Belépés
evavicus.blog.xfree.hu
,,Jőjj pihenni, szabad perceidben, gépek, számok fáradt embere! A barátság meghitt otthonába hív a költő, - beszélgess vele." /Veress Ferenc/ Szuhanicsné Bencsik Éva
2001.01.01
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 9 
Csillagóra
  2018-07-11 17:15:12, szerda
 
  Hárs Ernő

CSILLAGÓRA

Félignyílt kagyló volt a langyos éj,
a víztükör s a felhős ég a héjak,
s a szűrt holdfény a gyöngyházcsillogás.

Egy parti kocsma korhadt asztaláról,
fűzfák alatt kortyoltuk az italt,
paraszti pincék mézédes borát.

A szem tárgy nélkül kószált, csak a száj
volt híd az álom s valóság között,
hűlt délutánok ízét közvetítve.

Ahogy nőtt a homály, nem volt már férfi, nő
csak meztelen szívek, melyek beszéltek,
a mindenség tornácán révedezve.

Mint akik már ismerték hajdan egymást,
s most sorbafűzve emlékeiket,
eltervezik az új találkozást,

egy másik csillagon, hol ugyanígy
setteng az árnyék, cirógat a szél,
s rémlik távoli időkből egy óra,

melyben az éj gyöngykagylója kinyílt.
 
 
0 komment , kategória:  Hárs Ernő versei  
Kétfajta fájdalom...
  2018-06-13 20:08:09, szerda
 
  Hárs Ernő

Kétfajta fájdalom...

Kétfajta fájdalom, a testi és a lelki
vár mindenkire, ki e földre született,
mind a két fajta kín változata ezernyi,
alul marad vele szemben a képzelet.

A testnek gondja van rá, hogy legyen, mi fájjon,
a legelsőtől a végső pillanatig,
a lélek, mely sosem vehet erőt a vágyon,
egyképp szenvedi jó s rossz kapcsolatait.

Azon van egyre csak, hogy valamit elérjen,
ha tudja is, hogy el kell vesztenie végül,
felégetve magát a meddő szenvedélyben.

S eltűnődhet, mikor már a halálra készül,
mily mérvű okai voltak balvégzetének
el nem nyert örömök s valódi veszteségek.

 
 
0 komment , kategória:  Hárs Ernő versei  
Ha villám vág belénk...
  2018-06-12 19:31:18, kedd
 
  Hárs Ernő

Ha villám vág belénk...

Ha villám vág belénk - az a boldog halál.
Kínos, kényszeredett búcsú minden egyéb,
ostromlott vár vagyunk, melyben naponta áll
szűkebbre szorított körből a menedék.

Fogy szakadatlanul az élő kapcsolat
köztünk s a környező kortárs világ között,
van, akit láthatunk, mással csak hangokat
cserélünk, s van, aki fényképbe költözött.

Borzadunk mégis a hirtelen távozástól,
s azért imádkozunk, hogy mitőlünk az Isten
kiválasztottjai e díját tartsa távol.

Mert jobb nekünk magunk gyáván meghúzni, mintsem
kétes kockázatát vállalni, hogy lerázzuk
évezredek óta ránk mért földi szolgaságunk.
 
 
0 komment , kategória:  Hárs Ernő versei  
Vannak szavak...
  2018-05-08 22:48:39, kedd
 
  Hárs Ernő

Vannak szavak...

Vannak szavak, melyek holtig velünk maradnak,
szeretetteljesek, kétséget oszlatók,
velük pályájukat megjárt öregek adtak
soha el nem fogyó áldott útravalót.

Hites próféciát az ifjú házasoknak,
pokolmélyek után emberséges reményt,
a biztató szavak most is fülembe zsongnak,
egy letűnt nemzedék jótéteményeként.

Most, hogy én lettem az, amit valaha ők
jelentettek nekem, egyetlen óhajom,
szavaim másba is öntsenek oly erőt,

milyet nekem adott a kapott bizalom,
hogy csorbítatlanul égjen a láng tovább,
míg új meg új kezek veszik egymástól át.
 
 
0 komment , kategória:  Hárs Ernő versei  
Te voltál nekem a zene
  2018-04-14 11:16:01, szombat
 
  Hárs Ernő

Te voltál nekem a zene

Te voltál nekem a zene,
s most nélküled bolyongnak
a hangjaid az űrben,
oly hullámhosszra állva,
mit nem foghat fel élők füle már.
Nekem kell utánuk erednem,
csak én tudom a kulcsot.
Kezdem már dallamát
megformálni a számban
egy éneknek, amelyben
együtt a vég s a kezdet,
s mely már sem te nem vagy, sem én,
csak valami végtelen nagy
boldog csodálkozás.
 
 
0 komment , kategória:  Hárs Ernő versei  
Ha minden végtelen
  2018-04-12 20:08:44, csütörtök
 
  Hárs Ernő

Ha minden végtelen

Ha minden végtelen
s mulandó egyaránt
a világegyetemben,
s nem válthat meg halált
az élő semmivel sem —
akkor miért születtem?

Fejet kell hajtanom,
ebben a végtelenben
a föld is csak atom,
öröklét volt reménye,
s elmúlik menthetetlen,
mint akármely napom.

Viszontlátásra vágyunk
s lassan senkit se látunk
köröttünk aki volt -
ragyog az égi estély,
s marad a régi rejtély,
az ős fekete folt.

Csak sejtem, nem tudom,
hogy ml vár az úton
melynek vándora minden,
s találgatom, vajon
kívül rajtam, felettem,
vagy bennem van az Isten.
 
 
0 komment , kategória:  Hárs Ernő versei  
A tél betűi
  2018-01-13 12:46:09, szombat
 
  Hárs Ernő

A tél betűi

A havas táj óriási irka,
varjakkal és fákkal teleírva.

A betűk a fák fekete rajza,
s a varjak, mint pontok, ülnek rajta.

Minden napnak más a kézvonása,
a betűket szélvihar cibálja.

Felrepülnek a pontok időnként,
hol széjjelebb sodródnak, hol összébb.

Majd a végén károgva leszállnak,
új értelmet adva az írásnak.

Sorait a tél ekképpen rója,
s fütyül rá, hogy van-e olvasója.
 
 
0 komment , kategória:  Hárs Ernő versei  
Fokföldi ibolyák
  2017-02-09 01:00:36, csütörtök
 
  Hárs Ernő

Fokföldi ibolyák

Pár deka föld, egy-két órányi napfény,
s hetente kétszer félpohárnyi víz -
ennyi elég, hogy sorsotok belteljék,
példázva, hogy így is érdemes élni,
mikor csekély igényű a tökéletesség,
az üdv hisz akkor is üdv, hogyha csak tenyérnyi.

Megállás nélkül hálatelve hoztok
szirmot sziromra kikelettől őszig,
ablakdioptriás lakószobákba zártan.
Mindegy, hogy odakinn hány szélvész kergetőzik,
kárt téve annyi sok vadon termő virágban.

Istenetek a fény, az áldott reggelé,
s ugyancsak ő, aki halálotok okozza.
Addig kúsztok felé,
amíg csupa kitépett
gubanc lesztek, gyökérvesztette lélek,
egy magasabb világnak illatozva.
 
 
0 komment , kategória:  Hárs Ernő versei  
Lepkék
  2017-02-09 00:59:34, csütörtök
 
  Hárs Ernő

Lepkék

Azt választottam egykor: hús-trófeák helyett
a női lelkeket gyűjtöm be lepkeként,
s költői háremem szivárványragyogása
világítja be majd hanyatló napjaim.

Nem gombostűvel átszúrt vergődő nyomorultak
rabtáborából álló színpompás gyűjteményem,
szerény káposztalepkék s buja trópusi fajták,
vakító hímporokkal, önként szálltak körém.

Akad egy völgy Rodoszban - beszélik a turisták -
hol levelek gyanánt lepkék ülnek a fákon,
káprázatos palástként bűvölve el a nézőt,
s hiába jön az ősz, sohasem hullanak le.

Az ő sorsuk szeretném átadni lelkeimnek,
ne csappanjon köröttem a csillogó varázs,
s ha egy-egy lepke elszáll gonosz forgószelekkel,
mindig legyen, aki sebhelyét eltakarja.

Halálfej, pávaszem - mindegy mi vár reám:
nirvána vagy öröklét - lepkéim tánca közt
nincs bennem félelem. Tudom, hogy rámtalálnak
lenn is, alvilági homályos réteken.
 
 
0 komment , kategória:  Hárs Ernő versei  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 9 
2018.10 2018. November 2018.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 1760 db bejegyzés
Összes: 10839 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1032
  • e Hét: 6974
  • e Hónap: 24157
  • e Év: 846076
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.