Belépés
bozsanyinemanyi.blog.xfree.hu
Legyen szíved, mely sosem válik kővé, legyen kedved, mely sosem gyullad haragra, és legyen érintésed, mely sosem bántalmaz. /Charles Dickens/ Erzsébet. Erzsébet.
1951.03.10
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 7 
Vándor
  2018-08-01 22:53:07, szerda
 
  Vándor

Mint hegyeket átszelő
fáradt vándor,
ki megpihen az út
porától lepett arccal,
úgy érkeztem haza
tisztára mosni
az emlékezetet,
befedni az egyenetlen
gödrös utat, mit goromba,
durva szavak vájtak
a lélek mezején.

Szakáli Anna


 
 
0 komment , kategória:  Szakáli Anna versei  
Éjszaka
  2018-07-15 13:18:49, vasárnap
 
  Éjszaka

Csillagos égen égi szekér vonul,
földi sötétségben semmi nem mozdul.
Nincs Hold az égen, elaludt éppen,
északnak tartó Göncölszekéren,
ki Tejútra fordítva szekere rúdját,
öröktől rója Mindenségnek útját.

Csillagvárosok pislogó fénye,
fura rezgéssel csendesen néz le;
porszemnyi ember az éjszakából
mondd, mit lesel el fényektől távol?
Hullócsillagnak bűvös igézetét,
vagy a végtelen titkos üzenetét?

Kinn a réten, csend őrködik ébren,
szellő mozdul lágyan, fűszál rezzen.
Túl a kerítésen, a lápra ereszkedve,
köd lepi a tájat lassan, remegve.
Tücsök hallgatja az éjszaka neszét,
szárnyát rezgetve nem ad éji zenét.

Eltűnt, imbolygó lidérc sem pislákol,
csalóka fénye, ma éjjel nem táncol.
Nincs erőm emelni bódult fejem,
mély álom húzza le fáradt szemem,
éjszakának hallom méla sóhajtását,
fekete angyal teríti ki szárnyát.

Szakáli Anna
 
 
0 komment , kategória:  Szakáli Anna versei  
Érett szerelem...
  2018-07-07 22:37:19, szombat
 
  Érett szerelem...

Nap vagyok én, nem pedig sötét éj,
középen lobogó fáklyakéve.
Nem tudom, majd mit hoz sorsom éve,
testem rabul ejtette égi kéj.

Számtalan napom és éjjelem már,
szívemen dús virágmező virít,
vigaszra, dalra semmi szükség itt,
lüktet az élet, válogatok ma már.

Lobog szemem sugara, mint a Nap!
Irigyeim hallod, mit mondanak?
Felragyog az a csodafáklya,
szememben örömök öröme bújt meg.

Lelkem fénye újra győztesen remeg,
lassan fellobog, mint fáklya lángja.

Szakáli Anna


 
 
0 komment , kategória:  Szakáli Anna versei  
Nélküled, veled
  2018-06-16 15:15:29, szombat
 
  Nélküled, veled

Emlékszel ölelésemre,
ha elmegyek mindörökre?
Könnyed fénylő kristálycseppje,
mint a felbuggyanó bánat
égő ékköve ragyog,
ég az idő tűzkatlanában,
s a boldog évek melege
szétfoszlik, elhagy örökre.
Indulok messze, nélküled,
lehúznak fojtó gyökerek...
már elmegyek...
Egyedül várod a felkelő Napot,
magányban telik a holnapod.
A tavasz nélkülem ébred,
- homlokom futó szélbe hajtom -
a rügyek új életet kérnek,
s én vissza soha nem térek
a nyitva hagyott ajtón.
Elhagyottan állnak
az égig érő tornyok,
az ég én magam vagyok.
Surranó madár az égen,
futó folyó a messzeségben,
fellángoló csipkebokor
az üres, néma pusztában,
sóhaj csendes félhomályban,
nélküled, örökké veled,
szemed szelíd mosolyában.

...... .....Szakáli Anna
2005. január




 
 
0 komment , kategória:  Szakáli Anna versei  
Ott leszek...
  2018-05-29 23:08:17, kedd
 
  Ott leszek...

Ott leszek, ha az orgona nyílik,
bújok hozzád, esdeklő-szelíden,
tavaszi fényekkel hajnal játszik,
szerelem villan szemed tűzében.

Ott leszek én, fenn a hegy tetején,
sólyom-röptű selymes suhogásban,
ott szerettük egymást az elején,
édes-gyönyör, futó sóhajában...

Ott leszek én, hozzád visz a vágyam,
szemedből fakadó ragyogásban,
élek, hol a fenyves ringat lágyan,
fák közt futó napfény sugarában.

Ott leszek, ha te is ott, mint régen,
egy bársonyos, holdsugaras éjen,
ott leszünk mi akkor, mind a ketten,
idő kovácsolta, egy testben lélekben.

Szakáli Anna


 
 
0 komment , kategória:  Szakáli Anna versei  
Naplemente
  2018-05-19 21:51:20, szombat
 
  Naplemente

Mi alkonypír itt,
máshol fényes hajnal.
Hunyó fénye nem vakít,
búcsúzik enyésző jajjal.
Lángoló korong felettünk,
estéli szárnyas hírnökünk,
majd tengerbe bukó,
hegyek közt megbújó,
elhaló vörösség,
mely átfesti Isten
kék egét.

Szakáli Anna


 
 
0 komment , kategória:  Szakáli Anna versei  
Szavak bársonyával
  2018-04-30 23:10:11, hétfő
 
  Szavak bársonyával

Szavak bársonyával mondom neked,
hogy önmagam legyek,
ezerszer és százszor,
minden fontos találkozáskor,
hogy e világból nyomtalan
el ne múljam, kijövök a fényre,
hát megadom magam.
Veletek vagyok, de még fázom...
mi oly egyszerű, azt magyarázom;
embernek lenni nem könnyű,
és ha arcomra kiül a keserű,
olykor fáradt, de mosolygó derű,
ne nézzetek zavartan rám,
mert egy vagyok közületek,
ki sokat szenvedett, szenved ma is,
mert próféta sok van, sok a hamis.
Vártam, hogy köztetek lehessek.
De szó-falat építek magam köré,
és fő gondom az, vajon te,
mit mondani szeretnék, érted-e,
hogy a földi lét, mily nagy ajándék,
s bölcsen élve, a legszentebb játék...
Vajon találtok a szavakban újat, kedveset,
mely a szívekig elvezet?
Kétségek gyötörnek...
Szavak bársonyos varázsán túl
- igaz történet ez, nem álom -
itt vagytok velem, ez a sok ember!
Istenem! Most megsimogattál áldó kezeddel...

Szakáli Anna

vvvvvvvvvv
 
 
0 komment , kategória:  Szakáli Anna versei  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 7 
2018.11 2018. December 2019.01
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
31 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 1280 db bejegyzés
Összes: 14123 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1059
  • e Hét: 1059
  • e Hónap: 13855
  • e Év: 862357
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.