Regisztráció  Belépés
klementinagidro.blog.xfree.hu
Embernek lenni! Csak embernek lenni, semmi egyébnek, De annak egésznek, épnek, Föld-szülte földnek És Isten-lehelte szépnek. Gidró Klementina
1975.11.01
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 26 
Hogyan szeress egy gyermeket igazán...
  2016-02-13 11:45:38, szombat
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Pedagógusoknak,szülőknek  
Nevelj egészséges gyermeket!
  2016-02-02 09:04:43, kedd
 
 

Felgyorsult világunkban az egészséges életmód egyre inkább égető kérdéssé vált. A helytelen táplálkozás és a mozgás szegény életmód nagy probléma, ami a gyerekekre jelenti a legnagyobb veszélyt, így kell, hogy foglalkozzunk vele.





Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) szerint az EGÉSZSÉG a teljes testi, lelki és szociális jólét állapota, és nem csupán a betegség hiánya.

Sajnos sok kisgyermek kólán és chipsen nő fel és a televízió, számítógép, konzol játékok rabjaként éli világát, ahelyett, hogy az udvaron játszanának társaikkal. Ez nagyban befolyásolja a testtartási és mozgásszervi problémák kialakulását.

Nyilván ezért nem a gyermek a felelős, hanem javarészt a szülő és a társadalom által mutatott példa.

Nem azt mondom, hogy egy 7-8 éves gyerek minden nap fusson le 1 kilométert, hogy nem ehet chipset és hogy nem játszhat az Xboxon. Én itt most a mértékletességre gondolok. Gondolom minden szülő a legjobbat akarja a gyermekének, de az nem egyenlő azzal, hogy mindent megengedünk nekik. Kellenek a határok.

Leendő óvodapedagógusként látom, hogy az óvodákban mit meg nem tesznek az óvó nénik, hogy az egészségnevelés tevékenységeivel segítsék a gyermekek szokásrendszerének kialakítását. Az óvodában minden tevékenységnek a gyermek egészségét kell szolgálnia. Itt gondolok a mozgásos tevékenységekre (mindennapos testnevelés, irányított mozgás), a játékra, a munka jellegű feladatokra.

Fontos, hogy a szülő is tudatosan szervezze a gyermeke életét, szem előtt tartva neki a legjobbakat.



Amit szülőként tehetsz:

Szerettesd meg vele a sportot!

Már a gyermekedet egészen kicsi korától (ha már tud stabilan járni) vidd magaddal sétálni és engedd, hogy lépegessen melletted. Csináljatok sok közös programot a szabadban. Az óvodáskor a leginkább alkalmas arra, hogy megszeresse a mozgást és elkezdődjön nála az egészséges életmódra nevelés.



Adj neki egészséges ételeket!

Törekedj arra, hogy minél több féle ételt egyen, így természetes úton hozzájuthat a legtöbb vitaminhoz. Ne várd el tőle, hogy egyáltalán ne egyen édességeket, csak legyen egy kialakult rendszeretek erre, fő a mértékletesség!



Ápold a lelkét is!

Nagyon fontos, hogy az óvodai, iskolai élményeken túl más beszédtémátok is legyen. Figyelj rá, kérd ki véleményét (persze csak olyan témában, amit már megért), ne hasonlítgasd más gyerekekhez, tölts vele minőségi időt, adj feladatot neki, őszintén dicsérd, mesélj-olvass neki sokat (ez az olvasás szeretet kialakulásában segíteni fog). Szülőként meg kell neki mutatni a ,,nagy" világot, támogatni, védelmezni és segíteni kell fejlődését.



Lehotszky Liliána - Jóportál
 
 
0 komment , kategória:  Pedagógusoknak,szülőknek  
Relaxáció,meditáció az iskolában
  2015-04-13 14:05:40, hétfő
 
  RELAXÁCIÓ, MEDITÁCIÓ AZ ISKOLÁBAN

Ha minden 8 éves gyermeket a világon megtanítanának meditálni, egy generáción belül megszűnne az erőszak a világban." (Dalai láma)

A relaxáció, meditáció tanítása az egyik legnagyobb ajándék, amit gyermekeinknek adhatunk, testi-lelki egészségükért tehetünk, melynek során megtanítjuk őket a mentális megtisztulásra, feltöltődésre.

Rohanó, stresszes felnőttvilágunk életvitelét gyermekeink szivacsként szívják magukba, hiszen abból tanulnak legtöbbet, amit maguk körül tapasztalnak, látnak. Ők is túlterheltek, elfoglaltak, egyik különóráról rohannak a másikra, folytonos teljesítésre kényszerítve, s mindeközben nem marad idejük a csendre, a megnyugvásra, a reflektálásra, a ,,cselekvés nélküli létezésre".

Pedig ahogyan a számítógépünknek is szüksége van a karbantartásra, a felgyülemlett adathalmaz rendezésére, törlésére, frissítésére, rendszerezésére, ugyanúgy az agyunk is igényli az időszakos újraformálást, tisztítást. A mindennapok információáradatát fel kell dolgozni, rendezni és megszűrni. Ez a titka a testi-lelki egyensúlynak, az egészségnek, és nem csak a felnőttek egészségének.

Hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy a gyermekek még könnyen veszik az akadályokat, hogy terhelhetőek, hogy ők nem stresszelnek, nem idegeskednek. Pedig a mai iskolarendszer nagyon komoly terheket ró rájuk, a követelményszint indokolatlanul magasra teszi a mércét, megfeledkezve ,,a kevesebb több" alapelvéről.

Így nem sok idejük marad arra, hogy igazán gyerekek legyenek és azok is maradjanak. Szinte ugyanazt az életvitelt követeljük meg tőlük, mint saját magunktól, de azokat a módszereket, amelyekkel a stresszt és a problémákat kezelni tudják, elfelejtjük a kezükbe adni. Legtöbbször azonban nem is feledékenységről vagy nemtörődömségről van szó, hanem arról, hogy mi, felnőttek sem vagyunk birtokában ennek a tudásnak, ezeknek az eszközöknek. Egyszerűen elfelejtettük őket.

Megfeledkeztünk a bennünk rejlő benső gyermekről, és a saját gyerekeinket is arra kényszerítjük, hogy minél hamarabb ,,felnőjenek", elfelejtsék a pillanatban létezés, a világ apró, hétköznapi csodáinak örömét, s helyette folyton a múlt sérelmein és fájdalmán rágódjanak, vagy a képzelt jövő miatt aggódjanak, csakúgy mint mi, felnőttek.

Nagy kihívás előtt állunk, de hát nincs is szebb az együtt, játszva tanulásnál. Felsőbb, intuitív énünkre csak akkor lelhetünk rá újra, ha előbb lefelé megyünk, és visszatérünk pajkos, önfeledt gyermeki mivoltunkhoz.

Meditációt nem lehet ,,föntről" tanítani, racionalizálva, pontokba szedve és óravázlatot írva. Ehhez szükségünk lesz az intuitív, jobb agyféltekés énünkre. Ez azonban sok-sok játékosságot, önfeledtséget, kreativitást és empátiát igényel. Csak akkor lehetünk sikeresek benne, ha bele tudunk bújni kis tanítványaink ,,fejébe", eggyé tudunk válni velük.

Tévedés azt gondolni, hogy meditáció és relaxáció címén hosszan tartó figyelmet, mozdulatlanságot és komolyságot kell elvárni csemetéinktől. A kulcs a játékosság. A figyelmüket csak akkor tudjuk megragadni, ha valami számukra is ,,kézzelfogható" dologhoz kapcsoljuk.

A meditáció első lépése az egyhegyű, fókuszált figyelem, a teljes koncentráció elérése, még ha eleinte csak pillanatokra, rövid időre is.

A kézzelfoghatóság pedig jelentse az öt érzékszervet: látás, hallás, ízlelés, szaglás, tapintás.

Kezdeti szakaszban itt a konkrét érzékelést használjuk, később viszont már a konkrét érzetek képzeletbeli érzékelését, elképzelését.

Bevezetésként mind az öt érzékszervhez kapcsolódóan nézzünk meg egy-egy rövid, maximum öt perces gyakorlati példát.

1. Látás

A legegyszerűbb példa erre a farkasszemnézés játék, amelyhez a gyerekek választanak maguknak párt - első pislogásig, nevetésig, mosolyig, aztán lehet újrakezdeni :-) Ez a trataka vagy más néven gyertyaláng meditációnak lehet a bevezető formája. A gyertyalángra vagy papírra rajzolt fekete pöttyre meredős játékot a gyerekek éppen úgy fogják élvezni, mint a farkasszemet. Lehet motiválni a ,,győztes" párokat vagy egyéneket jutalomkártyával, matricával, tapssal.

2. Hallás

Az első nagyszerű gyakorlat a halláson keresztüli figyelem fejlesztésére:

1. Fektessük le a gyerekeket, és kérjük meg őket, hogy csukják be a szemüket. Zengessünk hangtálat, csengettyűt vagy valamilyen eszközt, mely viszonylag hosszabb ideig rezonálva, lassan, fokozatosan elhalkuló hangot hallat. Kérjük meg a gyerekeket, hogy tegyék a kezüket a hasukra, és csak akkor emeljék fel a mutatóujjukat, amikor már nem hallják a rezgést. Amikor többen jeleztek, újra zengethetünk, még néhányszor megismételve a játékot.

2. A másik kedvenc, hála az ,,okos telefonoknak", szintén a hallás, meghallgatás képességét fejleszti. Kitűnő relaxációs és meditációs applikációk léteznek, amelyeken mindenféle természetes és mesterséges zörejek, hangok találhatóak, vízeséstől bálnaéneken, tücsökciripelésen, szélzúgáson át a tanyasi életet idéző traktorzúgásig. (Természetesen bármilyen hangfelvétel megteszi, de nálam a könnyű hozzáférhetősége miatt ez bevált.) Ezt hasonlóképpen használhatjuk óra végi relaxációnál.

Csukott szemmel, csendben hallgatják a gyerekek (lehetőleg fekve). Általában három különböző helyszínt válasszunk, mindig kellő időt hagyva a megfigyelésre, hallgatózásra. A relaxáció után beszéljük meg, mit hallottunk, hol jártunk.

3. Ízlelés

A legsikeresebb a csokimeditáció, de lehet eper, málna, gumicukor és bármi más is, amit a gyerekek általában szeretnek. (Érdemes a játék előtt - de nem közvetlenül, hanem még jóval előtte tájékozódni az esetleges ételérzékenységről, allergiákról.)

A gyerekek körben ülnek, háttal a kör közepének, csukott szemmel, vagy használhatunk kendőt a szemek bekötésére. (Ezt a legtöbb gyerek külön élvezi, de ha valamelyikőjükben a szem bekötése ellenállást vált ki, nem szabad erőltetni. Ilyenkor csak kérjük meg, hogy végig tartsa csukva a szemét, különben kimarad a játékból.) Megkérjük a gyerekeket, hogy nyissák ki a szájukat, és csak akkor csukják be, ha erre utasítást kapnak. Majd csendben körbemegyünk, és az előre elkészített tálkából mindenkinek a szájába egy pici darab gyümölcsöt, étcsokit... teszünk. A legjobb olyasmit, ami egy idő után könnyen szétolvad, szétmállik a szájban. Ha körbeértünk, akkor kérjük meg őket, hogy csukják be a szájukat, és rágás nélkül, a nyelv tetején tartva a falatot, figyeljenek az ízre, állagra, és anélkül, hogy lenyelnék, tartsák a szájukban, amilyen hosszan csak lehet.

Ez a gyakorlat megint csak jó néhány percre a jelenben tartja az elméjüket.

4. Szaglás

Az előző játékok elemeinek a keveréke. Ismét körbeültetjük a gyerekeket, háttal a kör közepének csukott (bekötött) szemmel, majd különböző (maximum 3-féle) illatos dolgot szagoltatunk meg egyenként velük, amit a játék végén azonos sorrendben kell megnevezniük. Ez is lehet gyümölcs, illóolaj, füstölőpálca, virág, viszonylag ismertebb, könnyebben kitalálható illatokkal.

Másik lehetőség, hogy fekvésben, relaxáció alatt megmasszírozzuk a homlokukat, halántékukat pár csepp illatos olajjal. Nagyon szeretik az effajta kényeztetést, nagyon hálásak tudnak lenni érte.

5. Érintés

Talán ez az egyik legnehezebb feladat, de az érintésnek, a bőr kifinomult, kényes érzékelésének is rendkívül fontos szerepe van.

Angyalséta a következő játék neve. A gyerekek két sorban állnak egymással szemben, körülbelül egyméternyire. A játék fontos eleme a zene, ami minél angyalibb, lassabb, meditatívabb és szebb, annál jobb. A zene elindulása után a két oszlop között egyenként sétálnak végig a gyerekek most is csukott szemmel és lassan, a többiek pedig a kezükkel, a tollpihével vagy valamilyen puha, selymes dologgal érintik meg az arcát, a karját, ahogy elhalad előttük. Aki végigért a soron, beáll a végére, és várja a következő lehetőséget az angyali érintésre.

Igen katartikus kifejezője az egymás iránti szeretet, gyengédség kifejezésének, nagyon jó bizalom- és közösségépítő gyakorlat.

FORRÁS: www.iziszjoga.com
 
 
0 komment , kategória:  Pedagógusoknak,szülőknek  
Internetfüggő a gyermekem
  2015-04-08 14:17:26, szerda
 
  Segítség! A gyermekem rákattant az Internetre!

Ez már ,,kóros"? Tesztelje le!

Haladjunk a korral, legyen a gyermeknek saját számítógépe! Vagy mégsem? Elkerülhető-e az ebben a korban, hogy a gyermek számítógép nélkül is tudjon létezni? Hogyan óvhatom meg a az Internet káros következményeitől? Egyáltalán fennáll-e annak a veszélye, hogy a gyermekem túlzott mértékben használja az Internetet?

Vajon Internetfüggő-e a gyermekem?

Az Internetfüggőségnek megvannak azok a jelei, melyek alapján jól felismerhető, hogy a gyermekem esetében fennáll ez a probléma, vagy sem.

Az Internetfüggőségről itt olvashat részletesen »

Szeretné megtudni, hogy gyermeke Internetfüggő vagy sem? Töltse ki az alábbi tesztet!





Akkor tiltsam le a gépről?

A legtöbb szülő, aki tapasztalja, hogy a gyermeke túl sokat ül a számítógép előtt, romlik a tanulmányi eredménye a gyermeknek, a következőket teszi:

Limitálja a számítógép előtt töltött időt. Ez jó, ha következetes, és a szabályokat a szülő is betartja.

Letiltja a gépről. Rövid távon működik, azonban az okot nem oldja meg.

Kódolja a gépet. Rövid ideig működik, majd a gyermek megfejti, és titokban netezik tovább.

Szétveri, megrongálja a számítógépet. A gépet nem fogja használni a gyermek, de leül a TV elé, nekiáll mobilozni, bambul az ágyában, nyilvános cirkuszt csinál, büntetni próbál a gyermek is. Tehát, végső soron nem hoz megoldást.

Az Internetfüggőség nem ok, hanem következmény

A gyermek a benne lévő stresszt vezeti le, oldja a feszültséget, pozitív megerősítéseket szerez a Internetes játékok, az MSN, stb. által.

Csak azt pótolja, amit vélhetően, vagy valójában nem kap meg a környezetétől.

Emiatt, ha simán letiltjuk, és nem adunk neki alternatív megerősítő forrásokat, akkor nem hoz megoldást bármit csinálunk.
A legtöbb Internetfüggő gyermeknek vannak háttérproblémái: feldolgozatlan veszteségek, önbizalomhiány, családi problémák, tanulási nehézségek, stb.

Mit lehet tenni?

A túlzott Internethasználat okát érdemes felderíteni, és annak az érzelmi okát orvosolni. Ez csak a család együttes segítségével lehet hatékony.

 
 
0 komment , kategória:  Pedagógusoknak,szülőknek  
Hogyan neveljem elsőszülött gyermekem?
  2015-04-08 14:15:02, szerda
 
  Hogyan neveljem elsőszülött gyermekem?

Szorgalmasak, jók az eredményeik és mindig azon vannak, hogy megfeleljenek a felnőttek elvárásainak. Ugyanakkor gyakran makacsak és megkövetelik, hogy a dolgok az ő szájízük szerint történjenek. Íme néhány tipp a nevelésükhöz:

1, Hagyd, hogy saját maga hozza meg a döntéseit! Megítélésed szerint a lányod a legjobb balett táncos a csoportjában. Mi lenne hát, ha néptáncot, hip-hopot vagy netán klasszikus táncot is tanulna? Vigyázz! Könnyen visszaüthet, ha csak úgy ukmukfukk beíratod őt még vagy két tánccsoportba. Nem adtál neki választási lehetőséget - te gondolod úgy, hogy ez milyen jó lesz neki, közben pedig lehet, hogy kirázza a hideg a csárdásozás gondolatától. Mivel az elsőszülöttek eredményorientáltak, valószínű, hogy azt teszik, amit elvárunk tőlük, attól függetlenül, hogy tetszik-e nekik, vagy sem. Ne feledd, egy dolog valami újjal megismertetni gyermeked, és egy másik azt hinni, hogy ha valamit elég sokáig csinál, azt ,,majdcsak megszereti"!



2, Ne várd el tőle, hogy a szemed és a füled legyen. Azaz ne várd el, hogy ő legyen a kistesói bébiszittere. Azért, mert ő az idősebb, nem lehet elvárni tőle, hogy őrködjön a hugicái, öcsikéi felett és megakadályozza, hogy kipingálják a falat.




3, Ne korrigáld a munkáját! Állj ellen a kísértésnek, hogy utántöröld a konyhapultot, ha első gyermeked már megtette. Ezzel maximalista énjét erősíted, akár egészségtelen mértékig is.



4, Segítsd, hogy megtanulja élvezni a dolgokat. Az elsőszülöttek félelmetesen tökéletesen szeretik végezni a rájuk bízott feladatokat. Képesek órákig csiszolgatni az iskolai projektmunkájukat. Igen ám, de melyik a fontosabb, a tökéletesre törekvés minden áron, vagy az, hogy megértsék a feladat lényegét, jól el is végezzék, és közben még élvezzék is?




5, Ne a képességeit, hanem őt magát állítsd a középpontba. Nagyon büszke vagy rá, hogy megnyerte a matekversenyt, a tanító néni szerint ő ír a legszebben és ráadásul ő a legjobb focista a környéken. Mindenkinek dicsekszel is vele, és közben észre se veszed, micsoda terhet raksz a kis vállaira, hiszen meg akar neked felelni.



Ahelyett, hogy azt dicséred, micsoda Picasso, milyen nagy zenei tehetség, inkább azt tudatosítsd benne, mennyire szereted, mennyire büszke vagy rá - nem azért, amit elért, hanem önmagáért.



6, Türelem, türelem. Lévén rettenetesen szabálykövetők, az elsőszülöttek szeretik pontról pontra tudni, mi miért történik így vagy úgy. Légy türelmes, és mindent magyarázz el neki töviről hegyire. Így nemcsak a biztonságérzetét növeled, hanem - mivel a gyerekek utánzással tanulnak - jó példát mutatsz neki abból is, hogyan kell türelmesnek lenni másokkal.




7, Tanítsd meg a kompromisszumkötésre! A ,,Nem." rendkívül népszerű szócska a gyerekek körében; duplán igaz ez az elsőszülöttekre. Valódi kis vezéregyéniségek, akiknél ez a tulajdonság főnökösködésben, agresszióban is megnyilvánulhat. Társai rosszul járnak, ha nem az ő szabályai szerint folyik a játék. Ezért tanítsd meg neki, hogy nem lehet mindig minden az ő akarata szerint. Lehet felváltva játszani, és ismertesd meg sok-sok olyan játékkal, ahol nincs ,,én babám", ,,én kisautóm", hanem együtt játszunk, például festünk, rajzolunk, fogócskázunk.



8, Nem hímes tojás. Szülő vagy és nem rendőr - gyermeked nem fogja a fiatalkorúak börtönében végezni, ha hagyod, hogy vadul csatározzon a párnákkal. Habár úgy érezheted, csak akkor válik becsületes, szabálykövető állampolgárrá, ha szigorú szabályokat kell követnie, nem teszel vele mást, csak egy időzített bombát dédelgetsz.




Ahelyett, hogy minden lépését felügyeled, inkább legyen pár alapvető szabály - és magyarázd is el neki, hogy ezeket viszont miért kötelező betartani. Zsenge korban ugyan lehet, sőt, biztos, hogy csemetéd még nem érti a magyarázatod, de miközben elmondod neki, hogy mit miért kell így vagy úgy tenni, te legalább ellenőrzöd szabályaid létjogosultságát.



9, Nem is rabszolga. Egy gyermek, aki mindig szót fogad, mindig engedelmeskedik a felnőtteknek - maga az álom! Igen, csak felnőttként neurotikus lábtörlő lesz, semmint egészséges, saját döntéseket hozó személyiség. Ezért fontos, hogy már egészen kiskorától elmondhassa, ha neki valamiről más a véleménye. Hallgasd meg, és keressetek közös megoldást, vagy ha úgy látod jónak, ne változtass a véleményeden, de mondd el neki, hogy miért nem. Emellett már korán adj gyermekednek olyan apró döntési lehetőségeket, mint például, a kék vagy a zöld pulcsiját szeretné-e felvenni; cukorkát vagy csokoládét kér-e.



10, Töltsetek időt kettesben akkor is, amikor már testvérei is vannak. Az elsőszülötteknél általánosságban megfigyelhető, hogy sokkal jobban szeretnek a felnőttek társaságában lenni, mint a kistestvéreik. Ezért aztán még ha ugyanannyi figyelmet is szentelünk nekik, mint a hugicáknak vagy öcsikéknek, akkor is elhanyagolva érezhetik magukat. Bármilyen nehéz is megtalálni rá a lehetőséget, gondoskodj róla, hogy kellő mennyiségű időt töltsetek kettesben, sétáljatok, menjetek el bevásárolni, játsszatok, olvassatok. Így azt is elérheted, hogy elsőszülött gyermeked ne ellenségként tekintsen a kistesókra, akik elveszik tőle a mamit meg a papit, hanem úgy, ahogy azt kell: szeretettel.



Képek forrása: flickr.com

Forrás: http://anyuci.hu
 
 
0 komment , kategória:  Pedagógusoknak,szülőknek  
Meséljünk gyerekünknek!
  2015-04-08 14:11:07, szerda
 
  Meséljünk!

Ahhoz a generációhoz tartozom, akik mesén nőttek fel. Mikor már olvasni tudtam, faltam a mesekönyveket, még felső tagozatos koromban is. Nem tagadom, ma is nagyon szeretem és tisztelem a meséket. Felnőttként olvasva -persze- olyan élményt jelentenek, melyet gyermekkorban nem vehettem észre. Az ember élete első éveiben tanul a legtöbbet, és ebben a spontán, természetes folyamatban a mese szerepe felbecsülhetetlen. Hatása van a gyermek beszédfejlődésére, képzelőerejének alakulására, érzelmi gazdagodására, szociális kapcsolatainak fejlődésére.
A mese sokrétű, gazdag, mélyértelmű műalkotás. A gyermek a mesén keresztül megtanulja felismerni az események közötti összefüggéseket, megtanulja értelmezni a történeteket, és átlátni az egyszerű emberi kapcsolatokat.
A mesékben olyan szélsőséges jellemek fordulnak elő (vagy jó, vagy rossz), akik így, a valóságban ugyan nem jelennek meg, de a gyermek később mégis találkozik a mesékből megismert fogalmakkal, pl. szegénység, gazdagság, öröm, harag, barátság, jóság, gonoszság, butaság, okosság stb. A gyermek szimpatizál a jókkal és megtanulja felismerni a negatív szereplőket. A mesék morális történetek, erkölcsi tanulságtételként szolgálnak a gyermek számára, hiszen a mesékben a jók törvényszerűen elnyerik jutalmukat, a gonoszok pedig megkapják méltó büntetésüket.
A mese, ha ingergazdag környezettel társul, fejleszti a gyermek fantáziáját, hiszen mesehallgatáskor képi alátámasztás nélkül, a saját képzelőerejére támaszkodva követi a mesét, és a hallottak alapján alakítja ki a figurákat és a jellemeket.

A mese szórakoztat és nevel egyszerre, a gyermek átéli a veszélyt, az örömöt, mert a mese hallgatásakor ő is a mese részévé válik.

A mese tanít az életről és segíti a gyermek énképének alakulását.

A mese segíti a gyermek szókincsének bővülését és biztosítja a nyelvtani szerkezetek gyakorlását. Egy-egy szó csak 40-50 meghallás után válik a passzív szókincs részévé, ekkor a gyermek már megérti a szót, de ő még nem használja. A szókincs aktivizálásához többszöri meghallás szükséges, ebben sokat segítenek a mesék.

A mese fontos, mert a gyermek érdeklődése még olvasni nem tudó korában felkeltődik az írott világ iránt.

A mese leginkább nem is a történet miatt fontos a gyermek számára, hanem érzelmi kapaszkodót jelent, amellyel a kicsi a felnőtt közelségét keresi és várja. Az a gyermek, aki a mese által megismeri, hogy mit csinálnak napközben szülei, könnyebben elviseli a nélkülük eltöltött időt, szülei hiányát. A közös mesélés kellemes kikapcsolódás, elfeledteti a hétköznapi gondokat, és közelebb hozza egymáshoz a családtagokat.

A mesélés nem más, mint interakció gyermek és felnőtt között, ahol leginkább nem a mese tartalmán, hanem a mesélési aktuson, a rituálén van a hangsúly. Lázár Ervin így fogalmazott erről egy vele készült interjúban: ,,A gyermek és a neki mesélő szülő között olyan kapcsolat teremtődik, amely nélkül nem érdemes élni, és azt a szülőt, aki nem tudja, milyen fontos ez, rá kellene kényszeríteni arra, hogy meséljen a gyermekének."

Statisztikai adatok szerint a gyermekek ma kevesebb időt töltenek szüleikkel, mint régen. Ugyanakkor azokban a családokban, ahol még jelentős a közös beszélgetések szerepe, ahol a szülők még mesélnek, a gyermek megtanulja másként értelmezni az elmondottakat; és később ő is másként mesél majd, mint az a gyermek, ahol nem beszélgettek, nem meséltek a családtagok.

Gyermekorvosok kutatásai szerint, azoknak a kicsiknek, akikhez mesélnek szülei, jobb az immunrendszerük, kevésbé hajlamosak a megbetegedésekre. A gyermekkori -főleg fertőző- betegségek az érzelmi megterhelés miatt legyengült szervezetet érik erőteljesebben, ez ellen védelmet nyújthat a családi meserituálé. Amerikai gyermekorvosok javasolják is fertőző betegségben szenvedő csöppségek szüleinek, hogy meséljenek gyermeküknek.

Nem a tartalom, hanem a közös együttlét a fontos, ezért biztassuk a szülőket, meséljenek gyermeküknek! Mesélhetnek fejből, képeskönyvből, mesekönyvből. Mindegy, csak meséljenek, meséljünk!

Kezdetben olyan meséket célszerű mondanunk a gyermeknek, ahol az események egymásutánisága egyértelmű, jól követhető, és a történet könnyen befogadható a kicsi számára. Később lehet a több helyszínen játszódó, több szálon futó meséket is mesélnünk. A három év körüli kicsik nagyon élvezik a magukról szóló meséket, a nagyobbak viszont már szívesen alakítják a történeteket élő játékká.

Nagyon fontosak a közösen kitalált történeteket, ahol a gyermek és a szülő közösen alakítja ki a szereplőket, és közösen fűzi az eseményeket. Az esti mese keretében fel lehet oldani a napi események által felgyülemlő feszültségeket is. A gyermek számára fontos helyzeteket mesélhetünk el ekkor, mintha mással történt volna meg.

A meséket otthon dramatizálhatjuk, eljátszhatjuk, elbábozhatjuk. Ez különösen hasznos a kicsi dadogó gyermekeknél, akik ekkor -kilépve önmagukból- sokkal jobban beszélnek.

Nagyon fontos, hogy a felnőtt is szeresse a mesét, és el tudjon mélyedni a mese varázslatos világában, mert csak így tudja hitelesen hangsúlyozni a kicsi felé a szereplők jellemét.

A mesemondást soha ne siessük el, időzzünk el rajta, hogy a gyermek is el tudjon mélyedni benne és a szavak képteremtő ereje által, ki tudja alakítani a mese képzeletbeli világát.

Mai kultúránkban a tévé és a számítógép erős versenytársa lett a mesemondásnak: ha a szülőnek nincs ideje, vagy kedve gyermekének mesélni, vagy gyermekével foglalkozni, bekapcsolja a tévét, vagy betesz egy videofilmet.

Ezért napjainkban egyre több kisgyermek egyáltalán nem találkozik mesékkel; vagy csak olyan film- és TV-feldolgozásokat lát, melyek között nagyon sok eltorzított történet található.

A mesefilmet néző kisgyermek csupán befogadó lehet, mert hiányzik a közös mesélés -egyszer hallgató vagyok, egyszer mesélő - interakciós varázsa.

Ezen túl a videofilm semmiképpen nem helyettesítheti a szöveges mesét; csak az olvasottak/hallottak fejlesztik a nyelvi érzéket, csak azok gyarapítják a szókincset és a gyermeki képzelőerőt.

Az óvodáskorú kisgyermek élete akkor gazdagodik, ha képzelőereje tágul, ha intellektusa, kommunikációs készsége fejlődik, ha képes érzelmeiben eligazodni, és problémájára megoldást találni. Ebben támogatóink a mesék.
Az óvodai nevelésben régen is az volt, és ma is jelentős a mese szerepe. A változás az otthoni hozzáállás átalakulásában van. Ezért biztassuk a csoportunkba járó gyermekek szüleit, hogy ne múljon el nap, rohanó világunkban sem mese nélkül!



Kiss Andrea

gyógypedagógus-logopédus

speciális pedagógia szakos tanár

szakpedagógus

Forrás: Óvodai nevelés LIX. évfolyam 6. szám

A mese varázsa

Egy esős délutánon, amikor nem lehet kimozdulni a négy fal közül, a gyermekek pedig elkészültek a másnapi házi feladattal, kellemes időtöltés lehet az egész család számára egy kedves mese vagy diafilm. A színes képek, a bájos szereplők lekötik a figyelmet és megindítják a lurkók fantáziáját. Miért van szükség arra, hogy a gyermekek ismerjék ezeket a sokszor több száz éves történeteket?
A mese mindenkit elvarázsol és megbabonáz. Fejleszti a fantáziát, a képzelőerő pedig szárnyra kél: olyan birodalomba repülhet vele gyermekünk, melyben a jók és a gonoszak harcát követheti figyelemmel, a szereplőket felruházhatja kedves és ellenszenves tulajdonságokkal, színezheti, alakíthatja a történetet, mindezzel egy időben pedig felismeri az események közti összefüggéseket, megtanulja értelmezni a történteket.
A felnövekvő gyermeknek pedig éppen erre van szüksége. Arra, hogy átlássa a nagyon egyszerű emberi kapcsolatokat, szimpatizáljon a hősökkel és felismerje a rosszakarókat. A mesét hallgatva vagy olvasva átélheti a szereplőkkel történt veszélyt és örömöt, megmászhatja a Csillaghegyet, átúszhatja az Óperenciás tengert is akár. A bonyodalmakkal teli cselekmény során maga is a történet részévé válik, együtt nevet a manókkal és együtt sír az eltévedt mókusokkal, miközben tudja, hogy a mese végén minden jóra fordul, a bátor elnyeri méltó jutalmát, a gonosz pedig meglakol.
A mese tehát erkölcsi tanulságként is szolgál: a csemeték így tanulhatnak meg később kiállni gyengébb társaikért és így harcolhatják ki saját jogaikat is egy-egy konfliktus során. A mesék tehát szórakoztatnak és nevelnek is egyben: az életről tanítanak és érzelmi kapaszkodót nyújtanak, ugyanakkor segítik az énkép alakulását is.
Sok szülő a hagyományos mesék ellenében először inkább a videokazettán is megjelenő klasszikus rajzfilmekkel ismerteti meg gyermekét. Igaz, Hófehérke, a három kismalac vagy éppen Pinocchio története látványos, szépen kidolgozott figuráival felkelti a kisgyerekek érdeklődését, egy valamit azonban tudnunk kell: a vidám zenei hátterű, színes, szinkronizált, bájos filmek egyike sem helyettesítheti a szövegszerű mesekönyvet, melynek segítségével fejlődhet a nyelvi érzék, gyarapodhat a szókincs. A mesekönyveken "nevelkedő" gyermek nem a rajzfilm hangjai, rajzai révén, hanem saját maga alakítja ki a puszta szavak által kiváltott belső képet, figurákat és jellemeket.





Milyen a jó mese?



Csak olyan mesével altassuk vagy szórakoztassuk gyermekünket kezdetben, amelyben az események egymásutánja egyértelmű, a története pedig egyszerű, könnyen befogadható. Ezután következhetnek majd azok a művek, melyekben a hősök más-más helyszínen szerepelnek, a cselekmény több szálon fut. Az is nagyon fontos, hogy ne csak a gyermek, hanem mi magunk is el tudjunk mélyedni a történetben. Ehhez az kell, hogy mi is szeressük a mesét, mi is érezzük az egyes cselekmények szépségét, báját, hangsúlyozni tudjuk a szereplők jellemét. Nekünk, szülőknek is tanulnunk kell a mesét. A fantáziánkra és érzelmeinkre lesz szükség ahhoz, hogy hatásosan, a gyermek minden figyelmét lekötve tudjunk mesélni. Az sem árt, ha egy-egy mesét hosszabb ideig mondunk el, elidőzünk a képeken, így a gyermek is jobban el tud mélyedni, elég ideje marad arra, hogy kialakítsa saját kis képzeletbeli világát.
Ha már gyakorlott mesélők vagyunk, azt is megtehetjük, hogy a csemetével vállvetve találunk ki történeteket, tanulságos meséket, mi magunk alakítjuk ki a szereplőket és fűzzük egymásba a cselekményeket.
Akár már meglévő mesét mondunk el, akár saját történetet alakítunk ki, egy biztos: a mese gyermeknek és a szülőnek is egyaránt kellemes kikapcsolódást nyújthat, egy időre feledteti a napi gondokat és közelebb hozza a családtagokat.
 
 
0 komment , kategória:  Pedagógusoknak,szülőknek  
Tinédzserkori depresszió
  2015-04-08 14:08:25, szerda
 
  Tinédzserkori depresszió



A tinédzserkori depresszió súlyos probléma, amit ha nem kezelnek, otthoni és iskolai gondokhoz, drogfogyasztáshoz, súlyosabb esetben pedig öngyilkossághoz vezethet.

Tininek lenni nehéz. A legtöbb tizenéves mégis képes kiegyensúlyozni az ebben a korszakban jelentkező szorongást - leginkább a barátságok, az iskolai sikerek vagy az iskolán kívüli tevékenységek által. A kamaszkort túlélve pedig erős, önálló személyiséggé válik. Persze időnként előfordul a rossz hangulat és a melankólia, viszont ez nem összekeverendő a depresszióval. A depresszió lerombolja a serdülő személyiségét, mindent elsöprő szomorúságot, kétségbeesést és haragot okozva lelkében. Szakértők szerint a tinédzserkorúaknak csak körülbelül 20%-a kap segítséget, szüleikre, tanáraikra van bízva, hogy felismerjék problémájukat.



Egy rövid sorozatot állítottunk össze arról, miből is ismerhető fel a depresszió, mit tehet a szülő, és milyen kezelések alkalmazhatóak ilyen esetekben. Az első részben lássuk a tüneteket és következményeket!

A tinédzserkori depresszió tünetei:

Szomorúság vagy reménytelenség érzése; gyakori sírás

Ingerlékenység, düh, ellenséges hangulat - rosszkedvű, ellenséges, könnyen frusztrált lehet vagy dühkitörésekre hajlamos.

Általános érdektelenség, a lelkesedés és a motiváció hiánya

Tisztázatlan eredetű fájdalmak - A depressziós kamaszok gyakran panaszkodnak olyan testi tünetekre, mint a fejfájás vagy a gyomorfájás

Az étkezési és alvási szokások megváltozása

Fokozott túlérzékenység - A depressziós tinédzserek értéktelennek érzik magukat, ezért rendkívül rosszul érinti őket a kritika, az elutasítás és a kudarc

Társas kapcsolatok csökkenése - Míg a felnőttek hajlamosak arra, hogy teljesen elzárkózzanak a többi ember elől, a depressziós tinik igyekeznek legalább néhány barátságot fenntartani. Mindazonáltal a depresszió hatására kevésbé érintkeznek másokkal, eltávolodnak a szüleiktől, más társasággal kezdenek együtt lógni

Gyakori gondolatok a halálról és az öngyilkosságról

A figyelmen kívül hagyott tinédzserkori depresszió a következőkhöz vezethet:

Iskolai nehézségek - A depresszió következtében csökkenhet serdülő energiája, és koncentrációs gondokkal küszködhet. Ez teljesítményromlásban vagy bukásban jelentkezhet, még akár egy korábban jó tanuló esetében is.

Szökés - Sok depressziós gyerek szökik meg otthonról vagy legalábbis beszél róla. Az ilyen kísérlet általában már segítségkérés.

Drogozás - A tinik többsége rendszeresen fogyaszt drogot vagy alkoholt önmaga ,,gyógyítására". Sajnos a kábítószer csak ront a helyzeten.

Alacsony önértékelés - A depresszió fokozza a csúnyaság, a szégyenérzet, a kudarc, és az értéktelenség érzését.

Étkezési zavarok - Az anorexia, a bulimia, a kényszeres evés és a jojó-effektus gyakran a fel nem ismert depresszió jelei.

Internet-függőség - A tinik többsége azért tölt sok időt az interneten, hogy így meneküljön a problémái elől. De a túlzott számítógép-használat csak növeli elszigeteltségüket, és még depressziósabbá teszi őket.




Öncsonkítás - Vágás, égetés és más hasonló önmaguknak okozott sérülés mindig szerepelnek a depressziósoknál.

Meggondolatlan viselkedés - A depressziós kamaszoknál gyakori a veszélyes vagy kockázatos viselkedés, mint a vakmerő autózgatás, a mértéktelen alkoholfogyasztás vagy a nem biztonságos szex.

Erőszak - Néhány depressziós tini (általában olyan fiúk, akik csúfolódások és megfélemlítések áldozatai lettek) erőszakossá válik. Öngyűlöletük és halálvágyuk erőszakos és gyilkos dühbe csap át.

Öngyilkosság - A súlyosan depressziós tizenévesek legtöbbször úgy vélik, ha beszélnek róla és meg is kísérlik az öngyilkosságot, azzal magukra vonják a figyelmet. Az öngyilkossággal kapcsolatos megjegyzéseket ezért mindig nagyon komolyan kell venni.

Fontos, hogy időben észleljük a figyelmeztető jeleket a környezetünkben lévő tinédzser lelki állapotán, amikor még tudunk neki segíteni!
Hogyan segíthetünk a depressziós tinédzseren?



Ha felmerül a gyanú, hogy tini gyermeked depresszióban szenved, ne késlekedj intézkedni. Ne várj, azt remélve, hogy a (súlyos) tünetek előbb-utóbb elmúlnak.

Az első dolog, amit tenned kell, ha azt gyanítod, hogy kamasz gyermeked depressziós, hogy beszélsz vele a problémáról. Szeretetteljesen, ítélkezés nélkül fordulj felé, és mondd el neki az aggályaidat. Ajánld fel a segítséged, tudasd vele, hogy teljes mértékben mellette állsz, feltételek nélkül. De ne feledd, hogy a tinik nem szeretik a túlzott aggódást és törődést. Légy gyengéd, de állhatatos. Ne add fel, ha a gyerek először kirekeszt a problémáiból. Kioktatás nélkül hallgasd végig, ne kritizáld, ne ítéld el, ne adj neki kéretlen tanácsokat és ultimátumokat, mert ezekkel csak rontasz a helyzeten. Vedd komolyan az érzéseit!



Ha nem akar meghallgatni, akkor inkább kérdezd. Ám ezt is igen óvatosan tedd, mert könnyen kihallgatásnak véli a dolgot. Ezért a legjobb, ha más témáról kezdeményezel beszélgetést, majd óvatosan kezdj el puhatolózni abban az irányban, ami téged érdekel. Ha azt érzi, hogy valóban kíváncsi vagy az érzéseire, életére, gondolataira, akkor nagyobb az esélyes, hogy megnyíljon előtted.
Ha a tinédzser azt állítja, semmi baj, de depressziós viselkedésére nincs más magyarázat, akkor bízd magad az ösztöneidre. Ha a depresszió figyelmeztető jeleit észleled, kérj szakmai segítséget.

Jelentkezzetek be a háziorvosotokhoz depresszió szűrésre!

Adj részletes információkat az orvosnak a tini a depressziójának tüneteiről, többek között, hogy mennyi ideje tartanak, mennyire vannak hatással a gyermek mindennapi életére, és minden egyéb észlelt jelről. Az orvos megkérdezi majd, hogy volt-e a családban diagnosztizált depresszió vagy más mentális zavar. A depresszió szűrés részeként az orvos teljes fizikai vizsgálatot fog végezni és vérmintát vesz, hogy ellenőrizze, van-e bármilyen szervi oka a gyermek tüneteinek. Készüljetek fel rá, hogy az orvos más dolgokról is kérdezheti a kamaszt, ami a tüneteket okozhatja, beleértve az erős alkohol-és kábítószer-fogyasztást, az alváshiányt, a rossz táplálkozást, valamint a gyógyszerek (beleértve a fogyókúrás tabletták) szedését.

Keressetek fel egy szakembert!

Ha bebizonyosodott, hogy semmilyen egészségügyi probléma nem áll a tinédzser depressziós tüneteinek hátterében, kérd meg a háziorvost, hogy utalja be a gyermeked egy pszichológushoz, vagy egy pszichiáterhez, aki gyermekekre és serdülőkre specializálódott (ugyanis ők más kezelést igényelnek, mint a felnőttek). De egyik terapeuta sem képes csodákra, illetve adott kezelés nem használ mindenkinek. Ha a gyerek kellemetlenül érzi magát, vagy nem képes együttműködni a pszichológussal vagy pszichiáterrel, keressetek egy neki megfelelőbb szakembert.

Beszéljétek át a szakemberrel, milyen kezelés lenne a megfelelőbb. A kezelési lehetőségek között szerepel négyszemközti terápiás beszélgetés, a csoportos vagy családi terápia és a gyógyszeres kezelés. A beszédterápiát leggyakrabban az enyhe vagy közepesen súlyos depresszió kezdeti kezeléseként szokták alkalmazni. Ha ezzel nem sikerül eljutni a depresszió megoldásához, akkor jön a gyógyszeres kezelés.

A legtöbb, amit a kezelés alatt álló kamasz gyerekedért tehetsz, hogy mindenben mellette állsz - jobban, mint valaha. Tanúsíts megértést, hiszen egy depressziós tini élete igencsak nehéz. Időnként előfordulhat, hogy belefárad, kétségbeesik, vagy elutasítja a támogatásod, de légy türelmes és megértő. Ösztönözd abban, hogy lefoglalja magát valamivel, legyen az kutyasétáltatás, séta vagy biciklizés. Ne hagyd, hogy elszigetelje magát az emberektől. Ajánld fel neki, hogy elviszed olyan helyekre, ahol barátkozhat vagy a barátaival lehet: sportolni, iskola utáni szakkörökre, művészeti csoportokba. De mindig tartsd szemmel, hogy gyermeked követi-e a kezelési utasításokat, szedi-e a gyógyszereket, és rendszeresen eljár-e a terápiára.
Legyél te is a betegség szakértője, tudj meg minél többet a depresszióról - és ösztönözd erre a gyermeked is. Minél többet tudsz, annál többet tudsz segíteni, ő pedig könnyebben megéri majd, min megy keresztül.
A legnehezebb feladat mindezek során feltehetően az lesz, hogy gyermekedet rávedd a kezelésre. Lássuk be, nem egyszerű dolog dilidokihoz járni, és ezzel hivatalosan is "bolonddá" válni. Hidd el, és próbáld meg elhitetni gyermekeddel is, hogy a depresszió nem azt jelenti, hogy valaki megbolondult, hanem általában egyszerű biológiai, vagy természetes lelki okok állnak a háttérben. S úgyanúgy gyógyítható, mint egy bokaficam, vagy tüdőgyulladás...
Az antidepresszáns használatának kockázata a tiniknél

A depresszió súlyos eseteiben csak a gyógyszeres kezelés segít a tünetek enyhítésében. Azonban az antidepresszánsok a kockázatok és mellékhatások miatt nem feltétlenül a legjobb megoldást kínálják. Mielőtt tinédzser gyermeked megkezdené a szedésüket, mérlegeld az előnyöket és a kockázatokat.

Mivel az antidepresszánsokat elsősorban felnőtteknek tervezték és rajtuk tesztelték, fejlődő szervezetre gyakorolt hatásuk még nem teljesen ismert. Egyes kutatók attól tartanak, hogy az olyan gyógyszerek használata, mint a Prozac, megzavarhatja a gyermekek és tizenévesek agyának normális fejlődését.

A gyógyszeres kezelés a tizenévesek esetében növelheti az öngyilkossági gondolatok számát (és azok végrehajtásának kísérletét). Az öngyilkosság kockázata különösen az antidepresszív kezelés első két hónapjában nagy. Bizonyos fiatal felnőtteknél még nagyobb kockázatot jelent az öngyilkosság az antidepresszánsok szedése mellett, ha a tini bipoláris zavarban is szenved, esetleg van a családban bipoláris zavar vagy előfordult öngyilkossági kísérlet. Éppen ezért fokozottan ügyelni kell a figyelmeztető jelekre, melyek a viselkedési változásokat vagy a depresszió súlyosbodását jelzik.

Mik lehetnek ezek a jelek?

Öngyilkossági gondolatok és/vagy kísérlet

A depresszió, a szorongás kiújulása vagy súlyosbodása

Izgatottság, nyugtalanság

Pánikrohamok

Álmatlanság (insomnia)

Újra jelentkező ingerlékenység vagy annak súlyosbodása

Agresszió, erőszakos viselkedés


A gyógyszer önmagában azonban soha nem nyújt elegendő segítséget. A családsegítő szolgálatok, a viselkedés irányítási technikák elsajátítása, valamint a családterápia és más megközelítések igénybe vétele is meghatározó a gyógyulás folyamatában. Sajnos sok szülő úgy érzi, ha csupán a gyógyszeres kezelést veszi igénybe, azzal sok pénzt és időt spórol meg. De ha fennáll a gyermeknél az öngyilkosság lehetősége, nem érdemes kockáztatni.

Képek forrása: flickr.com

Forrás: http://anyuci.hu
 
 
0 komment , kategória:  Pedagógusoknak,szülőknek  
Csíp, rúg, harap...
  2015-04-08 14:04:37, szerda
 
  Csíp, rúg, harap... Sokszor megdöbbenünk azon, ha a kisgyermek megharap bennünket, vagy a társait. Ennek is van magyarázata, de mindenképpen kezelni kell.



Mi is éreztük már, hogy dühösek vagyunk. A kisgyermek is tud haragudni, de sokszor ő még képtelen ezt szavakba önteni, így valahogy jeleznie kell, ő még csak fizikailag tudja jelezni, ilyenkor harap, vagy üt.

Bár mondhatnánk, hogy ez természetes jelenség egy kisgyermeknél, mégis csírájában kell elfojtanunk, ha ilyet tapasztalunk nála.



Ha látjuk, hogy harapni, csípni, ütni készül, azonnal lépjünk közbe, és azonnal állítsuk le. Szóljunk rá erélyesebben: ,,ne harapj". Ha esetleg ezt más gyermekkel műveli, azonnal próbáljuk megakadályozni. Vigasztaljuk meg a másik kisgyermeket, és értessük meg a saját kisgyermekünkkel, hogy nem szabad ilyen módon magára felhívni a figyelmet.

Sokszor mulatságosnak tűnhet, ha egy kisgyermek haragjában, üt, harap, csíp, és tombol, mégis uralkodjunk magunkon, és soha ne nevessük ki. A nevetéssel csak olajat öntünk a tűzre.



Soha ne utánozzuk, ne harapjunk, ne csípjünk, vagy ne üssünk vissza. Ezzel csak arra tanítanánk, hogy ezekben a csúnya dolgokban nincs semmi kivetnivaló.



Tanítsuk meg arra, hogy dühét szavakban is kifejezheti. Mutassuk meg neki, hogy mi is tudunk dühösek lenni, és ilyenkor azt mondjuk, hogy mérges vagyok, vagy dühös vagyok, de soha nem harapunk.

Ha a kisgyermek fáradt, éhes, vagy unatkozik, akkor sokkal könnyebben előfordulhatnak ilyen esetek, ezért mindenképpen kerüljük el az ilyen kritikus helyzeteket.



Ha már elmagyaráztuk a kisgyermeknek, hogy mit tett helytelenül, ha már megértette miért ne harapjon, vagy csipkedjen, akkor lépjünk tovább a dolgon.



- Németh Ágnes -



Képek forrása: flickr.com

Forrás: http://anyuci.hu/
 
 
0 komment , kategória:  Pedagógusoknak,szülőknek  
Hisztizik a gyermeked?
  2015-04-08 14:02:37, szerda
 
  Hisztizik a gyermeked?

A hiszti leggyakoribb oka, ami gyakorlatilag minden gyereknél előfordul, hogy elfáradt, túlpörgött és nem bírja feldolgozni az eseményeket.



A hiszti azt jelenti, hogy a gyermek nem tud már uralkodni önmagán, és egyre inkább belelovallja magát a dühöngésbe. Visíthat, sírhat, rugdoshat vagy kiabálhat, a padlóra vetheti magát, vagy akár begörbítheti a hátát, ha fel akarjuk venni, esetleg még meg is üthet bennünket.


A hisztizés tarthat egy perctől akár félóráig is - a megrögzött hisztizőké még tovább is. A gyermek még a lélegzetét is visszatarthatja, hogy felhívja magára a figyelmünket. A kicsi nem tudja még, hogyan birkózzon meg az őt elöntő érzelmek árjával, míg nekünk meg kell oldania egy kínos helyzetet, ha nyilvánosan zajlik a dolog.

A dühkitörések valamiféle átmeneti rítusok a kisgyermekek számára; azt jelzik, hogy ők már egyre öntudatosabb kis egyéniségek. Nekünk, a felnőtteknek a gyermek fejlődésének új szakaszát jelenti mindez, olyan időszakot, amikor tudni kell kezelnie egy elvörösödött arcú, dühtől toporzékoló kis lényt. A hisztizés mindig teljes figyelmet követel tőlünk, és amikor egyszer megtapasztaltuk, milyen a teljes “erőbedobással" zajló művelet, stratégiát kell felállítani a következő ilyen roham előtt annak érdekében, hogy gyermekünk és magunk stressz-szintjét alacsonyan tarthassuk.

Hogyan kezeljük a hisztit?





Semmi esetre se veszítsük el a fejünket, ne legyünk vele durvák, vagy ne kiabáljunk vissza neki - ha bármelyiket megtesszük, azt jelenti, hogy elvesztette a csatát. Ehelyett úgy kell viselkednünk és beszélnünk, mintha valaki megbízta volna a normális állapot visszaállításával:







Próbáljuk megszüntetni a kiváltó okot!



Például legyen kéznél “sürgősségi" étel és ital, valamint játék. Azt is vegyük figyelembe, hogy ne induljunk neki semmilyen útnak, ha a kicsi fáradt, hanem előtte pihenjenek egy ideig otthon.





Szenteljünk neki elegendő figyelmet!



Fellángolhat a csalódottság, amikor a gyermek úgy érzi, hogy nem szentelünk neki teljes figyelmet, legalábbis egy darabig. Hagyjuk abba, amit éppen csinálunk, forduljunk oda a kicsihez, játszunk vele, beszéljünk hozzá, vagy olvassunk neki legalább 10 percig, ha érezzük, hogy vihar készül.





Pihentessük!



Próbáljuk meg, hogy nem szabunk neki túl sok feltételt, nem állítunk fel neki túl gyakran szabályokat, melyeket be kell tartania, mert előbb-utóbb konfliktusba keveredhetünk a gyermekkel. Ragaszkodjunk néhány világos “rendszabályhoz" vele kapcsolatban.





Kerüljük el, hogy túl gyakran mondjunk neki: “nem"-et!



Számos kreatív módja van annak, hogy körbeírjuk, mit nem csinálhat a gyermek. Javasoljunk alternatívát, vonjuk el a figyelmét egy másik játékkal vagy tevékenységgel.



Jusson eszünkbe, hogy kisgyermekünk nem akar bennünket bosszantani!



A hisztik előre kitervelteknek tűnhetnek, azonban tudni kell, hogy a kisgyermekek nem tudnak uralkodni az érzelmeiken. Amire a kicsinek szüksége van, az világos útmutatást ad nekünk ahhoz, hogyan maradjon nyugodt, és ésszerű megállapodásra juthassunk vele abban, mit tegyenek ezután.



Nevessünk együtt!



Nagyon jó módja a feszültség feloldásának - egy jó összekacsintás, együttes kacagás számos potenciális problémát megold.





Vigyük el őt a hisztizés színhelyéről!



Ha nyilvános helyen vagyunk és sehogyan sem sikerül a hisztizést megállítani, valószínűleg arra lesz szükség, hogy felvegyük a gyermeket és elvigyük a “tetthelyről". A közönség csak rosszat tesz, és a gyermek érezni fogja, hogy egyre idegesebbek vagyunk.



Üljünk félre valahová, amíg elmúlik a dühroham, és megnyugszik a kicsi. Azután döntsük el, hogy visszatérjünk-e a gyermekkel ahhoz, amit addig csináltunk, vagy egyszerűen fogjuk magunkat és menjünk haza.



Még ha visít is, tudnia kell, hogy a közelében vagyunk!



Ha otthon vagyunk, az a legjobb, ha néhány percre kimegyünk a szobából, épp csak annyi időre, míg a kicsi nem ijed meg, és nyugodtan mondjuk neki, hogy majd visszajövünk, ha ő úgy dönt, hogy megnyugszik.

Dicsérjük nagyon és öleljük át, ha megnyugodott. Hiszen mindenekelőtt a dicséret és az érdeklődésünk a felkeltése az, amit a kicsi akar.

Forrás: http://www.napidoktor.hu/





Figyelmedbe ajánlok még néhány érdekes cikket, talán segít a probléma kezelésében.




♦ Hiszti, vagy nem hiszti?
♦ Csak nyugodtan a kis gézengúzokkal!
♦ Hogyan csökkentsd minimálisra a feleselést?
♦ Sírás és toporzékolás
♦ Morcoska - Dac, hiszti, ellenállás
♦ Nyugi! - Hogyan tanítsuk meg lenyugodni?
♦ Véletlenül történt... - Rosszalkodás
♦ Nincs több nyafizás - Ki kell nőjön a nyafogás korszakából!
♦ Hat és fél éves gyermek
♦ A kis zsarnok megszelídítése - Parancsolgató négyévesek
♦ Sírok, mert szeretlek! - Az érzelmek kifejezése
♦ Észre se vesz a gyereked? - Elzárkózás a szülőktől
♦ Ülj a sarokba! - Hogyan büntessünk?
♦ Nem beszélek nyafogiul - Mit kezdjünk a hisztivel?
♦ Oroszlánszelídítés - Mit tegyünk a dühöngő gyermekkel?
♦ Nyifi-nyafi - Küzdelem a nyafogás ellen.
♦ Rá se ránts! - Pár szó a hisztirohamokról
♦ Nem vagy te kutya! - Harapási stratégiák
♦ A kétéves öt hónapos gyerek

Forrás: http://anyuci.hu/
 
 
0 komment , kategória:  Pedagógusoknak,szülőknek  
Vélekedések a tanítóról a neveléstörténet során
  2015-04-08 14:01:13, szerda
 
  Vélekedések a tanítóról a neveléstörténet során

A pedagógus viselkedését, helyes magatartását évszázadokon, sőt évezredeken át sok pedagógiai gondolkodó, filozófus írta le. Elmondhatjuk, hogy szinte bármelyik mű, amely a nevelés, oktatás kérdéseivel foglalkozik, tartalmaz olyan részleteket, melyek a tanító személyéről, a vele kapcsolatos társadalmi elvárásokról szólnak.



Vélhetőleg ezeket a forrásokat kell figyelembe vennünk, amikor az Etikai Kódex kidolgozásához látunk.



A teljesség igénye nélkül villantsunk fel néhány korabeli leírást:



Buddha beszédeiben az i. e. VI. században olyan elvárásokat olvashatunk a tanítómesterrel kapcsolatosan, amelyek több más korszakban és földrajzi helyszínen is megfogalmazódtak, mintegy általános érvényűnek tekinthetőek az évezredek során. Eszerint a tanítónak jó példával kell előljárnia, helyesen kell viselkednie tanítványai előtt, pontosan kell továbbítania azokat a tanításokat, melyeket saját mestere hagyott örökül számára, és becsületre kell nevelnie növendékeit. A tanító erkölcsössége mellett tehát fontos ismereteinek szilárdsága és nevelői képességei.




Lao-ce a bölcs emberekkel kapcsolatosan a szerénységet, szeretetet, az emberek hibáinak megbocsátását és az önismeretet emelte ki, valamint azt, hogy bölcs ember nem lehet haszonleső.





Platón és Arisztotelész az oktatói munkával kapcsolatosan több írásukban kiemelték az állam felelősségét. Quintilianus az i. sz. I. században a tanítóról gondolkodva arra a következtetésre jutott, hogy a tanítónak mértékletesnek, természetesnek kell lennie. A tanítást örömmel, buzgón és türelemmel végezze. (Ezek a követelmények � ha figyelembe vesszük a professzió altruista magatartást feltételező alapjellemzőjét � olyan emberszeretetet és pedagógusi rátermettséget feltételeznek, amely alapkövetelménye és kiindulópontja lehet az Etikai Kódexnek is.) Több ókori filozófus szólott arról, hogy a nevelőnek (vagy a dajkának) beszédje legyen helyes, tiszta, érthető. (Pl.: Platón, Arisztotelész, Quintilianus stb.)





A zsidó Talmudban több helyen is azt olvashatjuk, hogy a tanítómester legfontosabb erénye az állandó, egész életen át való tanulás. Követelmény volt még vele szemben a türelem, az önfeláldozás, a tanítványok tisztelete. Természetesen az ókori források felsorolását és bemutatását még hosszan folytathatnánk.





A középkori Európa keresztény szerzői a tanár jellemző tulajdonságai közül az újszövetségi gondolatok jegyében kiemelték a szeretetet, és meglehetősen sok helyütt találkozhatunk a nevelő helyes magatartására utaló, az azt kifejtő leírásokkal. Szent Benedek például a szerzetesei számára készített Regulákban azt írta arról, hogy milyen legyen a jó apát, hogy ...mindazt, ami jó és szent, inkább tetteivel mutassa meg, mint szóval; és míg másokat oktat, maga elvetésre való ne legyen...



A Regulákban olvashatunk arról is, milyen esetekben és mi módon van joga a nevelőnek fegyelmezni a gyermekeket. Ez a probléma még többször előkerül a neveléstörténet során, és nem lehet figyelmen kívül hagyni egy megírandó Etikai Kódex készítésénél sem, hiszen a pedagógus autonómiájának és felelősségének tárgyalásánál a fegyelmezés lehetőségeinek kérdését is pontosan körvonalazni kell. (Többek között a XVI. században Vives, a XVII. században Comenius is gondolkodott a fegyelmezés kérdéséről és a múlt századi pedagógiai sajtóban is vissza-visszatérő volt ez a téma.)



A reneszánsz korában is számos tudós kifejtette, hogy milyen legyen a pedagógus. Egyrészt leírták, mi mindent kell tudnia (de a képzésről még keveset szóltak), másrészt kiemelték, hogy erényes, becsületes ember legyen, mint ahogy például Erasmus vagy Vives is taglalta. Erasmus ezt írta: Aki erre a feladatra rátermett, azt elég drágán megfizetni nem lehet. Amennyire fiad jólétét becsülöd, akkora jutalomra tartsd méltónak a jó tanítót!



A XVI. század végén Montaigne is azt írta a Pedagógiai tanulmányok c. művében, hogy az egész nevelés eredménye a nevelő megválasztásától függ, akinek ...nincs a feje teletömve, hanem helyén van az esze; meg kell mindkettőt követelni tőle, de inkább legyen elsősorban erkölcsös és értelmes, semmint tudós ember, s nevelői állásában is eszerint viselkedjék.





Comenius a tanár magatartásával kapcsolatosan - több elődjéhez hasonlóan - arra fektette a hangsúlyt, hogy a tanár minta legyen a gyermekek számára, akiket Isten képecskéivé kell formálnia. Locke 1693-ban megjelent művében ugyancsak a tanító személyiségét húzta alá, akitől egyrészt szakértelmet várt el, azaz, ahogyan ő fogalmazta, azt, hogy ismerje jól azt a kort, amelyben született, és a saját országát, ahol él. Legyen jó emberismerő, és ismerje a helyes viselkedés normáit, a társasági élet szokásait, az illemszabályokat.



A felvilágosodás korában illetve a neohumanizmus időszakában is több európai gondolkodó kiemelte, hogy a nevelőnek nem más a hivatása, mint az, hogy a gyermekben (emberben) rejlő tehetséget felszínre hozza, a képességeit kibontakoztassa. Például Rousseau ezzel kapcsolatosan ezt írta: Én inkább nevelőnek s nem tanítónak nevezem e tudomány mesterét, mert nem annyira arról van szó, hogy oktasson, mint inkább arról, hogy vezessen.



A XIX. századtól kezdve újabb, tekintélyes mennyiségű forrás is rendelkezésünkre áll ahhoz, hogy feltérképezhessük, mit vártak el a korabeli európai társadalmak a pedagógusoktól. Felhasználhatjuk egyrészt a tanító- és tanárképzés megindításával kapcsolatos dokumentumokat, a korabeli órarendeket és tanterveket, tankönyveket és vizsgakövetelményeket, ezekből ugyanis kiderül, hogy mit kellett elsajátítani akkoriban egy pedagógusjelöltnek; hogy mennyire tartották fontosnak a szaktárgyi, és mennyire a tanári pályára közvetlenül felkészítő szakmai-gyakorlati képzést. 1869-ben a tanítóképzés tantervében ezt olvashatjuk a képzési célokról: ...célunk, hivatásuk iránt lelkesülő, foglalatosságaikban jártas oly munkás és ügyes tanítókat képezni, kik az emberiség szeretetének érzésétől áthatva, alapos ismereteik segítségével és kiváltképpen jó példaadással vezessék a gondviselésükre bízott növendékeket... (Hatvani Lajos)



Másrészt pedig a sajtó anyagát vizsgálhatjuk, amely - különösen a dualizmus időszakától kezdve - hatalmas mennyiségű cikkanyagot tartalmaz azzal kapcsolatosan, hogy mit várt el a társadalom a pedagógustól, hogy milyen erkölcsi követelményeknek kellett megfelelnie. Radó Vilmos például a múlt század végén Tanárképzésünkről c. írásában kifejtette, hogy túl sokat követelnek a tanároktól. Így írt: Azok ne csak a nép gyermekeinek, hanem magának a népnek is legyenek nevelői, a közegészségügy őrei, a hiányzó orvosok megbízható helyettesei, legyenek ügyes mezei gazdák, méhészek, selyemhernyó-tenyésztők, értsenek mindenféle háziiparhoz, legyenek a zenét alaposan értő kántorok, akik nemcsak a templomban tudják kötelességüket teljesíteni, hanem tudjanak dalköröket is szervezni és vezetni, tudjanak valamit a süketnémák s a hülyék tanításáról, legyenek képesek működésük helyén a tűzoltást szervezni.


Hosszasan lehetne idézni és sorolni az ehhez hasonló írásokat. Ez azonban részben eltérítene tárgyunktól, vagyis attól a célkitűzéstől, hogy a pedagógusok Etikai Kódexének kidolgozásához hozzájáruljunk. A pedagógusok feladatai mára átalakultak, a velük szemben megfogalmazott elvárások is részben mások, mint száz vagy ezer évvel ezelőtt.



A fentebb felidézett források azonban jók arra, hogy kiindulópontként szolgáljanak a mai kor pedagógusainak ahhoz, hogy professziójuk mibenlétét megértsék, hogy tudjanak azokról a társadalmi elvárásokról, amelyeket velük szemben támaszt szűkebb és tágabb környezetük, hogy lássák szakmájuk történeti alakulását. Mindez ugyanis elengedhetetlen az Etikai Kódex megírásához.

Forrás: http://users.atw.hu/munkacsyszfv/
 
 
0 komment , kategória:  Pedagógusoknak,szülőknek  
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 26 
2017.08 2017. Szeptember 2017.10
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
252627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 209 db bejegyzés
e év: 1198 db bejegyzés
Összes: 77185 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 6673
  • e Hét: 17644
  • e Hónap: 141847
  • e Év: 2119158
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.