Belépés
nagyuska.blog.xfree.hu
"Idegen nyelveket tudni szép, a hazait pedig lehetségig mívelni kötelesség. "- Kölcsey Ferenc Parainessis Kölcsey Kálmánhoz Juhászné Szunyogh Mária Marika
1947.09.09
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 13 
x
  2015-02-22 15:01:35, vasárnap
 
 







Samuel Beckett - Cascando

1

why not merely the despaired of
occasion of
wordshed

is it not better abort than be barren

the hours after you are gone are so leaden
they will always start dragging too soon
the grapples clawing blindly the bed of want
bringing up the bones the old loves
sockets filled once with eyes like yours
all always is it better too soon than never
the black want splashing their faces
saying again nine days never floated the loved
nor nine months
nor nine lives

2

saying again
if you do not teach me I shall not learn
saying again there is a last
even of last times
last times of begging
last times of loving
of knowing not knowing pretending
a last even of last times of saying
if you do not love me I shall not be loved
if I do not love you I shall not love

the churn of stale words in the heart again
love love love thud of the old plunger
pestling the unalterable
whey of words

terrified again
of not loving
of loving and not you
of being loved and not by you
of knowing not knowing pretending
pretending

I and all the others that will love you
if they love you

3

unless they love you


Link -




Samuel Beckett - Cascando

1

miért nem csak a szóömlés
alkalmának
kétségbeesése

meddőségnél nem jobb-e elvetélni

ahogy elmész az órák percek ólmosak
mégis mindig oly hamar kezdenék a kívánkozás
ágyát vakon dúló kézitusát
csontokat hoznak föl régi szerelmeket
szemgödröket hol hajdan szem volt mint a tiéd
mindig minden jobb-e hamarabb mint soha
fekete szükség arcukat befröcsköli
azt mondom én kilenc nap nem sodorja el a szerelmest
hónap se
élet se kilenc

2

azt mondom én
ha te nem tanítasz én sosem tanulok
azt mondom én van egy utolsó
még a végső idők közül is
könyörgés végső ideje
szerelem végső ideje
tudásé nemtudásé színlelésé
végsők közt is utolsó szavaké hogy
ha te nem szeretsz nem szerettek engem
ha téged nem szeretlek nem szerettem

pállott-szó köpü a szívben megint
vágy vágy vágy rossz dugattyú-kotyogás
verődik a sose változó
szó-tejsavó

megrémülve megint
hogy szerelem nem lesz
hogy lesz de nem irántad
hogy lesz de nem a tiéd
hogy tudás nerctudás színlelés
csak színlelés

én s mind a többi aki majd szeret
ha majd szeret

3

hacsak nem szeret

Fordította - Tandori Dezső

 
 
0 komment , kategória:  Samuel Beckett 1.  
x
  2013-09-28 22:36:41, szombat
 
 
Samuel Beckett - Dortmunder

Int the magic the Homer dusk
past the red spire of sanctuary
I null she royal hulk
hasten to the violet lamp to the thin K'in music of the bawd.
She stands before me in the bright stall
sustaining the jade splinters
the scarred signaculum of purity quiet
the eyes the eyes black till the plagal east
shall resolve the long night phrase.
Then, as a scroll, folded,
and the glory of her dissolution enlarged
in me, Habbakuk, mard of all sinners.
Schopenhauer is dead, the bawd
puts her lute away.



Link -




Samuel Beckett - Dortmunder

A bűvös a homéroszi homályban
a menedékhely vöröstornya alatt elsietve
én ekkora nulla ő ekkora anyabárka
visz az ibolyaszín lámpa felé, kurvamuzsikára.
All előttem a hupi-kégliben
tingli-tangli használtzene-gépe
szüzesség ragyaverte pergamenje
a szeme a szeme fekete míg a plagális kelet
föl nem oldja a hosszú éji szubdominánst.
Akkor, mint akit összetekertek,
és az ő oldatásának dicse megnövekedve
bennem, Habbakuk, minden bűnösök húgyhasója.
Schopenhauer halott, a freudenmutter
elrakja a lantját.

Fordította - Tandori Dezső
 
 
0 komment , kategória:  Samuel Beckett 1.  
x
  2012-11-17 13:00:57, szombat
 
 







Samuel Beckett - Enueg I

Exeo in a spasm
tired of my darling's red sputum
from the Portobello Private Nursing Home
it secret things
and toil to the crest of the surge of the steep
perilous bridge
and lapse down blankly under the scream of the hoarding
round the bright stiff banner of the hoarding
into a black west
throttled with clouds.

Above the mansions the algum-trees
the mountains
my skull sullenly
clot of anger
skewered aloft strangled in the cang of the wind
bites like a dog against its chastisement.

I trundle along rapidly now on my ruined feet
flush with the livid canal;
at Parnell Bridge a dying barge
carrying a cargo of nails and timber
rocks itself softly in the foaming cloister of th lock;
on the far bank a gang of down and outs would
seem to be mending a beam.

Then for miles only wind
and the weals creeping alongside on the water
and the world opening up to the south
across a travesty of champaign to the mountains
and the stillborn evening turning a filthy green
manuring the night fungus
and the mind annulled
wrecked in wind.

I splashed past a little wearish old man,
Democritus,
scuttling along between a crutch and a stick,
his stump caught up horrible, like a claw, under his breech,
smoking.
Then because a field on the left went up in a sudden blaze
of shouting and urgent whisttling and
scarlet and blue ganzies
I stopped and climbed the bank to see the game.
A child fidgeting at the gat called up:
"Would we be let in Mister?"
"Certainly" I said "you would."
But, afraid, he set off down the road.
"Well" I called after him "why wouldn't you go in?"
"Oh" he said, knowingly,
"I was in that field before and I got put out."
So on,
derelict,
as from a bush of gorse on fire in the mountain after dark,
or, in Sumatra, the jungle hymen,
the still flagrant rafflesia.

Next:
a lamentable family of grey verminous hens,
perishing out in the sunk field,
trembling, half asleep, against the closed door of a shed,
with no means of roosting.
The great mushy toadstool,
green-black,
oozing up after me,
soaking up the tatteres sky like an ink of pestilence,
in my skull the wind going fetid,
the water . . .

Next:
on the hill down from the Fox and Gesse into Chapelizod
a small malevolent goat, exiled on the road,
remotely pucking the gate of his field;
the Isolde Stores a great perturbation of sweaty heroes,
in their Sunday best,
come hastening down for a pint of nepenthe or moly
of half and half
from watching the hurlers above in Kilmainham.

Blotches of doomed yellow in the pit of the Liffey;
the fingers of the ladders hooked over the parapet,
soliciting;
a slush of vigilant gulls in the grey spew of the sewer.

Ah the banner
the banner of meat bleeding
on the silk of the seas and the arctic flowers
that do not exist.



Link -




Samuel Beckett - Nyűgök I.

Görcsben ki-rándulok
mert drágám vörös köpetét megúntam
a Portobello Magánszanatóriumból
fenébe a titkait
én most kapaszkodom
a veszélyes híd meredek gerinctarajára
és visszacsúszok az excelsior
ezt látja és felüvölt fölöttem a plakátfal
körben ragyogó merev címfejjel a plakátfal
vissza a felhő-fojtogatta vaknyugatra.

Laktömbök s biblikus fák fölött
hegyek fölött
morc koponyám
düh kolonca
nyárs-magasan csomózva szél-kalodába
kutyaként kínzójára kaffog.

Most sebesen görgök előre rom-lábon
egy síkban az ólomsápadt csatornával;
a Parnell-hídnál haldokló uszály
szög- és lécfa-terhet cipelve
lánctajtékos klastromban ring szelíden;
a túlparton jött-ment nép láthatólag
rakodókeresztrudat üt-vét.

majd a világ kitárul délnek
e rónák csúfján át a hegyek felé
s a halvaszületett est mocsokzöldre vált
megtrágyázva az éji-taplót
s az elme kitöröltetik:
feneketlen szél roncsa.

Viseltes kis vén mellett loccsantam tova:
Démokritosz
ott bicegett mankó és bot közén,
csonklábai akárha szörnyű karmok a farán;
dohányzott.
Aztán, mert balra egy rét hirtelen vakító
lángra gyúlt
a kiabálástól a noszító füttyögetéstől meg a
skarlát s kék gányóktól,
megálltam s partra kapaszkodtam, hadd
lássam, ott mi folyik.
Egy gyermek a kapunál téblábolva odaszólt:
,,Beengednek minket, miszter?"
,,Hát hogyne", feleltem, ,,téged be."
De félt, es távolodni kezdett az úton.
,,Nohát", kiáltottam utána, ,,miért nem
próbálsz bejutni már?"
felelte a fiú, mint aki tudja jól,
,,bent voltam én e mezőn, úgy tettek ki ide."
És ment,
bitangba,
mint aki alkony utáni rekettyebozóttűzvészből
jön le a hegyről,
vagy ha Szumátrán Dzsungel-rafiósót
űz a tüzes rafina.

Majd:
szürke bélférges tyúkok panaszos családja
romolgatott süppedt mezőn,
félálomban remegett, szemközt a bezárt ólajtóval,
mindhiába óhajtozva tyúkülőre.
A nagy zöldes-fekete
mérgesgombának
utánam szottyant a kedve,
szívta a cafatos eget, mint a rohasztótintát
s megbüdösödött a szél a koponyámban,
meg a víz...

Majd:
le a dombon a Rókás Lúdtól Chapelisea-be:
apró termetű gonoszkecske, száműzve az útra,
mezejének kerítését fejegette messziről;
az Izolda Bazársornál nagy kavargás, izzadt
hősök ünneplőben,
sietve jönnek, egy fél pintre, fokhagymára,
mindkettőre,
hazatérőben a kilmainhami gyephokimeccsről.

Elítéltek pattanása sárgállik a Liffeyben;
létrák horgas ujja görbül mellvédekre
esdekelve;
szürke kanális-okádékon őrködő sirályok fröccse.

Ó a zászló
a vérző hús lobogója
tengerek selymén, nemlétező
sarki-virágokon.

Fordította - Tandori Dezső

 
 
0 komment , kategória:  Samuel Beckett 1.  
x
  2011-11-12 08:24:40, szombat
 
 






Samuel Beckett - Enueg II

world world world world
and the face grave
cloud against the evening

de morituris nihil nisi

and the face crumbling shyly
too late to darken the sky
blushing away into the evening
shuddering away like a gaffe

veronica mundi
veronica munda
give us a wipe for the love of Jesus

sweating like Judas
tired of dying
tired of policemen
feet in marmalade
perspiring profusely
heart in marmalade
smoke more fruit
the old heart the old heart
breaking outside congress
doch I assure thee
lying on O'Connell Bridge
goggling at the tulips of the evening
the green tulips
shining round the corner like an anthrax
shining on Guinness's barges

the overtone the face
too late to righten the sky
doch doch I assure thee



Link -




Samuel Beckett - Nyűgök II.

föld föld föld föld
és az arc komor
felhő az esti ég előtt

de morituris nihil nisi

és az arc félénken mállik
eget-sötétenie késő
bele-pirul az alkonyatba
elborzong mint egy balfogás

veronica mundi
veronica munda
Jézus szerelméért törölj meg

Júdás-izzadás
dögrovás-únás
rendőr-únás
lekvárban-lábalás
bő-verítékezés
lekvárban-szivezés
több-gyümölcs-szívás
vén szív vén szív
egyesülésből kitörés
doch bizony mondom néktek
O'Connell-hídon fekvést
est-tulipánra meredvést
a zöld tulipánok
tályogként sarkon ragyogvást
Guinness-uszályokon ragyogvást

a felhang az arc
eget-fényesíteni késő
doch doch bizony mondom néktek

Fordította - Tandori Dezső



 
 
0 komment , kategória:  Samuel Beckett 1.  
x
  2011-05-27 11:01:01, péntek
 
 







Samuel Beckett - Malacoda


thrice he cam

the undertaker's man

impassable behind his scrutal bowler

to measure

is he not paid to measure

this incorruptible in the vestibule

this malebranca knee deep in the lilies

Malacoda knee-deep in the lilies

Malacoda for all the expert awe

that felts his perineum mutes his signal

sighing up through the heavy air

must it be it must be it must be

find the weeds engage them in the garden

hear she may see she need not



to coffin

with assistant ungulata

find the weeds engage their attention

hear she must see she need not



to cover

to be sure cover cover all over

your targe allow me hold your sulphur

divine dogday glass set fair



stay Scarmilion stay stay

lay this Huysum on the box

mind the imago it is he

hear she must see she must

all aboard all souls

half-mast aye aye



nay



Link -




Samuel Beckett - Malacoda


háromszor jött

a temetkezési ember

címeres keménykalap alatta szenvtelenség

hogy felmérjen mindent

nem azért fizetik-e hogy felmérjen

bonctermek Robespierre-je a hallban

ez a malebranca térdig liliom közt

Malacoda térdig liliom közt

Malacodája a szakszerű áhítatnak

ez nemezeli perineumát ez hangfogózza jelét

sóhajt az áporodott levegőben

hát miért hát miért hát miért

szép gyászruhát hadd kösse le a Kertben

node nem Halottunk láthatja és nem szabad hogy



mármost koporsó

és külön-díszállat

szép gyászruhát hadd kösse le a figyelmük

node nem nem látni fogja és nem szabad



mármost leplek

leplezni leplezni mindent úgy a legbiztosabb

és a pajzscímer ha szabad fogd a kénezőt

isteni ó kutyameleg az üveget úgy szépen



hé Scarmilion hé hé hé

ezt a Huysumot a skatulyára

fogd a képet ez itt az úr

node nem nem Ő látni fogja és

mindenki a fedélzetre mindenszentek

félárbocra geniskaptány örökizéket



léket

Fordította - Tandori Dezső

 
 
1 komment , kategória:  Samuel Beckett 1.  
x
  2011-05-10 15:28:42, kedd
 
 

Samuel Beckett - Whoroscope


What's that?

An egg?

By the brother Boot it stinks fresh.

Give it to Gillot



Galileo how are you

and his consecutive thirds!

The vile old Copernican lead-swinging son of a sutler!

We're moving he said we're off - Porca Madonna!

the way a boatswain would be, or a sack-of-potatoey

charging Pretender

That's not moving, that's moving.



What's that?

A little green fry or a mushroomy one?

Two lashed ovaries with prosciutto?

How long did she womb it, the feathery one?

Three days and four nights?

Give it to Gillot



Faulhaber, Beeckmann and Peter the Red,

come now in the cloudy avalanche or Gassendi's

sun-red crystally cloud

and I'll pebble you all your hen-and-a-half ones

or I'll pebble a lens under the quilt in the midst of day

To think he was my own brother, Peter the Bruiser,

and not a syllogism out of him

no more than if Pa were still in it.



Hey! Pass over those coppers

sweet milled sweat of my burning liver!

Them were the days I sat in the hot-cupboard

throwing Jesus out of the skylight.



Who's that? Hals?

Let him wait.



My squinty doaty!

I hid and you sook.

And Francine my precious fruit of a

house-and-parlour foetus!

What an exfoliation!

Her little grey flayed epidermis and scarlet tonsils!

My one child

Scourged by a fever to stagnant murky blood-

Blood!

Oh Harvey beloved

How shall the red and white, the many in the few,

(dear bloodswirling Harvey)

eddy through that cracked beater?

And the fourth Henry came to the crypt to the arrow.



What's that?

How long?

Sit on it.



A wind of evil flung my despair of ease

against the sharp spires of the one

lady:

not once or twice but...

(Kip of Christ hatch it!)

in one sun's drowing

(Jesuitasters please copy).

So on with the silk hose over the knitted,

and the morbid leather-

What am I saying! the gentle canvas-

and away to Ancona on the bright Adriatic,

and farewell for a space to the yellow key

of Rosicrucians.



They don't know what the master of the that do did,

that the nose is touched by the kiss of all

foul and sweet air,

and the drums, and the throne of the faecal inlet,

and the eyes by its zig-zags

So we drink Him and eat Him

and the watery Beaune and the stale cubes of Hovis

because He can jig

as near or as far from His Jigging Self

and a sad or lively as the chalice or the tray asks

How's that, Antonio?



In the name of Bacon will you chicken me up that egg.

Shall I swallow cave-phantoms?



Anna Maria!

She reads Moses and says her love is crucified.

Leider! Leider! She blomed and withered,

a pale abusive parakeet in a maistreet window.

No I believe every word of it I assure you

Fallor, ergo sum!

The coy old frôleur!

He tolle'd and legge'd

and he buttoned on his redemptorist waistcoat.

No matter, let it pass.

I'm a bold boy I know

so I'm not my son

(ever if I were a concierge)nor Joachim my father's

but the chip of a perfect block that's neither old nor new,

the lonely petal of a great high bright rose.



Are you ripe at last,

my slim pale double-breasted turd?

How rich she smells,

this abortion of a fledgling!

I will eat it with a fish fork.

White and yolk and feathers.

Then I will rise and move moving

toward Rahab of the snows,

the murdering matinal pope-confessed amazon,

Christina the ripper.

Oh Weulles spare the blood of a Frank

Who has climbed the bitter steps,

(Rene du Perrron...!)

and grant me my second

starless inscrutable hour.



Notes



These notes were provided by the author.

1. Rene Descartes, Seigneur du Perron, liked his omelette made of eggs hatched from eight to ten days; shorter or longer under the hen and the result, he says, is disgusting. He kept his won birthday to himself so that no astrologer could cast his nativity. The Shuttle of a ripening egg combs the warp of his days.

2. In 1640 the brothers Boot refused Aristotle in Dublin.

3. Descartes passed on the easier problems in analytical geometry to his valet Gillot.

4. Refer to his contempt for Galileo Jr., (whom he confused with the more musical Galileo Sr.), and to his expedient sophistry concerning the movement of the earth.

5. He solved problems submitted by these mathematicians.

6. The attempt at swindling on the part of his elder brother Pierre de la Bretaillière--The money he received as a soldier.

7. Franz Hals.

8. As a child he played with a little cross-eyed girl.

9. His daughter died of scarlet fever at the age of six.

10. Honoured Harvey for his discovery of the circulation of the blood, but would not admit that he had explained the motion of the heart.

11. The heart of Henri iv was received at the Jesuit college of La Flèche while Descartes was still a student there.

12. His visions and pilgrimage to Loretto.

13. His Eucharistic sophistry, in reply to the Jansenist Antoine Arnauld, who challenged him to reconcile his doctrine of matter with his doctrine of transubstantiation.

14. Schurmann, the Dutch blue stocking, a pious pupil of Voetius, the adversary of Descartes.

15. Saint Augustine has a revelation in the shrubbery and reads Saint Paul.

16. He proves God by exhaustion.

17. Christina, queen of Sweden. At Stockholm, in November, she required Descartes, who had remained in bed till midday all his life, to be with her at five o'clock in the morning.

18. Weulles, a Peripatetic Dutch physician at the Swedish court, and an enemy of Descartes.



Link -






Samuel Beckett - Poroszkóh


Mi ez?

Egy tojás?

A Boot fivérekre! friss a bűze.

Addsza Gillot-nak.



Galileo hogy vagy

meg az ő párhuzamos mozgású tercei!

A vén kouplernikuszi kujon, hogy ott lebzselne

inkább a markotányos édesmamája markába habarva!

Hogy azt mondja mozgunk hogy mozgás - Porca Madonna!

mint egy fővitorlamester, vagy egy hasmenést

si muováló trónutód!



Mi ez?

Egy kis zöldcsőrű vagy éppen gombás prae-post?

Két dorgált-pepe fészek, prostisciuttóval?

Meddig kotlott rajta a tollas-muter?

Három nap, négy éjjel?

Addsza Gillot-nak.



Faulhaber, Beeckman és Vöri Péter,

elmentek nekem a felhős-zuhogósba vagy

Gassendi páviánseggű nap-rőt kristályfellegébe

vagy itt bögyörészlek meg titeket azt a

féltyúkszem-fiasfeleteket

vagy egy tál lencsét ugyanennyi pénzért

a paplan alatt fényes délben.

Ha meggondolom, hogy az édes fivérem volt,

az a Puhító Péter,

és egy szillogizma nem rándult,

mi több, mintha még mindig a Papi lenne benn érte!

Hé! vigyázz ott azokra a zsernyákokra,

égő májam édes milIèd verítéke.

Azok voltak a szép napok, ahogy ott ültem

a forrószekrényben és hánytam ki a hétszentségből

a jezsuitákat.



Ki ez ? Hals ?

Hadd várjon.



Kis kancsi kincsem!

Bújtunk és ócskáztunk.

És Francine én édes főtuszom egy szeplős

szobaleanytól!

Mely lelomboztatás!

Az a kicsi szürkére feslett epidermisz, a skarlát

mandulák !

Egyetlen gyermekemet

láz sanyargatja, köpi az alvadt, sűrü vért - vért köp!

Ó Harvey belovèd

hogy fog a piros a fehérben, a sok a kevésben

(drága vérkavaró Harvey)

keringeni, mondd csak, egy rossz köpütől?

És Negyedik Henrik neveldénk kriptájába érkezett.



Mi ez?

Hány napos?

Ülsze rá.



A Gonosz szele kétségbeesésem

könnyítve csappintotta egyik hölgyünk

tekerőcsigolya-tövéhez:

nem egyszer, nem kétszer, de...

(A Krisztus kéglijére, keltesd!)

még meg egy napfulladatig.

(jezsuiták ez utóbbit gyakorolhatják.)

Így, szál-selyem alsóban a bolyhoson, és az

a morbid szíjbőr -



mit beszélek! a nemes kanavász!

és rajta! föl Anconába! a széles Adrián,

és búcsú egy darabig a Rózsakrucik sárga kulcsától.

Nem tudják, mit tett mesterükkel,

hogy orrát csókolta minden áldott s büdös

lég, ez megindító,

és a dobhártyák, a bélsárteke trónja,

s a szem-villogtató cikcakkozás.

Hát ittuk őt és ettük Őt

és a vizes Beaune-t meg Hovis prézlikockáit,

mert ő ily csinytevő:

se-külre-se-belre a Csínytől mely maga Ő

s oly víg és bús, mint a domború hamutartó

Hogy van ez, Antonio?



Bacon sonkájára! csikkentsd föl már azt a tojást!

Vagy üregi nyúlványokat szivornyázzak?



Anna Mária!

Mózest olvas és a keresztrefeszítő szeretetről beszél.

Leider! Leider! Virágzott és elfonnyadt,

halvány visszaélés a papagáj, májusutca ablakában.

Nem én minden szót elhiszek biztosíthatom.

Fallor, ergo sum!

A félénk vén frôleur!

Bim-bámult és libi-dábolt

s a redemptorissza gombolta vissza.

Nem számít, nincs offszájd itt.

Bátor fiú vagyok én csak tudom

lesről jövök nem vagyok en-fiam

(akkor se, ha én lennék az ante-portás)

se Joachimé, az apámé

de forgácsa vagyok egy komplett tömbnek,

mely se új, se régi

nagy szép szál viruló rózsa magányos szirma.



Érett vagy-e, hallod-e már,

sápadt duplagombos-takonykám?

Ó, de bőségesen szaglik a kis

elvetélt se-szari-se-szárnya!

Halas villával eszem meg.

Fehér és sárga és pihés.

Aztán fölkelek s mégis-mozgok

havak Rahabja felé,

ott vár a gyilkos hajnal-hitű

pápista Hasfelmetsző Krisztina.

Ó, Weulles, ne kérd vérét egy francnak,

ki a keserű lépcsőkön felhágott,

(René du Perron...!)

de add meg kifürkészhetetlen

második csillagtalan órám.



Jegyzetek



René Descartes, Perron seigneur-je csakis

nyolc-tíz napig keltetett tojásból szerette

az omlettet; ha a tojás ennél

rövidebb vagy hosszabb ideig van a tyúk alatt,

mondta, az eredmény étvágyszegő.

Születésnapját eltitkolta, hogy az asztrológusok

fel ne állíthassák a horoszkópját.

Félig-keltetett tojások vetélői szövik napjai szövedékét.

3. sor 1640-ben Dublinban a Boot-fivérek megdöntik

Arisztotelészt.

4. sor Descartes szívesen beszélt az analitikus

geometria egyszerűbb problémáiról inasának,

Gillot-nak.

5-10. sor Utalás ama megvetésre, melyet ifj.

Galileo s ennek a Föld mozgásával kapcsolatos,

igen elterjedt szofizmája iránt érzett. (Ifj. Galileót,

egyébként, összetéveszti a jóval muzikálisabb

id. Galileóval.)

17. sor Megoldott olyan problémákat, amelyeket

ezek a matematikusok vetettek föl.

21-26. sor Bátyja, Pierre de la Bretailliére csalási

kísérlete - A pénzt katonáskodva szerezte.

27. sor Franz Hals.

29-30. sor Gyermekkorában egy kancsal kislánnyal

játszott.

31-35. sor Leánygyermeke hatéves korában

vörhenyben halt meg.

37-40. sor Becsülte Harveyt a vérkeringés

fölfedezéséért, nem ismerte el azonban, hogy

a tudós ezzel a szívműködést is megmagyarázta volna.

41. sor Negyedik Henrik szíve akkor érkezett meg a

la Flèche-i jezsuita neveldébe, amikor Descartes

még ott tanult.

45-53. sor Látomása és lorettói zarándoklata.

56-65. sor Eukarisztikus szofisztikája, válaszképpen a

janzenista Antoine Arnauld-nak, aki felszólította:

hangolja össze anyag- és átlényegüléstanát.

68. sor Schurmann, a németalföldi kékharisnya,

Voetius buzgó tanítványa, Descartes ellenlábasa.

73-76. sor Szent Ágoston megvilágosodása a

bozótban; Szent Pált olvas.

77-83. sor Sorozatos kirekesztéssel bizonyítja

Isten létét.

91-93. sor Krisztina svéd királynő. Descartes-tól,

aki egyébként egész életében mindig csak délben

kelt föl, azt követelte Stockholmban, novemberben,

hogy hajnali ötkor vele legyen.

94. sor Weulles, németalföldi peripatetikus

orvosdoktor a svéd udvarnál; Descartes ellensége.

Fordította -Tandori Dezső

 
 
0 komment , kategória:  Samuel Beckett 1.  
x
  2011-03-19 11:14:02, szombat
 
 







Samuel Beckett - Quatre Poémes


Dieppe



1.

again the last ebb

the dead shingle

the turning then the steps

toward the lighted town



2.

my way is in the sand flowing

between the shingle and the dune

the summer rain rains on my life

on me my life harrying fleeing

to its beginning to tis end



my peace is there in the receding mist

when I may cease from trreading these long shifting thresholds

and live the space of a door

that opens and shuts



3.

what would I do without this world faceless incurious

where to be lasts but an instant where ebery instant

spills in the void the ignorance of having been

without this wave where in the end

body and shadow together are engulfed

what would I do without this silence where the murmurs die

the pantings the frenzies toward succour towards love

without this sky that soars

above it's ballast dust



what would I do what I did yesterday and the day before

peering out of my deadlight looking for another

wandering like me eddying far from all the living

in a convulsive space

among the voices voiceless

that throng my hiddenness



4.

I would like my love to die

and the rain to be falling on the graveyard

and on me walking the streets

mourning the first and last to love me



*translated from French by the author



Link -





Samuel Beckett - Négy költemény


Dieppe



1

ismét egy utolsó apály

halott kavics

elfordulok a lépcsők

a régi fények a város



2

ez a homokpergés vagyok

kavics és dűne közt

életemre nyári eső szakad

rám az életem hajszolva futamodva

a kezdetéhez mely a vég



nyugszom majd távolodó ködben

ha az örök-más küszöb-járást elhagyhatom

és egy ajtó tere leszek

mely nyílik és bezárul



3

e világ nélkül mit kezdenék se arc se kérdés

hol legyek végső ha nem oly pillanatban hol a pillanat

mind beleömlik a semmibe a megvolt-már-

nemtudásba

mit kezdenék e hullám nélkül hol végezetül

együtt merül a test az árny

mit e csönd nélkül hol a neszezés kihal

a zihálás az őrület segítségért szerelemért

az ég nélkül mely pornehezéke

fölött egyre emelkedik



mit kezdenék amit tegnap meg tegnapelőtt

kajütablakomon lesve hátha vándorol valaki

más is mint én örvénylik messze mindentől ami él

mint én e rángó térben

hangtalanul a hangok közt melyek

rejtezésemben szoronganak



4

szerelmem bár halna meg

hullna a temetőre eső

és rám ahogy az utcákat rovom

és gyászolom az elsőt és utolsót

Fordította - Tandori Dezső

 
 
0 komment , kategória:  Samuel Beckett 1.  
x
  2010-06-26 11:22:17, szombat
 
  Gizella Lapu ...... ........... ........... ........... ........... ........... ........... ........... 2011-03-05 14:46:19

Samuel Beckett (Irish, April 13, 1906 - December 22, 1989)

Négy költemény (részlet)

2.

ez a homokpergés vagyok
kavics és dűne közt
életemre nyári eső szakad
rám az életem hajszolva futamodva
a kezdetéhez mely a vég

nyugszom majd távolodó ködben
ha az örök-más küszöb-járást elhagyhatom
és egy ajtó tere leszek
mely nyílik és bezárul

3.

e világ nélkül mit kezdenék se arc se kérdés
hol legyek végső ha nem oly pillanatban hol a pillanat
mind beleömlik a semmibe a megvolt-már-nemtudásba
mit kezdenék e hullám nélkül hol végezetül
együtt merül a test az árny
mit e csönd nélkül hol a neszezés kihal
a zihálás az őrület segítségért szerelemért
az ég nélkül mely pornehezéke
fölött egyre emelkedik

mit kezdenék amit tegnap meg tegnapelőtt
kajütablakomon lesve hátha vándorol valaki
más is mint én örvénylik messze mindentől ami él
mint én e rángó térben
hangtalanul a hangok közt melyek
rejtezésemben szoronganak

(1948)

Tandori Dezső fordítása


Link -




 
 
0 komment , kategória:  Samuel Beckett 1.  
x
  2010-06-02 08:48:05, szerda
 
 

Samuel Beckett - Serena I


without the grand old British Museum

Thales and the Aretino

on the Bosom of the Regents's Park the phlox

crackles under the thunder

scarlet beauty in our world dead fish adrift

all things full of gods

pressed down and bleeding

a weaver-bird is tangerine the harpy is past caring

the condor likewise in his mangy boa

they stare across monkey-hill the elephants

Ireland

the light creeps down their old home canyon

sucks me aloof to that old reliable

the burning btm of George the drill

ah across the way a adder

broaches her rat

white as snow

in her dazzling oven strom of peristalsis

limae labor



ah father father that art in heaven

I find me taking the Crystal Palace

for the Blessed Isles from Primrose Hill

alas I must be that kind of person

hence in Ken Wood who shall find me

my breath held in the midst of thickets

none but the most quarris lovers



I surprise me moved by the many a funnel hinged

for the obeisance to Tower Bridge

the viper's curtsy to and from the City

till in the dusk a lighter

blind with pride

tosses aside the scarf of the bascules

then in the grey hold of the ambulance

throbbing on the brink ebb of sighs

then I hug me below among the canaille

until a guttersnipe blast his cèrned eyes

demanding 'ave I done with the Mirror

I stump off in a fearful rage under Married Men's Quarters

Bloody Tower

and afar off at all speed screw me up Wren's giant bully

and curse the day caged panting on the platform

under the flaring urn

I was not born before Defoe



but in Ken Wood

who shall find me

my brother the fly

the common housefly

sidling out of darkness into light

fastens on his place in the sun

whets his siz legs

revels in his planes his poisers

it is the autumn of his life

he could not serve typhoid and mammon


Link -




Samuel Beckett - Serena I


a jó öreg British Museumot

Thalészt és Aretinót nélkülözve

a lángvirág a Regent's Park ölén

serceg a mennydörgés alatt

világunk skarlát szépsége döglött hal sodortatik

mindenben csupa isten

kifacsarták kivérzik

egy szövőmadár mandarinszín fütyül rá a hárpia

és a koszvadt keselyű csakúgy

elefántokat néznek majomdombon át

Ireland

régi szülőszurdokukba a fény lekúszik

szív szélfelől szív engem a régi hű

Mandrill-George lángsegge felé

ó az út túloldalán egy vipera

patkányozik

bent hófehér

emésztőrendszer tűzhullámain

limae labor



ó atyám atyám ki vagy a mennyekben

hát egyszerre csak hogy a Crystal Palace-t

Boldogszigetnek látom a Primrose Hillről

hogy én már úgy látszik ilyen vagyok

hanem akkor Ken Woodban is ki lel rám

ha bozót mélyén fojtogatom lélegzetem

csak a leghajszoltabb szerelmesek



meglepem magam a Tower-híd előtt

így megindít a hajlongó kémény-rengeteg

a kobra-pukedlik a Citynek a Citytől

aztán a szürkületben egy uszályhajó

vak gőggel megtaszítja

a billenőfeleket ott középen

aztán a mentők szürke üregében

lüktetve lélekszakadás apályszélén

aztán a csőcselék közé vetem magam

míg egy kölyök a franc a karikás szemét

nyaggatni kezd hogy kell-e még a Mirror

iszonyú dühhel vágok át a Nős Férfiak Negyedén

Bloody Tower

aztán fúriasebességgel űz a Segédszolgálatosnő

szárnyasbikája

ó átok a napra az odazárt lihegésre e síkon

a táguló tüzes urna alatt

nem születtem Defoe-nak



Hanem Ken Woodban

ki lel rám

fivérem a légy

az egyszerű házilégy

kisurran a sötétségből a fényre

megül helyén a nap alatt

dörzsölgeti hat lábát

szárnya-csápja kedvére van

ez élete ősze

többé nem szolgálhat tífuszt se Mammont

Fordította - Tandori Dezső

 
 
0 komment , kategória:  Samuel Beckett 1.  
x
  2010-04-02 08:47:11, péntek
 
 

Samuel Beckett - Serena II


this clonic earth



see-saw she is blurred in sleep

she is fat half dead the rest is free-wheelinf

part the black shag the pelt

is ashen woad

snarl and howl in the wood wake all the birds

hound the harlots out of the ferns

this damfool twilight threshing in the brake

bleating to be bloodied

this crapulent hush

tear its heart out



in her dreams she trembles again

way back in the dark old days panting

in the claws of the Pins in the stress of her hour

the bag writhes she thinks she is dying

the light fails it is time to lie down

Clew Bay vat of xanthic flowers

Croagh Patrick waned Hindu to spite a pilgrim

she is ready she has laid down above all

the islands of glory

straining now this Sabbath evening of garlands

with a yo-heave-ho of able-bodied swans

out from the doomed land their reefs of tresses

in a hag she drops her young

the wales in Blacksod Bay are dancing

the asphodels come running the flags after

she thinks she is dying she is ashamed



she took me up on to a watershed

whence like the rubrics of a childhood

behold Meath shining through a chink in the hills

posses of larches there is no going back on

a rout of tracks and streams fleeing to the sea

kindergartens of steeples and then the harbour

like a woman making to cover her breasts

and left me



with whatever trust of panic we went out

with so much shall we return

there shall be no loss of panic between a man and his dog

bitch though he be



sodden pair of Churchman

muzzling the cairn

it is worse than dream

the light randy slut can't be easy

this clonic earth

all these phantoms shuddering out of focus

it is useless to close the eyes

all the chords of the earth bloken like a woman pianist's

the toads abroad again on their rounds

sidling up to their snares

the fairy-tales of Meath ended

so say your prayers now and go to bed

your prayers before the lamps start to sing

behind the larches

here at these knees of stone

then to bye-bye on the bones


Link -




Samuel Beckett - Serena II


ez a rángásos Föld



ide-oda leng álomba-maszatolódik

hájas félholt a többi csak kocázás

hajtsd szét fekete bozontját

alatta hamuszürke csülleng

csaholj üvölts verd föl a madarat az erdőn

páfrányosból hajtsd ki a szajhát

ez a hülyülő szürkület veresre, veri a sűrűt

ha már úgy béget érte

macskajajos csönd

tépd ki a szívét



álmain újra remeg a Föld

visszazihál a sötét ősnapokba

Karmok közt pillanata szorításán

vonaglik a zsákmány azt hiszi végsőt

fakul a fény ideje lefeküdni

sárgás virágok cserzőkádja Clew Bay

zarándokhergelő Croagh Patrick csakazértis

hinduvá foszlik

kész e Föld elterült minden dics-szigete fölött

virágfüzérek Sabbath-estjét feszíti ki

szépen-nőtt hattyúkat hórukkoztatva

el fürtös-sziklás-átkos parttól

tőzeglápra pottyantja kölykét

táncolnak Blacksod Bayben a bálnák

rohannak az aszfodéloszok már jönnek

az íriszek utánuk

azt hiszi ez a vég azt hiszi szégyen



felvitt egy vízválasztóhoz ahonnét

akár a gyerekkor cirkalmai

nézd a Meath tündöklik két domb résén

vörösfenyőcsapatok nincs ott visszaút

ösvény- és patakfalkák szöknek tenger felé

tornyok kindergartenja aztán a kikötő

akár egy nő ha eltakarná épp a mellét

és otthagyott



amilyen veszettül törtünk elő

ugyanígy térünk meg aztán

ember s kutyája közt nem lesz veszettség-veszteség

bár az ember szuka



lelkészek elázott raja

csókolgat útféli szentkövet

rosszabb mint egy rossz álom

nem nyughat a retkes ribanca

ez a rángásos Föld

mind e fantomok elreszketnek látószögedből

fölösleges lehúnyni a szemed

mint egy nőstényzongorista minden húrját

elpattantja a Föld

a varangyok elindulnak odaát

fölvartyognak a vackolókhoz

Meath tündérmeséje véget ért

imádkozz hát és bújj az ágyba

imádkozz mielőtt a lámpák dala fölzeng

vörösfenyők mögött

most csak e kőtérdre hajolva

aztán istenhozzád vetkőzve csontra

Fordította - Tandori Dezső
 
 
0 komment , kategória:  Samuel Beckett 1.  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 13 
2019.01 2019. Február 2019.03
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 68305 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1165
  • e Hét: 1165
  • e Hónap: 16804
  • e Év: 50200
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2019 TVN.HU Kft.