáth Géza: A fekete kutya   
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
2018.10 2018. November 2018.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 47938 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 259
  • e Hét: 15488
  • e Hónap: 60560
  • e Év: 2001840
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.