Regisztráció  Belépés
klementinagidro.blog.xfree.hu
Embernek lenni! Csak embernek lenni, semmi egyébnek, De annak egésznek, épnek, Föld-szülte földnek És Isten-lehelte szépnek. Gidró Klementina
1975.11.01
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 14 
Egy kis illemtan - A köszönés
  2016-02-11 22:28:42, csütörtök
 
 



 
 
0 komment , kategória:  Illemtan  
Tisztálkodás
  2015-04-07 19:58:57, kedd
 
  Tisztálkodás




Ízléses öltözködéssel valóban jó hatást válthatunk ki - messziről. De hogy közelről is megmaradjon a jó hatás, ahhoz elengedhetetlen a test rendszeres ápolása.
Kezdjük talán az ember fejénél, vagyis a hajánál. Ne feledjük el a mosdás utáni kötelező fésülködés kevés. Még azt sem mondható, hogy annyiszor fésülködjünk, ahányszor elmegyünk otthonról. Abból kell kiindulni, hogy a fésülködés nemcsak a haj rendezése, hanem egészségügyi követelmény is. Környezetünket sértjük, ha rendezetlen a hajunk. Gyakran kell tehát fésülködnünk. De nem akárhol. Nyilvános helyen, az asztalnál sohasem szabad fésülködni, szépítkezni, arra való a mosdó. Az arc ápoltsága szintén a rendezett külső része.





Ne gondoljuk, hogy a kozmetika valami új találmány. Legalább olyan régi, mint a jó modor. A történelemből ismert Memphis és Théba az arcápolásnak is központja volt. Egy 3500 éves sírban egy egyiptomi nő bebalzsamozott holttestére találtak. Szemöldökei a halántékáig ki voltak húzva, haja festett volt és száján pirosítót találtak. A rúzs is régi találmány. Ókori krónikások jegyezték fel, hogy milyen hódító hatással volt Cleopátra ajakrúzsa. Ezt ő maga készítette, sok más kozmetikumával együtt.




A keresztény középkor nem kedvezett a kozmetikumoknak. Feljegyzések szerint a rendszeres mosakodás és fürdés is ismeretlen fogalom volt, a szépítkezés pedig bűnnek számított. Csupán a kelet őrizte meg a kozmetikumokat. Majd déli közvetítéssel visszatért Európába. A szépítőszerek hosszú évszázadokig a gazdag nők kiváltsága volt.





A kozmetika manapság mindennapi tevékenység.




A kozmetikai szerek közül a parfümökről ejtsünk néhány szót. Használatával vigyázni kell. A használatot a kiválasztás előzi meg. Az egyéniségnek legjobban megfelelőt próbáljuk kiválasztani. Fontos hogy ne váltogassuk, mert a régi beleivódik a ruhánkba, hajunkba és az új és a régi keveredése kellemetlen összhatású lehet. A mennyiséggel is csínján kell bánni. A parfümöt ott használjuk, ahol a bőr a legvékonyabb és az erek közelebb vannak a bőr felszínéhez, ezért ott hatékonyabban párolog a parfüm.




Ezek a helyek a halánték, nyakszirt, a dekoltázs és a csukló. Agresszív, erőteljes, nehéz illatokat ne használunk napközben, csak esti összejövetelekre.




A férfiak is használhatnak parfümöt. Nekik aztán nagyon fontos a kiválasztás. Az édeskés illat nem férfihoz illő, inkább a fanyarabb illatok a megfelelőbbek. A. mennyiség a hölgyekénél is kevesebb legyen.




A bőr tisztántartására a víz, arcvizek, krémek szolgálnak. Az arc és bőrkikészítés szabályaival a kozmetika foglakozik, jelentősebb illemszabályok nem vonatkoznak rá.




Külön kell szólni a kamaszodó fiúk és lányok bőrének változásáról. Ekkor a bőrön megjelennek a pattanások. Nem illik és nem is egészséges a pattanások nyomogatása. Legjobb, ha tisztára mossuk, és alkoholtartalmú szerekkel fertőtlenítjük a bőrfelületet. Nyilvános helyen a szépítőszerek használatára ugyanaz a szabály, mint a fésülködésre, tehát ennek is a helye a mosdó.




További fontos testápolási feladat a száj és a fogak ápolása. Egészségünk megőrzése és a jól ápoltság egyaránt megköveteli a fogmosást. Nem árt tehát, ha minden étkezés után megmossuk fogunkat. A dohányosok ezt még sűrűbben tehetik.




A következő fontos és látható testrészünk a kezünk. Ennek rendben tartása szintén fontos feladat.
Hogy hányszor kell napjában kezet mosni, azt nem lehet megmondani, hiszen minden étkezés előtt, minden wc használat után, piszkosabb munka befejeztével... stb. Tehát számban nem megadható a szükséges és elégséges kézmosás. Kezünk és körmünk mindig legyen ápolt és tiszta.




A férfiak rövidebbre a nők hosszabbra szokták hagyni a körmüket. A túl hosszú köröm veszélyes lehet. A rikító színű körömlakk közönséges benyomást kelt, ezért ajánlatos kerülni.




A lábápolás legfontosabb teendője a rendszeres mosás. A tiszta láb tiszta zokniban nem okozhat kellemetlenséget.




A mindennapos higiéné




Felkelés után alapos mosdásra van szükség. Ez elsősorban egészségügyi követelmény, de nem csak a tisztaságunkat szolgálja, hanem a napközbeni jó közérzetet biztosítja.

Reggeli tisztálkodás után ne mossunk kocsit, és lehetőleg ne végezzünk piszkos munkát, és ne izzadjunk meg. A tisztálkodás este is szükséges. A mindennapos port ekkor mossuk le. Lehetőség szerint ez is terjedjen ki az egész testre.
 
 
0 komment , kategória:  Illemtan  
Helyes testtartás
  2015-04-07 19:56:21, kedd
 
  Helyes testtartás






A kifogástalan öltözet és az ápolt test még nem minden. Nem elhanyagolható momentum a testtartás helyessége.




Járásunk legyen természetes. A természetesség a követelmény a fej tartásánál is. Ne tartsuk tehát fel a fejünket, de ne is lógassuk.




Természetesen lógnak karjaink is a járásunk közben és nem feszesen, mint a katonáknak díszmenetben. A lábunkat se engedjük szabadjára. Ne csámpázzunk se befelé, se kifelé. Igyekezzünk egyenesen járni.




Ha nem egyedül megyünk az utcán, igyekezzünk a társunkkal lépést tartani, de ezt is tegyük természetesen.




Ha már a testtartásnál tartunk, meg kell említenünk az ülést is. A legkézenfekvőbb, hogy ülés közben a kezünket, vagy az ülőalkalmatosságra, vagy az asztalra tesszük. Lábunkat ne rakjuk túlságosan szét, ne üljünk fordítva a székre, ne csúszunk a fotelba nyakig...




Ha állva beszélgetünk, akkor is vigyázzunk rá, hogy kényelmes testhelyzetben egyben illendően társalogjunk. Ne álldogáljunk egyik lábunkról a másikra, ne topogjunk. Ha van szék a közelben nyugodtan a támlájára támaszkodhatunk, de semmi esetre se könyököljünk.




Összefoglalva a helyes testtartás első követelménye a természetesség.

Ne pózoljunk. Ne gondolkozzunk újra és újra mesterkélt testhelyzeten. Tanuljuk meg mit kell tennünk kezünkkel és lábunkkal. A csúnya tartás és az ízléstelén ülés kiábrándító. Vigyázzunk arra, hogy testünkkel is kifejezhetjük véleményünket, (testbeszéd) társaságban fegyelmezzük magunkat.
 
 
0 komment , kategória:  Illemtan  
Általános illemszabályok 2.
  2015-04-07 19:54:33, kedd
 
  Általános illemszabályok 2.


Kedves szokás az ajándékozás. Figyelmességet árul el, örömet okoz--nemcsak a megajándékozottnak, hanem magának az ajándékozónak is. Az ajándékozás nemcsak abból áll, hogy veszek valakinek valamit, amit éppen elém tettek a boltban, elviszem az ünnepeltnek, megiszom vele egy pohár bort az egészségére, és ezzel eleget tettem kötelességemnek.


. Ne azt adjuk, ami csupán szükséges; kényeztessük a megajándékozottat azzal, ami egy kicsit ,,luxus" számára.
. Igazodjunk a megajándékozott életviteléhez, stílusához, érdeklődéséhez. Ha nem ismerjük az ünnepeltet, inkább semlegesebb ajándékot válasszunk.
. Fontos az ötlet, a találékonyság mellett az érzékenység is. Tartsuk számon az elejtett megjegyzéseket, vagy kössük egy múltbéli közös élményhez a meglepetést. Ha kipuhatoljuk, hogy ismerősünk kedvenc dísztárgyait hol vásárolta, majdnem biztos, hogy a kicsalt címen ízlésének megfelelő ajándékot találunk majd.
. Ne hozzuk zavarba nagyon költséges ajándékkal a megajándékozottat és a vendégsereget. Ne méricskéljük kínosan az egymásnak adott ajándékok mértékét.
. Tartsuk nagy becsben a saját kézzel készített ajándékokat. Ezek gyakran nagyobb érzelmekről árulkodnak, mint a drága, üzletben vásároltak.
. A tetszetős, saját kezű vagy bolti csomagolás fokozza a meglepetés erejét, ünnepivé teszi a megajándékozás pillanatát.
. Ha olyan családhoz megyünk látogatóba, ahol gyermekek is vannak, feltétlenül lepjük meg az apróságokat is valamivel.
. Virág ajándékozásakor hivalkodóan nagy csokrot csak akkor adjunk át, ha az illetőt nagyobb társaság nevében köszöntjük. Lehetőleg tartsuk magunkat a színekhez, fajtákhoz, szimbólumokhoz kapcsolódó szokásokhoz.
. Ha nagyobb társaságban kapunk ajándékot, diszkréten mondjunk köszönetet, nehogy megbántsuk azokat, akik üres kézzel érkeztek. A küldött ajándékot, melyben levél jelzi az ajándékozó személyét, levélben köszönjük meg, ne telefonon. Gyermekektől kapott ajándékokat tartsuk nagy becsben, és fokozottan fejezzük ki örömünket feléjük.
. A hétköznapokon átadott ajándékokkal még nagyobb örömöt, meglepetést tudunk okozni, mint a piros betűs ünnepeken.


SZÜLETÉS ÉS NÉVNAP


A születés és névnap arra is alkalom, hogy első ajándékát vigye a fiatalember annak a lánynak, akivel közelebbi barátságot akar kötni. Ha kezdeti az ismeretség, nem személyes megjelenéssel tolakodjék a fiatalember, hanem küldjön pl. virágot egy üdvözlőlap kíséretében. A lányok csak olyan férfinak vegyenek ajándékot, akit valóban jól ismernek,s az ajándékozást meghittebb kapcsolatuk megengedi. Házastársak bármit ajándékozhatnak egymásnak. Távolabbi ismerősök már nem. Ha bizonytalanok vagyunk, maradjunk csak a virágnál. De lehetőleg csak férfiak ajándékozzanak virágot, a nők ajándéka lehet egy csomag különleges cigaretta, egy szép hamutartó, esetleg palack bor, vagy pálinka.


Ajándék átadása, elfogadása.


A virágot általában úgy szokták átadni, hogy előbb lefejtik róla a papírt, de legalábbis kihúzgálják a gombostűket, hogy a megajándékozott könnyen hozzájusson a virágjához. Ha házaspárnak viszünk virágot, azt a háziasszonynak nyújtsuk át. A háziasszony természetesen előre készüljön fel erre az eseményre, ne az ajándék átvételekor futkosson tiszta váza után.




Ha a háziasszony a kapott virágot feltűnő helyre állítja, ezzel az ajándékozót becsüli meg. Nagy sértés viszont, ha a virágot a vendég szeme láttára még vízbe sem teszik.

A virágon kívül minden más ajándékot becsomagolva illik átadni. A csomagolás legyen mindig ízléses. Az árcédulát vegyük le az ajándékról. Mondani sem kell, hogy a megajándékozott azonnal bontsa ki a csomagot. Megnézetlenül félretenni éppoly neveletlenség, mint a kapott virágot lehajítani a székre.


Pénz ajándékozása


Pénz ajándékozása nem tartozik az ünnepi alkalmak műsorába, s az esetek többségében csak sértődéssel jár. Általában lusta, felületes fantáziátlan emberek folyamodnak ehhez az ajándékozási módszerhez. De ez nem jelent minden esetben kategórikusan tapintatlanságot. Elképzelhető, hogy sikeresen érettségizett diákot szülei pénzzel lepik meg. Pénzt adhat a kereső fiú kisebb testvérének, szűkösebb viszonyok között élő szüleinek. A pénzajándékot azonban olyan tapintatosan kell átadni, hogy ne érezze a másik alamizsnának. Tegyük az ajándékba szánt pénzt borítékba. Ha nagyon figyelmesek akarunk lenni, tehetjük egy könyvbe, vagy egy doboz bonbon mellé.


LÁNYKÉRÉS


A házasságkötést általában hosszabb-rövidebb ideig tartó jegyesség előzi meg , a jegyesség előzménye pedig a lánykérés.Lánykérőbe nem illik köznapi ruhába menni. Aki lánykérőbe megy, vigyen magával virágot.Nem illik váratlanul lerohanni a szülőket ilyen szándékunkkal, általában meg kell a fiataloknak előre beszélni, és a leánynak illik felkészíteni szüleit az eseményre. Célszerű, ha a fiú édesapjával jelenik meg a lányos háznál, aki elvégzi ezt a "szertartást", de maga a fiú közvetlenül is megkérheti a lány kezét. A lány apja pedig engedélyét adja a frigyre.

A jegygyűrűről minden esetben a vőlegény gondoskodik, lehetőleg köves gyűrű társaságában húzza fel előbb menyasszonya, majd a saját ujjára. Nincs rá írott szabály, de a leggyakoribb szokás az, hogy a házasságkötés előtt a bal, utána pedig a jobb kézen hordják a jegygyűrűt.A jegyesek ajándékot is adhatnak egymásnak.


Sok mindent lehet ajándékozni a jó ízlés határain belül. Virágot, könyvet,édességet , csecsebecsét. A jó ízlés tiltja, hogy fiatalok ruhaneműt ajándékozzanak egymásnak. Ne szerepeljenek ajándéktárgyak közt régi, használt dolgok sem.


ELJEGYZÉS


Ma már nem tartják kötelezőnek, hogy a férfi a jövendő apóstól kérje meg a lánya kezét, de a menyasszony szüleinek illik legelőször megtudniuk a hírt, különösen ha a hagyomány szerint ők fizetik az esküvő költségeit.
A gyűrűt nem feltétlenül ekkor kell átadni, sok pár szívesen választja ki együtt, szükségképpen kompromisszumot találva ízlésük és pénztárcájuk között. A gyűrű lehet antik vagy új, külön csináltatott vagy családi ereklye. Lehetnek benne kövek, gyémántok, a legnépszerűbb a gyémánt és más kő együttese.


Az örömteli hírt legelőször a menyasszony szüleivel illik közölni, rögtön utánuk következnek a vőlegény szülei, valamint a közeli családtagok és barátok, akikkel személyesen, telefonon vagy levélben tudatjuk a nagy hírt. Ha a vőlegény vagy akár a menyasszony özvegy vagy elvált, a korábbi apóssal, anyóssal is illik tudatni az új eljegyzést. Különösen olyan esetben, ha gyerekek is vannak az előző házasságból, akik közeli kapcsolatban maradtak a nagyszülőkkel.
Miután nyilvánosságra került az eljegyzés, megindulnak a levelek, gratulációk, jó kívánságok, talán még ajándékot is kap a friss jegyespár. Ezeket a párnak minél hamarabb meg kell köszönnie.


Nem szükséges bankettet tartani, bár sok pár szívesen rendez nagy partit, ahol barátaik találkozhatnak, s itt jelenthetik be ünnepélyes keretek között eljegyzésüket. Ha a menyasszony és a vőlegény szülei még nem ismerik egymást, kiváló alkalom hogy összeismertessük őket. Hagyományosan a vőlegény szülei hívják meg a menyasszony szüleit. Az eljegyzési partin vagy vacsorán nem szükséges beszédet tartani, de illik pohárköszöntőt mondani az eljegyzettekre.


Eljegyzéskor a menyasszony és a vőlegény az asztal közepén ,egymás mellett foglal helyet. A menyasszony mellé illik ültetni a vőlegény szüleit.Az ünnepló társaságnak a menyasszony apja szokta bejelenteni az örvendetes családi eseményt. Ilyenkor pohárürítés következik. Az eljegyzést követő napokban ,hetekben nemcsak a fiú szüleit, hanem az egy helységben élő rokonságot is illik felkeresni.


AZ ESKÜVŐ


V E N D É G L I S T A


A tervezett házasságot az eljegyzéshez hasonlóan tudatják a szülők a rokonsággal, az ismerősökkel. Az értesítéseket, meghívásokat legalább 3 héttel az esküvő előtt el kell küldeni.
A legjobb, ha meghatározzuk, hány vendéget akarunk meghívni, és csak ezután látunk hozzá a névsor összeállításához. Régen a menyasszony szülei állították össze a listát. Általában a menyasszony szülei rendezik a vacsorát, és az ő nevük szerepel a meghívókon házigazdaként. A lista összeállításánál vegyük figyelembe, hogy a meghívottaknak körülbelül kétharmada nem jelenik meg, ezért nyugodtan invitálhatunk több vendéget.

Mindenképpen a családot és a jó barátokat részesítsük előnyben. Nem kötelező meghívni barátaink partnerét, különösen ha nem is ismerjük, ellenben házaspárok vagy jegyespárok mindkét tagját hívjuk meg. Általában nem szokás meghívni két olyan embert, akik nem kedvelik egymást (pl. elváltak). Kerüljük az exbarátnők és -barátok meghívását is.



A koszorúslányok (menyasszonyi kíséret)
A menyasszonyt számos koszorúslány kísérheti, de legalább egyiküknek a vőlegény családjából kell lennie. A feladatuk, hogy segítsék a menyasszonyt, és vigyék az uszályát vagy fátylát. Férjezett asszonyok is lehetnek koszorúslányok, ahogy nagyon fiatalok is. Az első koszorúslány általában a menyasszony legjobb barátnője, esetleg rokona, de lehet a legidősebb lány is az első koszorúslány, aki segít az öltözködésnél, és elkíséri a templomig. Felelős a többi kísérő viselkedéséért.



A VŐFÉLYEK

A nagy templomi esküvőknél szükség lehet arra, hogy a vőfélyek segítsenek a miselap kiosztásánál, ellenőrizzék, van-e elég ülőhely a legközelebbi rokonok, és család számára, továbbá ők vezetik a helyükre a vendégeket. Fontos, hogy ismerjék a meghívottakat, ha mégsem, akkor kérdezze meg, hogy a menyasszonyhoz vagy a vőlegényhez tartozik, mivel a menyasszony vendégei a templom bal oldalán foglalnak helyet (ha szemben állunk az oltárral), a vőlegény vendégei pedig a jobb oldalon.






Az esküvő napja
A vőfélyek legalább félórával a szertartás előtt érkezzenek a templomba, hogy legyen idejük kiosztani a miselapokat, és ellenőrizzék hogy az első sorokat meghagyták-e a közvetlen család számára. A násznagy tíz percel a szertartás kezdete előtt legyen ott a vőlegénnyel, és a menyasszony érkezéséig jobb oldalon, az első padsorban üljenek. A menyasszony előtt jön az édesanya és a koszorúslányok, legutoljára a menyasszony, általában édesapja kíséretében.


Az anyakönyv aláírása után a menyasszony és kísérete igazítsa meg az uszályt és a fejdíszt. Elsőként az ifjú asszony férje bal oldalán jönnek ki a templomból. A násznagy és a vőfélyek segítenek, hogy ne maradjon ki senki a csoportképből. Ezután a házaspár rögtön elindul a bankett helyszínére, hogy az első vendég érkezéséig legyen idejük pihenni.
A bankettre általában a menyasszony szüleinek a házában kerül sor. Persze tarthatják szállodában, étteremben, kertben, hajón is.

- A reggeli vagy délelőtti esküvőt rendszerint állófogadás, illetve meleg ebéd követi, és az ifjú pár délután 4-5 óra körül távozik.
- A kora délutáni esküvőt általában svédasztalos állófogadás követi, a tortát késő délután szolgálják fel, és az ifjú pár este 7 óra felé távozik, hacsak nem folytatódik este is a lakodalom.
- A késő délutáni esküvőt svédasztalos vagy meleg vacsora, zene tánc követi, az ifjú pár általában éjfél körül távozik.

Bármikor is van a bankett, az italok közül ne maradjon ki a pezsgő, és mindenképpen rendeljünk elegendő üdítőt.



A szülők egyezzenek meg egymással, ki mit vállal a költségekből.Kölcsönös megegyezés alapján kérjenek fel tanúkat. Ezek általában a családhoz közel álló személyek közül kerülnek ki. Az esküvőre általában a fiatal pár, a tanúk és a szűk családi kör megy. A menyasszony vigyen az esküvőre fehér virágcsokrot. Erről előre gondoskodjék a vőlegény s küldesse a menyasszony lakására. A házasságkötés hivatalos aktusa után az ifjú pár és kíséretük a menyasszony szüleinek lakására megy, ahol kezdetét veszi az ünnepség, a lakodalom.

Nászajándék

Sok pár készít listát azokról az ajándékokról, melyekre szüksége van, megkönnyítve ezzel a választást a vendégek számára. Bár minden meghívottnak illik ajándékot hoznia, a meghívóhoz mégse mellékeljük az ajándéklistát. Egyesek mindenféle útmutatás nélkül, maguk akarják kiválasztani az ajándékot. Tagadhatatlan viszont, hogy a listák nagyon hasznosak, hiszen biztosítják az ifjú házasok számára mindazt, amire szükségük van az önálló élet megkezdéséhez, és elkerülhetik, hogy kettőt kapjanak valamiből.

Lehetőleg különböző értékű ajándékokat soroljuk fel. Mindig írásban köszönjük meg a nászajándékot. Ha az esküvő előtt megkaptuk, lehetőleg azonnal válaszoljunk, mert utána elárasztanak minket az ajándékok, és sokkal kevesebb időnk lesz a hálálkodásra.


Kiment már a divatból, hogy rangsor szerint ültessük asztalhoz a vendégeket, mégis fontos, hogy jól meg legyen tervezve az ülésrend, különösen egy esküvőnél. A vendégek elhelyezését nem lehet a véletlenre bízni : nagy szerepet játszik az ültetésnél, hogy ki kihez illik. Az esküvői vendégsereg igen sokrétű, egyesek nem ismerik egymást, másokról tudjuk, hogy nem rajonganak ismerősük társaságáért. Az is előfordulhat egyeseknél, hogy egyszerűen rossz beszélgető partnerek, nincsen közös témájuk.


Érdemes a vendéglistát átnézni a szülőkkel és ez alapján velük együtt elkészíteni az ülésrendet. Ők bizonyára jobban ismernek egyes vendégeket, mint az ifjú pár, így közösen ügyesebben el lehet dönteni, hogy ki mellé kit lehet ültetni, hogy biztosítva legyen a jó hangulat.


Természetesen van egy-két alapszabály, ami meghatározó az ülésrend összeállításánál, így például az asztalfőre csakis a nap főszereplői, a fiatal házaspár kerülhet, mégpedig a menyasszony mindig a vőlegény jobb oldalára. Ezt a két helyet feltétlenül jelezze külön dekoráció is. A mellettük lévő helyek - patkó formában elhelyezett asztalok esetén a szemben lévő helyek - a szülőket illetik meg. A menyasszony mellé apósa kerül, a vőlegény mellé pedig anyósa. Ha az asztal egyszerű, hosszú , akkor a menyasszonnyal szembe ültessük édesapját, akinek oldalán viszont a vőlegény édesanyja foglaljon helyet. Ez az ülésrend szinte mindig mérvadó.


Csak ezek után vegyük tervbe a nagyszülők, keresztszülők , testvérek, más rokonok és barátok ülésrendjét. Általában az a szabály, hogy az idősebb vendégek előrébb ülnek a fiatalabbaknál, de ehhez nem kell mindig ragaszkodni. A gyerekek és a fiatalabb testvérek helye általában az asztal végén van. Amennyiben az eskető papot is meghívjuk a lakodalomra, tisztelet helyet adjunk neki a fiatal pár közelében, esetleg a menyasszony édesanyja melletti helyet. A biztonság kedvéért tartsunk néhány helyet szabadon, esetleges váratlan vendégek számára is.


Az esküvői ebédnek, vacsorának jellemző mozzanata a sok pohárköszöntő. Ezeknek sorát a családnak valamelyik idősebb tagja nyissa meg. A vendégek is mondhatnak tósztot, de lehetőleg fogják rövidre mondandójukat. Az esküvő utáni napokban köszönjék meg a fiatalok az ajándékokat, vagy személyes látogatás alkalmával,, vagy írásban.
Látogatások, meghívások, részvétlátogatás



MEGHÍVÁS



A legtöbb esetben valamilyen ünnepi alkalomból hívunk össze társaságot. Ne forogjon minden gondolatunk akörül, hogyan etessük, itassuk agyon vendégeinket. Vacsorára szóban, vagy telefonon hívjuk meg barátainkat. Nem aznap, hanem jóval előtte, hogy vendégünknek legyen alkalma idejét beosztani. Házaspárokat, jegyespárokat csak együtt illik meghívni. Ha nőtlenek és hajadonok is vannak, a házigazda igyekezzék egyenlő arányban meghívni őket.


Néhány jó tanácsot nem árt megszívlelni, mielőtt asztalhoz invitáljuk vendégeinket. Konkrétan a híres, majdhogynem hihedt magyaros vendégszeretet visszásságairól ejtenék néhány szót.


A vendégek traktálása, az étel-ital rátukmálása, a fogyasztás erőszakos unszolása, a folytonos koccintgatásra, pohárürítésre kényszerítés régi jó magyar hagyomány. Megvendégelési szokásaink egyik maradisága, hogy a háziak nem veszik igazán komolyan vendégeik étrendbeli - nem ritkán orvos előírta - kötöttségeit, józan autósok önmegtartóztató szándékát.


Magyarul és egy kicsit gorombán szólva "vendégszeretetük " nem azonos a vendég tényleges és gyakorlatias szeretetével. Elütik az egyéni gondoskodással járó vesződséget azzal, hogy " az a kicsi nem árthat..."Márpedig pépldául a cukorbetegnek egyetlen falat édesség , egy kanál magas szénhidráttartalmú köret felboríthatja kiegyensúlyozott állapotát. Virtust csinálnak az autósok absztinenciájából azzal, hogy " mi az, félsz az ellenőrzéstől ? ". Ha aztán vendégüket baj éri, mossák kezzeiket.


Gyakorlatra fordítva a szót : a vendégszeretetnek nem szabad a háziak olykori magamutogató szándékához, saját ízléséhez, bőkezűségéhez igazodnia. Azokat kell szolgálnia, akiket asztalukhoz ültetnek. Hagyjunk tehát fel az evés - ivás erőszakolásával, úgy kerüljön az asztalra a kínálnivaló, hogy mindenki hozzáférjen. Étvágya, hajlandósága szerint annyit szedjen belőle, amennyi neki jólesik.


A másik dolog, amivel szakítani kellene : a vendégek egy kalap alá vétele , az étvágyra, ízlésre vonatkozóan. Ha például nem töltöttkáposztával rakjuk meg az asztalt, hanem soványabb - kövérebb sültek váltakoznak a tálon, külön edénykékben kínáljuk a fűszeres - zamatos mártást, hozzá különböző, mindenféle diétának megfelelő köretet tálalunk, egyszóval mindenki kedve szerinti falathoz juthat.


Sürgősen fel kellene hagyni a legveszélyesebb maradisággal : csakis szeszes italok kínálásával. Át kell térni a különböző ételekhez illő , különféle zamatú, szénsavas vagy szénsavmentes üdítő italok kéznél tartására. Tudomásul kell vennünk, hogy mi is felelősek vagyunk autós vendégünk biztonságáért.


Édesség, kávé : nincs az a csodálatos torta, amely ne hízlalna. Aki éppen fogyózik, azt ne kapacitáljuk azzal, hogy " ne itt fogyókúrázzál...! "A kávéhoz ma már kérés nélkül járjon a kis tégely tejszín, vagy kis kancsóban kínált tej. Ne hajszoljunk bele senkit egy álmatlan éjszakába !





A vendégeket általában a házigazda fogadja, de az ajtónyitást egy nagyobbacska gyerek is elvégezheti.


A házigazda nem ül le addig az asztalhoz, amíg minden vendége helyet nem foglal.


Amikor megérkezünk, először a háziakat és azok hozzátartozóit üdvözöljük, utána a többi vendéget. Lehetőleg már a háziak köszöntésénél mondjunk köszönetet a meghívásért.


A vendéglátók minden vendégükkel váltsanak legalább néhány szót, segítsék a nehezen kibontakozó társalgást.


Távozáskor a házigazda kötelessége, hogy a kabátot felsegítse a vendégekre.A házigazda vendégeit egészen az ajtóig kíséri. Tisztán nőkből álló társaság távozásakor a háziasszony kíséri ki barátnőit. A vendégek lehetőleg egyszerre távozzanak, ha lehet, ne "felejtődjön " ott senki.


Illendő, hogy a vendégek adandó alkalommal szintén meghívják vendéglátóikat.


Néhány apró jótanács:


- az első látogatást lehetőleg ne nyújtsuk túl hosszúra


- ha ünnepi meghívásról van szó,vigyünk virágot a vendéglátó háziasszonynak


- ha étkezésre vagyunk hivatalosak, addig ne üljünk asztalhoz, míg a háziasszony le nem ül, vagy erre fel nem szólít minket


- ha saját ismerősünket is szeretnénk elvinni, kérjünk erre a meghívó házigazdától engedélyt



- ne feledkezzünk ott látogatási idő után.

Viselkedés az asztalnál



Üljünk egyenesen, de ne feszesen.

Ne tegyük a lábunkat a szék alá, de vigyázzunk arra, hogy ne nyújtsuk túl előre sem, mert zavarjuk társunkat.

Az asztalnál, fontos a kezek helyzete. Semmiképp ne tegyünk karunkat, könyökünket az asztalra és ne fogjuk a tányért, amiből eszünk. A helyes testtartás: a könyökünket oldalunkhoz szorítva, csuklónkkal az asztal szélére támaszkodva fogyasztjuk az ételt.

Mielőtt asztalhoz ülnénk, rendezzük el ruhánkat és mossunk kezet.

Soha ne együnk gyorsan vagy idegesen.

Ne beszéljünk teli szájjal.

Ne utasítsunk semmit vissza, a házigazdát megsérthetjük.

Ünnepi vagy a szokásos menüt illik megdicsérni.

A poharat ne töltsük tele - csak 2/3-át töltsük meg.

A kanalat és a kést a jobb kézbe kell tartani. Erre nincsenek kivételek. A villát, akkor is a bal kézben tartjuk, amikor a kést használjuk. Csak akkor vesszük át a jobb kezünkbe, amikor felvágtuk pl. a sültet.

Ha egy evőeszközt leejtünk a földre, kérünk helyette mást.

A fogpiszkálót, ne használjuk az asztalnál. Menjünk félre pl. a fürdőszobába.

A házigazda utoljára szolgálja ki magát, és utoljára lesz kiszolgálva. Tányérunkat sose töltsük tele.

Egy tálcáról, mindig a legközelebbi darabot vegyük el.

Különleges esetek az asztalnál
Soha nem adunk át egy evőeszközt, élével az illető felé.

Ha valaki a sót vagy borsot kéri tőlünk, soha sem adjuk át a mellettünk levő háta mögött, hanem előtte.

Előbb a hölgyek szolgálják ki magukat, aztán az urak és legvégül a házigazda, amikor az edény visszakerült hozzá.

Az üveget nem adjuk kézről kézre.

A levest jobbra találjuk. Ugyanígy szedjük le az asztalt.

TERÍTÉS

Egy szépen terített asztal látványa mindenki számára, így önmagunknak is nagy élményt jelethet. Nézzük hát meg, mi mindenre kell odafigyelni az asztal megterítése során. Az étkezőhely kiválasztása és beállítása nagyon fontos teendő. Több kisebb asztalt esetleg össze is tolhatunk, ha azok magassága azonos.


Az asztal leterítéséhez használhatunk fehér, színes vagy mintás abroszt, de arra ügyeljünk, hogy az edény színével összhangban legyen. Virágmintás tányérok alá ne tegyünk tarka, színes abroszt. Ha papírszalvétát használunk, vegyük figyelembe az abrosz színét, de attól legyen mégis eltérő. Zöld abroszra sárga, barna, fehér, esetleg piros szalvétát tehetünk, rózsaszín terítőre pedig a piros, kék, lila vagy fehér illik.


A poharak legyenek mindig ragyogó tiszták, . A szépen csillogó poharak emelik a terített asztal látványát.

Akkor is gondosan kell teríteni az étkezéshez, ha szűk családi körben étkezünk. A tányérokat úgy helyezzük el, hogy köztük legalább 60 cm-es távolság legyen. Vigyázzunk, hogy az asztal lábához ne ültessünk vendéget, az asztal lába két vendég közé essen. Ne helyezzünk az asztalra sok magas virágot. Az asztalterítő lehetőleg úgy borítsa az asztalt, hogy legfeljebb 20 cm lógjon le belőle. A szalvétát összehajtva tegyük a tányér bal oldalára.


Az edények elhelyezését a lapos tányérokkal kezdjük. Ha előétel van, a lapos tányérokra kistányérokat helyezünk. Ha nincs előétel, akkor a leveses tányér jön a lapostányér tetejére.






A kést a tányér mellé, a jobb oldalra tesszük, élével a tányérok felé fordítva. A villa helye az ellenkező oldalon van, a hegyével fölfelé néz. A kanalat vagy a kés mellé, vagy a tányér elé tesszük, mellé pedig a kiskanalat. Ha halkést vagy halvillát használunk, tegyük őket a rendes kés, illetve villa mellé.






A savanyúságos, vagy kompótos tányért a nagy tányértól balra tesszük, jobbra pedig a poharakat helyezzük. Só,- paprika - és borstartó lehetőleg több is legyen az asztalon.






Uzsonnára kisebb tányérokkal terítsünk. A tányérok mellé jobbra a csészealjat és a csészét helyezzük. A kávéskanál helye a csészealj jobb oldala. Mindig a csészealjra tegyük a kiskanalat használat után, nehogy összepiszkítsa a terítőt.



VISELKEDÉS AZ ASZTALNÁL, EVŐESZKÖZÖK HASZNÁLATA :

Az étkezés az asztalkendő kibontásával kezdődik. Ehhez akkor foghatunk, ha az első étel már megjelent az asztalon. Az asztalkendőt a térdünkre terítjük. Ha papírszalvétával van terítve, használat után gombóccá gyúrva a leszedésre váró tányérba tesszük



EVŐESZKÖZÖK, VILLA, KÉS.

A kést fogjuk jobb kezünkbe, hogy a vágás határozottabb legyen vele, a villát pedig a balba. Mindkét evőeszközt a hüvelyk, a mutató és a középső ujjunk között tartjuk. Könnyedén használjuk a kést, nem ízléses a mutató ujjunkat a villa ágára, vagy a kés pengéjére helyezni. Ha étkezés közben a kést nem használjuk, helyezzük a tányér szélére. Ha az étkezést befejeztük, az evőeszközöket a tányérra helyezzük, egymással párhuzamosan, a nyelük jobbra nézzen.


KANÁL HASZNÁLATA


Ne a kanál oldaláról szippantsuk fel a levest, ne szürcsöljünk. Hegyével fordítsuk magunk felé a kanalat, úgy közelítsünk vele a szájunkhoz. Ne az egész kanalat kapjuk be. Kanalazás közben ne döntsük meg a tányért. Étkezés befejeztével a kanalat lenyalás nélkül helyezzük a tányérra. Főzeléket, húst, tésztát ne kanállal együnk.


Kenyeret az asztalnál törjük, ne harapjuk.Ha a kenyeret megkenve szolgálják fel, akkor nem törjük, és a szendvicseket is harapjuk.


Ha a levest csészében tálalják, akkor bal kezünkkel a csésze fülét fogjuk, jobb kezünkkel pedig kikanalazzuk a levest. A maradékot sabad kiinni.


A sülteket vagy egyben, vagy felszeletelve tálalják. Fontos szabály, hogy a tálalóedényen lévő húshoz ne nyúljunk saját késünkkel, azt az odakészített evőeszközzel helyezzük tányérunkra, és saját késünkkel ott folytassuk a feldarabolást.


Lehetőleg ne előre daraboljuk fel az egészet, mindig csak a következő falathoz valót szeljük le. Az aprószárnyasok csontját kézbe foghatjuk nyugodtan. / DE libacomb, sertéskaraj nem kézbevaló /

Függetlenül attól, hogy otthon a családdal étkezünk, ugyanúgy tiszteletben kell tartanunk az étkezési szabályokat. Azért, amiért a családdal étkezünk, nem jelenti azt, hogy tetszene nekik a pecsétes asztalterítő, a szétszórt kenyérdarabok stb. Az asztalnál, a meghívottak vagy a családtagok legalább 50 cm-re üljenek egymástól.



Az asztalra három féle pohár kell kerüljön. A pálinkás pohár, a boros pohár és vizes pohár. A poharak ugyanabból a készletből legyenek.

Használat után, a pálinkás poharat el kell tenni, hogy ne zavarjon a szaga. Erre a célra, egy tálcát használjunk.

A könnyű italokat, étkezés előtt szolgáljuk fel. A poharak és az üvegek egy más asztalra kerülnek, ahonnan, mindenki könnyen kiszolgálhatja magát. A pezsgőt és a konyakot étkezés után fogyasztjuk.

A boros és a vizes üvegeket szimetrikusan helyezzük el, a férfi felére aki majd felszolgálja az italt. Az ásványvizet és a bort erdeti üvegükből szolgáljuk fel.

A virágokat, egy alacsonyabb vázába tesszük, hogy az étkezők láthassák egymást.

Ne tegyünk sok mindent az asztalra, hogy ne zavarja kényelmünket. A sótartó és a bors minden 3-4 személy előtt szükséges.

A só- és borstartóknak, amelyeknek nincs kilyukasztva a teteje, kis kanalakat teszünk bele. A többi fűszert, csak kérésre tesszük az asztalra.

A szósz-t külön edénybe tároljuk. Vigyázat! soha nem tesszük a sültre, a pirére vagy más körítésre, mivel nem esztétikus. Használat után a szósz-t elvesszük az asztalról.

A salátákat külön edényekbe szolgáljuk fel, személyenként egyet. Ajánlott, hogy a sültet salátával diszítsük.



Fogak tisztogatását lehetőleg ne az asztalnál végezzük, ha mégis múlhatatlan, egyik kezünkkel takarjuk el szájunkat.

Egyszemélyes meghívás.



Ha egyedül vagyunk hivatalosak valahova, ügyeljünk arra, nehogy túllépjük a látogatási időt. Ha ez mégis megtörtént, kérjünk bocsánatot az alkalmatlankodásért, és távozzunk minél hamarabb.

Gondoljunk arra, hogy vendéglátóink vacsorázni vagy aludni akarnak.A háziak persze udvariasságból marasztalni akarnak, de ezt nem szabad komolyan venni. Ha vacsorára akartak volna hívni, ezt közölték volna előre. Egészen közeli, bizalmas ismeretség esetén ezt a meghívást is el lehet fogadni.

Váratlan látogatás

Az emberek nem mindig beszélik meg előre, hogy kinek a lakásán, mikor és milyen alkalomból találkoznak. Vannak váratlan látogatások is. Azt azonban lehetőleg ne kívánjuk meg egyik ismerősünktől sem, hogy a hét bármelyik napján, és a nap 24 órájának bármelyikében rendelkezésünkre álljon. A látogatások időpontját lehetőleg a késő délutáni, vagy a kora esti órákra tegyük, nehogy kellemetlen meglepetéseket okozzunk a háziaknak.Pl. akár ágyban is találhatja őket az esti órákban, ilyenkor távozzon, amilyen gyorsan csak lehet. Általában kerülnünk kell azokat az időpontokat, / alvás, takarítás, főzés / amikor csak terhére lehetünk a háziaknak.

Esti összejövetelek.

Ez a vendégeskedésnek talán legelterjedtebb , leggyakoribb formája. Nem igényel sok előkészületet, komolyabb költségeket. Néhány szendvics, egy kis könnyű bor vagy likőr éppen elegendő , de az sem baj, ha csupán feketét főzünk vendégeinknek. Az ilyen összejövetelek általában sikerülnek is , a vendégek nem sietnek haza, otthon már megvacsoráztak. / Ez a forma nem azonos a vacsorameghívással, csak kikapcsolódást szolgál. /

A vacsora utáni összejövetelek szórakozásai közé tartozik a kártya, sakk vagy más társasjáték. Soha ne feledjük el, a családias játékest nem szerencsevadászat, ne a nyerészkedésre törekedjünk, hanem a szórakozásra, arra, hogy jól érezzük magunkat barátaink társaságában.

Ha valaki szemlélője csupán a sakk - vagy kártyajátéknak, ne szóljon bele, nézze a játékot szótlanul. Akik nem játszanak, beszélgessenek.



Házi táncos összejövetele

A táncolni vágyó fiataloknak nem feltétlenül szükséges vendéglőbe menniük, szorongniuk tenyérnyi táncparkettjén. Otthon is lehet táncos összejövetelt rendezni- ,rendszerint jobbat, mint nyilvános helyen.. A háziak félretehetnek az útból néhány bútordarabot, felszedik a szőnyeget, bekapcsolják a TV-t, vagy magnót, s már kezdődhet is a tánc.. Az ilyen összejövetelek alkalmával nem szokás vacsorához teríteni. Legfeljebb hideg büfét csinálunk- ez jobban is megfelel a tánc hangulatához. A táncot mindig a házigazda kezdi, s a háziasszonyt kéri táncra. Általános szabály, hogy a férfiak minden nőismerősüket kérjék fel táncra, de semmiképpen sem felejtsék el megtáncoltatni vendéglátóikat, a háziasszonyt és lányait.

A házigazda felnőtt fiainak első kötelessége szórakoztatni az unatkozókat, táncoltatni azokat, akik pár nélkül maradtak.

Délutáni tea vagy kávé

Ezt a vendégeskedési alkalmat is fel lehet használni könnyed csevegésre, kellemes időtöltésre. Legalkalmasabb időpontja : 4 és 5 óra között. Ha hétköznapra hívunk vendégeket, és köztük dolgozók is vannak, legyünk tekintettel a munkaidő végére. A vendégek kívánság szerint teát vagy kávét fogyasztanak. Kávéhoz kalácsot, teához teasüteményt adjunk.



Ebédmeghívás

Ha ebédre vagyunk hivatalosak, legyünk nagyon pontosak. A háziasszony ne igyekezzék a csömörig etetni vendégét. Ha csak egyszerű, nem ünnepélyes ebédről van szó, elegendő a leves, sült körettel, sütemény, bor szódával. Természetesen feketét, gyümölcsöt is felszolgálhatunk.

Az ebédre való meghívás nem jelenti azt, hogy ott kell maradnunk vendéglátóinknál egész napra. Ők biztos nem fognak bennünket kitessékelni, de tudni kell az illemet, ebéd után egy - másfél órával köszönjük meg a szíves vendéglátást, és távozzunk.




Vacsorameghívás

Ha vacsorára hívunk meg valakit, lehetőleg meleg étellel várjuk. Nem helyrehozhatatlan hiba azonban a hideg vacsora sem, sőt manapság egyre inkább elterjed a hidegtálak felszolgálása. De ha valakit először hívunk vacsorára, maradjunk inkább a meleg étel mellett. Ha nagyobb a lakás, vacsora után menjünk át a másik szobába egy cigarettára vagy szivarra.Általában a háziasszony szokta felkérni vendégeit, hogy telepedjenek át a szomszéd szobába- A házigazda pedig a füstölnivalóról gondoskodik. Az asztalt a háziasszony szedi le . A nővendégek csak akkor segítenek, ha nagyon közeli ismerősei a háznak.

Udvarló első látogatása

Nagy esemény egy fiatalember életében, ha először lépi át szeretett lányismerőse lakásának küszöbét.Előre kell mindjárt bocsátani, meghívás nélkül illetlenség lenne egy ilyen látogatás.. Meghívást kaphat a fiú a lány szüleitől, vagy magától a lánytól. Számos lehetőség van arra, hogy a fiú és a szülők ismerjék egymást. Ha a szülők elkísérik lányukat a bálba, ott találkozhatnak. Előfordulhat, hogy az apa és fiú egy munkahelyen dolgoznak. De az sem lehetetlen, hogy a szülők régebbről ismerik egymást. Igy aztán könnyebben zajlik az ismerkedés. De ha ilyen ismeretség nincs, türelemmel meg kell várni, amíg egy adandó alkalommal a lány hívja meg udvarlóját.

Néhány , nem örökérvényű tanács a fiúnak:

Lehetőleg délután tegyük az első látogatást az ismerős lány szüleinél.Ez alkalommal öltözzünk kissé ünnepélyesebben.Ha nincs pont aznap semmi ünnepélyes alkalom, nem kell ajándékot vinni.

Legyünk szerények, természetesek. Ne akarjunk nagyzolni. Beszélgessünk az egész családdal szívélyesen, necsak a lánnyal. Látogatásunkat ne méretezzük hosszúra. Ne várjuk, hogy már az első alkalommal vacsorára is meghívjanak. Ha azt tapasztaljuk, hogy szívesen látnak, nem jelenti azt, hogy ott kell ülnünk minden szabad időnkben.

Hogyan kell fogadni az udvarló első látogatását ? Őszintén, szívünk szerint. Nem kell agyonetetni, agyonitatni, körülrajongani a vendéget, mert azt gondolja, hogy " fogni " akarják, s ez a látszat sokkal inkább taszító, mint vonzó a látogató számára.

Beteglátogatás

Csak jó ismerőseinket, rokonainkat, barátainkat keressük fel a betegágynál. De őket sem mindig. Elsősorban a betegre kell tekintettel lennünk: nem zavarja -e az ágy körül nyüzsgő látogatók hada, nem vágyik-e nyugalomra, egyedüllétre, pihenésre. Kórházban természetesen meg kell tartanunk az ottani szokásokat, figyelemmel kell lennünk a látogatási időre.

A beteglátogatási időt szabjuk rövidre, a túlságosan hosszú látogatás terhes a betegnek. Ne tartsunk a betegségről példákkal illusztrált előadást, beszéljünk tehát olyasmiről ,amitől a beteg felvidul. Ha a beteg beszél bajáról, türelemmel,megértéssel hallgassuk, megkönnyebbülhet, ha kipanaszkodja magát. Mindenesetre fejezzük ki reményünket, hogy mielőbb meggyógyul, és kívánjunk neki búcsúzásnál jobbulást. Gyermekágyas asszonyt csak nők látogassanak, legyünk tekintettel a fiatal nő helyzetére, ne zavarjuk sokáig. A férfiak, még ha közeli rokonok is, menjenek ki a szobából, ha a kismama táplálni akarja csecsemőjét.



Részvétlátogatás

Ha közeli ismerősünket gyász éri, a haláleset és a temetés közti időben tegyünk részvétlátogatást. Öltözzünk ilyenkor sötét ruhába. Igyekezzünk megvígasztalni a családot. Arra azonban vigyázzunk, hogy az elhúnytról csak jót szabad mondani. Ne keressük fel a gyászoló családot, ha a részvétlátogatás mellőzését kifejezetten kérik. Úgyszintén szükségtelen távoli ismerősünket látogatni gyászuk esetén.

Ne sértődjünk meg, ha részvétlátogatások alkalmával nem közvetlen családtagok fogadnak bennünket. Az őket ért mély gyász miatt előfordulhat, hogy nem képesek emberek között megjelenni. Ha tehát a rokonságnak akár távolabbi tagja fogad bennünket, vegyük úgy, mintha a közvetlen hozzátartozókkal beszéltünk volna.

Temetés

Temetésre a gyászoló rokonok és az ismerősök fekete, vagy sötét ruhát vegyenek fel. A közeli hozzátartozók bal karjukon vagy kabátjuk hajtókáján gyászszalagot viselnek. A gyermekeket öltöztessük sötét ruhába, de ne gyászruhába. Helyesebb azonban, ha kisgyermekeket nem viszünk el a temetésre.
 
 
0 komment , kategória:  Illemtan  
Általános illemszabályok
  2015-04-07 19:49:00, kedd
 
  Általános illemszabályok


KÖSZÖNÉS TALÁLKOZÁSKOR


A köszönés az első udvarias üdvözlési forma. Egy egyszerű köszönés, egy kis gesztussal, valaki iránti tiszteletről tanúskodik.



Senki sem lehet annyira jelentéktelen, hogy ne érdemeljen meg egy köszönést. íme néhány alapszabály:

Egy társaságban, az köszön előbb, aki utoljára érkezik meg. A köszönést viszonozni kell, ellenben megsértheted a társadat.

Ha egy helységbe belépünk, előbb köszönünk az ott tartózkodóknak. Ez érvényes a vendéglőkre, várótermekre, vonatfülkékre, felvonókra, üzletekre.

Egy kézszorítás után, a személy mindig megáll és egy beszélgetést folytat.


A köszönésnél az udvariasság általános szabályai érvényesülnek.Tehát a férfi köszön előre a nőnek, a fiatalabb az idősnek./ De eltérően az általános szabályoktól, egy fiatal hölgy köszönjön csak előre idős férfiismerősének./Ha valaki olyan helyiségbe lép be, ahol már tartózkodik valaki, köszönni kell előre, tekintet nélkül arra, hogy odabent férfiak, fiatalabbak vannak.


Az utcán is érvényes a szabály, hogy a férfi köszön előre, de ha egy nő hátulról megelőz egy ismerős férfit, neki kell ráköszönnie.


Találkozásoknál illendő a kézfogás. Ennek is vannak szabályai, melyeket illik ismerni.


-- mindig az idősebb nyújt kezet a fiatalabbnak


-- a nő a férfinak


-- a főnök a beosztottnak.


A másik fél abban az esetben sem tolakodjék a kézfogással, ha az előbbiek valamelyike elfelejtette a kezét nyújtani. Ilyen esetben a kézfogás elmarad.


Néha még divat találkozásnál a kézcsók. A kézfejet zárt ajakkal kell érinteni, nem cuppantunk. Nagyon bizalmaskodó jellegű, ha a kézfej helyett a csuklót, vagy a kart csókoljuk meg. Tilos a nőnek kikényszeríteni a kézcsókot azzal, hogy kézfejét a férfi orra alá dugja. Kézfogásnál, ha kesztyűt viselnek, a férfi lehúzza kesztyűjét, a nő azonban nem.


Ha ismerősünk többedmagával jön velünk szemközt, köszönjünk társainak is, még ha nem is ismerjük őket. És fordítva, nekünk is kell fogadnunk a köszönést, ha mi vagyunk társaságban.



Bemutatkozás

A társadalmi életben a bemutatkozás a kezdete minden ismeretségnek.
A bemutatkozás harmadik fél segítsége nélküli ismeretségkötés.
A bemutatkozást mindig az érkező, a belépő kezdeményezi rangra, nemre, korra való tekintet nélkül. A problémát gyakran az jelenti, hogy mindketten egyszerre mondják a nevüket, így egyik sem érti a másik nevét. Ilyenkor nem udvariatlanság, sőt célszerű rákérdezni újból valamilyen udvarias formában a névre.

Nigériában történt: Egy amerikai tinédzser Nigériában stoppolt. Egy autó, tele helybéliekkel, elhaladt mellette.
A kocsi csikorogva megállt. A helyiek kiugrottak és jól helyben hagyták a látogatót. Miért?
Azért, mert Nigériában a gesztus, amelyet Amerikában gyakran a stoppolásra használnak /fölfelé nyújtott hüvelykujj / nagyon durva jel.

Bemutatás
A bemutatás egy harmadik személy segítségével történik. Először annak a neve hangzik el, akit bemutatnak. Bemutatásnál a férfit mutatják be a nőnek, az alacsonyabb rangút a magasabb rangúnak és a fiatalabbat az idősebbnek. Nagy létszámú társaság esetében bárki bemutathatja az ismerősét.
Sokoldalú tárgyalásokon a bemutatást mellőzik.

Az a legszerencsésebb eset, ha van közös ismerős, aki lebonyolítja a bemutatást.

Alapszabály: _ mindig a férfit mutassuk be a nőnek.

_ a fiatalabbat az idősebbnek

_ az új beosztottat a főnökének.

Néhány kivétel:

Egy fiatal nőt, akkor mutatunk be egy férfinek, amikor az, idősebb, még akkor is, ha a szabály azt mondja, hogy a férfinek kell bemutatkoznia. Ebben az esetben a korosztály elsőbbséget kap.

Az egyedülálló személyeket mutatják be a pároknak, és nem fordítva. Amikor a társaságnak egy személyt mutatunk be, akkor elmarad a társaság személyeinek bemutatása.

Beteg személynek kivételképpen, mindenkit bemutatunk .

Ki fog felállni és ki marad ülve? az első szabály: egy férfi mindig fel kell álljon, amikor valakit bemutatnak neki. Kivételt képeznek, az ápolók és a betegek. a második szabály: egy nő mindig ülve marad.

Hogyan mutatkozz be? amikor sok a vendég, vagy valaki elfelejtett bemutatni, akkor te magad mutatkozol be.

A bemutatott személy nevét mondjuk érthetően. Először a nő nyújtja a kezét, a bemutatott vendég kézfogással viszonozza a kéznyújtást. Ha asztaltársaságnál történik a bemutatás, a nőknek nem kell felállni, kivéve, ha a bemutatott személy időskorú, vagy tekintélyes személy

A férfi viszont mindig felállva köszönti a bemutatott nőt.

A bemutatkozás utcán is ugyanúgy zajlik le, mint társaságban.Ha egy fiatal pár sétál az utcán és találkoznak a lány barátnőjével , akkor ha meghitt a barátság, feltétlenül be kell mutatni a fiút a barátnőnek, felületes barátság esetén ez nem fontos. Addig a pár percig, még a két barátnő beszélget, a fiú félrevonul, de tilos visszaélni a türelmével,és hosszan pletykálkodni.

Ha nem kerül sor a bemutatásra, a férfiak számára ilyen esetben is szabály, hogy legalább egy fejbólintással köszöntse a barátnőt.

Megszólítás

Adjuk meg a tiszteletet a helyi és nemzetközi szokásoknak megfelelően. Bizonyos hivatali beosztásoktól felfelé, mindenkit a hivatali rangján kell megszólítani. Pl. elnök úr, polgármester asszony, nagykövet úr, miniszter asszony stb.
Bánjunk óvatosan a Néni és Bácsi megszólítással. Az idősebb ügyfelekkel való szóbeli érintkezéskor ez lehet figyelmes, udvarias kifejezés, de nem mindenki érzi megtisztelőnek, ha a korára utalnak ezzel a megszólítással.
A megszólításnak van egy társadalmilag elismert rangja. Az Ön kifejezés, amely udvarias és megkülönböztetett tiszteletet fejez ki.

A maga egy köznapi formula. Használatos, nincs benne sértés, bár nem kifejezetten udvarias. A Maga a hivatalok, hatóságok mindennapi ügyfélforgalmában gyakorlattá vált és ma általában a megszólítás udvariasságot nélkülöző, tiszteletlenséget még nem tartalmazó, szinte semleges formája. Nem árt tudni, hogy a magyar nyelvben eleinte lenézést, lekezelést fejezett ki.

A tegezés a munkahelyen nők között szokásos, de illik megvárni míg az idősebb kolléganő felajánlja a tegezést.
Soha nem szabad visszaélni a beosztottnak a főnök által felajánlott tegeződéssel.

TEGEZŐDÉS

Nézzük meg, kinek a feladata felajánlani a tegeződést, a "pertu" viszonyt.

--az idősebb a fiatalabbnak

--a nő a férfinak

--a vezető a beosztottnak

--a mester a tanulónak.

Nincsenek kötelező formái az összetegeződésnek, egy meghitt kézfogás is elegendő a tegező viszony megkezdéséhez.A tegeződés révén bizalmasabb kapcsolatba kerülünk másokkal, ezzel viszont nem szabad visszaélni, a kellő tiszteletet ezután is meg kell adni. Ha nem vagyunk biztosak abban, hogy idősebb ismerősünk, munkatársunk szívesen veszi a visszategezést, mi inkább magázva szólítsuk. Ha neki a kölcsönös tegeződés volt a szándéka, úgyis fog szólni.

Miről beszélgessünk ?

Hogy miről beszélgessünk társaságban, az elsősorban egyéniségünktől,a magunk és főleg társaink érdeklődési körétől függ. Lehetőleg hagyni kell szóhoz jutni mindenkit.

Ha valaki hosszú ideig akarja uralni a "mezőnyt" kiteszi magát annak a veszélynek, hogy félbeszakítják. Alapvető ugyanis,hogy másokat is hagyjunk beszélni, nem kell mindenáron az érdeklődés középpontjába kerülni. Anekdotát, tréfát csak az adjon elő, aki nem teszi tönkre a csattanóját.E tréfák ne legyenek durvák, trágárak, és élük ne sértse a jelenlévőket.

Saját magáról az ember nagyobb társaságban ritkán beszél. Ugyanúgy kerüljük a panaszkodást, a foglalkozásbeli problémákat, betegségek taglalását.

Társalgás közben vigyáznunk kell az idegen szavak használatára is.Ha az a célunk, hogy másokat zavarba hozzunk, és ezért halmozzuk beszédünkben az idegen szavakat, nem műveltségünkről ,hanem csak neveletlenségünkről állítunk ki bizonyítványt.

Ha valakiről valami bizalmasat tudunk meg, azt tartsuk meg magunknak. Társalgásunk ne abból álljon, hogy mások viselt dolgait kiteregessük.

Társaságban soha ne sugdolózzunk, ezzel illetlenséget követünk el a többiekkel szemben.

A társaságtól soha na különüljünk el. Ha nem érezzük jól magunkat, inkább tapintatosan távozzunk.

Beszélgetés közben lehetőleg nézzünk arra, akivel beszélünk. De ne egész este ugyanahhoz a személyhez beszéljünk, hanem felváltva, lehetőleg mindenkihez. Ebéd és vacsora közben csak a közvetlen szomszédokkal beszélgessünk, ne kiabáljunk át a más asztalnál ülőknek.

Egy általános beszélgetés 10 - 12 személy között, nem lehet hosszú időtávú.

A mi kötelességünk: segítsünk, hogy egy társaságban, a körülményektől eltérően, értelmes beszélgetést véghez vinni.

A pénz, a családi és szakmai gondok, olyan témák, amelyeket egy társaságban kerülni kell. Ugyanígy a politikáról és a vallásról sem ajánlatos beszélgetni, mivel e a témákról mindenkinek megvan a saját véleménye, amit nem lehet megváltoztatni. Emiatt viták is keletkezhetnek. Ezek a témák, felkészültséget igényelnek.

Figyelmes kell lenned, mit és hogyan mondasz, mivel társad könnyen alábbvalónak érezheti magát.

Hallgasd meg és tiszteld a más véleményét, még akkor is ha különbözik a tiédtől. Véleménye, indokolt lehet.

Ha a beszélgetés szintje nem ér fel a te intelligenciaszinteddel, ne beszélj, mintsem a kacagás tárgyává válj.

A bókok, a kis ajándékok, fenntartanak egy társalgást, egy barátságot.

Köztudott, hogy szívesen beszélnek azokról, akik nincsenek jelen.

Ne beszéljünk olyan dolgokról, ami társunknak unalmas lehet.

Egy anekdóta felvidíthatja a beszélgetést, azzal a feltétellel, hogy tudjuk, mikor és kinek mondjuk.

Megengedhetetlen hangosan bejelenteni távozásunkat, amikor mindenki jól érzi magát.

A megfelelő megoldás: csendben és feltűnés nélkül távozni, és minden jót üzenni a társaságnak.

Társaságban, illetlenség zsebre, csípőre, hátra tett kézzel állni. Ne támaszkodjunk az asztalra, székre és a társunkra.

A széken helyezzük magunkat kényelembe, üljünk egyenesen. Ne tegyük keresztbe és ne lógassuk a lábunkat.

Társalgás közben, ne lógassuk kezünket, és ne játszódjunk ujjainkkal.

Bármit csinál, legyen mértékletes.

Köhögés, tüsszentés, ásítás esetén, tegyük kezünket a szánk elé.

Tiszteletlenség, ha társalgás közben nem nézel a társad szemébe.

Hallgasd meg, amit mondanak, válogasd meg szavaidat, elemezd, hogy mi a jó és rossz, hogy gazdagítani tudjad a szótáradat és a kifejező készségedet.

A nyelvezet az egyetlen társalgási eszköz. Igyekezzünk, megértően kifejezni magunkat.

Minden helyzetben és társalgásban kell tudjuk, hogy hol van a helyünk.

Ha nem értékeled társaidat, kis hibáikat kijavítod, kifognak közösíteni.






Kézfogás

Aki előre köszön, annak meg kell várnia, amíg a másik kezet nyújt. A kézfogás egyszerű, rövid, határozott mozdulat. A felek egymás szemébe néznek, a félrenézés az sértés.
A kézfogás erőssége alkalmazkodjon a vendég fizikai állapotához.

Kézcsók

A kézcsók a hivatalos, üzleti kapcsolatokban bizalmaskodásnak számít, ezért a legtöbb országban kerülni kell.
Amit a férfiak általában nem tudnak: a kézcsók az nem igazi csók, csak a hölgy keze fölé kell hajolni és nem kell azt megcsókolni.

Telefonálás

A központosnak “Jó napot kívánok" köszönés a szokásos.
Közvetlen híváskor, köszönés, bemutatkozás, kérni a titkárnőtől a hívott fél kapcsolását.
A telefon kihangosításakor a hívó fél engedélyét kell kérni.
Mindig a hívó fél kezdeményezi a búcsúzást.

Ha a vonal megszakad, mindig a hívó félnek kell megismételnie a hívást.
Munkaidő megkezdése előtt és közvetlenül a munkaidő befejezése előtt nem illik senkit sem felhívni.
Magánszemélyhez, szállodába 9 és 21 óra között illik telefonálni.

Amikor csenget a telefon, válaszoljunk legalább az ötödik csengetésnél.

Ugyanúgy, amikor mi hívunk fel valakit, ne hagyjuk 5 csengetésnél tovább, csak sürgős esetekkor.

Egy telefonbeszélgetés kezdete különbözik az egyik országtól a másikig.

A hagyományos kifejezés "HALLÓ" után, kötelezően bemutatkozunk.

Általános szabály, hogy aki elkezdte a beszélgetést, az is fejezze be. Természetesen itt is vannak kivételek.

Mi a teendő, amikor csenget a telefon és valaki nálunk van? Illetlen, hogy hosszú beszélgetést folytassunk, amikor valaki nálunk van. Az lenne a helyes, hogy a telefonálót megkérjük, próbálkozzon később, mivel a várakozó személynek elsőbbsége van a telefonálóval szemben.

Jó, ha ismerjük barátainkat annyira, hogy tudjuk mikor zavarhatjuk.

Nem illik telefonon keresztül meghívni valakit ünnepi ebédre, esküvőre, keresztelőre stb.

Nem illik telefonon keresztül részvétet kívánni. Ezt tegye meg személyesen vagy írásban.

- ha felhívunk valakit, ne azzal kezdjük, hogy "kivel beszélek" .Az illendőség úgy kívánja hogy a hívó fél mutatkozzék be .

- ha nincs saját telefon a lakásban, megkérhetjük szomszédunkat, engedélyezzen néhány perc beszélgetést

Mi az, ami tilos ?

- ne csináljunk ebből rendszert, ne zaklassuk naponta a szomszédot ilyen igényünkkel

- ismerősünknek ne adjuk meg szomszédunk telefonszámát azzal a céllal, hogy így tudjunk egymással értekezni, de mi sem kérjük a szomszédot arra rendszeresen, hogy üzeneteket kívánunk átadni az otthoniaknak.

- csak rendkívüli esetben vegyük igénybe a szomszéd telefonját, mentők, tűzoltók kihívására, rendőri segítség kérésére.

LEVELEZÉS

A levélírás fontos kelléke a társadalmi érintkezésnek. Nem az a kívánalom, hogy irodalmi alkotások legyenek a magánlevelek. Annyit azonban meg lehet kívánni, hogy a levelek olyan természetesek legyenek, mint a beszédünk, és tükrözzék azt a hangulatot, lelki állapotot, amelyben írója éppen van. Továbbá kívánalom, hogy a levélnek mindig legyen mondanivalója. Levelünk tartalma olyan legyen, hogy felkeltse a címzett érdeklődését. Ne közöljünk a levélben pletykát, olyan történeteket, amelyek hitelességéről magunk sem vagyunk meggyőződve. Óvakodjunk attól, hogy bárkiről is sértően írjunk. Nem lehetünk biztosak, hogy kerülő úton nem jut-e az érdekelt tudomására az ilyen levél tartalma.

A levelezés fontos formai kelléke a megszólítás, a keltezés és az udvarias befejezés.

Ha a megszólítás után vesszőt rakunk, mondanivalónkat kis kezdőbetűvel folytatjuk. Ha a megszólítás után felkiáltójelet teszünk, akkor nagy kezdőbetűvel folytatjuk az írást.

A megszólítás minden szavát nagy betűvel írjuk. pl.:

- Tisztelt Igazgató Úr!

- Drága Szüleim és Testvéreim! stb.

-Tisztelt Asszonyom!

-Igen Tisztelt Uram!

Édes Fiam!

Kedves Barátom!

Drága Kis Menyasszonyom!

Ezek a megszólítások variálhatók a foglalkozástól, egymáshoz való kapcsolattól függően, az illem és jó ízlés határain belül.

A keltezés helye magánleveleken a jobb felső sarokban van. Tartalmazza a levélírás helyét, évét, hónapját, napját.

A befejezés néha gondot okoz, pedig egyszerű a dolog. Legyen egy egyszerű üdvözlet a levél végén:

- Szeretettel üdvözöllek:

- Csókol barátnőd:

- Üdvözlettel:

- Tisztelettel:

- Szívességüket előre is megköszönöm:

- Szíves elintézésükért köszönetet mondok:

A befejezési formula után, két ujjnyival lejjebb, a papír jobb szélén jön a mindig kézzel írt aláírás.

Gondosan fogalmazzuk meg mondanivalónkat. Törekedjünk arra, hogy soraink egyforma hosszúak legyenek. A lap két szélén hagyjunk margót. Elől kb. 3 cm-es, hátul keskenyebb csíkot hagyjunk üresen.

A jó modorhoz tartozik, hogy minden kapott levelet megválaszoljunk. A kapott leveleket, ha nem tudjuk elég biztonságosan őrizni, inkább semmisítsük meg.

Felindult, haragos lelkiállapotban ne írjunk levelet, de legalábbis ne küldjük el azonnal. Aludjunk rá egyet. Higgadt állapotban olvassuk el még egyszer, és csak azután döntsünk, hogy elküldhető-e, vagy sem.

Magántermészetű levelet lehetőleg kézzel írjuk...Az aláírás mindig kézírás legyen. A legnagyobb udvariatlanság, ha valaki aláírás helyett névbélyegzőt tesz magánlevele végére. Szerencsekívánatokat, részvétleveleket szintén kézzel illik írni.

Másoknak címzett leveleket soha ne bontsunk fel, tartalmát ne próbáljuk kifürkészni, pláne továbbadni.

UTAZÁS

Illemtudó utas nem tolakszik, nem tipor, nem gázol át másokon. Tömegközlekedési eszközökön kötelezően át kell adnunk helyünket a betegeknek, a leendő anyáknak, a kisgyermekkel utazóknak.Az ilyen esetek még a nők számára is előírják a kötelező udvariasságot. A felkínált helyet illik elfogadni és megköszönni.

Megállóban a férfi száll le hamarabb és kezével segíti partnerét.

Ha bemegyünk egy utasfülkébe, illik üdvözölni a már bent ülőket. Ha tömegközlekedési eszközön beszélgetést kezdeményezünk, nem szükséges bemutatkozni.

Étkezőkocsiban bárki asztalához leülhetünk, udvariasan megkérdezve, hogy szabad-e a hely.

Pontosság

A pontosság a nemzetközi hivatalos kapcsolatok egyik legfontosabb szabálya, kifejeződik benne a partner tisztelete és a saját magunk megbízhatósága.
Politikusoknak, közéleti vezetőknek nem illik megvárakoztatni a hallgatóságot.A hallgatóság sem késhet, illik megtisztelni a vendéglátókat, az előadókat azzal, hogy pontosak vagyunk.Üzleti tárgyalásra, üzleti ebédre, vacsorára pontosan illik érkezni.

A nemzetközi és a diplomáciai protokoll - az alkalomtól függően megkülönbözteti a percnyi pontosságot, a megengedett késését és a meghatározott időpontok között való megjelenést.

Percnyi pontosság: hivatalos tárgyalásokon, jegyzőkönyv aláírásakor stb. Ebédre, vacsorára pontosan illik érkezni. Legfeljebb néhány perces késés elfogadott. /ez a megengedett késés/

Meghatározott időpontok közötti megjelenés. A meghívón fel van tüntetve a kezdési és a befejezési időpont. /pl. 18-20/ Ilyenkor gyakorlatilag bármikor megjelenhetünk és távozhatunk. De! Az első húsz percben illik megérkezni, fél órát illik ott tartózkodni és legkésőbb a befejezési időpont előtt néhány perccel eltávozni.

Névjegy

A névjegy az üzleti, hivatali élet elengedhetetlen eszköze. A névjegy követelménye az, hogy könnyen és jól áttekinthető legyen. Van hivatalos és magánnévjegy.
A hivatalos névjegy tartalmazza
- a nevet
- a beosztást,
- a cég nevét
- telefon, fax, e-mail és internet elérhetőségeket

Vendég ültetése a gépkocsiban

Az első számú hely a hátsó jobboldali ülés.
A második számú hely a hátsó baloldali ülés.
A gépkocsivezető melletti helyen foglal helyet a szervező, a protokollos, a tolmács vagy a személybiztosító.

Ajándék

A csomagolás legalább olyan fontos, mint az ajándék maga. Protokolláris ajándékként nem adható: pénz, értékpapír, ruházat, élelmiszer, vámszabályok által tiltott tárgyak.

Dohányzás

Közintézményekben csak a kijelölt helyen szabad dohányozni.
Ahol nincs hamutartó, ott tilos rágyújtani.
A tárgyaló asztalnál, étkezésnél általános szabály, hogy csak a főétel elfogyasztása után illik rágyújtani. Ekkor is engedélyt kell kérni a tőlünk jobbra és balra ülő vendégtől.

Hangversenyen, színházban

A nézőtérre a férfi lép be először, hogy megkeresse a jegynek megfelelő ülőhelyeket. Ha középre váltottunk jegyet, ne várakozzunk az előcsarnokban az utolsó pillanatig, hanem menjünk be minél korábban, hogy senkit ne zavarjunk.Ha mégis fel kell állítani szomszédainkat, legyünk udvariasak. Vigyázzunk, ne a színpad felé fordulva menjünk végig a soron. A férfi a nő bal oldalán foglal helyet, de ha az ő székéről jobban lehet látni, át illik adnia helyét. Három gongütés vagy csengetés jelzi az előadás kezdetét, ekkor fejezzük be a beszélgetést és a zacskócsörgetést.

Színházi este után lehetőleg ne hagyjuk faképnél partnerünket. Kísérjük haza, kivételesen nagyvárosban megengedhető hogy a villamosig, autóbuszig kísérjük vendégünket.

TÁNCPARKETTEN, TÁNCMULATSÁGBAN

A táncolás illemtana a felkéréssel kezdődik. Ha a fiatalember táncra akar kérni egy lányt, megáll előtte, könnyedén meghajol, s udvariasan megkérdi :"Szabad?" A felkérést általában nem illik visszautasítani, kivéve természetesen, ha a táncot előzőleg már elígértük másnak. Tánc végén a férfi udvariasan megköszöni a táncot és visszakíséri partnerét.

Felkérés után a férfi a hölgyet a táncparkettre vezeti. Vagy úgy, hogy előreengedi, vagy úgy, hogy felajánlja neki a karját. Ha a zene elhallgatott, a férfi udvariasan megköszöni a táncot és visszakíséri partnerét. Ha ezt nem teszi, nagy udvariatlanságot követ el. Ennél csak az a nagyobb udvariatlanság, ha tánc közben hagyja ott partnerét.

Egyes nyilvános helyeken meg van engedve, máshol nincs a tánc közben való lekérés. Ha felírás tiltja a lekérést, ne is próbálkozzunk vele. Ismerős környezetben azonban általában megengedett dolog a lekérés. Ez a következőképpen történik : a férfi megáll a táncoló pár mellett , meghajol, és udvarias "Szabad?" kérdéssel elkéri a táncoló férfitől partnerét. Ilyenkor illemtudóan át kell engedni partnerét. Megtagadni csak abban az esetben lehet, ha a nőnek van kifogása lekérője ellen. Ha a lekérő kívánsága teljesül, köszönje meg, ha elutasítják, udvariasan kérjen bocsánatot a tolakodásért, és próbálkozzék másnál. A lekért nőt visszakérni nem illő. Ha mégis ragaszkodunk korábbi partnerünkhöz, várjuk meg, amíg legalább még egy férfi lekéri, vagy várjunk türelemmel a következő tánc kezdetéig. Ismeretlen nőt úgy kérjünk fel , hogy azonnal bemutatkozunk teljes névvel. Ez az aktus jogot ad arra, hogy az est folyamán többször is felkérjük.

Tánc után a visszakísért nő meghívhatja partnerét saját társaságába. Ezt a meghívást illik elfogadni. Aki tud táncolni, ne különcködjék, , hanem kérje fel a hölgyeket, a férfiak ne alkossanak "majomszigetet" a táncparkett közepén.Egyrészt a táncosoktól veszik el a helyet, másrészt pedig egyes, pár nélkül maradt lányokat kényszerítenek arra, hogy "petrezselymet" áruljanak, ami megint csak a fiúk szégyene. Álarcosbálon sem gondoljuk azt, hogy az álarc védelmében mindent megtehetünk. Éjfélkor lehull az álarc, s aki nem szégyellt addig kihívóan, feltűnően viselkedni, éjfélkor lesz miért szégyenkeznie.

Felkéréseknél félreértések is adódhatnak. Megtörténhet például, hogy az asztalnál, amelyhez odamentünk, több nő is tartózkodik, s közülük nem az emelkedik fel a helyéről, akit éppen fel akartunk kérni. A tévedésre nem illik figyelmeztetni a hölgyet, táncoljuk vele végig ezt a táncot s utána pótolhatjuk az elmulasztottakat immár a kiszemelt partnerrel.

Ha tánc közben egymásba botolnak a párok, a férfi egy könnyed fejbiccentéssel elnézést kér attól, akit meglöktek.

Ingujjra , nadrágtartóra vetkőzve semmilyen körülmények között nem illő táncolni.

VENDÉGLŐBEN, ÉTTEREMBEN,
Kávézóban, nyilvános helyeken

Belépve egy vendéglőbe, ne engedjük el az ajtót, a hátunk mögött jövő orrára. Tartsuk meg, amíg az illető is bejön. Biztos meg fogja köszönni.

A vendéglőbe először a férfi lép be, hogy megóvja partnerét a kíváncsi szemektől, és hogy megtudakolja a szabad asztal hollétét.

Azt, hogy ki fizet, még az elején meg kell beszélni. Lehet kérni együtt és külön egy számlát. Az esetleges félreértéseket a férfiak később tisztázzák.

Egy nő egyedül nem lép be egy kocsmába, ahol alkoholt szolgálnak fel, de megengedett, hogy egy vendéglőbe lépjen be.

A nőknek nem megengedett, hogy erős alkoholt fogyasszanak. Ajánlott, hogy a borról is lemondjanak.

Különleges esetek a vendéglőben

Ha egy vendéglőben nem tetszik a kiszolgálás vagy a menü , ne hangoskodjon. Fizesse ki a menüt és mondja el véleményét a felettesnek.
Nem viszünk semmit se haza, még akkor sem, ha kifizettük.

Egy férfi megérkezik, legalább egy fél órával a megegyezés előtt, a vendéglőbe.
A borravaló
Kinek és mennyit adunk? A kiszolgálóknak, a taxisofőröknek, a fodrászoknak joguk van a számla 10, 14,20%-hoz.

Ajánlatos borravalót hagyni, még akkor is ha a számla tartalmazza ennek összegét is. Ezek lehetnek az éjjeli őrök, liftesek, szakácsok, szerelők, stb.

A férfi kötelessége, hogy asztalt keressen.Ha több üres asztal is van, ki kell kérnie partnere véleményét is a választáshoz. Ha nem lát üres asztalt, a pincértől kell segítséget kérni.

Az asztalnál a legjobb hely a nőt illeti meg. Egy férfi soha ne foglaljon helyet a nő jobbján, csak abban az esetben, ha erre külön felszólítják.A férfi csak akkor üljön le, ha a társaságában lévő összes nő helyet foglalt. Magányos férfi soha ne kérjen helyet egyedül lévő nő asztalánál, és fordítva sem.

Az asztalnál mindig csendesen beszélgessünk. Ha ismerősök mennek el mellettünk, főbólintással köszöntsük őket... Ilyen köszöntés alkalmával nem kell felállni. Ha azonban ismerősünk megállt az asztalunk mellett, és beszél hozzánk, álljunk fel, és maradjunk állva addig, míg a beszélgetés tart. Ha hosszabb beszélgetésről van szó, invitáljuk asztalunkhoz ismerősünket.

Nyilvános helyen pincérnek szólítjuk a férfi felszolgálót, a fizetőpincér elnevezése " főúr", a női pincért kisasszonynak szólítjuk. Ha rendelni akarunk, ne kopogjunk az asztalon, ne csörömpöljünk a pohárral, egy tekintet elég a pincérnek ,hogy odajöjjön. Ha a vendégek étlapot kérnek, a pincér először a nőnek, utána a férfinak adja át.Az itallapot a férfinak szokták átnyújtani. Ha csak nők vannak az asztaltársaságban, és nagy korkülönbség van köztük, mindkét lapot a legidősebb kapja meg.

Ha az étlap az asztalon fekszik, a férfi átnyújtja a nőnek, majd ha visszakapja, ő is megnézi. Ha asztaltársunkkal megegyeztünk abban, hogy mit fogyasztunk, a férfi megadja a rendelést. A pincér először a nő elé teszi az ételt, utána szolgálja ki a férfit. Ha a nő férfi társaságában van, ne töltsön italt, hagyja meg ezt a feladatot kísérőjének. Szokás az asztalnál koccintani. A férfiak általában ne tolakodjanak ezzel, várják meg, amíg a nőismerősük felszólítja erre a meghittebb pohárürítésre. A koccintással azonban soha ne csörömpöljünk, ne hívjuk fel magunkra mások figyelmét.

Van néhány szabály, amit jó tudni, mielőtt elvinnénk kedvesünket a vendéglőbe, egy romantikus vacsorára. Íme néhány alapszabály, hogy jó benyomást keltsünk kedvesünkben.

KIT KELL ELŐRE ENGEDNI HA BELÉPÜNK AZ ÉTTEREMBE ?

Erre a kérdésre sokan azt válaszolnák, hogy természetesen a hölgyet vagy hölgyeket, a vendéget, vagy egyszerűen csak az idősebbet. Ez viszont csak elvileg van így, a etikett szerint teljesen más a helyzet. Ünnepélyes rendezvények, díszétkezések alkalmával mindig a vendéglátó megy előre, férfi és nő esetében a férfi, amennyiben pedig nagyobb társaságról van szó, egy férfi megy elöl, őt követik a hölgyek, majd férfi zárja a sort.

MIÉRT A FÉRFI MEGY ELŐRE ?

Ennek több oka van. Ez nem udvariatlanság, hanem épp ellenkezőleg: a nő védelme. A férfinak néhány pillantással fel kell mérnie a benti helyzetet. Ha úgy látja, az emelkedett légkörben partnerét inzultus érheti, vissza kell fordulnia. A férfinak fel kell mérnie, hogy az adott hely megfelel-e a társaságában lévő hölgyek számára, az alkalom jellegének, illetve tájékozódnia kell, hogy van-e elegendő hely. Ha a pár marad, a férfinak kell asztalt keresnie és odavezetnie a nőt. Több üres asztal láttán a másik véleményét kikérve döntsön. Amennyiben több hely van, ki kell kérnünk partnerünk véleményét a választásban, hisz ő a vendég, ő érte van minden. A nőnek a legjobb hely jár. Ha e szabályt valaki nem ismeri, csalódást okozhat partnerének.

A férfi feladata asztalhoz kísérni a hölgyet, lesegíteni róla a kabátját, illetve helyfoglaláskor kihúzni és betolni a hölgy székét. Ezen feladatokat semmi esetben sem háríthatja át a pincérre, bár van egy kivétel. Magasabb osztályú étteremben ugyanis a vendégeket a főpincér ülteti le. Díszétkezések alkalmával pedig a házigazda szólítja asztalhoz a vendégeket.

Fontos tudni, hogy a férfi soha ne foglaljon helyet a nő jobbján, csak ha erre felkérik, és csak akkor üljön le, ha a társaságában lévő összes hölgy helyet foglalt.

Itt említeném meg, hogy lépcsőn való haladáskor felfelé a nő megy előre, lefelé azonban a férfi. A segítőkészség ugyanis megköveteli, hogy botlás, egyensúlyvesztés esetén a férfi a legbiztonságosabban tudjon támaszt nyújtani. Nem illik a széken hintázni, folytonosan a lábakat mozgatni.

Nyugodtan, de fesztelenül kell ülni. Ne játszunk a nyakláncunkkal, vagy karkötőnkkel, illetve az asztalon található tárgyakkal. Nem illik az asztaltól elfordulva, keresztbe tett lábakkal az éttermet uralva ülni, tudni kell, hogy a táska a szék hátánál, karfáján, vagy akár a földön mellettünk van.

Hölgyeim! Még azt a pici kis estélyi táskát sem illik az asztalra tenni.

Keressünk fogast, a szék karfájára ne hányjuk le ruhadarabjainkat. A kabátokat minden esetben a ruhatárban kell elhelyezni, a szék támláján nem tárolunk semmit. Az asztalnál mindig visszafogottan viselkedjünk! Ne beszéljünk és nevessünk túl hangosan, magunkra irányítva ezzel mások figyelmét.

Ha ismerősök haladnak el az asztalunk mellett, elég, ha fejbólintással üdvözöljük őket, nem kell felállnunk, kivéve, ha szóba elegyednek velünk, ilyenkor ugyanis fel kell állni, és úgy illik maradni, amíg el nem távoznak.

A vendégek közül az étlapot a hölgy, az itallapot a férfi kapja meg elsőként. Ha az étlap az asztalon fekszik, a férfi átnyújtja a hölgynek. A férfi feladata a javaslattétel az ételre és az italra, továbbá a rendelés és az italkóstolás.

Sok férfi sült már fel partnernője előtt, mert nem tudott rendelni. Az étlapon gyakran találhatunk olyan ételeket, amelyeket nem ismerünk Ilyenkor nyugodtan hívjuk az asztalunkhoz a pincért, és kérjünk meg, hogy magyarázza el, hogy az egyes ételek valójában mit is takarnak. Az ételt a pincér elsőként a nőnek tálalja, az italt a férfinak. Azt ő kóstolja meg, és ha megfelelő ízűnek, hőmérsékletűnek találja, főbólintással jelzi: elfogadja. Illetlenség hangosan, hivalkodóan koccintani. Ilyenkor nézzünk partnerünk szemébe

Megtörténhet, hogy a kiválasztott étterem zsúfolt, így ajánlatos időben lefoglalni egy asztalt, hogy ne érjenek kellemetlen meglepetések.

Mielőtt egy új vendéglőt választanál, nem illetlenség érdeklődni a menüről, a környezetről, akár telefonon is. Így a kellemetlenségeket is elkerülheted. Az egyszerű vendéglők is kellemes környezetet, ízletes menüt nyújthatnak számunkra. Vannak tehát zsebünkre szabott éttermek.

Öltözködjünk a körülményeknek megfelelően. Figyelembe kell venni, hogy farmer öltözékbe nem fogadnak néhány étteremben.

A vendéglői vacsorához viseljünk klasszikus, elegáns ruhát. Ha úgy döntesz, hogy egyszerű étterembe mész, akkor nincs értelme, hogy ezeket a klasszikus ruhákat viseld.

Szintén tudnunk kell, hogy létezik a dohányzók számára kijelölt helység. Tiszteljük a környezetünket, és használjuk e helységet.

Az asztalnál előbb a hölgy foglal helyet. A férfi megtartja neki a széket, majd ő is leül, a nő mellé, vagy szembe vele. Ha nincs üres asztal, és engedélyt kérünk, helyet foglalhatunk mások mellé is.

Miután figyelmesen átnéztük az étlapot, a férfi megrendeli a menüt.

Étkezés közben illetlenség a szomszéd asztalát nézni, hangosan kacagni, mert idegesíthetjük vele őket.
Helyezzük magunkat kényelembe. A papírszalvétát ne tegyük a térdünkre, hanem szájtörlésére használjuk. Használat után összegyűrve tegyük a tányérunk mellé.
Ha a kiszolgáló nincs jelen, akkor a férfi tölti ki a bort . A bort, a férfi kóstolja meg és ajánlja a hölgynek. Vegyük figyelembe a pincér ajánlatát is, mert ő jobban tudhatja, hogy a hal mellé vörös vagy fehér bor illik.

Ha a nő étkezés után nem akar tovább maradni, ne tartsuk vissza erőszakkal. Ha elmegy, búcsúzkodjék el udvariasan azoktól, akik maradnak.A férfiak a búcsúzásnál valamennyien felállnak, a nők csak kezüket nyújtják. A távozó nő kabátját fel kell segíteni. Ha a nő és a férfi együtt hagyja el a vendéglőt, a nő megy elől, a férfi kinyitja előtte az ajtót, és előre engedi.

Hogy viselkedjünk az utcán?

Amikor kilépünk a házból, fontos, hogy rendezettek, tiszták legyünk, a megfelelő ruhát viseljük, meg legyünk fésülködve, még akkor is, ha csak kenyérért lépünk le a boltba.
Az utcán, csak diszkréten figyeljük meg az embereket.

Ne tegyünk hangos megjegyzéseket az emberek öltözékéről.

Ne hallgassuk és ne szóljunk bele másnak a társalgásába, még akkor sem, ha érdekel amiről beszélgetnek.

Egy baleset esetében, ha ismerjük a módját, ne óvakodjunk segítséget nyújtani.

Megengedethetetlen hibák

Vannak olyan dolgok, amelyeket egy jól nevelt személy nem követne el az utcán. Annak ellenére, hogy ezek banálisak, a mindennapi életben gyakran előfordulnak.

Ne dobjuk el az utcára a szemetet. Keressünk egy szemetes ládát, vagy tartsuk magunknál, ameddig haza érünk és ott eldobjuk.

Az utcán nem illik a harisnyánkat igazítani. Ehhez keressünk egy eldugottabb helyet.

Nyilvános helyen ne fésülködjünk, ne töröljük cipőnket, ne tisztítsuk a körmünket stb.

Egy civilizált ember nem cigarettázik az utcán. Ha az utcán egy férfi, cigarettával a szájában sétál, nem lep meg, viszont, annál inkább visszataszító egy nő ugyanígy.

Illetlenség az utcán enni.

KÖZLEKEDÉS SZABÁLYAI JÁRDÁN, TÁRSASÁGBAN

Ha ketten megyünk, engedjük a jobb oldalra a velünk jövő idősebbet, nőt.

Hármas társaságban a középső és a jobboldali a legjobb hely, ezért a férfi menjen a járda szélén, és belülre kell engedni az általunk becsült személyeket.Ha eső esik, a védett eresz alá kell engedni esernyő híján, ha van ernyő, feje fölé tartjuk. Tehát alapszabály, hogy a nő, vagy az idősebb ismerős megy a jobbik oldalon, tehát ott, ahol kevésbé van kitéve közlekedési veszélynek.. Hármas séta esetén két férfi mindig közrefogja a nőt, éppúgy két nő is közrefogja a férfit. Ha a két nő közül az egyik koros, a középső hely őt illeti meg.

Lehetőleg ne menjünk háromnál többen egy sorban. Ha a szemközt jövők miatt kitérésre kényszerülünk, ne válasszuk szét a szembejövők csoportját, ne vágjunk közéjük. Ha nagyon keskeny járdán megyünk, a párok közül a férfi lépjen le az úttestre. Ha valaki félreállva nekünk csinál helyet, udvariasan köszönjük meg.
 
 
0 komment , kategória:  Illemtan  
Tanácsok tegeződésre, magázódásra
  2015-04-07 19:47:04, kedd
 
  Tanácsok tegeződésre, magázódásra vonatkozólag:

A tegezésre is vonatkoznak az általános udvariassági szabályok, azaz a tegezést csak az idősebb vagy a tekintélyesebb, illetve nő-férfi kapcsolatánál a nő kezdeményezheti. Kivétel lehet a lényegesen idősebb, vagy magasabb rangú által történő tegezés. Ezekben az esetekben illik a tegeződést elfogadni.

*A felajánlott tegezést nem viszonozni rendkívül sértő.

*Bármilyen hangulatban (még erősen alkoholos állapotban is) létrejött tegeződő viszony a későbbiekben kötelező. Egyetlen estére nem lehet összetegeződni, a pertu egy életre szól.

*Munkahelyen a férfiak a férfiakkal, nők a nőkkel általában automatikusan tegező viszonyba kerülnek. Nagyon nagy kor- vagy beosztásbeli különbség esetén azonban illő megvárni a tekintélyesebb vagy az idősebb kolléga kezdeményezését.

*Vannak olyan helyzetek, amelyek úgyszólván magukkal hozzák a tegeződést. Ha egy nagyobb, számunkra távolabbi társaságba kerülünk, ahol mindenki tegeződik, érezzük ezt magunkra nézve is kötelezőnek. Ha másképp viselkednénk, vendéglátóinkat hoznánk kínos helyzetbe.

*Nehéz kérdés az is, hány éves korig tegezheti egyoldalúan a felnőtt a gyereket. Mi azt tanácsoljuk, hogy az újonnan megismert nagykamaszt - azaz 17-18 éves fiatalt - már inkább magázzuk, mert ő még nem mer visszategezni bennünket, de önérzetét bántja, hogy gyerekként kezeljük.

*Az összetegeződésnek nem feltétlen kelléke sem a csók, sem a szeszes ital - de vízzel vagy üdítővel pertut inni nevetséges, sörrel pedig egyenesen illetlenség.

*Ha nem tegezünk valakit, még el kell döntenünk, hogy magázzuk, önözzük vagy tetszikezzük-e. Az önözés kissé távolibb, mértéktartóbb. A magázás viszont sokszor gorombának hat.

*A magázás és az önözés közötti különbség elvétése bizonyos helyzetekben igen sértő lehet.


*A maga, mint személyes névmás a tizenhatodik század második felében jelent meg. A maga kegyelmed szerkezetből önállósodott. A 17. század végétől vált gyakoribbá főleg, mint nem éppen udvarias stílusértékű névmás.






*Az önözés bevezetése Széchenyi nevéhez köthető (a német Sie és francia vous példájára).





*A Móricz korabeli magyar társadalomban, az úri családokban a házastársak kölcsönösen magázták egymást. A paraszti társadalomban a férj tegezte a feleségét, aki viszont magázta öt.





Tegeződés





Sokan ismerik Karinthy Frigyesnek a Tegezés című jelenetét, amely kitűnő szatírája annak, hogy az emberek milyen zavarban vannak mikor nem tudják, hogy tegeződjenek-e, vagy magázódjanak.





A tegeződés az angolban nem probléma, hiszen a te és az ön személyes névmás ugyanazzal a szóval van kifejezve. Félig meddig a francia nyelv is megoldja a tegeződést. Nálunk azonban ugyancsak nagy gond a tegeződés.





A gyerekek az iskolában természetesen tegeződnek, az is természetes, hogy a felnőtt tegezi a gyereket, a pedagógus az általános iskolásokat. Amíg gyerekek vagyunk ismeretlen felnőttet nem illik visszategezni.





A tegeződés a felnőtt korban úgy kezdődik, hogy az egyik fél indítványozza a pertu viszonyt. Hogy melyik fél azt nem nehéz kitalálni: az idősebb a fiatalnak, a nő a férfinak, a vezető a beosztottnak.





Az összetegeződés formái nem lényegesek, de gyakran kíséri koccintás egy pohár itallal. Egy baráti kézfogás is elegendő a viszony elkezdéséhez.





A tegeződés révén bizalmas kapcsolatba kerülünk a másik személlyel. Ezt a bizalmat nagyon kell őrizni a tegeződés során is. Nyelvünk nagyon gazdag a tegező fordulatokban, így módot ad árnyalati különbségekre is. A kellő tiszteletet megadhatjuk így is: "jó reggelt Pista bátyám", vagy "Légy szíves igazgató úr".





Nem szabad kiprovokálni az idősebbtől, vezetőtől, vagy hölgytől a tegeződést. Előbb alapos ismeretségre van szükség, ahhoz, hogy a kapcsolat megérjen a közvetlenebb megszólításra és társalgásra.





Üzemben, hivatalban, munkahelyen általában a nők tegezik egymást, hasonlóan a férfiak is. Ez alól természetesen kivétel a nagy korkülönbség és a beosztotti viszony.





A családon belül ma már elfogadott dolog a tegeződés, közeli és a távoli rokonainkat is szoktuk tegezni.





A tegeződés nem kötelező, de nem illik visszautasítani sem!
 
 
0 komment , kategória:  Illemtan  
Étkezés - Otthon, fogadáson
  2015-04-07 19:44:14, kedd
 
  Étkezés - Otthon, fogadáson





Életünk gyakori eseménye az étkezés. Közvetlen hatással van az egészségre, az ember kedélyállapotára, és munkájára is. Az evésnél legyünk mértékletesek, de fogyasszunk tápanyagokban gazdag élelmiszereket.



Áltagosan 1800 - 2800 kcal energiára van szüksége az embernek. Ha valaki nehéz fizikai munkát végez akkor ez a szükséglet elérheti a 4500 kcal is.



A bevitt tápanyagot, ha nem használjuk el akkor a szervezetünk elraktározza, zsír formájában. Ezért kell alkatunknak, egészségünknek és foglalkozásunknak megfelelő tápanyagot fogyasztani. A felesleges energiát mozgással, sporttal tudjuk elégetni, aminek egyéb jótékony hatása is van szervezetünkre. Igaz a régi bölcs mondás: Aki nem dolgozik ne is egyék!



A tápanyagok kalória számítgatása mellett, figyelni kell arra is, hogy megfelelő mennyiségű, vitamin és nyom elem is kerüljön szervezetünkbe, hisz a folyamatos működéséről legalább 70-80 évig kell gondoskodnunk.



Ma a színes magazinok, főzési tanácsok és fizetett gyógyszer és táplálék kiegészítő hirdetések útmutatásul szolgálhatnak a reformtáplálkozáshoz.



Fontosságához mérten illő az étkezésnek kulturált környezetet teremteni. Töltsünk el az evéssel kellemes perceket, anélkül, hogy az evés rabjaivá válnánk.



Aki egyszerűen szeretné kontrollálni étkezését, ismét egy bölcsesség; Reggelizz úgy, mint egy Király, ebédelj úgy, mint egy Polgár és vacsorázz, mint egy Koldus.




Díszétkezés szervezése magánháznál



A díszvacsora sikere abban rejlik, hogy legyen egy helyszín, megfelelően összeállított étrend és helyes ültetési rend.



Az előtérben gondoskodjunk ruhatárról és nagyméretű tükörről.



A berendezés díszítő tárgyain kívül tegyünk friss virágot a vázákba.



A terítéskultúra szempontjait figyelembe véve, már az asztalterítést is gondosan kell elvégezni. Ha lehetséges, tegyünk filcburkolatot a terítő alá, mert az tompítja a tányérok és evőeszközök hangját.



Az abrosz, a szalvéta jó minőségű anyagból készüljön, ne legyenek rajta hajtás élek.



A székeket is úgy kell elhelyezni, hogy kerüljük lehetőleg az asztallábat, különösen azon a helyen, ahová hölgyvendéget ültetünk.



Ami a vendégek fogadását illeti: akár otthon, akár étteremben rendezik a vacsorát, a vendéglátónak legalább 10-15 perccel korábban a helyszínen kell lennie a vendégek fogadása céljából.



A fogadóhelyiségben gyülekező vendégeknek különféle étvágygerjesztő italokat szolgálnak fel, ezek lehetnek rövid italok, száraz pezsgő, koktél, üdítőital, de sosem szénsavas.




Az aperitif elfogyasztása után a vendéglátók az ebédlőbe invitálják a vendéget. A hölgyeket a háziasszony vezeti, őket követik a férfiak. Ha a személyzet nem segédkezik a helyfoglalásnál a hölgyeknek a székek elhelyezésében, akkor a férfiaknak illik jobboldali szomszédnőjüknek a helyfoglaláskor segíteni.



Az étkezés megkezdése előtt a szalvétát (asztalkendőt) azonnal szétterítjük az ölünkben. A szalvétát a teríték mellett hagyni, vagy összehajtott állapotban használni illetlenség. Az étkezés végeztével, amikor felállunk az asztal mellől, laza csomóban összefogva terítékünk baloldalára helyezzük.



Az evőeszközök használatának szabályával tisztában kell lennünk.



Ha már nem várunk kínálást, az evőeszközöket a tányér átmérőjére ferdén, egymással párhuzamosan helyezzük el. Soha nem V alakban. Étkezés közben lehetőleg mindkét szomszédunkkal beszélgessünk.



Mindig ügyeljünk arra, hogy a poharunkban legyen egy kis ital, mert ha elhangzik a pohárköszöntő, kellemetlen, ha nincs mivel köszönteni a többieket.



A vendégtől nem várják el, hogy minden ételt megegyen, de látványosan elutasítani nem szabad, inkább fogyasszunk egy-két falatot.



A pohárköszöntő általában a főétel elfogyasztása után hangzik el. A pohárköszöntőt ülve szokás meghallgatni, de a koccintásra felállnak a vendégek.



A díszétkezés befejezésére a jelet a háziasszony felállása adja meg, a vendégek egyszerre állnak fel az asztaltól.



A kávét, teát és különböző italokat nem az ebédlőasztalnál, hanem a szalonban, könyvtár vagy más szobában szolgálják fel. A vendégek kötetlen formában helyezkednek el az ülőgarnitúrákon. A kávé felszolgálása jelzi a vacsora végét.



Ültetett alkalomnál meg kell várni a díszvendég (fővendég) távozását, illő a meghívást megköszönni.




Az asztali rend



A házigazda jó előre döntse el, milyen sorrendben helyezi el vendégeit az asztalnál. Illetlenség a házigazdával szemben, ha a vendégek elhelyezés-kor hozzákezdenek a helyek cserélgetéséhez.



A vendégek rangsor szerint ülnek, a bejáratnál ültető-táblát kell elhelyezni, amelyen az asztal ábrája körül pontosan fel van tüntetve, hogy hol keressük azt a helyet, ahol a névtáblánkat találjuk. A díszétkezéskor nem ülnek egymás mellett (egyéb esetben igen) a házaspárok.



A meghívott vendégeket lehetőleg úgy ültessük, hogy egymás mellé azok kerüljenek, akiknek az érdeklődése közel azonos.



A háziasszony - mintán mindenki elhelyezkedett - jó étvágyat kíván, és kezdődhet az étkezés. Az ebéd természetesen a levessel, vagy az előétellel kezdődik. A háziasszony joga hogy kit kínál meg elsőként a sülttel, vagy más étellel. Nagyétkű vendég csak akkor kérjen újból, ha mindenki jól el van látva és maradt a tálban. Legyen a háziasszony előrelátó a terítésnél, hogy ne rontsa el a hangulatot az állandó kiszaladgálással egy pohárért, vagy sótartóért.



Aki a levest, vagy italokat felszolgálja mindig a vendég jobb oldalára álljon, más ételek esetén a bal oldalra.



A sültek felvágása, felszeletelése a házigazda feladata.



Menük összeállítása



A világ bármely részén szervezett fogadáson vagy díszétkezésen az ételek többsége nemzetközileg ismert és elfogadott, de nemzeti specialitásokkal is találkozhatunk.



A menü összeállításánál különböző szempontokat kell figyelembe venni, ami nagy szakmai tudást igényel.



Az ételsoron belül nem ismétlődhetnek egynemű húsok (fehér, illetve barna húsok), halak vagy tenger gyümölcse, azonos alapanyagú és ízesítésű fogások, köretek, mártások, azonos elkészítési mód, valamint egymás után azonos színhatások.



A fogások sorrendje a következő (a leírtakhoz képest más variációk is lehetségesek):



- Aperitif ital
- Hideg előétel. Saláták adhatók előételként is.
- Leves
- A hús és halétel sorrendje, mint főétel: először a hal, majd a fehér hús, végül a barna hús következhet, azaz a könnyebbet követi a nehezebb hús
- Sajttál
- Desszertek
- Gyümölcstál
- Az ételsor mellé megfelelő italokat állítsunk össze, mely hozzáértést igényel
- Ültetett étkezésnél sört csak külön igény esetén lehet kínálni




Szervírozási és felszolgálási alapszabályok



A szervírozás legelterjedtebb módja az angol, a francia, a svájci és az orosz szervírozás.



Az angol a legszínvonalasabb, a leginkább munka és eszközigényes. Csak néhány vendég kiszolgálására alkalmas, a felszolgáló tálal.



A francia szervírozás kevésbé munkaigényes módszer: itt nem a felszolgáló, hanem a vendég tálal. A felszolgáló baloldalról kínálja a tálat és a rajta elhelyezett felszolgálóeszközök segítségével a vendég magának szed.



A svájci eljárás az, amikor nem tálon, hanem tányéron szervírozzák az ízlésesen díszített ételt. Nagyobb létszám esetén praktikus módszer.



Az orosz módszernél a melegítést nem igénylő ételeket, süteményeket, italokat előre odakészítik az asztalra. A meleg ételeket a szakácsok tálakra adagolva tálalják, a felszolgálók az ételt előmelegített tányérokra adagolják.



Ma már szép főzőedényeket használunk, amelyben tálalni is lehet, így a leves kevésbé hűl ki. Ha leveses tálat használsz, jó tudni, hogy előzőleg tegyél forró vizet a tálba, ezzel átmelegíted, és utána öntsd bele a forró levest.



A főfogást tálalhatod egy tálon (a szakácskönyvben ez úgy szerepel, hogy rizs talpon, vagy burgonya talpon), ekkor rendezd a tálra a köretet, majd erre tedd szépen elrendezve a húst, vagy rántott sajtot, gombát stb., díszítheted - szezontól függően - néhány szelet paprikával, paradicsommal, savanyú uborkával stb. Tálalhatod külön is, főként, ha a köret főzelék, vagy pl. majonézes burgonya, francia saláta, ami összekeni a húst.




Az italkínálat meghatározásánál a következő szempontokat kell figyelembe venni:



- Az aperitif feladata az étvágygerjesztés, ezért rendszerint tömény italt (cseresznye, barack, körtepálinka), koktélt, Martinit, Cinzanót kínálunk. Kocsival érkezőknek üdítőitalt, de sosem szénsavasat.
- Az előételhez száraz, fehér bor illik
- A leveshez, ha az előétel megelőzi nem jár ital, ha az előétel nem előzi meg, esetleg sört kínálhatunk melléje. Régen a leveshez szorbetet adtak, mondván hogy a forró leves után a gyomrot le kell hűteni, előkészíteni a többi fogásra.
- A halhoz savanykás, (ez a jelző a vendéglátóiparban nem használatos) vagy félszáraz bor jár, a hal és a mártás fajtájától, elkészítésétől függően.
- Fehér húshoz édeskés, fehér pecsenyebort adnak, vagy könnyű vörösbort
- A sajthoz rendszerint könnyű vörösbort kínálnak
- A desszerthez édes (likőr vagy aszú) bort, illetve pezsgőt kínálnak
- Az étkezés befejezése után, vagy a kávé mellé szoktak konyakot kínálni: ez a pouse-café , de a desszerthez kínált bor vagy pezsgő után már nem.
- Az ételek sorrendjében a nehezebb fogások jönnek előbb, a könnyebbek később, a boroknál fordítva.
- A terítéken fehér és vörös borok szoktak állni.



A legfontosabb tudnivaló, hogy a fehérbort előzőleg hűteni kell, a vöröset nem. Itt térnék ki pár dologra, amit az italok hűtéséről tudni érdemes:



- a tömény szeszes italokat célszerű hűtve és hűtött pohárban, 10-12 Celsius fokon kínálni, de lehet szobahőmérsékleten is, 15-20 fokon.



- a sört 8-10 Celsius fokos hőmérsékleten kínáljuk: érdekességként említeném meg, hogy az északi országokban télen sörmelegítőt adhatnak a hideg sörhöz.

- a fehérborokat 8-14 fokosra hűtik le, nyáron pár fokkal talán hidegebbre, számítva arra, hogy a pohártól és a felszolgálástól kissé felmelegedhet. Szokásos a fehérborokat a fokszámukkal azonos hőmérsékleten kínálni.



- a vörös borokat szobahőmérsékleten, körülbelül 18 fokon szolgálják fel



- a pezsgő jéghidegen fogyasztandó, ezért étkezés közben is hűteni kell (pezsgősvödörben, jégben)



A borfajtákat legalább a főbb csoportok szerint ismerni kell ahhoz, hogy az ételekhez megfelelő választékot állapítsunk meg.



A legáltalánosabb osztályozás szerint vannak:



- csersav tartalmú vörösborok
- száraz fehér borok
- édeskés, könnyű fehér vagy vörös borok
- édes vagy likőrborok
- aszúborok (magas szesz és cukortartalommal) és
- pezsgőborok



A boroknak természetesen számtalan változatuk és fajtájuk van országtól, évjárattól függően. Így aki nincs tisztában ezekkel a dolgokkal, célszerű, ha kikéri az étterem szakemberének véleményét rendelés alkalmával.





Most pedig az ital felszolgálásának legalapvetőbb szabályai:



-minden italt, ha palackkal rendelnek, lehetőleg a vendég előtt kell felbontani.
-a borospoharat sohasem töltik tele
-a borra rátölteni szabad
-a sörre viszont nem. A sört is az asztalnál töltik ki, a sörösüveget pedig külön tálalóasztalra vagy a teríték mellé teszik, egyes helyeken viszont pohárban hozzák ki, nemcsak a csapolt sört.



Az evőeszközök kezelése, helyes használata



Az evőeszközök kezelésére meghatározott szabályok vonatkoznak, csakúgy mint arra, hogy milyen ételt milyen evőeszközzel ehetünk.



Az evőeszközöket mindig a felső harmadukon kell megfogni. Ízléstelen, ha hüvelyk és mutatóujjunk között kiáll a kanál, a villa, a kés nyelének nagyobb része, még inkább, ha mutatóujjunk rácsúszik a villa hajlatára vagy a kés vágórészére. Az evőeszközöket tehát a végüknél, finoman kell megfogni, a kisujj eltartása nélkül, az ugyanis affektálást jelent.



Ha csak kanállal, vagy csak villával eszünk, jobb kézben tartjuk az evőeszközt. Késsel és villával evéskor jobb kézben van a kés, bal kézben a villa. Ilyenkor a kést felülről fogjuk, ami lehetővé teszi a vágáshoz szükséges erőkifejtést.



A kanalat csúcsával vesszük a szánkba, de sohasem teljes egészében. (Angol szokás szerint a levest a kanál belső pereméről kell inni.) Figyeljünk oda, hogy ne merjünk túl sok levest a kanálba, mert nem illik visszacsurgatni az ételt. Az esetleg túl forró ételnél várjunk egy keveset, nem fújdogálhatjuk hűtés céljából, már csak azért sem, mert így esetleg szétfröccsenhet. És nem szürcsölhetünk!



A villára csak annyi ételt helyezünk, amennyit könnyen a szánkba tudunk helyezni. A villát úgy megpakolni, hogy alig fér a szánkba, illetlenség.



A kés sohasem érintheti a szájat, szájba venni, lenyalni kirívó modortalanság.



Tálcáról, tálról való szedéskor két kézzel szolgáljuk ki magunkat az előkészített és csak a szedésre szolgáló evőeszközökkel. Ha a szedésre egy kéz is elegendő, bal kézzel veszünk. (Mohamedán országokban viszont jobb kézzel, mert a bal kéz tisztátlannak számít.)



Evés közben az a kéz, amelyikben evőeszköz van, sohasem érintheti az asztalt: ilyen kézzel könyökkel vagy alkarral az asztalra támaszkodni nem illik.



Ha az evésben úgy tartunk szünetet, hogy közben az evőeszközt nem tesszük le, kézfejünket a tányér mellett az evőeszközöket a tányéron vagy közvetlen fölötte tartva az asztalra helyezhetjük.



Egy evőeszközzel való étkezéskor másik kézfejünk a tányér mellett, az asztalon nyugszik de nem támaszkodunk vagy az esetleg túl könnyen megbillenő kelyhet tartja. Gondolok itt arra, amikor fagylaltot szolgálnak fel.



A tányérokat nem illik megfogni, érinteni. Kivétel a leveses csésze, amelyet a fülénél meg szabad fogni, amikor kiisszuk.





Az evőeszközöket, ha egyszer az abroszról felvettük, csak a tányérra, csészealjra szabad visszatenni. Ha evés közben szünetet tartunk, a villát és a kést a tányér két szélére fektetjük úgy, hogy nyelük ne érje az abroszt, szúró, illetve vágó élük a tányéron nyugodjon. A villa és a kés nyelének ellentétes iránya azt jelenti, hogy az étkezést még folytatni kívánjuk, illetve üres tányér esetén még tálalni kérünk.





Ha a kést és a villát egymás mellett úgy helyezzük a tányérra, hogy végeik jobb felé állnak, ez azt jelenti, hogy az étkezést (az adott fogásból) befejeztük.







A kávéskanalat, fagylaltos kanalat használat után a csészealjba tesszük. Ugyanez vonatkozik a csészében felszolgált pudingra, kompótra is.




Mit hogyan együnk?



Az evőeszközök használata különféle szabályokhoz van kötve. Egyes ételeket késsel és villával, másokat csak villával vagy kanállal eszünk, megint másokat ehetünk kézzel, míg vannak ételek, amelyeket kézzel illik enni, még a legelőkelőbb étteremben is. . Illik és lehet között különbség van, ezt nem szabad eltéveszteni.



Kézzel illik enni



- Kézzel illik enni például a virslit. Ujjainkkal kettétörve mustárba vagy tormába mártogatjuk. A debrecenit viszont már késsel, villával esszük, mert zsíros.



- Kézzel illik enni továbbá szendvicset, vajas, sonkás zsemlét, kelt tésztát, pogácsát, aprósüteményt, fánkot. Fánkhoz sohasem használunk semmiféle evőeszközt, mert a fém rontja a tészta ízét.



- Ugyancsak kézzel esszük a spárgát, ha natúr módra van elkészítve, azaz egyszerűen sós vízben kifőzve kerül az asztalra. Ha azonban a spárga mártásban kerül az asztalra, akkor két villával esszük.



Kenyér: a hagyományos szabályok szerint harapni és késsel vágni nem szabad, két kézzel harapásnyi darabot letörve, bal kézzel helyezzük a szánkba. A kenyeret, zsemlét, pirítóst újrakínáláskor a pincér a kenyértartóban szalvétába terítetten kínálja, kézzel veszünk belőle. Zsemlét, kiflit esetleg kanállal és villával helyez a tányérra.



Késsel és villával kell enni



- A húsos előételeket és főételeket (sonkatekercs, hortobágyi palacsinta), hidegtálakon felszolgált felvágottakat, húst, nagyobb szendvicseket, sülteket késsel és villával kell enni.



Saláták: rendszerint a húsétel mellé esszük, ezért az ahhoz használt kést és villát használjuk.



Ham and eggs - Sonka-tojással: késsel és villával fogyasztandó



Sajt: ehetjük kenyérdarabra helyezve, a kenyeret először megvajazva és a sajtot erre téve, illetve ha többféle sajtot szolgálnak fel, késsel és villával illik enni, a kenyeret pedig törni kell mellé.



Gyakorlatilag tehát minden főfogást.





Evőkanállal és (vagy) villával és kell enni



- Az olaszosan készített spagettit és makarónit, néhány előételt, narancssalátát.



Leves: ha mélytányérban tálalják, evőkanállal esszük, a mélytányért bal kézzel sosem emeljük fel. Ha csészében tálalják, kisebb méretű kanalat adnak, a betét elfogyasztása után a csésze kézbe vehető, tartalma kiiható.



Halászlé: kanállal kell enni, a szánkba került szálkákat pedig a kanál segítségével helyezzük a tányér szélére.



Szardínia: szardíniavillával emeljük ki, desszertkéssel és villával esszük. A rák húsának elfogyasztása után a rákot a tányér szélére helyezzük.



Osztriga: felnyitva, jégen, kagylóaljban tálalják élve. Ha a villával az osztriga húsát megérintjük, az kissé összehúzódik: szakértők így próbálják ki frissességét. Citromos, vagy ecetes, hagymás szaftot tesznek rá ízlés szerint, majd az osztrigavillával emelik ki a kagylóból, és rágás nélkül nyelik le. Ha a húst elválasztottuk a kagylótól, az a kagylóból is kihörpinthető.





Csak villával kell enni



- Az egyes előételeket, főtt tésztát, sűrű főzelékeket, fasírozottat, karfiolt, gombát (ha ezeket önállóan és nem körítésként szolgálják fel), a pépes ételeket, apró betétes tojásételeket (gombás, paprikás rántotta), a tortát.





Kiskanállal kell enni



- A lágy tojást, rákkoktélt, egyes előételeket, pudingot, kompótot, felfújtat, apró szemű gyümölcsöket (eper, málna, ribizli), a grapefruitot, ananászt, fagylaltot, gyümölcssalátát.



Vaj: kanállal vagy késsel véve először a tányér szélére helyezzük, majd a vajkéssel kenjük fel a kenyérre.



Fűszerek: nálunk általában sót, paprikát, borsot készítenek az asztalra, melyek állhatnak szóró edényben vagy más tartóban. Ilyenkor a tartóba helyezett kiskanállal vagy lapátkával veszünk belőle, késheggyel, kézzel nem illik belenyúlni.



Lekvár: a tartóból a benne elhelyezett kanállal vesszük ki, a tányér szélére helyezzük, saját késünkkel kenjük a kenyérre




De nézzük még meg pár ételt, ami kimaradt ebből a listából



- Rák: rákvillával és speciális késsel eszik.



- Homár: gyakorlatilag ritkán előforduló ínyencség, evésére speciális eszközök szolgálnak.



- Hal: csak halkéssel és halvillával illik enni.



- Cukor: a darabos cukrot a cukortartóból cukorfogóval kell kivenni, és ügyelni kell arra, hogy miközben beletesszük a kávénkba, teánkba, ne legyen kávés.



- Kagyló: speciális kagylófogóval vesszük ki a tálból, a kagylót a héjából kagylóvillával emeljük ki, kanálra tesszük, szósszal vagy megvajazva fogyasztjuk.





Mindennek vége! Következik a: Mosogatás



A legtöbb háziasszony nem szeret mosogatni, mivel úgy gondolja, hogy a főzéssel szemben ez nem alkotó munka, pedig a romok eltakarítása az egyik leglátványosabb házimunka!



Az első teendő a maradék ételek elhelyezése. Célszerű erre a célra zárható dobozokat használni, amelyekbe külön-külön el tudod rakni (lehűtés után) a hűtőszekrénybe a maradékokat. Ne halogasd a mosogatást, mert magától nem mosogatódik el, s minél hosszabb ideig áll az edény, annál jobban rászárad az ételmaradék.



Ha viszont rásül az edényre valami, akkor célszerű beáztatni, és nem megfeledkezni róla, mert megpenészedik. (Erre van egy jó mondás: este körömmel, reggel örömmel!)



A magyar háziasszonyok többségének még nincs mosogatógépe, ez esetben remélhetőleg kétkádas mosogatója van. Az egyikben meleg vizet engedünk, mosogatószert teszünk bele, s a poharakkal kezdve mosogatunk, az elmosott edényt a másik kádba tesszük. Időnként beütemezünk egy öblítést, lehetőleg forró vízzel öblítünk, s az edényeket a szárítóra helyezzük. Lehetőleg ne törölgessünk, mert a törlőruhával baktériumokat és szöszöket viszünk az edényre!



Hogyan mosogassunk: a legjobb, ha mosogatógépünk van, mert akkor betesszük a gépbe az edényeket, ha megtelt elindítjuk, ha nem telt meg, akkor egy öblítő programot kell beállítani, hogy lemossa a maradékokat. A rossz, elterjedt hiedelemmel ellentétben, nem szükséges a vízcsap alatt előmosni az edényt, ezt a gép öblítő programja elvégzi helyetted.



A megszáradt edényeket mindig tedd a helyére, ez akkor is igaz, ha mosogatógéppel mosogatsz, mert az nem pakol ki magától!



Befejező lépésként szedd le a terítőt, töröld le a munkaasztalt, és ha szükséges (szinte mindig szükséges) söpörj össze és mosd fel a padlót.



Mindezen műveleteket nem feltétlenül muszáj egyedül végezned, nyugodtan bevonhatok a család többi tagját, egyre azonban ügyelj, ha valamit nem pont úgy csinálnak, ahogy te szoktad, NE SZÓLJ RÁ SENKIRE!, mert soha többé nem tudod a családot rávenni, hogy beszálljon a munkába, sőt az sem biztos, hogy igazad van!
 
 
0 komment , kategória:  Illemtan  
Találkozás - Megszólítás
  2015-04-07 19:42:35, kedd
 
  Találkozás - Megszólítás


illemszabályai
Gyakorta kerülünk kínos helyzetbe: hogyan is szólítsuk meg a velünk találkozó urat, vagy hölgyet?
Sokszor még a rutinos rádió és tv riporter is zavarban van a riportalany megszólításával kapcsolatban.
A magyar megszólítási formák évszázadok alatt alakultak és formálódtak.



Nézzük a megszólítás szabályait:






A felnőttek, idősebbek megszólításánál használható a néni és a bácsi szó. Ha ismerős az illető, akkor a keresztnevét is elé teheti az előbbi szavaknak, pl. Lajos bácsi, Eta néni, vagy akár a foglalkozását is mondhatjuk, pl. doktor bácsi, tanító néni... stb.








Az ismerős gyerekek a keresztnevükön szólíthatók, esetleg a becenevükön. Vigyázzunk a becenevet csak akkor használjuk, ha az illető szívesen, veszi. A megszólítás név nélküli is lehet, ekkor használhatjuk a maga, vagy az ön meg-szólítást. Ez utóbbit ajánlatosabb, mert sokkal több tiszteletet fejez ki. A legyen szíves, légy szíves a kérem, kérlek formák szintén elfogadottak.








A szülők és rokonok megszólítását a család dönti el, de itt is törekedni kell az udvarias és tisztelettudó magatartásra.








Férfi megszólítása: uram, uraim, elnök úr, hadnagy úr, fiatalúr... stb.








Hölgyek megszólítása: kisasszony, asszonyom, hölgyem, igazgató nő, nagyságos asszonyom, elnök asszony.








Papi személyek megszólítása: tiszteletes úr, tisztelendő úr, főtisztelendő úr, nagytiszteletű úr, püspök úr, eminenciás úr (bíboros). A pápa megnevezése: szentatyám.








A rangok: Vannak helyzetek, amikor valakit nem szólíthatsz egyszerűen önnek, magának vagy a keresztnevén. Ha valakinek a titulusát is hozzátesszük a nevéhez vagy csupán azzal szólítjuk meg, akkor biztosnak kell lennünk benne, hogy pontosan tudjuk a rangját.
Ha egy főorvost doktor úrnak szólítanak, bizony megsértődik (mert a hiúság nagy úr!) és így van ez a professzorokkal, akik nem szeretik, ha tanározzák őket, vagy a katonai, rendőri tisztségekkel, amire egy teljes cikket kellene szánni ahhoz, hogy valamennyit megemlítsük








Példák:

*Rendelőben: Doktor úr vagy Kovács doktor úr (kérem)





*Iskolában: tanár úr, igazgató úr, tanár nő (kérem)








*Hivatalban: igazgató úr, osztályvezető úr (kérem v. legyen szíves),





*Utcán: biztos úr, őrmester úr (kérem),





*Templomban: tisztelendő atyám, tiszteletes úr v. asszony (legyen szíves).




Honvédségnél, más fegyveres szervezeteknél: ezredes úr, őrmester úr, százados asszony (Jelentem!) Manapság (a rendszerváltozást követően) megjelent az úrhölgy megszólítás is, melyet elsősorban ünnepi alkalmakkor, illetve okleveleken használnak. Pld.: Nagy Katalin főhadnagy úrhölgy részére.








Nagyon fontos, hogy soha senkit nem illik csak a vezetéknevén szólítani. Bár az iskolában a tanárok néha csak a vezetéknevükön szólítják a diákokat, főleg a fiúkat, de ez (akárki, akármit mond) nem udvarias.
Néha a gyerekek is a vezetéknevükön szólítják egymást, de higgyétek el, mindenki jobban szereti, ha a keresztnevét vagy a becenevét (és nem a gúnynevét) hallja.

És ott vannak a kisasszony és a fiatalember szavak. Lehet, hogy már megszoktad őket, lehet, hogy még kiráz tőlük a hideg, de ezek valójában gyönyörű szavak, szóval, ha valaki így szólít meg, légy te is nagyon udvarias az illetővel és szólítsd uramnak vagy asszonyomnak.
Bácsinak vagy néninek csak a nagyon idős embereket szólíthatjuk, de ezen felül kerüljük inkább.
 
 
0 komment , kategória:  Illemtan  
A köszönés illemszabályai
  2015-04-07 19:41:17, kedd
 
  A köszönés illemszabályai




Köszönni, másokat üdvözölni sokféle módon lehet és kell. Máshogy kell érkezéskor és távozáskor üdvözölni az embereket. A köszönés az emberi érintkezés legmindennapibb formája. Vigyáznunk kell tehát, hogy megfelelő időben megfelelő módon köszönjünk.




A köszönésnél az udvariasság általános szabályai érvényesülnek, tehát: a férfi köszön előre a nőnek, a fiatalabb az idősebbnek, beosztott a vezetőnek, fiú a leánynak.




A köszönés protokolláris szabályai:




* Köszönést elmulasztani vagy nem viszonozni egyértelmű sértés.





* Köszönéskor illik a köszöntöttel szembenéznünk.





* Ne várjunk arra, hogy a másik fél előre köszönjön. Az igazán udvarias embert nehéz ebben megelőzni.





* Ha köszönéshez megállunk, általában kezet fogunk. A kézfogás szabályai ellentétesek a köszönésével: aki előre köszön, annak meg kell várnia, amíg a másik kezet nyújt. A kéznyújtás figyelmen kívül hagyása, a kézfogás el nem fogadása azonban sértést jelent.





* A kézfogás legyen határozott, erőteljes, de ne legyen túl erős szorítás.





* Kezét csókolom-mal nőknek, vagy nagyon idős embereknek szokás köszönni - de nem kötelező.





* Szervusz-szal természetesen csak annak köszönhetünk, akivel tegező viszonyban vagyunk.





* Csak távozásnál használhatjuk a viszontlátásra köszönést. A viszlát rövidítés kicsit nyeglének hangzik.





* Lakóházak liftjébe lépve mindig üdvözölnünk illik a bent tartózkodót.





* Sokáig vitatott volt a diáknyelv elterjedt köszöntési formáinak létjogosultsága (szia, csaó, helló, szevasz, csá stb.) ma már ez önmagában nem udvariatlanság.





* A csók a bizalmas kapcsolatok kifejezője. Valójában nem is csók, hanem puszi, azaz az arcra adott jelképes csók. A mindennapi hivatalos érintkezésben nem szokásos. Esetenként azonban a kapcsolat tartalmának minősítését jelenti, többnyire politikai jelentőséggel.





* Az ölelés hasonlóan hagyományos és bizalmas üdvözlési forma. A testek rendszerint nem érnek össze, a formalitás itt is elsősorban jelképes. Többnyire együtt jár a váll (finom) megveregetésével - a kemény lapockaropogtatás kerülendő.




Hogyan köszönünk?





- nem zsebre vágott kézzel
- nem tele szájjal
- ülő társaságban a fiuk felállnak ha mindkét nembeli idősebbnek köszönnek,
- a lányok akkor állnak fel, ha idősebb hölgyet köszöntenek
- fiúk vegyék le a sapkájukat 25 éven túli személy köszöntésekor.




Természetesen ez alól vannak kivételek. Ne várja például egy fiatal lány, hogy idősebb férfi ismerőse előre köszönjön neki. Helyesebb az is, ha a fiatalabb vezető előre köszön idősebb beosztottainak, a férfi vezető a női beosztottaknak. (Sajátos szabályok vonatkoznak, ha a nők egymást köszöntik: elsőként a hajadon üdvözli a férjezett nőt, a gyermektelen a gyermekes anyát.)




Másik kivétel, ha valaki helyiségbe lép be és ott már néhányan tartózkodnak: köszönjön előre tekintet nélkül arra, hogy odabent férfiak, vagy nők, vagy fiatalabb személyek tartózkodnak.




Érthetően köszönjön és nézzen félreérthetetlenül arra, akinek köszön, amikor 3-4 lépés távolságra megközelíti a másikat!




Szóbeli köszönés




Találkozáskor a napszakokhoz igazodva kívánunk Jó reggelt, Jó napot, Jó estét!
Magyarországon a reggel 10 óráig tart, az angoloknál 12 óráig. Az este nálunk 18 órakor kezdődik, déli szomszédainknál, nemritkán még 21 órakor is nappal van.




Franciaországban az illemszabályok előírják, hogy a napszakhoz igazodó köszönést udvariassági megszólítással toldjuk meg: Jó napot Asszonyom, Jó napot Uram! Bon Jour Madame, Bon Jour Monsieur.




Köszönni nem mindig könnyű, sokan gyakran zavarban vannak egy-egy találkozásnál. Mit mondjanak? Jó napot kívánok? Kézét csókolom? Szia? Puszi?




Hogyan köszönjünk hát? Vegyük tekintetbe köszönésnél az emberekhez fűződő kapcsolatunkat, mindjárt könnyebb lesz a helyzet. Alapvetően egyetlen dolog, ami nagyon udvariatlan a másikkal szemben: ez pedig a köszönés elmulasztása.




Az iskolai oktatás szerint a legáltalánosabb köszönési forma a napszakok szerinti Jó reggelt kívánok! 18 éves fiú vagy lány a szomszéddal való találkozáskor is nyugodtan mondhatja ezt a napszaknak megfelelő formát.




A 25 év alattiak általános köszönési formája a Szia! Elfogadott forma, az angol See you later-ből -jelentése: látlak később- alakult ki.




A fiatalok között népszerű a Hello, az angol nyelvből átvett köszönési forma, amelyet érkezéskor mondanak. Nálunk gyakran az elköszönéskor is ezt mondják, holott a Good Bye illene ide, rövidítve Bye-bye.




Az üzleti, hivatali életre a magázódó köszönés jellemző. Ez a napszaknak megfelelő köszöntést jelenti. Gyakran tapasztaljuk, hogy a hivatalba belépő fiatal munkatársak Szia köszöntéssel üdvözlik azokat a kolléganőket, akik jószerével egyidősek az édesanyjukkal. Ezért illik megvárni minden fiatalnak azt, hogy az idősebb felajánlja a szervusz köszönést ebben az uniformizált tegeződős világban. Ismerőseinket köszönthetjük a Tiszteletem! Üdvözlöm formulával is.




Természetesen a köszönést fogadni és viszonozni kell. Ha rövid időn belül többször találkozunk valamely munkatársunkkal a hivatali folyosón, másodszor, harmadszor már nem köszönünk egymásnak. Elég egy barátságos mosoly ahhoz, hogy kellemessé tegyük az ismételt találkozást.




A protokolláris alkalmakon ehhez járul még az udvariassági kitétel (hölgyem, asszonyom, uram), vagy megszólítás névvel, ranggal.




Van egy sajátos magyar köszönési forma, a kezét csókolom, ami a magánéletben és a hazai hivatalos kapcsolatokban elfogadható. Protokolláris érintkezésben már megfontolandó a használata, mert más kultúrkörökben sértő is lehet.




A tegező köszönés hivatalos kapcsolatokban idegenek között nem megengedett, csak a régi és jó ismerősök között szokás. Mivel azonban bizalmas kapcsolatot fejez ki, amihez másoknak semmi közük, mások jelenlétében gyakran átvált a semleges vagy magázó formulára. Több nyelvi változata van, ami bizalmassági fok szerint változik: szia, szervusz, helló, stb.




Még annyit, hogy köszönéskor ne az égre vagy a földre szegezzük a tekintetünket, hanem nézzünk a másik szemébe.




A köszönés formái:




A napszaktól függően elfogadott köszönés:




* Jó reggelt!
* Jó napot!
* Jó estét!
* Jó éjszakát kívánok !




Ha igazán udvarias akar lenni mindig használja a kívánok szót. A gyerekeket a szervusz, a szia szavakkal üdvözölheti. Búcsúzásra a viszontlátásra szó a legmegfelelőbb.
Ma már a gyerekek többsége tegezi szüleit, nagyszüleit, szűkebb, tágabb, családtagjait. Ebben az esetben szüleinek, nagyszüleinek természetesen köszönhetnek sziával, szervusszal. Velük szemben is legyen tisztelettudó, és az alapvető szabályokra ügyeljen!




Vannak hivatalos köszönések:




* a katonák erőt egészséget kívánnak,
* az olaj, szén és ércbányászok jó szerencsét mondanak.




A katonák köszönés nélkül is tudják üdvözölni egymást:




* ez a tisztelgés, tiszteletadás.




A világ minden katonája szalutál feljebbvalójának. Ez is latin szó: a salutare jelentése: üdvözölni. E szó gyökere a salus = sértetlen és jó állapot, főnév. A saluto tehát kb. azt jelenti: Légy egészséges! De miért emeli jobb kezét a homlokához-sapkájához a katona?
A középkorban szokásos lovagi tornán az udvar vitézei összemérték erejüket. Ez nagy látványosságnak számított. Pontos előírások, szabályok szerint zajlott le. Mielőtt a párviadal megkezdődött volna, a páncélba öltözött, sisakos vitézek üdvözölték egymást, s leeresztették sisakrostélyukat, hogy igazolják személyazonosságukat. Ennek maradványa a sapkához emelt kéz! Még a mozdulatok is öröklődnek?! A viadalokról ez a szokás tevődött át a napi életbe, ha a lovagok találkoztak, felemelték a rostélyt így mutatták meg az arcukat. Ez maradt meg a tisztelgésben. A Magyar Honvédség katonái köszönés helyett tisztelegve emelik kezüket a sapkájukhoz.




A fővetés a katonaságnál, főleg tiszteletadásként, osztagok és csapatok vezényszóra (Jobbra v. balra nézz!) a katona fejét a kijelölt oldal felé és Vigyázz! vezényszóra fejét ismét előre fordítja. Ezt nevezik fővetésnek. A főhajtást akkor alkalmazzák amikor a köszönő személynek mindkét keze foglalt, (visz valamit) és menet közben a másik katona, vagy előljáró felé fordítva fejét biccent, fejet hajt, így köszöntve azt.




Futó találkozásnál köszönthetjük egymást fejbiccentéssel és szóbeli köszönéssel, esetleg a férfiak kalapemeléssel. A felállás is a köszönés egyik formája. A férfiak felállnak, ha hölgyet köszöntenek. De ezek a szabályok azért rugalmasan alkalmazandók, mert nevetséges lenne ha a főnök folyton felugrálna az íróasztaltól amikor a titkárnője vagy valamely beosztottja belép a hivatali szobába. Társaságban új vendég érkezésekor a nők ülve maradhatnak, csak akkor állnak fel, ha náluk idősebb nőt köszöntenek.




A köszönéshez hozzátartozhatnak még kiegészítő tevékenységek:




* a kézfogás,
* a kézcsók,
* a kalapemelés.




A kézfogás




Honnan ered a kézfogás? Eredetét tekintve nem kapcsolódik semmiféle megalázkodást kifejező mozdulathoz. A régi időkben, amikor a kézfogás még nem vált egyszerű jelképes cselekedetté, azért nyújtottak egymásnak kezet az emberek, hogy mutassák: nincs náluk semmiféle fegyver, baráti, békés érzelmekkel közelednek. Ezt igazolja többek között az itt a kezem, nem disznóláb tréfás szólásunk is. Eredeti értelme akkor világosodik meg, ha tudjuk, hogy régen az elöltöltős pisztolyt mondták gúnyosan disznólábnak. Ahogy éppen így nevezték a pisztolyt, az nyilván a régi mordályok ormótlan alakjára vezethető vissza. Az itt a kezem, nem disznóláb szólás tehát régen azt jelentette: Nincs pisztoly a kezemben, baráti jobbomat nyújtom feléd. A kézfogás egyszerű üdvözlési formájának ilyen bonyolult háttere van.





A kézfogás alapvető szabályai:




Mindig az idősebb nyújt kezet a fiatalabbnak, a nő a férfinak, a vezető a beosztottnak, az oktató a tanulónak, a magasabb beosztású az alacsonyabb beosztásúnak. A másik fél abban az esetben se tolakodjon a kézfogással, ha az előbb felsoroltak valamelyike elfelejti a kezét nyújtani. Ilyen esetben elmarad a kézfogás. Ha a kézfogás előtt ül illik felállni és úgy fogadni a nyújtott kezet. Nem illik hosszasan fogni a másik kezét, nem szokás szorongatni, ropogtatni, erősen rázni a társ kezét.




A kézfogás egyszerű, rövid és határozott mozdulat legyen. A kézfogás ereje a partner fizikai állapotához kell, hogy igazodjék.




A kézfogás kölcsönös udvariasság. Ne ragadjuk meg a másik kezet. Rángatni vagy megszorítani épp annyira illetlen dolog, mint a felületes, semmibe nem vevő kézfogás, ha csupán érintés válik belőle. Csak tiszta kezet nyújtsunk és nézzünk egyenesen a partner szemébe. A tekintet adja meg az üdvözlés igazi értelmét.




Ha kesztyűt visel mindkét fél akkor lehet kesztyűben is kezet fogni. Viszont ha bármelyikük a két fél közül nem visel kesztyűt, akkor annak aki viseli a kézfogás előtt le kell vennie azt és puszta kézzel kell kezet fogni.




Valószínű, hogy a kesztyű lehúzásának szokása, a kézfogáshoz hasonlóan szintén még hajdani lovagkori maradvány. A tetőtől talpig páncélozott lovagok a kezüket széles formájú (ujjnélküli) kesztyűkkel védték, amelyeket vaspántokkal, fém gyűrűkkel erősítették meg. Barátságos kézfogás előtt a kölcsönös jó szándék bemutatása céljából lehúzták a kesztyűt a kézről.




Lovagi kihívásoknál a kesztyűvel történt arculcsapás a legsúlyosabb sértésnek számított és életre-halálra szóló párbajjal lehetett csak elégtételt adni. Az arculcsapást szimbolikusan a kihívott fél elé dobott kesztyű jelképezte.




A lovagkor hölgyeinél viszont a kesztyű átadása vagy kesztyű-ajándék a férfi számára megtiszteltetés és a vonzalom kifejezője volt. Lovagi tornákon vagy csatában a lovag a sisakján hordta szíve választottjának kesztyűjét.




A későbbi udvari etikett kiterjedt a kesztyűviseletre is. Valamit átvenni kesztyűs kézzel vagy átnyújtani másnak nagyon durva illem-hibát jelentett volna. Talán ez az oka, hogy az udvari ünnepségeken az előkelő férfiak a kesztyűt gyakran övükbe rejtették, nehogy feledékenységből megtévedjenek.




Nagyfokú tiszteletlenség és megalázó-lekicsinylő dolog, ha kesztyűs kézzel fog valaki kezet olyan emberrel aki nem visel kesztyűt!




Természetesen ezalól lehet kivétel. Nők még akkor sem húzzák le kesztyűjüket az utcán, ha csupasz a férfi keze.




A kézfogás szokásai más kultúrkörökben sokféle változatosságot mutatnak.




Vannak akik a kézfogást gyengéd, erős vagy texasinak nevezik. Károly walesi herceg arról panaszkodott, hogy a texasiakra az új passzírozó kézrázás a jellemző, a csontropogtató erőfitogtatást nem is lehet másképpen kifejezni.




Az amerikai politikusok között népszerű a kézfogásnak az a változata, amikor a bal kezüket is belevonják a kézrázásba. Az üdvözlés melegségét tekintve ez a gesztus állítólag sokkal bensőségesebbé és barátságosabbá teszi a kézfogást.




A kézfogás nyugati szokása gyorsan terjed Kínában is, ma már elfogadott üdvözlési forma, de gyakran egy bólintás vagy biccentés is elegendő. A kínai férfiak úgy is üdvözölhetik egymást, hogy barátságosan megpaskolják a másik karját. A kínaiak kényelmetlenül érzik magukat, ha megöleljük, vagy megcsókoljuk őket, hacsak nem különösen szoros barátságról van szó.




Dél-Koreában a hagyományos üdvözlési forma érkezéskor és távozáskor egyaránt a meghajlás. A nyugatiak a koreai férfi barátjukat általában enyhe meghajlással és kézfogással üdvözlik. Előfordul, hogy az amerikai politikusokhoz hasonlóan mindkét kezüket használják a kézfogásnál, míg a nők csak bólintanak kissé.




Japánoknál a hagyományos üdvözlési forma a meghajlás, ami nem az alázat, hanem a tisztelet jele. A japánok azonban átvették a kézfogás nyugati gyakorlatát, noha nem szorongatják az ember kezét erősen és előfordulhat, hogy nem néznek a vendég szemébe. Ennek az az oka, hogy hagyományuk szerint az erős szorítás agresszivitást fejez ki, a közvetlen szemkontaktust pedig tolakodónak érzik. Bár a világot járt japán emberek gondosan tanulmányozzák a nyugati viselkedési formákat így előfordulhat, hogy egy japán is megszorítja a kezünket, sőt még a szemünkbe is néz!




A kézcsók




A kézcsók nem a férfiak és nők közötti kapcsolatban alakult ki, gondolták volna? A feudalizmus fejlődésével az egyre erősebbé váló főnemesek alárendeltségét volt hivatott jelezni a legfőbb hűbérúrral, a királlyal szemben.




A korlátlan hatalommal rendelkező spanyol uralkodók szinte beleszédültek a legmerevebb etikett saját maguk építette börtönébe: a spanyol szertartás szerint ugyanis a megkoronázott királyhoz így szól a megkoronázandó királyné: Baso las manos de Vuestra Mayestad! ami annyit jelent, hogy csókolom a Felséged kezeit.




A kézcsók polgári életünkbe Bécsből került, ahol azt a spanyol szertartással rokon osztrák udvari etikett tette általánossá.
A közép-európai országokban még ma is erősen érződik társaságban a kézcsók klasszikus hagyománya. A hivatalos kapcsolatokban már megfontolandó ez az udvariassági forma, mert bizalmaskodásnak számit, ezért a legtöbb országban kerülni kell.




Hazánkban és Lengyelországban ma is gyakori a kézcsók. Bár egy alacsony termetű lengyel üzletember azt panaszolta, hogy a magyar nők nagyon udvariatlanok vele szemben. Amikor kezet akar csókolni, elhúzzák a kezüket miközben orrba vágják őt. Ezúton kéri a magyar hölgyeket, hogy ne legyenek hozzá ilyen barátságtalanok. Annak ellenére, hogy a kézcsók elfogadása nem kötelező én mégis arra gondolok, ha egy férfi tiszteletét fejezi ki személyünk iránt a kézcsókkal, akkor ne utasítsuk el ezt a kedves gesztust.




A férfiaknak szóló figyelemfelhívás viszont, hogy a kézcsók ma jelkép. Egy francia etikett könyv szerint a férfinak igazság szerint a nő keze fölé kell hajolnia anélkül, hogy megérintené az ajkával. Tehát a kézcsók valójában nem is csók, csak hangnélküli leheletszerű jelzés. A kézcsók több a köszöntésnél, több tiszteletet fejez ki ezért illik kissé lehajolni. Hosszantartó kézcsók félreértést okozhat és ugyanúgy komikus, mintha valaki asztalon áthajolva akarna kezet csókolni.




További jó tanács: ha a férfi a társaságban lévő csinos Gizikének kezet csókol, akkor ugyanígy kell köszöntenie minden jelenlévő hölgyet, sőt még a nagymamát is, ha az jelen van a társaságban. Egy kivétel van! Ha az illető az édesanyját köszönti elsőként kézcsókkal, akkor nem kell a többi hölgynek kezet csókolnia.




A csattanós kézcsók nem ízléses. A nő soha ne kényszerítse ki a kézcsókot. Ne lendítse tehát a kezét a köszönő férfi ajka felé.




Ha egy társaságban egy férfi kezet csókol egy nőnek, a többi férfit ez nem kötelezi kézcsókra. Viszont a kezet csókoló férfit kötelezi arra, hogy a társaság összes jelenlévő nőtagjának kezet csókoljon.




Nem minden helyzet alkalmas kézcsókra. Munkahelyen, munkatársak és munkatársnők között, szabadban és közlekedési járművön minden képen hagyjuk el és akkor is, ha kesztyűs a női kéz. Beburkolt kezet megcsókolni több mint illemhiba, - sületlenség!




Külföldön tájékozódjunk jó előre a kézcsókot illetően is.





Az angol nyelvterületeken általában illetlen szokásnak tartják. Az angol illemszabály szerint ugyanolyan jogcímen az arcát is megcsókolhatnánk egy nőnek, ha a kézcsókba beleegyezik, ami persze érthetetlen túlzás a mi szemünkben. Más országokban a XX. század elején a kézcsók szinte parancsszámba menő társadalmi kötelezettség volt a vagyonos osztályoknál.




A csók a bizalmas kapcsolatok kifejezője. A csók a mindennapi hivatalos érintkezésben nem szokásos. Bár régi hagyományai vannak az ölelésnek és a csóknak egyes kultúrákban. A szláv népeknél hagyományosan bizalmas köszönés a bal, majd a jobb arcra, végül a szájra adott csók, amihez szoros ölelés és hátveregetés is járul. Hazánkban ez soha nem volt szokásban.




A csók általában csak az arcot illeti, jobbról és balról, de ez is éppen olyan jelkép, mint a kézcsók: a száj sohasem érinti az arcbőrt /ez hölgyeknél a kikésztést rontaná és nyomot is, hagyna /, hanem csak a két arc ér - alig - össze, s az ölelés is csak jelképes átkarolás, a két test sohasem ér össze.




Köszönésnek csókkal kisérése elsősorban rokonok között, illetve barátnőknél szokás. De azért kerülendő a pá drágám! jellegű, váll fölött a semmibe cuppantás. Napjainkban előfordul, hogy férfi-barátok is csókkal üdvözlik egymást. Sőt egymással baráti kapcsolatban lévő férfiak és nők is összecsókolóznak a találkozásnál. Természetesen ez nem illetlenség, ma már elfogadott tény nálunk, bár néhány évtizeddel ezelőtt nem így állt a dolog!




Nagy-Britanniában nem tartozott a klasszikus etiketthez, de újabban egyes körökben elfogadják ezt az európai szárazföldi szokást. Németországban ismert a kézcsók, de csak baráti társaságban. Az olaszokról közismert, hogy jobban kedvelik a fizikai kontaktust, mint a többi európai nép: a jó ismerősök arcon csókolják egymást, a férfiak, akik jó barátok, összeölelkeznek, hosszasan rázzák egymás kezét, miközben másik kezükkel az illető könyökét fogják.




Az érzelem nyilvános helyen történő kimutatása rendkívül ritka Indiában és más ázsiai országban, ami még a házastársak esetében is elitélendő.





Távol-Keleten a kézcsók még társas üdvözlés formában sem gyakorolható nyilvánosan. Ahol a hölgyek garantáltan halálra rémülnek, ha kézcsókkal akarják köszönteni őket, ez Japán.





Törökországban a szeretet jelei, mint az ölelés, a kézfogás, a csók, nyilvános helyen nem használatosak. Az arab országokban a nő tabu idegen férfiak számára, így a kézcsók szóba sem jöhet.





A szaúdi férfiak nem fogják bemutatni a társaságukban tartózkodó, lefátyolozott asszonyt. Ezzel szemben a szaúdi férfiak az üdvözlést öleléssel és arcra adott csókkal is kiegészíthetik. A szaúdi házigazda az utcán vagy a folyosón sétálva nyugati vendégét úgy kísérheti, hogy gyengéden megfogja a könyökét, vagy esetleg kézen is foghatja, s kéz a kézben sétálnak. Ez náluk a barátság és a tisztelet jele!




Már amikor II. János Pál pápa világkörüli utazásait a TV rendszeresen közvetítette, sokakban felvetődött a kérdés, hogy vajon illik-e megcsókolni a pápa gyűrűjét vagy sem. Nos!
A gyűrű latin neve annulum oszkulum, ami annyit jelent, hogy csókkal illet. Manapság ezt a gyűrűt pásztorgyűrűnek hívják. A középkorban, amikor a pápával találkoztak, igyekeztek megcsókolni az ereklyét is tartalmazó gyűrűt, amiből lelki megnyugvása származott az illetőnek. Egyébként annakidején lábgyűrű is létezett, amit csókkal illettek.




Napjainkban ez egy kereszt alakú gyűrű, a krisztusi keresztet jelképezi, nincs benne ereklye. Nem kell a gyűrűt megcsókolni, Őszentsége ezt nem is igényli. A diplomáciai protokollban kifejezetten megmosolyogják azt, aki megcsókolja a gyűrűt.





A kalaplevétel





E szokás legmélyebb gyökerét keresve is a rabszolgatartó társadalom világába jutunk el. Nem egy írásos feljegyzés és még több kőbe vésett ábrázolás beszél arról, hogy egyes ókori népek, többek között az asszírok, hadifoglyaikat, később rabszolgáikat, minden ruhájuktól megfosztották. Eredetileg nyilván csak zsákmányszerzés céljából tették ezt, később azonban jelképes értelmet is kapott a rabszolgák teljes vagy részleges meztelensége.




Az, hogy egyes népeknél az alsóbbrendűeknek övig ruhátlanul kellett az előkelők színe előtt megjelenniük, de még inkább az a szokás, hogy egyes népek úgy fejezték ki tiszteletüket az idegenek előtt, hogy ruhájukat a vállukon fellebbentették, jól mutatja, hogyan válik az eredetileg rabszolgaviszonyt kifejező cselekvés a tiszteletadás jelévé! A kalapemelés szokása az ókorból származik: a kopaszra nyírt rabszolgák kötelesek voltak fejfedőjük megemelésével jelezni uraik előtt rabszolga voltukat. Egy nyugat-afrikai néger népnél a ruhafellebbentés együtt jár a kalap levételével.




Kétségtelen, hogy a mi köszönést kifejező kalapemelésünk is ennek az ősi szokásnak maradványa. A kalapot nemcsak megbillentik, hanem leveszik. Ha jobbról találkoznak, az ésszerűség a bal kézzel való kalapemelést diktálja. Ha a férfin sapka van, köszönéskor illik kissé - jelzésszerűen - megemelnie.




A férfiaknak le kell venniük a kalapot zárt helyiségekben, a Himnuszt hallgatva, gyászmenettel való találkozásnál, katolikus templomban, hivatalos épületben, magánlakásban, de akár a liftben is. Ne felejtsék el viszont , hogy zsinagógában, zsidó temetőben levett kalappal járni illetlenség, sőt tilos!




Áruházba vagy bevásárlóközpontba belépve a sapkát, kalapot nem kell levenni. A hölgyek kalapviselési szabályai egyediek.




Külföldre utazva tanulmányozni kell mindig a helyi köszönési szokásokat, mert meglepetés érhet minket.




A legtöbb távol-keleti országban enyhe meghajlással üdvözlik egymást, ami nem a megalázkodás, hanem a tisztelet jele.




Az indiai apák a namasztére oktatják a gyermeküket, amelynél a kezet imádkozó pozícióban, mellmagasságba kell emelni és enyhe főhajtással kell kísérni.




Thaiföldön ugyanezt a gyengéd és szívélyes gesztust wainak nevezik. De vigyázat, mert folytatva ezt a mozdulatot, és a kezünket a fejünk fölé emelve, már súlyos sértést jelenthet.




Nagy-Britanniában a férfi köszönését meg kell előznie a hölgy megelőző és megengedő fejbiccentésének, amivel jelzi, hogy fogadni fogja a köszönést.




A tibetiek meglengetik kalapjukat, kinyújtják a nyelvüket, a bal kezüket fülük mögé illesztik.




Az arab világban elvárják, ha köszöntöttek, akkor nála jobbat vagy legalábbis ugyanazt köszönjétek vissza.






A legfontosabb szabály az, hogy barátságosan köszöntsük egymást






Bemutatkozni csak pontosan, szépen




Bemutatkozáskor a nő nyújtja a kezét a férfinak, az idősebb a fiatalabbnak. A kézfogás határozott és rövid legyen. A nevünket jól érthetően mondjuk ki, és figyeljünk a bemutatkozó nevére is. Először a férfi mondja a nevét a nőnek, a fiatalabb az idősebbnek.




Hogyan mutatkozunk be?





Bemutatkozáskor vegyük ki a kezünket a zsebünkből.
Nézzünk a szemébe annak, akinek bemutatkozunk.




Gyakori hiba:
- mindkét fél egyszerre mondja a nevét. Ekkor senki nem ért semmit.




Helyes megoldás:
- a bemutatkozást mindig az érkező, a belépő kezdeményezi.
- miután szembe nézünk azzal, akinek bemutatkozunk, jobb kezünket helyezzük egy esetleges kéznyújtáshoz készenlétbe.
- most következik az, hogy az ismeretséget kezdeményező mondja jól érthetően a teljes nevét,
- ezután mondja nevét az, akinek bemutatkoztunk.
Ha bemutatkozáskor nem egészen pontosan értjük a másik nevét, nem udvariatlanság újra megkérdezni, a legjobb megoldás erre az esetre a névjegy.




Az ismeretségkötést kezdeményező mondja jól érthetően a teljes nevét. Csak keresztnévvel bemutatkozni, hogy Pista vagy Ica vagyok, indokolatlan bizalmasságot jelent, a becenévvel való bemutatkozás stílustévesztésre vall. Az üzleti kapcsolatoknál nem ad elég információt a másik félről. A hivatalos jellegű bemutatkozásnál gyakorlati megfontolásokból kiindulva ajánlatos a név mellé a munkahely és a beosztás megnevezése is.




Nagyobb társaságban ha vacsora közben késve érkezik valaki, csak a közvetlen mellette ülőknek kell bemutatni.





A bemutatás




A kapcsolatteremtés leggyakoribb formája egy harmadik személy közreműködését kívánja.




Társaságban a bemutatás a házigazdának, vagy a háziasszonynak, vagy közeli rokonának a dolga. Az udvariasság követelménye úgy kívánja, hogy a férfit mutassuk be a nőnek, a fiatalabbat az idősebbnek, az alacsonyabb rangút, az új beosztottat a főnöknek.




Ennek megfelelően a bemutatott nevét mondjuk. Nem kell szertartást rendezni a bemutatáskor, elegendő néhány közvetlen szó:




*




Engedje meg, hogy bemutassam,
*




Bemutatom kedves barátomat....,
*




Bemutatom az osztálytársamat....




Ha a fogadást valakinek a tiszteletére rendezik, annak mutatják be a többi meghívottat. Családi rendezvény esetén a gyerekeket mutatják be a felnőtteknek.




Bemutatkozásnál illik egyenesen állni, ha ült, álljon fel, - felnőtt nőkre ez nem vonatkozik - illik a bemutatottra nézni és hangosan érthetően a saját nevet megmondani.




Bemutatkozás során illik kezet fogni és egy kicsit meghajolni (a kézfogás szabályai itt is érvényesek). A bemutatott emberek ismerőseiddé válnak és ezután illik köszönteni őket és fogadni az üdvözlésüket.




Ha a társaságban sokan vannak a meghívottakat külön-külön ismertetjük össze egymással. Ha nagyobb társaságba vacsoraközben, tehát elkésve érkezik valaki, csak a közvetlenül mellette ülőknek kell bemutatni. A többiekkel való ismerkedés a vacsora utánra marad.




Előadódhat olyan helyzet, hogy nincs közös ismerősünk. Ekkor sem ismerkedhetünk utcán, moziban, színházban.




Jó kiindulópont lehet az ismerkedésre egy felsegített kabát a ruhatárban, egy udvariasan kinyitott ajtó, segítség a fel- és leszállásnál valamilyen járműről stb. Ekkor sem lehetünk tolakodóak. Ha az illető egy köszönömmel lezártnak tekinti az ügyet ne zaklassuk tovább.






Nézzük a lehetséges problémákat!




- Új vagyok egy helyen és nincs, aki bemutasson. Ez nem egy könnyű helyzet, szóval, ilyenkor nekünk kell bemutatkozni, de próbáljuk úgy tenni, hogy ne tűnjünk tolakodónak.
- Nem értjük a másik nevét. Akkor kedvesen kérdezzünk vissza, mert jobb az elején pontosan megjegyezni a nevet, mint később rosszul ejteni.




Amit soha ne tegyünk! Soha ne zárkózzunk el egy bemutatástól semmiféle ürüggyel, mert az súlyos sértés!




Sz�asz, Marcsi vagyok!




Egyre inkább terjed a bemutatkozás legslamposabb formája. Különösen a fiatal korosztály szokott le családnevének közléséről, sőt a keresztnevet is sokszor inkább a becenévvel helyettesítik.




Hivatalos kapcsolatban a keresztnévvel való bemutatkozás a bizalmaskodás jele, nem ad kellő információt, így kifejezetten ártalmas például egy új munkahelyen.




Az orrunk alatt elmotyogott Maca vagyok, esetleg ülve felkiáltani Gézának hívnak nem helyes!






Nem ér a nevem! Mikor nem kell bemutatkozni?




Vagyis van olyan eset, amikor kifejezetten kerülendő a bemutatkozás. Ilyen eset például a vásárlás, vagy például a telefonközpontossal való telefonálás. Speciális formája a nem bemutatkozásnak az, amikor az ügyintézés miatt mi bemutatkozunk, ugyanakkor az ügyintéző nem vét az illemszabályok ellen, ha nem árulja el a nevét.
A villamoson, buszon, étteremben, diszkóban vagy ha az utcán összefutsz egy ismerőssel és az ő társaságában van egy ismeretlen személy, de nem elegyedtek beszélgetésbe.
Ha valakivel rövid ideig egymás mellé sodródsz és valószínűleg soha többet nem látod, akkor nem kell bemutatkozni.




Híres emberek egymást közt




Speciális esetnek számít, ha egy fogadáson a médiából ismert politikusok, médiaszemélyiségek jönnek össze, emellett tudják, hogy kivel fognak találkozni, és - noha személyesen nem ismerik egymást - mégis kölcsönös sértésként könyvelhető el, ha nevüket - ami mindenki számára köztudott - elmondják.




Telefonon mindig érdemes bemutatkozni, hiszen nem várhatjuk el ismerőseinktől, hogy hangunk alapján egyből felismerjenek.




Manapság sok ügyintéző kis névjegykártyát, kitűzőt visel. Az emberek szeretik hallani a nevüket. Próbáld ki, hogy egyszer úgy köszönöd meg a segítséget, hogy hozzáteszed az ügyintéző keresztnevét: Köszönöm a segítségét, Katalin! Barátibb, emberibb lesz a kommunikációd.




Az angol etikett szerint a nőtlen férfit mutatják be a nősnek, a hajadont az asszonynak. Kivételt csak a nagyobb korkülönbség esetén tesznek.




Házigazdaként törekedj arra, hogy mindenkit bemutass mindenkinek! A bemutatáskor hozzátehetsz rövid segítő információkat, amelyek segíthetik a két ismeretlen ember társalgását megindítani.




Ne feledd, az első benyomás nagyon fontos és nehezen kitörölhető, szóval a bemutatkozási, bemutatási illemszabályok kötelező tananyagrészei az illemtannak.
.


 
 
0 komment , kategória:  Illemtan  
Viselkedési szabályok
  2015-04-07 19:39:42, kedd
 
  Viselkedési szabályok

Napközben - Iskolában - Pedagógus

Etikai szempontok a nevelő tanítványához való viszonyában

A tanítás nehéz és igényes munka. A pedagógus egész személyiségével nevel. Nevelési tényezőnek számít minden szava, megnyilvánulása. Tudatában kell lennie annak, hogy mindig vonzó, követésre méltó, emberségében föltétlenül őszinte és egyenes legyen, s hogy tevékenysége nem csupán fizetett foglalkozás, hanem választott hivatás.

A pedagógus nem saját népszerűségére törekszik, hanem mindig neveltje jövője, fejlődése, kibontakoztatása irányítja nevelői tevékenységét.

Szakmai munkájában megalapozott és igényes, a személytől személyig ható módszert többre értékeli a különféle módszerek puszta alkalmazásánál. Hivatása felelős teljesítéséhez elengedhetetlenül szükséges a kommunikáció-készség kialakítása. Tekintélyét tudása és hiteles embersége alapozza meg.

Mivel a pedagógus iskolai tevékenységében gyakran végez problémamegoldást, feszültségoldást, az ehhez szükséges légkör megteremtésében segítségére lehet a humor is, amely nem tévesztendő össze a lelki sérülést is okozó gúnyolódással.

Legyen kész lelki gondozói feladatok ellátására is. Ennek érdekében gyarapítsa és pszichológiai ismereteit. Ha a probléma komoly kérje a lelki gondozásban jártasabb, pszichológus szakemberek segítségét.

A nevelő tanítványait kellő bölcsességgel formálja és koruknak, nemüknek megfelelő magatartásformával irányítja. Sokféle szempontból kiegészítheti a szülők igyekezetét. Minden helyzetben meg kell őriznie nevelői mivoltát. Semmilyen körülmények között sem fedezheti a munkáját elhanyagoló, a szabályokat megszegő, a vétséget elkövető diákot.

A pedagógus egyik legnagyobb magatartásbeli erénye a tanórai pontosság, a szakmai munka rendszeressége és egyéni megnyilvánulásában a kiszámíthatóság.

A pedagógus az iskolában, sem tanítványaival, sem szüleikkel, sem pedagógus kollégáival nem politizálhat-agitálhat. Nem juttathatja érvényre saját politikai meggyőződését, pártatlannak, objektívnek kell lennie. A pártokról, a politikáról szólva kövesse az OM által kiadott szabályokat. Hosszas előkészületek, indulatos viharok és szövegmódosítás után 1993-ban született meg a máig hatályos Közoktatási Törvény. Ide vonatkozó szövegét lényegében egyik kormányzat sem módosította azóta. A törvény kétféleképpen foglal állást, aminek komoly következményei vannak a mindennapok pedagógiájában. Egyrészt kimondja, hogy a szülőknek és a gyerekeknek alanyi joguk a világnézetüknek megfelelő iskolát megválasztani. Kimondja azt a jogukat is, hogy amennyiben ezt igénylik, a gyerekek állami iskolában is tanulhatnak hittant. Másfelől viszont leszögezi, hogy azok az iskolák, amelyeket az önkormányzatok tartanak fönn (és ezek mindmáig az iskolák több, mint 90%-át jelentik), nem lehetnek világnézetileg elkötelezettek, világnézetileg semlegesnek kell maradniuk. A törvény ugyanakkor deklarálja a pedagógusok azon jogát, hogy a saját világnézetüket megvallhassák és e szerint taníthassanak.

A pedagógus beszédéből mindig komolyság, derű, megbízhatóság és törődés érezhető ki. Belső bölcsessége szerint a tanítványai előtt soha nem szól illetlenül, nem használ félreérthető, kétértelmű kifejezéseket. Szaktárgyától függetlenül törekszik arra, hogy beszédmódja, mondanivalójának igényes, árnyalt, pontos, szép magyar nyelvi megformálása is mintául szolgálhasson tanítványainak. Tudja, hogy ez a személyiségformálás fontos eszköze.

Kollégáiról a diákok előtt tisztelettel beszél, úgy ejti ki nevüket, beosztásukat, ahogyan azt a diákoktól is elvárja az intézmény.

Családszerető és ezt kifejezésre juttatja szavaiban és magatartásában egyaránt.

A nevelő a tanítványaitól vagy tanítványairól birtokában levő ismereteket, amíg azok a tanítvány érdekeit szolgálják, bizalmasan és titkosan kezeli, tanítványaival nem közöl rájuk nem tartozó tényeket. A nevelő az iskola szabályzataiban előírt titoktartást nem szegheti meg, a nevelőtestület az üléseken elhangzottakról a határozatok kivételével senki sem tájékoztathat. Ha a bizalmas információkat pedagógusi felelősségéből fakadóan tovább kell adnia, azt lehetőség szerint először az érintettel beszéli meg. Ezután értesíti az ügyről az intézmény igazgatóját, vagy a szülőket. A hatóság értesítése az igazgató feladata.

A nevelő soha nem teheti meg, hogy kollegájával kapcsolatos panaszait kiviszi a növendékek közé, de még súlyosabb eset az, amikor a növendékeket az érintett kollega ellen hangolja. Nem csorbíthatja kollegái emberi és szakmai hitelét.

Amíg a tanulói jogviszony fennáll, a nevelő nem létesíthet intim kapcsolatot tanítványával.

A pedagógus mindenben mértéktartó. Szenvedélybeteg nem alkalmazható, illetve alkalmatlanságát meg kell állapítani.

A pedagógus megjelenésében kulturált, ápolt, mértéktartó. Nem felejtheti, hogy öltözködése, beszédmódja is nevelő erővel bír.

Következetesen és igazságosan osztályoz. Az osztályzás sohasem a megtorlás vagy a fegyelmezés eszköze a nevelő kezében, mégis komoly nevelési tényező ennek tudatában kell lennie. Bizonyos határig minden tanítványának megadja a javítás lehetőségét, ez ugyanis a megbocsátás egyik válfaja. Az igazságosságra törekvő osztályzás a teljesítményen túl figyelembe veszi a növendék erőfeszítéseit, adottságait és végzett munkáját.

Saját tanítványát vagy iskolája más diákját magántanítványként óradíj ellenében nem taníthatja.

A nevelő tisztában van azzal, hogy tekintélyének alapja a tetteiben mutatott példa. Az a nevelő, akinek szavai és tettei összhangban vannak, hitelessé válik tanítványai előtt. Ellenkező esetben romboló tényező is lehet.

A nevelő munkatársaihoz való viszonyában

Az oktatási intézmény jó légkörét elsősorban a nevelők egymás iránti nyílt és őszinte viszonya biztosítja. Ez megmutatkozik a nevelők kölcsönös bizalmában és megbecsülésében, az idősebb kollegák iránti tiszteletben, a szakmai tapasztalatok megosztásában, az egymástól való tanulás örömében, a jó tanácsok elfogadásában, a baráti kapcsolatokban, egymás tudásának elismerésében, a problémák megoldásának közös keresésében és abban, hogy egymás szaktárgyait fontosnak tartják.

Olyan munkatársaknak tekinti kollegáit, akikkel közös ügyük a nevelés. Ezért kapcsolatukat mindig a kölcsönös segítségnyújtás határozza meg. Ha kollegája részéről olyan emberi gyengeséget vagy eltévelyedést tapasztal, amely károsan befolyásolja az egész intézmény jó hírét, rossz irányba viszi a növendékek gondolkodását, megbotránkoztatja a rá bízottakat, akkor ezt jó lelkiismerettel és a jobbítás szándékával négyszemközt közli az érintett kollegával. Amennyiben nem használt jó szándéka és jó tanácsa, az esetről tájékoztatnia kell az intézménybeli közvetlen felettesét.

Az iskola színvonalas működése érdekében valamennyi nevelőnek felelős kötelessége az azonos vagy hasonló szakos kollegákkal együtt munkaközösségben dolgozni, a kollegák szakmai tekintélyét megőrizni, emelni. A munkaközösségben arányos és méltányos teherviselésre kell törekedni.

A nagy tudású pedagógus alapmagatartása a szerénység és a segítőkészség. Tudja, hogy hivatásbeli szolgálatot végez, amelyhez az erőt és a képességet nem emberektől kapja. A nevelő nem kérkedik, és ahhoz nem igényli az emberek dicséretét. A vezetőknek viszont erkölcsi kötelessége a jó munka elismerése.

A nevelő közösség erénye a békességre való törekvés. Az összeférhetetlen kolléga az intézmény jó működését akadályozza. Az ilyeneknek szüntelen önvizsgálat ajánlható. Ha a többszöri figyelmeztetés nem használ, az összeférhetetlen nevelőtől meg kell válni. E lépés idejében történő megtételéért a vezető erkölcsileg felelős.

Szakmai, tudományos vagy pedagógiai vita, nézeteltérés nem szülhet haragot. Ilyenkor tanácsos szakember véleményét kérni. A vitás kérdéseket a nevelők egymás között, a növendékek távollétében tisztázzák.

Módszereinek, eljárásainak megválasztásában a pedagógusnak szaktárgya természetéhez illő önállósága, szabadsága van, ezzel a szabadsággal azonban nem élhet vissza. Ez a szabadsága a fegyelmezési tevékenységére is vonatkozik. Ha vitás eset alakulna ki tanítási módszerét és eljárásait illetően, köteles igazgatójának vagy szaktárgyi kollegájának észrevételeit megfontolni, útmutatásukat elfogadni.

Iskolájával kapcsolatos bizonytalan vagy igaztalan híresztelések tisztázására törekszik.

A nevelő iskolájához való viszonyához

A pedagógus szereti intézményét, és azt munkaköri kötelezettségein felül is a jó sáfár és a gondos gazda hűségével szolgálja.

Az iskolavezetés és a nevelőtestület tagjai munkatársi közösséget alkotnak.

Illik ismernie intézménye történetét, azzal a küzdelmes, áldozatos múlttal együtt. Ezzel a múlt üzen a jelennek, s még komolyabb, hűségesebb odaadásra, szolgálatra kötelez.

A nevelők csak akkor várhatnak el viszont-tiszteletet, ha az intézmény nem pedagógusi munkakörben alkalmazott dolgozóit is munkatársaknak tekintik a közös nevelői és oktatói célok megvalósításában. Személyükben ezek a dolgozók is válhatnak nevelési tényezővé, amint kapcsolatba kerülnek a fiatalokkal. Így a munkatársi viszony a pedagógusok és az egyéb alkalmazottak között a kölcsönös megbecsülésre épül, s ez a növendékek szemében jó példaként szolgál. Ugyanakkor a nem pedagógus alkalmazottaktól is elvárható a szolgálatkészség az egész intézmény javára.

A vezetők elemi kötelessége az intézményi szabályok előírásainak megtartása és megtartatása. A nevelőnek is készséggel kell vállalnia minden olyan feladatot, amely hozzátartozik a pedagógus munkakörhöz. Nem szabad azonban annyi egyéb (közéleti, politikai) feladatot vállalnia, hogy ezek az oktató-nevelő munka rovására menjenek.

Az intézmény fenntartójának erkölcsi kötelessége és joga az oktató-nevelő feladatok felelős szakmai és erkölcsi értékelése, a jó munka elismerése.

A nevelő a nemzethez, a hazához való viszonyában

A pedagógus kiemelt feladata a növendékek hazájuk iránti elkötelezettségének, magyarságtudatának erősítése.

A hazaszeretetben is példát kell mutatnia.

A tanintézetek nevelőinek kötelessége nemzeti hagyományok ápolása.




A nevelő szaktárgyához való viszonyában

A nevelő köteles tudását, szakmai fölkészültségét folyamatosan mélyíteni, a szaktárgyaival kapcsolatos újabb eredményeket figyelemmel kísérni.

Tudását azért gyarapítja, hogy minél több ismeretet adhasson át tanítványainak. A felelősségérzettől áthatott nevelő egész életre szólóan meghatározhatja növendékeinek a tudomány iránti szeretetét.

A nevelő tanítványai szüleihez, családjához való viszonyában

Az iskola nevelője nevelési célú kapcsolatot épít ki a szülőkkel, de sem a gyermek, sem a szülő bizalmával nem élhet vissza.

Legyen mindig kész arra, hogy a szülőkkel minden, a gyermekre vonatkozó ismeretét megossza.

Véleménynyilvánítása legyen tárgyszerű, szorítkozzék a gyermek szellemi, lelki, testi fejlődésére.

Vannak esetek, amikor ez a tájékoztatás bölcs mérlegelést igényel. A nevelő döntését, illetve felelős cselekvését ilyenkor egyedül a gyermek érdeke szabja meg.

A nevelő a szülőktől a gyermekükért végzett pedagógusi tevékenységéért ellenszolgáltatást nem vár és nem is fogadhat el.

Törekedjék a rá bízott tanulók családi hátterét, problémáit a nevelés hatékonysága érdekében megismerni.
 
 
0 komment , kategória:  Illemtan  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 14 
2017.09 2017. Október 2017.11
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
3031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 98 db bejegyzés
e év: 1326 db bejegyzés
Összes: 77313 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 736
  • e Hét: 18879
  • e Hónap: 139044
  • e Év: 2357968
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.